Ki hitte volna, hogy két hét múlva ismét a londoni reptéren landolok. Hát én nem, az biztos. Igazság szerint meg sem fordult a fejemben. De mikor apám hívott, hogy rakott pénzt a kártyámra, mert szerinte nem szórakozom- ha ő azt tudná...-, akkor egyből másként láttam a világot. Mivel múltkor is olyan telt a londoni kiruccanásom, hát gondoltam, miért is ne? Mégis mit veszíthetnék? Úgy van, semmit. Ingrid valahol a nagyvilágban, Cal össze- visszamászkál, Frannie és Chiara pedig dolgozik. Szóval nem volt más partnerem, akit magammal hozhattam volna. Ezért ismét egyedül vágok neki a nagy városnak. Először bevallom, nem nagyon nyerte el a tetszésemet, akkor nehezen indult a kalandom, de most már tapasztalattal tértem vissza.
Ismét ugyanazt a szállodát választom, amiben múltkor is megszálltam. Viszont múltkor láttam már a várost, legalábbis azt a részét, amire kíváncsi voltam. Most inkább az estére készülődöm, kifárasztott az utazás. Még át kell esnem az átállás okozta lila szemkarikák eltüntetésén. Így hát miután becsekkoltam, a wellness felé veszem az irányt.
Három órás szépségkúra után készen érzem maga egy kis belvárosi kiruccanáshoz. Felöltözöm, kisminkelem magamat. A recepción kedvesen érdeklődöm szóba jöhető bárok és szórakozóhelyek felől. A srác kedves és jópofa, rögtön ráérez a stílusomra, és ajánl is kapásból hat klubbot. Végül annak a címét kérem, ami nemrég nyílt és mégis hamar felkapott lett. Kacsintva intek neki búcsút és vetem be magamat az éjszakába.
A szórakozóhely kellemes és ultramodern. Mivel már igencsak benne vagyunk az éjszakába, ezért tömve van a hely. Mosolyogva fizetem ki a belépőjegyet az arra kijelölt fickónak. Pár srác oda is jön hozzám, de egyetlen mozdulattal tolom őket félre, most még nem hangolódtam rá. A pulthoz verekszem magamat, és leülök az egyik szabaddá vált bárszékre.
- Egy margaritát, légyszíves- mosolygok rá a pultos srácra.
Valaki leül mellém, és kérdőn nézek rá. Hm, annyira ismerős az arca.
- Bocs, de nem ismerjük már mi egymást valahonnan?- fordulok a férfi felé mosolyogva.
Noha ezt vehetné flörtnek, de tényleg ismerősnek tűnik.

Körútra indultam, egyedül. Egy bárhelységet kellett megnéznem még anno 1-2 hónapja, a csőd szélén állt, hát mivel láttam benne a pénzt, így semmi akadálya nem volt annak, hogy megvegyem. Jó üzleti érzékkel áldott meg az élet, így hamar be is futott, majd kineveztem azt a Tom-ot, akinek igencsak szép referencialevele volt, hogy irányítsa, és ha lehet ne vigye csődbe. Ideje volt megnéznem, hogy mit is művelt vele, hiszen már kezdtem félni, hogy annyira leamortizálja, hogy feleslegesen öltem bele a pénzem. Nem szeretem ha a pénzem csak megy, de nem jön a haszon.
Mindenre felkészültem már, de erre nem. Alig volt 8 óra, de a bár tele volt, és az italfogyasztás is rengeteg. Beszéltem fél órát a férfivel, és mivel adakozó kedvemben talált, megdupláztam a fizetését. Erre az eredményre jár neki azt hiszem. Megérdemli. Ezek után kiültem a bárhoz, hogy elengedjem magam, táncoltam pár fruskával, akik csak vihogtak össze-vissza, már amikor rájuk néztem, és ez idegesítő volt, így hamar leépítettem őket, hogy visszaüljek a bárhoz.
SMS-ezni kezdtem a haverommal, aki még mindig nyaral, de már holnap hazaérkezik, így át tudja nézni az elszámolásokat. Épp válaszolni akartam neki, mikor valaki lehuppan mellém. Az italválasztása nem a tipikus vodkanarancs, vagy whiskey kólával, hanem egzotikusabb. Margharita. Én vodka-martinizek, most ehhez támadt kedvem. A szemem sarkából végigmérem a lányt, ismerős, de nem tulajdonítok neki nagy szerepet, miután végigmértem, visszafordulok a már-már egy kisebb számítógépnek is betudható mobilomhoz, hogy a pálcikával befejezhessem az üzenetem. Azt még én magam sem gondoltam, hogy lesz mersze hozzám szólni, de megtette, szóval lőttek a magányos estémnek. Nem baj, talán lesz egy kellemesebb vége az estémnek.
