2012.04.27.

-DIABLO!! DIABLO!! DIABLO!!-Zengte az egész tömeg, miközben a rácsokat rángatták és dulakodtak a tökéletes rálátásért. Olyanok voltak, mint az állatok... Végül is nem álltak távol az állatoktól, hiszen minden egyes tag rácsok között él. Van köztük, akik egész életüket bezárva töltik, de szerencsére én megúsztam csak pár évvel.
Több módja van, ha egy tömeg bezárt ember akarja magát szórakoztatni. Az egyik, hogy állandóan recskáznak az asszonyaik fényképére, akik valószínűleg már a legjobb barátjukkal vagy épp a szomszédjukkal kufircolnak. A másik módja, hogy egymást erőszakolják, de ez a közhiedelem ellenére nem olyan népszerű. A harmadik, hogy szarrá gyúrják magukat. És a negyedik, ami az én személyes kedvencem és jelenleg is részt veszek benne, azok az őrök engedélyével megszervezett bunyók.
Ebben a pillanatban is arra készülök, hogy rommá verjem a "Diablo" névre hallgató mexikói állatot, aki legalább kétszer akkora, mint én, de mint köztudott.. Nem a méret a lényeg.
-Ne foglalkozz velük kölyök! Attól még, hogy veretlen és te vagy az új fiú, padlót foghat.-Masszírozgatott az öreg, aki az önjelölt edzőm volt. Úgy nyugtatott, mintha szükségem lenne rá. Igazából nem is nagyon figyeltem rá, csak tömeg vigyorogtam és intettem, mintha nekem szurkolnának. Aztán a kijelölt bíró, aki szintén rab volt, összehívott minket és közölte velünk a szabályokat. Egy kicsit elvette a pia már az eszét, úgyhogy kicsit átírta az eredeti szöveget. De lehet a kinti karrierem során a profi bírók voltak a hülyék. Ami egyezett, hogy az öklözést követően visszaküldött minket a helyünkre, majd elindította a mérkőzést egy kézlendítéssel.
Miközben egymáshoz közelítettünk, küldtem egy puszit El Diablonak, hátha elcsábítom és feladja, de helyette csak elkapta az ideg és fittyet hányva a szabályos beállásra szinte már rohanni kezdett felém azon a kis távon. Teljes testéből akart nekem jobb öklével kellemetlen perceket okozni, de egy könnyed mozdulattal bújtam át a kezei alatt, miközben egy jól irányzott jobb felütéssel bordán csaptam. Habár nem vagyok egy két ajtós szekrény, de hatalmas ütőerőm van, amit a mexikói is megérzett, így egy pillanatra összehúzta magát, majd megfordult, ismét felemelte a kezeit és már óvatosabban közelített.
-Csak nyugodtan Diablo! Csak nyugodtan!-Szólongatott hozzá az "edzője". Felakartam mérni a gyorsaságát, úgyhogy egy darabig csak lecsapkodtam a kezeit és hajolgattam az ütések elől. Hatalmas volt és erős, de ugyanannyira lomha is, úgyhogy nem volt nagy falat. Egyszer-kétszer eltalált, de éppen csak súrolt, úgyhogy egy karcolás sem volt rajtam. A következő pillanatban megszólalt a gong, ami egy régi, rozsdás tányérból és egy szintén régi, rozsdás kanálból állt. A gong után még lendített felém egyet, de elhajoltam, majd kacsintottam neki egy mosollyal kísérve. Nekem akart rontani, de a bíró közénk ugrott és az edzőink húztak szét minket.
-Jól van fiam, eddig jól csinálod, csak ne provokáld inkább.. Nem szabad újat húzni a mexikóiakkal.-Figyelmeztetett, miközben vizet locsolt a számba és az arcomra egy kulacsból.
-Rendben öreg, nem kell aggódni.-Kacsintottam rá, jelezve, hogy ura vagyok a helyzetnek. A szóváltás után ismét gong következett, úgyhogy felpattantam a sámlimról és ismét az ellenfelem felé vettem az irányt. Folytattam a "táncolást" körülötte és néha-néha egy jól irányzott ütést vittem be neki, de nem izomból, mert egy kicsit még játszadozni akartam vele.
A második menet végére csak az ínyemet sértettem fel picit, úgyhogy egy kicsit vérzett a szám. Viszont a "hatalmas és "legyőzhetetlen" Diablo már dicsekedhetett egy széttört orral és egy felrepedt jobb szemöldökkel.
-Még senki nem bírta vele eddig, mégis ki vagy te kölyök?-Tette fel a kérdést az öreg, de válaszul csak rámosolyogtam és nem szóltam egy szót se csak elindultam megkezdeni a következő mentet. A tömeg még hangosabb volt, mint valaha és zengett az egész börtön. Ez kell a népnek... A műsor. Márpedig én megtudom nekik adni. Habár arra számítottak, hogy az első menet legelején kifekszem, de nem nagyon erőltettem meg magam, mégis én vagyok a meccs ragadozója és ez a kertész leszármazott pedig az prédám, akivel úgy játszok, ahogyan csak akarok. Láttam, hogy már nem túl tiszta az ürge tekintete, úgyhogy gondoltam nem kínzom tovább és megadom neki a végső csapást. Két bal egyenessel megpiszkáltam, hogy megemelje a fejét, majd egy jobb horoggal megküldtem az állcsúcsát, annyi erővel, ami a csövön kifért. A közönség felé fordulva álltam meg egy pillanatra megmeredve, ami a színjáték része. Mikor megfordultam, a mexikói eszméletlenül feküdt hason, miközben a szájából patakokban ömlött a vér. Az egész épületben megdermedt a levegő. Még az őrök is tátott szájjal néztek. Mintha megállt volna az idő, mindenki felénk nézett.
-Juhéj!-Próbáltam megtörni a csendet, miközben a magasba emeltem a kezeimet, de nem jártam sok sikerrel. De a következő pillanatban ismét megvadult mindenki. Annyira, hogy egy pillanatra azt hittem, lázadás tört ki, de nem.
-Ez az tökös! Ez kurva jó volt!-Kelt ki magából az öreg is.
Azzal a tudattal vonulhattam a cellámba, hogy elintéztem a veretlen bunyóst egy orr és állcsont töréssel, amiből az utóbbi ki is akadt a helyéről. Nem mellesleg fel villoghat egy repedt bordával és egy felszakadt szemöldökkel is. Mondanom sem kell, hogy elégedetten tértem nyugovóra.


