Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Apa mellett ébredtem, megint rosszat álmodhattam, de nem emlékeztem rá... arra sem, hogy átjöttem. Kikászálódtam az ágyából, és ezzel a lendülettel eltaknyoltam a felsőmben. Hogy került ez ide??? Döbbenten néztem le magamra, félmeztelen voltam. Huh basszus, ez egyre furcsább és furcsább. Előkotortam az mp3-mamat, és benyomtam rajta a Tarzant, jól van, óriás ovis vagyok, tök mindegy. A zenére kicsit elkezdtem éledezni, kifelé a helyére raktam a cuccokat, halkan dúdoltam, és fogat mostam, majd kimenve ettem egy almát reggelire. Nem eszem sokat, sőt, gyakran el is felejtem a szükségleteimet, mint például az evés, az alvás... esetenként az ivást is. Felvettem egy felsőt, ami sokszor csúszott le vállamról széles nyaka miatt, és egy szűk sötétkék felsőt. Visszamenve még adtam apának egy puszit az arcára. Magamra kanyarítottam a táskám és elindultam sétálni a hűvös időben. Az almát otthagytam, megint nem ettem semmit. A hideg szél beletépett fekete hajamba, sóhajtva róttam a szürke utcákat, míg el nem értem a külvárosba, megláttam egy nagyon elegáns kávézót. Ajkamba haraptam. Tudtam, hogy nem mehetek be, hasam mégis éhesen felkordult. Toporogtam egy ideig, néztem a teraszon ücsörgő embereket... és megláttam Nate-et. Már sok címlapon láttam, felismertem. Mindig is pokolian helyesnek tartottam. Máris nem éreztem az éhséget. Leültem törökülésben egy padra, ami elég közel volt hozzá, hogy lássam, előkaptam a rajzfüzetem és a ceruzát, és elkezdtem megalkotni őt a papírra, bár megmondom őszintén, nehéz volt visszaadni azt a rohadthelyességét a papírra, tiszta maszat lettem a végére, fekete foltos a grafittól, de fél óra alatt végeztem. Megvolt ő, az asztal felé eső széle, és a kávézó mögülük. Annyira érdekelt közelebbről... sokat hallottam róla, sokat néztem mindenhol, és most ott volt... én... tudom, hogy egy utcáról éppen felszedett jött-ment voltam, de annyira szerettem volna csak kicsit és... Nem bírtam uralkodni magamon, felpattantam , a ceruzám gyorsan eltettem és tollra cseréltem, mikor láttam, hogy három pasi feláll az asztalától, és csak ő marad meg a pincér. Hozzá siettem az asztalokon át, nem illettem a sok úri nép közé tetoválásaimmal karomon és laza öltözetemmel, hamar elértem az asztaláig, görcsösen kapaszkodva a füzetbe. Basszus. Élőben, karnyújtásnyira sokkal szexibb volt. Pillantásom gyorsan végigfutott elegáns öltözetén, majd feltalált arcára, ajkának vonalára, gyönyörű szemeire, orrára, nyakára, és megint szájára. Vad késztetés éledte bennem egy csókra, de ehelyett szemébe néztem és bizonytalanul elmosolyodtam. - Jónapot Mr. Masters, Asa Rethlow vagyok - Hadartam végig pislogás és levegővétel nélkül, láttam a pincéren, hogy félbe akar szakítani és elzavarni a drága vendégétől a fenébe, de mielőtt megszólalhatott volna, folytattam. - Sokat hallottam Magáról és csodálatosnak tartom, amit elért - Egy pillanatra ajkamba haraptam, majd léptem egyet oldalra a pincér elől, aki el akarta kapni karomat. Nate felé nyújtottam a füzetet, rajzzal fölfelé és a tollat. - Kérem írja alá - Kértem halkan, könyörgő pillantással. Lehet, hogy nem egy filmcsillag, vagy énekes, de nekem nagyon tetszik. - Fiatalember meg kell kérnem, hogy haladéktalanul hagyja el a kávézó területét és ne zaklassa a vendégeinket - Ragadta meg a karom a kétajtós pincér és kihúzott a kávézóból és meglökve, betessékelt egy bokorba egy kisebb park szélén. A tegnapi esőtől még minden nyirkos volt, és az egész füzetem bele esett egy pocsolyába, a felsőmről nem is beszélve. Szusszanva álltam föl, hátat fordítva a kávézónak, és csalódottan rázogattam a rajzaimat, teljesen eláztak, még a Nate-es is. Lebiggyesztettem alsó ajkam, és becsukva a füzetet elraktam a szintén nedves táskámba. Csüggedten másztam át a bokron, és kiszedtem a hajamból egy kis ágat. Ez az esés nagyon nem tett jót az oldalamon a sebnek. Hamar el is húztam földőmet bőrömtől, hogy láthassam... ronda volt, a kötés kicsit átvérzett. Jobb lesz, ha hazamegyek, de az merre is van? A templom mellett. Így el kezdtem keresni a tornyot a házak fölött.
Nem sok kedvem volt ehhez a megbeszéléshez, ráadásul egy zajos kávézó teraszán. Nem hinném, hogy az üzleti dolgok másokra tartoznak, de ez van, kivételesen nem én diktáltam a feltételeket, de nagyon meg akartam csípni ezt az üzletet és akkor... még hatalmasabb leszek. Unottan hallgattam a sok üres dumát, a lényegen már régen túl voltunk, úgyhogy megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor végre leléptek. Erre vártam. Nekem már nem volt sietős, jólesett egy kicsit csak úgy csendben lenni, amikor az az idegesítő pincér jött a nyakamra és traktált mindenféle kérdéssel, mit kérek még, mit hozzon inni, enni vagy bármi... Látszott rajta, hogy nagyon kell neki ez a munka, talán kezdő és most is figyelik, mennyire válik be, nem tudom, csak hagyjon. Éppen mondani akartam, hogy hozzon még egy kávét, amikor egy ismeretlen fiatal srác urgott elém. Igen, szinte ugrott, ugyanis az egyik pillanatban még csak a pincért láttam, aztán megjelent ő is. végignézett rajtam, mint aki nem látott még fehér embert. Felvonom a szemöldököm, már éppen nyílna a szám, hogy megkérdezzem, mégis mit akar, amikor a nevemen szólít, a legnagyobb meglepetésemre és be is mutatkozik. A pincér persze próbálja arrébbtessékelni, mondhatni, de nem hagyja magát és egy füzetet tol az orrom alá, meg egy tollat, szólni sincs időm, egyik meglepetés után jön a másik és bevallom nem számítottam erre, nem szoktak idegen fiúk letámadni az utcán, főleg nem rólam készült rajzokkal. Ez amilyen hízelgő, olyan ijesztő is, de pont ezzel kelti fel az érdeklődésem. Meglepően jól sikerült rajz. Mire ezt megoszthatnám vele, a pincér közbelép és már a kávézón kívül találja magát a fiú. - Maga meg mit képzel? Tartsa meg a többit – ordítok rá és nyomok a kezébe pár bankjegyet, hogy kifizessem a számlát. Valahol a bokor után, ahova az az állat lökte, érem utól a fiút. - Várj – szólok rá és megfogom erősen a vállát, hogy megállásra kényszerítsem és magam felé fordítom. - Mire véljem ezt az egészet? – kérdezek rá, villámokat szór a szemem, nekem ez a jelenet sok volt a megbeszélés után, amikor éppen csendre vágytam. Ugyanakkor nem hagy nyugodni a fiú... Van benne valami érdekes. A kérdésem nem fejtem ki, úgyis tudja, mire gondolok... Tudja a nevem, lerajzolt, nem is tudom, talán régóta figyel és követ? Hát tegye, engem igazából nem zavar, amíg... nem zaklat és meg tudunk egyezni a szabályokban. Most nézem csak meg igazán magamnak. Fogalmam sincs hány éves, de szemtelenül fiatal és igazán... kívánatos. Nem tehetek róla, pont az esetem, az ilyen kis fiúk jönnek be nekem. - Kár azért a rajzért, elázott nagyon? – érdeklődök, nem látom már a kezében, biztos eltette, de ahogy kilökte az az állat innen, biztosan vizes lett. - Ha gondolod megismételheted. Előre szólok, sokáig nem tudok egy helyben ülni. Van egy fenntartott szobám az egyik külvárosi hotelben. Le is kéne venned ezeket a vizes cuccokat – ajánlom fel, minden finomkodás nélkül. Ki tudja mi lesz még ebből a rajzolgatásból. Akár egy jó szex is lehet.
