Israel Tony Hammilton

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: barátságos; magabiztos; segítőkész; figyelmes; gátlástalan; szerethető; laza ; kreatív; győztes típus; kissé szétszórt

◆ negatív tulajdonságok: hazug; titkolódzó; önző; néha elviselhetetlen; tisztaságmániás; győztes típus; néha érdekes, beteges humorú

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről: kettős életet élek; irodalom tanár vagyok egy középiskolában; van két gyerekem és egy feleségem; hazugság az életem; agyba-főbe csalom a feleségem

Történet vagy szerepjátékos példa

Kettős életet élek. Nappal a közeli középiskolában tanítok irodalmat. A kedvenceim közé tartozik William Shakespeare és Poe. A tananyag legnagyobb részét ez a kettős teszi ki, de persze más klasszikusokat és kortárs irodalmat is olvastatok a diákjaimmal. Ők azt mondják, hogy jó tanár vagyok, hogy kedvelik a filmnézést és a módszereim.  Nem minden tanár gondolja így. Vannak, akik azt mondják, hogy félvárról veszem az egészet, de a diákjaim eddig mind sikerrel érettségiztek, és én elégedett vagyok magammal.
A kertvárosban lakom a feleségemmel Judith -tal és a két lányunkkal. Nagyon régi kapcsolat a miénk, az egyetemen ismerkedtünk meg. Ő fizika tanár egy másik középiskolában – hála az égnek, hogy nem ott ahol én – a város másik végében. Szeretem a feleségemet, mint egy nagyon jó bizalmast, egy barátot, aki megért és nem kételkedik bennem, de ennyi. Nem érzek iránta szerelmet, már nem. A kapcsolatunk első hét évében halálosan szerelmes voltam belé, de a lányok születése után, már nem éreztem iránta olyan nagy erejű vonzalmat. Még mindig együtt élünk, egy ágyban alszunk és néha szexelünk is. Judith nem igazán érzi a változást, túl naiv. Néha sajnálom, hogy ennyire szívtelen vagyok, hogy átverem, de aztán egy jól átmulatott éjszaka meggyőz arról, hogy jól csinálom azt amit csinálok. Nekem is jó, az asszonynak is jó, akkor meg miért akarnék változtatni a dolgokon?
Két lányom van egy 16 éves rendes kamasz és egy kilenc éves ördög. Mindenki azt mondja, hogy a gyerek egy áldás, hogy Isten ajándéka. Hát nem tudom, szerintem mindenkinek megváltozik a véleménye, hogyha ránéz a fiatalabb lányomra. Az anyja elkényeztette, vagy az sátán szállta meg, én magam sem tudom. Nem lehet vele bírni. Talán egyszer hívok hozzá egy ördögűzőt aki majd megszabadít minket a borzadálytól. Ezzel ijesztgetem a kislányom. Tudom nem apához méltó dolog ijesztgetni a gyerekem, de hogyha találkoznál vele, te sem bírnád jobban, mint én. A nagyobbik lánnyal nincs gond, ő maga a megtestesült jóság, a húga, meg nem tudom, hogy kire hasonlít igazából. Néha azzal gyanúsítgatom Judith-ot, hogy az ördöggel kefélt, és nem velem amikor másodszorra is felcsináltatta magát. Néha kedvem lenne megszabadulni a kislánytól, vagy csak egy székhez kötözni, betömni a száját, és bedugni egy szobába. Undok egy teremtés, gonosz. Azért szeretem, már amennyire az ember szeretheti az ördög egyik ivadékát.
A nappalaim általában elég egyhangúak. Munka, dolgozatok javítása, alvás, takarítás, gyerekfelvigyázás néha ijesztgetés, de aztán beköszönt az éjszaka. A feleségem és a gyerekeim úgy tudják, hogy éjszakánként önkénteskedem a Betlehem korházban, de az igazság az, hogy utálom a korházakat, és soha az életben nem mentem még a Betlehem korház közelébe sem. Csodálkozom rajta, hogy Judith nem gyanakszik, amikor női parfümtől és szesztől illatozva térek haza. A helyzet az, hogy éjszaka lehúzom a karikagyűrűt az ujjamról, bedobom a kesztyűtartóba, és elfelejtem, hogy van családom.
Az éjszaka a kedvenc napszakom, amikor a Nap lemegy, és feljön a titokzatos Hold. A nők vagy férfiak akikkel az éjszakáimat töltöm, általában nem tudják, az igazi nevem, és azt, hogy családom van. Mindenben hazudok esténként. A nevemet megváltoztatom, az életkorom, a munkám, a lakhelyem. Eddig egyszer sem bántam meg. Minden éjszakám jól telt amit egy ismeretlennel ágyba bújva töltöttem. Nő vagy férfi, mindkettő ugyan olyan élvezetet tud nyújtani. Egy hotelben, vagy motelben, az ő házában, a mosdóban, egy sikátorban vagy éppen az autóban. A körülmények nem olyan fontosak, mint maga az együttlét. A robbanás szerű érzés, a lángolás, a vágyak, a csókok, az elsuttogott szavak. Csak ez számít.
A „korházban” töltöm az éjszakámat. Be kell vallanom nem alszom éjszaka olyan sokat, inkább napközben, munka után.
A feleségem szerint nagyon elfoglalt ember vagyok, nagyon őszinte és segítőkész személy, szerintem meg egy hazug vagyok, aki egy cseppnyi megbánás nélkül hazudik a szemébe, hogy aztán nekem olyan éjszakám legyen, amit sosem fogok elfelejteni.