Igazából nagyon ritka alkalom volt az, amikor én szívességet vagy segítséget kértem valakitől. Egyetlen ember volt a világon, akivel ezt rossz érzés nélkül meg tudtam tenni, és ez nem más, mint Damien. Tudtam már kezdettől fogva, hogy valamiféle különleges kapcsolat szövődött közöttünk, de megmagyarázni az okát és a mikéntjét egyszerűen képtelenség lett volna. Nem kifejezetten mondanám azt, hogy szerettem őt, inkább csak ragaszkodást éreztem iránta. Jó, talán még valami többet, amit egészen egyszerűen nem voltam hajlandó bevallani még magamnak sem. Az én szakmámban ez olyan dolog lenne, aminek nincs helye, mert csak a vesztemet okozná, semmi mást. Az igaz, hogy már nem sok kuncsaftot fogadtam, de akadtak még alkalmak, amikor mégiscsak szükségem volta pénzre. Ez a mai este is pontosan ilyen volt.
Egy gazdag üzletembert kellett elkísérnem egy fogadásra, aki a Keleti-partról érkezett Vegasba. Amikor néhány hónaponként megfordult a városban, általában engem hívott fel, hogy legyek a kísérője. Soha nem akart tőlem többet – leszámítva egy alkalmat -, csupán annyit, hogy díszelegjek mellette, mint valami vagyontárgy, az ellenállhatatlanságának ékes bizonyítéka. Még mindig nem értettem teljesen, hogy a férfiak miért szerettek felvonulni a gyönyörű nőkkel, de azt hiszem, hogy afféle státuszszimbólumként kezeltek bennünket, és én voltam az egyik legszebben ragyogó ékkő ma is. Csak az a kár, hogy a mosolyom nem volt őszinte, mert rengeteg olyan arcot is felfedeztem a tömegben, akiket már régről ismertem, és túl jól.
Miután véget ért a mulatság, a férfi tovább vonult az üzletfeleivel valami kan bulira, ahová nők természetesen nem tehették be a lábukat. Egyszer elszólta magát, hogy pókerezésről, ivásról és szivarozásról szólt az egész, úgyhogy sikerült már akkor megállapítanom, hogy engem ez egyáltalán nem kötne le, így nem is bántam, hogy nem hurcolt el magával. Az biztos, hogy akkor sokkal nagyobb pénzt kértem volna ezért a kis mulatságért. Valószínűleg akkor kedvük támadt volna még egy kis szórakozáshoz, mint mondjuk kokót szippantani a hasamról, vagy effélék. Volt már rá példa, de az utóbbi időben szépen lassan visszavonulót fújtam, ezért nem lett volna ínyemre, ha ilyesmiket akarnak csinálni velem. Ebben száz százalékig biztos voltam már most is.
Immár az otthonomban járkálva arra vártam, hogy Damien befusson, ugyanis semmi kedvem nem volt még egyedül maradni. Nyomasztó hangulatban voltam, és ilyenkor még az sem volt képes megnyugtatni, ha a város fényeit néztem a hatalmas, impozáns panoráma ablakból. Fogaim egy pillanatra rúzsozott ajkaimba vájtak, majd beleittam az ujjaim között tartott karcsú pezsgőspohárba. Talán erősebbet kellett volna innom, de az volt az érzésem, hogy nem volna bölcs döntés, ha elkezdeném keverni. Ma este csak az aranyló italt iszogattam, és valószínűleg teljesen kiütne az alkohol hirtelen fellépő hatása.
Mielőtt felhívtam volna a már valószínűleg úton lévő vendégemet, hosszasan tépelődtem azon, hogy megtegyem-e. Nem szoktam túl sokat agyalni rajta, mivel volt közöttünk olyan kapcsolat, hogy ne érezzem rosszul magam amiatt, hogy én hívom át időnként és nem fordítva történik a dolog, mert a szolgálataimat szeretné igénybe venni, de attól még nehezemre esett. Igyekeztem mindig is független maradni és a magam ura, de be kellett, hogy lássam, időnként még nekem is szükségem volt némi bátorításra, kedves szavakra és kényeztetésre. Ő meg tudta ezt nekem adni, a problémáimat pedig mindenképpen szerettem volna kibeszélni magamból, lehetőleg nem éppen egy pszichiáternek. Azért nem adtam volna ki pénzt, ez biztos!
A csengő éles hangja zökkentett ki a gondolataimból, mire kissé kába pillantást vetve az ajtó irányába, megfordultam. Az üveg csábítóan tükrözte vissza szabadon hagyott hátamat, majd csípőtől lefelé a földig érő szoknya takarta el a lábaimat a kíváncsi szemek elől, hogy szemből a hasíték láttatni engedje. Tudtam, hogy jól nézek ki. Mindig jól néztem ki, és mivel nem vetkőztem még le, így erről Damien is meggyőződhet majd. Gondoltam arra is, hogy esetleg elmehetnénk még valahová, de ez rajta is fog múlni természetesen.
Könnyed léptekkel vágtam át a süppedős szőnyegen, tűsarkaim kicsit bele is akadtak, eltompítva lépteim zaját. Mire odaértem a bejárati ajtóhoz, a pezsgős poharam már félig ki is ürült, ajkaimon pedig megjelent egy halovány mosolyt, amikor kitártam az érkező előtt a bejáratot.
- Szia! Remélem nem zavartalak meg semmiben… - kezdtem szabadkozni, és arrébb álltam, hogy be tudjon jönni a lakásba. – Köszönöm, hogy ilyen gyorsan jöttél. Igazából… én csak… - kezdtem dünnyögve magam elé, aztán belekortyoltam inkább az italba. – Társaságra vágytam! – vallottam be végül nagy hősiesen. – Kérsz valamit? – mosolyogtam rá kislányosan ártatlanul, hatalmas őzikeszemeimet pedig az arcára emeltem, megkeresve tekintetét.

Éjjel volt, csak a gyér lámpa fénye világította meg a nappalim szegletét. Nyári szellő süvített be az ablakomon, és egyszerre elégedettség töltött el, valami belső nihil vette kezdetét bennem azon az éjjelen. Egy nő heverészett a kanapémon, valami Jessica. Az egyik klubban szedtem össze, nem volt prosti, sem pénzhajhász ribanc, csak egy kissé magányos harmincas könyvelő nő. Nem dugtam meg, nem jutottunk el odáig, túl sokat ivott és nem volt kedvem hullamerev nőbe nyomni a farkam.
A telefon csörgésére lettem figyelmes, nem vettem fel, nem volt kedvem beszélgetni, vagy egyszerűen csak hangokat hallani. Majd újabb csengés süvített bele a szoba meghittségébe. Lassú és lomha mozdulatokkal keltem fel a fotelemből és sétáltam a pulton lévő telefonhoz, a kijelzőn csak egy kezdőbetű árválkodott, egy nagy K. Tudtam, hogy Kay hív engem. Halk hangon szóltam bele, ő pedig csak annyit mondott menjek el hozzá és a vonal hamar megszakadt. Lesütöttem a szemem, és szinte egy egész területnyi levegő hagyta el a tüdőmet. Egy sóhaj, ami mindent elárult.
Kayt régóta ismerem, több mint hat éve, egy kósza szórakozásnak indult a kapcsolatunk, végül már itt tartunk. Emlékszem, egy puccos lebujban piálgattunk az akkori ügyfeleimmel, kezdő hülyegyerek voltam és minden volt a pénz, a pia, a punci és a fincsi vad éjszakák. Őt egy vén fazon oldalán pillantottam meg, drogtól mámoros arcán láttam a szikrát ami megfogott engem. Nem tudom miért vágytam úgy rá, talán fehérporos orra, vagy az én szintetikus szerektől bódult agyam istennőjét fedeztem fel benne. Nem tudom, és mai napig nem filózgattam ezen, nem engedtem utat a mélyebb gondolatoknak vele kapcsolatban, vagy az érzelmeknek. Titkoltam! Titkolom!
