Santino Cane Borgese

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Célorientált; mélyen legbelül rendes, segítőkész, szeretetteljes; taktikus; igazi vezető; életre termett; családcentrikus.

◆ negatív tulajdonságok: Arrogáns, beképzelt, egoista, nagyszájú, egy igazi seggfej; egy bizonyos mértékben örök gyerek/tinédzser, kegyetlen, de nem leli benne örömét; lobbanékony, heves olasz.

◆ egyebek: Talán még magának se vallaná be, mennyire tud törődni, kötődni egyes emberekhez, akik nem tartoznak a családjához. Pl: Rachel, idegesítse akármennyire is. Mellette azonban még a nők az abszolút gyengéi.

Történet vagy szerepjátékos példa

- Santino Cane Borgese, már megint ahhoz a fruskához mész?! - dörgi mögöttem apám féktelen haraggal, ahogy kiviharzok a főkapun. Igazán jó apa, semmit se enged, csak korlátoz. - Ne feledd a kötelességed, fiú! - lohol utánam vöröslő fejjel, s még éppen tarkón legyint egy újságpapírral. Egész nap azt szorongatta görcsösön. Megszállott, hatalommániás vénember.
- Ciao papa! - intek csibészes vigyorral, majd bepattanok a kocsimba, s végigrongyolok Las Vegas poros útjain. Erre-arra néhány ismerős, csoporttársak, szívem hölgyének irigyei, exek. Sajnálatosan nem olyan nagy ez a város, mint ahogy azt elvárná az ember. Talán nem ártana majd költözni egyet...
Mi visz rá arra egy 21 éves felnőtt férfit, hogy egy 15-16 éves lánynak csapja a szelet? Talán nem nevezhető minden bizonnyal felnőttnek, még be se nőtt a feje lágya. Na meg az sem elhanyagolandó, hogy a mostani tinik túlérettek. Külsőre mindenképp. De ő szellemileg is kielégítő volt. Kész kis csoda kívül-belül.
Megállok a háza előtt és még pár percig pepecselek a hajamat igazgatva. Mindig a maximumot kell nyújtanom neki. Főleg ha már nagy kegyesen beleegyezett egy randiba. Kemény dió ő. Talán ez (is) kényszerít arra, hogy még jobban gürizzek érte, még inkább akarjam. Ki fog nyírni. Közvetve, vagy közvetetten. Megérkezik, és én elkalauzolom a város burzsujabb negyedeiben. Tudom, nem a pénz vonzza, de királyi a kiszolgálás és azt mindenki szereti. Főleg ha elhintek kismillió bókot, meglepem egy rózsával, és gondoskodok róla, hogy valóban jól érezze magát. Nyert ügynek hangzik, nemde? Igazi bugyiolvasztó módszerek, de mint mondottam: nehéz eset. Gyorsan elszállt az idő, órák óta csak vele voltam, mire észbe kaptam, és rálestem a karórámra.
- Bassza meg! Ne haragudj, mennem kell. Tessék, pénz taxira! - nyomok ki tudja mennyi zöldhasút a markába, egy csókot az arcára, s elrohanok. Órás késéssel futottam be a megbeszélt helyre, amiből nem sok maradt. Úgy látszik, valaki nem szereti az uzsorásokat, és ellenállt. Persze esélyük nem volt, de kért tudtak okozni. A picsába, ezt elcsesztem... Megvető szempárok kereszttüzébe kerültem, ami aggodalommal töltött el. Oh, nem ezektől tartok, ugyan. Hiszen tudom, hogy apám ezerszer ilyen dühös lesz. És ezzel megadtam az utolsó okot is, hogy távol tartson Racheltől. Cserben hagytam a családot.
Haragos, de néma díszkísérettel fordultam be apám irodájába. Amint beléptem, pillantásával kést döfött mellkasomba. Súlyosabb a helyzet, mint gondoltam.
- Papa, én... - mentegetőzésemet rövidre zárja visszakézből kapott pofonja. Olyan erővel sújt le rám, hogy kiserken a vérem. Ennyire még senki se alázott meg, s rajta kívül nem is tehetné meg más.
- Takarodj a szemem elől. - sziszegi tagoltan, és én úgy is teszek. Mindenki tudja, hogy most mindent bele kell adnom az üzletbe, de konok kölyök lévén eszem ágában se volt lemondani Rachelről. Eljött a gondolkodás időszaka. A későbbiekben még sok galibát fog ez nekem okozni...