Hogy simulna ki az EKG-d Simon Watts, amiért elküldesz egy tinikkel hemzsegő házibulira, csak hogy hitelesen tudjam megírni a fiatalkori alkohol és drogfogyasztásról szóló cikkemet. Erről én is tudnék írni, nekem is voltak nehéz éveim, tudom milyen a pohár fenekére nézni vagy port szippantani. Szerencsére nekem olyan szüleim vannak, akik időben észrevették a bajt. Ellenben vannak sajnos olyan tinik, akiktől már csak akkor hallják meg a segélykérő sikítást, amikor már késő. Fogalmam sincs, Simon hogyan juttatott be abba a buliba, de nem is akarom tudni. Görcsbe áll a gyomrom, ha nálam fiatalabbak közé kell mennem. Ezek semmit nem tolerálnak, nagy a pofájuk és lazán kötekednek, ha nem vagy nekik szimpatikus. Ráadásul én mindig is érettebb voltam a koromnál, ahogy ez a külsőmre is érvényben van. Egyáltalán nem hiszik el, ha elmondom a valós korom. Huszonnégy vagyok az istenért, nem negyvennyolc… azért ez rám nézve sértő.
Talán ezért is túrtam át a húgom szekrényét a tudta nélkül. Muszáj valami olyan ruhában mennem, amiben beleolvadok a környezetbe. Bár Connie különc stílusával nem hiszem, hogy esz sikerülne, szóval inkább a saját gardróbomat pakoltam ki és találtam néhány gúnyát, amiben elmehetek.
Fekete miniszoknya, azzal sosem lőhetek mellé. Hozzá ezüstszínű top, épp hogy takar valamit és tűsarkú. Kicsit merész összeállítás, de manapság ez nem számít extrémnek. Így legalább annyinak nézek ki, amennyi valójában vagyok. Az egész alakos tükör előtt persze perceket töltöttem és leérve az emeletről anya felhúzott szemöldökkel kísérte lépteimet a bejárati ajtóig. Nem lenne érdemes elmagyarázni neki hova megyek, jobb szeretném, ha majd csak a cikk megjelenése után értesülne arról, hogy hová is készültem. Nem kell nekem, hogy elárassza vele a szomszédságot. Így is csodabogárnak gondolnak négy fehér ember között.
A kocsiban vetettem még egy utolsó pillantást a sminkemre és kikanyarodtam az útra. Azért nem mennék el navigátornak, legalább húsz perc volt, mire elértem a címhez, amit Simon adott meg. Természetesen, ahogy az a filmekben is szokott lenni, már az utca elején hallottam a dübörgő zenét.  Valahol az utca túloldalán parkoltam le és átvágtam a gondosan tartott gyepen a házig. Magabiztosan nyitottam rájuk és sikerült minden szempárt magamra irányítani. Szinte éreztem a feltörő hullámokban felém áramló tesztoszteront, ezért gyorsan kapcsoltam és elvegyültem egy kisebb csoport részeg lány mellett. Még éjfél sincs, ezek meg már alig állnak a lábukon. Nem tudják, hogyan kell rendesen bulizni. Körbejártam a házat, kerestem néhány feltűnő egyéniséget, de nem igazán bukkantam az emberemre. Töltöttem magamnak egy pohár sört és leültem a kanapéra. Fél órát ülhettem ott és egy kezemen nem tudom megszámolni, hány taknyos próbálkozott be. Édesek voltak, kanosak és le sem tudták venni szemüket a puha selyembe bújtatott melleimről. Ami azt illeti, én sem nagyon tudtam a tükörben.
Kezdett a helyzet idegesítővé válni, zavarban is voltam a rengeteg bóktól, szóval fogtam magam és otthagytam a srácot, aki kb tíz perce próbálta lebeszélni a bugyim. Kimentem a teraszra és ding!!! Megtaláltam az emberem. Göndör haj… egyelőre csak ennyit láttam belőle, meg a farzsebéből kilógó kramancokat, amiket a cigi tekeréséhez használnak. Éreztem a fű émelyítő illatát és elöntött a nosztalgia.
Nem igazán gondolkodtam, amikor megigazítottam a felsőm és leültem a srác mellé. Szerintem nem vágyott társaságra, de ma van a szerencsenapja. hogy egyáltalán szóba állok vele.
-Ugye ezt nem egyedül akarod elszívni? – Néztem a kezében készülő mámorító csodát. Igazán megoszthatná velem, addig sem érezném magam feszélyezve ennyi éhes és kanos tinédzser között.
