Diamond, a hamis fényű

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

my screwed life,

I gave you everything, everything but blood
Everything I had, and everything I've loved
You tore away and left me dead inside

Hideg van. Átjár egy jeges rémület. Magam elé nézek, vértengerben lépkedek. Az ismerős illat befészkelte magát az agyamba, kitörölhetetlenül jár kél a testemben. Próbálok úgy tenni mintha nem érdekelne de tudom mi fog következni. Megjelenik a fehér ajtó és kínos lassúsággal tárul fel előttem. A távolság mely eddig nyugalmat adott rohamosan csökken és nekem nincs hova futnom. Akárhova fordulok vagy lépek, a végső cél a fürdőszoba marad. Eltűnik a semmi, újra ott vagyok. Vele.
Elmosódnak a falak és a mosdó, csak a kádat látom. A zuhanyfüggöny áttetsző anyaga mögött felsejlik fehér teste. Magányosan terül el a hatalmas kádban. A zuhanyfüggöny mókás alakjai becsmérlően grimaszolnak rám, letépem, már úgysem lehet mit tenni. Mindenhol ott van a vér, megállíthatatlanul tör fel a vágásokból. Elnyomja gondolataimat a folyó víz, egész testemben remegek, a letépett függönyt szorongatom kétségbeesetten. Ő csak néz élettelen, ujjai mintha kérlelően nyúlnának felém. Tudom hogy ott van a telefon a zsebemben de semmit sem csinálok. Csak állok ott mint egy szerencsétlen és nézem ahogy lassan minden vér elszáll a testvérem ereiből. Nem tudom mennyi idő telt el, vagy mi történt. Keresem a tekintetét de a fény, a szikra már rég elveszett belőle. Megmozdul. Megmozdítja a fejét és ajkai elkerekednek.
Sikoly tölti be a fülemet és lelkemet.
Saját ordításomra kelek fel, kiver a víz. A takaró már rég a földön van, az ágynemű gyűrötten kanyarog izzadt testem alatt. Nem tudom szabályozni a testem, remegek, reszketek és rettegek. Felhúzom a lábaimat és átkarolom őket, fejemet a térdeimre hajtom. Mintha ettől bármi jobb lenne.

- sajnálomsajnálomsajnáomsajnálomsajnálom…. – mantrázok magamban míg a körmeim a húsomba vájnak, mely fájdalom végre észhez térít és csökkenti a bennem lévő feszültséget. Külső fájdalom mely megbénítja a lelkemet mardosó mételyt. Milyen nevetséges. Taknyom nyálam összefolyik, nem is tudok igazán magamról. Percek múltán realizálom csak, hogy smsem érkezett. Lassan, esetlenül nyúlok a fekete készülékhez és oldom fel a billentyűzárat. Név, hely és időpont. Tökéletes.
Egyik cigiről gyújtok a másikra, már van bennem egy kis pia is. Kicsit kótyagos fejjel szállok ki a kocsiból és dobom a kulcsomat a parkoló fiúnak.

- Haver… Nagyon ügyelj a kicsikémre. – tapogatom meg a mellkasát és dugok egy ötvenest a zsebébe.

- Persze hölgyem! – derül fel a képén egy vigyor, melyet csak a pénz istene idézhet, elégedetten figyelem ahogy a kocsimhoz rohan. Eldobom a csikket és megigazítom a kabátom. Stílusos. Pillantok végig a helyen némi gunyoros szájízzel miközben beljebb. Felmutatom a személyim, a biztonságiak kicsit furcsán néznek rám de leszarom. Megszokott vehemenciámmal vágok neki az estének. Még mielőtt a privát szobába mennék elkapok egy pincérnőt, két tequilát rendelek, as usual, majd követve a megadott utasítások a VIP szoba felé veszem az irányt.
Kerülgetem a hülye seggfejeket, behúzom a fejem, hátha nem tűnik fel hogy csak vagyok. Az erőltetett jókedv és zene már-már gyomorforgató. Vegasban minden ügyet egy rohadt klubban intéznek? Hiányoznak a new yorki eldugott kis hoteleim. Ezek a zajos bárok csak előcsalogatják a paranoid énem. Miközben nyomulok előre a ribancok és balfaszok tömegén csörög a telefonom. Azt remélem te vagy, még ha rosszul is venné ki magát hol vagyok, de csak az egyik halacskám talált rám újra. Elég rég nem válaszoltam neki… Fáradt sóhajjal török át a tömegen és esek be a női mosdóba. Meglepő módon nincsenek túl sokan bent. Azon csodálkozom, hogy egyáltalán van.

