Isobel Chantal Bradshow

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kedves, talpraesett, okos, szókimondó, bátor, önálló, jószívű, vidám

◆ negatív tulajdonságok: kissé beképzelt, makacs, önfejű, kiszámíthatatlan, néha gúnyos, túlságosan nagyszájú

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről: Isi amikor ügyfelekkel van, természetesen mindig kifinomult hölgyként viselkedik, elegáns ruhákban tetszeleg és borzasztóan élvezi a figyelmet. De amikor hazaér átváltozik azzá a magányos kislánnyá aki valójában. Mert ugyan imádja a munkáját, de családja nincs, számukra megszűnt létezni, s igazi barátokkal sem rendelkezik, csak haverokkal... abból viszont bőven van.
Otthon előkerül a mackó felső és az edző nadrág... Lekerül a smink s a vékonyka, huszonkét éves, végre önmagát adhatja.

Történet vagy szerepjátékos példa

Minden olyan idilli volt... Mondhatni tökéletes. A gyermekkorom, anyám és apám, a drága bátyám... és én voltam a kis kedvenc. A kis szőke királylány akinek tulajdonképpen, mindent szabad.
Csak, ahogyan mondani szokták, az élet kiszámíthatatlan és tele van meglepetésekkel. Hiszen ki hitte volna rám, a gödröcskés arcú, szőkeségre, hogy majd egyszer férfiak kísérője leszek. Senki... főként egy elit család sarja ként.
Kesernyés íz tölti meg az ajkaimat, ahogyan a következő vodka-tonicot lehajtom. Whá! Gyűlölöm ezt az italt, de most ez kell. Valami amit utálok, a pszichológusom ezt hívja önsanyargatásnak. Hát és? Én sanyargatni akarom magamat, csak most, mert senki sem lát. Mert megint rémálmaim vannak... De miért most jöttek elő? Azt hittem már csak havonta egyszer-kétszer fognak gyötörni. De nem... mostanában minden nap. Szükségem van tehát az alkohol mámorára, hogy elvegye az eszem... hogy a fejem a márványpultra csússzon és szó szerint elájuljak. Igen, ez az... már zúg a fejem... már a karomon fekszem... a hangok eltompulnak, minden egyenletes zúgássá válik...
- Kicsim, ő itt Greg...- Apa már több, mint két éve hunyt el autó balesetben. Már vártam, hogy anyának végre legyen lovagja. Tizenkét éves fejjel felfogtam, hogy neki is szüksége van valakire. Hiszen egész életében gazdag feleség volt. Szerintem egy napot sem dolgozott soha...
Képváltás...
- Isi drágám! Gyere be kérlek a dolgozó szobámba.- Greg mosolya üdvözölt, ő mindig olyan kedves volt velem. A bátyám utálta, akkor még fel sem tudtam fogni, hogy miért. És elküldték katona iskolába. Pedig Greg olyan kedves, képes volt velem eljönni ruhát venni, és végignézte, ahogyan minden egyes hülye ruhadarabot felpróbálom, és még választani is segített mindig.
- Csüccs ide!- Apró kis miniszoknyámban, felpattantam oda ahova mutatott, az asztal szélére. Az iskolai egyenruhát viseltem, térd zokni, rakott szoknya és ing, nem régen jöttem haza. Anya még nyilván jóga edzésen van a belvárosban, majd beül a barátnőivel egy teaházba.
-Meséld el, mit csináltatok ma az iskolában...- Paskolta meg a térdemet, én meg lelkesen belekezdtem. Mindig is imádtam magamról beszélni, s mindig annyira bele tudtam feledkezni, hogy anyáék ezzel terelték el a figyelmemet ha bánatos voltam. És ő ezt tudta... keze lassan araszolt a szoknyám szegélye felé, mígnem ujjai a bugyim szélét simítottak. Ez már furcsa volt tőle... hirtelen nem értettem, tizennégy évesen túl fiatal és naiv volt ahhoz, hogy reagáljak. Persze tudtam mi az a szex, voltunk már felvilágosításon, és láttam már filmeket, de... az nem egyenlő a valósággal. Először megdermedtem, abbahagyva a beszédet.
- Folytasd csak...-A hangja rekedtes volt, érdes, nem az a kifinomult, sima modor amiben általában beszélni szokott. Akadozva folytattam, a combom belsejét simogatta, közel ahhoz a ponthoz, ami az enyém. Amihez nem ért még senki hozzá, csak én... és még is csak félve, éppen, hogy csak felfedezve önmagamat.
Fészkelődni kezdtem.
-Cssss! Nyugi! Most mutatok neked valamit, amit nagyon fogsz élvezni. Bízol bennem?- Bíztam, mert ő volt Greg... anyám férje, mi okom lett volna, hogy ne bízzak benne?
Ujjai a nemiszervemre siklottak, s gyengéden masszírozni kezdte az érzékeny pontomat. Felállt, s a nyakamhoz hajolt, szakértő módon hintve el a csókjait...És igaza lett, tényleg élveztem, akkor... és utána is. De szégyelltem is, csak nem mertem nemet mondani, egyszer próbáltam... akkor is megtette, csak akkor fájt, így hát jobbnak láttam az együttműködést...
képváltás...
Anyám csapzott, verejtékező homlokkal ordibál. Velem... Szinte fröcsög a nyál a szájából, akár egy filmben. Nevetnék, ha éppen nem most mondtam volna el neki, hogy mit tesz Gerg... velem...
De nem hisz nekem, megpofozott és hazug kis dögnek nevezett. Greg nincs itthon, éppen Daniellel a bátyámmal pecázik. Megkedvelték egymást, fizeti az egyetemi tanulmányait is. Igazi apa fiú kapcsolat, én meg elzüllött rossz tanuló, tinédzser lettem, aki a tanárai szerint feltűnési viszketegségben szenved.
Képváltás
Látom Greget, ahogyan kijön az orvosi rendelőből, ahova én készülök bemenni. Anya nem látta őt, de én igen. Nem szólok neki, ugyanis félek, hogy megint nem hisz nekem. Orvoshoz is csak azért hozott, hogy bizonyítsa az igazát.
Képváltás
-Asszonyom az ön lányán nincsenek nyomai erőszakos behatolásnak, és a pszichológusunk szerint, inkább csak arról lehet szó, hogy a kis hölgy rendkívül éhezik a szeretetükre és figyelmükre...
- Hazudik! Maga rohadt strici!-A hangok akaratlanul törnek ki a torkomból, végig sem gondolom őket, hiszen ez a megaláztatásnak a teteje. Elrugaszkodok, úgy kell leszedni az orvosról...
Váltás...
Magamat látom, amint éppen kimászok a gyönyörű luxusvilla ablakán... és tudom, hogy soha többé nem fogok ide visszajönni... soha...