Lea - Damien - Duo Français

Vendég

// Damien Lakása //

Hideg, unott tekintetem az órára pillant, a számláló este kilencet mutat. Nyugodtan kortyolok a kristálypohárból amelyben borostyánszínű whisky lötyög pár jégkockával. Az ital testes, igazi ír, ütős és a régi tölgyfahordó zamatát idézi fel bennem. Fűszeres, cseresznye mellékzöngével, ami a számban egészen füstös ízt produkál. Mindig is szerettem a minőségi italokat, akárcsak a pontos, minőségi nőket. Ehhez képest a mostani nő, aki elviekben minőségi, késik. Pontosabban még nem, még nem múlt el kilenc.
Az életem utazásból, üzletből áll, a pénz körül forog, és a napjaimra nyomja vörös pecsétjét. A hosszú, súlyos éjjelek zaklatottan telnek, elsuhan a fejem fölött a monogámia, és ha belegondolok, nincs is időm rá. Régebben sem voltam a kapcsolatok híve, soha nem hagytam el egy nőt sem, ők menekültek el tőlem, főleg azért, mert nem kapták meg azt amire igazán vágytak. Engem. Az engem szó nagyon tág fogalom, sok mindent magában hordoz, többnyire a jellemem, az érzéseim, a vágyaim. A nők személyes tapasztalataimból kiindulva mindig is a rossz, elérhetetlen férfira vágynak, olyanra, aki csak neki nyílik meg, aki csak őt szereti. Imádnak szenvedni egy démon mellett, az izgalmat keresik, az örökös tüzet, végül megverve, eltaposva kullognak ki a kapcsolatból, amit nem tudtak kényük szerint átformálni. A menedék számukra a jófiú, aki nyíltan szeret, aki az érzésekről szenvedéllyel beszél, aki ha kell, mindent odaad.
Soha nem tudtam a kettes számú férfi szerepét magamra ölteni, valahogy soha nem tudtam oly' hévvel szeretni valakit aki ezt megkaphatta volna tőlem. A szex mindig is jó volt, a lételemem hogy vadásszak, hogy a női nem a karjaimban heverjen, hogy szeressek lázasan. Ám egyiket sem tudtam az ágyon kívül kielégíteni, ami az érzelmeket illeti.
Ezen az estén is egy idegen nőt várok. Az ügynökség egy Lea nevezetű nőt küld nekem az európai hétvégémre mint kísérőt. Nem láttam róla képet, nem tudom milyen, jellemrajzot sem akartam olvasgatni. Rájuk bíztam a döntést és remélem nem fogok csalódni.
Az óra soha nem hazudik, elmúlt kilenc. Hosszú, fekete Dior nadrágomban állok fel és sétálok az italpulthoz, hogy töltsek még egy pohárral. Fehér ingem hajlatban összegyűrődött és elrontotta az összhatást. A pultnál lévő tükörbe bámulva, színesen világít a neon fényében tetoválásom körvonala. Nem illik bele a márkás ruhába, és ha magamnak kellene vallanom, nem is kényelmes. Kigombolok még egy gombot ingemen és egy szál cigire gyújtok ami a fotelem karfáján árválkodik.
A lakás csendes, a személyzet hazament, a bőröndöm az ajtóban árválkodik, és a forró szél lágyan süvít be a tágas erkély kétszárnyú ajtaján. A függöny mintha megadta volna magát, kéjes táncot jár a saját aurája körül.
Réveteg pillanatomat a csengő hangja szakítja meg. Felpillantok az ajtó irányába, majd felé indulok és csak egy gombnyomás erejéig maradok, amíg beengedem a nőt a kapun. Kinyitom résnyire az ajtót neki, felesleges a kopogás, nem az elnökhöz jött, csak hozzám.
A pultra teszem az italom, és csak akkor fordulok meg amikor belépett az ajtón. Hallom cipője sarkának suhanását a járólapon, bizonyára bőrből készült és sarka olyan puha akár a vaj. Éppen hogy csak leteszi a lábát, úgy suhan mint egy párduc a zsákmányára vadászva.
Nagyot sóhajtok a képzeletem szárnyán, érzéki, komoly és cseppet sem szerény gondolatok ötlöttek fel bennem.
Hangom robbantja szilánkokra a csendet, a szél zúgását, a tenger morajlását.
- Késett Ms...- jelentem ki erélyesen, ám a mondatot nem fejezem be, csak kérdő tekintettel pillantok rá a vállam fölött. A teljes nevére voltam kíváncsi.
A nő szép volt, arcomról azonban semmit nem lehetett leolvasni, hideg volt és talán még haragos is. Barna haj keretezte az arcát, vakító szempár, érzéki rózsaszínes ajkak amik csak arra vágytak, hogy szopogatva kényeztessék őket. Teste karcsú, hosszú combok és barna bőr. Elnézve Leát egy pillanatra, talán másban nem tudta volna ennyire kiválóan kamatoztatni a testét, csak ebben a formában. Mit ért volna el egy diplomával? Keresett volna talán ezer, ezerötszáz koszos dolcsit havonta, lehet még sokat is mondtam, és szépen lassan elhervadt volna. Ezzel viszont a hiúság vásárába lépett, és egy körforgásban több százezreket kereshetett pár óra alatt.
- Kér egy italt? - kérdeztem kószán rápillantva, majd intettem a kezemmel foglaljon helyet.
- Mivel szolgálhatok? - ismét kérdés, ismételten válaszra várva. Ha pedig már itt tartunk, hozzá kell szoknia, nincs kifogás, nincs kitérő, csak pár szavas válasz. Nem érdekelnek a meséi, nem azért fizetem.
Az italát ha kér kitöltöm és elé csúsztatom az asztalon. Mostmár teljes képben láthat, nem csak a seggemet. Leülök elé a fotelba, belekortyolok az italomba és rápillantok. Végigmérem látványosan, nem sunyin és nem úgy mint egy tizenéves aki megleste a szomszéd pinát.
A mutatóujjammal intek, hogy álljon fel és forogjon mintha egy szép, krémes habcsók lenne mama cukrászdájában.
- Vegye le a ruháját. - szólok halk, mély, búgó hangon. Látni akarom milyen csomagot viszek magammal, ez nem zsákbamacska.
- A fehérneműt is. - szegem fel a fejem és nézek mélyen a szemébe. Talán dacos volt, dühös, de volt benne valami vágy, valami láng ami meglágyította a vonásaim.
Sokáig nem szóltam, csak figyeltem és megnéztem magamnak. Mivel nem láttam róla képet, ezért személyesen, indulás előtt akartam megnézni. Azt hiszem, ez így tiszta üzlet.

