Vágyott arra, hogy szükségleteit valaki kielégítse, s amíg végiggondolta a lehetőségeit, már ki is választotta a legmegfelelőbbet. Okostelefonjával babrált, majd egy alkalmazást indított el, ami egy GPS koordinátát dobott ki, majd mutatta meg a helyet egy interaktív térképen. A helyszín adatait azonnal átküldte kocsijának navigációs rendszerébe, majd indította a BMW-t, hogy a kellemes női hang elvezesse Zorahoz.
Az elmúlt öt, vagy talán már hat évben fizetett annyit a nőnek, hogy bármikor a rendelkezésére álljon, s a helymeghatározó rendszer volt a legegyszerűbb módszer arra, hogy mindig elérhető legyen. Egy telefonbeszélgetést meg lehet szakítani, az előre egyeztetett időpontokat fel lehet rúgni, de ha tudod, hogy az egyik kedvenc vaginád pontosan hol van, akkor megjelenhetsz nála és elviheted egy körre. Zora vállalta ezt, nem is tehetett volna mást, Zane nem engedte volna. Bár annak a vastag borítéknak valószínűleg több köze volt az egészhez, mint a határozott fellépésének, de ilyen távlatokban már ki emlékszik az egészre.
- Még hatvan méter és megérkezett. - jelentette ki a műszer, s milyen igaza volt, hiszen a térképen jelölt bár pontosan ott volt, ahol a technika megmutatta. Megigazította fekete nyakkendőjét, majd kilépett a kocsiból, hogy zakóján is megszabaduljon az alig ráncoktól. Az autót gombnyomásra zárta a riasztóval, majd indult a bejárat felé.
Azonnal kiszúrta Zorat, hiszen a nő olyan adottságokkal rendelkezett, amit nem lehetett nem azonnal kiszúrni, s bár ismerte a lágy vonalvezetésű test minden apró részletét, a hajlatok és idomok csodálatos játékát, a művészien metszett görbületek csodával faragott gyönyörét, mégis el tudott veszni bennük egy pillanat alatt. A nő háttal ült neki, s annyira el volt foglalva valakivel, hogy talán még az ajtónyitás sem keltette fel az érdeklődését, így rejtve maradhatott előtte, amíg az egyik sarkot kibérelte magának.
Lenémított telefonját vette elő, miközben leült és rendelt egy minőségibb sört, majd ujjai fürgén pötyögték be a Zoranak szánt üzenetet.

"Remélem zavarok."

A küldés gombbal indította útnak a rövid szöveges üzenetet, köznapi nyelven SMS-t, ami pár pillanattal később meg is érkezett, hiszen Zora irányából csippogó hangot hallott.

Hosszasan készülődtem a lakosztályom fürdőjében. Ma még a sminkkel is tovább vacakoltam, mint szoktam. Szeretem magam addig szépíteni, amíg nem találok semmi kivetnivalót sem. Egy kissé elgondolkodva nézem a saját tükörképem, ami most végre kipihentebbé vált, hogy két hétre eltűntem a világ szeme elől. Már rám fért. Élveztem a tengerpartot, élveztem, azt, hogy nem akadok ügyfélbe lépten-nyomon.
Automatikus mozdulattal lépek a gardróbomhoz, majd bemegyek, hogy kiválasszam a ma esti ruhámat. Igencsak nehéz több száz ruhánál, de most határozottan nyúlok az egyik, mélyen dekoltált ruhámért. [You must be registered and logged in to see this link.] feszesen simul a testemre, és kiemeli az alakomat. A tükör előtt állva elégedett mosoly játszik ajkaimon, majd előveszem a hozzá legjobban passzoló ugyanolyan színű magassarkúmat, és kiszedem a hajamból a csatot. Indulás előtt még beletúrok a hajamba, és a kedvenc parfümömet fújom a nyakamra és a dekoltázsomra.
