Megint szombat, megint egy puccos rendezvény. Legszívesebben el se mennék, csak a csinos kísérőm tarthatja bennem a lelket. Már egy hete megbeszéltük, most délelőtt mégis előkaptam a telefonomat és küldtem neki egy incselkedő sms-t.
,, Aztán ne merj, lélegzetelállítónál szebb lenni, mert nem az intenzíven tervezem tölteni ezt az éjszakát... bár ágy ott is van! "
Párszor már elkísért Miranda, nem is tudom, talán háromszor, négyszer a közelmúltban. Ez nálam felettébb különös. Sosem szoktam ilyen gyakran ismételgetni a lányokat, de benne valami megfogott. Az általában a szüleimnek is tetszik, ha ugyanavval a lánnyal látnak, ami valljuk be, nem gyakran történik meg. Biztos nem lennének olyan boldogok, ha tudnák, hogy fizetek érte. Bár az is lehet, hogy a kotnyeles hugicám már köpött. Végül is teljesen mindegy. Azt teszek az életemmel, amit akarok.. többnyire. A lényeg csak a megjelenésen van.
Délután belebújtam a szmokingba és beszálltam a kint parkoló Mercedeszbe, és intettem a sofőrnek, hogy mehetünk. Ilyenkor sokkal biztonságosabb a sofőrszolgálat, ha beszáll mellém a lány, akkor biztos nem tudnék az útra koncentrálni. Kíváncsi vagyok, mit vesz föl, illetve sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy mit veszek le róla. Gondolkodtam rajta, hogy küldjek neki valami szépet, de az eddigiekből úgy láttam, hogy ő is nagyon kreatív tud lenni. Az ajándék még bőven ráér.
Ahogy a kocsi megállt a ház előtt, megigazítottam a csokornyakkendőmet, és hagytam, hogy a sofőr felcsöngessen, aztán kinyissa a másik oldalt lévő kocsiajtót a lánynak. Már a sötétített üvegen keresztül megbámultam, ahogy kecsesen lépked. Megnyaltam a számat és ahogy beszállt egy lágy csókkal üdvözöltem.
- Mesésen nézel ki.- hordoztam végig rajta a tekintetemet megint, most közelebbről.

Ma az egyik kedvenc ügyfelemmel van találkám. Már törzsvendégnek számít nálam Ezra. Furcsa, mert rendes pasi, meg jó pasi is. Mind a 10 ujjára foghatna egy nőt, bár ezt meg is teszi. Na de arról beszélek, hogy általában nézve ő egy igen jó parti, és még is nincs lekötve. ritka egy gyöngyszem annyi biztos. Én legalább is nagyon kedvelem, és szeretek társaságot nyújtani számára.
Ma este is egy rendezvényre kell őt elkísérnem, amit már múltkor megbeszéltünk, de úgy fest valaki tűpárnára ült, mert készülődés közben ért az sms se.
„ Intenzívre nem tervezem menni Tanár úr, ágyba annál inkább, bár…azon kívül is jó. A lélegzetelállítást pedig bízd csak rám,ami azt illeti épp most léptem ki a zuhany alól, és pucéran olvasgatom az sms ed rád gondolva és arra, hogy foglak kikészíteni!”
Az a dolgom, hogy flörtöljek, és ezt meg is teszem. Vele pedig könnyedén megy a dolog, mert ahogy már mondtam élvezem a társaságát. Ő nem az a fajta sznob, aki csak iszunk és dugjunk. Vele lehet beszélgetni bármiről. Na de térjünk vissza az estéhez.
Miután elküldtem az sms t belebújtam végre teljesen a ruhámba, mert hát füllentettem az sms ben, hogy meztelen vagyok, de így az ő gondolatai már is rajtam járnak, és nem máson. Szóval belebújtam [You must be registered and logged in to see this link.], ami ugyan elég sokat takar, de még is mutatós, és kívánatos benne az ember lánya. A ruha alatt, hogy mi volt? Melltartó az nem, és ezen kívül csak egy falatka bugyi harisnyatartóval, és fekete harisnyával.
Tudtam, hogy zsúfolt lesz az este, és ismerősökbe, vagy is kuncsaftokba is futhatok, ahogy ők is belém. De mivel én elég jól tartom a számat, így kölcsönös a bizalom az ügyfelek között, így midig úgy teszünk, hogy nem ismerjük egymást. Így nyugodt szívvel járok ilyen estélyekre.
Készen vártam, hogy jöjjön értem Ezra, és szokásához híven nem is késett. A kocsiba ülve csókkal üdvözölt, ami elől nem tértem ki.
- Remélem, azért nem fogsz nekem megfulladni, bár tetszik az újra élesztés – ezzel vissza is csókolt, mi több. Hozzá simultam.
- Tehát ma este mi a szerepem. Barát, barátnő? – léptem egyből a lényegre, mert hát nem mindegy hogyan viselkedem az este folyamán. jó, jó nem ez az első eset, de jobb azért ezt tisztázni mindig. Ki tudja nem e ott van egy másik , normális lány, akit csak féltékennyé akar tenni egy másik nővel, akiről a végén kiderülne, hogy csak barát, és leszbikus.