- Szia édes… - megtámaszkodok a falnak és a körmömet nézegetem. Le kéne szoknom a körömrágásról. Szépen trillázok neki, már én unom magam. Legalább húsz percre foshatjuk a szót amikor végre eszembe jut hogy miért jöttem. Elköszönök és kinyomom a készüléket, megszaporázott léptekkel rontok be a VIP szobába, nem kímélve a club vendégeit vagy pincérnőit. Egyébként is, mi a faszért állnak az utamba?

TAG: [You must be registered and logged in to see this link.] // WEARING: [You must be registered and logged in to see this link.] // NOTES: Go and fuck yourself

template created by [You must be registered and logged in to see this link.] @ RPG-D

Tárgy: Re: Diamond, a hamis fényű Kedd Dec. 30, 2014 9:12 am

gareth & joy

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gondolatai messze vitték őt, olyan messze, ahonnan nem akart visszatérni. Képzelgései egy nő felé hajlottak, kinek kék tekintete jó úton haladt, hogy megolvassza a szívét. Tudta ezt nagyon jól, és ezért hátrált meg. Ezért mondta a nőnek, hogy lassítsanak, és a másik fél ebbe belement. Azóta nem beszéltek, mert Gareth-et megijesztették az érzések melyek felébredtek a lelkében, ezért el kellett terelnie a figyelmét, és a saját munkája erre nem volt elég. A cége, melyet évek óta vezet nem nyújt elég menekülőt, mert ezt tette. Folyton menekült önmaga és az érzései elől. Így olyan helyre ment, ahol nem ismerik azt a részét, aki érez. Ahol csak a rideg és hűvös énjét ismerték. Ezért indult el a forgalmas utcákon a nagybátyja étterme felé, ahová vagy húsz perc alatt ért át, ugyanis ma kivételesen nagy forgalom volt.
De őt ez nem érdekelte, pontosan azért, mert vezetés közben is ki tudta kapcsolni agyát, és csak háborgó lelkével foglalkozott. Mikor viszont leparkolt a nívós étterem előtt, ismét az elméje vette át az uralmat. A visszapillantó tükörből már egy jeges szempár pillantott vissza rá, és végül belépett az étterembe. A főpincér egyből ugrott, és afelől érdeklődött, hogy mit inna, de Gareth elhajtotta, és a hátsó iroda felé igyekezett. A helyiség most üres volt, ő mégis érezte a nagybátyja szivarjának kesernyés illatát. Talán beleitta magát a falakba, de mintha a férfi kölnije is elegyedett volna a dohány szagával. Az asztal mögé lépett, és kinyitotta az erkélyajtót, melyen beáramlott a langyos esti levegő, de a kerthelyiség zöldje mégis egy másik világba ráncigálta. Ki is lépett a zöldellő fűre, és először csak a fülledt levegőt szívta mélyre a tüdejébe, majd elővett egy szál cigarettát a dobozából, és lassan gyújtotta meg a végét. Az étteremből még így is tompán kihallatszott a zene halk moraja, melyre egy félmosoly hagyta el ajkait, de gyorsan eltüntette onnan. Kopogás riasztotta fel elmélkedéseiből, ezért az ajtóhoz lépett ráérős léptekkel, majd kitárta az ajtót, ahol John a biztonsági embere állt.
- Van még egy találkozója, hoz valakit? - kérdezte a férfi a főnökét, emlékeztetve arra, hogy lassan indulnia kellene a találkozóra. Gareth beengedte a férfit, majd a bal oldalán lévő tükörhöz lépett, hogy megigazíthassa öltözetét és kisimítsa fekete ingéről az ott nem lévő ráncokat, aztán még egyet szívott a cigarettából.
- Viszek, de nem szándékozom végig ott tartani magam mellett, veled lesz, majd értesítelek... - adta ki az utasítást Gareth hűvös hangon, melyre a férfi az ajtó felé lépett. - És John... Te vezetsz! - dobta át bordó Lexusának kulcsait a magas férfinak Gareth, és kitöltött magának egy italt, majd elindult, hogy felkeressen egy lányt, akit megfelelőnek gondolt. Sok kedve nem volt ehhez a találkozóhoz, de nem mondhatta le, a nagybátyja kérte meg rá, és nem mondhat nemet neki, nem okozhat csalódást a férfinak. Így végül a megbeszélt idő előtt öt perccel már a Dimond bejáratánál állt, aztán hamar besietett, hogy a VIP részlegre menjen, ahol találkozni fog az illetővel. A másik fél még nincs itt, így Gareth egy dupla whiskey-t rendel magának, és a telefonját veszi elő, hogy addig is elfoglalja magát...

● words: ●● [You must be registered and logged in to see this link.] ●● Tudom béna, ha nem jó, visszatérek E/1-re ●
[You must be registered and logged in to see this link.]