-Naima. Utolsó éves gimis. – Előbb működött az agyam, mint a szűrőm. Cseppet sem nézek ki gimisnek… istenem, add, hogy van benne legalább három sör, ami tompítja a felfogóképességét.

Oké, minden a terv szerint halad. Már csak úgy kell viselkednem, mint egy idióta fruska. Szóval bármi olyat mond, ami egy kicsit sem vicces, nekem nevetnem kell rajta. Mosolyt erőltettem ajkaimra és kihúztam magam, amikor meglepődve mért végig. Pofátlan módon, perceket töltött azzal, hogy a melleimet vizsgálta. Nem hibáztatom érte, én is perceket töltöttem a tükör előtt, magamat stírölve.
Azért ezt az elkényelmesedést nem így képzeltem, de mivel ma végzős gimis vagyok, az agyamat pedig „elittam”, hagytam, hogy az ölembe hajtja a fejét. Az ujjaim vége bizsergett, valami oknál fogva olyan szívesen túrtam volna a göndör fürtök közé. Helyette elvettem tőle a cigit és mélyet szívtam belőle. Atya isten, ez erős lett. Krehácsolni támadt kedvem tőle, de visszafogtam magam és az ég felé fújtam a füstöt, majd visszaadtam a kezébe.
tudom azt mondtam, nevetni fogok mindenen, amit mond, csakhogy jól hozzam a tini lányok feelinget, mégsem tudtam mosolyogni sem a hormonzavaros poénján.
-Egyszerűen korán értem be. – Vonta vállat nemes egyszerűséggel és beletúrtam a barna fürtökbe. Vicces, hogy ennyire nyílt és közvetlen vagyok, holott egy árva korty alkoholt nem döntöttem még le a torkomon és a cigiből és csak egy slukkot szívtam. Kattog az agyam, kérdések sorozata villog a szemem előtt, amiket fel kellene tennem az újdonült ismerősömnek, de nem tudom, hogyan kezdjek bele.
Elfogadtam kinyújtott kezét és nem túl erősen megszorítottam. Csak azért, hogy ne nézzen annyira gyengének. Ha kell, simán tökön térdelem egy ültő helyemben.
-Nem vagy messze az igazságtól. Az elmúlt félórában te vagy a hatodik, aki a mellemet bámulja, miközben hozzám beszél. De cseppet sem zavar… – Tettem hozzá gyorsan, a tinilányokat azt hiszem nem zavarja, ha a melleiket fixírozzák. Legalábbis, akikkel beszéltem ők azt vallották, jól esik nekik, ha a férfiak legeltetik rajtuk a szemüket.
Azért a következő mutatványán felnevettem. Hangosan, hátravetett fejjel. Beütött a marihuána, a kedveske, akit próbáltam kerülni azóta, hogy végeztem az egyetemmel.
-Te mindig ilyen vicces vagy, vagy csak a cigi teszi? – Kérdeztem rá, immár csak kuncogva. Kivettem szájából a félig égett bagót és újra ajkaim közé vettem, hogy kellő mennyiségű füstöt juttassak tüdőmbe. Lehajtottam fejem és épp Leo résnyire nyitott szájába fújtam a gomolygó szürke felhőt.
-Mióta szívod? – Beindult agyam egy elnyomott része és feltette végre az első kérdést. Már csak az a kérdés, hogy képes leszek e megjegyezni amit mond. Mégsem kaphatom elő apapírt meg a tollat? Itt fekszik az ölebem, ujjaim a haját szántják, melleim kikandikálnak apró blúzomból. Nem volt jó ötlet ez a top… most már határozottan látom.

-Régen karatéztam, aztán volt egy sérülésem és oda lett a profi karrierem. Most krav magázom, szóval ne szarozz velem. – Jelentettem ki halál komoly arckifejezéssel, de nem bírtam, felnevettem. - Csak vicceltem, ok nélkül nem verem ki belőled a szart is. – Túl sokáig volt távol tőlem a cigi, túl sok éltető oxigén jutott az agyamba ahhoz, hogy elgondolkodjak arról, vajón jó ötlet e, hogy itt fekszik az ölemben, tökéletes rálátást kap a melleimre, én meg a haját birizgálom.