A lejátszóm egy pillanatra elhallgatott, hogy utána váltson, és egy másodpercre rá már az Avicii-től szólt a Wake me up. Megnyugtatott, nagyon tetszett, már az is kevésbé fájt, hogy eltaknyoltam. Amúgy abban rendesen felhorzsoltam a karjaimat, meg mindent, próbáltam lesöpörni a földet a sebről, de annyira fájt, hogy inkább békén hagytam. Ezt is elszúrtam, hát van ilyen, vagy inkább nekem csak ilyen. Most vettem csak észre, mennyire fáradt vagyok. Asszem megint elfelejtettem pár dolgot... de legalább rohamom nem volt, ami pedig esélyes, tekintve, hogy epilepsziás vagyok. próbáltam felidézni, merről is jöttem, de eskü, nem esett be, csak a zene. Mire választottam volna egy utat, át a parkon, aztán jobbra, mert mintha láttam volna egy kis templomcsúcsot arrafelé, valaki megragadta a vállam erősen, és maga felé rántott. Ijedtemben majdnem elestem, de ahogy megláttam Nate-et inkább teljesen megdermedtem és csak lestem, mint hal a zacsiban. Most komolyan itt van? És komolyan hozzám beszél? Dehát nincs itt más, és az én vállamat fogja és... elpirultam, dühös szavaira viszont inkább hátráltam, ujjaim a jobb karomon végigfutó tetoválásokon simítottak végig, hogy kicsit megnyugodjak és erőt vettem magamon. - Sajnálom... nem akartam rosszat, én csak..- Felsóhajtottam és vállat vontam, végül is miért ne mondhatnám el neki, annyira mindegy az egész, max őrültnek néz. - Miután kitettek az árvaházból, fél évet egy újságosbódé oldalában laktam, mert ott volt eresz, és nem áztam el teljesen. Sokat láttam magát az újságok címlapján, és ha valaki elolvasta és kidobta, én kiszedtem és elolvastam. - Vontam vállat és lenéztem a betonra, amin ázott falevelek tapadtak meg, lábammal az egyiket vakartam fel. - Sokat olvastam magáról és... talán kicsit... jó volt tudni, hogy a semmiből ennyi mindent lehet csinálni. És most sétáltam, megláttam magát, és leültem arra a padra, fél óra alatt lerajzoltam... Nem követtem, vagy ilyesmi - Ingattam meg a fejem, magamat mentegetve. Kérdésére a táskámra néztem, majd lassan bólogattam. - Igen, elkenődött - Haraptam ajkamba. Ja, dobhatom ki, vagyis az egész füzetet dobhatom ki. Ajánlatára pillantásom arcára villant. Ha más mondja, mondjuk Fred, nem kaptam volna fel a fejem, de ő mondta, és láttam a szemében... Hamar fölébredtem. - Rendben, gyorsan rajzolok, és igazad van, le kéne vennem a ruháimat. De jó lenne egy kis kötszer is - mielőtt még azt hihette volna, hogy a horzsolásokért hisztizek, felhajtottam a felsőm szélét, hogy lássa a kötést, aztán vissza is ejtettem azonnal. Még mie,lőtt bármi mást mondhattam volna, már csöpögni is kezdett az eső. - Remek... - Morogtam fölnézve, és ha megindult, követtem őt amerre vitt.
Nem tudom hova tenni a fiú lelkesedését, mert látszik rajta, hogy az, de ez elég sok kérdést felvet bennem. Párat fel is teszek, a többit ráérek később is, ha lesz később. Még nem tudom mihez kezdek vele, nem vagyok az a tipikus jófiú, meg jótét lélek meg minden... csak, mert szimpi, nem fogom felvinni a lakásomba... úgy értem, a másik lakásomba. Van egy, ahol lakom, meg egy kisebb, ritkán járok oda, de néha, mint mondjuk most, jól jöhet. - Oké, nem csináltál semmi rosszat, csak azért megleptél, engem meg nem nagyon lehet, szóval ez most tényleg nagy dolog volt, komolyan mondom – nyugtatom meg inkább, először kiakadtam, bár a rajz nagyon tetszett, az egész helyzet viszont ijesztő volt kicsit. Amit mesél... nem bírok a nehéz sorsú gyerekek mellett szó nélkül elmenni, hiszen ő még most is gyereknek tűnik, legalábbis nagyon fiatal. Mindenkinek, akinek elég pénze van, választania kéne egy jó célt. Én ezt tartom fontosnak. - Fél óra alatt? Akkor kellően tehetséges vagy – állapítom meg. Ujjammal alsó ajkam rajzolom végig, gondolkodok, mit is tegyek vele. Felajánlom, hogy lerajzolhat megint, ezzel mintha kicsit feldobnám a kedvét, nekem meg belefér, ma éppen nincs annyi dolgom és egy kis szórakozás nem árthat meg. Vajon benne lenne többmindenben is? Ahogy néz rám... kétség nem fér hozzá szerintem. Kijelentésére felvonom a szemöldököm, de fel sem kell tennem a kérdést, már mondja magától a választ, pontosabban mutatja. - Hát ez... nem néz ki túl jól. Tiszta vér a kötés... mi történt? – érdeklődök és elhúzom a szám, nem annyira bírom a vért, de ezt észre sem fogja venni rajtam, hiszen ennek ellenére remek kötést tudok csinálni, meg minden, szinte mániákus vagyok, mindig tartok otthon elég gyógyszert és ami kell. Csöpögni kezd az eső, felpillantok, észre sem vettem, hogy ennyire be van borulva. - Hát akkor... menjünk hozzám, úgy tűnik tényleg ez lesz a legjobb megoldás. Még az eső is ellenünk van – mondjuk, ha úgy nézzük, éppen előny, hogy valahova be kell húzódnunk. Kettesben, hm. Megérintem a karját, hogy kövessen, a sorfőröm már ott áll az út szélén, kinyitom az ajtót és miután Asa beszáll, beülök mellé én is. - A bőrülés könnyen tisztítható – jegyzem meg, megelőzve a kérdését vagy a mentegetőzését vagy bármit. Kiadom az utasítást, hogy hova megyünk és már indulunk is. A lakáshoz érve a liftbe terelem és feltűnően bámulom. Közelről, talán túl közelről. Megtámaszkodok mellette a lift falán és csak akkor mozdulok, amikor kinyílik az ajtó, akkor is késve. Szótlanul haladok tovább és amint nyílik az ajtó, végre kettesben lehetünk. - Vedd le a ruhád és irány a zuhany, tiszta sár vagy. Majd keresek neked valamit, amit felvehetsz, aztán lefertőtlenítjük azt a sebet, nem néz ki túl jól – jegyzem meg és a kezébe nyomok a törölközőt. - Menni fog egyedül? Szólj, ha segítség kell – ajánlom fel látszólag teljesen önzetlenül, de a tekintetem mást árul el.
Hihetetlen volt, hogy itt van tőlem egy karnyújtásnyira, olyan csodálatosan hihetetlen volt, alig bírtam fölfogni a dolgot, dehát csak igaz lehetett, mert éreztem az illatát a levegőben, a hangját, amit soha nem hallottam még, hiszen csak most lett egyáltalán otthonom, az utcán meg nem hogy netet nem találok, de eszközöm sem volt hozzá. Élőben sokkal magasabb volt, mint gondoltam, nálam meg főleg, alacsony voltam, száz hatvan centi körül lehettem, nem egy nagy dolog, néhány dolog velem kapcsolatban mégis az. Mondjuk, hogy élek. A gyermekotthonban kemény edzés volt. Terrorral megfűszerezve és olyan segédekkel, akik simán eljátszadoztak a fiúkkal, mint én, az elől szöktem el, nincsenek jó élményem a testi dolgokról, de be kell valljam, Nate-tel mégis nagyon szívesen lennék, nem azért mert pénze van, az nem is érdekel. Nekem már nem kell, Fred mindent megad, amit szeretnék, ami nem sok, kaja, ruha... és ezek megvannak. A külön kiegészítőkre nincs igényem, eddig sem voltak, most miért kellenének? Büszkén mosolyogtam Nate-re mikor azt mondta, hogy nagy teljesítmény, hogy megleptem, akkor egy kicsit emlékezetessé tettem magam, az fantasztikus. - Nem volt sok más játék az otthonban - Vontam vállat, és ujját néztem, ahogy ajkát simogatja. Azt én is megcirógatnám. Erre elpirultam. Mik nem járnak a fejemben, sokkal idősebb nálam, és valószínűleg nem is meleg, nem mintha én az lennék... na jó, félig igen. Kérdésére elvörösödtem. Szégyelltem magam miatta. - Loptam egy kenyeret, a pasi meg lelökött az erkélyéről, és beleestem a kerítésbe - Fújtam ki a levegőt szégyellve magam. Tényleg nem volt szép lopni, csak már annyira éhes voltam... Érintésére bőröm bizsergett, de mentem vele. Huh... nem nagyon ültem autóban még, így kicsit félve csusszanok be mellé és az ajtó már csukódik és, a gyomromban pedig enyhe nyomást éreztem, mikor megindultunk. Még mielőtt kérdezhetnék válaszol, így becsukom a szám, és csak kifelé bambulok... úgy örültem, hogy lerajzolhatom őt, annyira vártam, hogy kicsit vele lehessek és és és... izgultam. Végre pozitívan. A liftben érzem pillantását magamon, ajkamba harapok, nedves fölsőm mellkasomra tapadt, feszes nadrágom pedig amúgy is mutatott mindent, ami kell. Kettőt pislogtam és már közel is volt, hozzám hajolt, a lift falának préselődtem, de nem ijedtem meg tőle, én csak... olyan nagyon oda voltam és bevallom, megcsókoltam volna, kicsit közelebb hajoltam, de nem annyira, hogy összeérjünk, csak hogy érezze, mi lenne, ha találkoznának ajkaink. Viszont nyílt a lift ajtaja és én mosolyogva dőltem hátra, aztán mikor arrébb ment mentem amerre mondta. - Rendben - Mosolyogtam bólintva, majd szavaira felnevettem, de sötét pillantással végignéztem rajta, vágyakozva, majd elmentem zuhanyozni. Miután lemostam magam mindenhol, kimásztam, megtöröltem magam, és a csípőmre csavartam a törölközőt, és így mentem ki. - Hát... most már segíthetsz - Néztem fel rá, azt, hogy miben, hogy felöltözni, bekötni a sebet avagy vetkőzni, ahogy szeretné, csak döntse el.
