Ismét meg kellett állapítania, hogy a nő, akit erre az éjszakára bérelt ki, egyike volt a leggyönyörűbbeknek, akit valaha látott. Ahogyan kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, megpillantotta a zuhanykabinban a másik vízcseppektől csillogó testét, azt a felfedező mozdulatot, amint szappanos keze végigcsúszott gömbölyded hajlatain. Csenden, nagyon halkan lépett be, majd a segédeszközöket az egyik mosdókagylóba tette, hirtelen az a hely tűnt a legjobbnak. Pillantását a tükörre vetette, majd onnan figyelte Natasha minden mozdulatát. Elnézte a kerekded kebleket, a vékonyka vádlit, a csodálatos csípőt, s vágyai ismét a magasba szöktek, melynek meredő férfiassága volt a legjobb bizonyítéka.
Az egyik szekrényhez lépett, majd az alsó fiókok egyikéből egy gumicsövet vett elő, melynek egyik végén egy melegvizes palackra hasonlítő tömlő volt, míg a másik oldalán egy merevebb szár, aminek végére egy vérnyomásmérőknél ismert pumpát csatlakoztatott. Csillogó krémet nyomott a keményebb szár végére, hiszen ez volt az eszköz azon oldala, ami Natasha tapasztalatlan ánusza magába fog fogadni.
Lépései visszavezették a zuhanykabinhoz, amit kinyitott, hogy hűvös levegőt engedjen be a gőzzel fűtött lyukba, ahol a lány tisztította magát. - Dőlj előre.
Vitathatatlan parancsát nem volt ildomos megszegni, így ha tényleg követte Natasha az utasítást, pár pillanattal később egy hideg érzés keríthette hatalmába, ahogy a gumicső végére szerelt, keményebb anyagből készített szár felcsúszik az ánuszába és egészen mélyre hatolva meg nem áll benne.
- Amit most magadban érzel, az egy beöntő készülék vége. Nemsokára egy feszítő érzést fogsz érezni, azzal tömöm el a tisztítófolyadék útját kifelé. Ha túl sok, ha már nagyon fáj, sikíts, megengedem. - s ebben a pillanatban pumpálni kezdte a vérnyomásmérő szerű ballont, ami egy lufit fújt egyre nagyobbra Natasha hátsójában. Már ő is tapasztalta, hogy milyen is ez az érzés, amikor a zárószelep egyre csak elhatalmasodik az ánuszában, hiszen már részese volt az élménynek. Részese volt, hiszen az anális élvezeteknek ő sem tudott ellenállni, akart magába egy zakatoló falloszt, kívánta a belsőjébe hatoló kemény farkat.
S hogy megbánta azóta az élményt? Nem, minden tapasztalattal gazdagodik az ember, s annak a férfinek a húslőcse az ő látásvilágát is tágította ... más egyebek mellett.

Belép az ajtón és egyből találkozik a tekintetünk. Egy pillanat alatt eltűnik minden értelmes gondolat, minden fájdalom és csak arra figyelek, hogy kellően izgató legyen minden mozdulatom. Ki tudja merre csúszik a kezem, nem követem figyelemmel, milyen utat jár be a testemen, hiszen pillantásunk most a tükörben találkozik egymással. Talán azt remélem elvonom a figyelmét, talán elködösíti a tudatát annyira a vágy, ami máris kézzelfogható, hogy felhagyjon a válogatott kínzásokkal, amiket fontolgat és nekem essen. Nem láttam ugyan mit ejtett a mosdókagylóba, hiába nyújtogatom a nyakam, rejtve marad előlem. Elnézem, ahogy mozdul és keres valamit, közben már nem foglalkozok tovább azzal, hogy minél habosabb legyen a testem, inkább lemosom magamról. A józan eszem hangosan tiltakozik, de nem figyelek rá. Az éjszaka minden egyes percét ezzel az uralkodó természetű szexistenséggel akarom tölteni. Fogalmam sincs mit vesz elő, de igazából nem is arra figyelek, leköti a teljes figyelmem testének tanulmányozása. A férfi eszményképének megtestesülése. Úgy mozdul, mint egy ragadozó és felém tart. Nagyot nyelek izgalmamban. Igen, én vagyok a zsákmány, de nem kell levadásznia. Már az övé vagyok. Végre nyílik a zuhanykabin, megcsap a hűvösen beáramló levegő, amire a testem egyből reagál is. Ha egyáltalán létezik akár egy szál pihe is a testemen, az most az ég felé mered, de a mellbimbóim is keménységgel válaszolnak a hirtelen változásra. Vagy talán nem is a hideg tehet róla? Nem. Egészen biztosan nem. Sokkal inkább Zane közelségére reagál ilyen egyértelmű jelekkel a testem. Elképzelem, ahogy közelebb lép és... De nem. Nem teszi meg. Helyette újabb parancsot intéz felém. Ez hívatlan csalódás, de igyekszem elhessegetni. Felsóhajtok és megadom magam. Mit tehetnék? Engedelmesen dőlök előre, de ismét eluralkodik rajtam az ismeretlentől való félelem. Vitatkoznék, de mégsem teszem. Sejtem mi lenne belőle. Ennél többet ér a hátsóm épsége. Kábán hallgatom a szavait, fordul egyet a világ, talán futnom kellett volna, amíg lehetett, de maradtam, vállalva mindent. De ezt most...? Végig sem érek a gondolaton, máris beigazolódik a félelem, ahogy belém csúszik az idegen tárgy. Talán nem is a vastagságával van bajom, sokkal inkább azzal, hogy számomra elképzelhetetlen mélységben érzem és ez nem jó. Ez nagyon szokatlan érzés és amikor engedélyt kapok a sikításra, akkor ijedek meg igazán. Nincs semmi, amiben megkapaszkodhatnék, kezeimet a csempére helyezem, de nem bizonyul elég támasznak, hiába nyomom olyan erősen hozzá a kezem, hogy már fehérek az ujjaim. Össze kell szednem magam, ezt ismételgetem magamban, el kell fogadnom, bármit akarjon, bármit kérjen. Olvasnom kellene a gondolataiban, hogy mindenben megfeleljek neki. Olyan eltökélt és ez tetszik. Kivéve, hogy ugyanilyen ellentmondást nem tűrően feszíti a fenekem. Megint teljesen ki vagyok szolgáltatva neki. Talán inkább még mindig, nem tudom, semmit nem tudok, csak azt, hogy kicsit sem túlzott, amikor sikításra bíztatott. Én igyekszem csendben maradni, de ahogy elhatalmasodik a fájdalom, egyre nagyobb késztetést érzek egy hangos sikításra. Érzem, ha egyszer kirobban, meg fognak remegni az üvegek. Minden érzékem hiperkészültségben, várom, hogy mennyire tudja ezt még fokozni. A szívem ki akar ugrani a helyéről. Van egy határ, ahol a feszítő érzés iszonyatos, soha nem tapasztalt fájdalomba megy át. És úgy érzem nagyon közel vagyok ehhez. Ez mindig ennyire fáj? Vagy csak azért, mert tapasztalatlan vagyok? De nem kapok választ, hiszen fel sem teszem a kérdést. Egy sóhajra futja, erőtlenül fújom ki a levegőt. Megfeszül a testem, megfeszül a megkínzott nyakam is, újra érzem a fájdalmat mindenhol. És akkor kirobban belőlem a sikítás. Velőtrázóan. Hangosan. Még magam is meglepem vele.

Minden úgy történt, ahogyan akarta.