-Nem vagyok könnyűvérű, sem szűz kurva, figyelemzavaros meg cseppet sem. Pont a kettő közé teszem magam. – Elvettem tőle a bagót, mélyet szívtam bele és ismét az égnek eregettem.
-Szóval alapjáraton vagy ilyen hülye. Ezt jó tudni… legalább tudok mihez viszonyítani. – Jegyeztem meg inkább csak magamnak, a házból ordító zene amúgy is elnyomta a hangomat, én pedig erőfeszítést sem tettem, hogy hangosabban beszéljek. Csak akkor,amikor azt akartam, hogy ő is hallja a mondandóm.
És beindult a szekér, megeredt a nyelve, nekem meg az agyam, amiben ott motoszkálnak a kérdések. Csak győzzem megjegyezni mindet, bár az sem lett volna nehéz, ha leülök és megírom a saját emlékeim alapján a cikket. Tulajdonképpen amúgy sem a cikk miatt jöttem el. Vágytam a kikapcsolódásra és egy kicsit távol akartam lenni Nathan-től. Furcsa dolgokat művel velem a közelsége és vágható közöttünk a szexuális feszültség, ami egy részeg éjszakán történt incidens után ott kígyózik minden kibaszott napon.
-Nem, nem vagyok kezdő. Volt egy nehéz időszakom, amikor csak ez okozott örömöt. – Böktem fejemmel a cigire, aminek illata még mindig ott volt az orromban, felidézve azokat a szörnyűséges napokat. Karom libabőrös lett, a szívem megugrott, ahogy felvillant előttem Caitlyn kifejezéstelen porcelán bőre, ahogy megcsillan rajta a felkelő nap. Túl gyors volt és túl sok…
-Viszont… – Kezdtem bele egy újabb okos megnyilvánulásba, vagy kérdésbe már magam sem tudom, amikor leesett kétértelmű mondata. - Sehogy nem vagyok kezdő szívásból. – Vigyorogtam le rá és értetlenül néztem végig, ahogy szinte lefejel, felül, nyom egy csókot az ajkaimra és kimászik az ölemből. Nem is tusom, mitől lepődtem meg jobban. A csóktól vagy attól, ami utána következett.
Hova az istenbe készül? Lepörgettem mindenféle feltételezést, de arra végképp nem számítottam, hogy néhány pillanat múlva visszatér, hanyag és koordinálatlan táncba kezd egy számra, ami történetesen akkor volt sláger, mikor kislány voltam. Már akkor is imádtam, most viszont a fülemig ért a szám.
Felém igyekezett, de megelőztem, mielőtt még elhasalt volna abban a kevés kerti bútorban, ami kint volt a teraszon. Felálltam és hozzásimultam. Már csak azért is, hogy megtartsam és azért is, mert ehhez volt kedvem. Azt hiszem, én adtam meg a ritmust is, ahogy csípőmet lassú, erotikus kavarásban ráztam neki. Már én sem voltam a helyzet magaslatán, számra bárgyú mosolyt terült és ismét az a Naima voltam, aki életének egy szakaszát egyáltalán nem felejtette el.

Minden részeg, beszívott tini ilyen, mint Leo vagy ez most csak nekem szól? Mert ha az összes ilyen ebben az állapotban, lehet, hogy lejjebb kellene adnom az igényeimet és a szottyadt, begyöpösödött munkatársaim helyett velük kéne lógnom. Vagy a húgommal, neki vannak vicces páciensei.
-Sokat dumálsz feleslegesen. Nem kell így viselkedned. Megértem azt is, ha normálisan mondod. De azért simogatja lelkem a tudat, hogy néha a melleim helyett a szemembe is tudsz nézni. – Mosolyogtam rá, hirtelen azt sem tudtam, merre vagyok. Kellett némi idő, míg végül feleszméltem és rájöttem, hogy épp táncolunk. Mondtam neki még valamit? Vagy csak azt hittem, hogy rábólintottam arra, hogy megmutatom, mennyire jól tudok szopni? Ez a cucc nem semmi. Utoljára fősulin szívtam, bár akkor, abban az időben mást is kipróbáltam. Csak mert felelőtlen és tudatlan voltam.
Karjaim a nyakában voltam, bár arra sem emlékeztem, hogy én tettem oda őket. Arra viszont emlékszem, hogy hozzásimultam és gyakorlatilag kezeibe tettem a fenekemet. Vigyorogtam, mint a vadalma, néha ellöktem magamtól, hogy aztán újra hozzádörgölőzzek. Néha elkaptam, amikor megtántorodott. Így ment ez percekig vagy órákig, fogalmam sincs meddig.
