Nem valami jó pont, ha valaki elkésik az állásinterjújáról, ezt a leendő főnökök valahogy nem igazán viselik túl jól, fő az első benyomás, és ebbe az is bele szokott tartozni, hogy az illető mennyire pontosan érkezik a megbeszélt helyre. Evelyn késésben van, szüksége van erre a munkára, mert habár a bátyját megtalálta de azt a magánnyomozót ki kell fizetnie, és ahhoz pénz kell. Valamint élnie is kell, és ott van még az egyetem is. Először nem is akart jelentkezni erre a hirdetésre, de jó pénznek tűnik, ami nem utolsó szempont, és hosszú távúnak is ígérkezik. Már csak abban reménykedik, hogy nem fog minden információt megkapni a múltjával kapcsolatban, nem mindenki szeretne olyan hölgyet foglalkoztatni aki nagyon balhés. Nem mintha ezt Evelynről el lehetne mondani, mert egyáltalán nem igaz. Csak hát a bátyjával volt egy kis zűr, a külvilág csak annyit tud, hogy nagyon közel álltak egymáshoz, és mégis Saul kezelt emelt rá, a szülei ekkor toppantak haza. De amit senki nem tud, még a szülei sem, hogy a balhé amiért kirobbant egy fiú volt, aki a lányhoz akart közeledni. A szüleik sokat dolgoztak mindig is, így a bátyjára hagyták, eszükbe sem jutott, hogy baj történhet, de hát kinek jutna ilyen az eszébe? Aztán egyszer tizennégy éves korában olyan dolog történt amiről még csak a rémálmaiban sem gondolt volna, a fiú elkezdett erőszakoskodni vele, nem tudja, hogy mi üthetett belé, vajon mi történhetett vele, de elvette azt ami egy lánynak a legfontosabb, amit egy lány az első barátjának tartogat, annak akibe először bolondul bele: a féltet ártatlanságát, a szűzességét. Azután megváltozott, nem mozdult ki a szobájából, egész nap csak sírt, mocskosnak érezte magát, bűntudat mardosta. Azt hitte csak egy alkalomról van szó, de majdnem minden nap megismétlődött egészen addig a pillanatig, míg már nem érzett fájdalmat és elviselte, majd ezen is túl lépve valami fura, bizarr módon elkezdte élvezni a dolgot. Nem is tudja, hogy mi üthetett belé, aztán felpofozta, arca még most is ég az emlék hatására, amikor vissza gondol rá, csuklóján halványan még látszanak ujjainak nyomai amikor keményen mélyedtek tejfehér bőrébe. Amikor felvették az egyetemre tudta, hogy ez csak egy jó indok lesz, de igazából az is közre játszik, hogy megtalálja, felkereste Vegas legjobb és egyben az egyik legdrágább nyomozóját, meg is lett az eredménye: megtalálta Sault. Most meg éppen, hogy úszik az adósságban, de nem érdekli, minden pénzt megért, bátyjáról van szó, bármit is követett el, ő akkor is a bátyja és nem bírja elviselni a hiányát.
Mérgesen parkol le, az órájára pillant, legalább tíz perce késik már, csak azért imádkozik, hogy a férfihez akihez jönnie kell, ne legyen olyan szigorú, hogy perceken múljon a sikere. Utoljára belepillant a vissza pillantó tükörbe, eperszínű szájfényét megigazítja telt ajkain, felkapja a táskáját és kiszáll a kölcsön kocsiból. Végig simít fekete, térdig érő szoknyáján, megigazítja fehér ingét, táskáját az egyik vállára dobja, bele túr arany színű fürtjeibe, amik lazán omlanak le a hátára, platform cipőjének sarka koppan amint belép a kávézóba. Jóképű fickó, fekete öltönyben, biztosan ő lesz az, sietős léptekkel indul el felé egy sóhaj kíséretében.
-Jó napot, Evelyn Martens vagyok, elnézést a késésért, de Vegasból jöttem és… a kölcsön kocsim… izé, mindegy, általában pontos szoktam lenni.- - lágy mosoly kíséretében nyújtja felé a jobb kezét.