Vendég

Nem halmozom már az ügyfeleket, egy igazán csinos kis köröcskét megtartottam magamnak. Őket ismerem, megbízom bennük, és megadnak mindent amit kérek. Cserébe a társaságomért. Igazából a hatból néggyel vagyok még szexuális kapcsolatban. Ebből kettő van...mondjuk úgy kedvemre. A többieket csupán elkísérem, bájosan mosolygok mellettük, és vagy az üresfejű csinibabát, vagy a gondolkodó barátnőt játszom el. Persze, ezekben a körökben mindenki tisztában van vele hogy miért jelennek meg ilyen férfiak, olyan nőkkel mint én, de sehonnan nem jön már negatív megjegyzés. Egy törékeny világ része vagyok. Egy törékeny ámde felszínes világé. Az pedig, hogy ide a testem és a képességeim révén jutottam el, senkit sem érdekel, és nem is fontos.
Hogy hogyan is működik nálam a szűkös, ámde minőségi kis köröm kialakítása? Van egy álcaügynökség, ami valójában a hozzám hasonlókból áll, és gyakorlatilag egymásnak ajánlgatjuk a férfiakat. Nagyon súlyos összegek fejében persze. Éppen ez történik most velem is. A vonal végén Melanie izgatottan sóhajtozik.
- Ugyan Lea, én St. Bartsra utazom a hétvégén Anthony-val.
Kinyújtózom az ágyamon, amelyben most egyedül árválkodom. Követem a házam a váram mondást, ide nem jöhet ügyfél. Ahogyan én sem megyek senkinek sem a házába, nem fekszem a felesége helyére, és nem eszem a konyhájában sem. Vannak bizonyos határok amiket az én helyzetemben már megengedhetek magamnak, és amiket szintén elvárok hogy betartsanak. Felsóhajtok..
- És kiről lenne szó? Továbbá mit akar?
- Bizonyos Damien Christopher Cole, 30 éves, és az európai útjára kell mellé egy kísérő.
- Hmm...- húzom végig a kicsiny jégkockát az alsó ajkamon - Rég jártam már Európában..
- Tehát, elvállalod?
- Legyen...ami kell az megérkezett?
- Már a számládon drágaságom. Jó hétvégét!
Halkan búg a telefon. Hanyagul dobom félre. Nem mintha tervem lett volna a hétvégére, és meglehetősen régen fogadtam el teljesen új ajánlatot. Újból pittyen a telefonom, Melanie üzenetével:
~ Este kilencre kell odaérned hozzá. A kocsid és a sofőröd természetesen készen áll. Derrick végig veled lesz mint mindig. Jó utat! Mel~
Ó igen, ezt sok ügyfél nem tudja. Soha nem érkezem egyedül. Kell valami garancia, hogy nem esik bántódásom. Derrick noha sofőrként van bejegyezve, valójában testőrként is funkcionál. Sajátos jelzéseket fejlesztettünk már ki mi ketten. Eddig egyetlen egyszer volt szükségem az efféle szolgálataira, amikor...mindegy, régen történt. Végignézek gondosan manikűrözött körmeimen, aztán a testemen is. Semmi extrázásra nincs most szükségem. Teljesen rendbe vagyok rakva. Azon nem agyalok hogy mit várhatok a fickótól. Szex úgyis akkor lesz csak, ha én is beleegyezek. A társaságomat fizette meg voltaképp. Legfeljebb majd felvilágosítom a részletekről hogy én hogy működök.
Beállítom az órát nyolcra, és hagyom hogy magával ringasson az édes délutáni álmom.
----
Kipihenten ébredek fel a telefonomra. Igaz egy tízperces szundit engedélyeztem magamnak, de belefér. Ezért kénytelen vagyok eltekinteni a fürdéstől, így az emeleti zuhanyzó felé sétálok. Kellemesen simogatja a hátam a langyos víz. Mire minden négyzetmilliméterem habossá lesz, ráérősen mosom át mindenem.
A fürdőszobai kisebb szárítkozási procedúra után meztelenül sétálok a gardróbba, hogy kiválasszam a ma esti ruhámat. Végül, tekintve az időjárást, egy pánt nélküli enyhe strasszokkal díszített fehér koktélruha mellett döntök. Kiválasztom hozzá a fehérneműt, és a hozzá vásárolt cipőmet.
Nagyjából egy óra múlva, már menetre készen állok. Derrick leviszi a bőröndömet a kocsiig, én pedig egyetlen sóhajjal szállok be hátra, hogy a magam csendességében lehessek egy kicsit.
Nem örülök a helynek ahol megállunk. Túlságosan is úgy tűnik, hogy a saját lakásába invitált. Nos, akkor kénytelen leszek majd erre az egyszerű szabályra emlékeztetni. Ám amennyiben késői géppel szándékozik indulni, úgy rendben van.
Derrick, látva az arcomon végbement változásokat, bátorítóan mosolyog rám. Jobban ismer mint bármelyik lány akinek a köreiben forgok. Tudja hogy nincs ínyemre a dolog. De megjelenni meg kell. Ez íratlan szabály. Megnyomom a csengőt, az ajtó pedig egy halk kattanással kinyílik. Résnyire nyitott ajtón sétálok be, ráérősen. Tisztában vagyok vele hogy késtem, de hát előfordul nem?
A lakása modern berendezésű, de ízléses. Vagy nagyon jó ízlése van, vagy csak remek a lakberendezője. Sóhajára figyelek fel. Ráemelem a tekintetem. Hátulról megnézem magamnak. Tetszik amit látok, és nem csak az előnyösen kiválasztott ruháira gondolok, hanem az alkatára is. Sokan már 30 éves korukra elhagynak minden igényességet a pénzük mellett. Hangjára feljebb emelem a tekintetem, és az ő hidegen csillogó szemeibe nézek.
- Lea. - felelem egyszerűen.
A többi nevemet nem mondom, majd megkérdezi ha akarja. Egyébként pedig nem sok köze van hozzá. Én tudom az övét, és az volt a fontosabb, nem?
- Whisky-t, sok jéggel. - ha szűkszavúan, akkor szűkszavúan.
Helyet foglalok az egyik bárszéken, és csendesen figyelem ahogyan leül a fotelben. Igazi nők kedvence alkata van. Tetoválásának kontúrja átüt a fehér ingen. Lám-lám, mégsem szimplán Mr. Sármossal állnék szemben? Elnyomok magamban egy mosolyt. Most üzletről van szó, nem pedig élettörténet fejtegetésről. Nem a pszichiátrián vagyunk. Nem csak én teszem meg a kis felmérést, hanem Ő is. Egészen átható tekintettel néz végig rajtam. Egy olyan férfi szemével, aki tisztában van vele hogy mit akar, és mit vár el cserébe. Int, mire felvonom az egyik szemöldököm. Tehát Mel nem mutatott meg neki előre. Ribanc...
Kénytelen vagyok hát felállni. Tisztes távolságra megállok előtte és lassan fordulok körbe, majd kihívó tekintettel nézek le rá. Valahol legmélyen izgató ahogy mondja hogy vegyem le a ruhámat. Megjelenik ajkaimon egy halvány félmosoly. Kibújtatom még fehérnemű fedte melleimet, végighaladva derekamon, csípőmön, épphogy előre hajolva. Fenekem alatt húzom lefelé, és egy egyszerű mozdulattal kilépek belőle. Fejemet oldalra biccentve nézek rá. Valahogy sejtettem hogy a fehérneműmet is le fogja vetetni velem ezek után. Kikapcsolom a melltartómat, eltartom magamtól, és leeresztem a ruhámra. A bugyi pedig követi. Csípőre tett kézzel állok újra előtte.
- A fogaimat is meg óhajtod vizsgálni? - kérdezem egy ostoba és üres bájvigyor kíséretében.
Pár percig hagyom hogy nézzen, és végül szépen lassan visszakerül rám az árválkodó fehérneműm. Meztelenül csakis ágyban tárgyalok, nem pedig állva.
- Remélem elégedett vagy a látvánnyal. - sétálok vissza az asztalhoz, aprót kortyolva az italomból visszamegyek hozzá. Engedély nélkül is kiszolgálom magam a fotel szélén lévő cigiből, és a hozzá tartozó gyújtóból.
- Az árba gondolom ez bőven belefér. - sétálok vissza az asztalhoz, újra helyet foglalok, lábaimat keresztberakom - Tehát Damien, kíváncsian várom a részleteket. Ha túl vagyunk rajta, én is elmondanék azért egy-két dolgot, amiről nem árt ha tudsz. - mosolygok rá, a legszebb üzleti mosolyommal - Figyelek.