Amikor Natasha előrehajolt, látta a gyönyörű alak gömbölyű formáit, figyelte a ruganyos bőr halvány megfeszülését, az izmok alig munkájának vágykeltő tónusait. Nézte a lányt, de látta is őt. Akarta és szenvedélyének eszközeként akarta használni. Igen, nem egy emberi lény volt neki a másik, hanem egy tárgy, egy lélegző, mozgó és ha engedélyt kap rá, akkor beszélő tárgy, ami csak az ő szórakozását hivatott szolgálni. S most a vízcseppek halk csobogása közben, mialatt felfújta a apró sziszegésekkel a zárószelepet, az öröme egyre csak nőtt, minden dimenzióban szélesedett.
Hiszen pontosan ez volt az, amit mindig is akart, amiért oly' sokat fizetett. Ezt az alázatot kereste, ebben tudta kiélni minden mocskos és perverz vágyát, ebben a helyzetben érezte igazán, hogy az lehet, aki valójában volt. Levetkőzhette a magára erőszakolt álcát és önmaga lehetett. Szabad volt!
S a sikoly, a mindent átíró hangorkán Natasha torkából minden érzékét felvillanyozta, s talán apró lúdbőrrel ajándékozta meg a tarkóját, amire nagyon régóta nem volt példa. Érezte, hogy mennyire uralma alatt tartja a lányt, mennyire tőle függ a másik minden lépése, de ez nem volt elég neki. Egy újabb fújással feszítette a záróizmokat, majd egy következővel fejezte be kegyetlen játékát. Remélte, hogy a hangos kiáltások kitartanak még, hogy Natasha tüdejéből sikolyszinfóniák törnek elő, de ez már csak az a bizonyos hab lett volna a tortán, már így is sokat adott neki a másik.
Gyakorlott mozdulatokkal szedte le a pumpát a szárról, majd kiegyenesítette a lány testét, engedte a megfeszült és talán remegő alaknak, hogy sajátjához simuljon. Jobbjában tartotta a cső másik végére erősített tömlőt, amit most átadott a lánynak, mindenféle parancs nélkül, hogy aztán a kéz az izgalmasan kemény keblek kényesztetésével foglalatoskodjon. Ujjai tényleg lágyan és harmóniában masszírozták Natashat, majd azt érezhette, hogy a férfi másik keze is a testének feszül, hasfalán ír le körkörös mozdulatokat.
- Kicsit olyan lesz, mintha túletted volna magad. - jelentette ki hűvösen, majd a melleket ápoló kéz eltávolodott, hogy a zuhanyrózsát a tömlő szájához tartsa. A vörös gumiballon gyorsan megtelt vízzel, majd a zuhanyzó fejét visszatette a helyére, hogy felszabadult végtagja lezárja a tömlő száját a szerkezethet erősített dugóval. Megnyitott egy csapot a ballon csőhöz erősített végén, amitől megindult a szerkezetben lévő nedvesség egy része.
- Csináld magadnak, nyomd össze a tömlőt. - suttogta a szavakat Natasha fülébe, majd annak kecses vonallal húzott nyakát kezdte lassú és halvány csókokkal kényesztetni. Balja még mindig a hasfalon körözött, érezni akarta hogyan terebélyesedik Natasha beleiben a víztömeg, de jobbja olyan helyre vándorolt, ahol talán még senki sem járt előtte. A lány forró barlangjának kulcsocskáját izgatta, először csak egy ujjal masszírozva a pontot, majd kettő közé fogva ingerelte Natasha gyönyörét.

Igazából fogalmam sincs, mi történik velem. Van egy elméletem, de talán nem is fedi a valóságot. Honnan is tudhatnám? Nem vagyok ellenálló, bármennyire fáj, kíváncsian fogadok minden új érzést, minden behatást, ami ér. Gyakorlott mozdulataiból arra következtetek, nem ez az első alkalom, hogy ezt a valójában fogalmam sincs milyen eszközt használja. A szemem még fel sem fogta, máris kikerült a látószögemből, hogy új helyeket fedezzen fel, mélyen bennem. Fáj. Semmihez sem hasonlítható ez a fájdalom, nincs összehasonlítási alapom és ameddig bírom, csendben is maradok, bár engedélyt kaptam rá, a végsőkig húzom. Egyre csak feszít, nem vagyok biztos benne, hogy nem robban szét a testem. Megdolgoz, az előbb szorított, most feszít, minden határomat a végtelenségig feszítve. Talán nem is ott vannak a határaim, ahol eddig gondoltam, már most lényegesebben messzebbre tolódtak, mint ahol eddig véltem őket. De nem tudom csendben tűri, ahogy a határaimmal együtt a fenekem is tágítja. Talán akkora intenzitással már egyik nyögés és sikoly sem tör fel belőlem, mint az első, amibe mindent beleadtam, minden fájdalmat, minden félelmet, de még mindig van erő a hangomban. Legalább abban, ha már a lábamban nincs. Így aztán hálás sóhajjal dőlök Zane izmos testéhez, amikor szavak nélküli engedélyt kapok rá. Fejem hátrahanyatlik, hozzásimulok és reménykedek, hogy a lábaim nem mondják fel a szolgálatot. Nem a fájdalomtól. Sokat bírok, még akkor is, ha minden új számomra. A közelsége az, ami minden érzékszervemre hat. Érzem, hogy akar és ettől érzem magamban is az erőt. Kibírom. Ki kell bírnom. Kíván, ebben biztos vagyok és az sem veszi el most a kedvem, hogy talán csak a testem kívánja, sőt egészen biztosan csak azt, nem engem, de nem érdekel, ettől különös erőt érzek magamban és élvezem. Egész testemben szétárad és ahogy hozzámér, egy pillanatra a feszítő érzést is figyelmen kívül hagyom. Az, hogy kíván, különös dolgokat művel velem. Forr a belsőm, nem tudom máshogy kifejezni az érzéseimet, csak halk nyöszörgéssel a karjai között. Kezdek kicsit megnyugodni, annak ellenére, hogy eddig még mindig meglepett és biztos vagyok benne, most is meg fog. Nincs még vége a megpróbáltatásaimnak, de állok elébe. Kíván. Az én testem kell neki és nem egy lány a címlapokról vagy akár egy másik a filmekből. Ennek a férfinek most én kellek. Meg is fogok tenni mindent, hogy ne csalódjon bennem. Valamit a kezembe nyom, oda sem nézek, csak fogadom az újabb ismeretlent és tapintásából próbálok rájönni, mi is lehet az, de nem hagy gondolkodni. Keze a mellemhez ér, én meg küzdök a testemmel, már feszülne is ívbe, de kényszerítem magam, nem mozdulok, fogalmam sincs milyen következményei lehetnek egyetlen apró mozdulatnak. Ujjai már a hasamat is birtokba veszik, lágyan siklanak rajta, növelve bennem a feszültséget. A bőröm túl érzékeny, azt hiszem másik dimenzióba kerültem, semmi sem valódi és semmi nem is számít már, csak csinálja, bármit. Csináljon velem, amit csak akar. Hangosan zihálok. Minden figyelmem az érintéseire összpontosul és igyekszem nem hangot adni a csalódásnak, amikor egyik kezét elhúzza. Ekkor tűnik fel, hogy csukva van a szemem, nem figyelek kifelé, csakis befelé, de most mégis kinyitom, szememmel követem kezének útját, amíg lehet. Akaratlanul is bennem akad a lélegzet szavai hatására. De honnan tudja, milyen érzés lesz? Sokadik kérdés merül fel bennem, de ugyanúgy megválaszolatlan marad és ugyanúgy háttérbe is szorul az újabb parancs hatására. Csináljam magamnak. Habozok, hezitálok, várok. De mire is? Magam sem tudom, hiszen nincs más választásom. Ha nem teszem meg, büntetést kapok, ami talán sokkal rosszabb annál, ami most rám vár. De mi vár rám? Figyelmem ismét ujjai terelik el. Hozzámér ott, ahol eddig még soha senki. Átlépi a határvonalat, még engedélyt sem kell kérnie, az övé vagyok. Nem bírom. Minden idegvégződésemre hatással vannak a mozdulatai, önkéntelenül mozdul a csípőm, hangosan nyögök. Lassú, érzéki támadást vet be ellenem, édes teher éri a testem. Ez az egész különleges. Igen, az. A testem ezer darabra hullik körülötte és nem érdekel a fájdalom, nem érdekel semmit, csak ne hagyja abba. Még ne. Kezem mozdul, rászorít arra, amit a kezembe adott. Én nem tudtam, hogy ilyen lesz... Hogy ilyen jó lesz. Ujjai ritmust vesznek fel, én meg tartom vele az iramot, legalábbis próbálom. Szétszóródnak a gondolatok, nem marad más, csak ő és én meg ez a felülmúlhatatlan érzés, de tudom, tennem kell, amit parancsolt. Még és még. Öklöm önkéntenenül, szinte önkívületben szorít rá a kezemben szorongatott eszközre és furcsa érzés kerít hatalmába. Hirtelen összeáll a kép, mit is csinálunk és mire jó ez, de az érzés, erre nem vagyok felkészülve. Feszít, telít, fájdalmasan izgató. Kezdem megszokni az idegen érzést. Rázkódik a testem, megfeszül. Miért nem hagy szenvedni? Miért kínoz tovább ezzel az érzéssel? Akkor minden egyszerűbb lenne, de így. Nem. Élvezettel keveredik a fájdalom, érzékiséggel a durvaság és én élvezem. Én bűnös vagyok, mert ez nekem is jó. Millió darabba esek alatta, miközben egyre jobban kitölti a testem a víz. Szokatlan, feszítő érzés, de ha ezt akarja, miért is mondnék nemet. Akkor én is csak ezt akarom. Én csak őt akarom.