A pillanat törtrésze alatt tudtam, hova akarok ma menni. Sietve szálltam be a kocsimba, és adtam a sofőrnek a címet, majd rágyújtottam, és a nyüzsgő esti város látványában gyönyörködtem. Élvezem az itteni életem, nem is tudom, miért nem jöttem idáig. Hiszen laktam már itt, de el kellett mennem, több okból is, végül csak visszahúzott a szívem.
A hely, ahová jöttem ma is nyüzsög, bár nem annyira, persze hét közben mit is várhatnék?
- Miss Vaughn! Örülök, hogy újra látom! Hogy van ma? - Szólít le a biztonsági őr, aki éppen utat csinál nekem, hogy bejuthassak.
- Köszönöm John... Még élek! - Búgom a fülébe lágyan, majd, a pult felé indulok, miközben rengeteg szem szegeződik rám. Féltékeny barátnők, megkapni akaró férfiak, majd meglátom Ash-t az egyik asztalnál egyedül. Irányt váltva megyek oda hozzá, hiszen ő a társam. Mindig ide jár. Tudja, hogy itt keresem az ügyfeleimet, mind a meglévőket, mind újakat is.
- Ash, megint kémkedsz a kedvenc lányod után? - Szólalok meg a háta mögött köszönésképpen, majd leülök vele szemben. Beszédbe elegyedtem vele, most nem akarok tőle semmit. Most pénzért akarom. Az kell nekem. Körüljáratom észrevétlenül a tekintetem, ám egy üzenet megzavar... "Remélem zavarok" A szám pedig azé a harmincas gazdag pasasé, aki talán a legrégebbi ügyfeleim egyike. De nem csak, hogy régi ügyfél, ő több annál. Kiérdemelte nálam a kedvenc ügyfél címet is annak ellenére, hogy nem veti meg az erőszakot. Talán ez kell nekem... Persze ebben az erőszakban némi gyengédség is van, és lenyűgöz azzal, hogy egyszerre tud erőszakos és gyengéd is lenni. Érdekes... Több lány panaszkodott már rá, de nekem sosem volt bajom vele, sőt...
Tekintetemmel keresni is kezdem, majd a hátam mögött meg is találja tekintetem a férfias arcvonásokat. Lágy mosolyt küldök felé, majd Ash felé nézek, aki éppen telefonál, így csak jelzek neki, hogy elmentem, és már meg is indulok Zane felé. Nem rohanok, ráérősen sétálok, csípőm kecsesen ring, és közben élvezem a rám szegeződő férfitekinteteket. Az ital a kezemben van, majd leteszem az asztalra, hogy csábítón odahajolhassak egészen közel az arcához.
- Te bármikor zavarhatsz! - Súgom a fülébe kéjesen, majd leülök vele szemben, és kiiszom az italom. Intek a pincérnek, hogy hozzon még egy vodkamartinit, majd Zane-nek szentelem minden figyelmem. - Hiányoztál... - Mondom enyhe megjátszott sértődöttséggel, hiszen ő már az elutazásom előtt is eltűnt. Persze nem vethetem a szemére, de a beszélgetést el kell kezdeni valahol. Ma játszani akarok...

Nem tartotta ostobának a nőt, sőt az egyik legintelligensebb embernek tartotta, akivel valaha találkozott, most mégis magára húzta a buta liba szerepét, és nem engedte el magától. Valószínűleg lett volna annyi vér a pucájába, hogy ha szemtől-szembe akar beszélgetni vele, akkor odamegy hozzá, benyúl a dekoltázsán és miközben a mellét masszírozza, a nyelvét ledugja a torkán. Aztán elmondja, amit akar és probléma megoldva. Sőt, el sem kellett volna mondania, hogy mi akar, hiszen mindig ugyanazt akarja: a nő testét egy körre.
Most azonban okkal küldte a telefonra az üzenetet, akarta a távolságot kettősük között, hogy Zora csinálja, amit csak akar, de tudjon arról, hogy Zane figyeli. Talán valami előjátéknak is fel lehetett volna fogni, ha a nő nem rontja el a dolgot, de most, hogy megtörtént a baj, valami újat kell kitalálnia.