2012.02.17.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem émelyegtem, amint beléptem a hatalmas falak közé, bilincsel a kezemen. Egy nagyobb busszal érkeztük, távol Seattle városától, valahol két paraszt falva között, de azok is legalább egy óra távolságra voltak. Nyomasztó érzés volt belegondolni, hogy három év börtönbüntetésre ítéltek, de ha jól viselkedek, akkor is csak a felére csökken az idő. Még így is hosszúnak számít.
Ahogy leszálltam a buszról, úgy totyogtunk, mint a pingvinek, hiszen az összeláncolt lábaink nem engedték, hogy hosszú léptekben menjünk. Majdnem a sor elején álltam, így olyan érzés volt, mintha a többieket én húznám magam után. A bejárat felé vezető úton két hatalmas kerítés választott el minket az udvartól, ahol szembesültünk az itt töltött idő alatti lakótársainkkal. Hát... Hogy őszinte legyek nem nyerték el a tetszésemet.
-Friss húsok érkeztek fiúk! Friss húsok!-Kiabált a társainak egy kicsit sem kis darabnak mondható fekete férfi. Mindenki minket, újakat kezdett el méregetni, amire volt aki besokallt.
-Ne ne.. Könyörgöm! Megbántam mindent, kérem ne vigyenek be!-Fakadt sírva egy talán velem egy idős piti díler, akit mint utólag kiderült gyilkosságért csuktak le. Akkor nagy fiú volt, mikor arra a szerencsétlen tizenévesre lőtt, mert az tartozott neki pár dolcsival.
-Fogd be a pofádat és haladj tovább!-Förmedt rá az egyik őr, majd rálökött egyet. Mivel össze voltunk kötve, így minket is egy kicsit megrántott. A régi rabok úgy gerjedtek be a siránkozásra, akárcsak cápa a vergődő hallra a tenger közepén.
-Te az enyém picikém! Az enyém vagy!-Mutatott rá az egyik, aki látszólag jó ideje itt éli életét és ki lehet éhezve arra, hogy valakit ismét megerőszakoljon. Az ismét csak tipp volt, de elég erőszakolós kinézete volt a csávónak.
-Nekem az kell!-Szúrt engem egy másik, de tudtam, ha félelmet mutatok, akkor nekem itt végem van. Gondoltam felveszem vele a szemkontaktust, majd körbenéztem, mintha keresném a megszólított illetőt, majd visszanéztem rá és magamra mutattam.
-Rólam beszélsz? Ez kéne?-Fordultam meg a seggemet mutatva neki, majd a középső ujjaimat az ég felé szegezve, ökleimet felé nyújtottam. Nem szólt semmit, csak mutogatta, hogy el fogja vágni a torkomat. Elismerően bólogattam és tapsot szimuláltam, majd beértünk az ajtón.
Még nem vittek be minket a celláinkba, mert egy előtér szerűségben leszedték rólunk a láncokat. Kicsit sem féltek attól, hogy rájuk támadunk, hiszen kicsit távolabbról fegyvereket szegeztek ránk, az emeletről pedig három mesterlövész figyelt minket.
-Mindenki rám figyel kutyák!-Állt meg előttünk egy lassan ötvenes éveiben járó, tekintélyt parancsoló férfi.