Meg kellett erőszakolnia magát, hogy ne nyúljon a lány kisajkai közé, de tudta, hogy ez a pillanat nem volt megfelelő arra, hogy ilyetén izgassa partnerét. Natashanak ki kell érdemelnie, hogy vele lehessen olyan szinten, meg kell mutatnia, mire hajlandó a vaginális behatolásrét. Hiszen most csak egy eszköz volt, egy kitisztítandó lyuk, amit farkával fog betömni, akinek nem érdekesek az érzelmei és feleslegesek a gondolatai. Ezért tiltja meg minden kurvájának a beszédet, hiszen azzal feljogosítja őket, hogy magukról, a belsőjükről beszéljenek, ami egyáltalán nem érdekelte őt.
Csak azzal törődött, ami a kezei között volt, az ívbe feszült gyönyörű testtel, ami annyira kívánatos, annyira tökéletes volt, s ami csak az övé volt ebben a pillanatban. Érezte, amint a lapos hasfal pillanatok alatt gömbölyödni kezdett és valami furcsa érzéstől vezérelve tetszett neki az apró pocak. Simogatta, ujjaival becézgette a másikat, mintha egy apró élet növekedett volna Natasha testében, s bár sosem tudta volna magát így elképzelni, most mégis engedett a csábításnak. Engedett, mert akarta az ilyen mélységű intimitást, amivel mindennek ellentmondott, amit eddig gondolt, de mégis megtette. Kivette a lány kezéből a ballont, majd a zuhanytálcára dobta és szembefordította magával, hogy csókkal kényesztesse az ajkait.
Hosszan és érzelmekkel teli szívta magába a nő érintését, majd egyik kezével vezette a lány ujjait, hogy azok a férfiasságát öleljék. Apró mozdulatokkal húzogatta fel és alá az előbőrt a falloszon, majd hagyta, hogy Natasha maga folytassa az izgatást. Ajkai ekkor szakadtak el a párjuktól, majd tekintete a másik szemeit kereste.
- Néhány perc múlva ki fogom engedni a levegőt a zárószelepből, és miközben enyhül a fájdalom, amilyen erővel tudsz, szoríts rá a záróizmoddal. Lassan fogom kihúzni a szárat a seggedből, azt akarom, hogy végig szorítsd a hátsódat. Nem akarom, hogy minden tele legyen bélsárral, úgyhogy amint végeztem, nyomás a WC-re. - mosolygott a lányra, akinek egyetlen pillanatra sem engedte el a lélektükreit, s aki még mindig a farkát masszírozta, ha kedves neki a testi épsége. Pár kósza és nedves tincset a másik füle mögé hajtott, nézte a szép vonásokat és cseppektől nedves arcot. S a meghitt pillanat közepén, minden előzetes nélkül egyszer csak kioldotta a Natasha ánuszát feszítő ballon szelepét, hogy kiengedje a benne lévő levegőt. S amint ígérte, lassan húzta ki a szárat, megfontoltan és visszafogottan vette ki a záróizmok közül a keményített gumit. A cső lehullt a zuhanytálcára, s Natasha valószínűleg indult volna, de Zane nem engedte.
Újra megcsókolta a lányt, de nem olyan hosszan, mint az előbb, hiszen mondandója volt.
- Választhatsz... Vagy megcsókollak újra és kockáztatod, hogy nem bírod tovább tartani, vagy soha többé nem foglak megcsókolni. Se ma, se később. - mosolyogta el magát, majd kissé megdöntötte a fejét, várva a lány reakcióját és döntését.

