Elrabolva - Alku az ördöggel?

Tárgy: Elrabolva - Alku az ördöggel? Szomb. Júl. 11, 2015 8:39 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elrabolva

Alku az ördöggel?

A Greenbird Kaszinó pihenőszobája a béke szigete, s az áhított nirvána meglelésének helyszíne tud lenni olykor, különösen, ha Hope hozzá jut a kimerítő munkanap közepén kedvenc mentolos cigarettájához. Máskülönben nem lehetne kibírni, hogy Mr. Singer ott kereng körülötte azt figyelve, hogy a lány mikor hibázik újra és rúghatja ki. Vagy Maxiet – azt a túlméretezett barmot, azt!!! –, aki az utóbbi időben rendre cukkolja hősnőnket. Hope nem egyszer gondolkodott azon, hogy a csaknem kétméteres néger biztonsági főnöknek miért pont ő a céltáblája. Egyfelől arra jutott, hogy a fickó látni akarja őt kiborulni… már úgy igazán kiborul…! Másfelől, hogy bejön neki. Bár ez annyira óvodás lenne. Annak húzzuk meg a haját, aki tetszik nekünk? Harminc fölött hogy lehet valaki ennyire infantilis?
Most azonban ilyen és ehhez hasonló eset nem történt, csak a szokásos stressznek van kitéve. A kötözködő, félrészeg, láncdohányos, szerencsejátékfüggő, kezdőalkoholista, krupiéfóbiás vendégekhez kell az erős idegzet és a pókerarc. Hope jelenleg tökéletesen megelégszik az utóbbival, ami olyan jól megy neki, hogy a szintén szünetelő kollégáját, Luke-ot ugyanezzel az egykedvű ábrázattal hallgatja, miközben a srác a múlt szombat esti házibulijáról mesél.
Hope éppen válaszolna, amikor egy másik kollégája, a szőke Josie tépi fel az ajtót és elkerekedett szemekkel néz Hope-ra és Luke-ra. A nő lassan fordul a szőkehajú felé, miközben kifújja a szájából a füstöt, s elnyomja a csikket a tálcán. Első gondolat az, hogy most azonnal vissza kell állnia a rulettasztalhoz, de Josie egészen más hírt hozott.
– Nem láttátok Miss Harrolds-ot?
A két pihenő egymásra néz, majd egyszerre rázzák meg a fejüket.
– Itt van Miss Harrolds? – kérdi Hope, s Josie mély sóhajjal bólint kettőt.
A helyzet nem egyszerű… Miss Maya Harrolds a Nagyfőnök unokahúga, a tulajdonképpeni örökös (egyik örökös), a jövendőbeni főnökük… azonban alig múlt tizenhét, így a kaszinó területén messzemenőkig nem tartózkodhatna. Ez persze nem jelenti azt, hogy a helytől távol lehetne tartani a kislányt. Hope maga sem érti hogyan, de azon kapja magát, hogy Josie kérésére öt perc múltán már a szinten található helyiségeket járja az ajándékbolttól a bárpultokon át, még a pókerterembe is benézett. Kelt némi feltűnést a Greenbird krupiéinak zöld-fekete-fehér uniformisában a nagyestélyibe és öltönybe öltözött vendégek között. Nem, a krupiék nem császkálnak csak úgy el a szokott helyükről. A lánynak azonban semmi jelét nem látja, míg végül a parkolóhoz vezető lift közelében megpillantja enyhén spicces állapotban, amint az egyik helyileg ismert dzsigolónak magyaráz.
Csodálatos! – húzza el a száját a nő, majd elindul a páros felé.
Josie elmondása alapján Miss Maya az udvarlójával érkezett… s Hope erősen reméli, hogy nem erre a kétes alakra gondolt, mert az senkinek sem lenne üdvös. A fickó nem más, mint a helyi jóképűség – bizonyos Jude Knight –, aki előszeretettel utazik a gazdag, főként élemedett korú hölgyekre, s ugyan hivatalosan nem perkáltatja őket egy vele eltöltött éjszakáért, de a drága ajándékokat bizony gondolkodás nélkül bezsebeli, s előszeretettel fogyaszt a város legdrágább éttermeiben és kaszinóiban a fent említett asszonyok számlájára…
Úgy tűnik az úr váltott a gazdag emberek kicsi lányaira…
Alighogy ezt végiggondolja, egy nagyobb tömeg sorol ki elé az egyik büféből, s mire Hope átverekszi magát rajta a lift közelében csevegő párocskának nyoma vész.
Odamegy a lifthez, s a szabad fülkébe belép, majd leutazik vele a parkolóba.

A kaszinóhoz tartozó fedett, alagsori parkoló meglehetősen nagy alapterületű, s a liftekhez közel sűrűn állnak az autók, alig van mozgás. Néhány most érkezőt kikerülve indul el a nő a leparkolt autók között. Magas sarkú cipői ütemesen koppannak a simára képzett betonon, s Hope idegesen igazítja meg combközépig érő szoknyáját, ahogy megáll egy tűzvörös kabrió hátuljánál. Átok a főnökségbe, vagy szimplán abba, aki szerint a nadrágot a női krupiékon szoknyára kellett cserélni.
– Miss Harrolds?! – kiáltja el magát, s tovább indul. Valahol a közelében egy kocsiajtó becsukódik, majd távolabbról egy hamar elfojtott sikoltást hall. A parkoló azon a részén már egyértelműen kevesebb lámpa ég, ami szokatlan (egyformán kivilágított kellene, hogy legyen az egész terület). Hope félve ugyan, de megszaporázza a lépteit. Újabb sikkanás, majd mintha valaki a padlóra huppanna. – Miss Harrolds! Mayaaaaa! – s ekkor pillantja meg a sötét furgon mögötti jelenetet, amit éppen csak megvilágít egy falról odapislákoló neoncső fénye. – Engedjék el! Segítség! – de tovább mozdulni már nem mer.
A jelenet, amely a szeme elé tárul így élőben sokkal riasztóbb, mint a filmekben. A félájultan nyöszörgő, világos ruhás lány úgy nyaklik az elrablói karjai közt, mint egy víztől megfosztott virág.
Lánykereskedők? Terroristák?
Nem! Hope ehhez túl gyenge és túlzottan egyedül van. Alig hogy felocsúdik, mibe is ártotta magát, két bőrdzsekis, nagydarab kelet-európai forma fickó már a közelébe került. (Valószínű kelet-európaiak, mert egy kukkot sem ért a beszédükből, amit kárörvendő heherészés szakít meg. Talán szerbnek, vagy horvátnak tippelné, ha eszébe jutna tippelgetni őket ebben a pillanatban.)
Lassan hátrál a kocsik közé. Az egyik fickó utánaered és megragadja a nő karját, majd kicsavarva az autónak nyomja, mire Hope torkaszakadtából elsikoltja magát.

