Tyrell & Shayaan

Vendég

Idegesen állok a lakásom előszobájában, az egész alakos tükör előtt. Még egyszer ellenőriznem kell azt, hogy a külsőm megfelelő legyen, hiszen az első benyomás nagyon sokat számít. Hajam kiengedve, lány hullámokban omlik a hátamra, a sminkelést nem vittem túlzásba, éppen csak annyit használtam, ami kiemeli előnyös vonásaimat. A ruhán már sokkal többet kellett gondolkoznom, elvégre nem jelenhetek meg szimpla utcai viseletben, úgy meg pláne nem ahogyan dolgozni szoktam. Ide valami elegánsabb kell. Sokat tanakodtam a gardróbom előtt állva egy szál fehérneműben, egészen addig, amíg nem sikerült eldöntenem, hogy mégis mennyire legyek elegáns ezen az állás interjún. Világos rózsaszín nadrágkosztümöt választottam, egy hozzá illő világos magas sarkú cipővel. Talán a rózsaszín színválasztás némileg ellensúlyozni fogja azt a tényt, hogy a hajam nem szőke színű, hanem barna, ugyan is az eddigi tapasztalataim alapján az olyan hölgyeket veszik fel elsősorban titkárnőnek, akik aranyszínű hajkoronával rendelkeznek. Lehet, kissé előítéletes vagyok, de azok, akik alkalmazzák őket még sohasem hallottak szőke nős vicceket?
Persze csak a méreg miatt futnak át ilyen gondolatok az agyamban, hisz már olyan régóta szeretnék valami normális munkát találni, hogy végre otthagyhassam a legősibb szakmát, amivel már jó ideje eresem a pénzemet. Egyszerűen utálom, és ki akarok szállni belőle, de nem tehetem meg egészen addig, amíg nem találok másik munkát, hiszen nincsen, ki támogasson anyagilag, éhen halni meg nem akarok, ahogy azt sem szeretném, hogy a lakásomat vegyék el, mert esetleg nem tudok fizetni valamit.
Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, majd indultam, ugyan is már vagy öt perce várt rám a taxim. Szegény sofőr biztos nagyon unatkozhatott, de meg kell értenie, hogy ma mindennek tökéletesnek kell lennie. Egy nagy irodaház előtt állt meg, kifizettem, majd besétáltam az épületbe, ahol a portánál ülő nő mosolyogva eligazított, hogy hova is kell mennem pontosan.
A megfelelő emeleten kiszálltam a liftből, majd leültem az egyik székre. Jó néhány lány ült még ott, látszólag teljesen nyugodtan, de szinte mindegyik a kezeit tördelte, ami idegességet enged feltételezni. Türelmesen várakoztam, szándékomban állt utolsóként bemenni. Lehet, hogy nem éppen ez a legjobb taktika, hisz ilyenkor az interjúztató már minden bizonnyal elfárad, de így én maradok meg leginkább az emlékezetében.
Mikor az utolsó lány is végzett, jöttem én. Az arcomra egy természetes mosolyt varázsoltam, majd bementem az irodába.
- Üdvözlöm. Shayaan Ashraf vagyok. - Sétálok az asztalhoz, és nyújtom a kezem egy kézfogásra. Próbálok magabiztosnak, és nyugodtnak tűnni, de ez nehezen megy, miközben a gyomrom föl le liftezik idegességemben.

