Az égen egyetlen felhő sem volt, az éjszaka csillagjai olyan pompásan ragyogtak, mintha egy romantikus személy égőket ragasztott volna a mennyezetre. A Nap már lement, mégis meleg volt, a szél is csak néha-néha, lágyan mutatta meg magát. Tökéletes idő volt, nem is meglepő, hogy pont mostanra tervezte Benjamin a kerti bulit, ahová Tiffany is meg volt hívva. A lány egy sötétlila, combközépig érő ruhát viselt, haját gondosan megcsinálta, ám hagyta, hogy szabadon vállára essenek fürtjei. Éppen egy újonnan megismert férfival beszélgetett, amikor látta a szeme sarkából, hogy közeledik felé a házigazda.
- Orvosnak tanulok. Ez az utolsó évem az egyetemen, kicsit félek az diplomától, de remélem nem lesz vele gond.
- Eljutottál már idáig, ez szép teljesítmény, biztos vagyok benne, hogy a diplomád nagyszerű lesz. Ne aggódj. - Bátorította új ismerősét Tiffany. Bár még nem volt orvos barátja és ő maga sem értett ehhez a szakmához, biztosra vette, hogy nem lesz semmi gond az előtte álló személy diplomájával. Ekkor érkezett meg hozzájuk Benjamin, aki már nézegette egy ideje a lányt.
- Tiffany, szia! Csini vagy! - Szólította meg, mire a lány egy picit elpirult.
- Köszönöm, Te is nagyon elegáns vagy. Ez a zakó nagyon illik hozzád, jó választás, ismét. - Remélte, hogy nem kezdi el a férfi elemezni az ő ruháját. Ezúttal szerencséje volt, vagy talán mégsem, mindenesetre a férfinek komolyabb témán járt már egy ideje az esze. És most végre elhatározta magát.
- Beszélni szeretnék veled. Lenne pár perced? - Tiffany érezte, hogy készül valamire. Tudta, hogy most nem csak egy szokásos mindennapi szóváltás következik kettejük között. A floridai az újonnan megismert orvosra nézett.
- Ne haragudj, mindjárt visszajövök. - Azzal hagyta magát, hogy vezesse Benjamin oda, ahová gondolta. Egy teraszon kötöttek ki, a ház túlsó oldalán. Szinte senki sem volt a közelükben, csak háttérből hallatszottak a buli alapzaja.
- Tetszik a party? - Kezdte el a beszélgetést. Tiffany meglepődött, mert nem erre számított. Persze a férfinek is el kellett valahol kezdenie, nem akarta rögtön letámadni a kérdéssel.
- Igen, nagyon kellemes a hangulat, jó a társaság is. Köszönöm, hogy meghívtál. - Egy őszinte mosollyal még megerősítette, majd a fiú szemébe nézett.
- Még szép, hogy meghívtalak, nélküled nem lenne ugyanaz. - Tiffany szívének olyan jól estek ezek a szavak, mintha mézet csurgatott volna le a nyelőcsövén. Szerette ezt a fiút, már régóta megbízott benne. Örült, hogy volt neki egy ilyen férfi. Benjamin kedves volt, figyelmes és nagyon udvarias.
- Én nagyon kedvellek téged. Jobban, mint a többi lányt. Nagyon szeretek veled lenni, mert akkor úgy érzem, hogy teljes lehetek. - A lány torkában megjelent némi csomó. A férfi érzéseit teljes mértékben meg tudta érteni, hiszen ő is azt érezte. Szemében megjelent egy könnycsepp is. Esélye sem volt rejtegetni, a férfi is láthatta.
- Szeretlek! - Tiffany végleg nem tudta tartani magát. Már szavak sem jöttek, inkább csak a férfihoz lépett és átkarolta a háta felső részét. Benjamin is így tett, teljesen átkarolta a modell derekát és szorosan magához húzta. Eltelt kis idő, talán fél perc is, mire Tiffany-nak sikerült megszólalnia.
- Én is szeretlek! - Erre Benjamin egy határozott mozdulattal megcsókolta a lányt. Tiffany az elején hagyta, de ne nem akarta, hogy nagyon beleéljék magukat. Sírt, ugyanannyira örömében, mint bánatában.
- Szeretlek, csak - vett egy mély levegőt - mi nem lehetünk együtt. - Benjamin eddigi romantikus és boldog arca semmivé foszlott és helyét meglepettség és csalódás váltotta fel.
- Miért ne lehetnénk? - Nem értette ezt az egészet. Ha egyszer szeretik egymást, mi lehetne az, ami elválaszthatná őket?
- Ne haragudj! - Tiffany még mindig könnyeket ejtett. Nem bírt tovább Benjamin szemébe nézni, elindult ki a kertkapu felé amilyen gyorsan csak bírt sétálni. A srác még mindig meglepetten állt, nem bírta felfogni, nem bírta megérteni. Azt érezte, hogy a lány rejteget valamit. Szereti? Akkor?
Tiff barátnője is ott volt a bulin, aki nem tudta nem észrevenni, ahogy kisiet a kertből, egyenesen az autójához.
- Bocs. - Köszönt el a társaságtól, akikkel éppen nevetgéltek, majd Rodríguez után szaladt. Épp időben, Tiffany-nak már csak gázt kellett volna adnia, de Natalie még be tudott ugrani hozzá az anyósülésre.
- Beszéltetek? - Pontosan tudta, hogy miről lehet szó. Ő is látta, hogy Tiffany és Benjamin szeretik egymást. Mivel kapott választ, így igennek vette.
- Elutasítottad? Te lökött! - Tiffany továbbra is csak sírt, de legalább elindította az autót és kihajtott az útra.
- Mikor hagysz már fel ezzel az őrültséggel? Sosem leszel boldog, ha mindenkit, akit jobban megkedvelsz elutasítasz magadtól! - Elég erőteljesen beszélt Natalie, de csak jót akart barátnőjének. Egy éles kanyar után azonban Tiffany reagált.
- Már mondtam, nem akarok senkihez sem túl közel kerülni. És ehhez tartom magam továbbra is.
- Mi lesz majd később? Így családod sem lesz, te lüke! - Natalie mérges volt, mert nagyon jó barátnője volt Tiffany, mondhatni szerette. Éppen ezért akarta, hogy végre ő is boldog legyen. Miután kimondta azt a mondatot, ami elgondolkodtatta Tiffany-t, otthagyta és kiszállt az autójából a piros lámpánál. A kocsiajtó erős csapódása és barátnője utolsó szavai visszhangzottak a modell fülében. Erre eddig még nem is gondolt. De mindegy is, hisz annak még nincs itt az ideje.