Mást sem teszek, csak sodródok az árral. Nem próbálok ellentmondani, beleavatkozni, nem ellenkezek, azt teszem, ami a feladatom, amit kell, amit előír. Úgy érzem rövid idő alatt nagy változáson mentem át, a kezdeti nehézségek ellenére már nem is annyira nehéz lesni a kívánságait és alkalmazkodni a vágyaihoz. Nem akarok gondolkodni és nincs is rá szükségem, parancsot teljesítek, mégsem érzem olyannak, ami nem helyénvaló. Teljesen lefoglal az ismeretlen érzés, bár kezdetben fájdalmas volt és most sem esik jobban, de megszokom. Úgysem tehetek mást, mint elfogadom, de már másképp, mint eddig. Ez nem beletörődés, az egészen más. Összezavar. Nem tudom hova tenni ezt a kettősséget, amit tapasztalok, amitől minden olyan kiszámíthatatlan lesz és ezzel együtt csábító. De ez a feszítő érzés mindig kizökkent a meghitt pillanatból, pedig ahogy hozzám ér, attól dübörög a szívverésem és zsibongó gondolataim megnyugszanak. Itt, a karjai között. Ez az egész döbbenetes. Szétesek. Úgy veszi ki a kezemből a számomra még mindig ismeretlen tárgyat, hogy fel sem tűnik, csak a koppanás, ahogy földet ér a zuhanytálcán. Nem is tudtam, hogy erre képes a testem. Soha nem tapasztalt dolgokba vezet be, olyan területen járok, ahol nem biztos a talaj a lábam alatt, de vele együtt megteszem, rálépek az útra, hagyom, hogy vezessen. Nem állok ellen a gyengéd erőszaknak sem, amivel maga felé fordít és egyből azzal a szempárral találom magam szemben, amely teljesen megbűvöl. Sötéten pillant rám, de lágy a tekintete. Valamilyen különös oknál fogva megnyugszom, elfeledkezek a szokatlan feszítő érzésről. Túlettem magam, hát persze. Nem tudom mennyit kellene ennem, hogy így érezzem magam, de ahogy rám néz, minden kérdés jelentősége eltörpül mellette. Csókjától megindul az adrenalin a testemben. Meleg bőre az enyémhez ér, egyszerűen mennyei érzés. Észveszejtően csókol, szinte beleszédülök az érzésbe, a hosszú, elképesztően finom csókba. Ez nem ő. Menet közben kicserélték, de nem bánom, élvezem, elengedem magam és hagyom, hogy vezesse a kezem egyenesen keménységére. Bár volt már a kezemben, sőt a számban is, ismét elámulok. Határozottan fogja a kezem, ujjaim megfeszülnek rajta. Diktálja a ritmust, amit könnyen átveszek, hogy aztán egyedül is folytassam, amint magukra hagyja ujjaimat. Én pedig folytatom is. Megállás nélkül kényeztetem kezemmel, akkor is, amikor az újabb próbatételem kerül szóba. El sem szakadok a pillantásától, érzem, hogy olvadásnak indulok, ahogy rámnéz, de kezem lassú mozgása szüntelenül izgatja tovább, miközben figyelmem egy másik része a mondandójára összpontosul. Ó, túlzottan bejött a mechanikus gondolkodás. Nem törődtem a következményekkel, csak sodródtam, nem gondoltam bele, hogy a víz, ami bennem van, nem marad ott örökre. Tanácstalanul, idegesen harapdálom alsó ajkam, pedig nagyon igyekszem magabiztosnak tűnni, de egy pillanatra, egy egészen rövid időre átsuhan az arcomon a döbbenet. A félelem. A szégyen. Ez megalázó lesz a javából, de emelt fővel viselem. Ki kell kapcsolnom magam. Minden figyelmem a férfiasságára összpontosítom, lágy, gyengéd ütemben jár rajta a kezem. Tekintete olvadt acél, tele van buja ígérettel, én meg kábán fogom fel az utasítás lényegét. Tágra nyílt szemmel bólintok és elveszek a pillanat meghittségében. Ahogy rám néz, ahogy eltűri a hajtincsem, egy pillanatra becsukom a szemem. Elönt a felismerés, hogy bízom benne, amit mond, az úgy is lesz. Hogy lassan fogja csinálni. Nem érzem magam elég felkészültnek, még akkor sem, amikor a meghitt pillanat közepén kihúzza belőlem az idegen tárgyat, amit még mindig nem vettem szemügyre, de már talán nem is számít. Lassan kapcsolok, de még időben és már mennék, keresem a kiutat, de nem találom. Zane csókja tart a zuhanyfülkében. Minden erőm azt a bizonyos izmot tartja, úgy érzem kontroll alatt tudom tartani, de meddig? Erős késztetést érzek arra, hogy elengedjem magam, hogy feladjam, de nem tehetem, felvillannak mindenféle borzalmas büntetésekről szóló képek, amikre egyáltalán nem vagyok kész. WC. El kell jutnom. De hogyan? Zane teste utamat állja és abban sem vagyok biztos, hogy akár egy lépést is meg tudok így tenni. És akkor megszólal. Az a mosoly, amit rám villant, az egekbe emeli a pulzusom. Szinte vágtat, a szívem vadul dübörög, a feszítő érzés a fenekemben sürget, a kérdése pedig kétségbe ejt. Ez tisztességtelen ajánlat. Kiabálni lenne kedvem, hogy ne tegye ezt velem, de meg sem szólalok. Döntök. Egy pillanat alatt tudom, hogy mit kell tennem. Választok, de nem szegek szabályt, nem szólalok meg. Remegő ujjaim Zane tarkójára fonom, úgy húzom magamhoz egy forró, mindent elsöprő csókra, amit én irányítok, én falom fel, én adok bele mindent, de egy ponton átadom neki az irányítást, azt tesz velem, amit akar. Halkan nyögök ajkai közé, arcomon a kín és a kéj határtalan játéka látszik. Olyan kétségbeesetten csókolom, mintha az életem függne tőle. Nem gondolkodtam, csak azt tudtam, nem akarom, hogy soha többé ne csókoljon meg. Ahhoz túlságosan kitörölhetetlen az érzés, ahogy puha ajkai az enyémet érintik. Ujjaim nem eresztik, szinte belekapaszkodok. Ha megszakítja a csókot, ha szemeimbe néz, fogalmam sincs mit láthat. Könyörgést? Vágyat? Mindkettőt, ez biztos.

Látta Natashan a kétségbeesést, amint tudatosult benne, hogy a belé pumpált anyag távozni fog a szervezetéből. Igen, elsőre neki is elkerekedtek a szemei, amikor érezte, hogy a langymeleg víz előbuggyan a farpofái közül és lassan végigcsorog a lábán. Gyűlölte a helyzetet, mégis tudta, hogy kell neki a tapasztalat, meg akarta érteni a miérteket és a hogyanokat, hogy pontosan tudja, milyen az érzés, amit a lánynak kell most átélnie.
Nézte őt, a választ az ultimátumra, s bár nem kellene annyira jól éreznie magát, a könyörgő vágy, az engedélyt kérő szenvedély mulattatta. Ajkaira ültek ki a vidám gondolatok, majd amire nem számított, Natasha követelő csókja fagyasztotta le szájáról a vigyort. Azonban bármennyire is érezte szabályellenesnek az ajkak találkozóját, nem tudott szabadulni a másiktól, s amikor amaz átengedte az irányítást, ő átvette a lánytól a kezdeményezést, s újra falta a dús ajkak mennyei mannáját.
- Urald! - szakította el magától Natashat a másodperc tört részére, hogy aztán újra egy nedves csókban kényesztesse a másikat. Magához szorította őt, majd mindkét tenyere a lány hátsóját markolta meg, miközben emelni kezdte a könnyű termet alig pár kilós tömegét. Ölelte őt, mézédes ajkait ette kegyetlen erőszakkal, majd lassú és kissé bizonytalan léptekkel indult meg a zuhanykabinból a toilett felé.
Az egymás után tett lábak tudták az utat, ismerték a padló minden apró repedését és szegletét, tudták, hogy merre kell menniük. S amikor megérkezett a részegek porcelán istenségéhez, lassan engedte le a lányt, miközben vele hajolt és tartotta ajkaik kapcsolatát. Engedte, hogy amaz leüljön, hogy kényelmesen elhelyezkedjen, majd eltávolodott és lassan indult meg hátrafelé, hogy Natasha egész alakját láthassa.
- Mondd el milyen érzés. Tudni akarom, hogyan éled meg. Egy apró részletet se hagyj ki, mindent tudni akarok. - hangja fénytelenné vált, majd megtámaszkodott a mosdókagyló hideg márványán, hogy balja a széles, szürke ragasztószalagért nyúljon.
Ujjain kezdte el pörgetni a gurigát, s közben hallgatta a beszámolót, legalábbis remélte, hogy a másik követte a parancsot és csengő hangján elemezte a vele történteket. Végig őt figyelte, egy pillanatra sem vette le Natasha testéről a figyelmét, csak ketten voltak, s közöttük a fürdőszoba végtelen tere. A tér, amit most a másik hangja töltött meg élettel, annak zengő fonémája járta körbe a hideg fehér falakat, hogy végül eljusson Zane fülébe.
- Mosd meg magad. - szólt az újabb utasítás, majd a pörgő szalag hirtelen megállt, hiszen ujjai rámarkoltak a szürke anyagra, s követte a lányt, ha az elindult, de nem lépett be vele a zuhanytálcára. Csak figyelt és várt, hogy végre használhassa a ragasztót.

