Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Re: Brieta & Tyrell Szer. Május 29, 2013 10:29 am
Tyrell...
Szavakkal nem is kell elismernie, akkor is átjön a véleménye: most már tudja, hogy tudok. Remegése azonban most nem érdekel, a bennem magasan tomboló büszkeség még inkább fűti akaratomat, vágyaimat, erőmet, mindent. Hülye az a nő, amelyik nem szeret szopni, elvégre ez a legkönyörtelenebb módja, hogy éreztesd egy hímmel, mennyire kevés is lehet egy a fajtájából, ha farka épp a te kezeid és fogaid közt tartózkodik. És nem, a jó szexhez semmi szükség érzelmekre. Sőt. A hidegen dobbanó szív a legjobb garancia rá, hogy időben és pontosan tájékoztatod hangoddal, testeddel a másikat arról, mi jó és mi nem az. Nem fogsz tapintatoskodni olyan hülye, üres szavak vak hitében, mint szeretet és szerelem. Az egész olyan bizonyosságot ad, ami meghatározza, hogy pontosan azt fogod kapni, amit vártál, orgazmust, az idegvégződések szapora csipogását, és közben nem fog furdalni a lelked, hogy "úristen, nem mondtam el neki". Elengeded magad, ahogy most ő is teszi, ahogy hajam fogja és figyel, már amennyi erőt a testében hagyok. Persze kell neki az energia. Fogaim valamivel finomabban csúsznak végig makkjának felszínén, ahogy megszólal. Kérdez, és nem hangzik költőinek, szemébe nézek hát, de farkának legérzékenyebb hegye ajkaim réséhez tapasztva marad. Enyhén felemelem fejem, hogy amint beszélek, állam súrolja végig a rendkívül jól kínozható szervét. - Még azt hiszem, beijedtél a kihívástól- súgom, hogy forró lélegzetem perzselje tovább alhasát. Nagyon jól tudjuk mindketten, nem kell bizonyítania. És bár nincs igazán szükségem rá - kiváltképp a múltam és a néhai szakterületem miatt -, hogy nyelvével kényeztessen, azért ég bennem a kíváncsiság. Vajon ő mit tud? Mire képes? Méretes hímtagja lévén sok mindenkivel szemben így is előnnyel indul. Ám mindketten tudjuk, a méret, ha valójában lényeges is, magában kevés. Felállok, de egy centit sem távolodom tőle. Hagyom, hogy ágaskodó farka végignyálazza dekoltázsomat, melleim közét, majd hasamhoz tapadjon. - Nem utasítom vissza az ajánlatot- mondom szemébe nézve. Szám nem közeledik az övéhez, eszemben sincs keverni az exkurv@ stílust valami számomra ismeretlen béta verzióval. Tegyen, amit akar, most már azt legalább tudja, tőlem mire számíthat. De vajon fordítva mi a helyzet?
- Kihívás? Nem gondolnám, hogy kihívás lenne ez a helyzet... - keze apró távolságot teremtett kettejük teste között, majd mélyen nyúlt bele egyik ujjával Brieta résébe. Amennyire csak tudott, elmélyedt a nemsokára farkával ostromolt várba, alaposan gyűjtve a nedves mintát és ellenőrizve a nő állapotát. Úgy érezte, nem lett volna szüksége a másiknak nyelvének játékára, de ha már felajánlotta, nem lesz rest eleget tenni ígéretének. Ujja kicsusszant a nőből, majd azon melegében ajkai között kötött ki, ahol megízlelhette a másik nőies zamatát. Hosszan időzött a testnedvek különleges együttesét kóstolva, hiszen imádta, sőt megveszett az átforrósodott kehely csillámló nektárjáért. A ujjnyalakodásnak azonban végeszakadt, s Brietat megemelve lépett párat vissza az asztalhoz, hogy a másik könnyű testét a négylábú bútor felületére dobja. Nem óvatoskodott, de nem is tartotta szükségesnek, hogy kesztyűs kézzel bánjon a másikkal, s amikor a nő lábait emelte az égbe, hogy hatalmas terpeszt repesszen a két végtag között, akkor sem törődött a finomkodással. Ugyanígy volt a bugyival is, amit egyetlen határozott tépéssel vett le a másikról, s hogy a textil utána milyen sorsot kapott, már nem érdekelte. Látta a nedvektől fényes ajkakat, a csókolni való rés csalogató szépségét, s csak egy apró másodpercnyi habozást engedett meg magának, hogy aztán nyelvével támadja Brieta legszentebb szentségét. Nyelve amilyen mélyre csak tudott, behatolt a két szeméremajak közé, majd apró nyálhúrt feszített ki, amikor távozott szerve a másik forró öléből. Lassú mozdulatokkal nyalt, nem sietett el semmit, s minden egyes új iteráció ha lehetett még mélyebbre, ha lehetett még intenzívebben kényeztette a másikat. Kezei a combokra támaszkodtak, úgy tartották magasban a nő lábait, hogy annak térdei önnön mellkasának oldalát verdessék. Ezért lehetett az, hogy csak a szája dolgozott, csak nyelvének adott izgató feladatot. Csókolta a combokat, a szeméremdombot, a kis- és nagyajkakat, s néha a nő ánusza is terítékre került. Nyelve is ezen jelzőpontokat érintve körözött a képzeletbeli autópályán, újra és újra teljesítve a köröket. Azonban a kényeztetés egy pillanat alatt végeszakadt, csak azért, hogy a következő szívdobbanás másik élményt hozzon Brietanak, és megtapasztalhassa Tyrell férfiasságának teljes szélességét és hosszát. - Gondolom nem baj, hogy a következő szintre léptem... - mondott szükségtelen szavakat, majd elkezdte döfölő munkáját, hogy a fallosz bevégezze feladatát és mindkettejüket a mennyekbe repítse. Brietat talán többször is.