- Hiányoztam? Egy pillanatra megzavart a dekoltázsod, nem láttam a tekinteted hova vándorolt... A tárcámnak, a farkamnak vagy nekem szólt a vallomás? - mosolyogta el magát fölényesen, de csak ajkai vállalták be a grimaszt, arcának többi része nem vett részt színjátékban. Ezért inkább rendezte ábrázatának izmait, majd aprót kortyolt a sörből, ami hűvös mámort csúsztatott végig a torkán.
- S miben zavartalak meg? Mit keresel ebben a lepukkant bárban? - tulajdonképpen úgy volt bele, hogy ami nem üti meg saját diszkójának a mércéjét, az nem is érdemli meg a figyelmét, hogy megtalálja a hely szépségét. S ez a csehó, ez az alkoholszagtól bűzölgő szarkupac nem volt olyan hely, ami megérdemelte Zane Bishop figyelmét, így vált lepukkantá a szemében. - Azt ne mondd, hogy ügyfelet kerestél, mert akkor azonnal felállok és itthagylak.
Kortyolt megint a söréből, majd miután letette, kicsit közelebb hajolt a nőhöz, hogy aztán lenyajta a habot a szájáról és elvesszen a mélyen dekoltált ruha adta látványban. - A melledet, látni akarom. Vedd elő mindkettőt.

Szándékosan mentem oda Zane-hez, hiszen rettenetesen untam ma Ash társaságát. Sőt, már a hely sem a régi, mert amikor utoljára itt voltam, színesebb volt, nívósabb. Most pedig zene címén valami vinnyogást hallok, és kezdtem aggódni, hogy az estémnek lőttek. Erre Zane megmentette az estét. Tudom, hogy vele töltöm ma az éjjelt, és tudom, hogy játszik ő, de most ebben a percben fogalmam sincs, mit akart. Nem ismerem úgy... A vágyait ismerem, de mikor belementem ebbe a részébe a dolgoknak, hogy GPS-en keresztül bármikor megtalálhasson, nem tudtam még, mivel jár ez, hogy mit akar ezzel elérni? Nyugodt tekintettel méregetem az arcát, és próbálok rájönni arra, hogy mire gondolhat, de jobb mint én, elrejti a gondolatait.
- Mindegyik külön-külön? Vagy mind a három? Esetleg csak te? Előfordulhat bármelyik alternatíva, lássuk csak... - Illesztem mutatóujjamat az államhoz, mintha gondolkodnék, de tudnia kellene a választ. Egy kis játék, egy vad éjjel, amiért fizetnek is... Nem, ha ő így játszik, akkor én meg máshogy, tudja milyen makacs tudok néha lenni. Tudja, hogy megkaphat, de persze bizonyos kereteken belül.
- Ez a lepukkant hely hetekkel ezelőtt még nem nézett így ki... Bár akkor sem ért fel a te diszkóddal - Jegyzem meg bájosan. Kortyolok az italomból, miközben kitartóan tartom a szemkontaktust, amíg közelebb nem hajol, hogy megérezhessem a kölnije illatát, majd kérdez, vagy inkább követel. Szeretem a határozott pasikat, de a kérésének sajnos nem tehetek eleget.
- Ez nyilvános hely - nézek rá megkomolyodva. - Drágám, én nem vagyok amolyan olcsó utcai prosti, aki egy nyilvános helyen mutogatja a melleit! Neked bárhol, bármikor, kivéve nyilvános helyen! - Szólalok meg a füléhez hajolva kéjes hangon, majd belekortyolva az italomba nézek vissza rá. Remélem nem felejtett olyan sokat. Azért, hogy azt tehesse velem, amit, nekem is van pár kikötésem. Luxus prostiként megengedhetem magamnak, hogy megválogassam az ügyfeleimet, és ha egyet elvesztek, jön helyére több is. De Zane más. Az az ügyfél, akinek igyekszem a kedvébe járni, de persze azért ne essen túlzásokba. Elgondolkodom, vajon ezek után mit hoz még az este?