- Engem elég sokan ismernek... - Fordulnék vissza az italomhoz nem törődöm stílusban, ám ekkor gondolván egyet egy rosszfiús félmosollyal - ami illik a borostámhoz - felé fordulok.
- Általában ezt én sütöm el a lányoknak, akiktől akarok valamit - Suttogom neki bájosan, eltakarva a számat, miközben odahajolok. Poénnak szánom, de tekintetem újfent végigméri a lányt.
- Ray Saintwood - Szándékosan hagyom el a Gareth-et, kezd rémleni, hogy nem egyéjszakás kaland volt a lány, de még mindig nem tudom hova tenni.

Én és az áldott nagy szám. Nem bírom magamat visszafogni, mindig jártatnom kell a csőrömet. Na igen, amint megfogalmazódik bennem egy gondolat, azonnal ki is mondom. Általában jól szokott elsülni a túlzott magabiztosságom miatt, no meg az elbűvölő arcommal is tudok egy- két jó pontot szerezni. És ez most sincs másképp. Ismerem már annyira az embereket, hogy tudjam, mikor keltem fel az érdeklődésüket. Olyan ez, mint valami radar, ami a fejembe lenne építve. Egész jó kis radar lehet.
A férfi félmondata nem tetszik, elutasításnak is vehetném. Már épp temetkeznék bele az italomba és bánkódnék azon, hogy egy üres fekete lyukat hagyok az agyamban. Túl ismerős a fickó, valahol már kellett találkoznunk. Ha pedig leráz, akkor sosem fogom megtudni, ki csoda ő valójában, és mi köze van hozzám, pedig szeretném tudni. Szerencsémre nem tud ellenállni a felkínálkozó lehetőségnek és felém fordulva suttogni kezd.
Kacsintva válaszolok neki.
- Akkor ez egy fordított este lesz.
Gondolkodóan húzom végig az ujjamat a pohár szélén. Valamiért mindig is bejöttek az idősebb pasik. Eme példány is igazolja a rajongásomat. Megveszek a borostás fickókért.
- Agatha Warner- mutatkozom én is be, mert az illem ugye megköveteli.
Saintwood, Saintwood...
Amikor még Torontóban éltem, a szomszédságunkban volt egy Saintwood nevezetű bácsika. Velem kedves volt valamilyen érthetetlen okokból. Voltak rokonai, azt hiszem vele is laktak, bár nem vagyok ebben biztos. Azt tudom, sokszor látogatták, zömében fiúk voltak. Tudom, mert mindig leskelődtem titokban a szobám függönye mögül. Felvetődik a kérdés, akkor ez a Ray Saintwood, rokona annak a bácsinak? Lehet, hogy őt is meglestem régen?
- Nincs véletlenül egy rokonod Torontóban?- húzódok felé közelebb, egyrészt, hogy jobban hallja a hangomat, másrészt mert igazán jóképű. És súlyos hiba lenne, ha kihagynék egy ilyen alkalmat.

Szeretem, ha egy nő akar felszedni, valahogy vonz, és fel tud izgatni, ha nem mindig nekem kell a csillagokat leígérni az égről, hanem éppen engem akarnak elcsábítani, ami valljuk be, esetünkben nem nehéz, hisz ez a lány megér egy... Talán több éjszakát is, még nem tudom. Egyenlőre cseppet sem szégyenlősen mérem végig őt, és tetszik amit látok. - Őszintén, szeretem a fordított eseteket! - Dobom fel neki a magas labdát, hogy lássam mit tud. El tud-e csábítani? A neve tulajdonképpen nem mond semmit. Az arca ismerős, de nem annyira, hogy most órákig agyaljak azon, hogy ki is lehet, szóval inkább nem is kutakodom az emlékezetemben, hanem kortyolok egyet az italomból. A következő kérdésen viszont már elgondolkodom, emlékeim homályosak kissé.