Vendég

A mai napja felért egy tortúrával és mindezt annak a hülye kurvának köszönhette! Hogy vette a bátorságot, hogy elütteti magát egy busszal, aztán meg meghal és egyedül hagyja az irodában. Ez még talán bocsánatos bűn lett volna, de a helyettesek mindegyikét elküldte a picsába, így egy állandó titkárnőt kellett magának találnia. A mai nap pedig ennek az egész őrületnek a tetőpontja volt, amikor egyik hülyétől a másik tehetségtelenig mindenki azt hitte, hogy ő majd mindenféle képesítés nélkül képes lesz elvezetni a kaszinó biztonsági főnökének titkárságát.
Unta már, hogy mosolygó cicababák többet gondoltak magukról, mint amik és próbáltak kimenekülni abból a létből, amit maguknak alakítottak ki. Egyszerűen nem fogadta be a gyomra, hogy miként voltak képesek miniszoknyában és ujjatlan topokban megjelenni egy komoly álláshirdetésen és miért nem köpték ki azt a rohadt rágót a szájukból, mielőtt beléptek az irodájukba. És az a hülye kurva ezt szabadította rá azzal, hogy képes volt meghalni. Kapja be!
Már unta a különböző bájcsevegéseket, a bemutatkozásokat és az egyéb formaságokat, csak haza akart menni a pezsgőfürdőjébe és egy kis pezsgő mellett kipihenni ennek az egész napnak a fáradalmait. Azonban volt még egy jelentkező, akiben minden bizodalma volt, hiszen ha nem válik be az utolsó jelentkező ... Shayaan Ashraf ... akkor holnap ugyanezt a tortúrát kell majd kibírnia, újabb lotyókkal és szőkepicsákkal. Orrnyergét masszírozta, amikor a lány belépett, így azonnal nem figyelte meg a másik jelenét. Csak amikor már hosszú másodpercekig csend volt a bemutatkozás után, akkor eszmélt arra, hogy most ő jön a jópofizásban.
- Üdvözlöm, Tyrell Cage, a Medidien biztonsági főnöke... - természetesen felállt a helyéről, majd megfigyelte a rózsaszínbe öltöztetett lányt. Egy csoda, gondolta magában, de most nem a mindennapi keféléséhez keresett alkalmas egyedet, hanem titkárnőt hajtott fel. - Kérem, foglaljon helyet.
Tyrell nem ült vissza, hanem az ablakhoz lépett, ami igen kiváló kilátást biztosított Las Vegasra, hiszen az épület huszonnegyedik emelete majdnem minden más fölé emelkedett a városban. Hosszú másodpercekig nem szólt, majd egy sóhajjal fordult meg.
- Ma annyi életrajzot olvastam el, hogy őszintén szólva nem vagyok kíváncsi a magáéra. Annyit mondjon el nekem, hogy milyen a szakmai előélete és miért akar itt dolgozni. Más nem érdekel, szorítkozzon a lényegre.
Bunkó? Talán. Köcsög? Mindenképpen. Érdekli, hogy bármelyik? Egyáltalán nem.

Vendég

Ha ez a munka sem jön össze, akkor elmegyek pincérnőnek. Oda csak felvesznek! Vagy esetleg egy éjszakai klubba csaposnak. Egyikhez sem kell képzés, vagyis mindenki meg tudja csinálni. Nem vagyok egy üresfejű liba, a koponyámban agy található, nem pedig káposztalé, mint azoknak a nőcskéknek, akik előttem mentek be az interjúra. Talán éppen ezért nem fogom megkapni a munkát, de azért még reménykedek, hogy én leszek a befutó. Nem akarok egy klubban dolgozni, ahol mindenki úgy fogdos, ahogy csak akar, és még csak nem is fizetnek érte. Talán eggyel rosszabb, mint a mostani munkám, bár ezt is mindenki lenézi. Megpróbálom majd kikerülni azt, hogy szóba kelljen hoznom azt, hogy mivel is keresem most a kenyeremet, de ha esetleg mégis rákérdez, hogy mi is volt a legutóbbi foglalkozásom mindenféle kertelés nélkül meg fogom mondani, hiszen az őszinteség a legfontosabb, még akkor is, ha emiatt el fog hajtani az irodájából.
Helyet foglalok, mikor mondja, bár zavar, hogy Ő nem tesz ugyan így, ezt természetesen nem fogom szóvá tenni. Azt csinál, amit akar, felőlem cigánykerekezhet is. Csak az számít, hogy nekem adja ezt az állást!
Kezeimet elegánsan a szék karfáira teszem, lábaimat pedig összezárom, legszívesebben keresztbe tenném őket, de nem teszem, inkább úgy maradok, ahogy vagyok, és türelmesen várom az instrukcióit, hogy mit is szeretne. életrajzot, esetleg kérdései vannak, amikre válaszokat vár? Mindenki másképp csinálja az interjúztatást, kíváncsi vagyok, Ő hogyan is fogja. Egy valamiben vagyok teljesen biztos, még pedig abban, hogy már baromira elege van a mai napból, valamint abban, hogy még nem sikerült megfelelő embert találni a titkárnői pozícióra.
- Szakmai előéletnek annyit tudok mondani, hogy gyakorlatilag egy ilyen irodában nőttem fel, pontosan tudom, hogy mi hogyan működik. -- Apám egy nagyobb cégnek az egyik fejese, és amikor nem tudott hova rakni engem meg a húgomat, szimplán lepasszolt a titkárnőknek, hogy foglalkozzanak velünk, mert neki nincsen ránk ideje. Később meg azért mentem be, hogy ne otthon unatkozzak egyedül, hanem csináljak is valami hasznosat, így lassan én vettem át apám titkárnőjének minden feladatát, míg Ő azzal volt elfoglalva, hogy a rózsaszín melyik árnyalatában pompázzanak legközelebb a karmai.
- Megelégeltem az előző munkahelyemet, és váltani akarok. - Igyekeztem olyan tömören válaszolni ahogy csak tudtam, hiszen nem akarom húzni az idejét, és felidegesíteni sem áll szándékomban azzal, hogy elkezdek neki mindenféléről fecsegni.