Fejemet hátravetve élveztem, ahogy ajkai bejárják a nyakamat, ujjaim addig a sűrű, göndör fürtök között találtak fogást. Ha tovább folytatja, képes leszek felvonszolni egy szobába. Pedig én nem az a fajta lány vagyok. Kihozza belőlem a fű. Világ életemben romantikus lány voltam, kislánykoromban hittem a hercegekben, akik majd eljönnek értünk, lányokért. Aztán csalódnom kellett és annál találtam vigaszt, akire a legkevésbé számítottam.
Talán ezért is engedem, hogy Leo így bánjon velem? Soha nem fogunk többet találkozni, akkor meg minek agyalok ezen?
-Szomjas vagyok. – Jelentettem ki, eltoltam magamtól és csak később, amikor már nagyot sóhajtva tettem egy lépést, jutott el hozzám mondandója. - Nem szeretem a sört. – Húztam el a számat, ahogy megláttam a sörös hordókat. Megigazítottam a táncolástól félrecsúszott blúzomat és stílusosan bemutattam néhány srácnak, akik tátott szájjal nézték végig a mutatványom. Melltartót kellett volna vennem? Nyilván…
Percek leforgása alatt értem azt a pillanatot, amikor már ha rágondolsz az alkoholra is hánynod kell. Na pont ebben a stádiumban voltam, amikor leültem a sziklakert egy hatalmas kövére. Mély levegőket vettem és az émelygés elmúlt. Hála istennek, az kén még csak, hogy összeessek, a kórházban kössek ki és fény derülne kilétemre.
-Tequila, azt szeretem. Hol van itt tequila? – Fogtam meg Leo kezét, botladozva átvágtam a tömegen, magam után húzva. Elsuhantunk egy beugró mellett, ahová esélytelen volt belátni. Az alkoholtól és marihuána okozta kábulattól vezérelve Leo-t a falnak löktem, nem számított, hogy esetleg ezzel fájdalmat okoztam neki. Megcsókoltam, mert ehhez volt kedvem és mert az elmúlt hónapokban erre esélyem sem volt senkivel sem. Ki voltam éhezve, az agyam tompa volt.
-Azt mondtam gimis vagyok? Rég voltam csitri… – Ezzel a mondattal újra ajkait kényeztettem, miközben ujjaimat a nadrágjába akasztottam.

Nyelve a számban, keze a fenekemen, a szívem zakatolt, az agyamra rászállt a köd. Erősebben markoltam nadrágját, ahogy alsó ajkamba harapott. A fájdalom, ami végigszánkázott bódult testemen tompult, amikor újra megcsókolt. Lábaimat terpeszbe nyitottam, mert szabad kezét megérezvén eszem ágában sem volt visszautasítani. Tenyerem a mellkasának feszült, otthagyva a nadrágot, milliméterekre a férfiasságától.
-De ne verd nagydobra.  - Szóltam rá és már épp ki akartam oktatni, amikor keze észrevétlenül húzta el az útból falatnyi bugyimat és ujja hozzáértő mozdulatokkal kényeztetni kezdte a csiklóm. Az az apró ellenállás, amit az agyam ordított, most végleg szertefoszlott. Homlokomat a vállára támasztottam, levegő után szomjaztam, pír lepte el az arcomat, ahogy arra gondoltam, bárki közénk léphet. Ettől a gondolattól csak még jobban beindultam. Nem kellett lenéznem, éreztem, hogy nem csak én vagyok felpezsdült állapotban. Pláne azok után, ahogy lenyalt ujjáról. Ajkamba haraptam, annyira szeretném már én is érezni az ő ízét. Halkan felnevettem és engedtem, hogy eligazgassa rövid szoknyámat és néztem, ahogy ellépett tőlem. Üggyel-bajjal összeszedte a tequilához valót, míg én  mosolyogva pillantottam néhány srácra, akik nagy szemekkel bámultak rám. Utóbb kiderült, félrecsúszott a toppom, kivillant bal cickóm és boldogan ringott, ahogy integettem nekik.
Kivettem a kezéből az üveget, magamhoz öleltem és ringó csípővel kifordultam a sarokból. Átverekedtem magam a tömegen, néha a vállam fölött hátrapillantva Leora. A lépcsőn sikeresen orra buktam, az üveg kiröpült a kezekből, de szerencsére szőnyegre esett. Volt olyan kedves, hogy megvárt a szoba bejárata előtt.
