Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Pént. Jún. 28, 2013 8:01 pm
Katherine & Frederic
Hirtelen rezzenek össze a telefoncsörgésre, össze szorítom a szemeim, csak, hogy elhallgasson az a szar, de az a szar csak nem akar elhallgatni… így lassítva nyitom ki azokat, és nyúlok a telefon után, a vonal másik végén, mintha az újdonsült férjem titkárnőjének a hangját fedezném fel. Cöhh. Elég túlzás azt mondani, hogy férj, főleg, hogy alig pár hete az. Igazából még azt sem tudom, mi az, hogy felelősség…. vagy, hogy házasság, még fiatal vagyok hozzá… és félek hogy túl gyenge leszek. Na nem mintha ez ilyen szerelem házasság lenne vagy valami, sokkal inkább érdekházasság…. apa cége érdekében. Még igazából nem is érzem azt, hogy férjes asszony lennék, basszus, még a gondolata is, hogy felelősségteljes felesség legyek…. vagy hogy kell lennem…. olyan idegen, a tény, olyan hihetetlen. Az ember húsz évesen nem hogy komoly kapcsolatra nem vágyik, de egy házasságra…. semmiképpen sem. Nem tudom, hogy csináljam jól, én sose voltam jó az ilyenekbe, és az édes, tiltott gyümölcsnek sme tudok ellenállni. tehát ha megtetszik egy pasi…. kölcsönös a vonzalom, akkor én ugyan nem vagyok semmi jónak… vagy éppenséggel rossznak elrontója, tehát ha arról van szó, néha a vágyaim…. sőt igazából a fejem használom utoljára, minden más testrészem előnybe helyezem, és igen ami a szívemen az a számon. Ami többek között apának sem tetszik soha…. na meg nem sok embernek, és van egy olyan ferde gyanúm, hogy majd a drága férjecskémnek sem fog. Valahogy nem olyan fából faragták, mint aki elnézne egy ilyet, na de engem sem abból a gyáva nyuszi féléből, oda pörkölök akinek kell, és ha nem tetszik…. így járt szerencsétlen. És jobb ha Tobey bele törődik abba is, hogy még igen csak fiatal vagyok… és szeretek bulizni, élvezni az életet….persze megcsalni nem akarom…. nagyon nem, és igazán eltökélt vagyok…. de még egy csokoládénak sem tudok ellenállni, az ellenálló képességem körül belül egyenlő a nullával…. ami nem sok jóval kecsegtet. -Hallo- ülök fel az ágyon, próbálok a hangra koncentrálni. -Ó… Missis Saintwood, a férje azt üzeni, hogy cég helyett máshova kéne mennie, tervezz pár hét múlva egy jótékonysági rendezvényt, az egyik templom javára…. és oda kéne mennie, Önre bízza a feladatot, hogy szervezze meg, viszlát.- majd síri csönd. Zavartan állok fel, majd mászok be a zuhany alá… templom…. oda nem öltözhetek kihívóan…. pedig imádok szexin öltözni, mondjuk más cucc nagyon nincs is a szekrényemben. Fél óra után, kimászok a zuhany alól, magamra rángatok egy vörös csipke fehérneműt, kedvenc neccharisnyámat…. van amiről az ember képtelen lemondani. Majd keresek egy fekete szoknyát, ami rásimul formás hátsómra, oldalt fel van vágva a combom közepéig, hozzá egy fehér inget választok, de a dekoltázsomat ízlésesen kigombolva hagyom, magamra rángatok egy tizenöt centis fekete platform cipőt, és egy fekete blézer kabátot, ében fekete hajam lófarokba kötöm, égszínkék szemeim fekete szem ceruzával hangsúlyozom ki, és már indulok is. Egy órán belül a templomnál találom magam, hangos koppanással igyekszem a pap irodája felé, a templomban el is igazítanak, és pár percen belül be is lépek az ajtaján, mikor hallom, hogy jóvá hagyja, de ahogy belépek a lábam a földbe gyökerezik. Az a szexi és cukor pap bácsi ül az asztal mögött…. aki össze adott Tobeyt és engem, és akinek azöld szemeiről nem tudtam levenni az enyémet, nyelek egy nagyot ahogy becsukom az ajtót mögöttem. Hát a cuki pasiknak sem tudok ellenállni, muszáj lesz…. ő többszörösen tiltott minden formában. -Hello…. jó reggelt,- halvány mosollyal az arcomon fúrom bele pillantásom az övébe, de nem lépek közelebb…. nem merek.