Nem igazán erre számítottam a mai nappal kapcsolatban. Már attól kivoltam, hogy a világ végére kell jönnöm erre a megbeszélésre, hát persze, akkor még nem sejtettem, micsoda események történnek majd. Kimondottan tetszik nekem ez a fiú. A seb láttán elhúzom a szám, de nem tagadja le, hogy mi történt, inkább bevallja. Legalábbis gondolom, ilyet csak nem talál ki. - Hát... inkább adnia kellett volna neked kaját. Nem a tv-t loptad ki a házból... azért tényleg lelökhetett volna, de kajáért... Nem értem az embereket – dühösen fújom ki a levegőt, ez a fiú még szinte gyerek és ilyeneket kellett megtapasztalnia. Felvetem, hogy menjünk hozzám, nem kell neki mégegyszer mondani, már az autómban találja magát, aztán a lakásban. Igényes berendezésű, mindenből a legmodernebb cucc található itt, mint a lakásomban, mert ez nem az. Ez csak azért van, mert nem szeretem a hoteleket, de a lakásomba sem szeretem felvinni az aktuális partnereket. Így viszont van hova, ahonnan kiteszem őket, aztán megyek tovább én is, amíg vissza nem térek a következő kiszemelttel. Most is pont jól jön a hely. Nem kér a segítségemből Asa, de nem bánom, csak vigyorgok, addig leülök a kanapéra és eltűnődök azon, ami a liftben történt. Majdnem megcsókolt. Persze én voltam túl közel hozzá, de aztán ő is csökkentett a távolságon és... nem sok kellett volna. Talán még egy emelet, de megérkeztünk és... itt a lehetőség a folytatása. Mintha tudná mire gondolok, meg is jelenik, félig vizesen, egy szál törölközőben. - Segítsek? És miben? – felállok és úgy közeledek felé, mint egy ragadozó. Felmérem tetőtől talpig, nem sokminden takarja és csak az a seb rontja a látképet. - Kezdjük a sebeddel, nem néz ki túl jól – jegyzem meg és a konyhapult felé húzom, oda már kikészítettem mindent, ami kell. Elég jól értek ehhez, de hát ki tudja, mennyire fertőződött el. - Lefertőtlenítem és bekötöm, de nem ártana ezt többször megismételni – beszélek közben és szakszerű mozdulatokkal csinálom, amit kell. Nem tart sokáig, már egy új kötés díszeleg rajta, de a frissen szerzett horzsolásait sem hagyom ki. - Ezeket tedd el – nyomom a kezébe a fertőtlenítőt meg a kötszert, nem től sok, de pár alkalomra elég lesz. Talán addigra meg is gyógyul, ha nem is teljesen, de akkor már nem kell rá kötés sem. Ahogy a kezébe nyomom a cuccokat, összeér a kezünk. Figyelem milyen hatással van rá és tetszik, amit látok. - Azért akad itt valami, ami felesleges szerintem – jegyzem meg sokat sejtető mosollyal. Határozott mozdulattal megragadom vékony testét és felültetem a konyhapultra. Próbálok ártatlan arckifejezést vágni, amikor szétnyílik a törölköző, de nem igazán megy, főleg azért, mert más köti le a figyelmem. Kiéhezetten, mohón, vadul és nagyon követelőzően tapadok ajkaira.
Nem tudom megmagyarázni amit érzek Nate iránt. Egyfajta csodálat és szeretet. A szretetre vágyom a leginkább, hiszen eddig senkitől nem kaptam meg, mindenkinek kellett a testem, akarta, hogy kielégítsem. Jobban értek a vágyakhoz, mint bármelyik korombéli. És ez nem a legjobb, mert csak fájdalom és durvaság volt a részem ezért, és ami megmaradt az a félelem és tartózkodás lett. Mégis szerettem volna most Nate-tel lenni, boldoggá tenni, és ezt azzal érhettem el, ha neki adom magam. Legyen így. Nem az, én is vágyok rá, csak félek. Hangtalanul tűrtem, hogy ellátja az oldalam. Ujjaink összeértek, és én mélyen elvörösödtem, egy halk sóhaj is kicsúszott a számon, de ez nem a vágy hangja volt, vagyis nem a testi vágyé. A szívem örömében hevesen dobogott mellkasomban, melegséget terjesztve testemben. Erre vágytam olyan régóta, hogy valaki törődjön velem, és az, hogy a bálványom velem foglalkozik, velem, akinek eddig senkije sem volt es az utcán téblábolva kaját lopkodott... Felfoghatatlan csoda volt, nem is tudtam hova tenni magamban ezt az örömöt. Eltettem a cuccokat, aztán visszamentem hozzá, és ő feltett az asztalra. Egy magasságban lettem vele, ahogy közelebb jött, combjaim szétnyíltak, maguk közé engedve Nate-et, viszont ezzel a törölköző is eleresztett, felfedte fehér bőröm, egyik lábamról teljesen leesett, a másikat és férfiasságomat viszont eltakarta. Zavarba jöttem, visszahajtottam az anyagot a combomra, mert lábaim belső fele tele volt hegekkel, ott a bőr fehérebb volt, vagyéppen barnább. Nem én csináltam, ugyan megfordult bennem párszor, hogy megölöm magam inkább, mint hogy mégegyszer megalázzanak, de nem én voltam, hanem ők, mikor ellenkeztem. Egy szinten megértettem, nem voltam tökéletes szépség. Gondom volt a hangommal, a hasammal, azzal, hogy csak egy pohár tea után tudtam elaludni, a szeplőkkel az arcomon, a gödröcskékkel gerincem tövében, és a ráncokkal a szemem mellett, mikor mosolyogtam. Nem szerettem magamat. És ez nem volt alaptalan. A szüleimnek sem kellettem, másnak miért kellenék? Ezért lepett meg, hogy Nate milyen vággyal csókol meg. Míg ő éhesen csókol, én inkább szerettel és bizonytalansággal. Tényleg engem szeretne? Nem vagyok egy bombázó, féltem, hogy ha jobban megnéz meztelenül ő is meglátja a kellemetlen részeimet. De ha nem, akkor csak jó lenne, ha kicsit... Finomabb lenne. Vagy mindegy. Azt csinál amit szeretne. Elszakadtam kicsit ajkaitól, végigcsókoltam a szabad területet nyakán, szeretetteljesen kényeztetve minden részét, közben kezem csípőjén pihent. Mikor végigértem, ajkamba harapva hajoltam el. Pár pillanatra szemébe néztem. - Biztos engem szeretnél? - Kérdeztem csendesen, lágy csókot nyomva ajkaira. Szerettem őt, a magam módján. Ahogy a kisfiú szereti a maciját, nem szerelemből, de tiszta szeretettel. Ujjaim arcán simítottak végig, elpirultam, aztán bátortalanul megöleltem, fejem mellkasára hajtottam, fülem alatt szíve dobogott, kis kezeim pedig csípőjével egyvonalban gerince mellé simult. Nem tudtam elmondani, mit érzek, de reméltem, érti ezt a szeretetet felé. Hálás voltam neki, mert reményt adott és mert törődött velem egy kicsit. Elhajoltam és állon csókoltam. - Tudom, hogy nem vagyok egy model, de meg tudok adni neked mindent, amire vágysz... Remélem. - Simítottam végig hátán, reméltem, nem veszi észre a hegeket rajtam, és ezért is csókra hajoltam, hosszan, és óvatosan hívtam őt táncra.