Szóval számára ez nem jelent nehézséget. Mármint a tény, hogy nem csak egy baba vagyok, aki hagyja magát. Ám legyen, ez csupán egy adalékinformáció, amit elraktározok. Egyébként sem hagy túl sok időt gondolkodásra, igaz, szex közben nincs is szükség rá, és ahogy nézem, ez pontosan az az idő. Hadd élvezkedjen valaki más is, ott a kamerák mögött! Ahogy ujja elmélyed bennem, nem tartom torkomban az eleven hús érintésének kéjes nyögését. A rajtam pihenő utolsó ruhadarab könnyen köszön el, és engem cseppet sem érdekel többé, mi lesz vele. Az ízlelőbimbók kissé érdes felületének lassú, határozott mozzanata nagyajkaim közt, nos, az inkább megmozgajta fantáziám. Szívesen zihálnám azonnal, hogy hagyjuk ezt a francba, jöjjön a következő fejezet, én adtam fejem arra a gyermeki naivitással vértezett ostobaságra, hogy különösebb szükségem van bárminemű előjátékra még. Nem, nincs. Mégis, ahogy az égbe meredő combjaim feszülten remegnek meg a köztük megélt belső gyönyörtől, a bűnös éden semmi ahhoz a nyögésbe fúló másodperchez képest, amikor felegyenesedik az asztaltól, és egész testével nyomul lábaim közé, hogy mélyésgem egészében elnyelte őt. - Miért. Bánnám. Ha. Tudod. Mit. Akarsz- zihálom, mert mindig csak egy szóra, egyetlen sóhajtásnyi légvételre jut idő, míg kihúzódik belőlem, hogy farka újra szentélyembe merüljön. Egyik kezem magam mögé támasztom, egész alkarom kell ellentartson a férfias erőmnek, mely testemre, mit rá, testembe nehezedik. Másik kezemmel azonban karjába, vállába kapaszkodom, azt se bánom, ha körmeim belemélyednek a bőrébe, és ha ő bánja, hát majd azon kapom magam, hogy csigolyám az asztalon csattan, ujjaim pedig a levegőt markolják, nem érdekel. A szelídség sosem volt a kenyerem, a szex nem erről szól, a szex a kéj által nyújtott erotikus teltségérzet, és nem is kell, hogy bármivel több legyen, mert éppen ezért szerethető igazán. Nyelvem benedvesíti alsó ajkamat, fogaim közt az őrület félállati nyögése szalad ki, a sejtek súrlódásának szinte elektromos feszültsége görcsöket szabdal és kelt alhasamban. Meddig bírom? Alapesetben sokáig. Most viszont hagyom, hadd tegyen, amit akar, és majd kiderül, meddig mehet el így.
Nem válaszolt a másik alig jövő szavaira, inkább azon dolgozott, hogy egyre mélyebbre juttassa falloszát Brieta testébe. Kedvelte azt az egyszerű vágyat, amit a nő keltett benne, aminek engedelmeskedve végignézte annak halvány sztriptízét, amit követve vált meg ő is a ruháktól, s amiért most résének minden apró sarkát farkával akarta betölteni. Egyszerű érzés volt az, amit kapott a másiktól, aminek örömmel és szinte gondolkodás nélkül felelt meg. Ennek a megfelelési vágynak a hátát sértő körmök sem tudtak megálljt parancsolni, az elhalt szaru metsző tevékenysége inkább feltüzelte vulkánként kitörni vágyó szenvedélyét. - Csak erre vagy képes? - mondta összezárt fogakkal szavait Brieta fülébe, majd kissé elemelkedett annak testétől, hogy jobbját a nő mellére ragassza és olyan erővel szorítsa meg az apró halmot, hogy szinte recsegni hallotta saját ujjait a művelet közben. Ritmusa persze egyetlen pillanatra sem lankadt, egyetlen másodpercre sem tekert lejjebb a vállalt ütemen, sőt néha kissé gyorsított is csípőjének rutinos mozgásán. Minden figyelme egy pontra összpontosult, makkjának vége fürdött a nő melegségében, amin a kettejük között lévő vékonyka latexréteg sem változtatott. Bár talán más lett volna a gumi nélkül, talán jobban élvezte volna Brieta testét, de biztosra akart menni a nővel, nem akart semmit sem elkapni tőle. Talán majd egy másik alkalommal, amikor már megjárta az összes lyukát, amikor olyan mélységeiben járta meg annak testét, amit talán nem is tudna ájulás nélkül felfogni a másik. Azonban még nem itt jártak, kapcsolatuk csak az ismerkedés fázisát tapasztalta, amire az egyik legfülledtebb, legközelebbi módszerét választották. - Mutasd meg mit tudsz még! - szorult másik keze Brieta jobb mellére tapadva, ugyanolyan vehemenciával, mint az előbb. Várta a másiktól a fájdalmat, a szenvedélyt magasabbra hajszoló kín minden apró szenvedését, azt a gyötrelmet, amit most csak a farkával felkoncolt nő adhatott meg neki. Vagy megrémült már annyira a másik, hogy csak menekülni akar ebből a helyzetből? S vajon Tyrell elengedé őt, ha menni készülne? Kérdések, amikre most nem kereste a válaszokat, hiszen fejében nem is ütött egyik sem szeget, hanem tolakodó merevségének dugattyúmozgása kötötte le minden figyelmét, mely Brieta hengerében járkált ki és be.