◇◆◇

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Vas. Júl. 12, 2015 6:07 pm

Alku az ördöggel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mr. Pendleton-nal, az új ügyfelemmel találkoztam. Megkaptam tőle a melóhoz szükséges infót, amiért iderendelt. Csak egy név… De minden áron személyes találkozót akart. A szemembe akart nézni. Hogy miért pont a kaszinóban, a fene sem érti a milliárdosok hóbortjait.
Megvan, ami kell, úgyhogy nem tervezek további időt tölteni itt, hiába a benti remek hangulat és a csinos nők sokasága. Ma estére egészen másfajta szórakozást iktatok be; kivégzek néhány edzőtermi boxzsákot. Addig is végiggondolom hogyan vadásszam le és kínozzam meg a célszemélyt, aki elrabolta és brutálisan megerőszakolta a megrendelő egy szem kicsi lányát. A Sabina Pendleton félholtra verve került elő; a rendőrség egy Prescott közeli vidéki vityillóban talált rá. James Morano, (a lány egykori egyetemi csoporttársa) pedig még időben kereket oldott.
A küldetés úgy hangzott; kapjam el és készítsek videó felvételt Jimmy szenvedéseiről. Az eszközök rám vannak bízva. Az egyetlen kikötés, hogy pokoli fájdalmakat éljen át, mielőtt meghal. Szokatlan kívánság, de nekem semmilyen munka sem túl nehéz. Ha lenne lányom, én sem kívánnék kellemesebb véget a bántalmazójának. Saját kezűleg lógatnám fel a golyóinál fogva és koncolnám fel. Teljes mértékben megértem, Mr. Pendleton miért nem bízza inkább a rendőrség gondoskodására Jimmy-t. A börtön nem elég rossz büntetés az ilyen elfajzott elemeknek. Az ügy szakértő kezeket igényel…
A zár nyílik, és már bent is ülök a fekete Rover volánjánál. A slusszkulcs a helyére kerül, de a kezem megáll, mielőtt elfordítanám. Segélykiáltást hallok, amit éles sikoltás kísér. A hang irányába kapom a fejem, miközben előredőlök, hogy kifürkésszem mi történik a szélvédőn túl. Egy parkolósávval arrébb, tőlem nem messze egy fekete furgon várakozik járó motorral, attól pár méterre meg két tagbaszakadt maszkos fazon tart sakkban egy fiatal nőt. Az egyik kicsavarja a karját és lenyomja a motorháztetőre.
Már úgyis hiányzott az akció…
Gondolkodás nélkül ugrom ki a kormány mögül. Hosszú lépéssekkel termek a fickó mögött. Gyilkosságban utazom, az emberölésre, mint amolyan művészeti formára tekintek, de a nők bántalmazásával sosem értettem egyet. Az ilyentől azonnal felbuzog bennem a harci szellem.
Rohadtul nincs kedvem haverkodni, úgyhogy a fickót a vállánál fogva szó szerint letépem a lányról.
Magam felé fordítom. Mielőtt felocsúdhatna a pillanatnyi döbbenetből, kihasználom a meglepetés erejét és az öklöm hangos puffanással robban a képébe. Az ütés lendületétől megtántorodik. Tekintetbe kiül a bosszúvágy. Örömmel szilánkosra zúznám az arcszerkezetét, de még mielőtt utána lépnék, a furgon kerekei felcsikorognak.
- A rohadt életbe! Gyertek már! – bömböl ki akcentussal a sofőr a kocsiból. Ennek az identitását is maszk rejti.
Emberrablók, lánykereskedők? Mást aligha akarhatnak a kaszinó egyenkosztümét viselő krupiéjától. Hacsak nem a rossz lapjárásért pikkelnek rá.
De ott fekszik bent az a másik lány...
Meglódulok, hogy még idejében elkapjam az egyiket, de egymás után villámgyorsan bepattannak a gázt adó furgon félrehúzott hátsóajtaján, amit aztán magukra csapnak.
Nincs értelme utánuk futni. A szemem azonnal a rendszámra tapad. Memorizálom. Bár az ilyenek, akárcsak a mifélék, hamar megszabadulnak tőle, vagy eleve másikat aggatnak a verdára a hatóságok megtévesztése végett.
- Jól van? – fordulok a lányhoz.
Diszkréten végigmérem. Úgy fest, nem esett baja. A múló szívritmuszavaron kívül, amit a nagy ijedelem okozhatott.
- Értesítse a rendőrséget. – a hangom morózus, az ábrázatom nem különben. Nem az én dolgom ezeket üldözőbe venni. Kergetőzzenek velük a zsaruk. Ha ügyesek, még le is szerelhetik őket. Vagy nem. Minden esetre, a szemtanúságnál jobban nem kívánok belefolyni a dologba. Érthető technikai okokból. Semmi közöm hozzá...