-Ura vagyok a helyzetnek. – Pattantam fel hirtelen, mielőtt még Leo felsegíthetett volna vagy a mellettem lebotorkáló srác a kezeimre lépett volna. Négykézláb masíroztam fel az emeletre, szoknyám rövidsége miatt a mögöttem haladók teljes belátást nyerhettek.
Elkaptam az üveg nyakát, szorosan rámarkoltam, nehogy megint eltűnjön a szemem elől. Leo ingét a markomba gyűrve vágtam ismét az ajtónak, keményen csókoltam meg, ujjaim a kilincsre fonódtak és belöktem az ajtót. Hát, nem épp erre számítottam. Nyögések, sikolyok, az jellegzetes hangja, amikor a falnak csapódik. Fejem oldalra billent, úgy néztem a vadul szexelő párocskát. Képtelen voltam levenni a szemem róluk. Mire észbe kaptam, már ki is bontottam az üveget, nagyot kortyoltam belőle és bátortalanul nyitottam be a szomszéd szobába. Nadrágjába akasztottam az ujjam, úgy rántottam be magamhoz és kapcsoltam villant, hogy bezárhassam magunkat. Na nem végérvényesen, de néhány órára biztos.
-Harsogjuk túl őket. – Mosolyodtam el, lábujjhegyre ágaskodva megcsókoltam és a kezébe nyomtam az üveget, hogy felforgathassam a szobát egy kotonért.

Koton, kell egy koton. A fiókban nincs, az asztalon nincs. Valahol pedig csak elrejtették őket. Meg kell találnom legalább egyet. Szeretnék, de eltántorítanak a tervemtől. Hagytam, hogy magához húzzon, hogy a nyakamba csókoljon, miközben alig bírtam megtartani az egyensúlyom. Néhány sötét pillanat és már nincs rajtam a toppom. Hűű, mindig ilyen nagyok voltak vagy csak azért gondolom így, mert be vagyok szívva? Nahát, nem gondoltam volna, hogy ekkorák. És amíg én melleim méretében gyönyörködöm, egy hatalmas tenyér takarja el a kilátást. Kezeim csípőm mellett lógnak hanyagul, erőm sincs, hogy felemeljem őket. Ólomsúlyok nehezednek a végtagjaimra, azt sem tudom, hogy kerültem az ágyra. Kényelmesen elnyúltam rajta, karjaim a fejem fölé emeltem, bárgyú mosollyal néztem fel Leora.
-Nem tök mindegy? – Könyököltem fel és oldalra billentett fejjel néztem, ahogy mindenhova tequilát locsol, majd sót szór rám és egy szelet citromot tesz ajkaim közé. Elmosolyodtam, egyfolytában vigyorgok, ez már nem normális. De amikor nyelve felfedező útra indult a melleim között, le a hasamon át, majdnem átharaptam a citromot. Savanyú lé csordogált a számba, kirázott tőle a hideg. Amíg Leo a nyalakodással volt elfoglalva, gyorsan kivettem a számból, lenyeltem a citromlevet, majd újra ajkaim közé kaptam a gyümölcsöt. Pont addigra, mire végzett a takarítással. Nem finomkodott, ajkamba harapva tűntette el a citromot, de nem szóltam egy árva szót sem, mert nem voltam beszámítható. Szédültem… ismét. Nem lesz ez így jó.
De időm sincs gondolkodni, agyamat egy másik érzés keríti hatalmába. Hátam felemelkedett az ágyról, úgy nyomtam magam kezei közé. Kezem a fejem fölül átvándorolt a hátára, megtalálva pólójának alját. Felgyűrtem és egy szusszanásnyi idő alatt áthúztam a fején és a földre hajítottam. Körmeim óvatosan hátába mélyedtek, éreztem növekedő erekcióját a csiklómhoz dörzsölődni, még egy érintkezés és remegve élvezek el. Épp ezért kimásztam alóla, már amennyire engedett. Úgy rám volt tekeredve, mint borostyán a falra.
