Zom B & Lillie

Tulajdonképpen csak egy ad hoc ötlet volt, mint általában a legtöbb döntésem, de már a taxiban ülök és egy tetoválószalon felé tartok. Tegnap este jutott eszembe, a buli hevében. Nem újdonság, akkor többször kijelentettem már, hogy csináltatok egy tetoválást, addig azonban nem jutottam el, hogy a tettek mezejére is lépjek. Most azonban az elhatározásom szilárd. Persze nem akarok semmi nagy ívűt, csak valami kisebb mintát a csuklómra. Mondjuk egy csillagot. Az olyan aranyos és szexi. A tetoválószalon nevét és címét egy haverom adta meg, akivel gyakran összefutok ilyen-olyan bárokban és megfordult már náluk néhányszor. Azt mondta, a pasi kicsit félelmetes, ne ijedjek majd meg tőle, de az egyik legjobb a szakmában. Én pedig hiszek neki. Amúgy sem vagyok ijedős.
Az autó megáll, fizetek a sofőrnek és kiszállok. Egy átlagos környék, átlagos üzlethelyisége itt a külvárosban, így első ránézésére. Nyugodtan indulok meg a bejárat felé és nyúlok a kilincsért. Igazából nem tudom, mire számítsak, mint ahogy arra sem, mi itt az „elvárt” viselet. Mindenesetre végül is csak olyan, mintha fodrászhoz vagy kozmetikushoz mennék, nem? Nem is estem túlzásba, egy fekete, aránylag mélyen dekoltált felsőt viselek, hozzá hasonló színű kis kabátkával, feszülős farmert és sportcipőt. A hajamat kiengedtem és csak normál mennyiségű sminket dobtam fel, hogy azért ne tűnjek túlságosan nyúzottnak sem a tegnap éjszaka után. Úgy hiszem, azért ma sem nézek ki rosszul. Az egyébként sem jellemző rám.
Magabiztos léptekkel, minden teketóriázás nélkül lépek be az üzletbe. Azt kell mondanom, egészen hangulatos a színes falakkal és munkáikról készült képekkel, amik borítják. Mert gyanítom, azok lehetnek. A háttérben valami rockzene szól, ami még inkább megadja a hely hangulatát. Először egy újságot olvasó, igencsak szemrevaló nőt pillantok meg és mikor a tekintetemet tovább hordozom, megértem, miről is beszélt a haverom. Egy gyakorlatilag tetőtől-talpig kitetovált fickót látok még ott ülni. Alighanem ő lehet az a bizonyos tetováló, ilyet nem lehet eltéveszteni. Hozzá címzem hát a szavaimat.
- Jó napot! Tetováltatni szeretnék. Remélem, jó helyen járok - és egy mosolyt is megvillantok felé, az udvariasság kedvéért, na meg hogy ne legyen olyan feszült, kimért a légkör, akárhogy is reagáljanak rám.

Zom B & Lillie

Ahogy belépek az egészen kellemes hangulatú kis üzlethelyiségbe és végignézek a bent tartózkodó nőn és igencsak bizarr külsejű férfin, mintha fojtott kuncogást hallanék. A nő az, aki a kezében tartott magazinja mögé bújik. Kérdőn vonom fel egy pillanatra a szemöldököm, de hamar túl is lépek rajta. Modell lévén megszoktam már, hogy nemtől függetlenül hatást gyakorolok már a puszta megjelenésemmel is az emberekre. Hazudnék, ha azt mondanám, nem kovácsolok ebből soha előnyt. Most azonban nem érzem ennek szükségét.
Figyelmemet a férfi felé fordítom, aki ijesztő külseje ellenére kifejezetten barátságosan fogad. Ez már első blikkre szimpatikussá teszi. Ahogy az is, hogy bár laza, de komolyan vesz. Egyébként sem vagyok idegeskedő fajta, de vele nem is érzem úgy egyelőre, hogy gondot okozna megtalálnom a közös hangot. Eddig jó ötletnek tűnik, hogy hallgattam a haveromra és pont idejöttem. -Ennek örülök - mosolygok rá és közelebb lépek egy kicsit hozzá, hogy kényelmesebben tudjunk beszélni.
-Teljesen konkrét elképzelésem igazából nincs. Csak valami kisebb, csajos tetoválásra gondoltam. Tudnál ebben segíteni esetleg? - Az egyik legbájosabb mosolyomat vetem rá. Nem mintha flörtölni akarnék vele, ez csak amolyan megszokás, ha férfiakkal beszélek, akiktől szeretnék valamit. Még ha az a valami semmilyen szexuális töltettel sem rendelkezik. Különben is, egy kis kedvességbe nem halok bele, nem? A fagyos hangulatot pedig egyébként sem szeretem, bármilyen miliőről legyen is szó.