Los Angeles, 1990. szeptember 15. 23 Modell Escorts Lindsay Ellingson

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: magabiztos, talpraesett, okos, kitartó, alkalmazkodó – vagy jó színész, jó megfigyelő, megkapó személyiség.

◆ negatív tulajdonságok: önző, anyagias, szeszélyes, manipulatív, haragtartó, bizalmatlan, vad.

◆ egyebek:
- Édesanyja vezetéknevét kapta.
- Abigail Rutherford az anyakönyvezett neve, a Hella cseperedése során ragadt rá, majd később már így is mutatkozott be. Sokan hiszik, hogy a Hella név trójai Helené személyéből indult ki, a kislány angyali szépségét tekintve, de valójában nevének eredete maga a pokol – apja kreativitásának köszönhetően.
- Szeret játszadozni az emberekkel; az egész világot színpadként éli meg.
- Két tetoválása van: jobb csuklóján „fighter”, bal lábfején „Highway to hell” felirat. Mindkettő fontos a számára, illetve apró, ízléses kivitelezésűek.
- Bár büntetésből dolgozik, jajj annak, aki hozzáér. A papának hosszúra nyúlik a keze.

Történet vagy szerepes példa

~ 1 évvel ezelőtt ~

- Átlépted a határt, Hell. - fogadott egyből, ahogy beléptem az ajtón. Unottan sóhajtottam egy aprót, majd közelebb léptem az íróasztalhoz. Hányszor, ó, hányszor hallhattam már ezt a drámai hangsúlyt, ezt a túlzó nyugodtságot a hangjában… és még mindig élek. Anya halála óta nem volt komoly büntetésem, mivel ő nem igazán foglalkozott ezzel. Az esetek többségében röhögésbe torkolló dorgálást kaptam, és az újabb havi pénzköteget a kiadásaimra. Szerette, hogy lázadó vagyok. Szerette a vadságomat, a kontrollálhatatlanságomat. Lényegében ezért is csinálhattam azt, amit akartam – nem voltak anyagi gondjaim, nem voltak anyagra gondjaim, nem kellett a jövőmön izgulnom, és nem is akartam. Mindig biztonságban voltam mind egzisztenciálisan, mind a szó szoros értelmében, hála apám embereinek, és annak, hogy senki nem tudta, ki vagyok. Mellé még az a mérhetetlen szabadság…
Ne csodálkozz tehát, hogy nem veszem komolyan ezt az elbeszélgetést sem. Kíváncsi tekintettel nézek rá, és várom a továbbiakat. Rossz voltál kislányom, óvatosabbnak kell lenned, mennyi pénzem volt ebben, satöbbi… Végül is csak az egyik szórakozóhelyét vesztette el és két emberét.
- Most túl nagy felfordulást csináltál. – folytatja ugyanazon a komoly hangon, miközben arcomon még mindig az a huncut, nosztalgikus mosoly játszik, amit az eset felidézése varázsolt oda. – Nem csak a klub veszett oda, de a tűzzel együtt a jobbkezem, intézőm, és több millió dollárnyi anyag. Fel tudod ezt fogni? – Ó, ne már. Pótolhatóak. Most komolyan ezzel akar bűntudatot kelteni bennem? Azért megpróbálom minél hihetőbben játszani apuci kicsi angyalkáját, hogy elhiggye, azért izgat a dolog és felérem ép ésszel, hogy mi veszett oda. Tényleg felfogom. Az egész nyaram, az utazásaim… De csak elleszek LA-ben is.
- Csak játszottunk, szórakoztunk. Nem szándékosan gyújtottuk fel, nem tehetek róla, hogy a pult nem bírta az égetést… - tárom szét a karomat, mintha tényleg nem tehettem volna róla. Gyatra volt. Ennyi. Nem csak össze kell dobni egy tákolmányt pénzmosásra, hanem ténylegesen foglalkozni is kellene azzal, hogy strapabíró legyen. Minden biszembaszom a legolcsóbb szarból volt összerakva, hát csoda, hogy olyan gyorsan leégett?