Vendég

Fülem hátsó szegletébe hatolt hangja, olyan volt akár a legpuhább bársony, mint egy drága selyem, ami zsigerből felizgatja azt akihez hozzáér. Csak a keresztnevét árulta el nekem, szám szeglete gúnyosan rándult meg, amit persze nem láthatott a nő. Felemeltem fejem és a távolba pillantottam, szótlanul nyeltem le a mondanivalómat és inkább az italára koncentráltam. Hanyagul töltöttem neki egy pohárra, és intésemre a bárszéken foglalt helyet. Nem érezte magát kellemetlenül, feszélyezve, ami azt illeti jobb is így, nem szerettem volna egy pillangót szorongatni a markomban és védelmezni el ne törjön.
Természetesen és lazán fordultam meg, hogy leüljek vele szemben, ahogyan én is, ő is végigmért engem. Ez egyfajta emberi ösztön, ez pedig csak még jobban felerősödött ebben a helyzetben. Ez egy olyan kör, amelyben előítéletek vannak, ahol a testi hibák számítanak, ahol vagy tökéletesen nézel ki, vagy éhen maradsz. Az én esetemben az éhség, a testiséget jelentette, na meg maga az üzleti út sikerét. Nem vihettem oda akárkit, fontos volt a megjelenés, és persze a sütnivaló. Egy felfújtatott Barbie hasonmással édes kevésre mentem volna. A pénz, ebből a szempontból semmit nem számított.
Intésemre kérdőn néz rám, amit nagyon élveztem. Arcomon átsuhant a kimondatlan, eltitkolt, mélyrőljövő vágy. Lassan áll fel, játszik velem amivel tisztában is voltam, elég távolról figyelem ahhoz, hogy mindent egészben lássak. Kihívóan szegi fel a fejét és úgy is néz rám, ajka sarkában egy arasznyi mosoly jelenik meg. A szél hirtelen csap be az ablakon, ami hozzám sodorja érzéki parfümje illatát. Az egész akár egy lassított felvétel.
Fehér elegáns ruhája eltakarja kidolgozott testét, megfeszül az anyag mellein, a fordulatban bering csípője és megfeszül lába vonala. Feneke gömbölyű buckáin az anyag lebukik, mintha egy sóhaj lett volna. A ruha hamar megadja magát, lesiklik a gyér lámpa fényében érzékien. Köldöke rám villantja kislányos mélységét, a bugyi eltakarja zamatos vénuszdombját. Akaratlanul is megnyalom az ajkaim, és egy titkolt sóhaj hagyja el tüdőm mélységét. Mikor lekerül a melltartó, egy pillanatra lehunyom a szemem, átkarolt a szex illata. Keményen felém pillantanak mellbimbói, melle csodás csepp alakú, telt akár egy gyümölcs, azt akarja, hogy harapjanak belé és igyák fel a legördülő nedvességét.
Fejem oldalra billentem, a látványba veszek úgy mint egy szomjazó a kietlen és forró sivatagban.
A bugyi hamar megadja magát, nincs hiba abban ami elém tárult, nyeltem egyet, mert akaratlanul is belenyaltam volna. A pillanatot dacos, kislányos viselkedése szakította félbe. Csípőre vágta a kezét és talán zavarában tette fel nekem a csacsi kérdést. Értem a humort, talán morbid módon még az övét is értettem. Ám nem akartam, nem volt kedvem belemenni még a játékba, ezért csak egy mosollyal válaszoltam neki.
Tekintetem elfordítom és kortyolok a whiskyből, majd csendben hallgatom ahogyan visszaöltözik és csak akkor pillantok újra rá, amikor minden ruhadarab a helyén van.
Hirtelen emelem fel a fejem és emelem rá a tekintetem, összetalálkozott a szemünk, egymásba kapaszkodtak egy pillanat erejéig. A kérdésre a választ nem gondoltam át, nem volt mit gondolkodni rajta.
- Gyönyörű vagy. - mondtam nemes egyszerűséggel, de ebben több volt mint dicséret, vagy megállapítás, ebben sokkal több volt ezeknél.
Mellém ér ringó csípővel és vesz egy szálat a cigimből, nem bántam, ez az ő hétvégéje.
- A pénz miatt nem kell, hogy fájjon a feje Ms. Lea. - sütöttem le a szemem a kissé morcos hangom után.
Lea visszaült velem szemben a székre és elővette ezer dolláros mosolyát, nah meg persze az ős üzletasszony álarcát.
- Ha már itt tartunk, eljátszhatta volna jobban is az érzéki, szexéhes nőt. Hamár ez ilyen jól megy magának kedves Lea. - nevettem fel pofátlanul.
Széttártam a kezem és kaján vigyorral a képemen majdnem megtapsoltam, de hangom hamar komorrá változott.
- Párizsba megyünk ha tudni akarja. Egy hétvégéről van szó, magának csak azt kell tennie amit mondok, se többet, se kevesebbet. És tisztában vagyok azzal, hogy ebbe nem tartozik bele a szex, de higgye el, nem fogom megerőszakolni és nem fogom semmilyen körülmények között megsérteni. A pénzt már megkapta, ha valami nem szimpatikus magának bennem, kérem közölje és az üzletet megszakítjuk, amennyiben valami kifogása van ellenem, szabadon elmehet. - hangom tárgyilagos volt, semmilyen érzelmet nem közvetített, szavaim úgy csengtek mintha csak felolvastam volna őket. Ez az üzlet, ebben nem szokásom elgyengülni.
- Mindent időben megfog tudni, amikor annak eljön az ideje. Nem leszek az útikönyve, sem a mesélője. A maga idejében sor kerül mindenre. És ha már itt tartunk, lassan indul a gépem, ezért hamarosan indulnunk kell. Ezért ha valamit tisztáznunk kell még, hát kivele. - húztam össze a szemöldököm és kortyoltam bele egy utolsót az italomba.
Egy csöpp whisky gurult le állatiasan az államon, és egy mozdulattal felálltam a fotelből. Elindultam a pult irányába, betoltam a poharam majd visszasétáltam a fotelhez. Felkaptam a fekete selyemmel szegélyezett zakómat, a cigimet a zsebébe csúsztattam és Lea felé sétáltam.
Mikor odaértem, hozzáhajoltam és a füléhez emeltem a szám, majd suttogva közöltem vele pár dolgot.
- Nyersen vagy gyönyörű Lea, ám felesleges figyelmeztetned engem bármire is, akaratlanul is tudom mire vágysz. Nem kell az álarcod, alatta van az amire vágyom. - hunytam le a szemem miközben beszéltem, beszippantottam bőre, haja illatát. Nem ismerjük egymást, de kimondatlanul is tudjuk mire vágyik a másik. Ez csupán egy színjáték, és abban a pillanatban ahogy megpillantottuk egymást, tisztában voltunk vele, hogy ebből egyikünk sem jön ki jól, nem lesz nyertes vagy vesztes. Hisz a kémiának nem lehet parancsolni.