Nem nagyon gondolkodok, ilyenkor amúgy sem szoktam, ha megtetszik valaki. Nem érzem úgy, hogy kihasználom a helyzetet, csak, mert a srác nem egy unatkozó gazdag kisfiú és mert rajong értem. Nem, neki is van akarata és ha nem akarja ezt az egészet, nemet is tud mondani. Egyelőre viszont nem úgy tűnik. Ahogy végzek a fertőtlenítéssel, felültetem a konyhapultra, bár zavartan takargatja magát, de nem is kapkodok, van időnk, kivételesen nekem is és ez a srác megéri a várakozást. Nem értettem a bizonytalanságot, amit láttam rajta, de úgyis kiderül, ha meg nem hagyja magát, akkor elmehet, az erőszakot nem szeretem, csak bizonyos keretek között. Nem ilyen formában. Vágyakozva csókolom meg, de vagy nincs sok tapasztalata vagy nem jó és azért nem mer lépni. Ezt bizonyítja a kérdése is. - Biztos. Neked nem úgy tűnik? – kérdezek vissza és rámosolygok, ilyet is ritkán csinálok, de ma ilyen napom van, jókor akadt rám. Hozzámbújik, egy pillanatra nem érzem helyénvalónak a dolgot, amire készülök vele, de... Valami furát éreztem, mint az önzetlen szeretet, aminek nincs célja, csak úgy van, a másikért és ezt érzem a csókjában is, hihetetlen finom, ilyen mozdulatokra talán nem is vagyok képes, nem tudom, ő még előhozhatja belőlem. Bizonytalan, bátortalan, de odaadó, nem számító és ez ritka. Élvezek minden érintést. Valahogy olyan más, mint ahogy eddig értek hozzám. Más érzés, ahogy végigsimít. Sokkal jobb. - Modell? Hogy jön ez ide? Nem egy mű, megcsinált alakkal akarom... nekem igazi fiú kell... mint te... – suttogom egy csókba, de a következő kijelentésére elhúzódok, hogy a szemeibe tudjak nézni. - Tudod mire vágyok? Akkor mondd el... Szerinted mire? Ez érdekel – vigyorgok és kicsit még jobban elhúzódok, megvárom a válaszát és csak ezután szabadítom meg a törölközőtől... és amit látok, nem hiszem el. - Ezt ki tette veled? Ki volt az az állat? Áruld el ki volt – nagyon dühös vagyok, ha ilyet látok. Észreveszem a hegeket a combján és nem értem, ki képes erre. Végigsimítok rajta, egyáltalán nem zavar, csak ilyenkor belegondolkodok, mit élhetett át. Ma biztos nem lesz ilyenben része. Ki tudja, lehet később sem. Még nem tudom mit akarok.
Azt mondta, hogy biztosan engem szeretne. És rámmosolygott. De nem úgy, mint ahogy ahogy az őrök tették, hanem melegen, nagyon tetszett, engem is mosolygásra késztetett, óvatosan bújtam hozzá. Abban a pillanatban semmi nem zavart. Nem akart tőlem semmit, nem várt semmit, és ez szuper volt. Ő is egyedül volt, tudtommal nem volt barátnője, nekem sem volt senkim, de erre a kis időre ott voltunk egymásnak, és úgy éreztem, mindent megtehetek és megtudhatok, akár magamról is. Ezért is jelentett ez az egésg nagyon sokat nekem. Nem tudom, miért szerettem Nate-et, gondolom nem is volt teljesen racionális oka. Csak a szívem rátalált és befogadta. Tudtam róla sokat, de ez egy belső bizalom volt felé. Véletlenül sem szerelem. Csak szeretni akartam egy kicsit, élni mellette, itt és most, kicsit kibújt belőlem a kíváncsi kisfiú, aki vágyott megtudni, mi az a forróság, a tűz, ami elkap, megismerni Nate testét, mosolyát, ajkait. Vállat vontam és elvigyorodtam. - Nem tudom, milyennek tűnik, ha akarsz - Kuncogtam, hiszen nem ismerem őt... Minden spontán jött, de jelent valamit, mert nem szeretek meg random embereket, sőt, nem bízom az emberekben, azok után főleg nem, de nem kérdőjelezek meg semmit Vele kapcsolatban. Szeretném megismerni őt, kíváncsi vagyok rá. Csak azért, mert érdekel, nem a pénze miatt, vagy a sokat érő cuccaiért. Csak érte, nekem ő Nate, akiben megbízom. Butaság, tudom, de ez van. Igazi fiúnak hívott, amitől fülig pirultam. Az biztos, hogy ha mást nem is igazán lehet rólam elmondani, azt igen, hogy nincs rajtam semmi külön megcsinálva... Jó, a tetoválásaim, de azokat sem igazán magamtól csináltam és nincs is sok. Viszont az nagyon tetszik, hogy ez vonzza bennem. Olyan jó, ahogy csókol, nagyon finom, nedves és forró, lassú, nem vad, azt nem is szeretném. Elhúzódik és eleresztem, nem lenne sok értelme magamnál tartani, ha menni akar, kérdésére elgondolkodom, ajkamba harapok. Az a gond, hogy nem tudom elmondani, én egyszer ha éreztem, ezeknek a dolgoknak nem a nekem jó érzést okozásról szóltak, de megpróbáltam körülírni, mit szeretnék. - vágysz a forróságra az alhasadban, a feszítő dologra, ami hajt előre. Arra, amitől gyorsabban kapkodod a levegőt. Szeretnéd hallani a másik sóhajait és nyögéseit, pátni a testét magad alatt, ahogy csak a tiéd minden kis centije. Hogy te töltsd ki a testét, az elméjét, teljesen, és mindenhogyan te legyél az úr fölötte, a forróság felett. Nem erre vágysz? - Kérdeztem félre billentve a fejemet. Ujjai máris a törölközőre suhannak, és az anyag elterül alattam, meztelenül ülök a konyhapultján. Kérdésére lenézek, a sok kisebb- nagyobb hegre, elkomorulok, ajkamba harapok. - ezért szöktem el az árvaházból, úgy éreztem, ha még egyszer megteszik megőrülök. Tizenhat évet voltam ott, azóta nem... Nem voltam senkivel - érintésére megremegek, libabőrös leszek, ujjaim karján csúsznak föl arcához. Nem merek közeledni felé, hiszen lehet, hogy undorodik ezért tőlem, vagy már nem akar velem lenni. Nem merek mozdulni, csak nézem őt bizonytalanul. Úgy szeretnék olyannal lenni, akit szeretek. És őt szeretem. Bátortalanul nyúlok hozzá, simogatom meg oldalát. Nem zavar, hogy meztelenül ülök előtte, teljesen kiszolgáltatva neki. Nem gondolnám, hogy van mitől tartanom, azon kívül, hogy talán szól valakinek, hogy megtalált. Keze combomon megnyugtatott, szemeim szeretettel és vágyakozással telien vizsgálják arcát, alattuk, orromon és mellette a szeplők jobban kirajzolódnak a sápadtságomtól, ajkaim is vörösebbnek tűnhetnek, és az egészet, mintegy kiemelésként veszi körül fekete hajam. Térdeim kicsit megszorítják csípőjét, aztán nem bírom tovább. Előrehajolok és lágy szeretettel simítom ajkaim az övének, ujjaim arcára feküdnek, de félek, hogy nem tetszik neki, így már hajolok is el.
Vele olyan más minden, most az egyszer tényleg nem kapkodok, nem csak az a lényeg, hogy minél előbb kielégüljek. Azt sem tudom hány éves, szerintem még gyerek. Tudom mit kéne tennem, de azt is tudom, hogy nem fogom megtenni. Jó neki itt velem, jobb, mint az utcán és főleg jobb, mint sok hülyével összezárva. Nem tudom mi ütött belém, én nem ilyen vagyok, mindenkit kihasználok és... talán most is azt teszem, de egyben talán jót is teszek vele, nem tudom, semmit nem tudok róla, azt sem, hogy volt már valakivel vagy én vagyok neki az első... azt is csak sejtem, hogy bejövök neki, ahogy rám néz, ahogy hozzámér, ahogy a csókra reagál... Finom, nagyon az. Persze türelmetlen vagyok, mint mindig, nem annyira, de ahhoz eléggé, hogy végre ne takarja semmi, még a törölköző sem. Kíváncsi vagyok és fel akarom fedezni a testét. Ekkor tűnnek fel a hegek, amiket nem hagyok szó nélkül. Egyszerre választ kapok mindenre, nem akarok belegondolni, mit érezhetett a kisfiú, aki itt ül előttem és most sem sokkal idősebb, mint... igen, ki tudja mikor kezdték ezt vele, nem is akarom tudni. - Helyet és neveket kérek – jelentem ki látszólag nyugodtan és ha nem megy bele, akkor sem akadály, az ilyet nem lehet szó nélkül hagyni. Persze nem fogok én semmi durvát elkövetni ellenük... ugyan... majd tömegverekedésnek fog tűnni vagy valami ilyesmi. Most nem ezzel akartam foglalkozni. Ráér, most inkább folytatni akarom ezt a fura szeretgetést, ami aztán egyáltalán nem jellemző rám, főleg nem ismeretlenek felé. Nem mintha amúgy lett volna bármikor is normális kapcsolatom. Belemegy a játékba, elmondja, szerinte mire vágyok. - Jobban ismersz, mint bárki más, pedig nem is ismersz valójában – ingatom a fejem és nem lépek el, éppen csak annyira, hogy megnézzem magamnak, de a kezem a combján pihen. Látszólag nem szégyenlős, pedig megszabadítom a törölközőtől. Nem tervezek, azt sem tudom, mi lesz a következő lépés, pedig mindig szoktam tudni. Érzem, hogy még mindig bátortalan, de olyan... azt hiszem szeretettel csókol, fura, még nem nagyon kaptam ilyen csókot, ő meg már hajol el. ujjaim nyakára csúszank, beletúrok a hajába és úgy tartom ott, hogy ne húzódjon el. - Ne... – nyögöm, de nem fejezem be, bár ennyiből is tudhatja, hogy nem akarom, hogy ezze most leálljon, mivel folytatom a csókot, átveszem a kezdeményezést, kezeim meg merészebben fedezik fel a combját. Azt akarom, hogy tudja, engem nem érdekel pár sebhely. - Tetszel bébi... így, ahogy vagy... – közelebb húzom magamhoz, előrecsúsztatva a konyhapulton, hogy teljesen hozzámsimuljon, a gond csak az, hogy én még túl vagyok öltözve. Megfogom a kezét és az ingem gombjaihoz húzom, megadva neki a felhatalmazást, finoman, szavak nélkül utasítom, majd ha megteszi, kezeim formás feneke alá csúsznak és meg sem állok vele a hálóig. Ilyenkor szeretem, hogy annyira ismerem a lakásom. Szinte fel sem nézek, amíg eljutunk a hálóig, végig Asa ajkait kóstolgatom.