- Igen, ez egy nyilvános hely, éppen ezért nem kértem, hogy vedd le az egész ruhádat. De ha így játszol, akkor... - nem fejezte be a mondatot, szándékosan. Bár egy mondatot nem lehet véletlenül félbehagyni, esetleg csak a sokk hatására vagy ha éppenséggel valaki más a nyelvét röppenti át, párját keresve. Most azonban egyik eshetőség sem állt fent, csak Zane gondolatvilága szabott gátat a válasznak. Ült a helyén, szopogatta sörét és nézte az előtte ücsörgő nőt.
Ha arról lett volna szó, hogy hogyan mutat mellette Zora, akkor akár egy életet is el tudott volna vele képzelni, hiszen igencsak dekoratív volt a maga nemében. Szép, gyönyörű és ahol kellett gömbölyded, de pontosan ennyi volt számára a másik. Érzelmek sosem keríették hatalmukba a rossz lányok társaságában, olyan rideg tudott lenni velük, mintha a fagyos pokol az ő szívéből eredt volna.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. - jelentette ki szenvtelen hangon, majd visszadőlt a fülke kényelmes bőrtámlájára.
Nyugodtnak tűnt, de ha szokása lett volna, hogy tikkel a szeme, már régen szélvihart indukált volna szempillájának rebegtetése. Gyűlölte, ha ellenmondanak neki, ha valaki megengedi magának azt a fertőt, hogy az ő szavával szembeszáll. S bár Zora feszegethette a határokat, voltak amiket neki sem nézett el. Hogy nem tárulkozott ki előtte, lényegtelen hiszen maximum egy fél órán belül teljes meztelenségében fogja csodálhatni az idomokat, majd torkot szélesítő erőszakkal fogja a falloszát a nő szája közé paszírozni. A válasz kérdésére azonban már egy másik tészta volt, mellyel nem megsértette, hanem semmibe vette - legalábbis Zane Bishop fejében így csapódott le a felelet hiánya.
- Kezd untatni a helyzet. Keressünk egy csendes helyet, ahol leszophatsz. - hangja még mindig rideg volt, olyan hidegen hűvös, hogy szinte meghalt körötte minden. Újabb kortyot nyakalt be a poharából, majd pár napos borostáját kezdte simogatni jobbjával.

Felrémlik egy múltbéli pillanat, mikor Ash megkérdezte, miért hagyom, hogy ez a férfi megüssön, miért megyek el vele egy körre, mikor tudom, hogy milyen? Jogos kérdés, hiszen majdnem meghaltam. De ez a kulcsszó. Majdnem. Zane durva férfi, de mégsem ölne meg... Legalábbis azt hiszem. Magam sem tudom, mi izgat fel abban, mikor a torkomra fonja ujjait, melyek egyre csak szorosabbá válnak, és én levegőt kapkodva próbálok felülkerekedni rajta. Az egyik részem... egy apró kis részem fél tőle, de az erősebb felem vágyik rá, akarja az ilyen együttléteket.
- Tudod nagyon jól, mi a válaszom erre Zane! A testedre vágyom, de azzal a többi is együtt jár nemde? - Teszek fel egy költői kérdést, miközben újra és újra végigmérem a férfit. Szép test, izmos, kidolgozott mellkas... Egy tetoválás a hátán. Sosem kérdeztem mi célból, de nem érdekelt. Ez csak érdekkapcsolat. Ő vad, kegyetlen szexet akar, én pedig a pénzét... Ez a megélhetésem. Tudom a dolgom. Ismerem Zane szabályait. Mégis szeretem feszegetni a határokat.
Sosem voltam jókislány. A szabályok nem nekem valók, és egyik sem ijesztett meg. Tudom, milyen férfi ő, mégsem menekülök fejvesztve. Tudok a diszkójáról, és tudom mire használja. Nekem ennyi épp elég.