-Mielőtt még a lakosztályaitokba takarodnátok, tisztázzunk pár dolgot, amit jobb ha tudtok és igazodtok hozzá. Az első és legfontosabb szabály, hogy itt én vagyok a főnök. A megszólításom is főnök, ahogy minden kollégámnak. A második szabály, hogy ti csak elfajzott kutyák vagytok ketrecbe zárva. Semmit sem értek és nincsenek jogaitok. Ha én azt mondom a helyetekre, akkor a helyetekre takarodtok. Ha én azt mondom ki az udvarra, akkor az udvarra takarodtok. Bármit mondok az úgy van világos?-Mintha a seregben lettem volna, olyan hangerővel kiabált az arcunkba. Abban a pillanatban éreztette velünk a hatalmát. Az egyik idióta nevetett az orra alá, így a nem kellett kétszer mondani a parancsnak, hogy egy jól irányzott mellbetalpalással földre kényszerítse. Itt még nem volt vége, hiszen az emberei abban a pillanatba köré gyűltek és gumibotokkal verték össze.
-Tehát mindig az van, amit én mondok!-Ismételte meg zárómondatát, majd bólintott a többi őrnek, hogy vihetnek minket. Ketten az eszméletlen társunkat vonszolták el, hárman pedig a celláinkba kísértek minket. Ketten fegyverrel őriztek, hogy ne csináljunk hülyeséget, a harmadik pedig egy listával a kezében állt és azt töltögetve osztott minket el.
Kopott falak, rozoga ágyak, amin habár állítólag kimosott ágyneműk voltak, mégis mocskosak. Viszont a filmekkel ellentétben, itt nem volt tisztán látható amikor a dolgomat végzem, ugyanis a wc-t egy pont akkora fal takarta el, amekkora kell. Megfordultam, hogy lássam, mikor rám zárják a rácsot.
-Szia picikém.-Szólt egy hang mögülem.
Hát a sors jól kibaszott velem.. Pont azt kaptam cellatársnak, akinek még az udvaron még bemutattam.
-Szerintem erre semmi szükség.-Mosolyogtam rá, mintha nem akarnék balhét, de a kezeimet már készítettem az ütésre.
-Mi lenne, ha megint felém fordítanád a kis seggedet?-Majd megsimogatta az arcomat, miközben a nyelvét öltögette. A következő pillanatba majdnem a nyelve fele a földön hevert, ő szintén, de a cella másik végében. Nem.. Nem téptem ki a nyelvét. Egyszerűen a reakcióm egy jobb felütés volt, amitől elharapta a saját nyelvét, majd mielőtt reagálni tudott volna egy jól irányzott bal horoggal állcsúcson vágtam teljes erőmből, úgyhogy az eszméletét is elvesztette.
-Baszki..-Fogtam a fejem, mert ezért biztos kapni fogok. Próbáltam észhez téríteni egy kis pofozgatással, de nem reagált rá. A másik jól bevált módszer, ha vizet öntök a fejére, ami most sem hagyott cserben.
-Kelj fel öreg.. Történt egy kis baleset, de ne ess pánikba!-Először szépen lassan nyitotta ki a szemeit, majd mikor észhez tért, akkor érezte a fájdalmat, amitől ordítani kezdett.
Ez csak egy jó tanács. Ha tiszteletet akarsz a börtönben, akkor első nap ütnöd kell. Viszont a dolog hátulütője, hogy utána egy sötét zárkában találod magad, ahova az őrök rendszeresen bejárnak, hogy szórakozásból összeverjenek. Igaz, hogy bírom az ütést, de mégis nehezen tudtam elaludni. Kaptam már ütést gumibottal, de még sosem vertek össze vele. Hát nem akarok hazudni.. Sajgott mindenem. A fájdalomtól való sziszegések és nyögdécselések kíséretében tudtam csak elaludni a zárkában, ahol az ágya csak egy szaros rongy volt. Jól kezdem az első éjszakámat itt..


