Kerr–Martin-törvény
1. Saját ügyeikben az egyetemi oktatók a lehető legkonzervatívabbak.
2. Mások ügyeiben a lehető legradikálisabbak.



Egyetem… nos, igen. Ha egyetem, akkor sportösztöndíj, máshogy Killa nem lehetne egy ilyen nemes intézmény diákja. Az amerikai futball révén sokminden elérhető. Ezt szereti a nép, erre adnak ösztöndíjat, ha jól megy, ha van némi tehetség, no meg ismeret, valamint szerencse. Valaki ezzel még ügyvédi vagy orvosi szakokra is besportolja magát.
Ez egy kemény harc.
Los Angelesből ide átjelentkezni nem volt egyszerű, de végtére is siker koronázta. Alfreda befoghatja. Az öreglány legalább nem papol az iskoláról, a távolságról, a gyerekről annyit, persze most mást vet a szemére. Mindig talál valamit, amiről prédikálhat, teszi is, mióta ismétlik az Angyali érintést valamelyik posvány adón. Nénikéje rákapott, s újra előlépett önjelölt prédikátorrá, újra nagykanállal osztja az észt a vallásról és az erkölcsről. Rosszabb ez mindennél, de csak hétvégén kell elviselni, vasárnap… és most hétfő van, ami pont emiatt a vasárnaptól való időbeni távolsága miatt a hét legszebb napja. A LEGSZEBB!

Amerikai foci, illetve az edzések, amik kemények. A vezető fehér edző Desmond O’Neill elordította ars poeticáját első találkozásuk alkalmával. Ennek az idiótának létezik a foci és ennyi, ez a vallása a mindene, ettől ember az ember.
„Edző úr, és a világ többi része? Ahol nem játsszák ezt a jellemformáló, nemes sportot?” – némi cinizmus. Kinek is beszűkült a világa?
„Mi az, hogy a világ többi része? Neked, fiam, itt ez van! Ezt kell csinálnod, ellenben repülsz! Jöttél volna mással egyetemre.”
A beilleszkedés az új helyen nem járt különösebb gonddal, a csapatot 2/3 részt fekák és latinok teszik ki. Ezzel semmi baja, bár ez az arány megváltozik az egyetem kampuszán, ott zömmel fehérek vannak, ezek többsége magániskolából, kisebb része államiból érkezett, vagy egy rettenetes sztereotípia égett Killa agyába. Rasszista lenne?

Az általános pszichológia light-os tárgy volt Eric Duncan alatt. A fehér pasas fiatal professzorként az egyetemen viszonyt folytatott egy-két tanítvánnyal, köztük Vincent Rockefeller barátnőjével is. Ez a Rockefeller egy gazdag csávó, narcisztikus figura, egyben a focicsapat szponzorának fia, ezért a csapat irányítója – néhányak szerint –, bár nem nélkülözött a gyerek tehetség terén sem, de ez a gazdag ficsúr tulajdonolni akarta az embereket. Arrogáns természete révén nehezen viselte az akaratának való ellentmondást, ez volt akkor is amikor barátnője szakítani akart vele. Azzal a lánnyal is foglalkozott Duncan, s lett némi bonyodalom ebből. A gazdag csávó a sleppjével bekamerázta Duncan irodáját, s feltette a netre a tanár helyben folytatott szerelmi életét. A balhét követően a gyerek elhúzott egy New York-i egyetemre, volt balek, aki elvitte helyette a balhét, a csapatból röpültek páran, akik benne voltak a „csináljunk felnőtt filmes Big Brother-t” játékban.
Ami azonban az egyiknek kopp, a másiknak hopp! Történetesen Solomon Graham futójátékosnak. Egyik edzésen O’Neill edző odaordította neki, hogy kap egy esélyt irányítóként tekintettel a Los Angeles-i meccstapasztalataira, meg arra, hogy az edző nem sokak közül válogathat és hozzácsapott két könyvet a futballról. Amit tudni kell, azt két hét alatt nyalja be és attól kezdve ő az új irányító. De volt egy másik feltétel is…
O’Neill megmondta, hogy a csapatban Jonas Clark az idény legjobb centere és esélyes arra, hogy bekerüljön a profi ligába is, mert a gyerek tud a pályán, ugyanakkor agyban nem kellően erős. Clark egy jószívű, vallásos gyerek látszatát kelti, aki még annakidején O’Neill edző miatt vette föl Duncan tárgyát, - annál a fickónál művészet volt megbukni - ha Killa irányító akar lenni/maradni Clarknak benn kell maradnia az egyetemen. Ha a gyerek kibukik O’Niell edzőnek szerte foszlik az álma, hogy talán a profi ligánál alkalmazzák őt, mint edzőt. Mint vezetőedzőt, aki már nem egy tehetséget fedezett fel! Ez tekintélyesebb fizetést vonna maga után. Viszont, ha a gyerek kibukik, nem csak ez a jövőkép libben tova, de a derék sporttárs újragondol egyet, s mást Grahammel kapcsolatban is. Mehet egyből a falemberek közé.
Ez az igazi önzetlenség...!