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Vas. Júl. 12, 2015 9:48 pm

Mephisto & Hope

Asikoltás után csak még jobban megcsavarja Hope kezét a támadója, mire a nőnek a fájdalomtól könny szökik a szemébe, de hang a következő próbálkozásnál már nem érkezik, csak a tüdejéből kipréselt levegő sipít ki belőle.
Ehhez talán köze lehet annak, hogy a támadója dohányszagú lehelettel és erős szláv nyelvekre jellemző akcentussal ráripakodik, hogy:
– Fogd be a pofád, te kurva!
A nőnek se tiltakozni, se érvelni nincs lehetősége, sem pedig reális jövőképet kialakítani, mikor hirtelen rántást érez a háta mögül. Ahogy az őt autónak préselő férfit lekapják róla, Hope a lendülettől végigcsúszik az autó oldalán, s végül a padlóra esik. Hirtelen nem tudja mire vélni a történteket, de választ addig nem is keres, amíg a torkát feltépni akaró szívét egy leheletnyit elviselhetőbb tempóra nem mérsékli.
Óvatosan áll fel és néz hátra a válla fölött…
Látja, ahogy az őt lefogó férfit egy ismeretlen a padlóba döngöli. Lassan feláll az kocsi oldalának támaszkodva. Hallja, amint a másik… vagyis a többi kereket old a furgonban a zsákmányukkal.
– Nem-nem-nem! – rázza meg veszettül a fejét, s a haját laza kontyba fogott ezüstszínű csat a földre csapódik, szabad utat engedve a szétomló barna tincseknek…
…velük együtt a nő minden kétségbeesésének.
Ekkor kapja oldalról a kérdést, s riadt szemekkel néz fel a férfira, de annyi lélekjelenléte sincs, hogy megköszönje, amit érte tett… igazából az agya egyedül Mayán kattog.
– Éééén… én jól… – s végre elválva az autótól Mephisto felé fordul, talán felé is lép, ha ez kell ahhoz, hogy a kettejük közti távolságot csökkentse. Ám ahogy szóba kerül a rendőrség, hirtelen kapja a fejét a távozó furgon irányába. – Én nem! Nem vagyok jól! Ezek…! Ezek elvitték Miss Harrolds-ot! Nem! Ezt nem lehet…! Kérem, Mister…! Meg kell állítania őket! Kérem! – s mindkét kezével a férfi felé nyúl, hogy megragadja a zakóját a mellkasán, persze nem erősen, s az is lehet, hogy ezt a bérgyilkos már eleve megakadályozza.

◇◆◇

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Hétf. Júl. 13, 2015 9:47 am

Alku az ördöggel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Figyelem, ahogy a lány vadul rázza a fejét. A haja megadja magát, a benne lévő csat kihullik, és a tincsek a vállára omlanak, hogy ott táncoljanak tovább.
A szemeit fürkészem. A bizonytalan válaszból, amit a kérdésemre kapok, kiderül, hogy erősen zavart állapotba került. Ez az oka, amiért nem pördülök egyszerűen sarkon, és indulok vissza a kocsimhoz. Még az is megfogalmazódik bennem, hogy visszakísérem a kaszinóba. Ott megnyugodna, és értesíthetnénk a történtekben illetékes szerveket.
Erre a lány izgatott kétségbeeséssel kapaszkodik meg a fekete zakómban. Neki határozottan más ötlete van.
Hogy én vegyem őket üldözőbe?
- Kislány, ez a zsaruk dolga. – búgja mélyen a hangom, miközben a markomba zárom az apró női kezeket, hogy finoman lefejtsem őket magamról.
A furgon még javában a fedett parkoló oszlopai közt zúg. De ahogy hallom, már nem sokáig. Hosszan csikordulnak az abroncsai egy hirtelen kanyarnál. Távolodik…
A lány meg könyörög.
Markáns arcomon nem rezdül vonás, sötétbarna szemeimben mégis felizzik valami. Inkább a vadászösztön, mintsem a szuperhős szindróma, mert nem vagyok olyan, aki önként sportot űz mások és a világ megmentéséből.
Sok idő nincs filózni azon, mi legyen, mi ne legyen. Minden másodperc számít, ha el akarom a tagokat kapni. Ha el akarom…
Döntök.
- Ezért sokkal fog jönni… - döngöm, csakhogy egyértelműsítsem; nem lesz ingyen ez a szívesség.
Nem a nő két szép szeméért megyek bele ebbe az egészbe. Ha riasztjuk a hatóságokat, azok még ostoba keresztkérdésekkel interjúvolják meg az embert, és csak a nyamvadt jegyzőkönyvük felvétele után lépnek valamit. Addigra meg már tök mindegy lesz, bottal üthetik az emberrablók nyomát, ami jelenleg még tűzforró.
Elfordulok a lánytól és hosszú, határozott léptekkel indulok a kocsimhoz.
- Menjen vissza a kaszinóba, és értesítse a rendőrséget! – szólok, de nem fordulok a nő felé, csak megyek a fekete Range Rover-hez.
- Ezt meg... bízza rám.

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Hétf. Júl. 13, 2015 2:11 pm

Mephisto & Hope

Hope hallja, ahogy a férfi a zsarukra bízná az ügyet… vagyis! A fenébe is, Miss Maya nem egy ügy! Ő egy szegény… gazdag lány, aki alattomos emberek kezébe került. És a zsaruk mit tennének? Órákig szórakoznának a papírjaikkal, addig pedig a lánynak nyoma vész.
A nő ajkai megremegnek, s már dadogná, hogy de hát addig ezek felszívódnak!
Látta ő az Elrabolva c. filmet, s emlékszik jól, ahogy Liam Neeson nem egyszer azt magyarázta – ha éppen nem azzal volt elfoglalva, hogy félhülyére/holtra verjen lánykereskedőket –, hogy ha egy lányt az elrablását követő 36 órán belül nem találnak meg, akkor bottal üthetik a nyomát.
Mindezt végiggondolni egy pillanat műve csupán, Hope-ot mégis az rántja vissza a valóságba, hogy megérzi a kezein Mephisto tenyerét. Mintha égetné őt a férfi bőre, hirtelen kapja vissza a kezeit, s a tekintetét is oldalra veti, valahova a parkoló padlója felé, de nem bámészkodhat sokáig, s az eme eseménysort átkaroló pár másodperc is óráknak hat. A távolodó kocsi csikordulása feltép egy riadt sóhajt a nőből.
Most könyörgőre kéne fognia? Arra apellálni, hogy ha a férfi őt megmentette, akkor már Maya után is eredhetnének…? Vagy ennyire odavan a félmunkáért? Mint a férfiak többsége…! Tipikus… Ahogy ezt végigpörgeti, visszafordul a férfi felé, aki úgy tűnik jobb belátásra tért, de amit mond, az a nőnek hirtelen nincs az ínyére. Viszont legalább történik valami.
– Öhm… persze… van pénzem… – mert jobb erre gondolni, mint arra, hogy a sötét lovag valami tisztességtelent, erkölcstelent, vagy törvénytelent kér tőle. Önkéntelenül indulnak meg lábai a férfi után. Első két botladozó lépést követően egyre határozottabban koppannak a betonon cipője sarkai, ahogy egyre sietősebbre fogja. – Magára bízom… hogyne! Maga a szakértő – egyezik bele, s egészíti ki a gondolatsort. Elvégre amaz úgy verte le a fickót, mint Mr. Neeson a filmben. Ebből következik, hogy csak ért az efféle akciókhoz. Talán zsoldos, vagy katona…! Vagy fejvadász? Estleg ügynök, Őfelsége titkosszolgálatából? Mondjuk a 006-os? Hope-nak még egy széles és zavart mosolyt is sikerül produkálnia, ahogy a lehetőségeihez mérten végignéz a férfin, de csak nem tántorít a nyomából. Sokkal halkabban mondja, szinte suttogja maga elé: – ebben az esetben… én vagyok a… megrendelő? – és itt elakad a nyelve. Majd a kocsiból telefonál. Minden esetre, ha a férfi nem tesz valami nagyon látványosat, amivel elhajthatná Hope-ot, a nő besorol a Rover anyósülése melletti ajtóhoz, ha annak zárja feloldódik, azonnal ki tudja nyitni és be tudjon szállni, miközben minden agysejtje visít az ellen, hogy ezt az ostobaságot elkövesse.

