"Anthony! Gyere ide! Így ni, innen látod? Ne érj hozzá, forró! Ugye milyen jó illata van? Megkóstolod? Finom? Örülök...Anthony tudod mit szeret anya a legjobban?...Persze téged, de ez egyértelmű...Kitaláltad! Nagyon szeretek főzni, az ízeket, az illatokat, a színeket...Igen ez mind benne van egy ételben. Szagold ezt meg!... Ugye milyen finom az illata? Majd megy az ételbe és az íze is különleges lesz. Gyere, mutatok még valamit. Egy kicsit állj messzebb nehogy megégessen...Lángolt! Tetszett?...Ki akarod próbálni? Ha nagyobb leszel és sokat gyakorolsz majd te is csinálhatod, de most még csak öt éves vagy. Bár szívesen venném ha másban segítenél. Segítesz? Akkor gyere, megmutatom."

„Tony! Gyere játssz velem! Menjünk le a kertbe!..Igen a hintához, ugye löksz majd engemet és akkor én is löklek tégedet. Siessünk!...Elissa! Mit csinálsz? Miért fogod ennek a gyereknek a kezét? Ne érj hozzá, mocskos leszel. Nem igazi testvéred. Az anyjával együtt csak befészkelték magukat ide, hogy sok pénzt szerezzenek. Fattyú. Miért sírsz lányom? Hagyd abba! Nem mutasd a gyengeséget ez előtt! Inkább üsd, megérdemli. Így!..Mit mondtál? Hé hová szaladtok, gyertek vissza! Nyavalyás kölykök, gyertek vissza...Bújunk el itt. Én játszani akarok veled. Anya rosszat csinált. Bocsánat.”

„Fiam, ő itt Gerard, a legkisebb Taylor....Nem hasonlít rád? Nem az anyádtól van. Elissa anyukájától...Vigyázz a szádra kölyök, ő a te mostoha anyád. Megérdemelted, most kérj bocsánatot...Rendeben. Tehát Ő Gerard. Jól kell majd vele bánnod. Övé lesz majd itt minden, átveszi a helyemet. Téged meg elküld...Csak vicceltem! Lehet, hogy jó tesók lesztek. Na de most eredj innen. Segíts anyádnak a konyhában. Finom legyen a vacsora. Moss előtte kezet, mocskos.”

„Anthony, picim...Most nagyon figyelj oda arra, amit mondok. Anya szeret téged, mindennél jobban...Tudom, hogy tudod, de ez most nem fontos. Sohasem hagynálak el, érted?...De ez a ház azt akarja, hogy menjünk innen. Nem mehetünk, elintéznék, hogy éhen halljunk. Úgyhogy figyelj. Sok rossz ember van ebben a házba, ne bízz senkiben, senki nem akar neked jót. Anya fél, igen, retteg...Sss mindjárt abba marad. Nem szabad sírni, csak a gyengék sírnak. Anya rosszat csinál. Neked nem szabad gyengének lenned. Nekem te vagy a legfontosabb, vigyázni fogok rád.”

„Anyád elment, itt hagyott!...Ne ordítsál büdös kölyök. Most hagyd abba! Elég!...Kérsz még? Csöndet! Anyád miattad ment el, túl rossz gyerek voltál. A te hibád, hogy itt hagyott...Azt mondod hazudok? Nem kölyök, az igazat mondom. Tegnap is rossz voltál. Anyád már nem bírta. Örülj, hogy még én megtartalak és nem doblak az utcára, pedig az lenne a legjobb, de én is anya vagyok. Hálásnak kéne lenned. Anyád egy szajha volt, lehet már talált is egy másik férfit, te meg nem kellettél neki...Még mindig azt hiszed hazudok? De hisz itt a bizonyíték. Anyád nincs itt, elment...Azt mondta nem hagy el? Hazudott, hiszen elment. Itt hagyott, utált. Sírj csak, gyenge vagy...Miért hagytad abba?...Legalább ebben igaza volt anyádnak. A sírás tényleg a gyengeség jele.”

„Gyere be! Fiam? Mit csinálsz te itt?...Mutasd, de nincs sok időm rád...Honnan szetted ezt? A gépről? Ehhez nem volt jogod, add ezt ide! Most rögtön, hülye gyerek. Gyere ide. Tönkre akarsz tenni?..Anyád tényleg halott...Megütöttél? Megütöttél? Ezt még megbánod. Nem tudsz elszaladni. Látod megfogtalak. A dokumentum miatt már felidegeltél, de meg is ütöttél? Hogy merted. Akkor te is kapsz...Fattyú!...Koszos...büdös gyerek. Hé kelj fel! Mozdulj már, azért ennyire erős nem volt. Hé kölyök...Hívd az orvost!”