Ahogy rámnéz, azok a szemek. Eltökélt pillantással néz rám. Vérvörös vagyok. Ajkai körül szokatlanul vidám mosoly játszik, talán tudom is az okát, mégsem akarok belegondolni, hogy az én helyzetem mulattatja ennyire. Persze megteheti és még csak sértődöttséget sem mutatok, már megmutatta, mi jár érte. Döntök és cselekszem, bármennyire nehéz is, hogy nem engedhetem el magam, azért a csókért bármit. Szokatlan tőlem a kezdeményezés, de most arra kaptam parancsot, hogy döntsek. Hát megtettem. Mohó vagyok és szenvedélyes, talán meg is lepem, de uralja a helyzetet, amint visszafogom magam, már át is veszi az irányítást. Éppen csak felsóhajtok, a szája máris lecsap a kínálkozó alkalomra. Vadul csókol. Pont úgy, ahogy várnám is tőle. Ez illik hozzá. Keze lesiklik a testemen és belemarkol a fenekembe. Halk, érzéki, mégis kétségbeesett nyögés tör fel belőlem, olyan erővel, hogy biztosra veszem, az ő testében visszhangzik tovább. A testem reakciói szemérmetlenek és én sem tudom még hova tenni ezt, csak sodródok vele. Erősen húzom magamhoz, ő pedig lassan felemel. Nem vagyok benne biztos az első pillanatban, hogy tényleg megteszi vagy csak ettől az érzéstől érzem úgy, mintha lebegnék, de úgy tűnik, mindkettő egyszerre, hiszen haladunk, én pedig egyre kevésbé tudom uralni a testem. Minden szívfájdalmam és gyötrelmem beleadom a csókba, nehezen tűnik csak fel, hogy megérkeztünk, de nem is tudom elsőre, hogy hova, csak távolodik és ezt nem akarom. Egy pillanatra összekoccannak a fogaink, de aztán elhúzódik. Zihálva hagyom, hogy kibontakozzon a csókból. Távolodik, én meg ijedten pillantok rá. Nem elég, hogy át kell ezt élnem, még beszéljek is róla? Nagyot nyelek. Néhány pillantra megengedem magamnak, hogy gyönyörködjek isteni vonásaiban, férfias testében. Csodás. Nincs rá más szó. Vonakodva kezdek bele.
- Fura. Megalázó. Úgy érzem nem uralom a testem, ugyanakkor megkönnyebbülést érzek. A vízzel együtt távozik az a feszítő érzés is. Felszabadító, idegen, izgalmas – akadozva, de mondom, ami eszembe jut. Tekintetem hol Zane-re, hol az ujján pörgetett ragasztószalagra emelem. Az állandó mozgás elvonja a tekintetem és biztosra veszem, hogy nem véletlen. Nem azért akadt a kezébe, mert nem akarja használni. Tervei vannak vele, talán minden lépést tud előre, míg engem mindegyik meglep, talán sokkol is, de akarom annyira, hogy kibírjam, bármit is talál ki. Ahogy távozik a testemből a víz, vele együtt a feszítő kín, úgy száll el minden gátlásom is. Nincs időm megszokni az érzést, csendben és engedelmesen teljesítem a következő parancsot. Ismét a zuhany. Bár követ, most nem lép be utánam. Pedig úgy megérinteném. Kiszárad a szám. Vajon mit tervez velem? Lesz még ennél durvább? Tud még meglepetést okozni? Igen. Erre az egy kérdésre biztos a válaszom. Csak meglepetésben lesz részem, hiszen minden, amit tenni fog velem, számomra teljesen új. Kis nyögés szakad ki belőlem, miközben fürdök, ő pedig csak néz. Miért nem ér hozzám? Hogyan tudja így visszafogni a vágyát? Olyan kínzóan közel van hozzám. Kinyújtom a kezem, meg akarom érinteni. Ujjaim férfiasságára fonódnak, miközben érzékien pillantok azokba a szemekbe, amelyektől megolvadok. Tudom mit akarok. El akarom csábítani.

Nem ezeket a szavakat várta a lánytól, de elfogadta, hogy a másik így gondolkodik az őt ért új ingerekről. Nem válaszolt, nem érezte szükségét annak, hogy feleljen Natasha mondataira, csak elézte az akadozva beszélő másik szinte szenvedését. Azt vélt a másik arcán látni, majd nem tudta nem észrevenni, hogy alkalmi partnerének gondolatai a ragasztószalag körül járnak. Igen, őt is izgatná, hogy a dominánsabb fél mit is akar azzal a bizonyos kényszerítő eszközzel, de még nem osztotta meg az est további programját. Csak nézte a könnyed lépteket, a bizonytalannak tűnő járást, amit nem tudott nem követni.
- Meg foglak kötözni. - hangzott el a válasz a ki nem mondott kérdésre, majd miután tisztának látta a másikat, elzárta a csapot, megszűntetve a langyos víz csobogását. Belépett a lány mellé, s még így is kényelmesen elfértek a kabin átlátszó falai között, hogy meg tudja tenni, amit tervezett. Remélte, hogy Natasha nem ellenkezik, de erről gondoskodott is, hiszen amint a lány mögé került, apró csókokkal illette annak hattyúnyakát. Szabad keze először végigsimított a lány jobbján, majd amikor az ujjakhoz ért, kiegyenesítette azokat, ha addig ökölbe voltak szorulva. Erőszakkal hajlította úgy a másik karját, hogy a hosszú ujjak a lány hónaljába feszüljenek, s amíg a másik keze vízszintesen pihent a válla mellett, a szürke szalag összefogta a fel- és az alkart. Szorosan tekerte a ragasztót, nem törődött sem szőrrel, sem a bőr tépődésével, nem érdekelte, ha Natasha felszisszen, csak saját öröme számított, amíg a könyöktől elért a csuklóig.
- Szólj, ha fáj, tudok még durvább lenni. - hajtotta le a kezet a lány dereka mellé, mire a csukló megfeszült, elfehérítve a selymesen bársonyos bőrt, nyújtva a benne lévő izületet. A férfi nem állt meg itt, újra csókokkal halmozta a lány nyakát, de most a másik oldal következett, arra mért kényesztető csapást. Nem csak az ajkait állította hadrendbe, nyelve is dolgozott a finoman nedves felületen, s apró szuszogása hűsítette a felhevült bőr. Keze ismét a tenyérig vándorolt, ismét felvezette a váll alatti részhez, majd ahogyan az jobbját, úgy a bal kezét is a szalag fogságába száműzte. Pár másodperccel később a másodikként kalodába zárt kar csuklója is fájdalomban tört ki, hiszen az a kar is Natasha oldalához szorult.
- Fordulj meg. - szólt ismét Zane hangja, s hogy a mozdulat sikerülhessen is, egy pillanatra ellépett a másiktól. Amint újra szemtől-szembe voltak, ellenőrizte a kezek állapotát, majd a másik mellei alatt feszítette ki a szürke ragasztószalagot, hogy kényszerítőbe került végtagokat rögzítse. Négyszer vagy ötször tekerte körbe a lányt, megbánás vagy szánalom egyetlen apró jele nélkül. Csókkal jutalmazta Natashat, amiért ilyetén engedelmeskedett, de még mielőtt belemelegedhetett volna, visító hang szakította félbe a nyelvek harcát. Zane elszakította magát a dús ajkak mesésen lágy érintésétől, majd sóhajjal lépett ki a kabinból, s a hang forrásához lépett. Felvette a kagylót, hosszasan hallgatta a másik felet, hogy végül röviden válaszoljon.
- Engedje be. - csattant a hangja, majd visszapillantott a megkötözött lányra. - Vendégünk lesz.
Mosolyodott el, majd ahogyan Isten teremtette, elindult kifelé a fürdőből, hogy fogadja a minden bátorságát összeszedő Sallyt, akit a gazdagnegyed portáján ügyelő biztonsági őr tartóztatott fel. Az őr telefonált, ő kért útmutatást és kapott is, majd felemelte a sorompót, hogy beengedje a riadt arcú lányt.
