Eugenia Vandervoort

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- határozott | mindig tudja mit akar
- kitartó | amit eltervezett véghez is viszi
- empatikus | mindenki felé megértő, és nincsenek előítéletei
- talpraesett | megvan a magához való esze, ami kellő logikához társul
- opcionális viselkedés | mindig ahogy a helyzet megkívánja; laza és humoros, vagy épp komoly

◆ negatív tulajdonságok:
- manipulatív | ha érdeke úgy tartja, kihasználja az embereket
- kissé naiv | ritka, de van, hogy nem lát a szemétől, vagy épp csak egyszerűen nem akarja elfogadni a tényeket
- akaratos | makacs, céljai elérése érdekében mindent
- nem a hűség mintapéldája | de csak a "ha te is, akkor én is" elvet követi
- kíváncsi | néha túlságosan is

◆ egyebek:
- nem állatpárti | elviseli őket, de nem rajong értük egy picit sem
- tud zongorázni | kisebb korában majdnem 4 évig tanulta,de nem szerette meg

Történet vagy szerepjátékos példa

Munkából hullafáradtan hazaesni mostanra már megszokott dolog, még nekem is. Az évek alatt már olyasfajta mindennapi rutinná vált, bár nem is volt az olyan régen, hogy az egyetemet elhagytam friss diplomával a kezemben. Most pedig apámnál dolgozok, és mint az kiderült, nyugdíjba vonulása után rám hagyná a céget. Mikor az irodájába hivatott már azt hittem, hogy megint kapom majd a szokásos szöveget arról, hogy mit rontottam el, meg hogy dolgozhatnék jobban - és akkor megint csak meg akarnék neki felelni, pedig nincs miért. Ő is tudja, hogy jó munkaerő vagyok, csak folyamatosan próbára tesz. De ez más volt, és nem is kicsit lepődtem meg rajta. Így sugárzó boldogsággal indultam el olyan hatóra tájt haza, hogy majd elújságolom a hírt vőlegényemnek.
- Richard, el se tud... - szinte berontottam a lakásba, táskámat ledobta és meg is indultam a dolgozószobája felé, ahova belépve zavartan vettem észre, hogy sehol senki. Fel sem merül bennem a gondolat, hogy esetlen máshol lehet a lakásban, rögtön az asztalán uralkodó rendetlenség kötötte le a figyelmem. Rengeteg papír, gondolom a szokásos, és a laptopja is, őrizetlenül, engem pedig szinte mágnesként vonzott, hogy megnézzem mit ügyködött. Úgy gondoltam úgy se lehet belőle probléma, csak majd a könyveléseket, a kiadás-bevétel részletezést meg a hülyeségeket találom majd beleszórva erre-arra bolyongó doksikba, de nem. Nem csak a szétszórt anyagokat találtam, hanem a levelezéseit.. Valami fiatal csajszi, ami alapból valahol már zavar, de ha nem találkákat beszéltek volna meg folyamatosan, még ennyi után meg is nyugodtam volna annyival, hogy üzleti ügyek biztos. Csak azokat nem este 10 után rendezik, személyesen. Kicsit sem foglalkozva azzal, hogy tönkrevághatom, lecsaptam a laptopot, és sietős léptekkel indultam a nappali felé. Akkorra bizonyosodtam meg afelől, hogy tényleg nincs itthon, de nem érdekelt, csak egy hosszas pillanat erejéig lehuppantam a kanapéra, és eljegyzési gyűrűmet kezdtem nézni. Csak figyeltem, és gondolkodtam van-e értelme ennek az egésznek. Akkor jött volna, hogy lehúzom az ujjamról és eldobom valahová, de nem így tettem, hanem felkaptam a táskámat, lifteztem egyet és bepattanva a kocsimba egy jó távoli szórakozóhelyet kerestem. Első gondolataim között volt Ezra, meg az is, hogy végül is mit tudna ő kezdeni ezzel  a helyzettel? De azért jó lenne vele beszélni, aztán ezt felváltotta, a na most visszakapja. Hirtelen felindulás, lényegében konkrét indok nélkül, csak az agyam játszott el az infómorzsákkal, és összerakott valamit, ami elől menekül, és inkább visszatámad. Nagyjából ez zajlott bennem, amíg a Wildcatig el nem jutottam, mert amint a kocsimat valami közeli parkolóba ledobtam már biztos voltam magamban. Épp mint addig, de itt már nem fordultam vissza. Gyávaság lett volna, és még mindig a düh hajtott. Szóval be a discoba, és már alapozásnak is Jack Daniel's. Konkrét tervem volt, hogy leiszom magam, aztán összeszedek valakit. Csodás alak, bájos pofi, elbűvölő mosoly, és némi szesz kell csak, aztán sikerült is a tervem. Egyszer hívott, akkor még a zenétől nem is hallottam, aztán amikor kettecskén elindultunk alkalmi párommal egy közeli hotelszobát kivenni, már kikapcsoltam a telefonomat, hogy ne is zavarjon. Nem fogtam fel, hogy mit teszek, nem igazán érdekelt, meg már olyan szinten voltam, hogy nem tudtam volna visszakozni, és nem akartam. Csak sejtettem, hogy megcsal, de akkor már én is.
Másnap, mintha mi sem történt volna indultam haza, de ez csak a látszat. Belül gyötört a kérdés, hogy mi történt velem és a régi énemmel, és komolyan ez lett belőlem? Borzasztó, de igen. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az én befolyásos és gazdag vőlegényemet csak úgy otthagynám. Az érzéseim még mindig kötnek hozzá, de ez még érdekházasságnak is elmenne.