Tehát irány a pszichológiaóra, meg van a terv is: diktafonnal, ill. okostelefonnal az egészet felveszik, Clark hallgathatja, ő pedig irányító marad. Ez ilyen egyszerű.


Jonas Clark megfogja az ajtó szárnyát maga előtt beengedve az előadó terembe néhány lányt. A feka gyerek igazi kétajtós szekrény, fekete pólót, farmert, edzőcipőt visel, fél kezében Nike-s edzőtáskája. Szegény származású, rossz környékről való, de a futball eleddig megmentette a lesüllyedéstől. Most nekiállhat tanulni, Hermione időnyerője kellene, hogy utolérje magát.
Duncan tanítványai zömében ligth-os verzióban tudnak valamit az általános pszichológia tárgyról, de azért vannak itt mások is.
Jonas belépve a nagyterembe a hátsó sorok felé veszi az irányt.
– Hé, Graham! – fog kezet köszönésként Killával, s leül elé. – Mi ez a szerelés, ember? Nálatok nincs tükör? – Kérdezi jámboran, hátrafordulva.
Killán 50cent-es póló, farmer, edzőcipő, hátra fordított baseball sapka, sötét lencséjű feketekeretes Prada szemüveg, valamint bőrszíjas óra virít. Ez utóbbira egyszer megjegyezték neki, hogy jobb Rolex utánzatot kukázzon máshol magának. A hülyéi nem tudják mi az a Patek Philippe.
Apple iPhone 4S telefonján chat-tel, előtte egy határidő napló, toll és egy üres spirálfüzet.
– Nem kellene előrébb ülni, hogy halljunk is valamit? – Hozakodott elő ötletével Jonas. Mindig a leghátsó sorok valamelyikében kell ülniük, mindig hallgathatja a környezet pofázását a tanár szavaival vegyítve, mindig ez van. Persze innen nem látni, hogy felveszik a tanárt, a lépcsős padsorok közt meg pláne nem szúrni ki.
– Francokat – replikáz Killa, miközben Master¢hiefet olvassa. A gyereket verik online a Battlefield 4-ben és most sír, hogy szétverte a klaviatúrát, hát basszus, no comment a srác.
Jonas sóhajtva előrefordul, miközben pár hajrácsaj is megérkezik. Duncanhez jártak ezek is, akik közül az egyik Jonas mellett talált helyet, ő a volt irányító egyik exe(?) vagy nem, valami tudja fene mi a neve, csak Bögyösbugyisnak emlegetik a csapatban néhányak, mert jól megvan mindene. A csaj valamelyik görögbetűs ház kedvence, meg beszélik, hogy odaadta a bugyiját az egyik after party-n még Rockefellernek. A szőkeség az utolsó divat szerint öltözködik, pletykálják róla, hogy valami transzvesztita divatguru ruháiba jár, meg táskáit hordja, imádja azt a… hölgyurat, tiszteli, szerinte jól néz ki. Róla akar írni az egyetemi lapba. Konkrétan erről beszél a másik oldalán ülőnek, meg arról, hogy mindenkit ismer. Ezzel szemben Solomon meg Jonas egyszerűen nem tudják felidézni a lány rendes nevét, noha elméletileg ismerik, mert ő ismeri őket. A szőkeség Jonas-nak nekiáll beszélni arról, hogy lehet valami nőgyűlölő, öreg szipirtyó jön be, mert a dékán most haragszik, szóval most tanulni kell, meg hasonlókat csacsog miközben műkörmös kezei ügyébe keveredik a telefonja, s nekiáll facebook-on chat-telni a néhány sorral előrébb ülő barátnőjével.
Solomon felhagy Master¢hief olvasásával, felkönyököl a padra öklével megtámasztva állát, jobbjában még ott a telefon, indítja a rögzítőt, ha kezdődik az előadás.