-Nem megyek el. – Nyomtam az ágyba, lovagló ülésben ültem két combjára és a nyakába haraptam. - Ezt az előbbi citromos akcióért. – Aztán megcsókoltam a harapás helyét, a kulcscsontját, a mellkasát, nyelvem rátalált egyik mellbimbójára. Mikre vagyok képes, ha nem vagyok öntudatomnál. Egy gyors váltás és már ki is hámoztam a nadrágjából. A tenyerembe bukott, én meg csak néztem pár pillanatig. Ehhez én túl szűk vagyok. Hogy az istenbe? Lehajoltam és azonnal a számba vettem. Erőteljes húzásokkal fejtem, ügyelve arra, hogy levegőt azért kapjak. Aztán mikor már a szám zsibbadni kezdett, lekászálódtam róla és hanyatt vágtam magam.
-Szűk vagyok. – Toltam le magamról a szoknyát és már csak egy falatnyi csipkében feküdtem az ágyon. Tulajdonképpen most mit várok el tőle? Az előbb még tudtam. Kiment a fejemből. Csodás...

Robbanás szerű érzés, ahogy az idegvégződéseimen végigszánkázott a vágy. Ívben megfeszült háttal élveztem ajkainak és nyelvének játékát. Már el is felejtettem, hogy az előbb hajamba markolva késztetett mélyebb szívásra. Elképesztő, mikre vagyok képes, ha nem vagyok önmagam. Farkának mérete némileg kizökkentett a lelki egyensúlyból és lenyomta az önbizalmam is, de töretlenül nyaltam, szívtam, egyszer majdnem fogaztam is, bár visszaemlékezve egy régi pasimra, jobbnak láttam, ha nem próbálkozom.
A hátamon feküdtem, forgott a világ, zakatolt a szívem, sajgott a csiklóm, kényeztetésért könyörgött, amit aztán meg is kaptam. A lepedőbe markoltam, hangosan felnyögtem vagy sikítottam, már nem tudom, de túl akartam szárnyalni a szomszéd szobában kefélő párocskát. Felkönyököltem, közelebb csúsztam, magamban akartam érezni, mélyen és már nem törődtem azzal, hogy a testem talán képtelen lesz befogadni Leo hatalmas farkát. Rácsúsztam, felszisszentem, élveztem, lubickoltam az új érzésben, mozogni kezdtem… és vége.
-Ne már, ez valami rossz vicc?! – Dőltem vissza az ágyra, Leo feje a mellkasomon, farka bennem, nyála a mellemen. Ezt nem így képzeltem el. Felhúztam szemhéját, de semmi jelét nem láttam annak, hogy magánál lenne. Remek, most még el is áshatom a kertben, ha kiütötte véglegesen a fű-szesz kombója. Börtönbe kerülök – és nem csak gyilkosságért – kiskorú megrontásáért. Ezentúl nem ejthetem le a szappant, nem sminkelhetek, mert azt hiszik, miattuk teszem.
Tennem kell valamit… lelöktem magamról, felkapkodtam a ruháim, hiper sebességgel felöltöztem és mire végeztem, ki is józanodtam. Megragadtam a bokáját, lerántottam az ágyról és elhúztam a számat, amikor feje nagyot koppant a padlón. Nem volt eddig is elég hülye, most még jobban azzá teszem.
Mezítláb léptem ki a szobából, futottam a mosdóba és telemertem vízzel egy vödröt. Felmosó vödör volt, finom citrus illatot árasztott magából, talán nem kellett volna épp ezt használnom. Lassan, hogy észre ne vegyenek, visszamentem Leo-hoz és dühből vagy szimplán azért, mert segíteni akartam neki, leöntöttem a jéghideg vízzel. A szoba egyik végébe kucorodtam, felhúzott térdekkel és néztem, miként tér magához.
Nem hiába vagyok ennyire szerencsétlen. Egy normális kapcsolatom nem volt, ha mégis, akkor valami gebasz mindig volt. Életemben nem vonzódtam nálam fiatalabb sráchoz és most, hogy teljesen józan vagyok, jobban megnézve… erősen súrolja béna ízlésemet.
A víz elcsordogált hozzám is, ujjamat a tócsába nyomtam, mintákat rajzoltam a padlóra és vártam, hogy végre magához térjen. Addig is legalább volt időm azon gondolkodni, milyen mesével állok elő, ha nem emlékszik semmire. Majd azt mondom, hogy már így találtam rá és megvártam, míg felébred. Csak hogy tudjam, nem fulladt meg. Ez elég kedves gesztus, azt hiszem.
-Ébredj már fel. – Dünnyögtem magamnak mérgesen. Szerettem volna szexelni, régen járt már bennem bárki is. Erre tessék… az első ember is kidől. Ez nem az én szerencsém.