◇◆◇

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Hétf. Júl. 13, 2015 10:01 pm

Alku az ördöggel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Van pénze… Még talán el is mosolyodom hangyányit, viszont gúnyosan.
- Felejtse el. – morranom kurtán magam elé, miközben a kocsim felé igyekszem.
Nem agyalok azon, ezek után mire gondolhat. Eszemben sincs a természetbeni juttatás. Nem az a fajta fickó vagyok, aki ilyet kér egy nőtől. Hiába szemrevaló a csaj. A helyzet sem a legalkalmasabb efféléken meditálni.
Cipősarkak koppanásai csapnak fültövön, mint malackát a jégeső, ahogy a lány utánam indul.
A kaszinóba visszavezető bejárat nem erre van… Tudatosul bennem, hogy ott tipeg a hátamban. Nincs időm leállni vele vitatkozni. Mégis valami kikívánkozik a számon.
- Sosem szokta azt csinálni, amit kérnek magától? – kérdezem végtelenül higgadt, türelmes hangsúllyal, szikrányi cinizmussal fűszerezve azt. Inkább költői kérdés. Nem feltétlenül kell rá válaszolnia.
És csacsog…
Persze, rám bízza. Valahogy nem akaródzik elhinnem, hogy szót fogad. Az első kérésemet is csípőből megvétózta, különben most nem szegődik tűsarkakon tipegő árnyékomul.
Szakértő?
Az. Legalább ebben egyet értünk.
És hogy ő lenne a megrendelő? Sötét félvigyorra rándul a szám sarka a lány óvatos motyogására. De beletrafált! Majdnem.
- Nem. – vágom rá egyszerűen. - Maga az, aki jön nekem egy szívességgel. – nyomatékosítom a lényeget. Ebből leveheti, hogy a pénzét tényleg megtarthatja.
Az ilyen be nem tervezett jótékonysági akciókat szívességben mérem, nem dollárokban. Különben is, aligha tudna felbérelni krupiéi fizetésből.
Fülelek hátrafelé. Még mindig a nyomomban van a kiscsaj. Kitartó, de lehet, csak összezavarodott a hirtelen riadalomtól, és már a bejáratot sem találja.
Fenéket… Ez a kis miniszoknyás nebáncsvirág tényleg velem akar jönni.
- Csak egy rohadt jó okot mondjon, miért vigyem magammal. – búgja a mély férfiúi orgánumom kevélyen, épp mielőtt belépnék a kocsim mellé.
Két másodperce van meggyőzni. Semmi kedvem bajba sodorni a szerencsés lapjárás törékeny tündérkéjét, a szívemre venném, ha egyetlen karcolás esne a csinos pofiján.
Megtehetném, hogy bepattanok a verdába, és elhajtok, anélkül, hogy kinyitnám az anyósülés felőli ajtót - a nő érdekében -, de nem bunkónak neveltek, és a Cassie-vel való szakítás sem küldött annyira padlóra, hogy ezt megjátsszam.
Úriember vagyok. Ez az egy szerencséje van.
Ha elhallatszik a válasz, ha nem, kinyitom az ajtót és bevágódom a volán mögé. A következő pillanatban máris kattan a másik ajtón a fekete gombocska, ahogy feloldódik a zár.
- Na, szálljon be, mint a villám. – mondom, s fordítom a slusszkulcsot, mire a fekete robusztus járgány motorjában rejlő lóerők felzúgnak.
Hát akkor… Mentsünk életet. Ezt a mostani megmozdulást a munkámmal járó „kár” kompenzációjaként könyvelem el. Csakhogy azoknak a közhellyé koptatott, legendás égieknek egy szavuk se lehessen rám… Attól viszont nem félek, hogy pokolra jutok. Ha mégis, a helyem már biztosítva.

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Hétf. Júl. 13, 2015 11:30 pm

Mephisto & Hope

Konokul lépdel a férfi után, s igazából annak higgadtsága nem ad okot a nőnek arra, hogy visszakozzon. Talán ha idegesen ráripakodna, vagy minimum olyan érzelmekkel vegyítve nézne Hope-ra, ami a krupiénak riasztó volna…
Vagyis nem a krupiénak, hiszen ebben a minősítésben Hope Miss Harrolds elrablásáig egészen kiegyensúlyozottan létezett az elmúlt pár órában, akár még büszke is lehetett volna magára… De mint minden pszichésen labilis egyént, úgy Hope-ot sem olyan nehéz kizökkenteni a terápia és a gyógyszerek adta józanságból. Elég egy hirtelen és váratlan eseménynek kilöknie őt a napi rutinból, s máris megtörténik a baj, amely nem várt viselkedéssel párosulhat, jelen estben Mr. 006-os követésével.
Hirtelen pattannak egész magasra a szemhéjai, ahogy a tulajdonképpen messzemenőkig nem a pasinak szánt szavaira válaszol újdonsült ismerőse.
– Éles a hallása akár egy… denevérnek… – mond ennyit. Esze ágában sincs vitába szállni, vagy magyarázkodni… elismeri, hogy a férfinak igaza van, csak éppen ezt nem hajlandó hangosan kimondani. Ráadásul abban is igaza van a bérgyilkosnak, hogy egy kizökkentett Hope nagyon nehezen teszi azt, amit mondanak neki. – Ha nem megyek magával, honnan tudjam, hogy tényleg segített a lányon? Ha sokkal jövök magának, akkor úgy járja, hogy sokat kérjek, nemde? Nem? Hmm? – de nem, nem akar a férfi szemébe nézni, miközben az válaszol… már, ha egyáltalán válaszol és nem csak a szemét forgatja közben… vagy csak néz maga elé hidegen, vagy…
Ááááááh! Mindegy is! Néz, ahogy akar!
– Máris! Ahogy a kocsi központi zárja kiold, Hope hirtelen nyitja az ajtót, száll be, s csatolja be a biztonsági övet. – Mert a villámok már csak ilyen hamari jelenségek.
Elégedett mosoly a nő képén… s ideges szemöldökrándulás, ahogy Mephistora néz, majd maga elé a Rover szélvédőjén át látható területre. Igen, azt nem kalkulálta be, hogy tulajdonképpen nem szeret elöl ülni… mindegy, kibírja… csak induljanak szépen…