Azon az estén nem lehetett az enyém, mivel már foglalt volt. Aztán hónapokig minden szabad estét együtt töltöttünk, nem volt köztünk szex, csak a szokásos játékok. Buliztunk, ittunk, szívtunk és vertük a pénzt. Majd elutaztam egy hosszabb időre és hazajövetem után lett az enyém, olyan volt mintha minden megváltozott volna. Azt hiszem még hiányzott is.
Azóta évek teltek el, rengeteg dolog történt, és rengetegszer utasított el, majd én őt, verték meg és esett vissza a drogok közzé. Sokszor hazudtam neki, majd eltűntem és hetekig nem jelentkeztem, végül éjjel rátörtem az ajtót és magamévá tettem. Lázas, zaklatott estéket éltünk meg együtt, amiket soha nem tudok már elfelejteni.
A képek villanásszerűen tódultak az agyamba, ott volt előttem hosszú barna haja, sötét tekintete, teste vonala, mosolya és nevetése, szája mikor sír, vagy hangja mikor elküld a pokolba. Szinte éreztem az illatát a bőrömön, mikor felhív beindulnak a hormonjaim és kicsi kellene ahhoz hogy végleg elégjek. De mindig a hideg férfit kell mutatnom neki és csak kevésszer engedjük magunkhoz közel a másikat, egyfajta se veled, se nélküled játékot játsszunk.
Fekete farmert húztam magamra és egy fehér, kissé gyűrött inget. Felé egy bőrkabátot, és a bakancsom is a lábamra erőszakoltam. Az öltönyt ilyenkor felakasztom. Telefon, cigi, készpénz a zsebbe, kulcs a zárban és már indultam is. A horkoló szánalmas nőre pillantottam, aki széttett lábakkal bevette a kanapém, majd becsuktam rá a bejárati ajtót. A portásnak szóltam ha felébredt a hölgy, kísérje ki, és hívjon neki egy taxit.
Kifelé menet átfutott az agyamon, hogy vajon mit akarhat Kayline, mi történt, vagy mit tett megint. Elsőnek mindig azok a dolgok jutnak róla eszembe mostanában, amik negatív dolgok, féltem őt, vallottam be magamnak.
Az autóban a rádió indult be elsőnek, a motor felbőgött és kifordultam a szerpentines feljáróról. A külvárosban laktam, csendes, nem túl zsúfolt környék, nagy birtokok terültek el a határ vonalánál. A belváros viszont zsúfolt, állandó dugó, turisták, a prostik hada akik vászon mögött riszálták a seggüket, tömérdek mennyiségű lóvé és a maffia világa, mindez egy helyen, a város szívében.
Kay egy tehetős panelban lakott, szép panorámával, fullos, luxos autós viagrát szedő kivénhedt szomszédokkal. Mindig mondtam neki költözzön el, mert a levegőben halál és kórházszag terjeng. Csak legyintett, vagy kinevetett.
Mikor a bejárathoz értem a portás beengedett, ismerte már az arcom. A liftbe szálltam, majd a legfelső emeleten ki, és lassú, halk léptekkel közeledtem a lakása felé. Az ajtóhoz érve becsengettem, nem nyitott rögtön ajtót, majd egy kis idő múlva, nesztelen léptei az ajtóhoz értek és egy kattanással kinyitotta nekem azt.
Mosollyal fogadott, pezsgőspohárral a kezében, csak egy pillantást vetettem az arcára, a szemébe. Szó nélkül beléptem a lakásba, ő szabadkozott, kicsit mintha még ideges is lett volna. Egy milliószor jártam már nála, soha semmi nem változott, úgy ahogy nálam sem. A fogasra tettem a kabátom, kérdésére rápillantottam. Hatalmas szempár fogadott, baljósan ragyogott és gyönyörű volt, ártatlan, közben pedig oly vad, szempilláig akár a madár szárnycsapása, megfogott. Odahúztam magamhoz, kislányosan mosolygott. Hideg tekintetem az övébe fúrtam, tenyeremmel megsimogatta az arcát, ujjaim hosszú, puha hajába túrtak. Karom derekát ölelte.
Szám puha ajkaira, lágy, érzéki csókot lehelt, majd homlokom egy pillanatra övét érintette, hogy aztán elváljanak, fellélegezzenek és ismét szabadok legyenek.
- Egy whiskyt. - pillantottam a tekintetébe, és elléptem tőle, mert vészesen közel állt hozzám. Besétáltam a lakásba és a panoráma előtti kanapén foglaltam helyet. A fényben visszatükröződött Kay alakja, lenge ruhában volt, a léptei nyomán testéhez simult.
- Baj van? - kérdeztem meg megtörve a csendet kettőnk között. Hátradőltem a kanapén, nem pillantottam rá, a válaszát vártam.
- Nem hívtál már majdnem egy hónapja, nem láttalak a gyógyszer vállalat megnyitója óta. - morogtam az orrom alatt.
Arra a megnyitóra nem velem jött, egy pasas oldalán díszelgett, én pedig egy semmitmondó hosztesz lány mellett. Nem nagyon emlékszem az este végére, sok volt a skót whisky.
- Eleanor... - néztem rá. - gyere ide. - kértem lágy, férfiasan gyengéd hangon. Az ölembe akartam húzni, combjait akartam végigsimítani. Csak én is társaságra vágytam, ahogy Ő is.

Furcsa, de el kellett ismernem, hogy örültem neki, hogy áthívtam őt és láthattam végre. Ez egy kicsit megijesztett, mert nekem soha életemben nem volt szokásom ragaszkodni egyetlen férfihoz sem. Hozzá talán csak azért, mert amikor belecsöppentem ebbe a szakmába, még kicsit tapasztalatlan voltam és megvolt bennem még az a kislányos naivság, hogy hittem a szerelemben és nehéz volt elvonatkoztatnom tőle. Nem feltétlenül prostituáltnak való vagyok szerintem, de az élet sajnos így hozta, és nem hagyott választási lehetőséget. Hogy miért? Mert ha akkor és ott nem lettem volna jókor, jó helyen, nem tudtam volna fedezni az egyetem költségeit és nem lenne diplomám. Hogy mit értem vele? A rohadt nagy semmit, hiszen még mindig ugyanabban a veremben vergődtem, csak éppen úgy tűnt, mintha az évek során egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednék benne. Ez pedig szintén kétségbe ejtett engem.
Az alkohol egyébként máris hatott, ennek már nagyon örültem. Kicsit megfordult körülöttem a világ, de a lábaimon még nagyon stabilan tudtam állni, és addig volt jó. Legalább most nem a kábítószerek voltak azok, amik egy kicsit belevittek a kellemesen bódult állapotba, és a legjobb az egészben az, hogy nem is kívántam meg most. Időnként ugyan majdnem elcsábultam, de most nem volt semmi, ami rávehetett volna, hogy még mélyebbre süllyedjek. Éppen kifelé lábaltam életem mocsarából, és ezért büszke voltam magamra, még ha nehéz is volt az út. Pontosan emiatt a nehézség miatt szántam ma rá magam arra, hogy felhívom Damient. Ugyan felkészültem arra, hogy majd visszautasít, mert egy másik nővel osztja meg éppen az ágyát, de nem érdekelt. Bevállaltam a kockázatot, és most, hogy itt volt a lakásomon belül, már hálát adtam a bátorságomért az égnek. Amúgy sem voltam az a beszari típus soha.
Hagytam, hogy magához húzzon, hogy átkarolja a derekamat és egész testemet arra kényszerítse, hogy odasimuljak hozzá. Jól esett, túl jól. Tenyerem a mellkasára simult, míg másik kezem szintén közénk szorult a poharammal egyetemben. Fejemet önkéntelenül is a keze irányába billentettem és úgy dörgöltem hozzá az arcomat a simogató tenyeréhez, mint egy kiscica szokta, csak nálam hiányzott a dorombolás. Egészen biztos, hogyha képes lettem volna rá, akkor már azt is elkezdtem volna a jelenlegi helyzetben. El sem tudta képzelni szerintem, hogy mennyire nagy szükségem volt rá ma.