Vendég

- Ha a pénz miatt aggódnom kellene, nem lennék itt. - felelem egyszerűen.
Ez egy nagyon egyszerű, és kőkemény tény. Abból már régesrég kinőttem, hogy el kelljen játszanom a bájos szomszédlányt. El tudom feledtetni ugyan a delikvenssel hogy igen súlyos összegbe kerül neki a társaságom, de a szex pályájára tényleg csak akkor lépek rá, ha én is úgy akarom. A fotelben kényelmesen elhelyezkedő férfi pedig az a fajta nagyvad, akiért sokan a fél karjukat odaadnák. Talán Mel sajnálni fogja azt a St. Barts-i hétvégét végül.
Felvont szemöldökkel és ártatlan mosollyal vonok vállat a kijelentésére. Ha azt várta hogy cseppfolyóssá válok a lábai előtt, és hogy térdelve fogom imádni két perc után, akkor kicsit eltájolta magát.
- Nem tűntél olyannak aki a hazugságra bukik. Akkor mutatom meg az ilyen oldalamat, ha valóban kívánok valakit, vagy a helyzet úgy hozza. - széttárom a kezem - Profit kértél, profit kaptál.
Csendben hallgatom végig a szavait. A szex szabályt tehát ismeri. Csak mosolygok azon hogy nem fog megerőszakolni. Árad belőle az erősen visszafojtott erő. Nem egy csinos ruhába bújtatott szépfiú van előttem. De különös módon ez a kisugárzás teszi őt vonzóvá, és gyanítom hogy sok nő könyörgött már neki az ágyban, hogy szeresse át egy másik dimenzióba. Csak ki tudhatja hogy van-e benne annyi? Az én szakmámban fontos a látszat, de férfiak esetében már régen nem adok erre. Sokan okoztak már meglepetést, és még többen csalódást.
- Szeretem Párizst. A többi miatt pedig nem kell aggódnod. - mosolyodok el - Nem vagyok félős típus, és fölöslegesen nem is túráztatom magam meg nem történt dolgokon.
Csak forgatom a szememet, a nyers ámde lényegretörő stíluson. Végülis én kísérem őt, nem ő engem. Talán attól tart hogy miattam nem tudja majd a kötelező - csak férfiaknak - programjait élvezni? Jaj drága Mr. Cole, tanulságos hétvége lesz ez mindkettőnk számára.
- Nagylány vagyok Damien, és nem veszek el sehol sem. - mondom tárgyilagosan - Azt tudnod kell, hogy sehová sem megyek testőr nélkül. Amolyan plusz kellékemmé vált. Őt persze én fizetem, a költségei nem téged terhelnek. - mosolyodok el - A szex résszel tisztában vagy, ami jó. Ha esetleg feleség, barátnő, egyéb exek felbukkanhatnak, arról szeretnék tudni. Nem díjazom ha valami liba nekem esik, pláne a nyilvánosság előtt. A többi miatt ne aggódj, tökéletes kísérőd leszek.
Ahogy letörli a whisky-t az álláról, egészen elemi dolgot indít el bennem. Mint már említettem, az a visszafogott erő ami körüllengi, csak egy szentre nem lenne hatással. Hozzám sétál, és szavai csak még jobban megerősítik bennem ezt a tudatot. Lehelete csiklandozza a nyakam, szavainak szeretnék hinni, talán, valahol. Feljebb emelkedek a széken, ajkam vészesen közel kerül az övéhez.
- Valóban? Nem csak én viselek álarcot. Most ugyanabban a darabban játszunk. Majd kiderül hogy tragédia, komédia avagy dráma. - állok fel hozzásimulva, és még ruhán keresztül is érzem ahogy testéből árad felém a hő. Egy halk sóhaj kíséretében ellépek mellette.
- Indulnunk kell ha nem akarjuk lekésni a gépet. A sofőröm majd kivisz.
Az ajtóhoz sétálok, és egy pillanatra lehunyom a szemem mielőtt visszafordulok és ránézek. Kinyújtom felé a kezemet.
- Mr. Cole...
Együtt megyünk le. Bemutatom neki Derricket. Nő mellé még sofőrt is kap, bár inkább olyannak tűnik aki magának bérel kocsit és inkább vezet. Beülök hátra. Ajtócsapódás jelzi hogy ő is csatlakozik. Illata ínycsiklandozóan tölti ki az érzékeimet. A mellettünk elsuhanó város fényei sejtelmes félhomályba burkolják az autó belsejét. Gondolom megmondta Derricknek hogy pontosan hova, mert békés csendben telik az út.
Nem nemzetközi reptérre érkezünk, hanem egy nagyonis magángépeknek fenntartotthoz. Mindannyian kiszállunk, egy fickó pedig némi szemlegeltetés után útba is igazít. Damient ismerősként köszönti. A kis reptéri kocsi befutási ideje alatt magamban azért tanakodok egy picit hogy vajon mivel foglalkozhat pontosan hogy ilyen távokat kell utaznia. Fellépdelek a gép lépcsőin, egy utaskísérő csaj bájosan jó utat kíván. Valahol azonban felizgat a tudat hogy Damien gyakorlatilag teljes belátást nyer mögöttem haladva. Hosszú lesz az a 26 óra utazás.
A gép belseje igényes, kényelmes. A helyemhez vezetnek, és hamarosan egy pohár pezsgőt is a kezembe adnak. Cipőmet leveszem, és a velem szemben helyetfoglaló Mr. Cole combjaira teszem a lábaimat. Nekem ne mondja senki hogy nem tudom magam kényelembe helyezni.
- Minden nőt ilyen könnyen leveszel a lábáról mint az utaskísérőket? - kérdezem mosolyogva, a poharam száját simogatva - Lefogadom, nem ellenkezne ha elvonulnál vele hogy behatóbban is megismerd.
Kinézek az ablakon, Vegas fényei csodálatos panorámaként világítanak a sötétben. És még LA-re mondják hogy a bűn városa...nos, lehetséges. Vegas pedig a gazdag bűnözők városa.