A hozzászólást Katherine N. Saintwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 23, 2013 6:23 am-kor.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Szomb. Jún. 29, 2013 9:09 am
Lustán heverek az ágyon, cigarettafüst tekergőzik a plafon felé, és a mellettem hivalkodó ágynemű még gyűrött az előző éjszaka eseményeitől. Pihegek, aprókat sóhajtok, és szinte vigyorgok. Részeg voltam. Nem tudtam magamról. Élveztem az egészet. A csuklóimon a bilincsek nyomot hagytak, apró vérpatakok csordogáltak le a hófehér lepedőre, és most iszonyúan fájnak. Mintha tüzes vassal égették volna meg, de egyáltalán nem zavar. Élvezem. Gyönyörű érzés volt ez az éjszaka. A partner már elment; felöltözött, és légies mozdulattal csapta be az ajtót. Egész éjjel nem aludtam semmit, élveztem az odaadó törődést, az elsuttogott hazugságokat, és most itt vagyok. Nehezen szívom le a cigarettafüstöt, köhögve fújom ki, mert még mindig pihegek az eseményektől. Az ébresztőóra teli torokból üvölteni kezd, mire egy karatecsapással agyonütöm. - Ne hangoskodj – dünnyögöm, majd elpöckölöm a leégett csikket, előtte elnyomom az éjjeliszekrényen. Nincs hamutartó kétméteres közelségben, majd valahogy kidobom a kukába, amint sikerül feltápászkodnom. Kimászom az ágyból, elbotorkálok a szekrényig, és előbányászom a reverendámat. Valahogy felhúzok magamra egy feszülős alsónadrágot, azután belebújok kényszerzubbonyomba is. Mormogva csoszogok el a fürdőszobába megmosakodni, és miután mindezzel végeztem, a konyhába sorolok kávé reményében. Nem tartózkodik házi állat a lakásomban, úgyhogy nem kell aggódnom macska vagy kutya közeledése miatt. Öntök magamnak kávét, majd a poharat becsapom a mikróba. Miután megmelegedett, kiveszem, és lassan kortyolgatom, miközben összeszedem a lakásban elhajított ruháimat, két korty között lehajolok egy zoknimért, s miután összehordtam a darabokat, kihajítom a szennyesbe. Ütős éjszaka volt. Soha sem tagadtam le még a hivatásomat, és soha nem is fogom. Piszkos hazugságokat suttogott a partnerem a fülembe, és azt kérte, idézzek a Bibliából, mondván, attól könnyebben beindul majd. Először csak felvontam a szemöldökömet, de miután biztosított az igazáról… el is felejtettem, honnan idéztem. A megtépázott Biblia most a sarokban figyel, szinte árgus szemekkel, és érzem, mennyire megbántottam azzal, hogy elhajítottam, mikor az ügyfelem megcsókolt. De nem tehetek róla! Lucifer lelke belém szállhatott… Leteszem a szekrényre az üres kávéspoharat, majd nagyot tüsszentve nekitántorodom a falnak. Ez az éjszakai kis kalandom minden erőmet leszívta… remeg a kezem, a lábaim, és nem tudok összeszedetten gondolkodni. Minduntalan felidéződnek az éjjeli események, és mindig beleremegek, újra és újra felnyögök a gyönyörűségtől. Még egyelőre nem tudok mást tenni, csak eszelősen vigyorogni, miközben egyenesbe hozom magam, és elbotorkálok a cipőmért is, amit valahol a nappali közepére hajíthattam el… A szomszédban a szokásos pörlekedést hallom az idős házaspártól, ami igazából már nem is nagyon lep meg, de a hozzácsatlakozó idegen kutyacsaholás már jobban felzaklatja lelki állapotomat. Nincs kutyaiszonyom, tévedés ne essék! De egyszerűen kiráz a hideg, ha meglátok egy pudlit, vagy akár egy bullmasztiffot. Valamilyen oknál fogva nem csípem azt az állatfajtát, és talán ez lehet a magyarázata annak, hogy nincs kiskedvencem. No mindegy. Valahogy eljutok a templomba. Talán tömegközlekedés? Talán gyalog? Mert kocsim, na, az aztán nincs. Ügyetlen vagyok ma, a kora hajnali misét elrontom, és a misebor kis híján kiloccsan a pulpitusra. A hívők ezt nem veszik észre, mivel az apró nyelvbotlásomat azonnal kijavítom. Miután ennek vége, visszavonulok az irodámba, csendesen leülök az asztalomhoz, és átolvasom a nekem kikészített leveleket. Úgy a hatodik szerelmes levélnél (ami igazából panaszlevél) megunom, és mindent belesodrok a fiókomba. Megdörgölöm két ujjal az orrnyergemet, és sóhajtok. Még mindig képtelen vagyok kiverni a fejemből az éjszakai eseményeket. Egyszerűen… nem tudom. Mintha belevésték volna az elmémbe. Elégedetten felnyögök, ahogy ismét eszembe jut a saját bilincsem, majd észbe kapván, hogy Isten házában vagyok, gyorsan összeszedem magam. Felállok, kinézek az ablakon, s ezután hallom meg a kopogtatást. Megfordulok, és megpillantom a belépő lányt. Széles mosoly jelenik az arcomon, és elégedett torokköszörüléssel nyugtázom kinézetét. Gyors pillantással mérem végig őt, mindenféle hűhó nélkül, majd biccentek. - Üdvözlöm, hölgyem. Miben lehetek segítségére? – kérdezem szerényen, ahogy az egy paptól illik. Majd az asztalom előtt terpeszkedő székre mutatok. - Foglaljon helyet. – Meg kell mondjam, a látvány egészen lenyűgöz. Bár, mintha láttam volna már őt… Igen! Két hete, azon az esküvőn. Én adtam őt össze egy meglehetősen gazdag ifjonccal. A nőt kinézete alapján nem tippelem többnek huszonötnél, sőt, lehet, hogy fiatalabb is. A kék szemei pedig egészen rabul ejtenek. A kék… a kék szemek a gyengéim. A csillogó, szikrázó pillantás.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Kedd Júl. 23, 2013 6:26 am