◇◆◇

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Kedd Júl. 14, 2015 11:43 am

Alku az ördöggel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Éles a hallásom…
- Még szerencse. – döngöm somolyogva.
Hogy honnan tudja meg?
- Olvasson újságot. – újabb rövid, mélyhangú válasszal rendezem a kérdést.
A cikk szalagcíme ennyi lenne: Péppé vert emberrablókra bukkant a rendőrség. Ha kell, ha nem, minden eljut a médiába. A részvétemet pedig, sajnos aligha tudom eltitkolni jelen esetben.
Vagy a barátnője elmeséli neki mi történt, miután visszahoztam. Bizonyíték lenne bőven, hogy betartottam az ígéretem.
És csak szövegel a kicsike.
Nők…
A logikai eszmefuttatásától az az ótvar érzésem támad, hogy elgurult a gyógyszere. Még a végén úgy jövök ki az egészből, hogy én tartozom neki.
A tekintetem megkeményedik. Kedvem lenne megállni, és szembefordulni vele, hogy igazán csúnyán nézzek rá. De minden egyes másodperccel, amit teátrális előadásra áldoznék, az emberrablók újabb kilométereket tesznek meg. Úgyhogy marad a töretlen menet a verdához.
- Magát biztosan nem akarták elrabolni. – mormogom.
Annál sokkal okosabbnak tűntek… Sötét, gúnyos vigyor sejlik a szám szögletében.
Zár kattan, én beugrom a kormány mögé, és minő gyönyör, szót fogad! Már a lány. A biztonsági övével bíbelődik, amikor indítok és kigurulok a parkolóhelyemről. Mindig orral kifelé parkolok, készen arra, hogy esetleg gyorsan el kell tűnnöm.
A parkolóházban alig van mozgás, ami nekem nagyon jó. Az épületnek több kijárata van, de figyelembe véve, hogy a furgon merre hajtott el, az irányhoz legközelebbi kijáratot lövöm be. Ha menekülnék, nem szlalomoznék feleslegesen, mielőbb ki akarnék jutni innen.
A Rover a megengedettnél jóval sebesebben söpör ki a parkoló falai közül. Nem kérdés, merre fordulok. A másik irányban javítások zajlanak és útlezárás torlaszolja el a lehetőségeket.
Vegas ilyenkor is forgalmas, ami nem hat meg. Nem városnézni vagyunk, úgyhogy odataposok a gáznak. Be kell hozni a lemaradást.
Cikázom a forgalomban, aztán félrerántom a kormányt és olyan tempóban veszem be az előttünk lévő kanyart, hogy mellettem a hölgyike egy ’70-es évekbeli akciófilm autós üldözéses jelenetében érezheti magát. Ám nem okozok tömegkarambolt, nem vijjognak fel mögöttünk a szirénák. Megfontolt száguldozó vagyok, sosem meggondolatlan.
Az emberrablók helyében azonnal el akarnám hagyni a várost és keresnék egy kieső rejteket, ahol nyugodtan meghúzhatom magam átmenetileg, illetve a kocsit is eltüntethetem szem elől, vagy leválthatom másikra. Már ha vannak ilyen terveik.
A megérzéseimre hallgatok. Irány az Indian Springs felé vezető 95-ös út. Ez tűnik logikus választásnak, noha a fekete furgont egyelőre nem látom sehol. Ezek sem fognak Vegas-ban kacsázni, erre mérget veszek. És talán abba is belenyugodtak, hogy nem szegődött senki a sarkukba.
- Ki ez a Ms. Harrolds? – tudakolom megtörve a csendet. Amennyiben a potyautasom nem tette ezt meg fecsegéssel.
Tisztán akarok látni. Gyanítom, valami pénzeszsák lánya, akivel sakkban kívánják tartani a kedves papát. Bűnöző körökben nagy divatnak örvend az efféle „könnyű” pénzszerzési forma.
Újabb útkereszteződés közeledik. A távolban végre megpillantom a fekete furgont. A piros jelzőlámpa alatt rostokol.
Bingó!
Milyen óvatosak, hogy nem kockáztatnak meg egy drágább fotót a vele járó priusszal.
Visszafogom a járgányomat, és szép nyugodtan behúzok a várakozó kocsisorba.
A Rover, ez a hatalmas dög olyan, mintha egy fekete nagymacska lesne az éjszakából. A karosszéria sarkain körbekanyarodó lámpák ragadozó pillantásában és a kocsi eltökélt fejformájában annyi a fenyegetés, mint egy afgán terrorista kiképzőbázisban. Ez a monstrum liheg könyörtelen végzetként a tagok nyakába.
Itt vannak az orrunk előtt. Két autó ékelődik közénk. Ilyen messziről már a tündérke is kényelmesen kiszúrhatja őket a sötétített szélvédő mögül.

