[You must be registered and logged in to see this image.]

Mély sóhajjal nyugtázta a cégértáblát, ami előtte magasodott. A fekete vízangyal jelkép csak neki nem jelentett sokat, ellenben a bent ülők többsége szinte áhítattal figyelte a kávétársaság emblémáját. Sosem értette meg az ilyesfajta ragaszkodást.. Földi hívságok csupán, semmi több. Minden múlandó volt, tudta jól, ám mégis egy olyan helyet tűzött ki a találkozóhelynek, ami - remélhetőleg nem csak neki lesz kényelmetlen. De abban is biztos volt, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy a lehető legrosszabb benyomást tegye az apja által választott parti felé.
James - emlékeztette saját magát a névre, aminél a Jim, Jimbo és a Jimmy is jobban tetszett neki. Ő maga sem szerette, ha az anyjáék Elisabeth-nek szólították. Mintha a bőrét nyúzták volna. Semmit sem tudott erről a férfiről, mégis úgy érezte, hogy a kötelező találkozás után olyan messzire fog kiszabadulni Vegas-ból, hogy hazáig meg sem áll. Neki New York az otthona már az idő nagy részében, oda kötötte a balett, a barátai, a társasági élet, és még valami.. még valaki..
Lesimította ruhája láthatatlan ráncait, összeszedte magát, az ujjai a kilincsre fonódtak, ám mielőtt ő maga tolhatta volna be azt, úgy rántották ki a kezéből az ajtót, hangos csivitelések közepette pedig két tizenéves lány robbant ki a helyiségből. Layla arcán az értetlenség, és talán egy kis elkomorodás is látszott. Ezek a tizenévesek jelentették az elkorcsosult jövőt, akik már nem hittek a művészetekben. Az ajtót megfogva lépett be a Starbucks épületébe, és leült az egyik szabad asztalhoz, táskáját az ölébe helyezve.
Fogalma sem volt arról, hogy James tudta-e, hogy nézett ki, ezért a biztonság kedvéért előszedte a telefonját és pötyögni kezdett:
"Az egyetlen olyan asztalnál keress, ahol nincs sem süti, sem koffein - még."
Mert nem szabadott cukros ételeket ennie, a balett nagyon is megtanította az önkontrollra, de az biztos, ha itt most kiakasztják, akkor az első útja az édességek felé fog vezetni, ahol temérdek időt tölt majd azzal, hogy mindent elolvasson, mindent átgondoljon, míg végül egy üveg ásványvízzel távozzék.
A szemei minduntalan elkalandoztak, de a zene ritmusára doboló körmei azonnal megálltak az asztallap felületén, ahogy nyílt, majd csukódott az ajtó.
Egy idős néni. Biztosan nem James - sápadt el egy rövid pillanatra csak, de aztán megnyugodott. Egy újabb fiatal lány. Kisfiú az anyukájával. Egy pár. Egy idős úr. Hahotázó egyetemista fiúk - minden egyes újabb vendéggel még kisebb gombócra szűkült össze a gyomra, és már kezdte feladni, amikor az ajtó megint kinyílt. Ujjaival már a táskáját szorongatta, de az a pillanat, ahogy a férfi belépőjét figyelte, elragadónak találta. Talán még egy kicsit az ajkai is elnyíltak, s levegőt sem vett a látványra. Hogy voltak-e vele, az most teljesen mindegy volt Layla számára. Neki csak azt a férfit volt kedve néznie, akinek ennyire hatásos belépője volt.. Tán mosolyra is húzta ajkait röviden.

// Elég béna kezdő, bocsi érte //

Szokásosan, mikor valamilyen találkozóra megyek, egy elegáns fekete inget és ahhoz illő nadrágot veszek fel, ami természetesen most sem maradhat el. Fontos beszélgetésnek nézek elébe, ám egyúttal résen is kell lennem. Titkok sokasága fonódik össze körülöttem, ahogy kilépek az ajtómon, hogy aztán autómba beülve a megbeszélt helyre hajtsak.
Na de ne siessünk ennyire előre, álljunk meg egy pillanatra, persze gondolatban, gyakorlatban hadd hajtsak tovább, különben sose érek oda. Ráadásul így is késésben vagyok, holott nem szokásom nőket megvárakoztatni. Hadd érezzék, hogy ők vannak a figyelem központjában.