„Csend...csend...tátog...Beszélj!”

„El tudod ezt olvasni?...Igen. Miért ne tudnám?..De jó, így tudunk beszélni. Jól vagy? Fáj valamid?...Nem fáj, de üres és magányos...Akkor beszélgess velem. Majd megtanulsz jelelni, szájról olvasni és olyan lesz, mint régen...Nem tudom, hogy akarom-e azt. Ha 18 leszek elmegyek innen. Ebben a házban csak te vagy, aki miatt maradok...Ez cuki volt, de tényleg ne hagyj itt, mert félni fogok. Gerard még csak öt éves és úgy tűnik gonosz lesz...Ne mondj ilyet a testvéredre, még pici. Maradok, amíg tudok...Holnap is jövök, de most el kell mennem, mert anya, ha itt talál mérges lesz. Utálom ezt.”

„Szia, Anna vagyok és én leszek a tanárod. Örülök, hogy megismerhetlek. Tőlem fogod megtanulni a jelbeszédet és a szájról olvasást is. Ezek sokkal gyorsabbak, mint a jegyzetelés. Elissa is itt akart lenni, remélem nem zavar. Tehát kezdjünk is hozzá.”

„Tony, süss nekem, olyan tüzeset!...Megijesztettelek? Bocsi. Mit csinálsz? Mennyi szám, az én gépemen nincsen ennyi...Van, csak nem látom? Mi ez?...Hé idősebb vagyok mint te...Keresel valamit? És megtaláltad?...Majdnem, akkor hajrá, de majd tényleg süssél valamit, az nagyon finom.”

„Tizennyolc lettél, el fogsz menni?...Örülök, hogy nem akarsz itt hagyni, de van rá esély ugye?...Miért érzem azt, hogy valami hülyeséget tervezel?...Mit akarsz apánktól, vigyázz vele. Manapság mérgesebb, mint szokott lenni. Valami baj van a céggel...Tudod? Ebből inkább kimaradok Anthony! Te neked is ezt kéne tenned.”

„Én vagyok, a fiad. Bocsánat, hogy csak úgy bejöttem, de nem hallhattam a választ. Remélem azt mondtad szabad...Áhh igazán, most már bent vagyok, úgyhogy mindegy...Tetszik az új tetkóm?...Nem igazán? Kár, Elissának is csináltattunk egyet...nyisd ki jobban a szádat mert nem értem...Nem, nem csak azért jöttem, hogy ezzel eldicsekedjek...Emlékszel a három évvel korábbi esetre? Akkor is hoztam valamit, most is hoztam. De ez most nem lesz olyan éjszaka, mint amilyen az volt. Nyugi édesapám nem beszéltem senkinek arról a napról. Csak megbotlottam és bevágtam a fejem. Szomorú eset. Tehát itt az ajándékod. Ez csak egy másolat, de szerintem ez is megteszi...Tetszik amit látsz? Miért nem beszélsz, megnémultál? Áhh már is jobb, köszönöm a bókokat. Ne emelj rám kezet öreg ember, már nem vagyok egy kisgyerek, akit úgy ütsz ahogyan akarsz. Szerencséd, hogy én nem vagyok te...Mit akarok? A részemet a cégből...Nem? Hát akkor jó volt beszélni...Ne érj hozzám! Akarsz még valamit?...Mi?...Mit mondtál?...Ha egy kézzel is hozzá érsz Elissához én megöllek...Fontosabb a céged, mint a lányod?...A saját lányod...Te nem vagy ember...Rendben egyezzünk meg, de ha megszeged az egész cégnek vége lesz...Én nem szegem meg a szavam, amíg te sem öregember. Elmegyek, de ha Elissának baja esik a cégednek annyi, te meg mész a börtönbe. Szegény Gerard megy az utcára...Ilyen jó fej vagy, hogy azért pénzzel majd ellátsz. Köszönöm ezt neked apám, de nem lesz rá nagy szükség, a te pénzed mocskos...Las Vegas? Az úgyis messze van, bár jobb lenne, ha a Plútóra mennék, nem?...Holnap indulhatok, de az üzlet az üzlet. Te sem szegheted meg és én sem szegem meg. Viszlát édesapám, mindig is boldog voltam, hogy a fiad lehettem.”