Ajkaim érzékien nyíltak szét, már-már ösztönösen, szemeim bágyadtan tekintettek fel rá, és le is csukódott a szemhéjam néhány másodperc erejéig, amíg az üdvözlőcsók tartott. Legszívesebben magamhoz húztam volna, hogy ott maradjon velem még hosszú, hosszú percekig, szenvedélyesen forrva össze, de végül hagytam, hadd húzódjon hátra, majd kibontakoztam az öleléséből is, amikor megindult a nappali irányába. Nem mondtam neki, hogy ne tegye, hiszen nyugodtan otthon érezhette magát nálam, elég sokat járt már itt.
- Egy pillanat, máris adom! – küldtem felé még egy halovány mosolyt, aztán már csak a hátát láttam, majd később az arcát is, amint tükröződött az üvegen. Odaléptem a bárszekrényhez, és lehajoltam, hogy a kis hűtőből kivegyem a behűtött italt. A pohárban két másodperc múlva koccantak a jégkockák, ezt követően pedig az aranyló nedű is belecsorgott szépen. Mint egy kicseszett bárban, komolyan. Mielőtt visszatértem volna hozzá, még magamnak is töltöttem egy kis pezsgőt a már megkezdett üvegből, aztán a magas sarkaimon és a két itallal egyensúlyozva megközelítettem a kanapét.
- Nem tudom igazából… - vallottam be, és ahogyan egyre közelebb kerültem az ablakhoz, rá kellett döbbennem, hogy mennyire sápadt vagyok. Hogy mennyire kétségbeesetten csillog a tekintetem, és milyen mélyen dekoltált az a ruha, amit ma magamra aggattam. Amit ma igazából átküldött az üzletember, hogy vegyem fel, a hozzáillő cipővel. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, mi illik hozzá, de nem is érdekelt. Valószínűleg egy egyszerű titkárnővel intéztethette el a dolgot, akinek fájt a szíve a megrendelt ruháért, vagy a tűsarkúért, ami a lábamat ékesítette.
- Elfoglalt voltam, és… - nem fejeztem be, csak megráztam a fejemet és odanyújtottam neki a poharát. Igazából megpróbáltam távolságot tartani tőle, hogy ne kattanjak be teljesen, de ez nem jött be, hiszen a mellékelt ábra is mutatta, hogy csupán eddig tartott, nem tovább. Elgyengültem, elég volt hozzá csupán a mai este, és végem lett. Felhívtam azt, akiről le akartam most mondani, ezen felül pedig tényleg írogattam a készülő könyvemet, ebben legalább nem hazudtam. Ahogyan végül is másban sem, csak éppen elhallgattam néhány dolgot. Ez minden.
- Az a lány egyáltalán nem a te stílusod volt – utaltam a gyógyszer vállalat megnyitóján megjelent kísérőjére. Azért amikor a nevemet kimondta, egy pillanatra megdobbant a szívem, méghozzá úgy, hogy attól féltem, még ő is meghallotta. A második nevemet csak nagyon kevesen tudták, a legtöbben Kaynek hívtak, és ennyi. Nem akartam többet hallani a többiektől, de ahogyan ő kimondta, nem tudtam volna nemet mondani akkor sem, ha akarok. De nem akartam. Oda akartam menni hozzá, és ezt is tettem. Teljesen lecsökkentettem azt a kétlépésnyi távolságot is, egyik térdem a lábai közé simult, miután kibukkant a szoknya hasítékán át. – Szükségem volt rád. Egy kicsit… - dünnyögtem, immár a kanapén támaszkodva meg a térdemmel. Ujjaim az álla alá simultak, majd fel az arcára, úgy néztem rá lefelé kissé kábultan. Rá kellett fókuszálnom ugyan, de a gondolataim azért még félig-meddig rendben voltak, hála istennek. A karcsú pezsgőspoharat ajkaimhoz emeltem, és úgy ittam bele, hogy le sem vettem róla a szemeimet. Félig lehunyt szemhéjaim alól lestem rá, mint vadállat a prédára, majd lenyaltam ajkaimról azt a pár csepp pezsgőt, ami ott maradt.

Valami sötét, megfoghatatlan bódultságot éreztem a nő irányából, nem az alkohol tette, hanem a lelkében dúló kétely, az összevisszaság kusza erdeje. Érzelmei az arcára voltak írva, soha nem tudta titkolni előlem, hogy mi van benne, mit gondol. Néha oly' gyámoltalan, hogy legszívesebben karjaimba venném és ölelném, ringatnám örökké. Máskor eltaszít, ellök, nem keres és megszűnik létezni számomra, hogy végül újra édesdeden karjaiba vesszek.
Mindig tudtam, hogy Kay mellett igazi férfi lehetek, nem kellett eltitkolnom semmit, vagy megjátszanom magam. Mégis megszokásból hideg tekintettel, jeges fuvallatként léteztem mellette. Csak rám kellett pillantania, hozzám kellett érnie és a testem reagált az érintésére, a tomboló orkán ami bennem volt lecsendesedett és helyére meleg tengerparti szél került.
Nem kellett volna feszélyezve éreznie magát, mégis zavartságot véltem felfedezni benne, talán az alkohol ami néha-néha lábait megingatta a felém vezető úton.
Nem fejezte be a mondatot a kérdésemre, én pedig hirtelen pillantottam rá a távolból. Nem mondom azt, hogy nem aggasztott a dolog, de tudtam, hogy úgy is megosztja velem, én pedig türelmesen kivárom.
Egy félmosoly húzódott az arcomra, amikor közölte nem illett hozzám a nő a megnyitón. Majdnem felkacagtam, de mégsem tettem, elfojtottam magamban. Kívántam, magamévá akartam tenni és most semmi más nem járt a fejemben, csak ez.
Mintha a szoba kihalt volna amikor a nevét kiejtettem, csak az esőt lehetett hallani ahogy a párkányra hullottak. Rápillantottam, felnéztem rá, ő hosszú lábait a kanapéra helyezte, egyiket a lábam közé csúsztatta, amitől vészesen szétnyílt a ruhája. Tenyerem gömbölyű fenekére siklott, majd le a combjára, s vissza a combjai közé és fel az oldalára. Bőre puha volt és ujjaim alatt mintha elolvadtak volna.
Ujját az állam alá csúsztatta, rápillantottam, ő lenézett rám, alkohol és vágy nézett vissza rám tekintetéből. Ivott, és érzékien lenyalta ajkairól a pezsgő kósza darabjait.
Elvettem tőle a poharat, az asztalra csúsztattam, szerintem nem lesz szüksége rá egy darabig. Kezem az oldalára csúszott, másik a combjára. Karjaim megfeszültem és egy mozdulattal felemelték, hogy az ölembe vegyék őt. Combjai keresztbe öleltek engem, szorosan farkamhoz simult leggyengébb testrésze, forróság öntött el az érzéstől mikor szemébe pillantottam.
Ujjaim a hajába túrtak, fejét vágytól terhesen, erőszakosan az enyémhez szorítottam, ajkait birtokba vettem, nyelvemmel körbe öleltem. Faltam a száját mintha éhező lennék, megszívogattam és szopogattam kéjesen. Közben kezem fenekére siklott belemarkoltak és magamra húzták őket, majd lesiklottak a csodás anyag alá, hogy végigsimítsák a nedves álmokat. Belesóhajtottam Kay ajkai közé mikor megéreztem nedves punciját, mintha csak engem akart volna és senki mást. Félrehúztam a fehérneműjét és két ujjal belé csúsztam, hogy érezze mennyire nem bírok ellenállni neki.
Egy cuppogó hanggal váltam el ajkaitól, lágy csókot leheltem az ajkára, az állára. Ujjaim kicsúsztak belőle, hogy mind két kezemmel levetkőztessem. Lehúztam róla a semmitmondó anyagot, melleit kibújtattam, hogy nézzenek rám, számba akartam venni őket, érezni akartam az ízét. Kemény mellbimbóit szopogattam és a nyelvemmel játszottam velük.
Éreztem tenyerem alatt megremeg a teste, az enyém vészesen megfeszült alatta, mintha súlyos béklyó lenne a vágy ami kettőnk között van. Vágytam az ismerős érzékekre, vágytam az ízére ami bombaként robbant számba és egy olyan vegyületet kevert benne, hogy a farkam őrülten Kay combjaihoz simult a farmeren keresztül.