- Az ár nem változott, sőt milyen ilyen jó ügyfél vagy ma csak a kisérést kell kifizetned, a szex ingyen lesz –rákacsintottam, és kezem az ölébe csúszott azt végig simítva újabb csók közben. Rámenős vagyok? Lehet, de még mindig az üzleti megbeszélésnél tartunk.

Szinte kényszerítenem kellett magamat, hogy ne gondoljak folyamatosan a lány meztelen testére, ahogy kilép a zuhanyból, de a vízcseppek még ott csillognak napbarnított, tökéletesen selymes bőrén. Az erekcióm csak hátráltat, egyrészt nem marad elég vér az agyamban, hogy tisztán gondolkodjak, másrészt igazán feltűnő jelenség, a nadrágba is alig bírom belekényszeríteni.
Egy új lánnyal nem kockáztatnám meg az üdvözlő csókot, félő, hogy akkor még nem ismer eléggé, a lehengerlő énem nem hagy neki elég időt, hogy azt észrevegye. De így, hogy már ismerjük egymást szinte magától értetődőnek tekintem, hogy nem ellenkezik.
- A határát súrolod az életemet veszélyeztetőnek. - duruzsoltam bele a fülébe, mély férfias hangomon. Koncentráltam, hogy ne keltsen életre semmit a nadrágomban, pedig már egy szimpla csók is mennyire felizgat tőle! A tény, hogy a sofőr is egy légtérben tartózkodik velünk valamennyit segített, bár simán ki tudnám zárni a tudatomból és csak a lányra koncentrálni. Itt rögtön nekiesni a hátsó ülésen. Végül is... senki nem lát be.
Enyhén megráztam a fejem, hogy az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat kikerüljem.
- Barátnő. Ha kérdezik mivel foglalkozol, amit csak abban az esetben tartok valószínűnek, ha anyám váratlanul felbukkan, akkor még tanulsz. Akármelyik borostyánligás egyetemet megnevezheted. - apró gunyoros mosoly bújt meg a szám sarkában. Minden a látszatról szól ebben a világban, anyámnak is bőven elég lesz ennyi.
Egy mosollyal nyugtáztam a szavait. Most már nem bírtam ellenállni az érintésének, a nadrágom keményen nyomódott a tenyerének. Csók közben fölé hajoltam, majd ahogy húzódtam el, a biztonsági övét is a helyére kattintottam, majd a sajátomat is becsatoltam.
Hatalmas önerő kellett mindehhez, főleg, hogy a sofőr még csak közbe se köhintett, mintha észre se venné, mi folyik a hátsó ülésen. De amikor hallotta a kattanást automatikusan elindult a rendezvény felé.
- Akkor jobb, ha még egy ideig nem ingerelsz, ha szeretnél ma este keresni is, mert nem állok távol tőle, hogy kihagyjuk az eseményt. Rögtön felvinnélek a legszebb lakosztályba és felavatnám veled a hotelt. - kacsintottam rá, miután a fülébe suttogtam a szavakat.
És minderre sor is fog kerülni, csak még kielégítem a szüleim óhaját is. Különben is jól áll nekem a szmoking, egy héten egyszer megengedhetem, hogy pár órácskát el is töltsek benne, mielőtt a mosodába viszem. Általában mindig gyűrötten végzi a padlón, akárhogy próbálkozom.
Mikor megérkeztünk, kipattantam és én nyitottam ki neki az ajtót, aztán tartottam a kezemet, hogy segítsek kikászálódni. Ha ez megvan, akkor pedig a karomat nyújtom, hogy belém karolhasson.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?- néztem rajta végig megint aztán nyomtam egy apró puszit az arcára és megindultunk befelé.

Hogy elégedett voltam e? Nagyon is, ami az illeti. Főleg a szavait hallva. Éreztem a hangján, hogy mennyire nem sok kellene ahhoz, hogy rám másszon. Szeretem ezt, azt ahogy a férfiakra hatok. Azt, amit képes vagyok pár szóval előcsalni belőlük. Azt, hogy azt hiszik ők játszanak velem, pedig nagyon is én vagyok a játék vezetője.
- Megvizsgáljalak jól vagy e? – néztem kacéran rá, és közben az ajkamat harapdáltam. Elkuncogtam magamat, ahogy megrázta a fejét. Ejnye, hát hol az ön uralom. Hogy bántam volna e azt, hogy a kocsiban játszunk kicsit egymással a buli előtt? A válasz nem. Bírom Ezrát , a szexet is vele nagyon is. Pontosan tudja, hogy mit akar, hogyan akarja azt. És talán ő az egyetlen olyan ügyfelem, akivel tényleg jó az ágyban, és tökéletes orgazmust tud okozni. Talán az ingyen szex mellé ma már más ajándékot is kap tőlem, hiszen elég régóta az ügyfelem, és úgy fest tartós is fog maradni.
- Szóval a szülők azt szeretnék, ha valami okos lány kerülne melléd. Nem is értem miért nem történt ez még meg – mosolyodtam el, majd a mozdulatát követve hangosan felnevettem.
- Cseles , mint mindig uram- mondtam neki, majd megigazítottam a biztonsági övet, amit bekapcsolta rajtam, de a kezem, akkor is a combján maradt.
