Csípős hajnali szellő lebbenti meg a függönyt, az éjjel elfelejtettem bezárni az ablakot, sőt a gépet sem lőttem ki. Mindvégig csak az járt a fejemben hogy Nicky merre járhat, milyen hímringyókkal társaloghat. Igen a féltékenység befészkelte magát az elmémbe! Még akkor is ő járt a fejemben mikor a kis Asa szobájában jártam megnézni hogy alszik e már. Lágy puszit nyomtam az arcára és fentebb húztam rajta a takarót. Angyali arcán halvány mosoly suhant át, ezzel kiverve minden buta gondolatot a fejemből, ám ez a pillanatnyi nyugodtság és harmónia csak addig tartott míg ki nem léptem onnan.
Az asztal fölött görnyedve pötyögtem a gépen, semmi cél, semmi ok amiért még mindig ébren vagyok, még így éjfél után is. A birtoklási vágy lenne ez, vagy talán érzek is valamit a kis szőke herceg iránt? Magam sem tudom eldönteni, de tudom hogy ő csak egy tárgy amiért fizettem, egy tárgy aminek van tudata, akarata. Ezt engedtem szárnyalni ezen az estén, de megfogadtam magamban hogy ez lesz az utolsó ilyen!
Nem emlékszem mikor és hogyan kerültem az ágyamba, de a szellő pont időben ébresztett ahhoz, hogy még legyen időm lezuhanyozni Asa ébresztése előtt. Az ágy szélén ülve próbálom kiverni a fejemből Nickyt, de valahogy nem megy. Az üres párnájára nézek, elönt a düh.
-Nem lehetsz másé!
Tiszta erőből ököllel csapok a párnába, majd a mélyedésben hagyva azt nyitom ki a kezem. Lassan végigsimítom a hűvös anyagot és a kezeimbe temetem az arcom.
-Bolond vagyok...Csak egy prosti!
Megrázom a fejem és hirtelen pattanok fel, amit rögtön meg is bánok. A vérnyomásom igencsak lent maradt, pedig már hozzászokhattam volna így korán reggel. Esetlenül, szédülve támolygok ki a fürdőig, lehajolva a kezeimet a térdemen támasztva próbálom visszanyerni eddigi önmagam. Pár pillanat és ismét a helyén van minden. A zuhanykabin gőzzel telik meg ahogy megengedem a vizet, imádok forró vízben állni. Minden ruhámat leveszem, precízen összehajtogatva az erre a célra tartott kis komódra pakolom őket, majd belépek a gőzfelhőbe. Felüdülés a léleknek és testnek egyaránt. Ahogy végeztem egy törölközővel a derekamon lépek ujra a szobámba és előhalászok pár ruhadarabot. Jelenleg nem áll szándékomban elhagyni a lakást, így csak szakadt itthoni göncöket aggatok magamra, melyek meglepő módon jobban állnak rajtam mint az öltöny amit általában viselek.
Asa szobájába nyitva látom hogy az én minimanóm már ébren szedi össze a dolgait a suliba.
-Szép reggelt Asa! Hát téged soha nem tudlak ébreszteni?- nevetem el magam és kitárom a karom hogy a felém rohanó kisembert megölelhessem. Ő az egyetlen aki eddig bármilyen érzelmet képes volt kiváltani belőlem, de még milyen érzelmet... Anyatigrisként óvom és akárki előtt képes vagyok babusgatni. Aki ismer már régről az rám sem ismer és utólag nem egyszer kaptam már meg, hogy el kéne mennem orvoshoz, természetellenes a viselkedésem Asa közelében. Persze ezen midnig jót mulatok, mert igazuk van, de ezt nem kötöm az orrukra.
-Nem bizony! Mindig én vagyok az első ezt már tudhatnád!- Csilingelő hangja az egész lakást betölti, a kacagása pedig bearanyozza a napomat. Hatalmas puszit adva szakad ki az ölelésemből és rohan vissza a táskához pakolászni. Mindig csodáltam mennyi energia van benne még a nap végén is, de így reggel...