Egy nyalással engedtem el mellbimbóját, szorosan magamhoz szorítottam combjait és egy mozdulattal felálltam a kanapéról. Ölemhez fogtam Kayt, és a szobájába sétáltam vele.
Az ágyára fektettem, széttett lábai közé térdeltem és lehúztam a cipőjét, a ruháját combjairól, kibontottam mintha egy ajándék lenne, izgatottan, mégis gyengéd erőszakossággal a tekintetemben.
Végignéztem rajta, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az enyém, birtoklón senki másé nem lehet, csak az enyém. Meztelenül feküdt előttem, teste olyan mint egy szépen megmunkált szobor, a hold fénye megvilágította a melle és az oldala vonalát, hogy aztán lebukjon és eltűnjön a lábai között.
Tekintetem mindent elárult, őt akartam.

Hiába telt már el olyan sok idő azóta, hogy megismertem az előttem üldögélő férfit, mégis meglepő módon még mindig ugyanolyan hatással volt rám, mint a legelső alkalommal. Ugyanaz a szenvedély, ugyanaz a tűz, ugyanaz a ki nem mondott vágyakozás. Mind ott feszült bennem, a szemeim elárulták, hogy vágyom rá, csak a különbség az volt, hogy az első alkalommal visszautasítottam. Utána is pontosan ezt tettem, most viszont én magam voltam az, aki felhívtam. Aki szinte iderendelte, a saját önös érdekei miatt. Persze az egyetlen percig sem fordult meg a fejemben, hogy ő tiltakozna ellene, úgyhogy azért annyira megterhelő feladat mégsem lehetett neki idefáradni. Úgyis sejthette, hogy miért hívtam ide, hiszen a törzsvendégeim ellenére valahogy mégis szükségem volt valami ismerősre, afféle állandóra, amin remekül kiigazodtam és többet adott, mint bármelyik munkám, fizető vendégem. Igaz, hogy soha nem fogalmazta meg ezt egyikünk sem, talán még magunknak sem ismertük be, de sokkal több volt közöttünk. Nem csak az elemi vonzódás láncolt magához minket, hanem az érzelmek is, amik nagyon lassan, csupán fokozatosan ütötték fel a fejüket. Nem tudtam pontosan, hogy mit is kezdjek ezzel az egésszel, de igazából nem is azért hívtam most át magamhoz, hogy ilyesmiken gondolkodjak. Szerencsére Damien elég hatékony módját találtam meg annak, hogy elterelje a figyelmemet; végigsimította a testemet, és elvette tőlem a poharamat. Nem kezdtem el méltatlankodni, pedig egy tovatűnő pillanat erejéig megfordult a fejemben.
Hagytam, hogy magához húzzon, valójában tiltakozni sem tudtam volna, mert valószínűleg szépen a fenekemen landolnék a padlón, előtte. Nem mondom, hogy nem volt csábító a gondolat, de az, ami a tekintetében tükröződött, jóval nagyobb hatást gyakorolt rám, mint az imént fantáziámban megjelenő képek. Ajkaim érzékien nyíltak el, a korábbi vörösre festett ajkaimon már alig látszott valami a rúzsból. Talán ő volt az egyetlen férfi, aki már úgy is látott engem, hogy nem játszottam meg magam, hogy nem a kirakatot, a felszínt, a maszkot látta, hanem valamit alatta. Valamit egy törékeny nőből, nem az egzotikus vadmacskából, akivé időnként válnom kellett.
Ajkaim puhán, szinte tapogatózva érintették az övéit, a kissé erőszakos, kapkodó mozdulatai ellenére is. Ő volt az erő, én a báj és a finomság. Ez így volt jó. Már-már megkockáztatom, hogy tökéletes. Beleborzongtam az érintésébe, ahogyan hajamba túrt a keze, és számtalan hajtűt kényszerített ezzel zuhanórepülésbe, egyenesen a padló és a kanapé irányába. Nem zavart, testem kezdett átforrósodni, ahogyan átadtam magam a csók intenzív érzésének. Hatalmas hatással volt rám, hiába nem örültem ennek annyira. Nem szabadott volna ezt hagynom, de túl gyengének bizonyultam ám ahhoz, hogy küzdjek ellene. Az én ujjaim lágyan túrtak bele hajába, majd erősen markoltam meg, és rántottam magamhoz a felső testét is, hogy ne csak alul érintkezzünk, de melleim is az izmos mellkasnak nyomódhassanak.
Nyelvem vágyakozóan simított végig az övén, ajkaim falták az ajkait, mintha ez lenne a legutolsó dolog, amit megtehetek még az életben. Kitudja, lehet, hogy tényleg így volt. Lehet, hogy nem. Mégis fuldoklókhoz hasonlóan tapadtam rá, élvezve a pillanat sziporkázó varázsát. Kellett, akartam, méghozzá most!
Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, felfedező ujjai hamarosan a ruhám alá kalandoztak. Minden egyes mozdulata annyira birtokló volt, hogy teljesen levett a lábamról. Egy nőnek kellett az érzés, hogy leigázzák, hogy egy férfi képes rajta uralkodni és a hatalma alá hajtja. Az én esetemben csak ő volt képes ezt megtenni, és sohasem tiltakoztam ellene. Lábaim kicsit automatikusan is még inkább szétnyíltak előtte, ölemből forróság áradt felé, miközben ujjai belém csúsztak. Ajkaimat mélyről jövő sóhaj hagyta el, mintha csak erre vártam volna egész életemben. Arcom az arcához simult, szám pont a fülénél volt, így érezhette a meleg kiáramló levegőt, ami a sóhajnak köszönhetően távozott a testemből. Szemeim félig lehunytam ismét, és csupán aprót bár, de belemozdultam, hozzádörgölőzve a kezéhez, amíg el nem vette lábaim közétől.
- Hiba volt, hogy olyan sokáig nem hívtalak fel… - bukott ki belőlem a vallomás, míg ő leügyeskedte rólam a ruha felső részét, ezzel tárva fel előtte melleimet. Nem meglepő, hogy máris kívánatosan meredeztek a bimbók felé, hiszen már azzal is felizgatott, hogy itt volt velem, hogy besétált ide, mint valami hatalmas nagymacska és leült a kanapémra, hogy magához húzzon. Mintha csak újra elcsábított volna, és a legszebb az egészben, hogy mindig sikerült neki. Minden egyes alkalommal, ahányszor csak megfordult itt. A legtöbbször nem fogadtam a saját lakásomban férfit, ez szent hely volt számomra, az otthonom. Leginkább hozzájuk mentem egy-egy estély után, vagy egy személytelen szállodai szobába. Őt mégis beengedtem valamiért, már a legelején is, amikor azt sem tudtam, hogy mi, merre, hány méter.
Gondolataimat az egyre növekvő vágyakozás ködösítette el, ami valahonnan egészen lentről indult útjára, és kezdett tetőzni belőlem. Túl régen járt már nálam, túl régen élvezhettem mindazt, amit nyújtani tudott nekem. Testem is ezen a véleményen lehetett, mert megremegett a szája kényeztetésének hála, fejem pedig abban a pillanatban hátrabillent, hogy mellkasom ezáltal még közelebb kerülhessen hozzá, hiszen hátam ívben feszült meg.
Nem telt el szerintem két pillanat sem, mégis mire feleszméltem, már az ágyamon feküdtem végig, hihetetlen gyengédségben részesülve. Ez már biztosan az alkohol hatása volt, mert máskor pontosan tisztában szoktam lenni azzal, hogy mi történik körülöttem. Lábaimat azért önkéntelenül is úgy emeltem, hogy könnyebben levehesse a cipőimet, majd a csípőmet is megemeltem, így a ruhámat is le tudta már húzni rólam. Immár semmi nem maradt, ami körülfonja a testemet, csupán a hold beszűrődő fénye, és a tekintetében tükröződő tűz, amitől hevesebben kezdett verni a szívem és még nedvesebben lettem odalent.