- Igen is Tanár úr – visszahúztam a kezemet, és szépen az ölembe helyeztem el. tényleg kicsit viselkednem kellene, de túl jól érzem most magamat.
- Ami a hotel szoba felavatását illeti, arra gondoltam, hogy mivel elég ideje már az ügyfelem vagy, megbízható meg minden. Mit szólnál, ha feljebb lépnél úgy mond nálam egy szintet. Az ár a szokásos, de sokkalta élvezetesebb lenne minden gumi nélkül. Mit szólsz hozzá? – néztem rá kíváncsian. Ő is jól tudja, hogy nagy általánosságba gumival csinálom az ügyfelekkel. Úgy mond dupla biztonság nekem, de akadnak olyanok ( a kedvenc ügyfeleim), akikkel már óvszer nélkül csinálom, és szeretném őt is erre a szintre emelni. Főleg annak fényében, hogy folyamatosan visszajár hozzám, és nem csak azért jön, hogy szexeljünk.
Lassan meg is érkeztünk az úti célunkhoz. Megfogtam a kezét, amikor kisegített a kocsiból.
- Köszönöm az újabb bókot uram, ma nagyon illedelmes tetszik lenni – belekaroltam és úgy indultunk el felfelé és léptünk be a bálterembe, ahol nyüzsögtek az emberek.
- Nézd csak ki van ott – mutattam oldalra, ahol az a nő állt, aki legutóbb mikor magára hagytam orr púderezés miatt rámászott , épp csak nem lökte a falhoz és erőszakolta meg. Bár a nő szeme nekem akkor elég sok mindent elárult. Lényegében levetkőztette Ezrát a szemeivel.
Ha Ezre félre nézett én az állát megfogva visszafordítottam magam felé, és megcsókoltam. Nem is akárhogyan. Mélyen, szenvedélyesen, és persze nyelves csókkal.
- pukkadjon csak meg, hogy nem egyedül jöttél, és nem tud rád mászni – kuncogtam el magamat, majd beljebb mentünk. Hagytam, hogy Ezra beljebb vezessen a terembe.

Ez az érzés, ami belülről feszített már majdnem kiengedte belőlem a vadállatot. Az a leheletnyi vékony csipkeruha pillanatok alatt szétszakadhatna a kezeim között, ha nem uralkodnék magamon. Nem sok lánynak sikerült kiváltania belőlem ezt az érzést. Talán, amikor tomboltak a hormonjaim tinikoromban, ahhoz tudnám ezt hasonlítani.
Egyenletesen vettem a levegőt, hogy lenyugtassam magam. Mindig is erősnek tartottam az önkontrollom, most muszáj bebizonyítanom, magamnak, hogy igazam volt.
- A húgom fele lányok mind unalmasak...- vontam meg a vállam egyszerűen. Nem mintha meg akarnám evvel bántani, de tényleg így érzem. Egyszer kétszer, háromszor... szóval már párszor próbálkoztam velük. Volt, hogy egyenesen a húgom barátnőjével jöttem össze. Jó volt a szex, de igazán egyik sem működött. Többet akartak, komolyabbat. Engem akartak komolyabbnak és ugyanakkor felszínesek voltak. - Mint ez a világ.- fejeztem be a gondolatmenetemet hangosan.- Csak a látszat számít...
Miközben beszéltem a velem szemben lévő ülést bámultam, most megragadtam a kezét és gyengéden megszorítottam és mélyen a szemébe néztem.
- Okos lány került mellém. - szabad kezemmel füle mögé simítottam egy kósza tincset és belepusziltam a nyakába.
Nem engedtem, hogy elhúzza a kezét, erősen tartottam, jó helyen van az ott. Ameddig nem csintalankodik.
- Kérhetek valamit? Igazán hívhatnál Ezrának. Ettől a Tanár úrtól úgy érzem, mintha az egyik diákom lennél. Sosem feküdnék le a diákjaimmal...- félmosolyra húztam a számat. Nem vagyok pedofil és még beteges hajlamom sincs rá, hogy ilyenekről képzelődjek. Fejletlen kiscsikók, ezzel szemben mellettem egy jó nő ül, akit állat módjára felfalnék.
- Ohh.- Meglepett az ajánlata. A gyomromban, illetve kicsit lejjebb lévő kisördög rögtön bukfencet vetett izgalmában. Szeretném, persze, hogy szeretném, teljesen kitölteni csakis én érezni minden egyes porcikámmal, de ugyanakkor tisztában vagyok a dolog hátulütőivel. Az összes lánnyal használom a gumit, mert hát ki tudja, de akiért ennyit kell fizetni az azért már csak odafigyel magára. - Hmm, ezt még megfontolom, jó?
Komor képpel gondolkodtam az út hátralévő felében. Nem egyszerű döntés, nem hamarkodhatom el csak úgy a választ.
- Mintha máskor egy kőbunkó lennék.- csipkelődtem vigyorogva. A modort azt belém nevelték, akár akartam, akár nem. Bár ennek hálás vagyok, legalább valami hasznosat is kaptam az ősöktől.