Nagyjából fél órát kucorogtam a sarokban, hátamat egy hatalmas szekrénynek vetve, erősen szuggerálva Leot, hogy magához térjen. Annyira nem így képzeltem el ezt az egészet. A fejem kitisztult, ugyanakkor fájt is a sűrű és émelyítő citrus illattól, ami körbelengte a szobát. Ragadt a testem a felmosó víztől és büdös voltam az izzadtságtól. Tökéletes kombináció ahhoz, hogy bárkit is elijesszek magam mellől. A hajam, amivel órákat töltöttem és egyenesre vasaltam, most nagy loknikban omlott a vállamra és hátamra.
Felhorkantam, szememet az égnek emeltem. Szinte éreztem, hogy a kis manőver után semmire sem fog emlékezni. Ezt akár a magam szerencséjére is hajthatnám. Egy kis porhintés arról, egy kicsi arról. Meg is fogalmazódott a terv a fejemben. Gonosz, ördögi mosoly villant át ajkaimon. Tenyeremet arcába nyomtam és eltoltam magamtól, kellő távolságra. Émelyegtem a szagától.
-Először is, te nem szexeltél velem. Én csak megtaláltalak, ellenben… – Itt megakadt a mondandóm, mert egy hatalmas, fekete bőrű nigger lépett a képbe, lemosolygott Leora, aztán beharapta az ajkát és eltűnt a lépcsőfordulóban. - … ellenben ő nagyon is élvezte. Látnod kellett volna, ahogy sírva elélveztél. Istenem, míg élek nem felejtem el. – Elmorzsoltam egy képzeletbeli könnycseppet a szemem sarkában, majd ismét komolyra fordítottam arcomat.
-Áh kamuztam, végignéztem, ahogy az a dagadt nigger megcuccol. Beteges vagyok tudom, de ez van. – Elővettem egy cigit és nemes egyszerűséggel rágyújtottam a szobában. Kint még mindig állt a bál, a zene hangosan dübörgött, az emberek ide-oda vándoroltak a folyosón, ki egedül, ki társaságban. Senkit nem érdekelt, hogy a nyitott ajtó mögött egy félmeztelen srác gubbaszt egy szintén félmeztelen lány előtt.
-Mellesleg van nevem. Ha kitalálod, mesélek még pár dolgot, amire nem emlékszel. – Kacsintottam rá és élvezettel szívtam a cigimet jobbnál jobb sztorikon agyalva. Már csak az hiányzik, hogy elhiggye. Akkor azt hiszem hangosan, rázkódva addig fogok nevetni, míg össze nem hugyozom magam. És akkor már nem csak izzadtság és citrus szag lesz a szobában.
Elpöcköltem a cigit a nyitott ablakon, reméltem, hogy nem valaki fejére vagy valami gyúlékony dologra. Egész közel hajoltam hozzá, láttam a szeplőkezdeményeket az orrán.
-Ez volt életem legrosszabb dugása és kivételesen nem az én hibám volt. – Kifakadtam, bevallottam, hogy egész végig hazudtam. - Nem dugott meg egy dagadt nigger sem és nem néztem végig. Én vagyok a csokoládé, akinek meg kellett volna olvadnia tőled, de elcseszted öregem. - Elhúzódtam tőle, visszaraktam a cickóimat a toppba, időközben kiszöktek onnan. Magamhoz húztam a cipőmet, kótyagos mozdulatokkal felálltam, de nem voltam még elég józan ahhoz, hogy elhagyjam a helyiséget, visszazuhantam a földre és Leot kértem meg rá, hogy a tömegben elvegyülve elfelejtsük ezt a félresikerült pásztorórát.
-Nem akarsz elmenni? Így is elég kínos a helyzet. – Kislányos módon hátat fordítottam neki, egy tincset az ujjaim közé csippentettem és forgatni kezdtem ujjam körül, szóra és pillantásra sem méltatva.

