Marcus Porter

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Csendes, tisztelettudó, engedelmes fiú. Rengeteget olvas, így lexikális tudása nagy, amelyet azonban nemigen tud kamatoztatni. Bármikor, bármit mondhatsz neki, titoktartó, empatikus, mindig készségesen hallgat meg mindenkit. Szeret festeni, ücsörögni a fűben, állni az esőben. Végtelenül békés típus, minden apróságnak örül. Könnyen lenyűgözhető, még ebben a fertővel, és bűnnel teli világban is.

◆ negatív tulajdonságok: Már-már túlságosan megalázkodó. Pesszimista, nem épp poéngyáros. Csendessége olykor rettentő méretet ölt, van, hogy napokig meg sem szólal, némán tűri mindazt, mit művelnek vele. Rossz tulajdonsága még, hogy mindemellett rendkívül kíváncsi, néha ragaszkodó, mint egy kisgyerek, hangulatváltozásai igencsak feltűnőek. A kisfiús mivoltát meghazudtolva, a csendes srác képét megzavarva képes néha, sarkalatos esetekben dühöngeni.

◆ egyebek: Van egy Robert nevű macskája, akitől képtelen megszabadulni, ragaszkodik hozzá. Emellett Mimi nevű papagáját, melyet nagyanyjától örökölt, káromkodni tanítja.