Vendég

- Egy ilyen helyen nőtt fel? Mármint egy kaszinóban? Vagy egy titkárságon? - dőlt neki a biztonsági ablaknak, ami elég veszélyes mutatványnak tűnhetett, de elég sok kellett ahhoz, hogy az ilyen magas épületek ablakait kitörjék, így nem félt attól, hogy kirepül a huszonnegyedik emeletről. Elnézte magának a másikat, a fiatal és csodálatos valóját, és bármennyire akarta elhessegetni a gondolatot, nem tudott attól szabadulni, hogy meg akarja kefélni a nőt. Pedig egy ilyen munkakörben a beosztottak zaklatása igen elítélendő, sőt arra bízni a legfontosabb ügyeket, akivel pár perccel előtte egy könnyed dugást rendeztek le az iratszerek között nem a legprofesszionálisabb hozzáállás.
Csak hümmögött, amikor a másikat hallgatta, figyelte azokat az érzékeny ajkakat, melyek csókjában saját farkát látta, s már látta maga előtt, ahogyan magja fehérre festi a lány arcát. Ellökte magát az ablaktól, majd miközben bólogatva figyelte a mondandót, egy kisebb szekrényke elé ért, aminek duplaszárnyas ajtaját kinyitotta, majd ír whiskeyt töltött magának. El kellett hessegetnie az erotikus gondolatokat, így miközben italját szopogatta, egy NFL csapat öltözőjére gondolt. Izzadságtól csillogó, röcögő hájjal megáldott férfitestek; bűzlő szagok miatt elkerült szuszpenzorok; meztelenül fürdő csapattársak ... mennyi hasznát veszi még mindig a régi emlékeknek?
Megnyugodtak gondolatai, így folytatni tudta a kérdezősködést. - Tehát váltani akar... Milyen munkahely volt az és mennyi időt töltött ott? Az utóbbi csak azért érdekes, hogy tudjam mennyire kitartó egy-egy munkában.
Elgondolkodott azon, hogy miért nem a HR csinálja ezeket az interjúkat, majd eszébe jutott, hogy volt olyan balga, hogy bevállalja az egész lerendezését. Bárcsak ne tette volna, és akkor csak a három legjobb jelentkezőből kellene választania ahelyett a tortúra helyett, mint amit ma csinált végig. S amíg ezen gondolkodott, újra Shayaan elé került, hiszen a szekrényke a lány mögött volt, ahonnan a másiknak intézte utolsó kérdéseit, s miközben hallgatta a választ, addig visszaült saját székébe.

Vendég

- Apám ügyvéd, sokat voltam bent vele az irodájában, a titkárnők felügyeletére bízva, majd a későbbiekben én csináltam meg minden olyan munkát amit a titkárnőjének kellett volna - Talán ha még mindig jóban lennék vele, akkor dolgozhatnák nála, de az a csónak már réges régen elúszott. Igaz, ha még jóban lennék vele, akkor nem is titkárnőként akarnék dolgozni, hanem egy egyetemen tanultam volna valamit, és annak megfelelően keresnék most munkát magamnak.
Keserű dolgok ezek a számomra, mégis, gondolat elterelésnek tökéletesek, hisz így nem azzal foglalkozom, hogy vajon miért akarom egy pár óra erejéig ezt a férfit az ágyamban tudni. Pusztán a biológia szórakozik velem, minden bizonnyal, hiszen az egyáltalán nem utal ép eszűségre, hogy azt latolgatom, vajon hogyan is festhet felfokozott izgalmi állapotban a ruhái nélkül?
A hátam mögé sétál, amiért hálás vagyok, hiszen így a kilátásban tudok gyönyörködni ahelyett, hogy folyton Mr. Cage-t nézném. Majd hamarosan jön is az a kérdés, amire nem szívesen adok választ, hiszen egészen biztos, amint válaszolok majd neki azonnal le fog írni magában, és az egyik üresfejű libát fogja választani a munkára, akik előttem szambáztak be az irodájába, magas sarkú cipőben, combközép fölé érő rövidke szoknyában, és kivágott felsőben.
- Az ott töltött idő négy év. - Válaszolok először a második kérdésére, majd csak utána jön a fekete leves.
- Örömlányként dolgozok. Már négy éve keresek elszántan másik munkát, vagyis abban egészen biztos lehet, hogy ha sikerülne végre kiszakadnom ebből az egészből, az új munkahelyemen kitartó és megbízható lennék. - Alkoholt iszik munkaidőben, ezek alapján reménykedhetek, hogy annyira nem nézi le az eddigi munkámat, mint amennyire tartom magam e miatt értéktelennek. Talán hajlandó lesz foglalkoztatni, és nem törődni a múltammal? Nagyon remélem, mert már baromira elegem van abból, hogy a férfiak csak tárgyként tekintsenek rám.
- Igen elszánt vagyok, hogy megkapjam ezt a munkát. - Szavaim félre érthetőek? Még jó hogy, de nem érdekel! Kell ez a munka, és már tényleg bármit megteszek, hogy megkaphassam.