Katherine & Frederic
Az életben vannak fontos dolgok, mint például, a család, igen a család az nagyon fontos dolog, az, hogy össze tartson, segítsék egymást. Nos az én családomról ez nem mondható el, anyu bele halt a születésembe, így sosem érezhettem ölelő és gondoskodó karjait, sosem mondhattam azt, hogy szeretem, sose kérhettem meg, hogy fonja be a hajamat. Egy anya jelenléte nagyon fontos egy gyermek életében, tudom nagyon jól, tapasztalatból, ha nincs egy anya ott a gyermekből…. nos olyan felnőtt válik, mint én. Főleg egy olyan apa mellet, mint az enyém, ha általánosságban beszélünk erről, nos hát akkor sem pótolhatja az anyát egy apuci, ha szerető, gondoskodó, törődő, de ha olyan édesapával rendelkezel, mint az enyém, nos teljes képtelenség. Apunak anyu volt az első szerelme, így amikor bele halt az én szülésembe a munkájába temetkezett, rólam teljesen megfeledkezett, sose mondta ki, de tizenöt éven át éreztette velem, hogy engem okol anya halála miatt. Igazából a lelkem mélyén én is mindig úgy éreztem, hogy így van, ha én nem születek meg, talán még mindig élne. Aztán talált magának egy nőt egy kislánnyal, feleségül vette, habár az a nő igazán kedves és gondoskodó volt velem, apa ugyan olyan rideg. Körül belül tizenhat éves koromban meguntam ezt és megakartam mutatni neki és a világnak, hogy én is létezem. Így hát a legelső dolgom egy festékboltba vezetett, arany tincseim ében fekete színűre varázsoltam és azóta így hordom, a következő utam egy tetováló szalonba vezetett, ahol elkészítettem életem első tetkóját, majd minden egyes alkalommal, ahogy sikerült pénzt kerítenem rá, gazdagítottam testem egy újabbal, ez volt apa ridegsége, anya hiányának első menekülő utam, a fájdalom, és lassan élvezni kezdtem. Legalább nyolc darabbal rendelkezem ez idáig: a jobb bordám felett, a bal lapockámon, a nyakamon, a jobb bokámon, a bal csuklómon, a bal csípőcsontomnál, és a bal kezemen. Aztán később ezt az élvezetet felváltotta a szex, sőt a kettő eggyé vált, szerettem az új helyzeteket, lassan a rabjává váltam és mai napig az vagyok, képtelen vagyok nemet mondani, akár egy ritka, édes csokoládéra, és ha tudnék sem akarok. Néha ha arról van szó, akár a vágyakért még élvezeti szerekhez is képes vagyok nyúlni. Ha definiálni kéne magam, akkor azt mondanám, hogy szex, fájdalom, élvezetfüggő vagyok, de engem aztán hidegen hagy ki mit gondol. Szarvaimat apu törte le amikor hozzá adott Tobeyhoz, ha bár ő még nem próbálkozott nálam úgy, de jobban teszi ha nem is fog, mert engem nem kap meg úgy, akár mennyire is vágyott rá. Örüljön, hogy a cégünk egyesült. Vissza térek a jelenbe, ahol az asztal túl oldalán az az überszexi pap ácsorog, nyelek egyet ismételten, Katherine, ne is gondolj ilyesmire, sőt semmire sem, te most hivatalosan vagy itt. Na meg nézzük csak…. ő egy pap, vágod kisanyám? És te férjezett asszony vagy mindjárt egy hónapja, nem kacsingatunk más férfiakra nézzenek ki bárhogy…. jajj mindjárt elolvadok, ha arról lenne szó, abba akarok bele halni, hogy a kíntól és az élvezettől fetrengek kezei alatt. -Köszönöm,- újabb mosolyt villantok ahogy elindulok az említett szék felé, óvatosan leülök, lábaimat keresztbe teszem, és megpróbálom lejjebb húzni a szoknyát, de egyik combomnál így is kivillan a combfix csipkéje. -Nos, Atyám, nem tudom, hogy Önt értesítették-e, de a férjem szeretne az árva gyerekek számára adományt gyűjteni és ez ügyben adna egy partyt, ebben szeretné kérni a segítségét… hogy ha ön is benne van…- hadarom el egy szuszra, ahogy akaratlanul, de kék íriszeim az ő zöld tekintetébe fúrom. Óh… egek azok a szemek, hogy lehet valakinek ilyen piszkosul szép szemei, majd tekintetem lejjebb vándorol de csak a nyakát nézhetem meg magamnak. Bár képzelőerőmnek ez is elég, lelki szemeim előtt megjelenik ahogy ledobja magáról azokat a fölösleges ruhadarabokat. Fülig pirult arccal várom a válaszát, a torkom is egészen kiszáradt, ajkam nyelvemmel nedvesítem be.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Szomb. Júl. 27, 2013 10:32 pm