Két nappal ezelőtt egy igen ínycsiklandó élményben volt részem. Hogy ez mit is takar pontosan? Lássuk csak...

Sötét volt, éjjel. Direkt vártam ki ezt a napszakot, ugyanis így a legkönnyebb, nekem pedig nem volt túl jó napom, úgyhogy semmi kedvem nem volt a szórakozásra. Csöndesen húzódtam meg autóm sötétített ablakain belül, ahogy figyeltem a férfit, akit ha most nem kapok el, oda minden.
Nem, nem vagyok csóró. Több a havi fizetésem, mint amit te megkeresel 3 hónap alatt, úgyhogy különösebben nincs szükségem jövedelem-kiegészítésre. Ám ez rohadt jó bulinak tűnik. Nem először hallottam már Seymour uraságról meg a cégéről, volt, mikor fel is akartam keresni őket de inkább hagytam. Most viszont fülembe jutott, hogy az egyetlen kicsi lánykája a nagyságos uraságnak a városunkba jött, hogy új üzletet kössön ezzel a szerencsétlennel. Ó, hogy nézel ki. Magas vagy és jóvágású, ez igaz - de csak hátulról tűnsz úgy. Szemből beesettek a szemeid és még látszanak tinikorodból megmaradt pattanás-hegeid. Lelki szemeim előtt szinte láttam, ahogy futva elmenekülnek előle a lányok. Már csak egy szemüveg kéne rád, akkor lenne teljes az összkép!
Szóval, tervem, hogy elkapjam ezt a James-t és kifaggassam mindenről, amiről csak lehetséges. Ugyan, mi az? Mindenkinek vannak sötét titkai. Engem pedig a mérhetetlen vágy hajt az után, hogy pénzt és esetleg egy jó menetet szerezzek magamnak. E kettőért mindent. Pénz és nő nélkül milyen lenne a világ?
Lassan kiszálltam, ahogy láttam, hogy befordul egy sarkon. Puhán , zajkeltés nélkül szaporáztam a lépteimet utána, majd mikor megpillantottam, megálltam. Ő is megállt, észrevett. Kurvajó.
- Öm, elnézést, de miért... - szólalt meg nyámnyila hangján, miközben felé közeledtem. Háta egy falnak ütközött, menekülése nem volt. Ó, ez így túl könnyű, na mindegy. Ma úgy sincs sok energiám a ficánkolásokhoz.
Kezeim a zsebemben nyugodtak, apró vészjóslást sugallva feléje, vajon mi lehet benne? Amennyire csak lehet közel álltam hozzá, s mélyen a szemeibe néztem a sikátor végén álló lámpa halovány, pislákoló fénye mellett.
- Te fogsz Mr. Seymour lányával találkozni 2 nap múlva, igazam van? James.
Szemei elkerekedtek, szája alig láthatóan kinyílt.
- I...Igen. Honnan tudj...
- Pofa be és mondj el mindent, amit tudsz.
- Ugyan miért mondanám? - bátorodott fel hirtelen, mire elmosolyodtam. Ezaz, gyere, játssz csak velem.
- Hmmmm nem is tudom... Lássuk csak...Egy kurva éles kés lapul a zsebemben amit csak erre az alkalomra éleztem ki, több órán keresztül, miközben téged néztelek. Alig várja a kicsike, hogy a nyaki ütőeredhez érjen és elvágva azt érezze a meleg, friss véred ízét, ahogy én is. Csak nézném és csodálnám, hogy teríti be tested ez a csodálatos nedv... - sóhajtottam fel a gondolatra
- Maga egy őrült! Egy pszichopata! SEGÍTSÉÉÉÉÉG!
Bal kezemet azonnal a szájára tapasztottam, jobbal pedig kihúztam a kést, és a nyakához szorítottam. Apró vércseppek ugyan kiszabadultak itt-ott, de az még semmi volt ahhoz képest, amit látni szerettem volna.
- Igen, az vagyok. Te pedig 4 percen belül halott leszel, ha nem mondod el, amit tudni akarok.
Akaratos vagyok, tudom. Viszont valamit valamiért, nem így van? Javíts ki, ha tévedek. Hogy miért ennyire fontos nekem ez az egész? Még mindig nem érted? Talán majd egyszer rájössz.
Kezemet óvatosan elvettem szájáról, hogy beszélni tudjon, miután láttam szemében a félelem keltette apró megadást. Önelégülten szívtam magamba az újabb információkat, amik csak még tökéletesebbé tették a terveimet.