A számhoz emelem a poharam, majd egy pillanatra megáll a mozdulat, amint meghallom a következő kijelentését. Érdeklődve vonom fel a szemöldököm, miközben kortyolok a poharam tartalmából. Zane az a fajta fickó, akihez kell egy kis alkohol, hogy a fájdalom, amit okoz enyhébbnek tűnjön. Kevésbé fájdalmasnak.
- Igazán csábít az ajánlat Zane. De mi lenne, ha nyugodtan elfogyasztanánk az italainkat, és utána azt tehetsz velem, amit akarsz? - Teszek neki most én ajánlatot. Kíváncsi vagyok, ma milyen hangulatban van. Tudni akarom, mielőtt innen elmegyünk. Hangja rideg, de mégsem veszem fel, hiszen Zane szinte mindig ilyen. Nem tudok olyan pillanatot felidézni, mikor nem volt ilyen. Bár mikor tíz percig öntudatlan voltam, akkor láttam az arcán valamiféle érzelmet, miután felébredtem. Talán nem akart sittre kerülni. Nem tudom... Nem is érdekel... Újabb korty csúszik le a torkomon, miközben egy pillanatra sem veszem le a tekintetem róla... Gyorsan iszom ki a maradék pár korty italom, és kérdőn nézek rá, hogy ő még maradna-e, vagy ha úgy érzi, akár indulhatunk is...

Megmosolyogta a lány felvetését, majd rendezte a vonásait, hogy válaszoljon Zoranak. - Nem, nem jár együtt. A farkamat bármikor megkaphatod, a pénzemet pedig, ha teljesítesz... Bár arra eddig sosem volt panasz, ugye?
Végigmérte a nőt, gondolataiban felidézte azokat az éjszakákat, amikor a másik ánuszába mélyítette a falloszát, amikor Zora garatába tolta hosszú lőcsét. Mindegyik alkalom más volt, s mindegyik pillanatot élvezte a közösüléseik során. Igen, közösülés. Sosem nevezte volna ezeket a légyottokat szeretkezésnek, csak dugásnak, kefélésnek. S a nő ebben nagyon jó volt.
- Elég szokatlan, hogy feltételeket akarsz szabni. - ivott apró kortyokkal a poharából, majd letörölte a száját és folytatta. - S bármennyire is vonzó lehet, ha neked is beleszólásod van a kettőnk dolgába, mégis jobban áll, ha csak a szexre koncentrálsz. S ha már itt tartunk...
Gyorsan körbenézett a bárban, majd a hátsó kijáraton akadt meg a szeme. Pár pillanatig még elnézte az ajtót, majd felállt és Zora mellé lépdelt. Egészen közel állt meg a másikhoz, combja érintette a nő vállát, majd balja Zora hajába túrt és hátratépte azt, hogy tekintetük találkozzon ebben a fájdalmas pillanatban. Elnézte a gyönyörű vonásokat, az oly' gyakran élvezett ajkakat és azokat az igéző szemeket, amikben annyra sokszor látta a szenvedély összetéveszthetetlen csillogását.
- Gyere, most akarlak a sikátorban. - pillantott újra vészkijáratra, majd emelni kezdte kezét a nő frizurájával együtt, akár jött vele a másik, akár nem.

Sosem tudtam megmondani mi vonz ebben a férfiban. A közösüléseink sosem voltak gyengédek, sőt! Durvák voltak, durván erőszakolt meg. Mert ez már abba a számba megy. Még munkásságom kezdetén el kellett tűrnöm, ha megütnek, vagy olyan mélyen hatolnak a garatomba, hogy szinte fulladozom, hogy az erős kezek elzárják a levegő útját a tüdőmbe, amikor bilincsbe verve fekszem tehetetlenül, és úgy dugnak ahogy akarnak akár többen is. Zane ezekre emlékeztet, amit el akartam felejteni, valahol mégis más ez az egész. Mégis van benne egy cseppnyi törődés, egy kis odafigyelés, hiszen titkon még vágyom az ilyen együttlétekre, mikor kurvának néznek, egy út széli senkinek. Bizarr vágy, mégis bennem van.