Magamra maradtam. Meglepett, hogy egyedül hagyott, azt hittem még érvelni fog az mellett, hogy maradhasson vagy esetleg rám mászik és követeli a jussát, aminek véget vetett a hirtelen jött lefagyása. Utána néztem, ahogy távozik a szobából és kidőltem a szekrény takarásából, hogy láthassam, hova tart. A fürdőbe ment, letörtnek látszott, bár nem tudtam eldönteni, hogy azért, amiket mondtam neki vagy azért, mert nem sikerült megdugnia. Mindenesetre azt hittem megkönnyebbülök majd, ehelyett ugyan olyan pocsékul vagyok, mint néhány perccel ezelőtt. Biztos megbántottam, de ő meg azzal bántott meg engem, hogy nem emlékszik a nevemre. Hogy nem lehet emlékezni a nevemre? Ritka név, az tény, de azért annyira nem, hogy ne lehessen megjegyezni. Kvittek vagyunk, mindketten sérült lélekkel váltunk el egymástól, a kérdés már csak az, melyikünk lesz olyan marha, hogy a másik után megy. Én hót ziher, hogy maradok a seggemen. Innen hallom a zenét, látom a fürdőszoba ajtaját és velem van a tequilám is. Levettem az üveget az asztalról anélkül, hogy felnéztem volna, letekertem a kupakot és nagy kortyot ittam belőle. Végig futott hátamon a hideg és majdnem az oldalamra gördültem, ahogy megláttam egy szőke ciklont a mosdó felé igyekezni. Simán bejutott az ajtón, nem akadt fent a záron és ez felkeltette a figyelmem. Persze aztán néhány perc múlva már ki is jött, én meg valamiért elengedtem az addig görcsösen szorongatott üveget. Nem is tudom, mit hittem. Szánalmas, ahogy itt ülök, kiöregedve ebből a buliból. Nem is értem, mit keresek itt és miért hagytam, hogy egy tizenéves elszédítsen és megdöngessen. Ennek ellenére mégis csak utána kéne néznem. Az előbb még kiütve igyekeztem életet verni beléje. Egyedül van a mosdóban, nem hagyná a lelkem, ha valami baja esne odabent. Elvégre most már ismerem, ha akarom, ha nem.
Állásba tornáztam magam, megigazítottam a ruhám, az üveget szorosan magamhoz öleltem és lassú, előre megtervezett lépésekkel elbotorkáltam a fürdőszoba ajtóig. Ott aztán halkan nyomtam le a kilincset és mentem a hang után. A szoba félhomályban és vízben úszott, az elhúzott zuhanyfüggöny mögött jól kivehető volt egy alak, gondoltam, biztos Leó az, nem is teketóriáztam, odamentem, elhúztam a függönyt és beültem mellé a kádba.
-A nevem Naima Peterson és újságíró vagyok. A városi lap küldött ide, hogy cikket írjak a fiatalkori drog-és alkoholfogyasztásról. – Magyaráztam nem túl lelkesen. Rá sem igen néztem, inkább a kád repedéseire fókuszáltam és néha lenéztem átnedvesedett ruhámra.
-Nem gondoltam komolyan, amit mondtam és sajnálom, ha megbántottalak, de te is ugyan ezt tetted velem. – Nyújtottam feléje az üveget és amikor nem érkezett meg a kar, akkor állítottam a kádba, kettőnk közé. Ha ez így fog menni, jobb lesz, ha kiszállok és elmegyek. Nem is értem, miért erősködöm és miért érzek bűntudatot. Ő csak egy srác, aki holnap már nem fog rám emlékezni.
A kád végében néztem, ahogy egyenletesen szuszog és egy percre azt hittem, hogy -  amíg én kiöntöttem a lelkem – elaludt. De nem, mert kinyitotta a szemét, vagyis azt hiszem kinyitotta a szemét. A szám sírásra görbült, még mindig dolgozott bennem az alkohol és a sértettség elegye. Kövér könnycseppek buggyantak ki a szememből, de lemosta őket a fejem fölül érkező vízsugár. Vacogtam és nem értem el a csapot, hogy melegebbre állíthassam. Egy tapodtat sem mozdultam, csak megböködtem a lábammal a lábát.
-Jól vagy Leo? – Tettem fel a nagy kérdést előre dőlve, fürkészve minden apró mozdulatát. - Ne hívjak orvost? – Kérdeztem szinte suttogva, bátortalan hangon. Utólag belegondolva, nem hiszem, hogy egy orvos jót tett volna neki, sőt, egyikünknek sem. Töménytelen alkohol és drog kering az ereinkben. Ezért akár le is csukhatnak minket, én pedig túl idős vagyok ahhoz, hogy bármit rám kenjenek.
Így maradt a B terv. Nézzük egymást szótlanul, míg valamelyikünk fel nem adja és magára hagyja a másikat. Vajon ő lenne az első, aki kiszállna ebből a kádból?