John Smith

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: poénos, spontán, karakán, nyílt, becsületes, impulzív

◆ negatív tulajdonságok: szerencsétlen, enyhén kleptomán, türelmetlen, szeszélyes, kiszámíthatatlan

◆ egyebek: Van egy ikrem. Nincs közöttünk ellentét, az egyetlen akire az életemet és a titkaimat bízom, és viszont. A legjobb barátom.
Nem John Smith vagyok. Eredetileg Benedict Hamish Flower-nek hívnak, de érthető okokból nem dicsekszem vele.
Hatalmas Beatles bolond vagyok.

Történet vagy szerepjátékos példa

Well, shake it up baby now
Twist and shout
Come on, come on, come, come on baby now
Come on and work it on out
Well work it on out, honey
John Lennon, mesterségesen rekedt hangja, egy tűszúrás erejével robbantotta szét a félhomályba borult szoba éjszakai csöndjét.
Ehhez, halk mellékzöngeként betársult elgyötört nyöszörgésem, a váza csattanása, amit félvakon a telefonom után kutatva vertem le, majd a finom kaparászásom a parkettán, aztán az én csattanásom a földön…
A szemem még mindig nem nyitottam ki.
Mert minek?
Inkább lerombolok magam körül mindent, csak ne kelljen kitennem a retinám alacsony tűrőképességét a kijelző, robbanásszerű, maga körül mindent felégető fényének.
Tehát dünnyögve, a hívó félt nem is merve, mégis a pokol hetedik bugyrába kívánva vettem fel.
- Mi va’?
Hangom gombócos az álomtól, meggyötört a másnaposságtól, reszketeg az idegtől. Ha a zsernyákok azok?
- Öcsi…
- Áh, bratyó! Mi a stájsz?
- Erin eltűnt…
Gyászos hanglejtés, kicsit ideges, de nem vészes. De azért mégis. Erin eltűnt? Nyugtalanul ültem fel, és néztem körbe a szobámban. Tekintetem megállapodott a kicsi szuszogó testen, az ágy másik felén. Huh.
- Nocsak…
Csak ennyit mondtam. Remélem nem szűri ki a hangomból, hogy történetesen nem ért meglepetésként a bejelentése…
- Ben…
Már láttam magam előtt. Orrnyergét masszírozva, a legrosszabbat sejtve, a legnagyobb hülyeségre számítva ücsörög a konyhában, egy pohár bor és egy füstölgő cigarettaszál mellett. Még a legkényesebb időkben is borozott, meg cigizett. Ő szoktatott rá voltaképen.
- Harry?
Tudja. Tudtam, hogy tudja, hogy az én mancsom is benne van az egészben… és megint méteres szarba kevertem magam.
- Mit csináltál?
- Ja hát… elraboltam Erint. – válaszoltam egyszerűen, mint aki semmi kivetnivalót nem talál az egészben. Elloptam egy embert na. Megesik az ilyen.
- Mi a francért?
És ingerült. Aj-aj ez nem jó. De tudom, hogy megérti. Tuti, hogy megérti, hiszen szereti Erint. Akárcsak én…de erről nem muszáj tudnia senkinek. Tehát csak a legjobbat akarjuk neki… én is, ő is. És a legjobbat nem a kórházban kapja.
Ezt szóvá is tettem. Oltári lecseszést kaptam, de végül csak engedett szóhoz jutni, és elmagyarázni, hogy igenis, Erinnek szüksége van erre. Ha meg hal, ha nem, a műtét előtt nem katéter cső, branül, és csipogó gépzaj kell neki. Hanem friss levegő, szabadság és élet.
- Hol vagytok?
Beletörődő sóhaj. Huh…
- Nevadában.
- Neva…hogy jutottatok el Nevadába?
- Feltörtem a malacperselyt. Jössz te is?
[Folytatása következik]