Kitárulkozva feküdtem előtte, szinte felkínálva magamat. Egyik lábamat lazán felhúztam, közben két alkaromra feltámaszkodtam és úgy néztem fel rá hívogatóan, másik lábamat pontosan felé nyújtva, hogy odahúzzam magamhoz. Élvezettel és elégedettséggel töltött el az, amit a szemeiben láttam visszatürköződni. Úgy véltem, hogy valószínűleg az enyéimben is pontosan az a fény ragyogott, erre pedig nem tudtam mást reagálni, mint megnyalni kiszáradó ajkaimat.
- Gyere! Vedd el, amit akarsz, Damien! – biztattam kéjesen rekedt, füstös hangon. A legtöbb hajtincsem immár kiszabadult a hajtűk fogságából, és glóriaként ölelték körül az arcomat, míg szemeim lázasan csillogtak. – Kívánlak… - duruzsoltam tovább, ezúttal kinyújtott lábam a férfiasságát kezdte simogatni a nadrágon keresztül. – Akarlak! – dünnyögtem tovább, miközben feltoltam magamat, és úgy néztem fel rá, mintha a világon senki más nem létezne, csakis ő. – Csak a tiéd vagyok… - nem, rendes körülmények között nem szoktam ennyire kimondani, csak ha dolgozom. Most viszont komolyan gondoltam, és valószínűleg a pezsgő miatt mondtam csupán ki, nem másért. Ezeket a szavakat már az ajkaira suttogtam rá, mert idő közben sikerült feltápászkodnom és feltérdelni az ágy szélén, közvetlenül előtte. Testem forró volt a vágytól, ölem lüktetett és izzott, mint egy kemence, miközben ujjaim az ingével babráltak, szándékosan hagyva egyelőre azt, ami a nadrágján keresztül a hasamnak nyomódott. Már a gondolattól is egyre nedvesebb lettem, hozzám sem kellett érnie.

A vágy sürgető, nem tud gondolkodni, nincsenek szavai, sem gondolatai. Csak egy érzés, egy mindent elsöprő óhaj, akarat ami a testben felgyülemlik és türelmetlenül elakarja venni azt ami az övé. Amikor a nyelv nyelvet érint, az ajkak egymáshoz nyomódnak, amikor a sóhaj a szájba ér, egy töredék pillanatra a világ megszűnik. Ha vágysz valakire, és abban a pillanatban mindennél jobban akarod, akkor a mozdulatok, a tettek, az érzések felerősödnek és semmi másra nem tudsz koncentrálni csak a párodra.
Kay érzéki nő volt, tudta, hogy mire vágyom, mindig elvette azt amit akart. Ha velem volt úgy éreztem egyek vagyunk, a teste nekem táncolt, nekem nedvesedett be a puncija, nekem nyílt szét a lába és az én kemény farkamat fogadja csak be. Ez nem volt más mint birtoklás, az a fajta férfi szörny ami minden hímben ott lakozik.
Ösztönösen mozdultam, öleltem és vettem el amit a teste felkínált, ő pedig belehanyatlott karjaimba, érzékien csókolt vissza és kutatott nyelve a számban. Összerándulva sóhajt lehelt a fülemhez, erőszakosan simult hozzám, hogy bevegyem mint egy várat. És én akartam, egyszerre akartam szeretni, megdugni, mocskosan leigázni.
Mindig kicsinál, olyankor elvesztem az eszem és nem léteznek szavak, de válaszok sem. Odadörgölte magát hozzám, enyhén hátraszegtem a fejem, fájt a gyönyör amit kiváltott belőlem. Űzött vadként szopogattam a mellbimbóját, hátát szorosan tartottam mikor ívben befeszült, farkam pedig szorosan puncijához simult.
Mikor megkaptam a fenekénél fogva, hogy a szobába érjünk elalélt a karjaimban, egy pillanat alatt megadta magát, de a szobába érve tekintetében egész más látszott. Várta hogy megkapjon, azt akarta hogy hatoljak belé, hogy tegyem azt amit csak akarok.
Széttárt lábakkal felkínálta magát nekem, száraz torkomra nyeltem egyet, éreztem a nyelvemen az ízét. Egy pillanat alatt a combjai közé buktam, és nyelvemmel egészen végignyaltam. Beleremegtem a zamatába, minden ízt felfedeztem benne amit valaha szerettem. Kutakodón belenyaltam a nedvességébe és körkörösen bejártam a rejtett zugokat.
Nyalogatva váltam el tőle, szavai beindítottak és legszívesebben a hasára fektettem volna és ott helyben megbasztam volna. De kiakartam használni a helyzetet, elakartam húzni a dolgot, azt akartam, hogy szenvedjen amiért ilyen sokáig nem voltunk együtt. Valami belső démon szegte fel a fejét bennem.
A farkamat simogatta a lábaival, én az ujjaimmal a csiklóját izgattam, majd hirtelen két ujjal belé csúsztam. Előttem térde ereszkedett, én a fenekét simogattam mindenhol ujjaimmal. Szavait a számba suttogta, én ittam azokat, és felakartam falni.
- Mindenhol? - kérdeztem rekedt, mély, szinte morgó hangon. Közben az ingemmel játszott, én odalent izgattam. Olyan nedves volt, hogy összeszorult a torkom, és alig kaptam levegőt. Ő azonban nem láthatta mennyire kívánom, farkam keménysége tudathatta vele, hogy akarom és szemem tüzes csillogása.
Elléptem tőle, árván hagytam az ágyon térdelve. Távolról olyan volt mint egy szirén, sebzett, és gyámoltalan, de én tudtam hogy egy tüzes szuka, aki csak arra vár hogy kitöltsem.
Elhúzva az időt levettem az ingem, tetoválásom kirajzolódott a homályban, kínzóan lassan vettem le a cipőm, a nadrágom és farkam is kibújtattam az alsómból.
Ránézett, őt figyelte a férfiasságom, lüktetőn meredezett lábam között és üvöltve arra várt, hogy szopogassák meg. Kay szemébe pillantottam, mikor odaléptem hozzá megcsókoltam, érezni akartam kiszáradt száját, és inni akartam adni neki.
Hirtelen húztam ki a lábait maga alól, hasra fordítottam és letaglóztam önnön magammal. Egy párnáért nyúltam, megemeltem és a hasa, a puncija alá raktam. Mögé térdeltem és a látványtól lehunytam a szemem, felém emelkedett a feneke, felkínálta magát nekem, mindenhol. Háta és gerince lehanyatlott, haja szétterült az ágyon, mind-mind engem várt. Végigcsókoltam az oldalát, két kézre támaszkodtam és ajkaim a fenekére vándoroltak, hogy végül a combjai közé simuljanak. Nyelvemmel belé nyaltam, ittam a nedvességét, ujjaim benne játszottak, sokáig a csiklóján köröztem, hogy aztán tövig belé nyaljak.
Lassan siklottam fel testén, mellkasom a hátára hajolt, orrom forró levegőt pumpált a bőrére. Farkammal játszottam vele, nem csúsztam belé, csak ízlelgettem és simogattam őt, hogy aztán megadjam neki amire vágyik. Annyira akartam, kínzón és kimondatlanul is csak rá vágytam, nagyon nehezen tudtam visszafogni magam, újra és újra elvesztettem az eszem. Mikor már úgy éreztem nincs tovább, forró puncijába toltam magam, ő befogadott, összeszorított engem amitől férfias nyögés hagyta el a torkom. Imádtam benne járni, felfedezni őt, tövig belé mászni és hallani ahogy szexis nyögése kibukik ajkain.
Térdre ereszkedtem úgy hogy még benne voltam, húztam magammal és beleültettem a farkamba, a párna már sehol nem volt, mintha elnyelte volna a föld és soha nem létezett volna.
Karommal átöleltem Kay gyönyörű testét, a kezeim önálló életre keltek és csak a kényeztetésre vágytak. Ajkaim az imádott nő lapockáját birtokolták, és nyelvemmel nedves csíkokat rajzoltak rá.
Mindenhol ott voltak, benne, rajta, vele, összeolvadva és gabalyodva. Nem volt más csak a kettőnk közös tánca, a farkam nedves ölelése, csípője tánca rajta és a fokozódó vágyam ami robbanni akart.