Zane az egyetlen ilyen ügyfelem, aki megteheti ezt velem, de ennek múltja van.
- Tudod, lehet, hogy igazad van! Kérlek... ne haragudj! - Veszek fel egy színpadias arcot. Az a szerencsém, hogy színészkedni megtanított ez a szakma. Voltam már feleség, testvér, anya, szomszéd, rendőr, ápoló és ki tudja, még mivé kellett változnom. Zane nem szereti, ha feltételeket szabok neki, mégis élek még... Nem fog megölni, jobban fél ő a börtöntől, mint mutatja. Nem ismerem őt, fogalmam sincs milyen volt a múltja, de biztos kellemetlen, ha ilyen felnőtté vált. Különösebben nem is érdekel, az ügyfeleim vagy beszélnek magukról, vagy nem. Sosem kérdezek. Ahogy megérzem a combját karomon, ahogy a hajamba markol erősen, kéjes sóhaj hagyja el ajkaimat. Néha jól esik az agresszív dugás. Ash figyel minket, de nem avatkozik be. Erre külön megkértem annak idején.
- Sikátor. Zane, meg tudsz lepni! - Hallatszik vágyakozó hangom, de ez csak játék. Most még. Ahogy emeli a kezét, felemelkedem én is, drága volt a hajam karbantartása, és nem Zane fogja tönkretenni azt. Ruhám pántja észrevétlenül csusszan le vállamról. Zane szemmel láthatólag nem foglalkozik a bent lévőkkel, de engem sem érdekel.
- Kérlek... Tedd meg velem, amit akarsz! - Veszem fel a szerepem, tudom mi következik. Kiértünk, s hátamat a hűvös falnak támasztom. Kezem szemérmetlenül siklik végig férfiasságán, s nem tudom, mit fog tenni, de bátor mozdulatom nem marad viszonzatlanul.

Meglepetés? Bah! Egy vénülő kurva ostobán rossz alakítása, amit csak a fiatal, elsőbálozók vesznek be, akiknek Zora jelenti az első együttlétet egy nővel. Zane azonban átlátott a másikon, s pontosan tudta, hogy a buja vágy csak a pénznek szól a zsebében és nem neki, de még csak a farkának sem.
Gyorsan követték egymást a lépéseik, majd pár pillanattal később már a hűvös sivatagi éjszakában találták magukat egy bűzös és nyirkos sikátorban. Nem olyan hely volt, ahol egy kellemes pásztorórát eltöltene az ember a szerelmével, hiszen a kukák bűzös szájszaga, a csőcselék hányadéka és vizelete, az eldobott műanyagflakonok és kiolvasott újságok mind rossz érzés keltettek azokban, akik akár csak egy lépést is tettek a mellékutcába.
- Tudod, hogy nem kell kérned. - húzódott ragadozóvigyorra ajka, majd egy hatalmas pofonnal jutalmazta, amiért Zora olyan bátran kezdeményezett. Persze a saller nem volt akkora, hogy a nő elveszítse az egyensúlyérzetét, de eléggé fájhatott, annyira elvörösödött a másik arca.
Ez volt az a pillanat, amikor a szemét életre kelt tőlük majdnem tíz méterre, és a gyéren megvilágított sikátorban egy arc kúszott elő a piszok közül. Egy üveget szorongatott, szakadt és mocskos ruhákat viselt, valamint olyan bűz áradt belőle, hogy szinte hányni lehetett volna tőle. Nem szólt semmit, csak meghúzta az üvegét, amiből kétes eredetű, sötétzöld folyadék roncsolta tovább a szervezetét.