A szeretet egyfajta nyelvezet, amin az árvák nem tanultak meg beszélni.
<
Kérdésére csak hebegni tudtam. Megijedtem, láttam az arcukat magam előtt, hallottam a hangjukat a fülemben, az illatukat az orrombon és érintéseiket, túl valóságos volt, pár piallantra elszakadtam a külvilágtól, Nate-től, és már ott is voltam, előttük, a kis szobában, ittak, és cigiztek, fullasztott a füst, kicsi voltam, próbáltam elbújni a szekrény mögé, de felrántott a hajamnál fogva, valaki erősen szorította a csípőmet. Fölöttem beszélgettek, mindig beszélgettek, mintha csak egy kártyapartin lennének, aztán már térdeltem is. Kevés dologra emlékszem abból, ami ezek után volt, az agyam kikapcsolt, ugyan nem ájultam el, de nem tudnám leírni, mi volt. Tudom, hogy mi történt, de azt nem, hogy hogyan. Persze voltak szerencsétlenebb esetek, amiknek minden kis mozzanatára tisztán emlékszem, de legtöbbször sikerült lelketlenné tennem magam arra az időre, hogy megvédjem az éppelmémet, ha már a testemet nem is tudtam. Rezzenve tértem vissza a jelenbe, mikor ujjai kicsit benyomódtak combomon, talán pillantásomban még a félelem is benne volt, de lassan tisztult a fejem, azonosította a helyet, helyzetet, Nete-et... - A gyermekotthon... Childrens Memorial Park mellett...nem tudom, az őrök... vagyios a nevelősegédek - Lassan megnyugszom, és ugyannem jön vissza azonnal a jókedvem, mégis belemegyek a játékba, és elmondom neki, mire gondoltam, szavai pedig megmosolyogtattak, de csak halványan. - Nem... nem ismerlek, de meg szeretnélek ismerni. Igazán - Nézek fel szemébe. Igen, mindent szeretnék tudni róla,a zt is, amit talán még ő sem tud magáról. Óvatosan csókoltam meg, de szeretetteljesen, viszont el is húzódtam volna, de éreztem, ahogy ujjai fekete tincseimbe fúródnak, és nem enged tovább hátrálni. Pillantásom az övébe fúrtam, vártam, mi lesz ebből, haragszik-e, vagy nem is tudom. Ujjai gyenge húzására fejem engedelmesen billen hátra, ezzel szinte felajánlva csóktól duzzadt ajkaim. Arra az egy kis szavára elpirultam, és mikor rámhajol, akadálymentesen csúszik be nyelve számba, lágyan simítok végig rajta az enyémmel, ajkai közé sóhajtok. Annyira szeretem őt, és azt az érzést, amit ad, hogy ujjai biztosabban kóborolnak combomon, egyre nagyobb helyet fölfedezve, combom belső felét is. Nem éreztem, hogy baj lenne velem, hogy hibás lennék, ezt is elérte. Élveztem érintéseit, majd elszakad tőlem, én pedig levegő után kapkodok, fejem kicsit mellkasának döntöttem pihegve, szavaira viszont megdermedtem, majd újra paradicsom piros forróság költözik arcomba, nem csak arra, hogy azt mondta, tetszem neki. Még soha nem becézgetett senki sem. Hozzá csúszok, lábaim körbezárják csípőjét, teljesen fel van öltözve, de nem merek nekiállni a vetkőztetésének. - Te is tetszel nekem, csodás vagy - Mosolygok fel rá, nyakához hajolva azt kényeztettem, míg éreztem, hogy kezeimet ingéhez viszi, amit én készségesen el is kezdek gombolgatni, egyre lejjebb, és lejjebb, közben szándékosan érintgetem felsőtestét. Közben éreztem, hogy fenekemhez viszi kezeit, és felemel. Kapaszkodtam belé lábaimmal, kezeim nem álltak meg, míg ajkaim az övével játszadoztak finoman és szeretettel, és mikor lerak az ágyra elfekszem, de mikor közelebb jut hozzám, fordulok vele, és én vagyok felül. Lehúzom róla az inget, hogy mellkasára hajolva végigcsókolhassam a szabad felületet. Le egészen hasáig, köldökébe is belecsókolok, majd méglejjebb, V vonala kilátszó részéig. - Hm finom vagy - Súgom bőrébe, és visszaindulok fölfelé, eközben letolva a nadrágját, miután kioldottam, és visszafordultam vele, hogy fölül legyen, lehúzva magamhoz újabb csókot kértem tőle, lassút és érzékit. Féltem, mert nem szerettem még senkit így, nem szerelemmel, de mégis szeretettel, és nem tudtam, hogy mutassam ki. De reméltem, hogy sikerül
Nem tudom miért teszem mindezt, tudom, hogy nem helyes, de adni akartam valamit ennek a fiúnak és ha már szeretetre nem vagyok képes, legalábbis nem a szó legszorosabb értelmében, akkor maradt ez. Minden érzelmem a szexben fejezem ki. Ilyen érzelmesen talán még nem is csináltam. Persze még... alig értem hozzá, de tudom, hogy ez most nem is fog változni. Nem akarok kapkodni, nem akarok neki fájdalmat okozni. - Értem... el fogom intézni – válaszolok röviden, az ilyet nem szoktam szó nélkül hagyni. Van hozzá hatalmam. Új nevelők, új segédek, új lesz minden, a jelenlegiek meg örüljenek, ha megússzák ennyivel. Az még nem biztos. Ráérek ezen gondolkodni, most Asára terelődik minden figyelmem. - Talán senki nem ismer igazán... szerintem néha még én sem magam, de próbálkozhatsz – mosolyodok el, aztán már nem a szavak beszélnek. A testem beszél helyettem. Finom érintések csókok, ez mind annyira nem jellemző rám és most mégis erre vágyom. Nem ellenkezik, úgy értem bármit csinálhatnék vele. Talán azért, amit tettek vele... azért alakult ki ez. - Azt akarom, hogy te is játssz. Tudni akarom mire vágysz. Itt most nem engedelmeskedned kell, mutasd meg mit szeretnél – adom ki az utasítást, nem akarom, hogy csak az legyen, amit én akarok. Gyanítom egyszer sem érdekelt még senkit, hogy kívánja a szexet vagy nem. Formás feneke alá nyúlok, úgy emelem fel és miközben vetkőztet, a háló felé indulok vele. Az ágyon tovább vetkőztet, úgy ér hozzám, mint aki... tényleg szeret. Mint akinek fontos vagyok.. átfordulva lassú csókba kezdünk, olyan érzelmes, amiben ritkán van részem. Kezem végigfut oldalán, már semmi nem áll közénk, de nem akarok egyből a lényegre térni, úgy helyezkedek, hogy könnyen hozzáférjek férfiasságához. Érzéki mozdulatokkal lassan izgatom, amíg kemény nem lesz. Akkor lépek csak tovább. Az éjjeliszekrény felé nyúlok, előveszek egy kis tubust és nyomok az ujjaimra síkosítót, majd csúszós ujjammal veszem célba a fenekét.
A szeretet egyfajta nyelvezet, amin az árvák nem tanultak meg beszélni.