Történet vagy szerepjátékos példa

Egyszer volt, hol nem volt, egy flordiai államban, 1993. július 29.én Emily egy egészséges kisfiúnak adott életet. Csakhogy Emily, aki feltörekvő színésznőként többre értékelte a vonalait, mint gyermekét, eldobta magától. Pontosabban egy szemetesbe. A kisfiú szerencséjére egy hajléktalan lelt rá, vitte árvaházba, esélyt adva a gyereknek, hogy túlélje, és ne jusson arra a sorsra, amelyre ő egykoron. Az első esély arra, hogy boldog lehessen.
Ahogy teltek az évek, a kisfiú szépen cseperedett, tanulgatott árvaházi társaival, ámbár 4 éves koráig egy szót sem szólt. Az időközben kiderült az anya személyisége, aki akkoriban sem ért többet, egy középkategóriás, narkós színésznőnél, börtönbe került, de a gyerek sosem került vissza hozzá. Egyetlen egyszer látogatta meg, kényszerből, a kisfiúnak pedig ekkor csendült fel első szava, melyektől a nővérek majdhogynem infarktust kaptam.
„Ribanc.”
Az anya, és fiú kapcsolata ennyivel semmisült meg, egyetlen szóval záródott le, és új fejezet soha többé nem nyílt. A szó valószínűleg Tommy taníttatásának köszönhető, és a mai napig él a még életben lévő nővérek emlékeiben.
A következő esemény az örökbefogadás volt, a fiúcska 6. életévében. Boldog volt, ahogyan új családja ahogyan mindenki más. Floridából New York városába költöztek, tanulmányait ott megkezdve csöppent bele a nagyvárosi életbe, tanult, okosodott, már akkor megmutatkozott éles esze. Az apácák által kapott neve elkopott, elrongyolódott, ahogyan előrehaladtak az évek, valódi anyja arcképe úgy törlődött az emlékekkel. Egyetlen testvére sem volt, a nevelőanyja meddősége miatt, de nem fogadtak mellé senkit. Külvárosban elég játszópajtása, barátja akadt, a közelgő, sötét felhőt pedig, naivsága, akkori jó élete miatt nem vette észre. Azt hitte, hogy egy tündérmesébe csöppent, hogy többé nem éri semmi baj. Tévedett..
Mai napig részletesen emlékezik arra a pillanatra, amikor történt. Egyedül volt otthon, iskolai szünetben. Nem várt senkit, barátai, akik addigra megkopva, de stabilan körülvették, nyaralni, dolgozni voltak. A tizenharmadik születésnapja közeledett. Megszokta már, hogy egyedül maradt, anyja, aki addigra valamiféle okból csont-sovány, beteges alkatú nővé vált, mindig hagyott neki pénzt, hogy rendeljen magának ebédet. Apja akkoriban, az ő látásmódja szerint mindig is morcos, haragos ember volt. Valójában az alkohol rabja le, anyja pedig ezért, félelmében vált más nővé. Az apja szeretőt tartott, olykor kisebb vagyonokat költött arra, hogy légyottjaik biztos közegben telhessenek el. De erről a fiúcska mit sem sejtett. Azon a napon sem, amikor apja beállított dél környékén. Nem látott rajta semmi különöset, nem is zavarta, mikor az öreg a fotelébe süllyedt. Csendesen, engedelmesen akart a szobájába vonulni, de az apa nem engedte. Ekkor látta meg azt a pillantást, azt a fajta csillogást szemében, amelytől rettegni kezdett. A torz vigyor, a kedves szavak, a félreérthető érintések, szavak. Nem fogta fel, nem tudta, minek köszönheti. Naivan hitte, hogy jó jegyei, közelgő születésnapja, az apai szeretet jelei ezek, agya diktálta belé azt. Ott kezdődött minden..
Évekig tartó zaklatás, beteges vágyak. Az anya nem tehetett semmit, hiába akart volna, nem tudott. Fenyegetések, veszekedések, könnyek. Senki nem segíthetett. Az addigi boldog, békés gyermekkornak vége szakadt, amint betöltötte a 13-at. Onnantól kezdve tűrhette apja mocskos szavait, kéréseit, és ha egyszer is ellenszegült, abból csak neki lett baja. Kék-zöld foltok, éjszakai rettegés, álmatlanság, elfojtott sikolyok. Az őrület határán állt, bábként érezte magát, akit madzagon rángatva irányítanak. Ismét nem beszélt, nem mosolygott többé, és hiába járt el hazulról, nem volt boldog. Mindenhol megtalálta. Lelkét bemocskolva törte össze álmait, testét összetörve taszította a pusztulás határára. Erőszak, és még több erőszak. Többé nem volt szükség az apjának szeretőre, tökéletes játékszert talált magának, tökéletes helyen. Senki sem gyanakodott rá, senki nem kérdezett többé. Pokol.
5 éven keresztül tűrte a gyötrelmeket, érzelemmentessé kovácsolva magát. Nem bízott senkiben, nem akart senki közelében lenni. Az apa egy idő után hiába próbálkozott, kimerült. Nem bírta többé. A fiú ekkor költözött el, hagyta hátra a mocskos házat, mindent, ami arra emlékeztette, mit tettek vele. Főiskolára akart menni, tanulni és egyben felejteni. Csakhogy az ember egyik pillanatról a másikra nem válik milliomossá, nem raknak elé házat, kocsit. A főiskola terve csődbe ment, a munka pedig csak egy félszobát engedett meg neki. Lépnie kellett, tennie valamit, de tanácstalan volt. Kapóra jött neki Las Vegas bűnös fergetege? De még mennyire..
Megtört, már rég romokban lévő lelke, megbecstelenített teste a kapzsi kezek, beteg vágyak újbóli oltára lett. Azt tette, amelyet soha többé nem akart, azt tette, hogy túlélje. A pillantás, amelytől annyira rettegett, többszörösen tekintett vissza rá, az eddig sötétben bujkáló, erkölcstelen lelket előbújtak, rá vadásztak. Szabad préda lett, szabad, de mégis pórázra kötve érezte magát. Egy lakás, egy macska jutott neki, egy név, egy notesz, melyben a nevek egymást követték. Éjszakák, melyek mocskosabbat ígértek bárminél. Egy lélek, egy test, egy fiú, aki bábként vált azzá, amivé csak akarták. Egy lélek, amely már elpusztult. A macskán és a papagájon kívül, mára már lakótársa is akadt. Igaz, nem beszélnek sokat, nem tárja fel neki titkait. Retteg, hogy az egyetlen közelében élő lény is meggyűlöli, megveti, és eltávolodik tőle. Fél egyedül maradni, retteg a sötéttől.