Abba az irányba pillantottam, ahova a lány mutatott, de szinte fel se fogtam, hogy kiről van szó, máris egy édes csókkal lepett meg. Visszacsókolás közben átöleltem a derekát. Kit érdekel akárki, ha egy ilyen angyalt tarthatok a karomban?
- A francba, hogy nem tud rám mászni.- cukkoltam tovább, mélyen a szemébe nézve, de tartottam magam, nem is mosolyodtam el. Elég halkan beszéltem ahhoz, hogy ne halljon rajta kívül más. - Akkor az emiatt ért károk miatt ma kétszer olyan keményen kell dolgoznod.- kacsintottam, majd tovább vezettem.
A hotelnek szép belső tere volt, mondjuk láttam már szebbet és nekem elég puccos ez a sok arany vakolat, de hát valakinek ilyen az ízlésvilága, hát mit lehet tenni. Beléptünk a rendezvényteremben, ahol az ajtónál egy egyenruhás személyzetis állt, bizonyos Ralph McAdams névcímkével és egy táblagéppel ellátva.
- Szabad a nevüket, uram?- szólalt meg patetikus hangon, mintha az ő munkája a lenne a világon a legfontosabb. A sajátjának bizonyosan.
- Ezra Vandervoort és kisérője. - A lányra néztem, ha akarja mondani a nevét, mondhatja, de nem fontos. Biztos felismerné pár volt kliense a Mirandáról, vagy mégsem, de akár álnevet is használhat. Ralph listáján úgy is csak a +1 fő van feltüntetve.
- Igen is, Thomas megmutatja, merre parancsoljanak.- A fiatal, szintén egyenruhás srác az asztalunkhoz vezetett, kihúzta a széket Mirandának, felhívta a figyelmünket az asztalon elhelyezett programfüzetecskére és magunkra hagyott minket.
Körbenéztem, a terem tele volt a miénkhez hasonló kis asztalocskákkal, bár voltak nagyobbak is, ott családok foglaltak helyet. A hozzánk legközelebb eső fal mentén pódium állt, egy üres mikrofonnal, előtte üres tér választott el minket tőle. Minden bizonnyal a leendő tánctér.
- Na, eddig hogy tetszik?- néztem a lányra az asztal közepén burjánzó trópusi erdő mögül. - Lehet, hogy szólok, hogy kisebb virágcsokrot kérünk.

Mindig szeretem feszegetni a határt, főleg, ha olyannal vagyok, akivel pontosan tudom, hogy jó a szex, és Ezrával, nos nagyon is az, ami azt illeti. Lehet, hogy ma este nem csak neki kel uralkodni magán, hanem nekem is. Sosem tagadtam, hogy szeretem a szexet, a jó szexet meg annál is inkább. De előbb a munka és csak utána a szórakozás, bár ha unalmas lesz az este csak találunk valami szórakozási lehetőséget, más nem egymást.
- És más lányok? – lehet, hogy nem kellene ilyenekről beszélgetnünk, mert a végén tényleg becsajozik nekem, és akkor nem jön többet. Igaz ettől nem igazán félek, mert ismerem őt, tudom, hogy mennyire szereti a szebbik nemet. Talán majd egyszer tényleg beköti valaki a fejét, ha már beért neki.
- Ugyan már a világ nem unalmas. Akkor most is unatkoznál. Talán unatkozol? – most rajtam volt a sor, hogy a combját kicsit megszorítsam. Remélhetőleg a hatás sem marad el nála.
- Köszönöm az újabb bókot , ha így folytatod, a végén zavarba hozol. De remélem te is tudod magadról, hogy annak ellenére, hogy unod a világot nagyon is helyt állsz benne mondjon bárki bármit – mielőtt elhúzódhatott volna elkaptam és egy futó csókot adtam neki.
- Igen is Tanár úr –nevettem el magamat.
- Már alig várom, hogy a nevedet kiáltsam az este folyamán Ezra. És azok a kis lányok nem tudnak semmit sem rólad, meg a jó szexről sem, és az életet sem képesek élvezni – elengedtem hagy üljön csak vissza az ülésre, ahonnan oda hajolt nem rég hozzám. Általában tudom mit akarnak ,vagy szeretnek hallani a férfiak, és tényleg azért fizetnek, hogy jól érezzék magukat, és olyan dolgokat mondjanak nekik , amit más nő nem mond soha.
Láttam rajta, hogy megleptem az ajánlatommal.
- Nyugodtan fontold meg, de tud, ha így csináljuk nem lesz semmilyen gond. Tablettát is szedek illetve folyamatosan járok vizsgálatokra is pontosan az ilyen ügyfelek érdekében, mint te is. És elhiheted, ha azt mondom, hogy nincsenek sokan ezen a helyen – meg akartam nyugtatni, illetve hagyni őt , hogy gondolkozzon nyugodtan a dolgon. Tényleg csak pár ilyen ügyfelem van, és náluk minden rendben. Ha pedig közben beesik egy ilyen kívánság csak is utána járás után, és dupla gázsiért teszem meg, de nála még az ár is marad a szokásos, ami ma kimarad, mert a mai különleges alkalom, és ingyenes.
- Ha kőbunkó nem is, de néha erőteljes vagy – elmosolyodtam és miközben átkaroltam a fenekébe csíptem, és rákacsintottam, majd kiszúrtam azt a nem kívánatos nőszemélyt.
