01:22 am
Las Vegas-i Ipari Park
Las Vegas, Nevada

Rappold egy fémhordó mellett gubbaszt, s az egyik címkét próbálja lekaparni a tároló oldaláról. Emellett a hordó mellett még több tíz sorakozik, ami abból a több száz hordót számláló szállítmányból való, melyet egy texasi műtrágyagyár szállít a Vegas-i, szemétfeldolgozással foglalkozó leányvállalatának. A gond csak az, hogy a címkén feltűntetett anyagok helyett egy sokkal erősebben mérgező vegyszert igyekeznek Vegas mellett elásni. Erről a műveletről a cégnél alig páran tudtak (hivatalosan senki). A felső vezetésben ülők súlyos kenőpénzt kapnak, és csúsztatnak tovább a városvezetés felé a „projekt” titokban tartása és megvalósítása érdekében. Akik rajtuk kívül tudomást szereztek eme erősen talajszennyező tevékenységről, egyszerűen félnek beszélni, inkább asszisztálnak ehhez az aljassághoz. Végül a cég egy vezető vegyésze elégelte meg mindezt, s a sajtóhoz, pontosabban Rappoldhoz fordult, mert az újságíró évekkel korábban írt egy hasonló esetről még New Yorkban.
A címke szép lassan leválik, s alatta megjelenik a hordó tartalmának gyári címkéje a méreg eredeti sorszámával.
Rappold sóhajt, s hirtelen néz körbe ebben a gyakorlatilag semmi közepén lévő raktárépületben. Már amennyire semmi közepének nevezhető Vegas ipari parkja. Rajta kívül a közelben sehol egy lélek, továbbra is csak a szomszédos raktárakból ideszűrődő éjszakai műszakosok gépeinek moraja jut el a férfi füléig. Eltávolodik pár lépésre a hordóktól, s készít néhány fényképet… az utolsókat, majd visszateszi a gépet a hátizsákjába a lekapart címkével együtt. Ezt követően óvatosan indul el a raktár kijárata felé, az idegei megfeszülnek, s a szíve is gyorsabban zakatol, de még bírja mindkettő a terhelést. Telihold van, az ég tiszta és csillagos, valamint a gyéren megvilágított udvarról beszivárog annyi fény a raktár nyitott ajtaján át, hogy az újságíró gond nélkül tudjon tájékozódni. Mielőtt kilépne az épületből, Rappold megáll a fal mellett és felméri az udvart…
Tudja, hol vannak a kamerák – néhány napja jól feltérképezte a helyet –, tudja merre haladjon, hogy a lehető legkisebb eséllyel kapják lencsevégre. Odakint minden nyugodt, s Rappold már lépne ki, mikor egy kamion áll meg az udvar bejáratánál. Fényszórói keresztüldöfik a sötétséget, egészen a raktár belsejében tárolt hordókig.
– Picsába! – sziszegi az újságíró, s visszahúzódik a fal mellé. Erre itt és most végképp nem számított. A forrása bizton állította, hogy ma éjjel semmi mozgás nem lesz. Mindazonáltal, Rappold nem akar illetéktelen behatolásért felelni, így gyorsan egy B tervet kell kovácsolnia. Mert ugye egy jó újságíró legyen mindig felkészült. A fal mellett megkerüli a hordókat, némelyiken át kell másznia, így jut át a raktár túl oldalán található ajtóig. Szerencsére nyitva. Közben a kamion megállt az épület túloldalán, s a zajokból ítélve újabb szállítmány kerül kipakolásra pillanatokon belül. Rappoldnak még egy kósza másodpercre eszébe ötlik, hogy ellőjön néhány fotót, de inkább nem reszkírozza meg.
Az ajtón kilépve az a látvány fogadja, amit várt: még több raktár. Fejére húzza kabátja csuklyáját, majd lendületes léptekkel indul el az egyik gyárcsarnok felé.
Fogalma nincs, hol fog kilyukadni, csak azt tudja, jobb lesz innen minél messzebb kerülni. Nem volna üdvös, ha elkapnák őt a zsákjában összegyűjtött bizonyítékokkal. Azonban könnyű dolga így sincs. A fene gondolná, hogy az éjszakai műszak ennyire nyüzsgő, és ennyire hangos… Igaz, ha az ember sumákol, minden hangosabb, mint egyébként. A léptek, a lélegzet, de még a szív dobogása is.
De ez még mindig belefér! Még mindig lehetne sokkal idegesebb.
Egy targonca elől behúzódik egy félig lebontott fal mögé, s ekkor pillantja meg azt a teljességgel sötét gyárcsarnokot.
Semmi mozgás, semmi nesz, semmi fény… ha arra eltűnik, sanszosan kiér egy civilizáltnak mondható helyre, pl. a külváros peremére, ahonnan tud telefonálni és/vagy taxit hívni, hogy visszajöjjön a sivatagban hagyott kocsijáért.
A terv egy ideig csodaszépen működik, bár egy kerítést át kellett másznia, s kishíján belezubogott egy szeméttároló konténerbe, de ez még mindig belefér… Középbarna színű kapucnis kabátban, kék farmerban és edzőcipőben könnyű mozogni. Ami azonban ez után várt rá, azt Rappold szívesen kihagyta volna.
Fények! Igaz csak tompák, de akkor is: kibaszott fények a kibaszott, elhagyott gyárcsarnokban!
Ráadásul mozgás… a fal mellé simul, s beles az épület üvegcserepekkel szegélyezett magas és vékony ablaknyílásán át. Szerencsére a fal mellett zsákok, papírdobozok és ládák egyaránt találhatók, így az alakja kevésbé(?) lehet feltűnő.
Jobban szemügyre veszi a benti jelenetet… sok mindent nem látni, van pár rég leamortizált jármű, illetve daru, ami felfogja a kilátás nagy részét. Mégis, az elhagyatott raktárban ácsorgó figurák sosem jelentenek jót. Lassan visszahúzódik, de egyelőre nem mozdul. Hirtelen nem lát olyan kijáratot az udvarról, amin át feltűnésmentesen elhagyhatná a csarnok környékét, csupán a konténert… de végső soron… ha beleugrik a szemét közé… akkor, talán…
Megrázza a fejét… Nem! Az maradjon a C terv.
Csak kell lennie idekint egérútnak…