Pontosan azt a mindent leigázó vágyat láttam a szemeiben, amikor rám nézett, amit akartam. Nem véletlenül kínáltam magamat fel neki úgy, mintha valami hétfogásos vacsorát akarnék neki felszolgálni. Lábaim túl hívogatóan tártam szét ahhoz, hogy képes legyen nemet mondani, hiszen nagyon jól tudtam, hogyan nézek ki. Mennyire csábító és kihívó volt a mozdulat, ahogyan hívogattam magamhoz. Én is kívántam őt, ebben nem volt hiba, de azt akartam, hogy ő tegye meg. Azt akartam, hogy birtokoljon, hogy uraljon és maga alá szorítson, fitogtatva ezzel az erejét, amely jóval az enyém felett kerekedett. Azt akartam, hogy rávegyen a behódolásra, ahogyan egy domináns farkas kényszerít rá egy nőstényt arra, hogy alatta maradjon és birtokba vehesse a testét.
Elég volt megéreznem simogató nyelvét a lábaim között ahhoz, hogy testem megremegjen, hátam pedig ismételten csak megfeszüljön. Nem, nem adtam meg magamnak azt az örömet, hogy beletúrjak a hajába és még közelebb húzzam magamhoz. Inkább csak nagyobb teret adtam neki azáltal, hogy lábaim szétnyitottam amennyire csak tudtam, két kezemmel pedig az ágyamat takaró takaróba markoltam. Testem hol megfeszült, hol elernyedt, de némi plafonbámulás után kénytelen voltam elismerni, hogy nem bírom nem nézni. Mire azonban két alkaromra feltámaszkodtam, már csak azt láthatta, ahogyan felemelte a fejét, úgyhogy cserébe én a lábammal kezdtem simogatni meredező farkát, míg így nadrágon keresztül. Fogaim ajkamba vájtak, ajkaimon mosoly húzódott végig, ahogyan mélyen belenéztem szemeibe, míg ujjai ügyesen simogatták, izgatták azt a kicsi pontot, ami olyan érzékeny volt nekem.
- Igen… - doromboltam, kacéran mosolyogva rá, egyenesen az ajkai közé suttogva szavaimat. – Mindenhol, ahol csak akarod – búgtam érzékien, míg testem nekifeszült az övének. Élveztem minden érintését, minden simogatását, ahogyan csak hozzám közeledett. Imádtam beszívni férfias illatát, és nekifeszülni izmainak, ezért is vettem kicsit zokon, amikor elhúzódott tőlem. Felvont szemöldökkel figyeltem őt, miközben ráereszkedtem sarkaimra és leültem. Le sem vettem róla a tekintetemet, szinte faltam minden mozdulatát, ajkaimat pedig újra kénytelen voltam megnedvesíteni, míg azt figyeltem, hogyan öltözik le.
Elég volt csupán meglátnom a felém meredező férfiasságát ahhoz, hogy egy pillanatra elakadjon a lélegzetem és valamiféle fojtott nyögést hallassak. Magamban akartam tudni, méghozzá minél hamarabb. Míg ezen gondolkoztam, ő úgy sétált oda hozzám, mint valami ragadozó. Puhán és ruganyosan, úgyhogy mire odaért hozzám, én kinyújtottam két kezemet, tenyereim a mellkasának feszültek, aztán felfelé siklottak a nyakára, hogy annál fogva húzzam magamhoz egy időben azzal, amikor odahajolt hozzám és birtokba vette ajkaimat. Csókom ezúttal követelőző volt és vad, nem olyan lágy és puha, mint korábban odakint. Nem, most már meg akartam kapni őt mindenestől, legalább annyira, amennyire ő akart engem. Ennek ékes bizonyítéka közben újra a hasamhoz nyomódott, légzésem szakadozóvá is vált egyből.
Nem ágáltam az ellen, hogy a hasamra fordítson. Ajkaimon kéjes mosoly ült meg, szemeimben lázas vágyakozás csillogott a beteljesülésért kiáltva, míg csípőmet hívogatóan emeltem felé magasabbra, mint ahogyan a párna először megemelt. Éreztem, hogy nedvesen csillogott a lábam között, szinte már majd’ kicsordultam, míg ajkai végigkalandoztak az oldalamon, tovább hevítve ezzel testemet. Megremegtem a csókok tengerétől, ujjaim görcsösen belemarkoltak a takaróba alattam, a levegőt pedig egyre kétségbeesettebben kapkodtam, amíg bele nem nyalt a puncimba. Egyből felnyögtem, egyre nehezebben bírtam csak úgy feküdni és uralkodni magamon, pedig rohadt jól esett, ahogyan ujjaival belém hatolt, aztán azokat felváltva a nyelvével is.
- Ne hagyd abba! – nyöszörögtem, bár hangom valamiképp mégis erélyesen csengett. Fújtattam, mintha lefutottam volna a maratont, pedig szinte még bele sem kezdtünk. Előjáték volt csupán, ami zajlott, nem több. Csípőm megrándult, ahogyan farka hegye a csiklómnak nyomódott ingerlően, nagyon közel álltam ahhoz, hogy teljesen elveszítsem az eszem. – Damien! – szóltam rá sürgetően, szinte már kétségbeesetten, miközben elkezdtem hozzádörgölőzni, hátha valahogy sikerül elérnem, hogy belém hatoljon végre. Nem hagyta. Játszott velem tovább, mint macska az egérrel, és ezúttal tetszett, hogy rám lett osztva a rágcsáló szerepe.
- Ez az! – nyögtem immár hangosabban, amint belém hatolt keményen és mindent leigázón. Úgy töltött ki, mint soha senki, hüvelyem forró satuként zárult vesszőjére, körülölelve azt minden ponton. Először csupán lassan mozdultam meg, miután felhúzott magához, aztán egyre gyorsabban, amennyire az adott pozícióban kitelt tőlem. Fejem a szenvedély mámorában a vállára hanyatlott hátra, ajkaim félig elnyílva kapkodtak tovább a levegő után, míg fél kezemmel a tarkójába kapaszkodtam, másikkal pedig saját mellemet simogattam, csipkedve, cirógatva ágaskodó bimbómat. Már-már fájdalmasan kemény volt, de az iram nem változott, én pedig a józan eszem maradékát is elveszítettem. Nyögéseim hangja megszaporodott, testünk összecsapódásai párosultak hozzá háttérzenét szolgáltatva. – Simogass! Kérlek… - hangom elhaló volt, és könyörgő, miközben egyik kezét megfogtam és a csiklómhoz irányítottam. Hiába mozgott bennem ki és be ritmikusan, ugyanúgy nedvességben úsztam. A kezét fogva kezdtem el saját magamat kényeztetni, testem időről-időre újra megfeszült, majd elernyedt, csípőm mozgása is hol gyorsabb volt, hol lassabb. – Látni akarlak! – dünnyögtem a fülébe, miután elfordítottam a fejemet és ajkaim végigsimítottak arcán, mintha csak egy rózsa szirmai lettek volna.

Kay teljes valójában felkínálta magát nekem, széttette hosszú lábait, hogy nagyobb belátást kapjak a feltárulkozó gyönyör kapujára. Tudta mivel kacérkodhat velem, mivel hozhatja ki belőlem az állatot. Soha nem bírta titkolni mennyire begerjed rám, szinte minden mozdulatát ismertem, amikor megfeszíti a testét, kitárulkozik nekem mint egy virág, kezei ösztönösen felém nyúlnak, szemében olyan tűz lobog mint még senkiében, csókja heves és akaratos, szavai mocskosak és amikor kiejti őket engem elönt a forróság akár a tenger hullámai.
Tudtam mikor jár a fellegekben a vágy, amikor már semmi nem számít, amikor már mindent megenged, csak érezzen és csináljam. Legyek ott mindenhol, dugjam meg olyan helyeken ahol csak kevesen jártak, romboljam le a határokat és markoljak a szívééig. Ez volt ő, és én nem bántam. Ezt a nőt kívántam lankadatlanul hosszú évek óta.