- A franc esne bele, ha gondolod elmegyek kicsit, és már is az övé lehetsz, hátha ő jobban dolgozik rajtad, mint én – elkuncogtam magamat, majd Ezrához bújtam mire a nő pufogva sarkon fordult.
Végre bentebb jutottunk, ahol a recepciós fiúka rögtön el is intézte Ezrával a formaságokat. Tőlem csak egy mosolyt kapott, és végre haladhattunk tovább befelé.
- Ennyire hivatalos és menő a ma este? – kérdeztem halkan Ezrától, mert ahol ilyen vendég lista van ott bizony folyik a pénz jobbra balra, üzletek kötetnek és barátságok hátsószándékkal stb. Időközben az asztalunkhoz értünk, ahol Ezra felhívta a figyelmemet a program füzetecskére, amit csak átlapoztam gyorsan.
- Melyik szeretnéd meghallgatni? Amit nem akarsz, addig akár sétálhatnánk is kint a kertben, vagy elviszlek táncolni, vagy elbújok veled egy függöny mögött – szimplán csak mosolyogtam, itt bent már feltűnő lenne, ha folyamatosan kacarászom. A figyelmet pedig nem szeretném azért ennyire magamra vonni. Már így is kiszúrtam az egyik ügyfelemet, aki csak biccentett én pedig visszamosolyogtam rá, és ezzel letudtuk a ma estét egymás között.
- Nagyon szépen megrendezték, és a terem is tetszik – néztem körbe elismerően. Tényleg puccos egy hely.
- Virágcsokrot? – néztem kicsit döbbenten Ezrára. Nem igazán értettem miért akar virágcsokrot kérni. Eközben valaki felment a pódiumra, és valami nyitóbeszéd félébe kezdett, ami már az első 2 perc után is unalmas volt.

Valahogy nem akaródzott elrontani ezt a szépnek induló estét avval, hogy elkezdek a pocsék szerelmi életemről mesélni. Nem tüntetne fel jó színben, ha elmesélném, hogy képtelen alak vagyok, aki minden másban kitartó, csak a szerelemben nem, igaz? Túl sok a lehetőség, és oly kevés az idő.
- Fogalmazzunk úgy, hogy mellettem sosem kell féltened az állásodat. - tértem ki a kérdés elől. Nem mintha egy ilyen lánynak bármikor attól kéne tartania, hogy hoppon marad. Biztos szabad estéje sincs, úgy dolgozik állandóan. Ettől a gondolattól, valamiért nem érzem jobban magam.
- Az a világ unalmas, amit ők képviselnek. - Vágyakozó pillantást vetettem rá, és koncentráltam, hogy ne legyen megint merevedésem. - A te világodat szeretem. - mormoltam a fülébe.
Kétkedve néztem rá, hogy őt zavarba lehet-e tényleg hozni. Mert ha igen, akkor új életcélommá lépett elő ez az ötlet. Na jó, nem. Szeretem, hogy ilyen magabiztos, és tudja magáról, hogy meddig mehet el, még ha néha terelgetni is kell.
- Csak az a baj, hogy két világ közé szorultam. Egy kicsit mindkettőben benne vagyok, de egyiket sem érzem magaménak. Mintha önmagamat keresném, pedig jól tudom, milyen vagyok.
És ennyi lelkizés elég is volt a ma estére. Hirtelen olyan fojtogatónak érzem a csokornyakkendőmet. Bárcsak meglazíthatnám! De félek túl slamposan néznék ki, és még az hiányzik, hogy anyám azt is a szememre vesse.
- Ne feszítsd tovább a húrt!- vigyorogtam rá, játékosan fenyegetőzve az ujjammal. Majd egyszer megnőnek azok a lányok is és rájönnek az élet dolgaira, de nem mindenben lehetek a tanáruk.
Számítottam rá, hogy gondosan ügyel magára, és nem ajánlaná fel csak úgy ezt a lehetőséget. Nem biztos, hogy mindenki örülne, ha véletlenül teherbe ejteném, vagy elkapnék egy kis trippert vagy szifiliszt. De mégis, ez a két szó "nincsenek sokan" azt jelenti, hogy azért vannak. És nem tudom, mire számítottam, de annyira lelomboz ez a két szó, hogy a kezdeti lelkesedésem kicsit lelankadt. Alul is.
Csak bólintottam, hogy megértettem az érveit, és gondolkodom rajtuk.
- Ha bármikor erőteljesebb vagyok a kelleténél, az csak azért van, mert túlságosan feltüzelsz. - duruzsoltam a fülébe és belecsókoltam a nyakába. A csípés váratlanul ért, remélem nem volt mindenki szemtanúja, hogy megugrottam egy kicsit.
- Ezért még megbüntetlek.- néztem rá szigorúan. Magamhoz öleltem, és a szemem sarkából láttam, hogy a nő otthagy minket. - Késő... Most már maradnod kell, sajnálom.