- Ne törődj vele. - fordult vissza Zane tekintete Zorara, majd folytatta. - Térdelj le és nyald be a farkam tövig. - a hajléktalan fogatlan vigyora olyan szélesre nyílt, mint a Hold ez első negyedben, de a mosoly nem tartott sokáig, hiszen elfordult a kettőstől, hogy barátját keltse fel, aki mellette aludt el. S pár pillanattal később már hat szempár meredt Zora ajkaira, várva a szopás kezdetére.

Drága italok, drága ruhák. Csillogás. Ez való nekem. Ahogy kifelé haladunk Ash-re pillantok, és rájövök arra, amit ma valójában akarok. Gyengéd szenvedélyt, szeretve lenni, még ha képtelen vagyok viszont szeretni. Mégis kimegyek Zane-nel a bűzölgő sikátorba, pedig egyre jobban gyűlölöm az érzést, hogy ott keféljek. Nem vagyok utcalány, akit egy halom szeméten is meg lehet dugni, vagy alázni. A szakmám elismer, és nem egy lány szeretne idáig eljutni. Korom ellenére is csinos, feszes testemmel teljesen felé fordulok, holott már tudom, hogy ma este nem kaphat meg. Sem holnap. Sem jövő héten... Soha. Valami eltört bennem a stílusa miatt. Régebben nem volt mindig ilyen. Néha egész törődő volt, de most...
A pofon égette bőröm, és a döntés itt ordibált a fejemben. A szórakozóhely előtt ott a kocsi, még ha a sikátoron keresztül menekülnék... Állom a tekintetét, s nem a vágy lobban fel, hanem a harag. Hallom a zörgést, majd a csövesen nézek végig és elkap a hányinger. A méla undor...
Visszanézek rá, s az ajkait figyelem, ahogy formálja a szavakat. Döntöttem, és döntésem végleges, de nem láthatja rajtam. Végighúzom mutatóujjamat mellkasán, érezvén az öltönye finom anyagát, majd kezem lecsusszan a mellkasáról a hasára, végül a farkára, amit kezem erősebben fog, de mégis vágyakozva, majd arra készülök, amire kér.
- Rendben, Zane, legyen ahogy akarod! - Teszem meg a mozdulatot arra, hogy azt akarom tenni amit kér, de közel sem. Lábam hirtelen lendülve találja el a leggyengébb pontján, térdemen érzem a golyóit, erőteljesen a csontomnak ütődnek, de én még hozzá is passzírozom az ágyékcsontjához, ahogy a farkát is. Még szerencsém, hogy tanultam önvédelmet. Tudom, hogy ezzel fájdalmat okozok, olyan mértékűt, hogy összeesik, én pedig idegesen taszítom el magamtól.
- De nem itt, és sehol máshol sem! - Köpöm le, miközben nem foglalkozva a csövesekkel kapom le a magassarkút, és kezdek el rohanni. Pár száz méter, de mintha csak pár centi lenne. Magamon is meglepődöm, s szerencsémre a kocsim még mindig ott áll. Hajam csapzott, a sofőr kint cigizik, de amint meglát, már a kormány mögé ülve kérdezi az úti célomat.
- Mindegy Jack, csak messze innen padlógázzal - Nem ijedtem meg, csak elegem lett. Dühös voltam. Nem érdekelt. Nekem nem kell olyan ember, aki megaláz. Valamit megláttam Ash tekintetében, és nem tudok másra gondolni. A táskámban kotorászok, majd letekerve az ablakot kivágom a telefonom, még véletlenül se találhasson rám, megtorolni azt hogy tönkretettem a családfáját. Cigire gyújtok, idegesen szívom el.
Valami megváltozott, és magam sem tudom, hogy mi, csak érzem. Nem akartam több pofont. Vagy ütést... Luxuskurva vagyok az istenért, nem vagyok köteles mindent elviselni!A sofőrtől elkérem a telefont, hogy Ash-t hívhassam... Várom őt. Ma éjjel az övé lehetek, ha akarja... Sosem mond nemet, hisz belém esett. A társam, akivel együtt vezetjük ezt a kis bizniszt. Kihasználom? Igen... De most nem számít.