Az előadó tömve van, az ülőhelyek tulajdonképpen elfogytak, a lépcsősort is teleülték… Ezzel nem foglalkozna Graham, de semmi más nincs, ami pillanatnyilag lekötné, Master¢hief panaszait meg nem fogja olvasni, ha már egyszer felhagyott vele, nemsokára kezdődik az előadás. Az emberek háborognak, azok főleg, akiknek nem jutott már hely, így kénytelenek a lépcsővel beérni. Akaratlanul is kihallani a zsivajból a tanulmányi osztály egészen intellektuelekhez méltón, avagy teljesen alpárin történő méltatását. Unalom.
Csak jöjjön már a tanár, s legyen vége ennek az ingerszegénységnek. A mellette ülő csávó, a fehér garbós talán még mindig alszik. Ezt a gyereket így találta itt az előadóban, s Killa még arra is fogadni mert volna, hogy ez a srác végig fogja aludni még a követő előadást is. Ezen szép kis összeget veszített volna, mert amaz felébredt. Graham meg mindjárt bealszik, csak jöjjön a prof, hogy el tudja indítani a felvevőt, aztán már meg is tette, amit kell és alhat.
Hamarosan egy barna hajú lány is érkezik. Konstatálja, hogy fehér, de helyes, úgyhogy nem baj, hogy fehér...  

Valószínűsége igen alacsony, de HA nem válaszolna a Fabrice, avagy az a másik személy az üres szék túloldalán, akkor Killa nemes egyszerűséggel átszól a mellette ülő fölött:
– Persze, tedd le magad! – nem mintha kellene ide különösebb engedély, de ha ez egy okos csaj nem árt, ha már most gondol a beadandókra és a ZH-kra az ember. Kellenek a kapcsolatok.
Nem bámul Eva felé hosszasan, csak míg a lány kipakolja a holmiját. Előre fordul.
Az elülső sor éppen hullámzik, meg morajlik. Valami ciripel és erre válasz a morajlás. Graham-et ez nem érdekli, Clark táskája azonban a semmiből a képébe repül, s egy „Bocs Sol!”-t dörmög hátra a center jámbor képpel (ami elnyomja Killa „bazmeg”-jét), miközben egy kisebb hegybe pakol neki még egy rahedli cuccot: táska, kabát, kajás szatyor és még tudjafene mi van a halomban.  
– Lesz mindjárt hely – szól a center a lánynak, mivel semmi hely nincs, ugyanis a szék tele van pakolva, két vagy több ember cuccaival ő és a túloldali junk foodon megnőtt lány(?), de inkább sárkánylány holmjával meg még tudja fene kiével.
– Nekem ne ülj rá a McDöncis szenyómra! – üti meg Killa fülét a mély és felháborodott női hang, aminek forrása nem Delilah, Istennek hála. Mint is keresne itt az a trampli? Ez itt egy egyetem!
Clark még mindig kitartóan pakol minden szart neki halomba, lassan akkora a rakás, hogy borul abból a fehér garbós felé, meg lepattog valami az okos lánynak is, konkrétan egy diétás kóla. Graham meg ül és les előre, figyeli, ahogy a mellette ülő másik srác – nem Fabrice – már ellopott két szendvicset, ha már megzavarták Call of Duty közben, amit eddig nyomott a laptopján. Jonas percekig rendezkedik, s olyanokat mond közben, hogy „erre is vigyáz, Sol” vagy, „fogd ezt meg”. Chasity-nek pedig még egy „mindjárt lesz hely” jut.
– Szép, mondhatom! – elmarkolássza Graham elől a holmiját a nő – faszán fölráztátok a diétás kolám! – aztán a másik oldalán ülőhöz fordul, s elpanaszolja neki, hogy nem tudja megbontani a fent nevezett italt.
– Ne is foglalkozz velük, ezek mindehova egy zsák kajával mennek – mondta lovagiasan Clark, legyőzvén a sárkányt is, s eltakarítván mindent, ami nem oda való. A királylány most már zavartalanul helyet foglalhat, bár a két nagydarab között azért így is kicsit szűkösen lesz.

Jonas még korábban elengedte füle mellet Fabrice hozzá intézett háborgását, nem hal bele a srác. A pakolás nem vett sok időt igénybe. Biccent kisebbet a kiscsajnak, miután az jelzi neki minden oké, s némán lefoglalja magát a telefonjára befutott üzenet megnézésével, s tervei szerint ezzel elidőzik az előadás kezdetéig.