Azért szerintem nincs olyan rossz dolga mellettem, mint mondjuk egy kopaszodó, satnya pénzmágnás mellett, akinek kék tablettát kell szednie, hogy valamit kezdjen vele. Elsétáltunk egy tükör mellett és egy pillanatra megláttam magunkat. Sőt, nagyon szépen mutat mellettem. Mint egy drágakő, úgy csillog ebben a gyönyörű ruhában. És ami a legjobban tetszik benne, hogy annak ellenére, hogy hivalkodó, mégis befedi mindenhol és más csak a csomagolást látja, de én ezt este ki is bontom!
Kérdésére megvontam a vállamat. Általában csak ilyen menő helyekre kell járnom, vagy kisebb jelentőségű vacsorákra, vagy esküvőkre. De tulajdonképpen Amerika krémje itt tartózkodik, csak ez engem hajszálnyit sem érdekel. A lányt tanulmányoztam inkább, ahelyett, hogy megnézném magamnak, ki mindenki van itt. Talán csak nem új ügyfélre fáj a foga? Azt viszont én nem fogom engedni, hogy ameddig az enyém, addig félrekacsintgasson.
Gyors pillantást vetettem a programra.
- Őszintén? Egyiket sem.- somolyogtam halványan. - Az általad felkínált programot választanám ilyen sorrendben. - kacsintottam, majd még egyszer belenéztem a papírba.- Na jó, még azért meg is vacsorázhatunk előtte.
Az asztal közepén behűtött pezsgősüveget megemeltem és töltöttem először a lánynak, aztán magamnak.
- Valóban. - le sem vettem a pillantásomat Mirandáról, ahogy koccintásra emeltem a poharamat. - Erre a csodálatos estére, amit veled tölthetek el!
- Ezt itt az asztalon. - Odaintettem egy egyenruhást, és kértem, hogy a növényt az asztalunkról távolítsák el. Ezt szó nélkül teljesítették is, de kisebb virágcsokor helyett gyertyát kaptunk díszítésnek.
Megjelent a konferanszié és felkonferálta először is az igazgatót. Ez most nagyon hosszú lesz... Lábammal a lányét kerestem az asztal alatt. Elég kicsi asztal, de legalább a terítő a földig ér. Tetetett figyelemmel néztem a beszélőt.
Körülbelül tíz percig állt odafent, amíg el nem kezdődött a vacsora. Pincérek sokasága jelent meg, és minden asztalra egyszerre tették le az ételeket. A tányéron nem volt egy fél disznó, ahogy az már lenni szokott az ilyen elegánsabb helyeken. Ha napi három [You must be registered and logged in to see this link.] ennék, az úgy kitenné egy étkezésemet.

- Tetszik a válasz -mondtam mosolyogva, majd le is zártam a témát. nem az a dolgom, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzam őt, hanem, hogy jól szórakozzon, és a végén learassa a gyümölcsöt, ami az este csúcspontja szokott lenni.
- Én pedig téged szeretlek – kacsintottam rá. Remélem azért nem érti félre a dolgokat, mert szeretem, tényleg, de ez nem olyan, mint a szokványos női férfi dolog. Ez csak van és kész. Kedvenc kuncsaftjaim közé tartozik, ezért is ajánlottam neki azt, amit. Remélem elfogadja, szeretném már tudni mikor igazán bennem jár. És ha ezt megteszi, és jól viselkedik, továbbra is a kuncsaftjaim között marad, akkor talán elérheti azt, hogy jöhet házhoz hozzám, és nem kell hotelekben lennünk, vigyázni, ne hogy hangos legyek, és egyéb dolgok. Hogy van e már ilyen ügyfele, egy, de ez is mindig bejelentkezés alapján működik. Más sem hiányzik, mint hogy egyszerre ketten állítsanak be. Nem mondom, hogy bánnám, rég voltam már két pasival, de azért két ismeretlen ürge, ráadásul mind kettő egy dologért jönne hozzám. Ennek valahogy nem lenne jó vége.
- Ez igen nehéz kérdés, de felejtsük el ezt most. Megfogod tudni találni magadat a két világban, talán már meg is találtad a helyes utat, már csak végig kell rajta menni – újabb csókot loptam tőle.
- És ha túl akarom, ha azt akarom, hogy …. – ajkamat harapdálva néztem rá. Tudom most nagyon rossz kis lány vagyok, és picikét vissza kellene fognom magamat, de majd a teremben,ahol sokan vannak ott már nem fogok így viselkedni. húzom az agyát, miért ne húzhatnám. Ez a dolgom, ezért fizet, és azért, hogy megtegyek, kimondjak dolgokat, amiket más nők talán szégyenlenek.
Láttam, hogy még gondolkozik. rá is hagytam a dolgot. Tényleg nem kell most rögtön válaszolnia. Hosszú még az éjszaka, van ideje eldönteni.
- Bár mikor szívesen feltüzellek, ami azt illeti, és az erőteljességedet se bánom kis ugrálós – kuncogtam a fülébe, ahogy megugrott miután a fenekébe csíptem.
- Bocs, túl ellenállhatatlan, és feszes – nevetgéltem halkan tovább, mintha csak valami vicceset mondott volna.
- Na jó, maradok, pedig épp most lett volna valami írtó fontos dolgom, de már elfelejtettem, így inkább maradok – tovább húztam, ahogy ő is engem, de ez a játék elengedhetetlen dolog kettőnk között, főleg a részemről.
