18+
Korán kelek, mert nem lustálkodhatok sokat. Megvan a napi teendőim, mint például a munkám, hogy az otthonába kényszerült embereket meglátogassam és ellássam. Vannak idősek és fiatalabbak, szóval a lényeg a felügyeletem alá tartozó személyeket meglátogassam és ápoljam, míg fel nem épülnek. Nem nagy dolog őket ellátni, azonban vannak egy páran, így a nap végére igazán el tudok fáradni. Reggel lezuhanyzom, majd könnyed öltözetet veszek fel. Bal csuklómra kerül a karóra, míg jobbja egy fél drágakőből készült karkötőt viselek. Elrendezem magam, aztán a szükséges munkaeszközöket a táskámba rakom. Lázmérő, vérnyomás mérő és egyebek. Megreggelizek, de ekkor már elmúlt 8 óra. Megmosom a fogam és indulok az első helyre. Egy nőnek a 18 éves fia nagyon beteg, aztán én látom el őt. Etetem, adok neki inni. A mai nap képtelen vagyok uralkodni magamon, mert nagyon szeretném már látni, hogy valakinek kiserken a vére, sőt szoktam őket gyűjteni. Nincs mit tenni, mert a mai nap eggyel több gyógyszert adok neki, ami mellesleg egy erős altató. Mikor szépen elalszik, s úgy fekszik az ágyán, mint akit totálisan kiütöttek, akkor jön a fecskendő. Annak segítségével szívok le a véréből egy jó adagot. Izgatott vagyok, hogy milyen vérű lehet és milyen a vércsoportja a drágának. Mivel egy darabig nem fog felébredni, akkor délutánra mindent előkészítek neki, majd távozom a lakásból. Következő egy idős házaspár, ahol mindketten le vannak rongyolódva. Kiviszem a wc-jüket, s megteszem azokat, amiket kérnek tőlem. Mikor nem marad semmi eladat, akkor elbúcsúzom tőlük és haladok tovább. Így megy ez egészen estig, vagyis a nap fénypontjához. Egy egyedül élő húszas éveiben járó fiatal férfi. Vele az utóbbi időben jól összeismerkedtem, így magamban eléggé sajnálom, hogy meg kell ölnöm.
- Szia Kevin! - köszönök neki, mikor megérkezem hozzá. Az ő baja, hogy volt egy balesete és egy jó időre nem erőltetheti meg magát.
- Szia Ani! - válaszol vissza mosolyogva az ágyában, aztán megerőltetve magát felül és az ágya szélére ül. Odasétálok hozzá, majd először mérek nála egy vérnyomást. Mikor látom, hogy teljesen normális, akkor ő közben ráteszi a tenyerét a formás hátsómra, amire ugrok egyet és dühösen nézek rá.
- Ez meg mire volt jó?! - játszom el a nagy halált, mint ha nagyon rosszul esett volna a művelete. Ő rögtön elkezd magyarázkodni, ami őszintén hangzik.
- Én, csak nem tudom mi lelt belém! Annyira szép vagy és hát azok a nagy melleid igencsak hívogatnak. Kívánlak. - fejti ki a helyzetet, amire én először se köpni, se nyelni nem tudok. Bár a 18 éves srácnál láttam már, hogy néha rajta legeltette a szemét a telt idomaimon, de Kevin szavai kétségbe ejtenek. Úgy gondolom, tényleg pontot tenni ennek az egész történetre.
- Va..Valóban? - kérdezem, játszva a teljesen meglepődött lány szerepét.
- Igen, Ani. Felfekszek az ágyra, s te rám feküdhetnél. - ejti ki eme gondolatokat, amire én elmosolyodom.
- Csak egy feltétellel, ha behunyod a szemed mindaddig, míg én nem szólok. - mondom neki nagy cselesen, közben abban reménykedem beleegyezik a dologba.
- Rendben, neked bármit, édes – összerezzenek az édes szóra, mert nagyon utálom, ha becéznek engem. Látom felfekszik a helyére, míg én fehérneműig öltözök le. A táskámból előveszem az éles késem, majd macskásan odalépek hozzá. Felfekszek rá, sőt hozzáérek odalenn, mire egy kisebb hang távozik az ajkairól.
- Mikor nyithatom ki a szemem? - érdeklődik tőlem, ám én nyugodtan elhelyezkedek rajta.
- Hamarosan – érzékien rezeg eme szó, mire ő türelmetlenül felsóhajt. Én felemelem a kést, aztán nagy erővel a mellkasába vágom. Hangosan felüvölt, mint egy fába szorult féreg, miközben kipattan a szeme. Látom a szemében a rémületet s a félelmet. Még kétszer sikerül belé vágnom a késem, mire ő hadonászni és ordibálni kezd. Sikerül kivernie a kezemből a kést, majd lelökni magáról. Rávetem magam, s elkezdek vele birkózni. Szerencsére elég mély sebeket okoztam ahhoz, hogy egy idő múlva elvérzik. Nem hallhatja senki ezen a környéken a kiáltását, mert erre este ritkán járnak, hiszen veszélyes a környék. Végül megelégelem az egészet, majd felindulásból elvágom a torkát; aminek eredménye, hogy összevérez engem. Eddig is véres voltam, de most még több vér kerül rám, én meg elkezdek nevetni, mint egy eszelős őrült. Szeretem a vért gyűjteni, sőt olykor pazarolni. Az áldozataim jól megválasztom, mint jelen esetben. Be kell valljam, hogy cseppet sem vagyok angyal, mint a külsőm. Mikor távozik belőle az élet, akkor megyek tusolni és aztán jön a nagy takarítás. A nyomok eltüntetése és egyebek. Mire végzek, addigra éjfél lesz.