- Nem, ezt most nem intézed el ennyivel. Fogalmad sincs róla, mit viszek vásárra minden nap azért, hogy legyen mit elherdálnod a hülye barátaiddal… - Ó, ez a vacak szentbeszéd. Most komolyan azt hiszi, megetetheti velem, hogy mindent azért csinál, hogy nekem jó legyen? Mennyire ostobának nézhet…
- Tudom, tudom. Az életünkkel játszol nap, mint nap. – mint egy jó minőségű diktafon, úgy adom vissza, amit valószínűleg hallani akart. Anya is ezért halt meg, úgyhogy jól tudom, milyen következményekkel jár, ha porszem kerül a gépezetbe. A gépezetébe. Amit csakis magáért csinál, vagy lehet már túl nagy fejes ahhoz, hogy visszavonuljon – nem értek én ehhez a maffiáskodáshoz.
- Örülök, hogy ezzel tisztában vagy. – apró mosolyt ereszt meg felém, majd tekintetét az asztalon heverő papírstócra kapja. – Így remélem nem lesz nehéz megértened, miért is kell szembenézned a következményekkel. – milyen következmények? – Vegasba mész. Visszakeresed nekem azt a pénzt, amit miattad az óceánba ereszthettünk. – te kibaszott Úristen. Erre a csavarra nem voltam felkészülve. Hol a dorgálás? Hol a pénzköteg? Hol az apám? Kijelentése után, mint egy idegenre, úgy néz rám, minden addigi „jajjtekishamis” játékos fényt mellőz a pillantása. Úgy érzem én pedig úgy pisloghatok vissza, mintha Voldemort állna velem szemben Pinokkió orral – egyrészt ijedten, mint egy kismadárka, másrészt félig nevető grimasszal, mintha az év poénját mondta volna el az előbb.
- Azért nem kell félned, megválogathatod a klienseket, és nem kurva leszel, csak kísérő. Bár ha minél előbb le akarod tudni az egészet, szopsz amikor tudsz. Ugye érted? – fű, de humoros. Esküszöm jegyet vennék a stand-up műsorára. Hát hülye ez? Hitetlenül bámulok rá, várva, mikor röhögi el magát. De nem röhög. Sőt. Mintha valami perverz mosoly csillanna meg a szája szélén. Élvezi.
- Ezt most ugye nem gondolod komolyan?! Öt perc alatt visszakeresed. Mire ez a nagy drámaiság? Csak egy szaros lebujodat gyújtottam fel, az istenért! Ezt nem teheted velem, apa! – próba cseresznye. Milyen lázadó természet lennék akkor, ha nem ágálnék a rám kiszabott büntetéssel szemben? Meg úgy amúgy is. Hát hogy gondolja ezt az egészet? Majd én kísérgetem a kis üzlettársait, meg enyelgek velük? Undorodom már most az összestől.
Még mindig nem hiszem el, hogy mindezt komolyan gondolja, de kis émelygés azért elkap, ahogy belegondolok abba, mi vár rám. Legszívesebben összeesnék a mögöttem álló fotelbe, de tartom magam, és állom apám farkas pillantását, miközben legfőbb vágyam képen köpni a szadista arckifejezéséért, amit vág.
- De, tehetem. Holnap reggel indulsz is. – komótosan tápászkodik fel a székéből, és megkerülve az asztalt mellém lép. – És ne felejtsd el, kicsi poklom: senki nem tudja, ki is vagy te. – suttogja bele a fülembe, amitől feláll a szőr a hátamon. Hangjától és mondandójától egyaránt ijedten elnyílnak ajkaim. Minden további közlendő nélkül kisétál az irodából, én pedig beleragadok a körülöttem hagyott, hideg magatehetetlenségbe.