Rendben. Pap vagyok. Nem is akármilyen. Anyám egy ribanc volt, az apám pedig egy élvhajhász kis senki, aki képtelen volt feladni azt a vágyát, hogy Lyon minden egyes nőjét megdöngesse. Ha jól tudom, AIDS-ben halt meg, anyám pedig ma is él, a maga füstösen öreg gyönyörűségével, lángoló tekintetével és karcos hangjával, ujjai közt sikkesen tart egy aranyozott szegélyű szipkát, és valami drága dohányt szív, három slukk után köhögőrohamot kap, azzal a jellegzetes, ugatásszerű módszerrel köhög, mint a hatvan éve láncdohányosok, mégis érzem azt a határtalan szeretetet; iránta táplálom azt a szeretetet, amit talán kissé átalakítva egy nő, vagy férfi iránt kéne éreznem. Képtelen vagyok rá. A szerelem számomra egy olyan fogalom, ami az évszázadok, ezredek során megkopott, a sokszor üresen elsuttogott mondatok az éjszakában mára megfakultak – elvesztették valódi jelentésüket. Amikor még csak a papneveldébe jártam, tiltott volt a testi kontaktus, én mégis elvettem minden hajadon szüzességét, aki csak engedte magát, és emlékszem: a hajnali órákban, az első kakasszó harsanása után egy szál alsónadrágban rohantam vissza a szobámba, magam után vonszolva levedlett, néhol kiszakadt csuhámat, hogy ne bukjak le a főpap előtt. Sokszor jártam már olyan közel ahhoz, hogy lelepleződjek – olyan sokszor, hogy belegondolni sem merek már. Hogy is van az a Nickelback szám? S is for the symboly, E is for the extasy, X is just to mark the spot, ’cause that is what you really want… Tovább nem tudom. Sex is always the answer, it’s never a question, ’cause the answer’s yes – oh, the answer’s yes!, hát nem egzotikus? Ha valaki elsüti a társaságban azt a szót, hogy szex, egyből felpezsdül a kis gyülekezet, a féktelen karattyolás felhangzik, és olyan, mintha egy bolygó darázsfészekben ücsörögne az ember. Vagy egy begyújtott puskaporos hordón. A férfiak terén mindig is én voltam, aki hordta a nadrágot – ezt lehet úgy venni, hogy hátulról még határozottan szűz vagyok, és valószínűleg az is maradok, temperamentumos férfi lévén. Nem tudom, hogy előfordul-e majd olyan jelentékeny szerepű ember az életemben, akinek hajlandó vagyok széttárni a lábaimat. Akinek hajlandó vagyok elviselni azt a fájdalmat, hogy végül ketten a Mennyekbe repüljünk. Örökké én leszek az, aki irányít, én leszek az alfahím, a francica, aki harap, karmol, ha a hátsó szüzességét fenyegetik. A tetoválások a hátamon, és a csuklóimon is arról árulkodnak, hogy én senkinek nem hódolok be. Az angyalszárnyak a szabadságot, a felsőbbséget képviselik, viszont a csuklómon lévő tetovált bilincsek a bezártságomat jelzik. Be vagyok zárva ebbe a felfogásba, képtelen vagyok kiszabadulni ebből az életmódból, képtelen vagyok elviselni azt a gondolatot, hogy végre velem is törődjenek, ne csak én viseljek gondot mások gyönyörére. Úgy érzem, ideje lenne végre annak, hogy én legyek alul, és mások kényeztessenek. Idővel. A nő leül az asztal túloldalán. Kivillanó combfixére felvonom a szemöldökömet, és kezeimet a hátam mögött összekulcsolva lépek közelebb hozzá, el sem engedem kéklő tekintetét, és úgy válaszolok: - Rémlik valami a dologgal kapcsolatban. – Kurta pillanatig elgondolkodom, azután a megvilágosultak üdvözült mosolyával az arcomon fűzöm hozzá: - Igen, határozottan emlékszem. Nemrég került a levél borítékja a kezembe. Természetesen, örömmel beszállok a szervezésbe. Csak mondja el, kérem, mi lenne a feladatom? Én is leülök a nővel szemben, kezeimet a térdeimre fektetem, és feszes testtartással a háttámlának dőlök, tartva a szemkontaktust. Egyeseknél – az amerikaiaknál – ez a kihívás jele… megnézik, az ember mennyire tökös. Asszonyom, emberére talált! Szórakozott mozdulattal simítok ki egy gyűrődést a nadrágomon, és igyekszem visszatartani végigsvenkelő tekintetemet. Nehezen tudok ellenállni, a merész dekoltázsba bújtatott mellek határozottan felkorbácsolják az érdeklődésemet, bár mindig is úgy tartottam, hogy egy nő vagy férfi úgy jó, ha sok ruhából kell kihámozni… Mi abban a kihívás, ha pár falatnyi ruhadarabot kell csupán letépdesnünk a kliensről? Az a legjobb, ha hat réteget hord magán. Hosszadalmasabb, izgalmasabb előjáték, mint a szájjal való kényeztetés, én úgy tartom. Talán csak én vagyok ennyire… elfogult? A nő, mintha zavarban lenne. Megnyalja az ajkát, az arca finoman kipirul. Kajánul elvigyorodom magamban, de az arcom ettől függetlenül semleges marad. Miért váltom ki az emberekből ezt a reakciót? Mi a vonzó abban, ha szűziesen fehér gallért viselek, nejlonreverenda lóg a testemen, és a hajam szinte rakoncátlanul meredez a szélrózsa minden irányába? Nem értem.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Csüt. Aug. 15, 2013 7:29 pm
Körbe pillantok a kis irodában, majd eszembe jut a férjem, aki úgy lett az, hogy még csak bele szólásom volt. Néha elképzelem, hogy ha anya hét éves koromban nem hal meg akkor milyen életem lett volna. Van egy sanda gyanúm, hogy nem egy vén majom mellett végzem. Sőt, úr isten hogy lehetett valakinek olyan idegbeteg ötlete, hogy a felesége legyek? Pont én? Ez még viccnek is abszurd, a fiatal éveim erre kell elpazarolnom. És ami a legrosszabb, az az egoista barom azt hiszi, hogy tulajdont formálhat rám.... csupán azért mert egy papír össze köt. Hát nagyon téved, azt hiszem a fél év alatt amióta a felesége lettem... kezd hozzá szokni a gondolathoz. Pedig milliószor próbálkozott, nem fogja fel, hogy attól, hogy a neve ott virít a keresztnevem mögött... még nem vagyok az övé. Korántsem... Nem értem, egyesek hogy tudnak így gondolkodni, miért hiszik azt, hogy a nőket csak a zöld hasú érdekel? Vannak fontosabb dolgok is ebben az életben, mint hogy éppen mennyi