- Már nincs... Csak néhány hónapig éltünk ott - Súgom meg neki ezt az apró titkot. Igen, azt hiszem voltunk ott pár hónapot nem is tudom, talán tíz éve... Vagy lehet, hogy kevesebb volt, de egyre jobban dereng, hogy töltöttünk ott pár hónapot Joe-val és Dannel. Valószínűleg akkor is el kellett hagynia a bűn városát, mert a nyomára akadtak volna.
- De az életem nagy részét a bűn városában éltem le... - Jegyzem meg hamis mosollyal az arcomon, miközben még egy italt kérek magamnak, és ha Agatha elfogyasztotta, akkor neki is azt, amit iszik.
- De miért is érdekel? - Lassan kezd derengeni a lány arca, de még mindig nem tudom teljesen hova tenni, igazából sosem volt a legjobb a memóriám, bár a szép lányokat mindig megjegyeztem... Persze lehet, hogy akkor nem így nézett ki, vagy fiatalabb volt, esetleg más kötötte le a figyelmem, nem tudom, de most tudom, hogy ma Őt meg akarom kapni, és meg is fogom kapni...

Ó, tudom én azt, mennyire jól nézek ki. De azért én is, nőből vagyok, és mint minden nő, én is szeretek elismerő pillantásokkal gazdagodni. Pláne, akkor duzzad büszkeségtől a mellem, ha egy ilyen példány méltat engem.
Hm, tehát szereti. Én is, közös pont. Túl jó férfi, hogy ma elhalasszam ezt az alkalmat. Hisz nem találkozok minden nap, minden bárban egy bugyitizzasztó pasival. Elgondolkodva nyalom végig a számat, tetszik ez a helyzet. Most én vagyok az, akinek küzdeni kell, hogy észrevegyen. Bár már végigmért, de még el is kell csábítanom. És ez okozott is nekem valaha nehézséget? Nem, ezerszer nehezebb szituációkban is feltaláltam magamat.
Előre hajolok egy kissé, hogy mutassak is magamból valamit, de ne legyen túlságosan is kitárulkozó. A férfiaknak nem szabad sosem egyszerre mindent megmutatni, mert akkor elveszik a vadászösztönük, és akkor fúccs a ma esti dugásomnak.
- Hm...- keresztbe teszem a lábamat évődően.- Tetszik ez a felfogás.
Nem a szavaimmal akar őt most meggyőzni, bár azt sem fogom bánni, ha attól adja majd be a derekát. Ahogy közelebb húzódok hozzá, lábaink majdnem egymásnak érnek. Nem érnek össze, de érzékelem a jelenlétét, amitől hasamba költözik a jól ismert izgalom.
- Szóval volt- állapítom meg a nyilvánvalót, és tetszik, ahogyan csak nekem suttog.
Egyre bizonyosabb kezdek lenni, abban hogy én látásból ismerem őt. De még milyen látásból. Ha tényleg ő, akkor még évekkel ezelőtt is iszonyatosan jóképű volt.
- Oh, Las Vegas- mosolyodom el mindentudóan.- Nekem is nagyon megtetszett az a város. Tudod, most ott élek.
Lehet, hogy ez bizalmas információ. Azonban most meg akarom osztani vele, és ebben semmi sem gátolhat meg.
- Köszönöm- felelem, mikor elém rakják az italt. És még gentleman is!
Hagyjuk a bájolgás, irány egy eldugott zug! Legalábbis ezt visítja a lábam közé. Mintha csak ez az érzés létezne. Hagyjuk a beszédet, ideje a tárgyra térni. Azonban nem akarom elsietni, az első olyan lépést neki kell majd megtenni, ha tényleg érdeklem.
- Mert nagyon úgy néz ki, van bennünk még egy közös pont, volt szomszéd- kacsintok és kortyolok egyet a friss italomból, majd egy ártatlan mozdulattal a térdére pottyantom az egyik kezemet.

Csendesen játszom a poharammal, miközben a lány neve itt cikázik a gondolataim között, s próbálok visszaemlékezni, és lassan dereng is valami. De ő lenne az a lány, akivel finoman kellett közölnöm, hogy nem lesz köztünk semmi? Szemem sarkából végigmérem, majd iszom még egy kortyot, és elégedetten nyugtázom, hogy szép nővé érett az akkor még csak kislány.
- Érdekes, mert az én felfogásom sokaknak nem jön be, szóval pirospont neked! - Mosolyodom el, miközben a látszólagos gúny csak viccnek lett szánva, nem kell véresen komolyan venni. Ha iszom, és becsípek, hajlamos vagyok néha még kötekedni is, de remélem belefér, ha nem, azon sem fogok fennakadni. Barna tekintetem Agatha tekintetébe fúrom, s fogva tartom azt.