Vendég

Magamban nevetve hallgatom ahogyan hozzám beszél, elámulok amikor látom a kis grimaszt a szája szegletén és ahogy hetykén ráncolódik orra mikor lelkesen beszél. Néma figyelő lévén csak a szemkontaktust tartom meg vele, nincs szándékomban félbeszakítani, élvezem ahogy velem van, pedig ez még csak a kezdet. Illedelmesen végighallgat engem, habár látok némi gúnyt átsuhanni az arcán, főleg a tekintetén, azt hiszem úgy méregetem őt, ahogy ő engem, ez egy oda vissza játék.
Eltölt valami férfias és szexista elégedettség, hogy ismeretlenül gerjedek rá, talán ez a legjobb játék ami két emberrel történhet, nekem nincs mit bizonyítanom neki, és tőle sem várom el, ám a kíváncsiságom egyre hevesebben kezd előtörni bennem.
Pár dolog tisztázása közben fedeztem fel mennyire makacs, mindig övé kell, hogy legyen az utolsó szó és mindent akaratlanul is megmagyaráz nekem. Válaszol arra ami nem tetszik neki, szépít azon ami nem hangzik túl jól és legfőképpen megvédi magát, kicsit nyers ha mondhatom azt. Néma homályba burkolózva hallgatom, mintha ott sem lenne, mégis kézzel fogható a kettőnk közötti vonzás, a hormonok, illatok, kémiai vegyületek robbanása. Hideg merészséggel, kellően távolságtartóan veszek el a csendben, és létezem mellette.
Csak helyeselni tudok a szavaira és bólogatni, jól teszi ha nem okoz nekem csalódást, és hogy a lehető legprofibban végzi majd a munkáját.A testőrre szúrós szemmel pillantok felé, nekem nincs szükségem testőrre, és neki sem mellettem, nagyot kellett nyelnem és a keserű szarkazmust visszafognom, hogy ne szóljak és ne robbanjak. A jellemem elég heves, nem is éppen barátságos, és nem bírom ha a számításaimat keresztülhúzzák. Sóhajtottam és inkább nem szóltam, jeges tekintettel, fagyos álarc mögé bújtam.
- Nem kell aggódnia kedves Lea, nem fogja egy nő sem inzultálni Önt! - jegyzem meg morogván az orrom alatt, majd sármosan kacsintottam felé.
Az órámra pillantva hamar észbe kaptam és nem szeretem ha várakozni kell rám, legfőképpen azt nem ha engem megvárakoztatnak.
Zakóm vészesen megfeszült karjaimon mikor hozzáhajoltam, ő felemelkedett a székben és kacéran pár milliméter távolságra kúsztatta ajkait az enyémhez. Közelről a száját figyelem ahogy hozzám beszél, érzem barack ízű leheletét, elképzelem puncija ízét. Összeakadt a nyál a számban és dacosan, férfiasan szegtem fel a fejem amikor felállt és hozzám simult, majd ellépett mellettem.
Mintha semmi nem történt volna, szótlanul gomboltam össze a zakóm első két gombját. Felé néztem jeges tekintettel, az ajtóhoz sétáltam, mikor belém karolt, tenyerem végigsiklott a csípője vonalán, majd kezét a karomhoz irányítottam.
A csomagjainkat a portás pakolta be az autóba amit Lea hozatott. Nem számítottam rá, hisz saját autóm van, de nem bántam, legyen úgy ahogy ő akarja. A testőr, egyben személyi edző, egyben sofőr és bizonyára kertész is, ott várt bennünket a kapunál, közöltem vele hova szeretnénk menni és egy ajtócsapódással beszálltam a hátsó ülésre Lea mellé. Nem éreztem magam feszélyezve, ő sem, és a sötét csendben, az elsuhanó város árnyékában lassan megérkeztünk a magángépemhez.
Kiszálláskor Greg fogad bennünket az egyik jó barátom. Kézfogással üdvözlöm miután végigmérte Lea testét, majd egy szemlesütéssel jelezte felém, hogy meg van elégedve a látvánnyal. Én mókásan, szívből felkacagok, mindig is értett a nyelvemen, tudta hogyan kell enyhíteni rajtam, azon kevesek közé tartozott, akik ismertek valamennyire. Elmondta, hogy minden rendben, várnak bennünket Párizsban és búcsúzóul jó utat kívánt egy vállveregetés kíséretében.
Lea sötét haját fürkészem, előttem riszálja csinos fenekét, ami bizsergéssel tölti el érzékszerveimet. Feneke alá csúsztatnám tenyerem, bugyija alá pedig ujjaim. Ám a heves gondolatkirohanásból a stewardess hölgy szakít vissza a valóságba.
A gépbe érve lesegíti zakómat, az ingem vészesen szétnyílt mellkasomon amit egy zavart tekintet követ a hölgytől. Elviharzik a függöny mögé, majd újra megjelenik pezsgővel a kezében amit Lea felé tart, majd felém, de én visszautasítom. Nem pillant rám, nem néz ismét a szemembe csak elsétál mellettem. Szűk szürkéskék szoknyája feszülve próbálkozik megnyúlni lábai felett, de nem jön össze neki.
A székben kényelmesen hátradőlök, térdemet szétteszem és nagyot sóhajtok. Lea a talpát felém csúsztatja, beleteszi az ölembe hosszú lábait, nem pillantok rá, csak mutatóujjammal simítok végig a bokáján. Kérdésére felemelem fejem és sötét, démon tekintettel nézek rá, elkapom a pillantását mielőtt kinézne az ablakon, nem szólok csak őt vizslatom. Az utaskísérő elsétál mellettem, oldalra nyújtom a kezem és megállítom a mozdulatba mikor kezem a térdére csúszik. Leát figyelem, nem engem el tekintetét.
- Úgy gondolja kedves Lea? - kérdezem mély hangommal. A levegő szinte megfagyott, a stewardess térdei megremegtek egy pillanatra mikor feljebb csúsztatom a kezem combjai közé.
- Szeretné látni ahogy birtokba veszek egy másik nőt? - ujjaim a combok közé siklanak, közben Lea szemét nézem. Az utaskísérőt pedig ezzel együtt önti el a forróság, és a nedvesség. Két ujjam a csipkés bugyija alá siklik, majd bele a puncija közé. Sóhajt egyet és kezében megremeg a tálca, majd eleresztem és felemelem a kezem.
- Nyalja le. - szólok erélyesen, mire a nő cselekszik, szinte gondolkodás nélkül és ujjaimat a szájába veszi, hogy serényen szopogatni kezdje.
Elfordítom fejem az előttem ülő nőről és az ablakon tekintek ki, a hangosbemondóban egy hang szólal fel csupán, hogy kapcsoljuk be az öveinket a felszálláshoz.
Cuppogó hang kíséretében elveszem a nő szájából az ujjam, Lea lábát egy mozdulattal lecsúsztatom a combomról és bekapcsolom az övet.
Olyan érzésem volt mintha mindenki fellélegzett volna, még az ülések is a repülőben. A légiutas-kísérő hölgy egy pillanat alatt tűnt el a fülkéből, a gép pedig lassan kifutott és felszállt az ég felé.

