Mialatt a Las Vegasba tartó buszon ülök, gondolataim folyton elkalandoznak Kanada felé. Nagyon nehezen hagytam hátra mindent, hisz ott nőttem fel és imádtam az ott lévő ranch-unkat. A szüleimnek egyetlen gyermekekén szinte mindent megengedtek nekem, így a lovakhoz való gyerekkori rajongásom is maximálisan kiélhettem. Sikeresen megtanultam lovagolni, és még helyi versenyekre is eljártam. Mindez 16 éves koromig volt ez csak így, hisz utána jöttek a barátnőim és a pasizás, bulizás foglalta le  minden időmet. Nem lehet okom panaszra, hisz szüleim nem voltak gazdagok, de mégis mindenünk megvolt, még saját kocsit is kaptam, amint letettem a jogosítványomat. A tanulmányaim is egész jók voltak, az átlagom sose esett 4,2 alá. Így sikeresen bekerültem az egyik egyetemre itt Kanadában. Az egyetemi éveim alatt elköltöztem otthonról, de a szüneteket mindig otthon töltöttem, hisz imádtam a farmunkat és a családomat. Büszkék voltak rám, hisz a tanulmányaim előre haladatával egyre jobban kibontakozott a fotózás iránti szenvedélyem és tehetségem. Sajnos az utolsó szemeszterben a szüleimnek pénzügyi nehézségei támadtak, így munkát kellett vállalnom a tanulmányaim mellett. Egyik barátom segítségével modellként sikerült helytállnom. Nem igazán élveztem a magamutogatást, és a folyamatos szereplést, de mivel elég jól fizetett és a munkámmal is elégedettek voltak, így folytattam. Az egyetem utáni nyáron bejártam hátizsákkal Európát, és mindent lefotóztam, amin csak megakadt a tekintetem. Ráadásul a kalandozásaim alatt ismeretem meg a vőlegényemet is, akit a szüleim nem tudtak elfogadni, így egyenlőre félre tettük az esküvői terveinket is. Emellett egyre csak közeledett az első kiállításom dátuma is, így elvonta a figyelmemet. A fényképek megválogatása, a galéria berendezése mind-mind elvonták a figyelmem, így csak azon kaptam magam, hogy a megnyitóra készülök. Nem büszkeségből, de hatalmas sikerem lett, bár egy képemet sem vették meg, mégis elégedetten távoztak a kritikusok. Természetesen a szüleim is eljöttek, és gratuláltak, de a zárás után apámmal sikerült összevesznem a vőlegényemmel kapcsolatban, így aznap este eléggé paprikás hangulatban váltunk el. Borús hangulatban vágtam neki az esti ünneplésnek a barátaimmal, de az este végére már én is jó hangulatban voltam. Másnap délben a telefonom csörgésére ébredtem eléggé másnaposan, amin már hat nem fogadott hívásom volt egy ismeretlen számról. Kiderült, hogy a kórházból hívtak, mert tegnap este a szüleimnek autóbalesete volt. A szembe jövő autó áttért az ő sávjukba és lehetetlen volt, hogy kikerüljék. Csak később mondták meg, hogy a kocsi sofőrje eléggé ittas állapotban volt. A kórházba beérve közölték, hogy apám az életmentő műtétje közben meghalt, de anyukám súlyos fejsérüléssel kómában fekszik. Azonnal összedőlt bennem a világ, és összeroppantam. Nem értettem, hogy történhetett meg ez, és mért pont így. Hisz apámmal haragban váltunk el egymástól és én szégyellnivaló dolgokat vágtam a fejéhez, de anyám életben maradási esélyei még tartották bennem a reményt. Két nap múlva ez a remény is elveszett, anyám meghalt az éjszaka folyamán és én végleg összetörtem. Vőlegényem az elején még mellettem volt, de anyám halála után felszívódott, így egyedül maradtam. A temetés után keresett fel a család ügyvédje a végrendelet miatt, amiben persze mindent rám hagytak, de egy levelet is kaptam, amiből kiderült az örökbefogadásom. Sokként ért ez az egész, teljesen magamba zuhantam. Barátaim segítettek át ezen a ponton, így fél év elteltével, már halvány reménnyel tudtok a jövő felé tekinteni. Végül eladtam mindenem, és a múltam minden egyes részének felszámolása után, magam mögött hagytam Kanadát, azzal a céllal, hogy felkutassam az igazi családom. És a keresés a szülővárosomba, Las Vegasban kezdem...