Mintha közös keringőt jártunk volna, a szex mindig is heves volt kettőnk között, gyötörtük egymást közben amit mindig is élveztem. Kay kikérte magának amikor nem úgy mentek a dolgok ahogyan ő akarta, ezt mindig is jelezte, főleg a tekintetével. Én viszont nem bírtam ha ketrecbe zárnak, ha bábúvá kell válnom, szabad voltam és szabadon is szerettem.
Ajkaim közé búgott a kérdésemre, azt a választ nyögte nekem amit vártam, és meg is fogja kapni, suhant át az agyam hátsó szegletében.
Láttam a szemében a feltörekvő szex utáni sóhajt, megnyalta ajkait amikor levetkőztem, megakart kaparintani, elakart égni alattam. Engem férfias elégedettséggel töltött el a reakciója, meredező farkam pedig szívem heves dobogásában lüktetett a nő felé. Mint egy éhező úgy szorított magához Kay a karjaival, mellkasomra simult a keze amitől végigfutott a gerincem mentém valami eszméletlen bizsergés. Vadul, cseppet sem gyengéden csókolt meg, én pedig hevességemben hirtelen fordítottam őt hasra, hogy beteljesüljön az akarata.
Nyöszörgése ördögi gondolatokra késztetett, mélyen, belül akartam, hogy szenvedjen a kéjtől és hamvadjon el a vágytól. Éreztem a benne lévő türelmetlenséget, amit csípőjével jelzett felém, egészen magasra emelte, odadörgölte hozzám, nevemet sürgetően ejtette ki, alig bírt uralkodni magán.
- Nyugi. - suttogtam a szoba túlfűtött csendjébe.
- Akarod Kay? - kérdeztem tőle mély hangomon. Persze tudtam, hogy akarja, hisz erre várt, a farkam keménységét akarta hüvelyében érezni, azt akarta farkaljam meg és töltsem tele.
- Dugjalak meg? - erősödött fel a hangom ahogyan farkammal csiklóján köröztem, hogy aztán beletoljam magam a szűk puncijába. Ő szinte felnyögött, kiszaladt belőle az elégedettség, nekem pedig nem kellett több, csak ez a megerősítés. Egy nyögés hagyta el a szám amikor összezárt, szűk volt és iszonyatosan nedves. Lenéztem farkamra, egészen kitöltötte őt és a hold fényében nedvesen csillogott. Ki és be járt benne, gyakorolta és szokta a helyet, fejével kibukott, majd újra behatolt és alig bírtam visszafogni magam, hogy ne gyorsítsak az iramon, de mindent látni akartam, az eszembe akartam vésni.
Ujjaimat megnyálaztam, összekentem a nedvességünkkel és a fenekét simogattam, két tenyeremmel masszíroztam, belemarkoltam, majd ujjaimmal lassan, óvatosan belényúltam. Farkammal a puncijába hatoltam, mindenhol ott voltam, kitöltöttem és birtokoltam. A látványra pedig felsóhajtottam, belenyögtem az éjszakába.
- Óh bébi. - bukott ki belőlem morgó, fűszeres hangon.
Aztán hirtelen magamra húztam, ő mozdult ahogy akartam, belecsücsült a férfiasságomba, lassan lovagolta meg a farkam, aztán egyre gyorsabban követelte a gyönyört. Feje vállamra hanyatlott, beletúrt a hajamba, nyelvem a fülével játszadozott egy egy nyögés után, kezemet a csiklójára tolta, összerándultam a keménységén, a sikamlósságán, a nedvességben úszott mámorban. Nyögései többet akartak és túlfűtötten hangoztak ahogy a farkam újra és újra összecuppogott a puncijával.
Kérlelése már már valóban annak hangzott, szorította a kettőnk közötti mérhetetlen forróság. Talán nem is lehet ilyen hőmérsékletet produkálni csak ha nem e földi lény vagy. A gerincem mentén végigcsurgott egy izzadságcsepp, Kay mellei közül pedig kezemre. Dünnyögött nekem, hallottam, de sokáig nem bírtam mozdulni, csak a vér száguldott az ereimben, és az izzadság tüzes vízként testemen.
Egy pillanat alatt csúsztam kis belőle, farkam a hasamnak csapódott az elválástól, Kayt a lábainál fogva hanyatt döntöttem a nagy franciaágyon. A lábai közé kúsztam, combjaimmal feltoltam a combjait az oldalához és a hüvelyébe csúsztattam a farkam. Két kézzel mellé támaszkodtam, közrefogtam és testemmel bevettem, számmal száját izgattam, nyelvemmel nyelvét, ami majd nedves csíkkal lebukott a mellbimbójához. Szám a kémény kis bimbókra zárult, szopogatták azokat, és húzogatták, erősen rázárultak és szívogatták. Csípőm gyors és követelő iramban mozgott előre, farkam pedig egyre beljebb és beljebb hatolt a nedvességben.
Térdre ereszkedtem mert kezeim alig bírták a terhet, minden zsigeremben éreztem a kirobbanó orgazmus előszeleit. Kay lábait lefeszítettem, combjait szét hogy tárulkozzon ki nekem, farkam ismét jó helyre került, kutakodón odacsúszott ahol lennie kellett.
Nyögésem egyre hevesebbre váltott, már-már zihálásnak hatott, szinkronban volt a testemben az egyre növekvő vággyal. Összeszorított szemmel lassítottam, mert nem akartam még elmenni, sokáig akartam Kayt érezni. Tudtam hogy egész este itt leszek, de nem érdekelt, még nem volt itt az ideje az elernyedésnek.
Kihúztam magam a nőből, kezét a farkamra irányítottam, hogy simítson végig rajta, érintse meg és kényeztesse. Hanyatt feküdtem, Kayt odahúztam magamhoz, megcsókoltam, közben kezét szorosan a farkamnál tartottam.
Ajkai közé suttogtam a szavaimat.
- Használj ki kicsim. - nyaltam végig alsó, telt ajkán nyelvem hegyével. Kezem erőszakosan hajába siklott, beletúrt és megmarkolta, hogy magamhoz rántsam. Követelőn, ösztönből!

Még mindig képes volt meglepni azzal, hogy mekkora hatást tudott rám gyakorolni a jelenléte, az érintései, akár csak a nézése is. Eleinte próbáltam magam előtt tagadni mindazt, amit éreztem mellette, az elemésztő vágyat, amely újra és újra fellobbant bennem iránta, de annyira nem lehetek ostoba, hogy hazudjak magamnak, igaz? Kénytelen voltam elismerni, hogy tőle valahogy sohasem tudtam megszabadulni, és jobban belegondolva nem is akartam. Hiába csillogott olykor jegesen és távolságtartóan a szeme, én akkor is tudtam, hogy mi lakozik mögötte. Hogy milyen elemi erővel volt képes rátörni a kéj, ami elég volt mind a kettőnknek ahhoz, hogy ne bírjuk ki egymás érintése nélkül. Nem is tudom, most hogyan bírtam ki egy hónapig. Kész csoda, de most olyan volt, mintha egyetlen nap sem telt volna el, ugyanakkor kész örökkévalóságnak tűnt. Csapdába estem. Az ő csapdájába.
Szerintem egyértelmű volt a válaszom, de éreztem, hogy nem fogja annyiban hagyni. Hogy azt akarja majd, mondjam is ki. Nem akartam kimondani, túl dacos voltam hozzá alapvetően, most azonban mégis annyira kezdett felemészteni a sóvárgás, hogy megremegtem már a hangjától is, testem kis híján megvonaglott csak azért, mert az a mély hang belesuttogott az éjszaka csendjébe.
- Akarom! – ejtettem ki szinte automatikusan az egyetlen szót, ami többet mondott akár még száznál is. – Akarlak, most! – szinte már követelőzésbe ment át a hangszínem, és annak is szántam. – Nem szeretem, ha játszadozol velem, Damien! – hangom rekedt volt, de annál határozott. És a fenébe is, még jó, hogy szerettem, ha játszik velem. Hosszú évek óta játszadoztunk egymással és még mindig nem unta meg láthatóan egyikünk sem, ettől függetlenül azonban mindig megpróbáltam a kezemben tartani a gyeplőt, de hogy minek, azt nem tudom. – Azt akarom, hogy tölts ki teljesen! – búgtam közel a füléhez. – Hogy birtokolj… - hangom suttogássá szelídült. – Hogy elvedd, ami kell! Azt akarom, hogy igázz le, hogy legyél gyengéd és vad. Erőszakos és cirógató. Csak tedd meg! – bíztattam, szinte már önkívületi állapotban, amikor végre megadta, amit kértem. Ó, de még hogy!