- A nappaliban találkozunk. - jelentette ki, majd kilépett és becsukta maga után az ajtót, egyáltalán nem könnyítve meg ezzel Natasha dolgát. Az európai típusú kilincs azonban nem lehetett túl nagy probléma a másiknak. A lány érdekében remélte Zane, hogy ez így is lesz.

Amit parancsol, megteszem. Engedelmesen beállok a zuhany alá, újra végigfolynak testemen a forró vízcseppek, még élvezném is, ha tudnám milyen meglepetés ér még az este folyamán. Persze kell egy kis izgalom, de elég tágan értelmezi a határokat ahhoz, hogy ne tudjak nyugodtan lenni. Utánam jön, belép mellém, ha nem látnám, akkor is érezném a közelségét. Olyan kínzóan közel van hozzám. Persze nem érkezett egyedül. Kezében a ragasztószalag, amivel el tudom képzelni, mit tervez, de nem is kell találgatnom. Egyszerűen közli, mit fog csinálni, mintha természetes, hétköznapi dolog lenne. Lehet, hogy neki az. Puha ajkai a nyakam érzékeny bőrét érintik, úgy érzem, nem kapok levegőt. A vágy buján és forrón száguld az ereimben. Még mindig nem értem, hogyan képes ezt kihozni belőlem. Főleg úgy, hogy megkötözni készül. Eddig sem nagyon tudtam ellenállni neki, most már lehetőségem sem lesz. De akarok egyáltalán? Nem hiszem.
- Sssz áááu... Ez... – kezdek bele, de visszafogom magam. A vállam felett próbálok bűnbánóan hátranézni rá. Álmodozásomból a fájdalmas valóság ránt vissza, ahogy a széles ragasztószalag húzza a bőröm. Kicsit sem finomkodik, de meg is lepne, ha érdekelné mit érzek. Tud még durvább lenni? De jó, valószínűleg párszor már súrolta a tűrőképességem határát, nem igazán szeretném, ha át is lépné. Szaporábban lélegzem. Az egyik karom máris csapdában, fájdalmas, de még tűrhető csapdában. Minden attól függ, meddig kell így maradnom. Újra a nyakam veszi támadásba, amitől megfeszítem a testem, még inkább felkínálom neki a nyakam, hogy jobban érezzem finom érintését. Másik kezem is kényelmetlen helyzetbe kényszeríti a ragasztószalaggal, mire felnyögök. Fogalmam sincs, hogy a fájdalomtól vagy a vágytól, de gyanítom ennek most semmi köze ahhoz a sajgó érzéshez, amit mindkét karomban érzek. Azért nyögök, mert érezni akarom. Mindenhol Zane kezét, száját, bármijét akarom érezni. Arra utasít, hogy forduljak meg, én pedig engedelmeskedek. Körbeteker a szürke szalaggal újra és újra, fogalmam sincs hányszor, de teljesen csapdában vagyok. Lepillantok a testemre, de szó nélkül tűröm, hogy azt tegyen velem, amit akar. Ez nem ér, én is hozzád akarok ám érni... Egészen közel hajol, mintha engedelmességem ezzel akarná jutalmazni, ajkaimhoz érnek ajkai, majd nyelve rátalál az enyémre. A szájába nyögök, ajkaim még duzzadtak az előző érzéki támadás után. Vadul csókoljuk egymást. Pontosabban csak csókolnánk, mert mire igazán belefeledkeznénk, idegesítő hang zavar meg. Így csak egy gyors csók marad, amiből többet akarnék. Egy pillanatra össze is rezzenek, fogalmam sincs, mi ez, de Zane már lép is ki a zuhanyfülkéből. A beszélgetés a másik oldalon valószínűleg hosszabbra nyúlik, hiszen Zane hosszan hallgat, majd röviden, határozottan rázza le a vonal másik végén levőt. Elképzelésem sincs, mi volt ez, de nem is érdekel, csak jöjjön már vissza. Türelmetlen vagyok, a vágy elárasztja a testem még így megkötözve is. De nem. Esze ágában sincs visszajönni. Vendégünk? Nagy szemeket meresztek, de vagy nem veszi észre vagy nem érdekli, mert újabb utasítást követően már el is tűnik. Ó Natasha, te buta liba... Miért gondoltam, hogy ezek után felkap és az ágyában, gyengéden a magáévá tesz? Sóhajtva lépek ki a zuhanyfülkéből és dühös vagyok magamra, amiért pár kedves érintéssel így megszédített és elfeledtette velem, hol a helyem. Valószínűleg amint leérek a nappaliba, ismét az a hiszékeny kislány leszek, de nem érdekel. Kilépek a zuhanyfülkéből. Testemről csöpög a víz. Fogaimmal ráharapok a tartón levő törölközők egyikére és a földre rántom, hogy ráléphessek. Legalább a lábam ne legyen már vizes, ha kapaszkodni nem tudok. Gondolom így is nyomokat fogok magam után hagyni amerre járok, de Zane akarta ezt a zuhany dolgot. Feltehetően egy ekkora házhoz személyzet is tartozik, nem mintha a ház urát el tudnám képzelni, ahogy felmossa a hasonló játszadozások nyomait. Elmosolyodok a gondolatra, de aztán komolyságot erőltetek magamra, mennem kell, ha jót akarok. A tükör előtt elhaladva odapillantok, a látványtól meg is állok egy rövid pillanatra. Ez a kipirult arcú lány én lennék? Ha akarnám sem tudnám letagadni, mennyire kívánom ezt a férfit. Nem tudok ellenállni a vágynak. Itt vagyok gúzsba kötve és nekem csak illetlen dolgokon jár az eszem. Sóhajtva fordulok az ajtó felé és... Ja igen, becsukta. Nem akarja megkönnyíteni a dolgom, de a kilincs nem okoz akadályt, addig ügyeskedek, amíg a testemmel lenyomom és kinyílik, majd a lábammal ki is lököm. Éljen, első feladat megoldva. Bizonytalan léptekkel indulok meg a lépcső felé, valójában nem túl jó az egyensúlyérzékem egyébként sem, megkötözött kezekkel pedig még kevésbé érzem biztosnak az utat lefelé a lépcsőn. Egyre azon gondolkodok, ki lehet a vendég. Végig a fal mellett sétálok és ahogy végre biztonságban tudom magam, letudva a lépcsők okozta nehézséget, céltudatosan haladok a nappali felé. Megpillantom Zane-t a maga meztelen valójában és abban a pillanatban nem tudok lakatot tenni a számra.
- Telhetetlen vagy? – annak ellenére, hogy kérdésnek indult, majdnem kijelentés lett belőle. Kötve hiszem, hogy a futárt várja, hogy végre megérkezzen a vacsora. Akkor talán egy gatyát felkapna, de végülis nem tudhatom, csak sejtem. Talán az a semmitmondó lány a színházból? Hiszen odaadta neki a névjegykártyáját, nyilván a címe is rajta volt, de mit keresne itt? Annyira lefoglal az elméletem, hogy kicsit késve jut el a tudatomig, szabályt szegtem. Csak két szó, de pont elég ahhoz, hogy a kilátásba helyezett büntetést megkapjam. Vagy talán mégsem. A megkötözés ellenére minden mozdulatom magabiztos, csábítóan ring a csípőm és megengedek magamnak egy kacér mosolyt, amit egyenesen Zane felé küldök. Úgy odamennék és megcsókolnám, de összeszedem minden önuralmam és kecses léptekkel tovább haladok, egészen a nappali hatalmas ablakához. Lenyűgöz ez az egész. Ez a helyzet, ez a férfi. Még a saját meztelenségem sem zavar, olyan természetesen mozgok, mintha nem először csinálnám. Mintha nem egy hatalmas ablak előtt állnék, bár feltehetően nem lehet belátni. Ha igen, az sem érdekel. Én sem kifelé nézek, a hatalmas üvegfelületen keresztül a mögöttem zajló eseményeket figyelem nagy érdeklődéssel. Egek, nehezen jut el a tudatomig, hogy már tényleg semmi akadálya, hogy Zane elmerüljön bennem. Ahol csak akar. Ahogyan csak akarja. Az övé vagyok.