Vendég

Négy év örömlányként.
Először nem esett le neki a dolog, de amint forgatta a szájában a karamellszín alkoholt és ahogyna ismételgette magában a lány foglalkozását, úgy kerekedett el a szeme, s bárcsak hallgatott volna az első gondolatára, amely kiköpte volna a whiskeyt. Ehelyett lenyelte a pár kortynyni italt, amitől olyan köhögést hozott magára, hogy belekönnyesedett a szeme. Letette, inkább lecsapta az üres poharát, majd hangos, majdnem fullasztó köhögés mellett próbált rátalálni önmagára. A hosszú másodpercekig tartó tortúra végére még a nyakkendőjét is ki kellett bontania, annyira magával ragadta a félrenyelt párlat.
- Szóval... - köhögött még párat, de már sokkalta jobb formában volt, mint pillanatokkal ezelőtt. - ...kurva?
Már fájt a tüdeje a sok köhögéstől, de bármennyire is enyhült szenvedése, még mindig nem volt teljesen jól. Hátradőlt a székében, majd a lányra pillantott, aki elszánságáról biztosította, megbizhatóságot és kitartást ígért. Zihálva vette a levegőt, orrában apró takony sipolt, amit egy zsebkendővel szabadított ki. Még mindig lihegett, de már helyre jött annyira, hogy összefüggően tudjon beszélni.
- Négy év és egyszer sem találkoztunk? Pedig szívesen kipróbáltalak volna... - nem kellett rébuszokban szólnia ahhoz, hogy megmondja, amit elméje kiötlött, hiszen a kétértelműség csak bonyodalmakat okoz. S miközben nézte a másikat, észre sem vette, hogy tegezőre váltott és immáron nem egy jelentkezőt lát maga előtt, hanem egy szexuális segédeszközt, aki nem akar az lenni többé. Na jó, csak egy szexuális segédeszközt és semmi mást.
- Gondolom, most az a rész következne, hogy a szexért cserébe megkapod a munkát. - tartott egy apró szünetet, amíg előredőlt a székében, majd folytatta. - Ez volt végig a terved vagy tényleg azt hitted, hogy nem fog előkerülni az előző munkád?
A görgőkkel előrébb gurult, majd asztalára könyökölt. - Bár mindenképpen említést érdelem az őszinteséged, mégis mire gondoltál, hogyan fog menni ez az egész?

Vendég

Állásinterjúra jövök, az interjúztató pedig megfullad közben? Nem lenne valami jó, de nem tudok mit csinálni, nem vagyok képzett ápoló, sem mentős, hogy tudjam, mit kell ilyenkor tenni. A hátba veregetés pedig saját tapasztalatból tudom, hogy semmit sem használ, így inkább türelmesen várom azt, hogy elmúljon a köhögési rohama, hogy aztán tovább tudjuk folytatni a társalgást. Szerencsére hamar összeszedi magát, és túljut az első meglepetésen.
- Igen, az, bár nem vagyok rá büszke. - Kérdésére felelek, bár lehet, hogy csak amolyan költői kérdésnek szánta, de én szerettem volna, ha biztos a dologban. Igen, kurva voltam, vagyis még mindig az vagyok, hiszen amíg nincsen normális állásom, addig nem tudok kiszállni.
- Amennyiben nem kapom meg a munkát, felkereshet, a telefonszámom már meg van Önnek. - Vagyis így is úgy is pénzt fogok kapni tőle, már csak az a kérdés, hogy milyen munkáért? Csak remélni merem, hogy ezek után, is mint ember tekint rám, a beszélgetés további részében, és nem úgy, mint ahogy egy prostira szoktak nézni az emberek.
- Úgy gondolom, inkább itt derüljön ki, mintsem úgy, hogy egy kellemetlen pletyka induljon el rólam a dolgozók között, mert esetleg már az egyik alkalmazott felkereste a társaságomat egyszer, és nem bírja ki, hogy ezt ne adja tovább. - Inkább akkor már fel se vegyenek, és akkor nem csak magamat kímélem meg egy kellemetlen helyzettől, hanem a vezetőséget is, illetve azt a személyt, akit küldenének, hogy rúgjon ki engem.
- A mai jelentkezők negyedének ugyan az a munkája, ami nekem, csak annyi a különbség, hogy ők nyílván bekamuztak valami jól hangzó irodát, ahol eddig dolgoztak, vagy esetleg azt mondták, hogy munkanélküliek. - Talán az utóbbit kellett volna mondanom nekem is, de már annyira mindegy az, hogy mit kellett volna csinálnom és mit nem.
- Voltam olyan merész azt gondolni, hogy az interjúztatóm nem lesz tele előítéletekkel, és egy olyan embernek adja a munkát, aki tényleg nem csak egész nap a műkörmeit fogja nézegetni munkaidőben, hanem olyannak ténylegesen dolgozni akar a megélhetéséért.