pénzt tudsz elkölteni. Néha fel merül bennem a gondolat, hogy az apám milyen mélyre képes még süllyedni, mennyi időnek kell eltelnie, hogy fel fogja végre.... van egy lánya, nem pedig egy dolog.... aki miatt nem kerül az utcára. Fáj, természetes, hogy fáj, miért ne fájna? De ezt még soha nem mondtam neki, miért tettem volna? Mikor anyu halálával úgy látszik, engem is eltemetett. Most pedig más hódolót talált magának.... Gareth személyében. Jött egy férfi, pont jókor, apu játékszenvedélyének élve eljátszotta azt amit az ő apja rá hagyott, így remek időzítés volt az ajánlat... csupán egy kis dolgot kért. Engem. Legyek a felesége. Nem tudom miért akarta, de szerintem nem úgy alakult ahogyan megálmodta ezt a frigyet. Biztosan azt hitte, hogy mivel ilyen fiatal vagyok, jól kiszórakozhatja magát rajtam... hát rajtam nem fogja kiélni perverz vágyait. Lassan már hat hónapja, hogy próbál beljebb jutni a bugyimba, csak hogy eddig sikertelenül... és az is marad a próbálkozása. No én nem azért nem szexelek vele, hogy jobban felizgassam, ó nem.... most nem erről van szó. Hanem, hogy.... semmi gusztusom egy közel apával körüli férfival szexelni. Meg amúgy.... azt hiszem én döntöm el ki az akivel dugok és ki az aki nem. Nem pedig egy olyan valaki aki azt hiszi a kezemmel a testemet is megvásárolta. Lehet jobban járt volna, ha egy prostit vásárol magának... vagy pedig nagyon össze téveszt vele. Na.... nem mintha jobb vagy szentebb lennék tőlük, mert ez baromi nagy álszent hazugság lenne a részemről. Imádom a pezsgő életet, a jó bulikat, a jóképű pasikat, az édességet, nem vagyok én semmi rossznak elrontója, egy szóval élvezem fiatalságom... vagyis azon vagyok. De soha a büdös életben nem csináltam pénzért és nem is tenném meg. Nem nézem le én azokat a lányokat, hiszen... azt hiszem igazuk van, mindenki abból él amiből tudd. Egyszerűen ez csak az én véleményem, ennyi. Viszont, az hogy a férjem össze téveszt ezekkel a nőkkel.... az már azért durva. Meg persze biztosan az is zavarja, hogy a kocsimat többre tartom, mint őt. Na de hogy ne tartanám, ha Lisa már tizennyolc éves korom óta meg van. James bácsitól kaptam szülinapomra, azt hogy hogyan szerzet pénzt egy Mustangra még a mai napig rejtély. Nem is nagyon kérdezősködtem, csak örültem neki. Ő nevelte belém a kocsik iránti szerelmét, és nem csak Lisát, a száguldást, a motor zaját imádom, hanem bütykölni, szerelni is. Általában ha nem az irodába vagyok, akkor a műhelyben... hogy minél kevesebbet töltsek Gareth társaságában. Gondolataimból a pap baritonja szakít ki, újra rá emelem pillantásom, próbálok a szemeire koncentrálni, miközben azt mondogatom, hogy ő nem férfi, pap. Soha nem tudtam ellenállni az ilyen finom falatnak.... és ő egy remek csokoládé, de muszáj lesz. Katherine ugye nem akarsz a pokolra kerülni? Megpróbálom lejjebb húzkodni a szoknyám, oké talán nadrágba kellett volna jönnöm... életemben először zavarban vagyok, De mitől? A saját vágyaimtól vagy az ő perzselő íriszeitől? -Nagyszerű,- nyögöm ki remegő hanggal, miközben látom picit gondolkodnia kell, de végül minden eszébe jut. -Igazából.... még jó magam sem tudom, most először csinálok ilyet...- biztos azért bízta rám, hogy megleckéztessen...- Hmm... talán össze írhatná azokat az embereket, híveket... akik eljönnének és a pénzüket is szeretik szórni,- válaszolom neki miközben elmerülök pillantásában, el kéne kapnom, mást bámulni, de képtelen vagyok rá. Feltűnik, hogy mennyire kihúzza magát, felvont szemöldökkel mérem végig feszes testtartását. Valami azt súgja, hogy ez a férfi különleges, nem átlagos... valami azt mondja, hogy nem hétköznapi pap. -Esetleg ha van bármi kérdése...- nyögöm ki amikor észreveszem testemen végig sikló tekintetét, elönt a forróság.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Pént. Aug. 16, 2013 10:09 am
Nem is tudom, mikor éreztem ilyenfajta vágyat, mint most. Ahogy végignézek a nőn, elemi erővel támad fel bennem, és legszívesebben rávetődnék, mint egy rohadt tigris az áldozatára. Szépen átugrani az asztal fölött, a földhöz szorítani, és addig kényeztetni, míg azt nem sikoltja, hogy „Elég!” Bár, sajnos ezt nem lehet. Pap vagyok, elvégre. Amikor igazán kukacoskodom már, fel lehet hagyni ezzel a felfogással... de most még nem. Majd. Később. Valamikor. Addig nem fogom hagyni, hogy a vágyaim, szükségleteim fölém kerekedjenek, míg azt nem látom, hogy a nő is így gondolja. Egy-két ajakharapdálás nem fogja elárulni, miket gondol rólam. Rendes körülmények közt az ember idegességében rágcsálja a száját, és nem azért, mert olthatatlan vágyakat érez a helyi pap iránt – aki meglehetősen vad és kemény a kulisszák mögött. Mindig is szerettem a durvaságot, és mellé a gyengédséget is, de idejét sem tudom már annak, mikor beszéltek hozzám gyengéden. Mindig csak én voltam az, aki másokat kielégített, de mostanra megelégeltem. Keresni fogom az olyan helyeket, ahol az élvezeteket mások kínálják, és