"Az ajtón kopogás hallatszik. A kopaszodó negyvenes igazgató felnéz. Jól tudja, hogy egy újabb alak jön a munkára jelentkezni. Esthernek igaza volt: a cirkuszban van biznisz. Az akrobaták és a tűznyelők szinte minimális gázsiért dolgoznak. Van helyük, koszt, ágy a seggük alatt és persze egy egész családias környezet veszi őket körül. Ilyen emberek mellett még barátok se kellenek: nem hisz körül veszo őket. Ha akarják még kimenőt is kapnak. Kell ennél több?
Még egyszer kopognak.
- Szabad!
Az ajtó kinyílik és az igazgató felnéz. Középmagas férfi lép be, negyvenes évei környékén jár. Enyhén őszülő, sötétszőke hajjal és hosszú szakállal. Kék szemei alatt hatalmas, szatyorszerű bőrréteg. Ez a fickó se fog szaltókat dobálni, pláne ha azt a sörhasat el nem tünteti. Mert bizony a fickó nem vékony, bár nem mondható rá, hogy kövér lenne. A karja majd combnyi vastagúak, a nyaka is bikavastag. De a hasa akkor is láthatóan már túl van pár liter sörön és steaken.
- Üdvözlöm, szép napot!-köszön az alak. Meglepően rekedt, de magas hangja van. Mintha csak az ifjú Jack Nicholson szólalna meg. És persze angol. A kiejtés mindent elárul.
- Jó napot...-viszonozza hűvösen az igazgató.
A fickó fürge léptekkel az asztal túloldalán lévő székhez lép és leül rá. Még meg se várja, hogy hellyel kínálják. Nem szarozik.
- A bohóc állásra akarok jelentkezni. Velem beszélt...tegnapelőtt.
Az igazgató már emlékszik. A fickó magas hangja akkor kevésbé volt rekedt, de ugyanilyen volt telefonon keresztül is. Még a nevére is emlékszik...
- Akkor ön, Joshua Wylon.
- Személyesen.-bólint a fickó vigyorogva, azzal a hátához kapva előveszi a táskáját.
Az igazgatónak fel se tűnt a kis táska a fickó hátán. Talán mert olyan széles. Rövid kutatás után a leendő bohóc kivesz egy papír adagot és az igazgató elé rakja. Ah, milyen ódivatú! Manapság e-mailben küldik az önéletrajzokat!
Az igazgató felveszi a szemüvegét majd kezébe kapva a papírokat elkezdi olvasni. A fickó negyvenéves múlt már és...fúj, angol. Rühelli az angolokat. Viszont ami feltűnő...az iskoláztatáshoz a következő van írva:
"Egy pasas elmegy a cirkuszba, hogy beálljon oroszlánidomárnak. Az igazgató végigolvassa az életrajzot majd hümmögve csak ennyit mond:
- Mára már betöltötték az oroszlánidomár szerepét. Jöjjön vissza holnap!"
Az igazgató nem hisz a szemének, újra átfutja a szemét a sorokon. Ez még mindig furcsa.
- Ez micsoda?-kérdezi el sem rejtve a dühöt és gúnyt a hangjából.
Ez a fickó csak idejön és ilyesmi baromsággal próbál bejutni?
- Az életrajzom.-válaszolja nyugodtan a fickó.
- Nem a papírra gondolok! Ez az ostoba vicc! Nem vicc mestereket keresünk!-csattan fel az igazgató.
A fickó meglepődötten húzza fel a szemöldökét.
- Nem? Azt hittem artistát és bohócot keresnek!
- Igen, de azért figyelembe vehetné, hogy felvételkor komoly marad! Sajnálom, ilyen körülmények között nem vehetem fel! Úgy látom nem érti a munka lényegét!
A fickó hűvösen bámulja, az igazgató fejébe pedig valami víz hangzik: balsejtelem. Akkor kapta el hasonló érzést, mikor tizenhat évesen az otthonában az apja szívrohamot kapott és meghalt.
A fickóval valami nem stimmel.
- Most pedig menjen innen...
Ez nem volt túl meggyőző. A hangja megremeg, a fickó pedig továbbra is hűvösen néz.
Elmosolyodik.
A táskájába túr, közben az igazgatót nézi. Amaz megremeg: biztos a pisztolyt keresi. A fickó hirtelen előrántja a kezét.
Egy bohóc maszk.
A fickó felhúzza és tovább bámulja.
- Tudja...-kezdi a maszktól tompa hangon.-...anyám mindig is szerette a vicceket. Apám szakácsnak akart, ám anyámnak hála bohóc lettem. Mit mondjak nem volt seggem a tanuláshoz. És nem akartam szakács lenni. Ó, nem! Mert kövér vagyok! Mert én csak zabálni szeretek, nem főzni! Ezért aztán inkább burkoló szakmát választottam. Szarul tanultam, viszont az osztálytársaim imádtak, mert jó humorom volt. Egész nap löktem a faszságokat és a vicceket. De mint mondtam, szar tanuló voltam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért aztán!
Újra a táskájába nyúl és kihúz egy pisztolyt. Az igazgató szava eláll és csak némán bámul. A bohóc maszk mosolyog, de mögötte a kék szempár lángol.
- Érdeklődtem a fegyverek után és a puskák után! Tudni kell, hogy apám alkesz volt. Ezért aztán egyszer, mikor apám bekúrva elkezdte anyámat verni, nos...
A táskából egy hangtompító is előkerül és a pisztoly csövén áll egy rövid időn belül. A fegyver rászegeződik. Csupán ennyit hall utoljára:
-...vágtam egy lélegeztető lyukat a homlokára.
Az artisták gyakorlás közben egy pillanatra megállnak. Délben tíz percet pihennek, mindig délben. Az igazgató ajtaján egy fickó jön ki, fejéről épp egy bohóc maszkot húz le. Az arca szomorú, de a száján mosoly ül. Feléjük néz. Aztán megvonja a vállát és odakiált.
- A főnökötök nem vett fel...Jó munkát!"
Egy pillanatig reméltem, hogy felvesznek. Hogy eldobhatom a pisztolyokat és a puskákat. Egy pillanatig hittem benne, hogy az igazgató felvesz. De nem tette. És szerintem még az alkatomat is szidta....