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Kedd Júl. 14, 2015 4:53 pm

Mephisto & Hope

Efféle gyerekes civódásba nem megy bele. Sem az újságosba, sem az el nem rablásába. Nem és kész! Az uraság talán azt gondolja, hogy ő bezzeg főnyeremény? Persze egészen helyes a maga szótlan módján, de ennyi és nem több!
Hope nagyon jól tudja, hogy a férfi elzavarhatná/kitessékelhetné őt a kocsiból, ha nagyon akarná, így jobbnak látja nem feszíteni a húrt…
…egyelőre.
Pillog kettőt, ahogy begyorsul a verda, s bár éppen elég biztonságos, azért belekapaszkodik az ajtóba és az ülése szélébe. Összeszorított ajkakkal néz általában előre. A parkolóból való kijutás a gyors tempó miatt még szűkebbé és félelmetesebbé teszi a helyet, s nem kétli, hogy a mellette ülő tud vezetni, mégis, nem egyszer be kell hunynia a szemét, hogy ne vizualizálja azt, hogy a kocsi orra szikrázva belenyal a betonfalba egy-egy kanyarnál.
A parkolóból kiérve tekintetét oldalra vonják Vegas kaszinófőutcájának tiritarka fényei, amelybe szinte azonnal beleszédül. Mintha a fejében meglódult volna az agyveleje, hirtelen fordul a mellette lévő ajtó felé és kezdi keresni, hol tekerheti le az ablakot…
– Az ablakot…! Leengedné, kérem? – kérdez rá, ha nem talál gombot, vagy fogantyút. Azt már nem meri hozzátenni, hogy rosszul van/lesz…
Remélhetőleg teljesül a kívánsága, s csak eztán dől hátra a fejét az ülés támlája fölötti fejtartónak döntve. Jópár mély lélegzetre – s az ablakon besüvöltő friss levegőre – van szüksége, hogy a lelki békéje újra helyre álljon. Ez után képes újra a küldetésükre koncentrálni. Rögtön észreveszi, hogy a nagy és kényelmes autóból valahogy minden kisebbnek tűnik, s ez furcsán biztonságosnak hat.
Vajon Angie a kis piros kocsiját lecserélné egy ehhez hasonlóra? Vajon egy ilyen kocsi, mint ez, kapható piros színben? – Meg fogja kérdezni!
Miközben ezt végiggondolja, a tekintete a furgont keresi. Ugyan még mindig nem mer nem kapaszkodni, de háta már valamennyire elválik a szék támlájától. Ahogy meghallja a férfi hangját egy kérdő hümmentéssel fordul felé, majd szelíden elmosolyodik. Persze, neki evidens, hogy kicsoda Miss Maya… de a mellette ülő… nos, nem lehet ismerős kaszinótulajdonos berkekben, vagy csak a Harrolds nevet nem tudta a Greenbird-tulajdonos Mr. Aaron-hoz kötni.
– Miss Harrolds a Greenbird Kaszinó egyik örököse. A tulajdonos húgának a lánya – mond ennyit, tovább ragozni felesleges. A férfi ebből már leszűrheti, hogy ha segít a lányon nem csak Hope, hanem egy gazdag család is jön neki eggyel… már ha a nő jól számol.
Óvatosan az ülés támlájának dől, levéve tekintetét Mephistoról újra a forgalomban haladó járműveket figyeli. A piros lámpa megállítja őket, s Hope ekkor szúrja ki a furgont. Önkéntelenül emeli fel bal kezét, s rángatja meg a férfi zakóját a felkarjánál.
– Úristen! Ott vannak! Ott vannak, látja?! – mutat előre szabad kezével. Hangjában nem kevés izgalom, egy-két cseppnyi hisztéria kavarodik egymással, s a nő érzi, ahogy a szíve majd kiugrik a torkán keresztül.
Ilyen közel! Ennyire itt az orruk előtt áll az az alattomos furgon! Meg kell állítani, el kell kapni!

◇◆◇

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Csüt. Júl. 16, 2015 11:37 am

Alku az ördöggel

[You must be registered and logged in to see this image.]

A szemem sarkából látom, mit csinál a lány. Erősen kapaszkodik a száguldó verdában. Helyes. Jól teszi. Egy alattomos félvigyor költözik a szám szegletébe.
De inkább az útra koncentrálok, és arra, hogy beérjük a tagokat.
És ismét megszólal. Nyilván rosszul van. Addig nincs gond, amíg nem az én ölembe hány.
Természetes, hogy eleget teszek a kérésnek. Csak egyetlen ujjmozdulatomba kerül az egész, és az ablak valamelyest máris lehúzódik mellette. Betódul a „friss” városi menetszél.
Inkább nem szólok be neki azzal a kérdéssel, hogy szeretne-e kiszállni. Egyébként bármikor meggondolhatja magát, nekem csöppet sem jelent gondot, sőt… Mindenképp jobb és kényelmesebb lenne nélküle leszerelni az emberrablókat. Viszont, ha már így alakultak a körülmények, kénytelen vagyok ezekhez alkalmazkodni.
Megkapom az infót erről a bizonyos Ms. Harrolds-ról. A szemem sem rebben. Kitartóan az útra szegeződik a tekintetem. A fülem ettől még tökéletesen hall, mégsem válaszolok semmit.
Eddig is teljes volt a kép, de most már tutira tiszta. A képlet egyszerű, mint a pofon.
Nos, 76 kaszinó van Vegas-ban. Mindegyik igazgatójának, tulajdonosának a rokonságát nem ismerhetem. Most viszont eggyel többhöz lesz szerencsém. Ez a kapcsolat jól fog még jönni.
Egyszer csak látótávolságba kerül a keresett járgány. Besorolok két kocsival mögé a sávba, erre a tündérke elkapja a karomon a zakómat és megint megrángat. Ez a nő…
Izgatottan ficánkol és mutogat. Az a mázlija, hogy acélból vannak az idegeim. A szemem lassan fordul felé, ahogy rásandítok. Az arcom egészen kifejezéstelen. Semmiféle érzelemről nem tanúskodik. Legfeljebb hidegvérről. Majd lehiggad.
A tekintetem nyomban visszatér a furgon hátuljára. Felsóhajtok.
- Igen. Látom őket. – felelem kurtán. Majd beszélek, ha lesz mondanivalóm. Ez nem ismerkedő est.
A közlekedési jelzőlámpa zöldre vált, és a kocsisor megindul. A furgonnak határozottan sietős, én meg konokul a nyomába tapadok. Arra hajtok, amerre az, miközben kissé lemaradok tőle, csakhogy egészséges távolságot tartsunk. A két másik járgány időközben kitért előlem.
Matatni kezdek a farmernadrágom jobb zsebében. Előhúzom a fekete lapos mobilt és a lány felé nyújtom. Valaminek már a legfőbb ideje. Rég el kellett volna intézni. Hacsak nem vették észre a lányok eltűnését a kaszinóban azóta.
- Hívja a zsarukat. Mondja el nekik mi történt, és hogy a fekete Ford furgon a 95-ös úton hajt Indian Springs felé. A rendszáma nevadai: 552-PML. – a hangom nyugodt, de olyannyira határozott, hogy egyértelműen kiviláglik belőle; nem tűr ellentmondást.
Ha elvette tőlem a mobilt, a markom visszafekszik a kormányra.