<
Nem igazán tudtam feldolgozni, hogy nincsenek szüleim. Az utcán élve annyi gyereket láttam, akik mellett ott voltak és... ez az árvaházban normélis volt, senkinek nem volt, egyenlőek voltunk, nem volt hiszti, itt kint viszont... Azzal, hogy nincsen családom, szüleim, mintha nem is lenne jövőm, jelenem, és kevesebb lennék, mint ők. Bár mondjuk az is vagyok. Csomó dolgot tudnak, amit én nem tudok. Többet tudnak a szeretetről, a kötődésekről, a szerelemről, még azok is, akik nem érezték, mert már látták. Két világ lett bennem, az egyik az árvaházi, ahol megvoltak a szabályok, mit lehetett, és minél járt már egy istenes verés. És a kinti a másik. Olyan nagy, határtalan, más, mint a benti, annak voltak falai, korlátai. Annyi minden van, amit nem ismerek, nem is tudom, hogy mi az. De nem elektronikáról van csak szó, hanem... az anyagokról, ételekről, vagy csak magáról a természetről. A fák kérgéről, a mi udvarunkban volt egy fa és pont. Kint viszont annyi féle és fajta van, fel sem tudom fogni ezt az egészet, ismeretlen, és félek benne. De ott van Fred, ő megmutatja a dolgokat, megismertet velük és... mellette ezek nem ijesztőek annyira. Viszont van egy irreális félelmem. Az emberektől maguktól, hogy bántani fognak, nem fogadnak el, sőt, elutasítanak. De ez véleményem szerint érthető, miután, a saját szüleimnek nem kellettem annyira, hogy megtartsanak, és senki másnak, hogy örökbe fogadjon. Nem tudom, Fred miért tart magánál, miért kezel úgy, mintha a fia lennék. Nem az, én... minden vágyam egy apuka, és ő tökéletes lenne, de mi lesz, ha megun? Ez az egész... összezavar és megijeszt, ha kötődni fogok hozzá, és ellök magától, az összetörne. Egyszer próbáltam öngyilkos lenni, a szökésem előtti héten. A barátommal összevesztünk a késen, ide-oda rángattuk, ahogy kapaszkodtunk belé, a dulakodásban össze-vissza vágtuk magunkat, aztán nagyott rántott rajta, és ahogy kicsúszott a kezemből, végigvágta az ujjaimat és a tenyeremet, ott aztán vort vér meg jajongás, az ő részéről, én elájultam. Szóval azt nem szeretném megtenni mégegyszer. Viszont nagyon nem is bújkálhatok nála, egyszer meg kell mondjam a nevemet másnál, mondjuk az orvosnál, és ha kiderül,h ogy nem fogadott örökbe... nincs elég pénze ügyvédre, már arra is gondoltam, hogy valami gazdag embernek örökbe kéne fogadnia és Freddel laknék, meg ő lenne az apukám, papíron meg más, csak a neve kéne hozzá . De nem ezért vagyok Nate-tel, hanem mert fontos nekem. Összezavarodtam a felszólításra. - Nem... én nem tudom, csak egyszer... éreztem a forróságot - Motyogtam pirulva, majd kifújtam a levegőt, ajkaiba sóhajtva, szemét nézve viszont tudtam már a választ. - Téged szeretnélek... azt, hogy valaki ne csak a vágy miatt legyen velem - Mondtam ki a gondolatokat, de ezeket szinte máris teljesíti a csókkal. Nem sűrűn csókoltak meg, simogatásról meg végképp szó sem volt. Ujjai hamarosan rátalálnak férfiasságomra és kényeztetni kezd, én pedig halkan sóhajtozok alatta, karjába kapaszkodva élvezem a kényeztetést, te jó ég, istenien csinálja, ilyet komolyan soha nem éreztem még. Láttam, hogy krémes ujjai felém közelítenek, így szétnyitottam lábaimat neki, hogy közéjük férhessen ő maga is, és az ujjainak is könnyebb dolguk legyen. Végül is, az nem árt. Egy éve volt, hogy utoljára elkapott az egyik őr, azóta nem igazán vonzott ez az egész, de ez most Nate-tel megváltozott, viszont értelemszerűen nem volt bennem már annyi hely. Az én kezem is felsőtestét simogatta, majd lejjebb, fenekét is bejárta és elöl ékességét kezdte el simogatni. Miattam nem kellett agódnia, én nagyon élveztem minden apró mozdulatát, még akkor is, mikor belém csúsztatta az ujját, ugyan kicsit felszisszentem, de igyekeztem elvonatkoztatni a múlttól, ebben segített arcának a tanulmányozása. Szép volt, sokkal szebb, mint amit valaha el tudtam volna képzelni, mikor helyes pasira gondoltam. És olyan valódi a kedves figyelmessége felém, érzem testét ujjaim alatt, és ez mindennél jobban megnyugtat, ahogy az is, hogy nem kapkod és nem durva. Ezért is szeretem őt.
Hát szóval itt tartunk. Már magam alá is gyűröm a fiút, akit éppen csak most ismertem meg és aki ki tudja hány éves. Talán még nincs 18. Sőt, egészen biztosan... különben nem kellett volna meglógnia a gyerekotthonból, ahol bántalmazták. Így is, meg úgy is. Egek, ezt soha nem értettem. Ahhoz, hogy valakit örökbefogadjanak, hosszú és nehézkes procedúrán kell keresztülmennie a leendő szülőknek, minden szempontból beleavatkoznak az életükbe, komolyan, szerintem még a segglyukakba is belenéznek, hogy közöljék, nem, mégsem megfelelő a környezet a gyerek számára. Persze, biztosan jobb helye van a gyerekotthonban, ahol megverik, megerőszakolják és még ki tudja mit csinálnak vele. Ott biztosan normális ember lesz belőle... Elképesztő, főleg, hogy már a saját szemem előtt látom a példát. Tetszik nekem ez a fiú. Nem csak úgy... belül is tetszik. Fura az időpont ennek megállapítására, hiszen ujjaim éppen most merülnek el benne, az ő keze meg férfiasságomra vándorol. Némi bizonytalanságot érzek rajta, de ellenállást nem, persze... az emlékeket nem lehet könnyű elnyomni. De ez most nem erőszak, engem érdekel, neki mi a jó, pedig máskor nem szokott. Fura, de kivételnek mindig kell lennie. - Tulajdonképpen te hány éves is vagy? – teszem fel mégis a kérdést, foglalkoztat, de ha igazam van és 18 alatti, akkor sem fogom elzavarni. Ujjammal mélyre hatolok benne, aztán felnyomom a másikat is, szűk, feszít, de imádom, alig várom, hogy a farkam szorítsa így. Közben nyálas csókot váltunk, hangosan cuppogva válunk el, ami mosolyt csal elő belőlem. Két ujjam mélyen simogat, izgat, tágít, a csúcs felé repít. De nem teljesen. Amikor úgy érzem, némi hatása már van munkálkodásomnak, egy extrán síkosított óvszer kerül elő, majd rám, én még mélyen a fiúba nyomakodok. - Ezt... ahh de imádom... olyan jó szűk vagy – osztom meg vele a véleményem, de azt hiszem az arcomról is leolvashatja, hogy most nekem nagyon jó. Ennél jobb már csak a csúcson lesz. Mozogni kezdek benne, nem diktálok túl gyors tempót, még mindig próbálom a ráérős tervhez tartani magam. Talán megőrültem, amiért az utcán összefutok egy... gyerekkel és már magam alá is gyűröm, de ha egyszer megkívántam... Nem tudok mit tenni, ilyenben nem szeretek parancsolni magamnak. Egyre közelebb a csúcs, de szerintem neki is, nem csak nekem.
A szeretet egyfajta nyelvezet, amin az árvák nem tanultak meg beszélni.
<
Nem volt sokminden, amit szerettem volna elérni... De egy apának nagyon örültem volna az életemben. Olyannak, aki törődik velem, néha azt mondja nekem, hogy szeret... De igazából nem tudom, milyennek kéne lennie egy apukának, néha néztünk rajzfilmeket az otthonban, onnan lehetett valami fogalmam a dologról, viszont, hogy a valóságban milyen... Én sek szerettem sok embert, de Fredet szeretem. És Nate-et is, fontosak számomra, de idegen is ez az érzés nekem is furcsa. A meleg, az, ahogy szívem gyorsabban dobog, ha velük vagyok, és hogy a karjaikba vágyom. Frednél is az a legjobb, mikor mellette ébredek, mert átmentem hozzá a rémálom miatt, és ő azonnal átöltelt. Nate pedig nem tolt el, sőt, szerette volna, ha megcsókolom. Petsze ez csak vágy, de ha tényleg csak az lenne, akkor nem lenne ilyen finom és gyengéd velem. Mégsem csak arról van szó, ugyan nem tudom, hogy még mi másról, de most mindegy is. Ujjaim barna hajába túrnak, olyan puha, sejmes, hüvelykujjam arcára simul, meleg a bőre, elmosolyodok, és velem van. Combjaim elnyílva utat adnak neki, belső felem forró, úgy vágyok rá, alhasamban ott van az a szorító érzés, ami többet kér, ami miatt üresnek érzem magamat, és pontosan tudom, hogy mi segíthet rajta, és fog is. Kérdésére felnéztem arcába, pillantásaink találkoztak, ajkamba haraptam. Végül is miért ne mondhatnám meg neki? Nem liliom tipró, azon én már rég túl vagyok, és szeretném ezt, nem is erőszak. Felsóhajtottam. - Egy hete lettem tizenhét - Mondtam végül ki, de ezt nyilván gondolhatta, hogy nem vagyok tizennyolc, akkor egyszerűen kipakoltak volna az otthonból. Ujja mélyen járt bennem, majd jött a második, mire felsóhajtottam, nagyon jó volt, már vártam, hogy helyüket valami más vegye át. Közben ajkaink sem váltak el egymástól, vagy ha igen, újra találkoztak elég hamar, ajkaim lüktettek a forróságtól, kapkodom a levegőt, őt akarom még, még, még... Hallom a fólia reccsenését, ahogy szakad, majd lábaimmal átölelem csípőjét, és ő mélyre csúszik ölem forróságába. Nagyot nyögök ahogy utattör magának bennem, a fájdalom egész kicsi, a jó érzés viszont óriási, szavaira elmosolyodok. - Te meg nagy, teljesen kitöltesz - Suttogom halkan, hangom remeg az élvezettől, és mikor mozogni kezd már csak nyögni és sóhajtani turok, csípőm lökéseivel együtt emelkedik vagy süllyed, mindig teljesen befogadva őt, kezem lapockáinál kapaszkodik belé, tolásainál csillagokat látok a gyönyörűségtől. A forróság nő, szorít, és robban bennem, testem megfeszül alatta, majd elernyed gyengén, miután közénk élveztem. Halkan pihegek alatta, ahogy próbálok magamhoz térni az élvezetből. Magamhoz ölelem őt, ujjaim szeretetteljesen simogatják hátát, tarkóját, combjaim szorítása is enyhült, de nem esett le csípőjéről, utat adott neki, hogy mozoghasson, míg el nem ment a gumiba, akkor pedig teljesen elgyengülve nyúltam el a takarón. - ez csodálatos volt... Még soha... Köszönöm - motyogtam és hozzábújtam, mellkasára hintettem apró csókot, egy kicsit lehunytam a szemem, kiélveztem azt, hogy valakivel vagyok, hogy tartozom kicsit valahova, és nem félek, hogy elkapnak, és visszavisznek.