- Igen Las Vegas eléggé... Hogy is mondjam... Pezsgő, élénk, pont az olyanoknak való, mint te vagy én, nem igaz? - Mosolyodom el, majd mivel előttem egy hamutálca árválkodik üresen, gondolom rá is lehet gyújtani, így előveszem a fekete Dunhill cigarettámat, hogy megkínáljam a nőt, persze ha nem dohányzik, akkor nem fogja elfogadni, közben pedig kiveszek egyet magamnak és a dobozt a pulton hagyom. Öngyújtóm tűzre lobban és mélyen letüdőzöm a mérgező füstöt.
- Igen, te voltál az a szomszédlány, aki randizni akart velem? De én voltam olyan nagylelkű és a kiskorúságod miatt egy ujjal nem nyúltam hozzád... Azt hiszem nem sokkal utána jöttünk el Torontóból. És te hogy keveredtél ide? - Kérdezem, miközben csökkentem a távot a két szék között. Legszívesebben már nekirontottam volna, de nem tettem, mert nem akarok egyből a lényegre térni, előbb kerülgessük egymást, előbb keltse fel bennem az érdeklődést. Megérzem a combomon a nő kezét, egy pillanatig nézem a finom ujjakat, majd ismét visszatéved a tekintetem az övéihez, de egyenlőre nem érintem meg, nem teszek semmit, hagyom, hogy hadd higgye azt, hogy nem érdekel, pedig nagyon is... Érdekel, hiszen a teste csodás, és a tekintete elveszi az eszem, mégis játszani akarok vele én is, kiváncsi vagyok, mennyire kitartó...

Felpörögve nézem, ahogyan a saját poharával játszik. Így, hogy nem rám figyel, legeltethetem rajta a szememet. Jól néz ki, ki lenne olyan hülye, hogy kihagyna egy ilyen remek lehetőséget.
Mondandóját nem veszem magamra, inkább elmosolyodom.
- Nyilván én kivétel vagyok- kacsintok egyet, és továbbra is igyekszem türelmesnek lenni.
Minek ennyi körülményeskedés? Igazából megértem én, és ugyanilyen véleményen vagyok. Csak épp most jobb értékelném, ha egyszerűen nekem esne, aztán utána beszélnénk, ha úgy jönne ki a lépés. De nyilván az előjátéknak is meg vannak az előnyei. Viszont én szeretném, ha ezen az évődő beszélgetésen már túl lennénk, és végre a tárgyra térhetnénk.
- Mindig is szerettem pirospontokat gyűjteni- hajolok közelebb, mintha egy bizalmas információt akarnék csepegtetni.
Számat egy kicsit elhúzom, úgy próbálom tartani vele a szemkontaktust. Élvezem a helyzet intenzitását. A cigarettásdoboz előkerülésére csak felvonom a szemöldökömet, majd aprót rázok a fejemen. Én nem dohányzom, már a szagától is felfordul a gyomrom. Remélem, mielőtt hozzám nyúl legalább egy rágót bevesz vagy valami. A doboz csak azért nem pöckölöm odébb, mert bunkóság lenne, az pedig nem akarok lenni. Az arcomon szerintem nem is látszik a nemtetszés legkisebb jele sem.
- Pontosan, pont nekünk való- helyeselek.
Majd hangosan felkuncogok, mert igaza van. Már akkor is rettentően jóképű volt és tetszett nekem. Amilyen merész és bevállalós voltam, természetes volt, hogy ki akartam belőle egy randit csikarni. Az már más kérdés, hogy nem fogadta el az ajánlataimat és folyton kötélnek állt. De legalább elmondható rólam, hogy kitartóan viselkedtem.
- Én voltam, hát- szorítok egyet a combján, majd leveszem róla a kezemet, és egy újabb kört kérek magamnak a pultostól, ameddig Gareth füstöl. Nagylelkű ahha... ismételten hangosan kuncogok.
- Az egy igen csak hosszú történet- mérem végig megint igen alaposan.- Szívesen elmesélem, bár nem izgalmas... de azzá tudom tenni- kacsintok rá, és egy nagyot húzok a poharamból.
Nem tudom elhinni, hogy nem csinál semmit. Legalább megmozdulhatna vagy valami apró kis érintést is beiktathatna a beszélgetés közben, nem sértődnék meg.