2014.08.03.

Mintha elhagytam volna a testemet. Kívülről láttam magam, de csak süllyedtem le a semmibe. A testem pedig felettem lebegett. De nem akartam.. Nyúltam magam felé, hogy visszatérjek. Mintha víz alól húztam volna magam a felszínre, hogy levegőt kapjak. Egyre közeledtem és közeledtem. Az érzékeim még tompák volt, de már hallottam a tömeget. A tömeg zengése élesedett és már egy férfi hang is kezdett közeledni hozzám.
-4..5..-Hajolt le hozzám egy kopasz férfi, aki kezeivel mutatta a számot, amit mondott. A bíró volt az. Épp visszaszámolt. Még egy hangot hallottam, ami már ismerősebb volt.
-Kelj fel kölyök! Szedd össze magad!-Kiabált az ismerős férfi. Annyi erőt gyűjtöttem, hogy felé forduljak. Vincent Morris Belvedere volt az, aki a főnököm. Az ő clubjában vagyok pultos, de bunyóba is ő a fő támogatóm.
-8..-Már nem hagytam, hogy folytassa a számolást, mert a 9 előtt feltápászkodtam. Egy kicsit tántorogtam, majd összekaptam magam és egy kis vér kiköpése után felraktam az ökleimet. Bólintottam a bírónak, hogy folytathatjuk, úgyhogy megindultam az ellenfelem felé..

Fél órával ezelőtt...