- Sajnálom drága, akkor ezek szerint kötelező a megjelenésed itt? – néztem rá kíváncsian, és közelebb húzódtam hozzá, úgy hogy neki tudjak dőlni kicsit. A kezét a derekamra húztam, hogy úgy öleljen, és úgy tettem mint, aki az unalmas beszédet hallgatja.
- Mit szólnál hozzá, ha letudnád gyorsan a kötelező köröket az ismerősöknél, és aztán kiszöktetnélek innen valamilyen módon? Akkor mehetnénk a szobánkba, ahol csak a tiéd lehetnék, és szórakoznánk kedvünk szerint? – ha van is ilyen kötelező köre remélem nem túl sok személyből áll. Szeretném már a figyelmemet tényleg csak rá szentelni, hiszen ezért fizet, és most láthatólag, és hallhatólag is unalmas a műsor.
- Ezt? – kuncogtam.
- Nem szereted a virágokat, bár ez a gyertya tényleg sokkalta hangulatosabb. Főleg, ha …. – odafordultam, hogy a fülébe suttogjak valamit, amitől biztosan megint beindul a fantáziája. Én, meztelenül az ágyon fekve gyertyafényben tündökölve miközben rá várok. Aztán kénytelen, kelletlen vissza kellett ülnöm rendesen a székre, mert hozták a vacsorát.
- Ez finomnak nézz ki – jegyeztem meg. Enni kell, kelleni fog az energia az este további részére.
- Jó étvágyat – mondtam neki, majd falatozni kezdtem. Közben végre nem beszélt senki, és csak a zenét lehetett hallani. Ez már sokkalta jobb volt, mint pár pillanattal ez előtt, bár én akkor is feltaláltam magamat, hogy érdekessé tegyem a helyzetet. Kíváncsi lennék, hogy áll Ezra az asztal alatt. Lábunk az egymás mellett maradt, én meg szépen úgy tettem, mintha a szalvétámat igazítanám meg az ölembe, de helyette kezem teljesen más felé járt. pontosabban Ezra ölében, hogy ellenőrizzem a suttogásom eredményét.
- Ez nagyon finom, remélem a többi fogás is az – mondtam mosolyogva, és ettem tovább, de a kezem még mindig lent volt.

Ez a szó "szeretlek" néha annyira félelmetes és kisajátító tud lenni, de Miranda szájából valahogy egészen máshogy hangzik. Így tetszik, és egy csöppet sem bánom, hogy kimondta. Műnek sem tűnik, annak ellenére, hogy pénzért van velem. Igaz, az éjszakát ingyen kapom, mert ő is akarja, tehát mégsem annyira mű ez a kapcsolat.
Boldoggá akarom tenni őt, annak ellenére, hogy ez az ő dolga lenne, azt akarom, hogy ugyanúgy élvezze, mint én, vagy még jobban is.
- Hogy, mit? - villant fel a szemem egy pillanatra. - Majd éjszaka túl feszítheted a húrt, megígérem, nem is egyszer...

Erősen tartottam a karjaimban, hogy érezze, bármelyik pillanatban szétroppanthatom, de azt úgy sem teszem meg. Legszívesebben felkapnám, így estélyistül szállítanám a helyére. Még az is lehet, hogy lekötözném, hogy nyugton maradjon és ne csipkelődjön, aztán olyan erősen megdugnám, hogy utána napokig le sem tudna ülni... Hm, szép képzelgések.
- Milyen jó nekem, hogy a rövidtávú memóriáddal gondok vannak.- húztam tovább vigyorogva. - Csak aztán el ne felejtsd, hogy mit fogok veled csinálni az estély után.
Kérdésére bólintással feleltem. A szüleim köteleznek, ha nem jelenek meg, az feltűnőbb, mintha itt vagyok. És akkor elkezdenek kérdezősködni felőlem, így viszont tőlem kérdeznek és azokat prímán tudom hárítani. Meg az ismerősöknek általában elég ha látnak, meggyőződnek róla, hogy valakivel vagyok. Az önérzetesebbek nem is nagyon jönnek oda zavarni, csak néhány nagyon fontoskodó. Még a szüleim is próbálják elterelni rólam a figyelmet, avval is, hogy ide sem jönnek.
- Mit szólnál hozzá, ha bemutatnálak a szüleimnek?- vigyorogtam rá, nyilván csak viccelek, de egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mókás szituáció lehetne belőle. Nyilván borzasztóan udvariasak lennének, még talán azt is megkérdeznék, hogy mikorra tervezünk házasodni és a gyereket.
- Benne vagyok, de gondoltam még megpörgetlek a táncparketten vacsora után. - néztem rá kérdőn, hogy mit szól ehhez az ötlethez.
- Szeretem a virágokat!- tiltakoztam rögtön a megszólalására.- De csak az olyan szépeket, akik csipkés, fekete estélyiben arra várnak, hogy kicsomagoljam őket.- halkítottam le én is a hangom, és az ő suttogásától újra megélénkült a nadrágomban lakó szörny.
- Jó étvágyat! - alig bírtam az ételre koncentrálni, gépiesen rágtam és a percet vártam, hogy kiszabadítsam a szörnyet. Őszintén nem segített, hogy Miranda még rátett egy lapáttal a matatásával.