Csendben, fülig érő vigyorral megyek ki a konyhába, dúdolva készítem a reggelit. A szokásos tápláló rántotta és palacsinta csokiöntettel. A kis Asa két kedvence, bár néha azért mást is készítek,nehogy ráunjon. A narancslét kifacsarom, teszek bele pár csepp mézet is, csak hogy édesebb legyen. Mindent szépen kipakolok a pultra, mikor a kis turbó berobog mint egy vonat. Villám sebességgel lapátolja be a rántottát, a palacsintából kettőt gyorsan beburkol és kettőt a kezében tartva ölel meg és köszön el, még csokisziruptól ragacsos képpel. Gyors törlés a konyharuhával és egy nagyobbacska fenékenpaskolás a búcsúzás.
-Vigyázz magadra és szép napot! Bármi van hívj!
-Köszönöm! Szia!
Angyali mosollyal integet, a két palacsintát pedig egyben begyömöszöli a szájába. Tudom hogy milyen kis hirtelen így a palacsinták mérete sem átlagos, fele akkorákat gyártok mindig pont az ilyen akciók miatt. És már csapódik is az ajtó, Rendben elindult, már nincs más csak a mosogatás. A maradék rántottát két tányérra teszem, a palacsinta mellé is teszek két kisebb tányért és két poharat a narancslének.
Összeszedek mindent ami koszos és a mosogatóba pakolom, ekkor hallom meg a hátam mögött Nicky hangját.
-Neked is jó reggelt! Ott a reggeli, láss neki! Ahogy ismerlek a kaja kimaradt az éjjeli programjaid sorából...
Némi agresszivitással mondom mindezt, az arcom is megkeményedik. Újra feltört bennem az az érzés, az amit már elnyomtam magamban. Mint a piacon az árút, úgy mérem végig és igen, a vágy elönti a testem. Ettől persze még idegesebb vagyok, így az utolsó tányér már repül a mosogatóba, sikeresen összetörve azt a szegény poharat ami nem ártott senkinek...
-Hogy bassza meg a kurva isten! Asa kedvenc pohara! A jó kurva életbe már!
Szinte remegek, de már nem tudom hogy az idegességtől amit a féltékenységem szült vagy attól hogy ennyire kívánom...

Tudom, hogy nem volt helyes, amit Jamie- vel tettem, de szükségem volt rá, hogy valaki szeressen és törődjön velem. Mert ezek a dolgok éreztetik, hogy nem csak egy tárgy vagyok, egy szexrabszolga, hanem igenis ember, érzésekkel, vágyakkal. Jamie sok új dolgot mutatott, és adott annyi erőt, hogy ma képes legyek önként hazamenni, és újra alávetni magam Nate akaratának, enyhített a depressziómon, amibe olyan könnyen visszaesek. De ez érthető; a szüleim meghaltak, az egyetlen élő rokonom, a bácsikám pedig fizikai erőszakot és lelki terrort alkalmazva adott el Nate-nek, hogy pénzt keressen rajtam. Egyedül vagyok, és a férfi akit szeretek, nem adja meg amire a leginkább szükségem van: nem szeret. Asat szereti, amot meg tudok érteni. Teljesen ellentétesek vagyunk , az ő kék szeme, fekete haja pontosan szemben áll az én zöld íriszeimmel és tejfölszínű tincseimmel. Az egyetlen, ami közös bennünk, azok a szeplőink. Kicsi, árva, kell neki a szeretet. De én is az vagyok, és csak egy évvel idősebb, engem mégsem szeret így. Persze, mert Asát a szívének vette, engem meg a merevedésének. Ennyi, nem érek többet. Viszont ha ezt elhiszem, már semmi oka nem lesz az életemnek. Ezért a józan észre nem hallgatva, csak a szívemre figyelve hazamentem, mert miért ne? Mazochista vagyok. Egy igazi idióta.