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Pént. Júl. 17, 2015 4:54 pm

Mephisto & Hope

Hirtelen húzza vissza a kezét Mephistotól, ahogy a férfi megszólal. Csak semmi bizalmaskodás… nem mintha a másik ruhájának rángatása az a kategória volna…
…vagyis csak akkor, ha Christian Grey a neved.
Néhány mély lélegzet, mielőtt sikerül nyugalmat erőltetnie magár. Mindenképpen hat rá a volán mellett ülő férfi higgadtsága. Elvégre, ha ő nyugodt, akkor Hope miért ficánkoljon? Ráér akkor majrézni, ha őt fenyegeti közvetlen veszély.
A kocsi elindul, s a nő ekkor már meredten nézi a furgont, s akkor kapja a fejét újfent Mephisto felé, mikor a férfi a zsebében kezd kotorászni. Már mondaná neki, hogy inkább figyelhetne csak az útra, mikor az orra elé kerül a telefon.
Hope azonnal átveszi, s egy laza érintéssel a kijelzőt életre kelti, majd a számot megjegyezve tárcsázni kezdi a központi segélyhívó vonalat.

Ez a krupié munka tulajdonképpen leghasznosabb része: Hope rövidtávon kiválóan jegyez meg összefüggéstelen, vagyis véletlenszerű betű, vagy számsorokat.

A telefon kicseng, a diszpécser a központban megkérdezi, miben segíthet.
– Jó estét… ehm… egy emberrablást szeretnék bejelenteni… Elrabolták Miss Maya Harroldsot a Greenbird Kaszinó garázsából, a rablók egy… egy fekete Ford furgonnal tartanak a 95-ös úton Indian Springs felé… Nevadai rendszáma van: 552-Peter-Mary-Laura– rövid hallgatás, majd a mobil mikrofonja elé teszi a kezét, s a jószágot az ölébe engedve Mephistora néz.
– A nevemet kérdezik… megmondjam? – kérdi a bérgyilkost.
Hope nem egyszer tárcsázta már a kilenctizenegyet… s tisztában van azzal, hogy állampolgárként milyen adatokat kell bediktálnia vészhelyzet esetén, de akkor nem egy autós üldözés résztvevője volt. Ugyan felettébb naiv lehet a férfi szemében – ezzel ő maga tökéletesen tisztában van – de Maya esélyeit sem szeretné rontani, mert meglehet, hogy a titokzatos hős még ő előtte is titokban akarja tartani a kilétét, s ha valamit Hope megtanult, hát az a diszkréció…
A telefonban mindeközben szüntelenül hallózik a központos kislány…

◇◆◇

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Pént. Júl. 17, 2015 6:31 pm

Alku az ördöggel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha egy lapra vesz azzal az elfuserált Christian Grey-jel, én bepakolom a csomagtartóba…
Nem szeretem, ha beleszólnak a vezetési stílusomba, egyáltalán abba, amit csinálok, és ahogyan csinálom. Sokkal jobban járt a lány - nem is sejti mennyire -, hogy okosan csöndbe maradt mellettem.
A mobilt kiveszi a kezemből, és tárcsáz. A fülem ott van, hallom mit csacsog.
Ügyes kislány.
Ettől függetlenül, amint vége ennek a hajcihőnek, első dolgom lesz lecserélni a telefonszámomat. Biztonsági okokból.
Ahogy elhallgat, és hozzám fordul a kérdéssel, rövid pillantást vetek rá, majd vissza az útra.
Bólintok.
- Igen... És mondja nekik, hogy követi őket. – ez a zsaruknak is jól jön, viszont a diszpécser valószínűleg figyelmezteti a vonal másik végéről, hogy ne csináljon semmi ostobaságot.
Nem fog. Erről saját kezűleg gondoskodom… Én nem csak Ms. Harrolds esélyeit nem rontanám, hanem az övéit sem.
Kirobogunk Vegas-ból. Az élénk, színes városi fények gyorsan elmaradnak mögöttünk.
A furgon egyelőre változatlan sebességgel halad. A hátulja visszaveri a Rover fényszórójának fehér pászmáját.
Erre hirtelen belehúznak. Várható volt, hogy nem sokáig őrizhetjük meg az „inkognitónkat”, hiába nem látnak át a sötétített szélvédőn. Ezek sem hülyék. Bár nem számoltak mindennel, mikor kifundálták az egész emberrablást, és belevágtak. Rohadt nagy… mondhatni végzetes anomália vagyok az egyenletükben.
- Kapaszkodjon. Kiszúrtak minket. – döngöm mély baritonon, olyan kemény nyugalommal, amiről üvölt, hogy nehéz lesz belőle kizökkenteni.
Jobbom megrántja a sebességváltót, mire a motor felbőg, és a verda mohón zabálni kezdi a mérföldeket.
A fekete furgon cikázik az úton, lázasan kerülgeti a többi kocsit, trükközve váltogat a sávok közt. Tövig nyomom a gázt, szorosan a nyomában maradok. Most már tutira vehetik, hogy társaságot kaptak.

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Pént. Júl. 17, 2015 7:23 pm

Mephisto & Hope

Afüléhez emeli a telefont miközben még mindig Mephistot nézi.
– Iggen… itt vagyok.! Itt vagyok… – még jön pár nyugtató szó a vonal túlvégéről, s Hope előbb visszafordul a Ford irányába, majd válaszol a kérésre. Elmondja szépen a nevét, hogy követi a kocsit, s végighallgatja, ahogy a nő arra kéri, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant. Pont, ahogy a mellette ülő megjósolta. Hope – mit tehetne? – tesz egy halovány ígéretet. Elvégre mindez nem csak rajta múlik. Nem igaz?
Vet egy újabb pillantást Mephistora, bár a fejét most alig mozdítja felé, majd elköszön a nőtől és kinyomja a telefont. Azonban még nem adja vissza a férfinak, aki abban a pillanatban, hogy figyelmezteti, már belei is tapos a gázba, mire Hope röviden és halkan felsikkant, s jobbjával belekapaszkodik a kocsi ajtajába, baljában pedig a mobilt szorítja oda az üléshez, igaz messze nem annyira, hogy a telefonnak bármi baja legyen. Arcán letörölhetetlen riadalom ül.
Eltelik jó néhány másodperc, mire megszokja az új sebességet, s megfeszült izmai is visszaernyednek „normál” állapotukba. A Rover szorosan tapad a Fordra, s egy pillanatra átfut Hope agyán, hogy mi lesz akkor, ha ezek onnan elölről rájuk lőnek…
Végülis a lövöldözés minden autósüldözéses akciófilm kötelező eleme, főleg, ha az üldözőt kiszúrták az üldözöttek – igen-igen kevesebb akciófilmet és főleg sokkal kevesebb rendőrségi reallity-t kellene néznie valakinek.
– …és maga? Elárulja nevét? – kérdi lágyan, hiszen valahogy csak szólítania kell a férfit, ha már együtt játszanak pandúrosdit…
…illevte valamivel el kell terelnie a figyelmét arról, hogy egy efféle akciónak, amibe bolond fejjel belekönyörögte magát, milyen sokféle végzetes kimenetele lehet.