nem a megrendelőnek kell biztosítania. Szusszanok egyet. A francba... Nem fog ez menni. Ha már Isten házában is ilyen gondolataim vannak, rövidesen fel kell hagynom a papsággal. Én leszek a bukott arkangyal, Lucifer, aki elárulja az otthonát, mert az érzései mindent elsöpörnek. Gusztustalan, romlott féreg volnék? Talán. De már igazán nem érdekel. Nem tudok ellene mit tenni, és ha jobban gondolok, nem is akarok. Miért, és miben változzak? Nem tudok már ellent mondani a test kínálta gyönyöröknek. Olyan lenne, mintha egy drogfüggőt fosztanának meg az anyagtól. Teljesen meg lennék nélküle lőve... gyűlölöm még a gondolatát is annak, hogy nem nyúlhatok senkihez. Még magamhoz sem. Kiráz a hideg. - Természetesen, összeírom a listát. Mikor lenne ez a jótékonysági szervezkedés? – kérdezem félrebiccentett fejjel. Érdekelnek a részletek, és egész véletlenül, imádom az ilyen bálokat. Nem is az, hogy egy ártatlak pap szerepében tetszeleghetek... inkább az, hogy imádom a nyüzsgést. Szeretem, ha az emberek körbedonganak, szemrevételeznek, és megállapítják magukban nem mindennapi kinézetemet. Elvégre, melyik az a pap, aki ügyel a külsejére, és kicsit edzeget, hogy ne legyenek petyhüdtek az izmai? Mindig megjegyzéseket tesznek telt ajkaimra, és ha meglátják a bilincseket... azt hiszik, befogta két karkötő. Jótékonyan füllentek, hogy megőrizzem inkognitómat. Bár, a jelenlévők általában ismerik titkos énemet – legalábbis a legtöbben, és ilyenkor cinkos mosolyt villantanak rám, és kezük mögé rejtik kuncogásukat. - Kérdés... pontosan ki is rendezné ezt az egészet? – teszem fel a kérdést, bár szívem szerint nem ezt tudakoltam volna meg. Elnézést, hölgyem, letolhatom a bugyiját? Lemondóan sóhajtok, és combon csípem magamat észrevétlenül. Soha nem fogom tudni kikapcsolni magamat. Örökké ilyen szenvedélyes, romlott személyiség leszek, aki egyszerűen képtelen arra, hogy ne a farkával gondolkodjon. Kiráz a hideg a gondolattól, hogy esetleg megtartóztassam magam a testi élvezetektől. Soha nem lennék egész, ha meg kéne szabadulnom ettől az énemtől. Ettől a szórakozástól. Megigazgatom a ruhámat, és kicsit előrébb dőlök. - Asszonyom – kezdek bele. Beharapom az alsó ajkamat. – Már találkoztunk... sajnálom... a nevére viszont nem emlékszem. – Kínos beismernem, de a neve nem ugrik be. Én adtam őket össze... de nem jut eszembe a neve. Ez... kínos... nagyon, nagyon kínos. A férje nevére sem emlékszem... minden... olyan zavaros. Nem tudom, mi van velem, de... valami nem stimmel. Nem tudok másra koncentrálni, csak a nőre. Az ajkaira. Az íriszeire. A testére. A combjára esik a pillantásom, rövid másodpercekig időzöm el csak rajta, aztán ismét az arcára nézek. Az ajkamba harapok, és elfojtok egy vigyort. Határozottan kívánom őt.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Szer. Aug. 21, 2013 4:06 am
Sokat gondolkodtam azon, hogy mitől váltam ilyenné, hiszen gyerekkoromban nem ilyen voltam. Oké... persze gyerekként mindent más hogy néz az ember, de van ami még egy gyermeki lelket is örökre megváltoztat. Ez pedig az, ha az édesanyját elveszti. Természetesen, normális körülmények között-ami nem az én családomra vonatkozik,- szóval az apámra semmi esetre sem. Na igen, ha anya nem hal meg abban a végzetes balesetben akkor ezt elkerülhettük volna. És hogy miért? Nos a válasz marha egyszerű, még pedig azért, mert akkor anya ugyan úgy kemény kézzel fogta volna meg, akkor még azt is megakadályozhatta volna, hogy apa eljátssza az egész vagyonunkat, engem ilyen halálos ítéletre kényszerítve ezzel. De hát már édes mindegy, jobb ha nem rágódom a múlton, a mi lenne ha-n, és a miérteken. Teljesen fölösleges. Ami megtörtént változtatni nem lehet... és aminek meg kell, igazából azon sem. Hiszen hiába bánik apa velem úgy ahogy attól függetlenül én még mindig úgy szeretem, mint amióta az eszemet tudom. És tudom, hogy akármi történjék is, sose leszek képes szótlanul bámulni azt, hogy tönkre teszi magát, vagy az utcára kerülhetne, holott tudnék rajta segíteni. Na igen, hogyan tudnék a tükörbe nézni azután, hogy tudtam volna segíteni rajta... és még sem tettem? És ezért még azt a pökhendi, beképzelt majom Gareth-et is képes vagyok elviselni. A szülői szeretett sok mindenre képes és hajlandó. De arra azért kíváncsi lennék, hogy hol van benne elrejtve az apai szeretet. Biztos, hogy van benne valahol, de amikor anya elment eltemette magában. Mindig is a könnyebb utat választotta, legyen szó bármiről is. Mert mindig könnyebb menekülni, mint harcolni a jóért, harcolni azért, hogy jó legyen, hogy ne adjuk fel az első adandó alkalommal, amikor az élet valami akadályt görget elénk. Oké, magamban úgy tudok filózofálni, mintha már leéltem volna negyven évet, de apa mellett nem nehéz megöregedni akár egy év alatt is, de elég hozzá pár hónap is. Mikor látta James bácsi, hogy nem bírom sokáig, megajándékozott egy Mustánggal, azzal a céllal, hogy valamivel el vonja a