- Hova, hova, casanova? - villant rá szemem, ahogy mondanivalója befejeztével távozásra készült. Át akart bújni a kezem alatt, de egy határozott mozdulattal a torkánál fogva a falnak nyomtam.
- Azt hitted csak így elengedlek? Nem vagyok hülye. - sziszegtem a fülébe, majd másik karommal, ami immáron nem fogta a kést, erőteljesen belevágtam a fejét a betonba. Nem akartam megölni, hadd éljen csak, valamire biztos viszi az életben - vagy nem. Orvos létemre tudom, nem szép, hogy ilyet tettem, de hát édesem annyi mindent nem tudsz még, miket tettem. Ez igazán kedves gesztus volt a többihez mérten. Tudtam, hogy egy ekkora fejre mért ütéssel súlyosabb agyrázkódást kapott, de az agyhaláltól nem kell rettegnie. Minden bizonyára semmire nem fog emlékezni. Egy pillanatig még néztem, ahogy mozdulatlanul fekszik a földön, nyakából lassan szivárog a vér, majd nagy sóhajtások közepette lehajolok és felemelem. Nem hagyhatom itt, elvégre nem akarom az elkövetkezendő estéimet a rendőrörsön tölteni. Sokkal inkább tölteném őket a lány mellett.

A sok böszme, degenerált sofőr az agyamra tud menni. Hogy kaphatnak az ilyenek egyáltalán jogosítványt?
- Húzzál már anyádba - morgom magam elé, miközben épp próbálok betolatni egy helyre, de valaki más keresztbe beállt mögém.
- Az intelligencia az, amin sose fogok meglepődni - konstatálom magamnak, majd elkezdek tolatni. Nem tud érdekelni, hogy valószínű nekimegyek a mögöttem állónak. Ha nekem az a hely kell, akkor az kell.
Nem kell sokat tolatnom, megijed a kicsike, és teljes gázzal elhúz oda, ahova tanácsoltam. Helyes.
Pár pillanatig még bent maradok és végig gondolok mindent, majd kiszállok, hogy a tinédzserek által ellepett "menő" helyre belépjek. Érdekes lehet ez a lány, ha ilyen helyre tervezi a találkozót. Nem tudott volna jobbat találni? Semmi kedvem nincs vihogó tizenévesek között ülni, mintha óvodában lennék.
Zsebemben megrezzen a telefon, ahogy felérek a járdára. Igen, elvettem James ósdi telefonját, amire a helymeghatározó SMS érkezett. Halványan elmosolyodok, ahogy elolvasom, majd nagy lendülettel belépek az ajtón.
Szemeimmel gyorsan végignézek a már bent ülő társaságon, s csakhamar megtalálom az egyedül ücsörgő szép leányzót. Oh, micsoda kár, hogy eddig kellett rám várnia.
Lendületes léptekkel megindulok feléje, miközben kinézetét vizsgálom. Láttam már képeken - igen, alapos nyomozást hajtottam végre - de élőben még jobban néz ki. Szőkésbarna, enyhén hullámos haja úgy omlik vállaira, mintha egy fotózásról jött volna, ajkai pedig icipicit szétnyílnak, amitől elmosolyodok. Ezzel a mimikával az arcomon lépek oda hozzá, hogy bemutatkozzak kinyújtott kezem társaságában.
- Üdv, a nevem James Walters, de ezt minden bizonyára tudja.
Még mindig nem találom megfelelőnek a helyet egy ilyen fontos megbeszélésre, de próbálom nem kimutatni azt, amit gondolok. Inkább elterelem a figyelmemet és beszélgetést kezdeményezek vele, amolyan bemelegítő félét.
- Sajnálom, ha megvárakoztattam, de ez a reggeli forgalom néha idegölő tud lenni. - Igen, illedelmes vagyok, ergó akkor se tegezem le, ha szemmel láthatóan fiatalabb nálam. Ha nagyon szemet szúr neki, úgy is szól érte. Próbálom nem feltűnően nézni, de piszkosul jól néz ki. Nem mondom, hogy visszautasítanám, ha más ajánlatot is feltenne nekem.
- Mondja, mit rendelhetek Önnek? Az üzenetben megemlített sütemény és koffein már nagyon várat magára. - mosolygok úgy, hogy igazán kedvesnek tűnjek.