„Tényleg elmész? Itt hagysz? Miért Anthony? Azt mondtad maradsz...De sírok és nem érdekel, ha gyengének látszom. Most nagyon utállak. Ne is gyere vissza! Nem nézek rád, ha beszélek. Menj innen! Én bíztam benned. Utállak Anthony, gyűlöllek!”

„Elissának...

Sok mindent köszönök neked. Mikor kicsik voltunk mindig játszottál velem. Együtt tanultunk, olvastunk és nevettünk. Mindig bocsánatot kértél olyanért is, amit nem te követtél el. Mikor édesanyám elment te ott voltál és vigyáztál rám. Olyankor nem féltem, biztonságban éreztem magam. A balesetem után nem akartam tovább maradni, de újra ott teremtél mint egy tapadós ragacs és nem hagytál egyedül. Akármennyire idegesítettél néha, mindig boldog voltam, ha itt voltál. Tudom ez nagyon-nagyon nyálas, de többet nem fogunk beszélni, így muszáj ezt leírnom.
Csodálatos egy lány vagy, gyönyörű, okos és kedves. Ne hadd, hogy bárki bántson, érd el a céljaidat. Remek tanár leszel, majd meglátod. Vigyázz Gerardra, még csak egy gyerek, ne engedd, hogy rossz felnőtt legyen. Mindig olyan voltál, mint egy húg, pedig idősebb vagy nálam, bár csak néhány hónappal. Nőj fel! De tényleg, csak magadban bízzál. Találj egy kedves pasit és szülj sok gyereket, hogy nagybácsi lehessek, ha nem is tudok róla, akkor is. Ne kérdezd hol vagyok, nem fogják elmondani, csak rosszul fogod érezni magadat utána. Nem találkozhatunk többet, de én nagyon szeretlek. Tudom te most utálsz, de remélem egyszer megbocsátasz.
     
                                                                       Tony”



Anthony Taylor 1992-ben született Washingtonban egy koreai származású anyától. A családban már megszületett a féltestvére Elissa, aki csak pár hónappal idősebb a fiúnál. Édesapja egy jól kereső bankár és cégtulajdonos, akinek már volt egy felesége, mikor teherbe ejtette Anthony édesanyját, Rebecát. Rebeca a Taylor háznál dolgozott szakácsként és házvezetőként. Fia születése után is folytatta munkáját, maradt a háznál, mert nem akarta, hogy utcára kerüljenek. A fiú tizenegyedik életévéig úgy volt, hogy Ő fogja örökölni a céget, de több próbálkozás után az apja örömére megszületett az öccse Gerard. Ezután már mindenki Anthony és édesanyja ellen volt. El akarták kergetni őket a házból. Egy évre féltestvére születése után édesanyja eltűnt, elvileg meghalt, de máig sem tudja, hogy mi történt pontosan. Tizenöt éves volt, mikor elvesztette a hallását. Mire nagykorú lett el kellett hagynia a házat, mert csak így tudta biztonságban tudni Elissát, féltestvérét. Las Vegas-ba költözött, ahol egy étteremben kezdett el szakácsként dolgozni. Ott megismerkedett egy nővel, aki felkérte, hogy jöjjön el a házába és főzzön ott neki házassági évfordulója alkalmából. Ezután kezdett el Privát szakácsként dolgozni. Megrendelésekre megy ki házakhoz sütni, főzni, amit csak a vevő akar. Ezt a munkát végzi legálisan, de van egy másik állása is. Feltöri az ismertebb online hírközlő oldalakat és egy-egy új megbízható hírt tesz közzé, Plútó név alatt. Általában ezek a hírek botrányokat okoznak, de próbál nem lebukni. Hiszen ki gyanakodna egy süket szakácsra? Las Vegasban nagy ismeretségi kört alakított ki, mint Plútó, de sohasem találkozik besúgóival. Interneten kapja az információkat, amiről megbizonyosodik, hogy igaz-e és csak utána teszi közre. Így általában megbízhatók a cikkei. Saját maga is szokott információt szerezni miközben szakácsként dolgozik. Mivel a hallássérült szakács előtt sok mindent szoktak egymással megosztani az emberek. Beszélgetéseket felveszi és utána a számítógép segítségével visszaolvassa a beszélgetést. Sohasem osztja meg otthonról a híreket, általában kávézókban, vagy könyvtárakban végzi ezt el, de néha munkaadói gépéről. Szereti azt tettetni, hogy nem tud szájról olvasni, mert akkor még elveszettebbnek és nyomorékabbnak tűnik.