Épp az öltözőben árnyékolgattam, hogy melegítsek a nem sokára következő meccsre.
-Készen állsz kölyök?-Kérdezte Vins.
-Nem lesz probléma főnök! Gyors vagyok, mint a villám és erős, mint egy bika!-Mondtam, miközben pattogtam össze vissza.
-Örülnék neki, ha egy kicsit komolyan vennéd ezt a meccset! Tapasztalatból mondom, hogy az oroszok nem puhányok.-Figyelmeztetett, de engem valahogy sosem tudtak megijeszteni az oroszok keménységéről szóló legendák.
-Pá-pá-pá és már csak az utolsó ütésemet látja a közönség, a ruszki pedig a plafont.-Hogy hatásosabb legyen az ütés hang effektje, a levegőbe húztam két egyenest és egy felütést.
-Csak lassan! Még ha ilyen könnyű is lenne, ki kell bírjad a 4. menetig. Ez már egy kicsit komolyabb meccs és összetettebbek a fogadások. Nagyot kaszálhatunk vele, ha a 4. menetben ütöd ki. Ne baszd el, találok más bunyóst, ha kell.-Figyelmeztetett, majd kiment.
-Még egy ilyet, mint én biztos nem.-Morogtam az orrom alatt mosolyogva, miután elhagyta az öltözőt. Az ajtó előtt a két hegyomlás várta. Heinz és Günter, akik ránézésre tuti valami gén kezelt laborszökevények. Hatalmasak..

3.menet

Épp össze kapartam magam és ugrottam volna neki az orosznak, de pont vége lett a menetnek.
-Még egyszer ezt ne csináld érted? Viszont most már csak az a teendőd, hogy megmutatod azt a bikaerőt, amit annyira hangoztatsz és kiütöd. Nézz rám! Ami a csövön kifér, érted?!- Fogta Vinnie a vállaimat, majd egy bólintással jeleztem, hogy értettem. Jelezték a 4., mindent eldöntő menet kezdetét, úgyhogy Vins kimászott a szorítóból, majd a bíró is intve jelezte, hogy összeugorhatunk.
-Véged van tetves amerikai.-Morogta az orosz, majd ugyanazt a taktikát akarta alkalmazni, amit én és lerohamozott. Bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb. Ezzel a folyamatos ütéssorozattal kényszerített a sarokba. Az orrom már eltört és a szemöldököm is felszakadt, de még a számból is köpködtem a vért. Majd ott volt a lehetőség. Lendítette a híresen erős bal horgát, amivel ki is ütne. Viszont az a probléma azzal a bal horoggal, hogy lassú is, úgyhogy lehajoltam és mögé szökdécselve került ős a sarokba. Vártam egy kicsit, hogy felmérjem a helyzetet és rést keressek a védelmén. Most! Bal horog testre, majd jobb horog fejre. Bal felütés, ami tisztán eltalálja az orrnyergét. Egy hatalmas reccsenés, majd ismét egy jobb horog, de testre. Bal egyenessel becéloztam a törött orrnyerget, majd megküldtem. Ismét reccsent. Jobb felütés testre kétszer egymás után, majd ismét bal egyenessel orr nyereg. Már majdnem "c" alakban állt az orra, úgy elferdült. Próbálkozik egy jobb horoggal, de homlokkal megfejelem az öklét. Az ökle roppan egyet, megrázza, majd vissza teszi védekezni. Jobb horog fejre, bal horog fejre, jobb felütés fejre, majd jobb horog ismét orrnyeregre, majd bal horog kétszer orrnyeregre. Próbálkozott egy bal egyenessel, ami elől kihajoltam, majd mielőtt indította volna a jobb egyenest is hátrébb ugrottam, hogy nagyobb távolságból, nagyobb lendületet vigyek az ütésbe. Elrugaszkodtam, majd teljes testtel a orosz felé ugorva egy jobb egyenessel, teljes erőmből, utoljára csaptam le az orrnyergére, ripityára törve azt. A nyaka úgy hátrahajlott, hogy az egész testét magával rántotta. Háttal nekiütközött a ring sarkának, de onnan félre pattanva majdnem kiesett a ringből. Csupán a kötél tartotta vissza, így csak félig lógott ki.
A közönség ordított. Van volt aki örömében, de a többség mérgében, mivel ők az oroszra fogadtak. A következő kép, amit láttam, hogy Vins elégedetten mosolygott, majd gratulálásként csak bólintott egyet nekem, majd a gorillák társaságában hátat fordítottak és kimentek.



Folytatom..