Végre, basszus!
Eltűnt előle a sok holmi, s Jonas táskáját utolsóként hanyagul lökte vissza Killa a tulajdonosának, aki válaszul kummogott valamit az orra alatt. A következőkben vet egy pillantást a vékony kiscsajra a két nagydarab között.
A helyes Hófehérke lehet visszasírja a lépcsőt, ha a mellette trónoló Mela elkezdi számolni és/vagy burkolni a szendvicseket.
Jó kilátásoknak néz elébe, eme lehetséges jövőkép eszébe ötlésekor megállja, hogy ne vigyorodjék el. Meglehet lesz itt még harc.
Fél kezével felkönyököl kitámasztva öklével az állát, s a kérdező lány felé néz,
erre hátrafordul a nagydarabok közé ékelődő kiscsaj és a patent Hófehérke segítségére igyekszik…
Maga részéről nem tudja és nem is érdekli, ki jön be órát tartani. Igaz a neten valamelyik nap nézte futólagosan, igaz az is, hogy minden más akkor fontosabbnak bizonyult, mint memorizálni ki lesz az új prof.
No igen, az elhangzott kérdésre még sem kellene bemondania, hogy ő csak ide slattyogott, ezért hallgat. A maga részéről jó lenne még egy Duncan új tanerőnek, de ilyen figurát valószínű nem fognak ide szalasztani még egyszer. Számolt ezzel.
Elhangzik a Marble név, s rémlik, mintha valamit mondott volna erről a fazonról az edző.
De az nem általános pszichológiát tanít! Legalábbis eddig nem. Beszélik O’Neill nem szívleli Marbelt, mióta az kibuktatta az egyik ígéretes játékosát. Az a gyerek állítólag ül nemi erőszakért és a csaj, aki feldobta, Marble támogatásával tette. Abban az évben gyakran kikapott a csapat. Ez Marble hibája volt az edző szemében.
Ez a prof. állítólag ki van hegyezve a sportösztöndíjasokra azóta.
Graham-nek ez az első féléve ezen az egyetemen, s faszaságosan kezdődik, ha ez mind igaz. A laza tanárt felváltja egy szivatós. A dékán a szabályok előhozakodásával hergeli az edzőt, aki lassan annyit ordít, hogy hangszálműtétre lesz szüksége a végén, hogy bírja szuflával.
Egyelőre neki még nem szívügye a csapat társakkalellentétben, de ha egyszer játszanak a Columbia egyetemmel és ott lesz az a Rockefeller nevű tetű, tesznek róla, hogy hordágyon vigyék le, csak olyan úri emberhez méltón elintézik a pályán. Ez az egyetlen törvényes megoldás az ilyen ficsúrok megszívatására.
Clark hátrafordul, képéről Killa leolvassa, hogy az igencsak figyelemmel követte a Marble professzorról mondottakat, s ideje korán felidegesítette magát.
– Hallod, Graham, Rockefeller elintézte.
– Jah – hagyja rá, s hallgatja a Hófehérkék csivitelését.

A Hófehérkék csivitelnek, s a mellette ülő fehér gyerek is karattyol időnként. Legalább ő próbál optimista lenni…
Killa hallgatja, egy pillantást vet az órára, az idő is múlik, ez a professzorok professzora meg sehol. No igen vannak, akik megengedhetik maguknak, nem mintha akkora orbitális baj lenne ez a késés. Messze menőkig nem az, Killa is tudna mit kezdeni az így szerzett idejével, szeret is lógni. Egy jó pont ez a professzornak, ha bele gondol, de azért ennél hasznosabban is eltöltené ezt az időt, ahelyett, hogy itt dekkol. Vár még fél órát, s lép, ha nem jön a pasas.
Chasity leereszkedő(?) hangvételű megjegyzésére felhorkan, de ez a megnyilvánulás még a Clark másik oldalán nyomorgó pompon lányból is kivált egy „milyen édi vagy” megjegyzést, s a Bögyösbugyis máris a centernek kezd duruzsolni, szinte biztos, hogy ezzel szinkronban pötyög chat-en a pár sorral előrébb ülő barátnőnek, felhagyva az egészen eddig tartó kagylózással. Killa elhiszi a kis stréber csajnak, hogy a professzor úr óráira fel kell készülni, különben szivacs. Feltehetően ennek a professzornak is, akár csak a többi „keménynek” tituláltnak szokása, hogy azt gondolja: van a saját tárgya (és csak az!), abból kiadja holnapra-holnaputánra a teljesíthetetlent és a hülye oldja meg!
– Héj, csajok! Ha már csoporttársak leszünk, egy elérhetőséget adhatnátok, csak mert időnként le leszek maradva, persze önhibámon kívül. De nem szeretnék kibukni, az szar lenne! Otthon is széttépnének, ha kibasznának emiatt a retteget prof miatt, aztán bukna az irányító posztom is! Ééén vagyok ám az új! – Hogy ne szólna legalább így ki a sportösztöndíjas agynélküliség a száján. Clark is hallotta és felröhög.