figyelmem... és ez talán túl jól sikerült neki. Minduntalan próbálom figyelmeztetni magam, hogy bizony Isten házában vagyok, és aki velem szemben ül, az bizony Isten szolgája, még ha ilyen fiatal, szexi és jóképű is. Uram atyám, hogyan volt képes az egyház alkalmazni? Már azzal bűnt követtek el. És ő hogyan képes ezt csinálni? Úgy értem... nem pontosan úgy néz ki, mint aki nem szeretné élvezni az életet. Kék íriszeim lassan siklanak le, megfigyelik zölden világító szemeit, mely csillog, telt ajkait, karakteres arcát, elképzelem, hogy vajon a csuha alatt milyen lehet az izomzata? Gondolatban felpofozom magam. Saintwood kisasszony, figyelmeztetnem kell ismételten, hogy hol a fenébe is tartózkodik. Ahhj, minek kell vissza fognom magam? És ő miért pap? És én miért vagyok férjnél. Bár az a házasság... nem is igazán az, csupán egy papír, de attól még fel használhatja ellenem... hogy ha akarja. És miért ne akarná? Lehet még sem tűnik olyan egyszerű feladatnak, mint hittem. Próbálom nem elképzelni, hogy ajkam az övéhez ér, hogy bársonyos bőre az enyémnek dörzsölődik, hogy nem simítok végig a mellkasán, nem markolok bele a hátsójába. Ahhj. Milyen formás lehet a hátsója vajon? Egyre jobban bele lovalom magam a képzelgésekbe, de vissza kell fognom magam. Nem is tudom mi üthetett belém. Mitől lett olyan ellenállhatatlan ez a férfi a számomra? Hiszen, eddig egyáltalán nem vonzott egy pap sem, sőt, még enyhén fogalmazok. Most meg legszívesebben le tépném róla a ruhát... itt helyben. -Egy hónap múlva szerintem tökéletes,- engedek meg magamnak ismét egy mosolyt,- nagyon köszönöm, az igazán megkönnyítené a dolgunkat,- el akarom kapni a tekintetem, szinte már zavaróan bámulhatom a szemeit, de begyszerűen nem bírom magam rá venni. Szinte már egy kisebb flörtnek is elmehet. A közelében szeretnék maradni, beszippantani kellemesen férfias illatát, engedni az ösztöneimnek, a vágyaimnak, és azt tenni amit a testem kíván és követel. Immár lassan fél éve nem nyúlt hozzám férfi, igen azóta, hogy férjes nő lettem, még a férjem sem.. vagyis leginkább ő nem. Pedig aztán mindennel próbálkozott amivel lehet. Most pedig elemi erővel támad meg minden ehhez fogható vágy és érzés, az ellenállásom annyira hadi lábakon áll, hogy már majdnem a földön csücsül kétségbeesve. -Természetesen a férjem cége rendezné az egészet,- felelem neki őszinte hangon, még a gondolattól is émelygek, hogy kimondjam „a férjem”, olyan képtelenségnek hangzik és hihetetlen még a mai napig a tudat hogy van egy férjem... Nézem ahogy előre dől és már nem igazán akarom vissza fogni magam... nem is nagyon tudnám... ennyi kijár még nekem is nem? -Kérem szépen... ne asszonyozzon, lehet, hogy öhm férjnél vagyok, de még alig töltöttem be a huszonegyet.- nevetek fel halkan. Figyelmem nem kerüli el, ahogy az ajkába harap, rám tör a vágy, hogy én harapdáljam maga helyett. Az megnyalom a számat, holott az övét nyalogatnám. Körmeim a tenyerembe vájom, hogy észhez térítsen, de nem segít semmi sem. Akarom. Most. Itt. -Katherine vagyok,- felelek elnéző mosollyal,- és önt, hogy hívják? Sajnálatos módon én sem emlékszem pedig...- gyorsan észbe kapok mielőtt valami vissza mondhatatlan mondok és hadarva folytatom,- mármint úgy értem, hogy pedig nem nagyon szoktam paphoz járni... így megjegyezhettem volna. -Nem ezt akartam mondani. Pedig egy ilyen férfi nevét nem lehet csak úgy elfelejteni. Gondolkodom, hogy milyen indokkal maradhatnék itt, mert nagyon úgy tűnik a bállal kapcsolatban mindent megbeszéltünk. Hmm.. talán elmehetnék gyónni... Cöhh. Még a gondolat is nevetséges. Lassan emelkedem fel a székről, megigazítom a rövid szoknyám, majd előveszek egy tollat meg egy papírt. -Ha eszébe jutna még bármilyen kérdés, ötlet, akármi, ezen a számon bármikor elér...- kezdem el írni a számom.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom Szer. Aug. 21, 2013 10:21 pm
Vadul lüktet bennem. Akarom. Vágyom rá. Nem tehetem meg. De igen. Nem! Nem tehetem ezt... de gondolok rá. Képtelen vagyok visszafogni a gondolataimat. Olyan ez, mint valami gondolati cölibátus... megremegek, ha csak eszembe jut. Nem foghatom vissza magam... nem tenne jót az egészségemnek. Emlékszem, mikor még rendes, jól nevelt pap voltam, aki egyszerűen rosszul volt attól, ha csak a szex szót olvasta. Mikor is volt ez? Mikor még csak két hete neveltek engem papnak. Igen, azt hiszem, akkor volt. Életemben nem féltem még annyira a neveléstől, mint akkor. Féltem attól, hogy nem fognak úgy kezelni engem, mint egy normális embert – féltem attól, hogy bántani fognak, amiért képtelen vagyok könnyen alkalmazkodni. Mindent a számba kellett rágni, és minden hirtelen mozdulattól összerándultam. Amikor még gyerek voltam, az apám ütött. Ütött, ahol ért, és volt, hogy másnap mozdulni sem tudtam. Folyton vérzett az orrom, a szemeim alakk sötétlila karikák éktelenkedtek, és nagyon sokszor közel álltam ahhoz, hogy elveszítsem a fogaimat. Ennek