Végre melegbe értem, máris nem akartam megfagyni, pedig szeretem a hideget, a telet. Kivertem fejemből a forró estét, visszatértem a jelenbe a szerelmemhez. Tudtam, hogy mielőtt megjelentem, jó kedve volt, hiszen Asához nem tud máshogy viszonyulni, és vele volt egész este. Bementem, köszöntem. A hangja hideg volt, agresszív, elijesztő, és én máris belebújtam az alávetett kényelmetlen szerepébe. A sértés betalált, hát persze, nem volt időm, mert prosti vagyok, nem? De téved, az estém egyáltalán nem ehhez a ranghoz illően telt, viszont ezt nem vágom hozzá, érzem, hogy a depi sötét karmai megint mellkasom köré kulcsolódnak, kiszorítva minden levegőt, letörve az önbizalmam. Kicsit megsemmisülve rogyok le a székre, és letolom a kabátomat, alatta a kicsit szakadt vörös pulóverem volt, mely viszont tökéletesen simult vékony testemre. Felhúztam az ujjait könyökhajlatomig, és csendben láttam hozzá a reggelihez, sajnos hiába játszom a láthatatlan embert, érzem, hogy végigmér, mintha csak egy zsák krumpli lennék, nem szólok, a kiborulására viszont megijedek, a rántotta az ölemben landol, ezért miután visszalapátoltam a tojást a tányérba, le kell húznom a pulcsim, és felül egy szál vékony sárga pólóban folytatnom a reggelit. Hamar végzek, és felállva hozzá lépkedek. Alacsonyabb vagyok nála, az orráig érek csak, felnézek rá, olyan közel van...
- Hagyd, feltakakarítom - mondom és a mosogatóba pakolom az én cuccaim is, majd elkezdem felszedni a szilánkokat, ebben tapasztalt vagyok, az apám révén. Sokszor volt részeg, vert minket... És ehhez két kéz kell, így nem egyszer hajította el az üveget, aminek a darabkáit én szedtem össze másnap. De ezt Nate tudja. Csendben takarítottam, nem néztem rá. De remegett a kezem, eszembe jutott Jamie ölelése, és hogy mennyire akartam, hogy Nate legyen az, mert szeretem őt, és mindennél jobban szeretném, ha úgy érne hozzám. A sötét ujjak erősebben fonódtak mellkasomra, és én az érzésre rászorítottam a szilánkra, a vér pedig azonnal folyni kezdet mindhárom ujjamból. Felszisszentem, de még kidobtam a kukába, ezzel vége is volt, a mosdó szilánkmentes volt, nekem pedig a felsőtől is meg kellett szabadulnom. Lehúztam, a sebes kezemre csavartam, és félmeztelenül mentem el a mosdóba, előszedtem az orvosi dobozkát, és közben kapaszkodtam a felsőmbe, amin terjedt a vörös folt...

Hallom a szilánkok csörömpölését ahogy Nich szedegeti össze. Nem csináltam rossz vásárt a sráccal, amikor kell itt van, egy szó nélkül megtesz mindent, nem panaszkodik, nem rinyál mint egy fürdőskurva.
Bár néha a tekintete valahogy olyan fura. Sokszor kapom rajta hogy engem néz mikor azt hiszi nem figyelek... Talán érez valamit, de nem lehet több kisfiús fellángolásnál, hiszen semmi jelet nem adtam neki arra hogy... Ebben a pillanatban elvágja a kezét...
Tuti nem direkt csinálta, tudom nagyon jól, mégis... Ahogy a felsőjét leveszi egyszerűen beindít... Már megint!! Próbálom elhessegetni a perverz gondolatokat vele kapcsolatban. Figyelem ahogy a fürdő felé siet, elindulok utána.
- Hagyd majd én!
Kissé parancsolóra sikerült ez a mondat pedig nem úgy szántam... Elveszem tőle a dobozt, megfogom a nadrágján az övet és ellentmondást nem tűrően húzom magammal a szobába. A nadrágomban az a fránya húsdarab életre kelt, nem hagy nyugodni a gondolat, mégis próbálom elnyomni a vágyat. Első a seb ellátása!
~Nem akarom megdugni! Nem akarom a falhoz vágni,megcsókolni...Bassza meg már! Dehogynem akarom! De most nem lehet! Nem és nem!~
- Ülj le az ágyra és szorítsd a kezedre azt a pólót míg vissza nem jövök!
Az ágyra dobom a dobozt, megsimítom hanyagul az arcát, mint egy gyereknek mikor meg akarja nyugtatni apja. Megfordulok és a konyhába sietek. Előveszek egy lavort, teleengedem langyos vízzel, beviszem a szobába és az éjjeliszekrényre teszem. A szekrényből egy tiszta törölközőt veszek elő. Mindent szépen elrendezek, még ilyenkor is figyelek a rendre és a célszerű elrendezésre.
