Fel alá járkál a szobában. Dam ideges. Alsó ajkát harapdálja és másodpercenként beletúr hajába. Még szoknia kell az érzést. Rövid és már nem is raszta.  Tud a félrelépésről és azt a bizonyos harmadikat már meg is találták a munkatársaival, el is rendezte, de Vele még nem tudott beszélni. Ahhoz le kell nyugodnia, nem akar kárt tenni benne. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Idegesíti a tudat, hogy más is hozzáért úgy, mint ahogy ő szokott. Nem osztozkodik, és úgy rémlik neki, hogy ezt mondta is Dave-nek már a legelején. Ezek szerint még sem jutott el a tudatáig. Dühíti ez az egész, de nem tesz semmit. Még vár, ha kell egy hetet is képes végig ülni itt a szobájában, nem sürget ő semmit, ezt Dave is tudhatná, hiszen két év az két év. Már kiismerhette volna. De nem, neki el kellett tűnnie, Isten tudja hova lett az a gyerek. Az viszont halál biztos, hogy utána fog menni, de nem most. Nincs rá ideje, meg kell előtte ölnie valakit és majd csak utána. A főnöke rohadt sokat fizet ezért a melóért és nem hagyhatja elúszni még akkor sem, ha a magánéletéről van szó. Bármennyire is ragaszkodik, a másikhoz most engednie kell és később megoldania a problémáikat.
Két hét várakozás, ennyit bírt összesen. Addig amennyire lehet leterhelte magát munkával, hogy még ne is gondoljon rá, de néha napján nem jött össze és pár kis hibát vétett, amiket aztán kijavított. Kialvatlan volt, minden éjjel csak forgolódni tudott, vagy a nagy becsben tartott fegyvereit tisztogatta és közben gondolkozott. A végén már olyan szinten belement a témába, hogy elkezdte magát hibáztatni, amiért nem nagyon figyelt Dave-re, de aztán gyorsan tovább lépett. Ilyenkor elővette a mappáit és az eddigi áldozatait és a mostani célpontokat lapozta végig. Eddig 45 áldozat és még 10 van a várólistáján. A trófeáit is átnézte, amiket eddig begyűjtött. Mindre egytől egyig büszke volt. Aztán a kezébe került egy kis cetli rajta egy címmel a saját kézírásával. Összeráncolt szemöldökkel olvasta végig a motel nevét és címét. Már másfél hete a mappájába tette, hogyha itt az idő és kelleni fog kéznél legyen és hát most nagyon úgy nézett ki, hogy nem lesz visszatéve. Szitkozódva szedte össze a cuccát, hívta pár haverját, a főnökét, hogy most egy darabig nem lesz elérhető ilyen olyan okok miatt majd a kocsijába pattant. Jó sok ruhát vitt magával, na meg persze pár fegyvert, egy noteszt, a címet és a mappáját, na meg egy fekete dossziét, amiben azok a bizonyos képek voltak.
Hamar oda akart érni, úgyhogy végig a gázt taposva még sötétedés előtt odaért a megadott címre. Se szó se beszéd a recepcióst letámadta, hogy merre találja Dave-t majd az emeletre ment. Már egy kicsit lassabb volt, de nem azért mert gondolkoznia kellett mit is mondhatna. Egyszerűen felkészült a belépőjére. Az ajtóhoz érve beszorított levegővel neki ment talppal a bejáratnak. A zsanérok és az ajtófélfa hangos reccsenő hanggal megadta magát. A pár lapból álló deszka ajtó nyomban a földre feküdt, nem maradt semmi akadálya annak, hogy Dam a szobába menjen. Egyből kiszúrta a tékozló fiút.