köszönhetem azt, hogy gyakran összerezzenek, ha valaki hirtelen emeli fel a kezét, vagy hangosan szólal meg. Nem az, hogy félek... egyszerűen csak bizalmatlan vagyok, és ha valaki... harsány, nem tudom úgy a barátságomba fogadni, ahogy kéne. Képtelen vagyok bizalommal fordulni felé. Ez az én titkos énem. A szexualitással akarom bepótolni azt a tömérdek kedvességet, amit hiányolok a gyermekkoromból. Azt, amit elveszítettem, most bepótolnám, megszerezném, és többé nem engedném. Talán ennél a lánynál... talán, nála sikerülhetne. De nem tehetem magamévá Isten házában. Nincs jogom hozzá. Beharapom az alsó ajkamat. - Rendben, akkor egy hónap – bólintok, majd összefűzöm az ujjaimat. Egybe kulcsolt kezeimet az ölembe ejtem. Elmosolyodik, ami még inkább megszépíti az arcát. Viszonzom a mosolyt. – Remélem, nem bánja meg, hogy az én kezembe adta az egészet. Igyekszem a legjobbat kihozni a dologból. Szervezkedéshez értek még egészen jól. Sok jótékonysági bált rendeztem már életem során, és sokszor én celebráltam a temetés utáni – megrendelésre, persze – bulikat, mikor a gyászoló felek a rengeteg sírás után vigadhattak. Sosem fogom megérteni ezt a sírjunk-aztán-vigadjunk dolgot, mert ha valakije meghal az embernek, miért kell buliznunk utána? Képtelen vagyok felfogni ezt az egészet. Emlékszem, mikor édesapám halt meg... miben is? AIDS-ben? Talán. Annyi minen történt már a Congrand famíliában, hogy szinte lehetetlenség nyomon követni. Amikor apám meghalt, én voltam az, aki beugrott a beteg pap helyett, és elmondtam a gyászbeszédet. Mindvégig a könnyeimet vissza-visszanyelve mondtam el a hirtelen rögtönzött gondolataimat, és minden elcsépelt sallang nélkül képes voltam minden tiszteletemet leróni egy olyan apa előtt, akit csak akkor tiszteltem, mikor vasalózsinórt ragadott ellenem. Ahányszor kezet emelt rám, csökkent a szememben egy méretnyit, és mire meghalt – akkor voltam tizenhat –, fikarcnyit sem számított számomra. Egy idegen volt, egy senki; egy kis szarházi, aki felcsinálta az anyámat harminchárom éve. Anyámmal vajon mi lehet? Újból megházasodott, ahogy ígérte, vagy még mindig prostiként szolgál, a maga dohánytól recés, mégis fiatalos hangjával, és elöregedett testével? Vajon... szült azóta, mióta elhagytam Lyont? Remélem, nem... Túlságosan sokat gondolkodtam. Megrázom a fejemet. Mi történik? Elkalandozik a figyelmem, és ha nem a nőre – Ásó, kapa, nagyharang válasszon el benneteket, ámen! – koncentrálok, akkor a gondolataimra. - Az egész cechet ő állja? Rendben, ennek örülök – mosolyodom el, majd előrehajolok. Az arcát fürkészem, és a szemeibe mélyed a tekintetem. Kék íriszeiben szinte fuldoklom, akárha az óceánba ugrottam volna egy fejest, és úgy érzem: ha rövidesen nem vagyok képes félrenézni, légszomjban pusztulok el. Felnevetek, majd visszaülök a székemre. Illedelmesen imára kulcsolom a kezeimet, és az ölembe ejtem. - Sajnálom, kisasszony. Így jobb? – kérdezem udvariasan, majd rákacsintok. Nem néz ki annyinak, amennyi. A telt idomok, a csinos, mégis merész ruhakivágás több évet mer sejtetni a valóságnál, és a mindent eltakaró smink kissé jobban kihozza a nőies arcvonásokat. Inkább nézem huszonötnek, mint négy évvel fiatalabbnak. Mikor bemutatkozik, az idióták vigyorognak csak szélesebben, mint én. Vigyoromat később szégyenkező, bűnbánó mosoly váltja fel, és lesütöm a tekintetemet. - Gyönyörű neve van, Katherine – mondom mosolyogva, a combjaimat fixírozva. - Frederic Congrand tiszteletes, szolgálatára – mutatkozok be, s a kezem majdnem mozdul, hogy felé nyújtsam, de félúton megszakad a mozdulat. Egy nőnek nem illik kezet nyújtani. Ehelyett odanyúlok, megfogom a kezét, és a számhoz húzom. Finom csókot lehelek a kézfejére, akár egy gavallér, majd óvatosan elengedem. Hatalmas tenyeremben szinte elveszik az ő keze, az érintése puha, akár a vatta, és legszívesebben a karjaim közé rántanám őt, hogy megcsókolhassam. Sajnos, nem lehet. A számát kezdi el felfirkantani, miután felállt. Nézem, ahogy visszaigazgatja a szoknyáját, és akarva-akaratlanul is felszusszanok hívogató combjának látványára. - Rendben. Bármikor hívhatom, ugye? – kérdezem, ránézek, és alig bírom visszafogni a vágyaimat. Mi lelt engem? Képtelen vagyok magamon uralkodni. Végül elhatározom magam, és rosszullétre hivatkozva igyekszem elkerülni a közeléből. Nem akarom... megerőszakolni itt, Isten házában. - Sajnálom, kisasszony... gyomoridegem van, és úgy néz ki, a reggelim küzd a bennmaradásért – szólalok meg rekedt hangon, és félszegen megbillegtetem az ujjaimat. - A cetlit hagyja az asztalomon – kérem. – Amint visszajövök, meg fogom találni. Köszönöm. Au revoir, madame! – Azzal otthagyom őt egyedül, minden bűntudatot a szívem alatt hordozva. A nadrágom meglepően kényelmetlen a rengeteg vízionálástól.
// vééééége. :roll:köszönöm!
The city of sins awaits you
Ajánlott tartalom
Egeret ide és lenyílik!
Tárgy: Re: Frederic & Katherine ~ Las Vegas Templom