Nem mondanám, hogy sokat számít, de azért mégis foglalkoztat a kérdés, hány éves is lehet. Ezért kérdezek rá, a választ pedig meg is kapom egyből. Hm, nem vészes. A 17 még belefér, nekem is. Nem éppen jó felállás, de nekem az. Amint érzem, hogy kicsit több hely van benne, már húzom is fel a gumit és elmerülök benne, kellemesen szorít, érzem, hogy szinte feszítem, de a fájdalom legkisebb jelét sem látom rajta. Ennek ellenére nem veszem olyan durván birtokba, ráérősen hajtom magunkat a csúcs felé, ahova elsőként ő ér el, közénk élvezve. Szerintem a nagyobb része rajtam landol, de ez nem zavar. Nem szólalok meg közben, a nyögéseink amúgy is elég beszédesek és már nekem sem kell sok, ahogy összeken, párszor még mélyre csúszok benne, hogy aztán én is megkönnyebbüljek a gumiban. Ez az... Ez már kellett. Túl sokáig nem időzök benne, ahogy kihúzódok, már rántom is le a gumit. - Még soha? Hogy érted? Amúgy igen... nekem is jó volt – közlöm olyan tipikusan rám jellemző mosollyal. Még cirógatásra is futja, azt hiszem megkedveltem a srácot. Nem tudom mennyi idő telik el így, egymást simogatva, de nem is érdekel. Egyszercsak kibököm, amin gondolkodok. - És te most... mégis hol élsz? Keresnek, nem? Még nem járkáhatnál felügyelet nélkül a nagyvilágban. Még a végén belefutsz egy ilyen fickóba, mint én... – nevetek és felkönyökölök, hogy jól lássam az arcát. Nagyon fura gondolataim vannak, még nekem is az, de szerintem ő is nézne egy nagyot, ha előállnék vele. Éppen ezért még nem teszem. Ráérünk elvégre.
Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.
<
A simogatást lehunyt szemmel lvezem, az én ujjaim is bejárják az ő testét cserébe, tetszik selymes, puha bőre az enyém alatt, elvarázsol, az a gyengédség is, amivel csinálja. - Még soha nem élveztem ennyire. Nem voltam olyannal, aki azt szerette volna, hogy élvezzem - néztem fel rá tiszta kék szememmel. Tetszett Nate illata, nem tudom miért, de az emberek illata mindig megragad, magára vonja a figyelmemet, jobban, mint az öltözködésük. Az övé nagyon finom volt, friss, jó volt a közelében lenni. Pár pillanatig becsuktam a szemem, és csak figyeltem érintésére, szívem dobbanásaira és lélegzetvételeinek hangjára. Viszont kérdésére kinyitottam a szemem és felnéztem rá. Nem tudom, mit akar kihozni ebből? Azt, hogy jobb lenne nekem, ha visszamennék az árvaházba? Vagy vissza akar vinni? Én nem lelkesednék ennyire az ötletért. De nem... - Hát... a születésnapomon seblázam volt, az utcán ültem, alig voltam magamnál, mikor jött egy férfi és felszedett a földről. Hazavitt, ellátott... nála lakom... öhm... egy pap. Nagyon jó fej és... olyan, mintha az apám lenne, mindig vágytam egyre - Mosolyodok el ránézve, majd nyeltem egyet. - Persze, keresnek, és nem is találhatnak meg, mert akkor őt is leszúrják, ügyvédre meg... nem hiszem, hogy lenne pénze, nem is kérnék tőle ilyet, meg nem is derülhet ki, hogy nála voltam és... nem tudom. Össze vagyok zavarodva. lehet, el kéne mennem tőle, de ő a családom - Vontam vállat lesütve a szemem. - Önző vagyok azt hiszem. - Komorodtam el és bűntudatom lett. Lehet, ott kellene hagynom Fredet, hogy biztonságban legyen... Fekete hajamba túrtam és felsóhajtottam. Ez az egész nincs jól így... Aztán újra Nate-re néztem. - Miért kérdezed? Ugye nem akarsz visszaküldeni? - Kérdeztem kicsit arrébb csúszva tőle
Tudtam a válaszát vagyis sejtettem, de így mégis más volt. Az, ahogy kimondta... benne volt minden, amit át kellett élnie korábban. - Nekem nem szokott fontos lenni, hogy partnernek is jó legyen, szóval... valamilyen szinten nekem is te vagy az első. Legalábbis az elsők között – mosolygok rá, miközben mellette fekszek és felkönyökölök. A koránál már csak egy dolog foglalkoztat jobban, ideje megtudni és igyekszem nem fennakadni ezen, hogy ez engem érdekel. Nem szokott. - Egy pap? – kérdezek rá hitetlenkedve. Ezt nem hiszem el. Nicky szüzességét is egy pap vette el, kezd elegem lenni, milyen pap van itt a környéken... Persze Asával jót tett, de... - Mintha az apád lenne? Úgy érted, nem próbálkozott be nálad? – kérdezek azért rá, nem puhatolózok, konkrétan nekiszegezem a kérdést. Nem szoktam finomkodni. Végighallgatom, amit mesélj, hát nem éppen vidám. - Önző? Mondd, ilyenkor jól vagy? Szerintem nem vagy tisztában a szó jelentésével... te minden vagy, csak önző nem – felháborodok, nem hiszem el, hogy akinek lenne rá oka, hogy ilyet mondjon magáról, annak meg sem fordul a fejében, ennek a fiúnak meg... Nem, ezt nem hagyhatom, hogy esetleg visszavigyék. - Nem tudom még hogyan, de találunk valami megoldást erre... – sóhajtok, ujjaimmal meztelen mellkasára rajzolok mintákat. Közelebb is csúszok, egészen annyira, hogy ajkaim hozzáérjenek arcához. - Eszembe jutott valami... – sóhajtom bőrére, ha kijelentem, tuti meg fog lepődni. Főleg, mert ez a helyzet... nagyon nem illik ahhoz, amit mondani akarok neki. Ilyet még én sem csináltam, de ki kell próbálni. - És mi lenne, ha örökbefogadnálak? Van elég... befolyásom ahhoz, hogy ez gyors legyen és addig se kelljen visszamenned, de... akkor az én szabályaimhoz kell alkalmazkodnod – felkönyökölök, csak annyira, hogy lássam az arcát, mit szól ahhoz, amit mondtam.
Hihetetlenül gyengének éreztem magam, feküdtem a paplanon, mellette, és csak pihegni volt erőm. Melllasom lassan emelkedett- süllyedt, fekete hajam kócosan rezgett, csiklandozta a hajamat, szempilláim pedig arcomat. Nem fáztam, pedig teljesen meztelen voltam mellette. Arra, hogy első vagyok neki én is egy szinten, vörös ajkaim mosolyra húzódtak. Egyik kezem hasamon pihent, a másik fejem mellett. - Igen, a templom mellett is lakunk - Válászoltam sóhajtva, nem tudom, hogy ez most neki miért baj, de érzem, hogy az. A papokkal lenne baja? Mással nem lehet, mert Fredet nem ismeri... Aztán felpattantak a szemeim - Hogy mi?! - csúszott ki a számon és óriási kék tekintettel néztem rá. - Nem, nem dehogy. - ingattam fejet. - Akkor rendesen el is ijesztett volna. Hazavisz, és rámmászik... Akkor gondolom csak arra kellettem volna neki. De nem - ráztam fejet tagadón, majd sóhajtva becsuktam a szemem, nem akartam felkelni ebből a kis idillből, bár ez a feltételezés már maga is... Kiakasztó. Őt is sikerült kiakasztanom, pedig nem akartam. Összeszorítottam a szemem a morgásra. - igen... Sokmindennel nem vagyok tisztábban. És nem csak a szavak jelentésével, de tudod ez talán érthető. Itt kint minden más... Idegen, és ezért elég ijesztő - Vallom be neki felnézve rá. Remélem, érti, mit akarok mondani, vagy el tudja képzelni. Aztán nagy levegőt vettem. - Az, ha nála vagyok, úgy, hogy tudom, hogy baj lesz neki belőlem, és csakazért sem hagyom ott, mert ragaszkodok hozzá, az az én fogalmam szerint önző - zártam le a dolgot. Ujjai mellkasomra csúsznak, rám rajzolgatnak, mire jólesően felsóhajtok, ez olyan finom... Aztán érzem, hogy az ágy benyomódik közel hozzám, forró ajkai arcomat súrolják, megremegek, libabőrös leszek a pusziszerű kedveskedésre, gyorsan felé fordulok és homlokon csókolom, ajkaim meleg bőrének nyomódnak egy pillanatra, szeretetet sugározva neki, aztán visszaestem az ágyra, és megint éreztem közelségét arcomon, elpirultam. Ahogy rámsóhajtott elmosolyodtam. - És mi? - Kérdeztem felé döntve a fejem. Szavai lassan jutnak el tudatomig, összeráncolom szemöldököm, a végére pedig elgurult az állam és csak hang nélkül néztem őt. Láthatta, hogy nyelvem próbál szavakat formázni, de nem jut semmire a feladatban. - Hogy mi? - Kérdeztem csendesen és felültem. Szívem gyorsan kezdett dobogni, szédültem tőle, de nem foglalkoztam vele, csak meredtem Nate-re teljesen összezavarodva. A saját szüleimnek sem kellettem, erre most Nate, aki még csak nem is ismer, örökbe akar fogadni. Rémisztő iramban száguldozott bennem a vér. Nem tudtam megállítani a könnyeket, csak ömleni kezdtek. Azt hiszem, ez most az érzelmi katarzis. Mindig erre vágytam, és Fredet tartottam az apámnak, de megértettem, hogy nem fogadhat örökbe, nem is vártam el tőle. De Nate... Valóra váltaná az álmom, mindent, amire csak vágytam, megadná, kellek neki, vagy csak törődik velem ennyire. Kellett egy kis idő, míg helyre rázódok annyira, hogy csak halk csuklás legyen belőle, ami hüppögés. Majd megfordultam, kék szemeim még fátyolosak voltak, de t néztem. - Milyen szabályok? - kérdeztem bizonytalanul. Bár jelenleg mindent megtennék érte.