- Azt garantálni tudom. Ha itt nem is kapod meg, majd fent... - mormoltam.
Hozták a második fogást és a desszertet, ha kiürült a pohara én újra töltöttem, meg magamnak is. Vacsora végeztével odaintettem pár embernek, aztán ahogy elkezdtek szállingózni a párok, én is felkértem egy táncra a lányt. Miközben mozogtunk, szorosan magamhoz húztam és nekinyomtam hasfalának a dagadó férfiasságomat, hogy érezze, mi várja.

- De már este van – nevettem el magamat, és a fejemet a vállára hajtottam. Elvégre a barátnőt játszom éppen, és kellenek az ilyen kis gesztusok. Ha pedig este van, akkor lehet feszegetni a húrt. Az igaz, hogy ő éjszakáról beszélt, de nekem már éjszaka van. Szállok ide, szállok oda a témákban, a viccelődésekben, a flörtben, és egyebekben. Teszem a dolgom.
- Mit is felejtettem el? – kérdeztem újra kuncogva. Megy ez nekem, nagyon is, főleg vele, ami azt illeti. Fura, de vele tényleg jól érzem magamat, és nem érzem azt a kényszert, hogy most igen is szórakoztassam, dolgozzak meg keményen azért, hogy jól érezze magát. Hogy is mondjam, nála asszem csak kirázom a kisujjamból a vele töltött időket.
- Miért mi fog történni az estély után? Nem megyünk haza aludni? Azt hittem, hogy ma a buli után irány haza, ágyba fektetlek, betakargatlak, majd melléd bújok és alszunk egy nagyot. Ez volt a terv nem? – nagy döbbent szemekkel néztem rá.
- Szegény kicsi, kicsi fiúcska, a gonosz szülök gúzsba kötik – megcsóváltam a fejemet, hogy ejj ejj, bizony ez csúnya dolog.
- Majd kitalálunk valamit, hogy ki tud engedni a gőzt. Alvás előtt majd jól kimasszírozom belőled a sok stresszt, és idegességet. Ígérem, hogy eszedbe sem fog jutni – adtam neki az arcára egy nagy cuppanósat, hogy még a rúzsom nyoma is meglátszódott rajta.
- Ezt lehet az inged nyakára kellett volna – nevettem el magamat, majd gyors letöröltem az arcáról a puszi nyomát.
- Ezt most komolyan kérdezed? – néztem rá döbbentem, amikor megkérdezte, hogy bemutasson e a szüleinek. Valahogy nem igazán tartom jó ötletnek. Ez eddig csak messziről láttam őket mindig, ha egy helyiségben is voltunk, de egyszer sem akart oda vinni, ahhoz képest, hogy barátnő vagyok. És , hogy bevalljam, tényleg nem tartom jó ötletnek.
- Én benne vagyok. Kíváncsian várom , hogy mennyire is vagy falábú – kuncogtam el magamat miközben befejeztük a vacsorát. Vacsora közben rossz kis lány voltam, de nem tehetek róla .
Egy pillanatra megint ledöbbentem, majd alaposan szemügyre vettem Ezrát, hogy jól van e. Fura ez a sok bók, ennyire azért nem szokott elhalmozni.
- Ha így folytatod, tényleg zavarba hozol,é s nem fogom tudni meghálálni ezt a sok bókot Ezra – belesúgtam a fülébe, mert azért ez nem annyira publikus, illetve a gerlepárok mindig szoktak sugdolózni.
Vacsi után tényleg a parketten találtam magamat, és mit ne mondjak illetlenül szorosan össze voltunk préselődve. És , amit közben éreztem, hát azt hiszem meg volt a vacsi utóhatása, és most nem a tele hasról beszélek.
- Ennyire rossz kis lány lettem volna? – kérdeztem nagy komolyan.
- Táncoljunk szépen az erkély ajtó felé uram, szeretnék kint mutatni valamit – folytattam a komolyságot, és vártam, hogy szépen eloldalazzunk az ajtóig, ahol végül belekarolva kimentem vele a teraszra.
- Igazán jó táncos vagy, de mit szólnál most egy kis sétához. Tele ettem magamat, és jól esne még egy kis friss levegő – na meg az is, hogy kicsit kettesben legyünk, és a még rosszabb kis lány előbújjon kicsit játszani, vagy inkább könnyíteni a másikon, és egy kis előjátékot adni Ezrának.
- Gyere – húztam kicsit, ha nem akart jönni. Közben mások is kijöttek, de szerencsére ők a teraszon maradtak.
- Igazán kellemes az este – mondtam miközben nézelődtem valami sötét zug után.
- Nézd csak itt láttam valamit az előbb – adtam a kis butát, mert hát nem volt ott semmi, csak az épület sarka egy sötét hellyel, ami kívül esett a séta úttól. Ahogy odaértünk kicsit beljebb rántottam egy bokor mögé, hogy még jobban takarásba legyünk, és megcsókoltam. De nem csak úgy immel ámmal, hanem szorosan hozzátapadva, hevesen, és szenvedélyesen.
- Mit szeretne az úr? – kérdeztem miután levegőhöz jutottam.