Vendég

Senki sem beszél így... Végig ez a mantra zakatolt a fejében, pattogott koponyájának belső felén, de betudta annak, hogy a másik ideges és ebben az állapotban furcsaságok jönnek ki a száján. Aztán mégis vállat vont virtuálisan, nem érdekelte a másik beszédproblémája, könnyedén túllépet rajta.
- Ez még mindig nem válaszolja meg azt, hogyan képzelted az interjút azután, hogy kiderül kurva voltál ... vagy. - kötötte az ebet a karóhoz, hiszen mindenre kapott választ, csak arra nem, amit kérdezett. Nem érdekelte, hogy kinek adta el a báját a kaszinó beosztottjai között; nem törődött vele, hogy a többi jelentkezőnek milyen munkahelye van most, illetve hogy hazudott abban vagy sem; lepergett róla az a felvázolt kép, hogy mit gondolt esetleges munkaadójáról és mennyire száz százalékon fogja tolni az ipart titkárnőként. Egyik sem volt olyan fontos számára, mint saját kérdése.
- Ne értsd félre, tudom hogy mennyire fontosnak tartottad, hogy mindezt elmondd, de ... igazából leszarom. - fancsali ábrázatot vágott, amikor megállt egy pillanatra, de a grimasz gyorsan lepergett róla, amikor folytatta. - Hihetted az, őszintén vállalod, hogy kurva vagy, erre az asztal másik oldalán lévő vagy arra kényszerít, hogy megdugasd magad vele, de az is lehet, hogy azonnal elküldene a picsába. Gondolom, ezeket az eshetőségeket felsoroltad magadban, és mégis eljöttél?
Az asztalon kopogott az ujjaival, majd megállt az idegesítő mozdulatsorral. Egyenesen Shayaan szemébe nézett, majd sóhajtott egy hatalmasat, miközben felállt az asztaltól. Görgős székét betolta, hogy aztán mögé álljon és arra támaszkodva folytassa.
- Én is őszinte leszek veled... Amikor megláttalak, azonnal tudtam, hogy szívem szerint hagynám az interjút, és olyan mélyen seggbe kúrnálak, hogy elájulnál a gyönyörtől. De bármennyire akarom az ánuszod, nem fogom megkapni, mint ahogyan te sem a munkát.
Nem kapta el a tekintetét, akarta látni, hogy a másik miként reagál a hallottakra.
- Még mielőtt megkérdezed, hogy miért, elmondom... - torkát köszörülte, majd folytatta a magyarázatot. - Nincs képesítésed, sem komoly szakmai tapasztalatod. Bocsi, de apu cége nem játszik... Sosem dolgoztál kaszinóban, és ha már itt tartunk, dolgoztál már valahol egyáltalán vagy csak az utcán?
Pillanatot várt, hogy a lány feldolgozza a hallottakat, majd újra hallatta a hangját. - Nem attól tartok, hogy kiderül, prosti voltál, hanem attól fázok igazán, hogy az én palacsintámba kerül emiatt szar. Érted, ugye? Ha amiatt nem kapok előléptetést, mert kurva a titkárnőm, akkor igen megbánnám a mai napot és hogy felvettelek... De mindenkinek jár annyi, hogy bebizonyítsa téved a másik, így most te is megkapod a lehetőséget, hogy meggyőzz, miért kellene felvennem. Szóval, öt perced van ... mostantól!
Pillantott karórájára, majd megjegyezte, hogy mikor ér véget Shayaan ideje.