Megnyugtató választ ad. Már azt hittem, ebben a városban olyan papok vannak, akik elhalásszák az orrom elől a jó pasikat. Ironikus helyzet lenne, de... nem, ebben az esetben nem erről van szó. Kimondottan kedvelem a fickót, bár nem ismerem, de végülis, ha ez igaz, akkor megmentette Asát. Bár szerintem egy papnak ez feladata is. Nyilván vissza kéne vinni oda, ahonnan megszökött, de ki lenne képes erre? Én biztosan nem, több okból. Közel bújok hozzá és puszihoz hasonló érintésekkel halmozom el. - Jó, értem, de volt már hasonló eset egy pappal. Tudnom kellett, hogy hozzádért vagy nem – magyarázom, bár általában nem szoktam ilyet tenni, most valahogy kapásból jött a válasz. Jó ez a kis nyugalom. Kielégülten, kissé talán fáradtan fekszünk egymás mellett. Ő tényleg annak tűnik, engem meg lefoglalnak a gondolataim ahhoz, hogy rámásszak megint. - Szerintem nem vagy önző és biztos vagyok benne, hogy a pap is így gondolja, különben már régen feldobott volna azoknál, akik keresnek. Önző az én vagyok... most mégis meglepő dolgot mondok neked – kezdek bele, aztán felteszem neki a kérdést. Végülis nem tudom mire számítottam. Benne volt, hogy felugrik és elrohan, mert mit képzelek én, az is benne volt, hogy igent mond és.. végülis arra, ahogy reagál, nem is számítottam. Felül és sírni kezd. Nem tudom hova tenni az ilyen érzelmi dolgokat, szóval csak csendben várom, hogy lenyugodjon vagy bármi, de végül nem tudom megállni, felemelem a kezem és simogatni kezdem. - Azt mondtam örökbefogadlak, ha akarod. Akkor nem kell visszamenned – ismétlem meg kérdésére, igazából csak most kezdem én is felfogni, mit mondtam, de egy percig sem akarok visszalépni, nem gondoltam meg magam. Nekem ez nem nagy dolog, de neki... talán a legtöbbet jelenti, mint eddig bármi. - Semmi különös – válaszolok a szabályokra vonatkozó kérdésére, de mielőtt folytatnám, magamhoz húzom. Feje a mellkasomom pihen, ujjaim hajába túrnak, aztán felsóhajtok és mondom is tovább. - Nyilván nálam kell laknod. Nem, egy szóval sem mondom, hogy bezárlak, de hivatalosan nálam fogsz lakni. Tanulnod kell és... azt hiszem kezdetben ez elég is. vállalható, nem? – kérdezek rá és bár nem láthatja, a hangomon biztosan hallja, hogy mosolygok. Van is rá okom. - Viszont mielőtt döntesz, csináljunk valamit... olyat, amire nem kerülhet sor, ha papírunk lesz arról, hogy egy család vagyunk – vigyorodok el és mire válaszolhatna, már magam alá is gyűröm és ajkaira tapadok.
Továbbra is értetlenül álltam a dolog előtt, Nate szavaival szemben. Hogy Fred rámmászott volna? Nem... meg sem próbálta, és azt hiszem, ez így volt helyén, nem mondom, hogy nem tetszik nekem, de nekem most első sorban család kell, és tőle ezt reméltem. - Nem, úgy nem ért hozzám - Válaszoltam tisztán, és felsóhajtottam. Ez korrekt beszélgetés; kérdez, válaszolok, én kérdezek, ő is válaszol. Tisztességes, és könnyebben beszélgetek így, mintha azt látnám, hogy csak nekem kell válaszolnom mindenre. Közben az apró érintései, puszijai elvarázsolnak, imádom őket, olyan kedveskedő, és én akarva- akaratlanul húzódok közelebb hozzá, hogy többet érezzek belőle, na meg, hogy közelebb lehessek hozzá. Értetlenül ráncoltam össze a szemöldökömöet, és ránéztem. - Te miért lennél önző? Miért gondolod, hogy az vagy? - Kérdezem érdeklődve, nem értem a logikáját, hogy miből hozta ezt most össze. Azért kérdezek, mert szeretném őt megérteni, nem vicceltem,mikor azt mondtam, hogy meg akarom ismerni, tényleg így van, szeretnék annyira közel kerülni hozzá, amennyire csak lehet, megérteni őt. Aztán kimondta, hogy mire gondolt, és én teljesen elvesztem a fonalat. Mindig erre vágytam, igazából ott mindenki erre vágyot... az őrök kollektíve mindenkiből próbálták kinevelni, addig mondták, hogy nem lesz senki, míg mindenki befogta a száját, és szép csendben beletörődtek a sorsukba, akik meg mégsem, ők csak magukban mondogatták. Nekem és még egy tucat gyereknek másféle nevelésünk volt, mi hallgattunk a legmélyebben, de kapaszkodtunk a gondolatba a legerősebben. Kellett hinni valamiben, hogy ne őrüljünk meg. És most az egész értelmet nyert. Kérésemre megimételte a mondatot, így már biztos lehettem benne, hogy azt mondta, amit hallottam, a lenyugodásomban az is segített, hogy éreztem kezélt hátamon, hogy finoman simogat. Az érintései egészen furcsa hatással lettek rám, szinte azonnal megnyugodtam annyira, hogy a sírás csillapodjon, és csak hüppögés maradjon belőle. Kérdésemre elkezdett válaszolni, de aztán elhallgatott, értetlenül néztem rá, de a következő pillanatban már húzott is magához és én készségesen döntöttem fejem mellkasának, ujjai azonnal utattörtek hajamban. Csodálatos érzés volt ez az ölelés, boldogan simultam bele, forró arcom az ő meleg bőréhez simult, szívem hevesen dobogott, lélegzetem őt csiklandozta. Ez az ő részéről olyan birtokló mozdulat volt, hogy úgy éreztem, máris hozzá tartozok. - Szívesen tanulok, de... nem sokat tanultunk ott, azt hiszem, eléggé... le vagyok maradva - Mondtam keserűen. De komolyan, az például, hogy meglepődtem azon, hogy a Földön országok vannak, és mindenhol máshogy beszélnek, szerintem eléggé megmutatja, hogy fogalmam sincs semmiről még. - Lakok nálad, de Frednél is, ugye? - Néztem fel rá reménykedve, nem szeretném őt otthagyni, nagyon fontos számomra. Nem válaszoltam neki még teljesen, de leginkább az igenre hajlottam, csak Fredtől függ. Éppen kérdezni akartam, hogy mire gondol, mikor alá kerültem, testem a takaróba nyomódott, nyelve pedig utattört számba. Ajkai közé sóhajtva csókoltam vissza, átölelve nyakát, mohón viszonoztam közeledését, hajába túrtam. Wáo, tényleg tetszem neki, ha második kört is akar. Tetszik a hevessége, engedem, hogy átvegye rajtam az uralmat, de az én ujjaim sem pihennek, végigszaladnak hasfalán, le férfiasságáig és ráfonódva kezdik el kényeztetni. - Nagyon szép vagy...- Közlöm vele, amit gondolok, mert tényleg, mindene külön-külön elvarázsol, olyan gyönyörű, nem is értem, hogy szerethetne engem. Mármint, hogy hogy tetszhetek neki.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Nate & Asa