// Damien magángépe//

Vendég

Magamban mosolygok. Vajon most az egoját legyeztem, vagy csak ennyire kis öntudatos férfi, hogy tisztában van vele milyen hatást vált ki a nőkből. Pláne az olyan gyenge nőkből mint a stewardess.
- Igen. Úgy gondolom. - felelem halkan, és belekortyolok a pezsgőmbe.
Még mindig érzem ujjai érintését a bokámon, enyémbe fúródó tekintete pedig furcsa hatással van rám. A munka és az élvezet ugyebár. Én élvezem a munkámat, akkor is ha nincs benne a szex. A sok új ember, a sok új hely, a csodás szállodák, mind mind ezen az úton tartanak. Egyébként sem lennék jó feleségnek. Mindig otthon ülni, és várni haza, és azon aggódni hogy vajon a pénzünket prostikra szórja-e. Nevetséges, még a feltételezés is. A kapcsolatok megint mások, amikor volt, az elején szépen elfogadott mindent, később pedig jött a térítgetős szöveg, hogy hagyjam abba, nincs szükségem erre. Na nem! Ez az én életem, az én testem, és én tudom hogy mi a legjobb neki. Semmilyen önjelölt hím ne akarjon engem rendes kislánnyá nevelni, mert arról már mindegyik lekésett. Nagyon régen lekésett.
Kiesve a kis elmélázásomból, újra Damienre emelem a tekintetem. Hanyagul vállat vonok.
- Ha akarod végignézem, csak részt venni nem óhajtok benne.
Felnézek az utaskísérőre, látom ahogyan megvonaglik a kutató ujjak játékától. A zavarnak nyoma sincs rajta, egyszerűen élvezni szeretné amit a munkaadója nyújt neki. Ami eléggé negatív az én szememben. Hisz semmi extrát nem kap érte, sőt talán még ki sem elégül. Másnap a fickó pedig úgyis csak egy strigulaként fogja kezelni. De onnan lentről, nem fog ezekbe a magasságokba feljutni. Csendesen ingatom a fejem, amikor még meg is teszi amit parancsol neki Damien. Szegény lány, rossz lóra tett. Nagyon rosszra, ám ha neki ez kell, ki vagyok én hogy felvilágosítsam róla hogy rossz úton jár?
Lecsúsztatja a lábamat az öléből a hangosbemondó "kapcsolják be az öveiket" utasítására, én pedig egy sóhajjal ülök fel rendesen, és kapcsolom be a sajátomat.
- Egyik férfi sem épelméjű...-motyogom lehunyt szemmel - Azt hiszitek mindent megtehettek, mindent uralhattok, de valahol mélyen, mindannyian egy anyukát kerestek aki vigyáz rátok.
Magamban számolok vissza tíztől, még mindig lehunyt szemekkel. Mindig ezt csinálom felszálláskor. Valahogy így jobb. Mire elérjük a megfelelő magasságot, az enyhe füldugulásom is elmúlik. A pezsgőmért nyúlok. Az utaskísérő lány azóta nem nézett felénk. Lehet a saját kis részénél éppen magát izgatja és Damienre gondol. Hmmm, jó régen csináltam már ilyesmit magam is. Pedig saját szórakozásként tökéletes, és 100%-os az élvezeti értéke is. Kicsatolom az övemet, és a másik oldalon húzódó asztalhoz sétálok még egy pohár pezsgő reményében. A szőnyeg kényelmesen csiklandozza meztelen talpamat. Már nem látszik körülöttünk semmi, csak a feketeség, és néha egy-egy elsuhanó felhő. Visszaülök elé, és kérdő tekintetére újfent vállat vonok.
- Jobban fogok aludni ha nem ásványvizet iszogatok.
Egy semmitmondó magazint veszek elő az ülés alatti kis rekeszből, és igazából érdektelenül lapozgatom. Semmi olyan nincs benne amit már ne tudnék, vagy ami egyáltalán érdekelhetne, mégis nők ezrei veszik őket hetente vagy havonta. Ezért öltözködik a társadalom fele szerencsétlenül, mert ilyen ostoba libákra hallgatnak. Megforgatom az ujjamon a gyűrűmet. Ilyeneket persze nem raknak bele egyik újságba sem. Fölösleges is lenne az ára miatt.
Nyíltan nézek végig Mr. Szexin velem szemben. Különös hogy nincs senkije. Vagy csak nem akar kínlódni egy kapcsolattal járó érzelmi útvesztővel. Így legalább pontosan tisztában van vele hogy miért fizetett.
- Ha tisztában vagy azzal, hogy a magamfajtánál a szex kölcsönös vonzalmon alapul, miért nem escort lányt rendeltél magadnak? - kérdezem egyszerűen.