Lassú, elnyújtott léptekkel haladt a lépcsőn, amikor fényszórók pásztáját látta megérkezni a háza elé, majd hallotta, amint valaki kiszáll a kocsiból és be is vágja az ajtót. Arcán mosoly jelent meg, mert pontosan tudta, hogy Sally el fog jönni ezen az éjszakán, mert látta benne a kíváncsiságot, az ismeretlen utáni vágyat, az ilyen tapasztalatszerzés iránt sosem érzett szomjat. Látta az ismeretlen nő szemében a szenvedélyt, azt az apró csillogást, amit megannyi másik nő szemében már látott és mindig kihasznált.
Hallotta, amint magassarkúak állnak meg az ajtaja előtt, és szinte látta a habozó testtartást, hogyan küzd meg magával érzelem és értelem, hogyan csatározik szív és elme. Aztán mégis megszólalt a csengő, ő pedig kinyitotta az ajtót, meztelen valóját mutatva Sallynek.
- Jézusom! - kiáltott fel a lány, majd kezeit a szeme elé tette, mintha még életében nem látott volna így férfi. - Kérem, vegyen fel valamit!
Zane csak fejét forgatta, majd lehajolt, hogy felvegye a nő leesett táskáját. Szerencsére be volt húzva mindegyik zipzár, így egyetlen apró női praktika sem ömlött ki a műbőr zsebekből. Kiegyenesedett, majd félrelépett, hogy utat engedjen a másiknak, aki csak akkor kapta meg a táskáját, ha belépett az ajtón. Sally nem tehetett mást, s bár minden porcikája tiltakozott a bánásmód ellen, akarta az újdonságot és valahol büszke volt arra, hogy a férfi őt választotta. Figyelve arra, hogy nehogy véletlenül lejjebb pillantson a kelleténél állt le beszélgetni, de szavait a férfi előzte meg.
- Tudtam, hogy el fogsz jönni. Zane vagyok.
- Tudom... Kaptam egy névjegykártyát. Emlékszel? - válaszolt pirulva a színház alkalmazottja, majd lopva forgatta szemeit a méretes tag felé, de azonnal visszatért a férfi szemeihez, pirulva átkozva magát, hogy megtette, amit tett. - Sajnálom, nem kellett volna eljönnöm, de...
- Kíváncsivá tettelek, tudni akartad, hogy mire számíthatsz tőlem. Az ismeretlen, a sosem tapasztalt vágyak...
- Nem... Illetve... Jézusom, mit keresek én itt? - szabadkozott a lány, majd elfogadta a felé nyújtott táskát, amibe úgy kapaszkodott bele, mint félszeg gyermek a plüssmacijába.
- Telhetetlen vagy? - törte meg kettejük beszélgetését Natasha, aki pár pillanatig még tagja volt a társaságnak, de aztán elvonult a nappaliba, ahogyan az imént parancsolták neki.
- Jézusom! Vele... vele mi történt? - szakadt ki a lányból, majd tátott szájjal figyelte az elvonuló, ringó csípőt.
- Engedetlen volt, bűntetést érdemelt. - jelentette ki Zane, majd álló farkát dörgölte a lány combjához, miközben erőszakkal csókolta a halványrózsaszín ajkakat. Automatikus, reflex szerű volt a pofon, amivel Sally reagált, majd az ujjakat, amikkel az előbb bűntetett, szája elé emelte egy sajnálkozó pillantással.
- Sajnálom, én... Nekem ez sok! - hangját a becsapódó ajtó szakította ketté, majd az apró erőszak, amivel az ajkai előtt tartott ujjakat Zane saját férfiasságára vezette. Csak pillanatok voltak, amit a puha érintés a falloszon töltött, azonnal elrántotta onnan a kezét, hogy aztán már a kilincset szorongassa. - Nem tudom, mit vártam ettől, de ezt nem... Viszlát!
- Nem mész el ilyen könnyen! - csapott le a férfi keze az ajtó felületére, nem engedve, hogy a lány kinyissa azt. Nagyon közel hajolt a másikhoz, Sally érezhette testének közelségét, forró leheletének melegét fülcimpáján. - Már jártam ott, ahová most készülsz. Egyedül leszel és nem lesz, akivel megoszd a vágyaidat. Mert látom benned a szenvedélyt, látom benned, hogy akarsz engem, és minden visszafogottságod ellenére akarod az újat.
Megállt egy pillanatra, majd megfordította a lány testét. - Engedd, hogy vezesselek, hogy megmutassam, mit akarsz, amit eddig soha nem mertél kérni és soha nem merted felvállalni.
- De én nem ilyen vagyok... - Sally hangja szinte pityergett, szemeiben könnyek előfutára jelent meg.
- Nem? Még nem. És nem is akarsz változni? - nyalta végig a lány arcát, aki nem ellenkezett, inkább megszabadult a táskájától, hogy óvatos, félszeg mozdulattal ölelje át a férfi vállait.
- És az a másik nő? Nem akarok úgy járni...
- Akkor nem fogsz. - bontotta ki a lány kabátját, ami alatt a színházi egyenruha jelent meg, apró mosolyt csalva a férfi ajkaira. - Mindig is szerettem az egyenruhás nőket.
Nézett a másikra, nem engedve, hogy amaz másfelé pillantson. Kiegyenesedett, majd pár lépéssel hátrálni kezdett, hogy végigmérje a rettegő teremtést.
- Mit akarsz, mit csináljak? - kérdezte vékony hangján, s csak egy kézmozdulat volt a válasz, ami a nappaliba csalta. Lábai lassan tették meg a lépéseket, s amikor befordult, láthatta, hogy a lehengerlő személyiségű férfi már ott állt az előbb látott nő mellett, aki az ablakon kifelé nézve hallhatta kettejük beszélgetését. Aztán egy hirtelen mozdulattól elsikoltotta magát, hiszen Zane ököllel támadta Natasha arcát, olyan erővel, mintha legalábbis őrült lenne.
- Kérlek, ne bántsd! - engedett meg magának egy újabb sikolyt, amire a férfi vérben forgó szemei voltak a válasz.
- Nagyon jól tudta, hogy tilos beszélnie, mégis megszólalt.
- De ez embertelenség!
- Mégis tetszik, látom rajtad...
- Nem... Én... - ellenkezett Sally, de Zane csak nem hagyta annyiban, pár lépéssel mellette termett, majd apró erőszakot alkalmazva vezette Natasha mellé a másikat. Talán elég volt az ütés arra, hogy földre vigye a megkötözöttet, talán nem, de lényegtelen volt a következők szempontjából.
- Taposd meg, amennyire csak tudod...
- Én... Miért kéred ezt tőlem?
- Mert akarod, látom rajtad... - nyalt bele Sally fültövébe, miközben végig Natasha szemeit nézte, s apró mosolyt engedett meg magának, amikor a lány megtaposta magassarkújának hegyes végével a megkötözöttet. - Még egyszer, erősebben!
Sally kérdések nélkül engedelmeskedett, majd ujjai hirtelen Zane férfiasságára szakadtak, s olyan vad zihálásba tört ki, mintha egy maratont futott volna le az imént. - Ez... ez gyönyörű!
Pirult el a lány, majd csókkal szentelte meg kijelentését, amit a férfi viszonzott, hosszan és vadul követelve magának a másik ajkait. - Vetkőzz, és megmutatom, mennyire gyönyörű lehet még.