Nyögéseim egyre hangosabbak és sűrűbbek lettek, ahogy testem minduntalan mozdult, amikor csak belém hatolt. Éreztem, hogy mélyen van, hogy valami láthatatlan erő fokozatosan kúszott fel a gerincem mentén, és már a tekintetemet is kezdte elhomályosítani. Én ugyan nem láttam, hogy mi történik, viszont az akaratlanul is felszakadó férfi hangok bőven elégnek bizonyultak nekem ahhoz, hogy bizonyosságot kapjak; nagyon is izgató a látvány, ő pedig élvezi ezt. Amikor ujjaival belém hatolt, egy pillanat erejéig meglepődtem, viszont az érzés egyből hatalmába kerített, és légzéseim zihálássá hangosodtak, még mielőtt megközelítettem volna őt, feltérdelve hozzá. Olyan volt, mintha az egész csak egy álom lenne, egy látomás. Volt, amit már fel sem fogtam teljesen, csupán a testem követelte azt, ami járt neki. Erőszakosan, félelmet nem ismerően.
Amikor aztán végre ő is teljesítette az én kérésemet, meglepettség ült ki egy pillanatra az arcomra, de mire maga felé fordított, ő ebből már semmit nem láthatott, csak az ajkaimon végigrajzolódó, elégedett mosolyt. Olyan széles volt, hogy szám szegletében megjelentek a gödröcskék, utána pedig nyelvem finoman simított végig alsó ajkamon, míg halkan kuncogtam. Hogy miért? Nem tudom, azt hiszem, hogy teljesen levett a lábamról, és izgattak a sürgető mozdulatai. Mintha egyáltalán nem bírt volna magával, az pedig tény, hogy én már rég nem voltam ura a mozdulataimnak. A hevesség sem feltétlenül tudatosan jött belőlem, vagy, ha mégis, akkor sem fogtam fel teljesen.
Lábaimat engedelmesen húztam fel, amennyire csak tudtam, nedvességben úszó puncim ezáltal teljesen feltárult előtte, még hívogatóbban, mint eddig. Úgy néztem fel rá, amikor fölém hajolt, mintha valamiféle istenség lenne, mintha csak ő létezne most a világon, és semmi más. Némán kérleltem, csupán tekintetem kalandozott el oda, ahol hamarosan újra eggyé váltunk. A látványtól hangos nyögés szakadt ki belőlem, amit szinte egyből tompított is a szájával. Hevesen csókoltam, akkora szenvedéllyel, hogy kis híján felemésztett a tüze, de nem bántam. Vele akartam elégni ebben a tűzben, mert ennél szebb halált el sem tudtam volna képzelni. Nyelvem kapkodva simított végig a nyelvén, aztán hagytam, hadd bukjon le, egészen a melleimig. Amikor ajkai a már így is fájón meredező bimbó köré zárultak, nem bírtam visszafogni a feltörni készülő kiáltásomat. Nem volt hangos, éppen csak egy másodpercig tartott, viszont ahhoz bőven elég volt, hogy tudassam vele, mennyire elveszi az eszem.
- Mélyebben! – nyögtem ki elfúló hangon, amikor éppen kifelé húzódott belőlem, és erőszakosan még inkább széttette lábaimat. Valahol az ő esetében élveztem ezt a követelőző erőszakosságot, valamiféle vad megszelídíthetetlenségnek fogtam fel, nem pedig bántalmazásnak. – Mélyebben akarlak érezni! – követeltem céltudatosan, ujjaim pedig egészen a fenekéig kúsztak le, hogy én magam ránthassam közelebb. Csípője hangos csattanással csapódott az enyémnek, kicsit még fájt is, de nem zavart, csak tovább korbácsolta a közeledő orgazmust. Hallottam a belőle felszakadó hangokból, hogy ő is nagyon jó úton járt afelé, hogy elérje a teljes kielégülést, én pedig ezúttal már hajszolni kezdtem. Azt akartam, hogy elélvezzen. Miattam, bennem, velem!
Így aztán, amikor kihúzódott belőlem, panaszosan, méltatlankodva nyögtem fel. Szinte már a csalódottság suhant át az arcomon, noha elég volt csak fenekéről előrehúznia a kezemet ahhoz, hogy szemeimben újra megcsillanjon a szenvedély tüze.
- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdeztem ugyanúgy suttogva, ahogyan ő tette. Mindegy volt igazából, hogy mit mond, én még egyszer ajkaira szorítottam a sajátjaimat, heves csókot lehelve rá, kicsit még a fogaimmal is megkarcoltam, beszívtam, hogy végül ajkaim levándoroljanak a tetoválása irányába, ujjaim pedig szorosan összezáruljanak férfiassága körül. Imádtam, mikor ez a primitív ösztön, a vadsága kijött, és nem éreztem magam többé civilizált embernek. A gondolat miatt kacér mosoly szökött számra, amikor felnéztem rá, szemeim lázasan csillogtak. Tudta, hogy mire számítson tőlem, én pedig tudtam, hogy mit szeretne megkapni.
Nyelvem hegyével végigsiklottam a karjába, vállába varrt mintán, kezem csupán néha emelkedett meg, majd húzódott vissza egészen le. Lassan haladtam, bosszúból nem akartam egyből sietni és a csúcsig űzni őt. Nyelve mellbimbójánál időzött el, fogammal karcoltam meg az érzékeny területet, aztán erősen megszívtam, mintha szám már valahol teljesen máshol járna, pedig az még odébb volt. A lehető legkínzóbb lassúsággal haladtam végig hasán, megnyalintva köldökét, majd eljátszadozva finom ajkaimmal csípője vonalánál. Kezem még mindig alig mozdult, melleim viszont cirógatták a farkát, egyre nagyobb területen. Először csak éppen a hegyét, de ahogyan egyre lentebb haladtam, úgy ölelték körül a kemény halmok a meredező hímtagot. Még én is felnyögtem, ahogyan immár államhoz ért, egy pillanatra fel is néztem Damien arcára, hogy lássak rajta valamit. Akármit, ami jelzi, hogy majd’ megveszik értem. Kár lett volna megjátszania, a teste így is-úgyis elárulta őt nekem. Ezért gyűlöltem időnként, ugyanakkor szerettem is az ösztönöket, melyek maguktól is önálló életre keltek, ha akartuk, ha nem.
- Suttogd el, hogy mit akarsz! Mire vágysz, Damien? – búgtam, leheletem a makkot cirógatta, ebben biztos voltam. Túl közel volt már hozzá a szám ahhoz, hogy ne érezze meg a kifelé áramló forró levegőt. – Rám vágysz? Azt akarod, hogy teljesen körülzárjalak? – le sem vettem róla a tekintetem, nyelvem hegyével viszont egész hosszában nyaltam végig az oldalát. – Hmm… - dünnyögtem, ezzel fejezve ki elégedettségemet, és még egyszer megismételtem az előbbit, mintha csak kóstolgatnám, ízlelgetném őt. – Finom vagy. Nagyon finom! – mosolyogtam rá kacéran, sokat mondó tekintetem pedig végre arcáról az előttem ágaskodó farkára siklott. Már a látványa is hatással volt rám, éreztem, ahogyan a nedvesség szépen elindult a puncimból és végigcsorgott combom belső oldalán. Még mindig nem kaptam be teljesen, csupán a tetejét szívtam meg óvatosan, nyelvemmel körözve a nyílás körül. Ujjaim a tövénél táncoltak, időnként még kicsit vadabbul is, hadd legyen édes az a fájdalom. Apró puszikat leheltem a lüktető, erekkel átszőtt vesszőre, aztán nyelvem a golyóin karistolt végig, míg orrom a meredező farkának súrolódott újra és újra.