És ő volt az! A szemtelenül jóképű férfi James.. Walters volt. Az apja bizonyára még a génjeit is leellenőrizte, mielőtt említést tett volna róla Layla-nak, a lány mégis csak azt tudta most figyelni, ahogy a férfi mozgott. Azt az ínycsiklandó mosolyt az arcán, és csak most sajnálta igazán, hogy nem tudott rajongani igazán senkiért... Különben is elég férfi testet látott már a balettozók körében. Olyan kockákat, és férfiasság méreteket, hogy már nem tudta igazán semmi sem meglepni. Kivéve azt a nem aprócska tényt, hogy a kezdeti ellenséges gondolatok, amik James felé irányultak, most egy pillanat alatt változott át kíváncsiságba, ahogy meglátta az idegent.
Legyél észnél, te nő!
Nyelt egyet, remélhetőleg nem túl hangosan, és amikor a kéz felé irányult, kecses mozdulattal állt fel elfogadni azt és a tőle telhető leghatározottabban meg is rázta azt.. Nem túl sokáig, mintha érdekelné a férfi.. és nem is röviden, mintha éppen azt akarná közölni a férfivel, hogy leprás, vigyázat!
- Layla Seymour, üdvözlöm, James! - talán egy röpke mosoly megjelent az arcán, ahogy... istenem, az a mély hang... legbelül már elfolyt, de mindenképpen tartani akarta magát, és nem zavarba jönni már csak attól is, ahogy a másik kinézett és ahogy a hangja nyomán végigborzongott a gerince mentén.
Ez baromság! Csak genetika!
- Semmi probléma nem történt.. Elszórakoztattak különféle témákkal a közelben ülők - mosolya még mindig kitartott, és ha arra gondolt, hogy éppen arról folyt a vita, hogy az egyik lány melyik hírességgel szeretne lefeküdni, mire a mellette lévő fiatal férfi erre rákontrázva mindegyiküket ledegradálta.. igazán vicces volt. És felettébb hasonló, mint amilyen helyzetben most Layla is volt. - Jeges tejeskávét és sajttorta... azt hiszem - kezdett bele, elgondolkodva nézve csak meg magának a férfit. A világért sem akart máshova menni, és elkezdte a női praktikákat... miszerint nem tudja, hogy mit akar, és eszébe jutott még valami.. - Ha nem probléma, Önnel tartanék leadni azt, mit is szeretnék - mosolygott ismét.. és az biztos, hogy annak ellenére, hogy első pillantástól vonzónak találta, mégis csak James volt. És Walters is. Neki pedig olyan férfi nem kellett, akit az apja akart az oldalán látni. Senki nem fogja őt irányítani. A tudtával biztosan nem!
Kezébe fogta a piciny táskát, és ha James engedte, akkor ellépett mellette, de bevárta.. Amennyiben a férfi nem ellenkezett. És esze ágában sem volt tegezni a James-t. Még csak az kéne, hogy véletlenül is átmenjek személyes kapcsolatba.. Az apjának megígérte, hogy találkozik a Csodás Mister Walters-szel, de azt nem, hogy meg is fogja kedvelni a férfit és meg is kedveltetni magát.

//bocsi a hatalmas késés miatt, de csak most voltam annyira egyben, hogy valamennyire Layla-s legyek //