Sokan általában puszta hiúságból próbálkoznak meg nálunk. Elég régen találkoztam azonban olyan valakivel, aki tényleg levett a lábamról. Akit tényleg akartam, és akivel éjszakákon át úsztam egyik orgazmusból a másikba. Újabb korty pezsgőt iszom, és csendesen várom a válaszát.

Vendég

Széles vigyor terül el az arcomon, kivillan fehér fogsorom és meglágyulnak a vonásaim, hamar eltűnt a mogorva kinézet, a morcosság, a jeges tekintet.
Az egész jelenet úgy tűnik mintha versenyeznénk egymással, ki tudja jobban felkelteni a másik figyelmét. Érdekes volt és szórakoztató, legalább nem unatkozom, futott át az agyamon. A kérdések, a tettek ebben a színjátékban semmit nem értek, hisz én, és tudtam Lea is tudja, hogy ezek csak egy egy kis mozzanatok, mindenki csak kellék, minden csak bútor és tárgy, igazából egymásra gerjedünk, egymást akarjuk kicsinálni, ami pedig a végső célhoz vezető utat illeti, nem nagyon számít ki van benne, itt a lényeg csak két emberen van.
Nem fejtettem ki soha az érzelmeimet azonnal, vagy amit gondolok, hosszas mérlegesek után megfontolt válaszokkal és felvetésekkel rukkoltam elő. Az már rég elmúlt, hogy előbb beszéljek minthogy gondolkodjak. Lea viszont imádott fecsegni, kérdései pedig néha mosolyra késztettek.
Az utaskísérővel történt incidens nem hatott meg, csak egy kis unaloműzés volt, ha tetszik Lea miatt csináltam, kíváncsi voltam a reakciójára, semmi többre. Motyogás a gép indulás közben csak egy fejcsóválásra késztetett, végül hátrahajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Felszállás után Lea fészkelődésére nyitom fel a szemhéjam, mint egy kölyökkutya, futott át az agyamon. Pezsgőt töltött magának.
- Remélem kedves Lea a partikon tudja kontrollálni magát mármint ami az alkoholt illeti. - nyomtam el magamnak egy kuncogást, minek hatására megremegett a szám széle, tudtam hogy nem okoz neki gondot az alkohol, azt kiszúrtam volna, de muszáj volt belecsípnem és szívnom kicsit a vérét. Ez a szimpátia jelének is fellehet fogni.
Végül unottan egy újságot kezdett lapozgatni, ami szemmel láthatóan nem keltette fel az érdeklődését. Aztán a lapok mögül rám nézett, pont találkozott a tekintetünk, megengedtem neki egy mosolyt, egy félmosolyt. Kérdése után kicsatoltam az övem és felálltam a székből. Megnyújtóztattam a lábam és hátat fordítottam neki, hogy a másik ülést hátradöntsem és elnyúljak rajta mint egy macska.
Lábaimat felraktam, keresztbe fontam, karomat a fejem alá csúsztattam, amitől ingem kibújt a nadrágból és megmutatta a köldököm. Rápillantottam, majd sóhajtottam és egy egyszerű választ adtam neki.
- Abban nincs semmi élvezet. - hunytam le a szemem.
- Egyébként sem csak szexre vágyom, nem maga az aktus izgat, hanem a nő. A vonzalom hatalma, a vágy, egy illat, egy szó, egy érzés. A puszta szexet nem igénylem, de magát az érzést, a játékosságot igen. Úgy ahogyan maga játszik velem Lea. - elnézek a karom mellett a nő felé.
- Elakar menni valahova ahol még nem járt kedves Lea? - kérdezem halk, búgó hangon. Nem pillantottam rá, lehunyt szemmel vártam a válaszát.
A csendben halkan búgott a gép, suhantunk, éreztem. A hosszú út ellenére jól éreztem magam, pedig általában mindig feszélyez az utazás, nem szeretek sokat egy helyben téblábolni.
A cipőmből kibújtam és felhúztam a lábaim, szétnyitott térdel relaxáltam. Nagy sóhaj hagyta el a szám, szerettem a csendet és most annál is jobban élveztem hogy Lea itt volt. Ott bujkált bennem folyamatosan a kisördög, a vágy, a hatalom édes íze, mégis jeges álarcom semmit nem árult el ebből, nem lehetett hallani a gondolataim, az óhajaim.
Oldalra pillantottam a nőre, csak néztem a vonásait, telt ajkait, olyan elveszettnek nézett ki ahogy ott ült, pedig azt hiszem tartotta magát előttem, próbálta kezelni a helyzetet. A tekintetem az övét kereste, majd a fejem ismét hátra hanyatlott, szemem pedig lecsukódott.