Félmosollyal nézek rá nyugtatólag majd le a kezére. A pólón már átütött a vér, nem is kicsit! Igyekeznem kell, ha nem látom el sürgősen akkor nem lesz jó vége a dolognak...
- Na mutasd a kezed.
Térdelek le elé a puha szőnyegre és fogom meg a kezét....

Ha a nagybatyam nem is tudja, de nagyon jo vasart csinalt velem, fogalma sem volt, hogy apa sikeresen tanitott alazatra, es Nate-nek ezert is, szo nelkul engedek mindenben. A masik ok a szerelem, ami nem mulik el iranta, pedig mar fel eve nala vagyok. Sokat tanultam, mar tudom kezelni a hangulatingadozasait, tudom, hogy mit szeret. Es eddig meg nem valtotta be az igeretet, miszerint majd, ha kicsit mar bejaratott, ki fogja kotozni a kezeimet. Bevallom, a gondolat megijeszt, hogy tehettlen es kiszolgaltatott legyek, felek ettol kicsit, de ezt elmondtam mar Nate-nek.
Hallottam, hogy utanam jott, es a parancsnak is beillo felkialtasnak eleget teve, megalltam, o pedig athuzott a haloba es leultetett az agyra. Csak egy pillanatra neztem fel ra, Nate pedig eppen akkor aimitotta kezet arcomra, ajkaim kozul pedig egy sohaj tort utat, es lesutottem a szemem, elpirultam. Mikor kiment, utana neztem, meglestem a feneket, es szamba haraptam. Jaj de rohadt helyes, tuti, hogy hozza ernek, ha nem lenne lefoglalva mindket kezem. Azt neztem, a sarga anyagon terjedt a voros folt, ahogy magaba szivta a vert, eszerint igencsak mely lehet a harom seb, ha ennyire verzik, feltrm, ugyan sok sebemet lattam mar el, de ez most mas volt, Naterol szolt, lattam, hogy a nadragja olyan, mimt egy cirkuszi sator. Vagyik ram, erezni akar, ahogy en is ot... Csak en szivvel is szeretnem, ezt viszont nem adja meg nekem. Csendben ultem az agyon, torokulesbe huztam labaimat, es a szobat figyeltem, tele volt emlekkel, persze csak korhatarosakkal, mindenfele pozokkal, izzadtsaggal, sohajokkal, nyogesekkel... De a vege mindig ugyanaz volt; elszakadt tolem, es hatatforditva magara huzta a takarot, en pedig csak osszekuporodva a masik reszen, a falat neztem, es remeltem, hogy sikerul elfojtani a sirast, de nem kozeledtem fele, eleg nyilvanvalo volt, hogy nem akarja.
Mikor visszajott meg rendezkedett egy ideig, en pedig, a fajdalom ellenere, csak szoritottam a felsomet. Ahogy leterdelt elem, fele nyujtottam a kezem, es lehuztam rola a felsot. A huvely-mutato-kozepso ujjamon mely seb volt, es vekony patakban folyt belole a ver, de nem az erdekelt, hanem az, ahogy megfogta a kezem, az erintese... Felsohajtottam, majd szo nelkul haggytam, hogy ellasson, barhogy is csinalta, a gyomrom ilyen teren eleg eros volt, es a szemeim elott ugyis csak az a mosoly jatszott, amit ramvillantott, mikor leterdelt. Szerettem volna megsimogatni az arcat, de nem akartam megzavarni az orvosi proceduraban, igy csak hagytam. Viszont mikor vegzett, nyeltem egyet es raneztem.
- Koszonom! - Mondtam az arcat figyelve, halkan. Nem birtam tovabb, olyan mocskosul helyes volt, es olyan kozel... Lehajoltam es megcsokoltam, nyelvem gyengeden csuszott vegig also ajkan, kerlelve az ovet, hogy jojjon ki, ujjaim arcan voltak, majd tarkojan. Aztan elhajoltam, feltem, hogy rosszat csinaltam, nem akarta ezt a csokot, engem.