◇◆◇

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Pént. Júl. 17, 2015 11:07 pm

Alku az ördöggel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szóval Hope-nak hívják. Kedves név. Illik hozzá. Ez csak úgy átsuhan az agyamon, igazából teljesen leköti a figyelmemet a rablók üldözése.
- Bocs… – rándul vigyorra a szám. A bemutatkozás elmaradt a nagy sietségben. - Gabriel. – ha eddig nem tette, majd megszokja, hogy nem vagyok valami bőbeszédű meló közben.
Szélsebesen kivágok az előttünk guruló hosszú kamion mögül, hogy megelőzzem és beérjem a tetteseket. Azok meg egy éles rántással húznak vissza a saját sávunkba, még időben a szembejövő forgalom elől. Bosszús dudaszó harsan utánunk. A többi sofőrnek nem tetszik, hogy egyesek eszelősen ralliznak a pályán. Bocs srácok, ez van, ezt kell szeretni.
Egészen más taktikával kell leszerelnem a tagokat, most hogy a lány velem van, mintha egyedül üldözném a furgont. Sem Maya-nak, ahogy a lány hívta Ms. Harrolds-ot, sem neki nem eshet baja. Erre kínosan ügyelek. Nem a lelki üdvöm aggaszt, inkább az álcám. Rám is vadásznak felsőbb körökből. Na jó, a szívemre venném, ha ennek a két ártatlan lánynak a haja szála meggörbülne. A hivatásom ellenére azért még vannak bennem emberi érzések.
Úgy gondolom nem árt, ha lelkileg felkészítem pár dologra a potyautasomat. Az ujjai szinte már fehérednek, olyan görcsösen mar abba, amit épp ér.
- Azoknak ott elől tutira van fegyverük... – magyarázom gunyorosan döngve. Speciel nekem is. Remélem nem kell használnom.
- …De ne aggódjon. A kocsi golyóálló. – ez azért felvethet benne néhány kérdést, amellett, hogy megnyugtatja.
Talán még valahol szórakoztat is a lány… Hope jelenléte. A bennem élő gyermeki gonoszt mindenképp, hogy néha rájön a frász. Ez speciel érthető egy ilyen éles helyzetben, de kettőnk közül egyedül én tudom, hogy a lehető legnagyobb biztonságban van. Egyrészt itt vagyok. Másfelől ez a Rover masszívabb, mint egy katonai bunker. Legfeljebb rakétavetővel lőhetik ki a fenekünk alól. Azt már meg sem kérdezem, ő ért-e a lőfegyverekhez.
Az acélmonstrum száguldva siklik velünk. Egy kanyar után ismét megelőzünk két másik kocsit. A furgon olybá tűnik, mintha meg akarná dönteni a hang terjedési sebességét. Padlógázzal hasítja az aszfaltot. Csakhogy rossz emberrel és rossz kocsival kezdtek. Odataposok a kicsikének én is.
- Jól van? Bírja még? – tudakolom a kaszinó tündérkéjétől. Az irgalmatlan sebesség belepréselheti az ülésbe.
Ha nem bírja, akkor sem lassítok.

Tárgy: Re: Elrabolva - Alku az ördöggel? Szomb. Júl. 18, 2015 10:05 pm

Mephisto & Hope

Reflexből mosolyodik el a bocsra. Bár nem az az önfeledt mosoly ez, inkább jelzés értékű. A férfi vezetéknevét még mindig nem tudja Hope, ugyanakkor kellemes meglepetésként éri az is, hogy Mephisto elárulja legalább a keresztnevét, és nem hajlandó arra gondolni, hogy Mr. Titokzatosnak talán nem is ez a valódi neve. Ám ha így van, akkor kellemes hangzású álnevet választott.
– Nagyon örvendek, Gabriel! – mert ő egy jólnevelt lányt, s mert valóban örvend… valahol… egy része mindenképpen. Mert bár Mayának velük sansza lett a megmenekülésre, mégiscsak nagy veszedelembe került, amit ugyan elkerülhetett volna, ha már az elején hallgat a szép szóra, de ez most természetesen mellékes.
Női logika mindenek felett!
A kocsi szlalomozása annyira már nem zavarja, s hiába a megannyi dudaszó, az eddigi balesetek elkerülése ad a nőnek annyi lélekjelenlétet, vagy inkább optimizmust, hogy higgye, a sofőr ez után is képes lesz a koccanás/ütközés/súrlódásmentes száguldozásra.
A fegyverek felemlegetésére azonban meghűlik Hope-ban a vér, s tágra nyílt szemekkel néz Gabriel felé.
– Ooooh! – s erősebben kapaszkodik, jobb kezével, de a telefont már nem nyomja az ülésnek, nemes egyszerűséggel az ölében nyugvó kezében tartja. – Most azt mondja, hogy minden bizonnyal azok ott elől ránk fognak lőni előbb-utóbb?
Alig, hogy ezt kimondja, érzi, hogy a kocsi fénysebességre kapcsol. Nem fogja megkérdeni, hogy végülis, kicsoda a mellette ülő, hogy neki golyóálló kocsi kell. Még a végén valóban beigazolódik, hogy valami ügynök…
Ha Angie-nek ezt elmeséli…! – El sem fogja hinni! Vagy igen, de akkor alaposan leszidja Hope-ot, amiért beszállt egy vadidegen kocsijába… Persze csak akkor, ha az a vadidegen ki tudja ráncigálni őt a hátsó ülés elől, mert, hogy Hope alaposan el fog bújni a kocsin belül, ha lövöldözést hall, az is biztos! De az utolsó kérdésre heves bólogatással válaszol, miközben belül egy hangocska azt üvölti: nem! Nem vagy jól!

◇◆◇

» "Minden alku megfelezett nyereség."

Elrabolva - Alku az ördöggel?

Elrabolva - Alku az ördöggel?

Similar topics

Similar topics