Vendég

Csendesen figyelem a mozgását, ahogy kinyújtóztatja a tagjait, és hátrahajtja az ülést a nagyobb kényelem reményében. Különös ez a férfi. Egyik pillanatban szinte a kezeim között érzem, a következőben pedig elillan, és csupán az illata emlékeztet arra hogy egyáltalán a közelemben volt. Felkelti az egészséges női vadászösztönömet. Igen, nem csak a férfiaknak van, hanem nekünk is. Ugyanúgy kinézzük a prédát, és a vadászat izgalma tüzel minket is. Néha még édesebb el is kapni őket, de a legtöbb esetben miután elkapom a prédámat, már eltűnik az izgalom is. Fogalmam sincs hogy Damien esetében mi ez, hogy meddig lesz számomra érdekes vagy izgalmas. De úgy érzem, a hétvégén lesz elég időm megtapasztalni néhány oldalát. Érdeklődve figyelek rá. Szóval nem magára a szexre hajt. Játékosságra.
- Játszani izgalmas. Csodás élményt nyújt. - keresztbe rakom a lábaimat - De sokszor a játék izgalma el is röppen, amint az egyik fél elkapja a másikat. - sóhajtok fel.
A kérdésén meglepődök. Én kísérem őt, így igazság szerint általában mindegy hogy én szeretnék-e valamit megnézni. Éppen, ha a kliensnek nincs rám szüksége, mert tárgyalása van, vagy valami tipikus férfi programot szerveznek egymásnak, akkor van időm esetleg elmenni valahová. Ez szerencsére elég gyakran megesik. A délutánjaim mindig üresek. Egyszer talán Londonban töltöttem el úgy egy hetet, hogy mindig az estéim voltak azok. Egyedül, egy lány, London forgatagában. Számomra vicces volt.
- Nincsenek konkrét terveim, Damien. Nem kaptam meg az útiterved, sem a programjaidat, így a saját időmet még nem osztottam be. Amint ezeket megkapom, tudok majd nyilatkozni.
Újra őt figyelem. Ahogy lassan felveszi a relaxációs pózát, végül pedig lassan lecsukódó szemekkel adja át magát az álomnak. Kifelé bámulok a feketeségbe, és próbálom kiüríteni az agyamat. Csendesen állok fel, kezemben az üres pezsgőspohárral, amit a helyére rakok. Megismétlem a mozdulatait, a hátra hajthatós székkel. A táskámból előveszem a könyvemet, és olvasni kezdek.
Fogalmam sincs hogy mikor nyomott el az álom, de arra ébredek hogy a füleim újból bedugulnak a magasságcsökkenés hatására. Nagyon nem szeretem az ilyet. Felülök és nagyot nyújtózok. Damien még alszik. Felállok és elmosolyodok. Vállfán lóg az aznapi ruhám. Látom Derrick már jól ismer. A fehér egyébként is összegyűrődött rajtam álmomban, szóval egyébként sem venném fel. Damien pedig valószínűleg kiakadna ha még arra kellene várnia, hogy én elkészüljek. Az elém odakészített ruha a mell részénél fehér, az alsószoknyája a combom közepéig ér, de az egészet egy elöl nyitott leheletfinom anyagból készült kis nyitott bonus dobja fel. Hozzá pedig a fekete magassarkúm, és a fekete kézitáskám. Gyorsan felöltözök, és új sminket rakok fel. Mire végzek, le is szállunk. Noha összepakolok, tudom hogy majd a személyzet intézkedik a többiről. A tegnapi utaskísérő jön be, arcán zavarkás mosollyal.
- Az úriember küldte Önnek kisasszony. - mondja, és egy üveg ásványvizet nyújt át, mondom én hogy Derrick mindenre gondol.
- Köszönöm. Mennyi idő míg leszállhatunk?
- Egy pár perc. A pilóta szólni fog.
Ezzel ő elmegy, én pedig az álomszuszékhoz sétálok. Lehajolok és megcirógatom az állát, s az arcát is.
- Szép estét Damien, megérkeztünk. Ideje lenne felkelni, nem gondolod?
Igen, hisz éjszaka van. Újra. Éjből az éjbe. Felegyenesedek, és a kis asztalhoz sétálok, csendesen kortyolgatva az ébresztő vizemet. Mivel még mindig nem tudom hogy mit is várjak még a ma estétől, így csupán a most ébredező férfira tudok hagyatkozni. Bár mosolyra késztet, hogy így, mennyire kisfiús. Oh, Mr. Cole, hány arca van még?

» Luxe sexe de style français - Luxus szex francia módra.
» Damien & Kay
» Damien Sargue
» Egyszer fenn, másszor lenn - Camille és Damien
» Damien Lourens

Lea - Damien - Duo Français

Lea - Damien - Duo Français

Similar topics

Similar topics