Marcel Lacarte

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: rajongó, kitartó, hűséges, művészi, határozott

◆ negatív tulajdonságok: rajongó, néha már zaklatásba is átmehet, szókimondó, gyerekes, könnyen lelkesedik

◆ egyebek: Tiffanyért bármire képes

Történet vagy szerepjátékos példa

Azt sem tudtam mennyi az idő, de nem is érdekelt. Végre hazaestem, mást sem akarok, csak egy forró fürdőt vagy lehet, hogy azt sem, csak a puha ágyamat. Ledobtam a felsőmet, a nadrágot meg csak kigomboltam, minden zavart és el is dőltem az ágyon. Végre... Fárasztó volt a mai nap, főleg a buli, szóval kijár végre a pihenés. A plafont bámultam, egészen különös mintákat láttam kirajzolódni, de hát meg sem lep, fogalmam sincs milyen cuccot nyomattam ma, de jó volt, megtette a hatását. Már kicsit kezdtem józanodni, de még közel sem voltam teljesen magamnál. Ismerős hangot hallottam, de elsőre csak annyit észleltem, hogy micsoda jó zene megy valahol, véletlen pont az egyik kedvenc számom, amikor rájöttem, hogy az én telefonon szól. Elvigyorodtam magamon, valószínűleg rá sem jövök, hogy ez tényleg a telefonom, ha nem érzem meg a zsebemben, hogy rezeg. A vigyorom csak szélesebb lett, ahogy megláttam a kijelzőn a nevet.
- Szia Lana, merre jársz egyetlenem? – kérdeztem és talán hallatszott kicsit a hangomon, hogy nem egészen vagyok tiszta.
- Hogy aludnék már, ilyenkor? – kérdeztem vissza felháborodottan, mintha nem tudná, hogy én éjszaka élek. Az igaz, hogy aludni készültem, de még ébren vagyok. Kicsit beállva, de ébren.Viszont a válasznál megnyugodtam. Lana sem vetette meg ma az alkoholt, meg még ki tudja mit nem, összevissza vihog, de azért értem, mit akar.
- Mi az, hogy nem tudod hol vagy? – kérdeztem rá felsóhajtva és beletúrtam a hajamba. Amikor elindultam, még be volt állítva, de már közel sem olyan, inkább csak kócos, de nem érdekel.
- Jó majd cuccozunk, de mondd meg hol vagy – szóltam rá, de válasz helyett egészen mást mondott. Vágyik rám? Kész a csaj... Vigyorogva felkeltem és felrángattam a nadrágom, ami félig lecsúszott. Elszórakoztam kicsit az övvel. Még mindig a képemen volt a vigyor, de hát ez van, ha be vagyok állva. Felszedtem a földről a pólómat, még jó, hogy a bakancs a lábamon volt, nem lenne rövid idő újra felvarázsolni. Egy kabát és mire észbekaptam, már kint találtam magam a hűvös levegőn. Mélyet szippantottam belőle, mielőtt autóba ültem. Betépve, na és? Repülni még így sem tudok. Szóval a város felé vettem az irányt, nem olyan nagy hely, nem izgultam, hogy nem fogom megtalálni a lányt. Végülis tudom hova ment ma, az a kiindulópont, aztán majd lesz valami. Nem messze a szórakozóhelytől rá is találtam, amint nem éppen visszafogott cuccban halad egy sikátor felé. Leállítottam az autót és kipattantam.
- Hé szépségem, nem arra van a hazafelé vezető út – kiabáltam kicsit talán hangosan. Kitárt karokkal haladtam felé, én már egészen józan voltam, de ő láthatóan nem. Vajon mit akart azzal, hogy vágyik rám? Egyből megölelem, aztán ahogy elengedem, kivettem a cigit a szájából. Bele is szívtam, hogy újra az anyag hatása alá kerüljek. A józanság ráér még, elvégre buli után vagyunk...
Soha többet nem akarok cuccozni... Lana... miért tetted ezt velünk?