Teszem, amit parancsol, bár kinyitom a szám, de aztán csinálom tovább, amit kell. Talán fel sem tűnik neki, annyira el van foglalva azzal a jelentéktelen kislánnyal. Azt hittem nő kell neki, ő maga mondta, hogy olyat akar, aki tudja a dolgát. Gyorsan változik a véleménye, ahogy elnézem, a kislány még meztelen férfit sem látott. Nagyot nyelek. Sokkal jobb én sem vagyok. A megfigyelő álláspontot választom, a nappali hatalmas üvegfelülete pont megfelelő arra, hogy észrevétlenül figyelhessem a mögöttem zajló eseményeket és bevallom kicsit sem tetszik. Különös érzésem támad. Nem akarok tanúja lenni ennek a beszégetésnek, sőt semminek sem, ami köztük zajlik. Kívülállónak érzem magam, mégsem tudok mozdulni. Hirtelen elönt a vágy, hogy ne legyek itt, de nem teszek semmit, csak állok és várok. Sokmindent úgysem tudnék tenni így, összekötözve, ruha nélkül. Nem kéne itt lennem, de dermedten állok. Nem hagyom, hogy bármilyen érzelem kiüljön az arcomra. Csatarendbe állítom az agyam minden apró részét, hogy a lehető leghiggadtabbnak tűnjek, de kicsit sem vagyok nyugodt. Csak pár beszédfoszlány jut el hozzám, de valamire felkapom a fejem. Méghogy engedetlen voltam? Tudtommal azért már megkaptam a büntetésem. Vagy ilyen tágan értelmezné a büntetést? Megteheti. Felháborodok. Igen, ez a jó szó rá. Vagy talán a féltékenység? Próbálom elterelni zavaró gondolataim, de nem megy úgy, hogy közben a tekintetem akaratulanul is visszatéved az ajtóban álló párosra. Kurva vagyok, azt tesz velem, amit akar, legalábbis ezt ismételgetem magamban, hátha el is hiszem. Valójában zavar ez az egész. Nagyon. Nem sajátíthatom ki, pedig megtenném, legalább most, hogy arra készülök, odaadjam magam neki. De úgy tűnik nem elég, a szakadt kiscsaj biztosan máskor is szívesen futna utána, de neki pont most kellett idetalálnia. Lángol bennem a harag, magam sem értem. Hogy merészel ez a ribanc belerondítani az estémbe? Zane olyan gyorsan kerül mellém, mintha pár pillanat kiesett volna, annyira elmerültem a gondolataimban. Eltökéltség látszik az arcán. Elönti az adrenalin a testem. Talán érzem, talán csak kiismertem már ennyire, de sejtem, hogy valami olyanra készül, ami nekem fájni fog. Látom az öklét közeledni, agyam leblokkolja a testem, mint egy filmet, szinte kívülről látom az eseményeket, érzem a becsapódást, a fájdalmat, de tűrőm. Csendben tűröm, annak ellenére, hogy elvesztem az egyensúlyom és kapaszkodni sem tudok, így a földre zuhanok. Valahonnan a távolból meghallom az ismeretlen lány kiáltását, hát persze, ő valószínűleg nem viselné ezt el, ahogy sokan mások sem és ebben a pillanatban még magamban is kételkedem. Zane jeges hangja jut el a tudatomig. Taposd meg? Ezt biztosan csak az ütés miatt hallottam így, nem ezt mondta, ezt nem mondhatta. Haragos hitetlenséggel meredek rá, de az éles fájdalomtól a szemeim becsukódnak, kissé megemelt fejem koppan a padlón és nem mozdulok. Tűrőm. Hajam szétterül a földön, egészen különös ez a helyzet és nem egészen normális, hogy ez engem lenyűgöz. Az osztozkodást kivéve. Különös, az ütés mit sem számít, de nem akarom, hogy osztoznom kelljen ezen az egészen bárkivel is. Apró nyögés szakad ki belőlem a következő fájdalomra, nem is múlik, sajog a helye és utálom, hogy nem Zane teszi ezt velem. Ha már fáj, hát tőle fájjon. Csak fekszem a kemény padlón és képtelen vagyok levenni a tekintetem arról, hogyan falja egy másik nő ajkait. Össze kell szednem magam. Érzem, ahogy az elmúlt órák megpróbáltatásai által okozott összes feszültség kiáramlik belőlem. Figyelnem kell minden mozdulatomra, tudatosan cselekszem. Érzem, ahogy karjaim segítségének híján megfeszülnek a hasizmaim és könnyedén felülök. Ebben a pillanatban bármit megtennék neki, csak vissza tudjam szerezni a figyelmét. Gyorsan döntök és ugyanilyen gyorsan is cselekszem. Amíg egymás szájába vannak feledkezve, amennyire gyorsan csak tudok, feltérdelek. Nem könnyű, de megoldom, hogy aztán kicsit arrébb csússzak és határozottan meglökjem a betolakodó lányt. Igen, annak tartom, beleüti az orrát abba, amihez semmi köze. Bármelyik éjszaka eljátszhatná ugyanezt, talán teljes figyelmet is kapna, de neki az én éjszakám kell. Hogy csak arrébblököm vagy a meglepetéstől el is esik? Nem figyelem, nem érdekel. Még mielőtt Zane megállíthatna, a számba veszem férfiasságát. Kívánom, hogy a számban legyen. Érzem, amint erős, kemény erekciója ajkaimnak feszül. Mélyen a számba veszem, erősen szopom és felnézek rá. Élvezem a döbbenetét, erre egészen biztosan nem számított. Felszabadító és szédítő érzés, ahogy mohón, a fogaimra ügyelve, határozottan szopom. Igen, kívánom, kár lenne tagadni. A nyelvemmel is izgatom, pörgetem körülötte, erősen szívom. Én aztán mindent beleadok. Tudom mit teszek vele, de arról, hogy mit fog lépni, fogalmam sincs. Ahogyan arról sem, meddig hagyja, hogy kiéljem rajta a vágyaim. Meddig hagyja meg nekem ezt a hedonisztikus érzést. Felpillantok rá. Várakozva. Vágyakozva. Megüt újra vagy hagyja? Nem tudom, csak azt, hogy akarom.

Bármennyire is Sally ajkaival volt elfoglalva, figyelte Natasha minden apró rezdülését. Látta az arcára kiült fájdalmat, amíg felült, a vonzó test minden izmának megfeszült munkáját, ahogyan feltérdelt és a mohó mozdulatot, ahogyan ellökte a másik lányt, hogy rávethesse magát falloszára. Talán büntetést érdemelt volna az előtte térdeplő, de annyira jól csinálta, annyira izgalmas volt, ahogyan a nyelvét és az ajkait használta, hogy fontosabb lett a saját gyönyöre a másik nevelésénél.
Mindkét keze Natasha hajkoronájába túrt, s belemarkolt a barnás tincsekbe, hogy még mélyebbre, még hosszabban érezze a forró torok ölelését. Szenvedéllyel teli pillantást vetett a munkáját végző nőre, majd tekintete átfordult Sallyre, aki közben megszeppenve figyelte kettősüket.
- Még sosem szoptál? - tette fel a kérdést a férfi, amire csak egy fejrázás volt a válasz és egy olyan hatalmas nyelés, mintha egy hatalmas gombóc akadt volna meg a torkán. A lány csak állt és bámult, figyelte Natasha tökéletes technikáját, s egy újabb gombóc, egy újabb fájdalmasnak tűnő nyelés. - Próbáld ki...
Javasolta Zane, s csak mosolygott a félszeg teremtésre, azonban Sally nem mozdult. Bár látszott rajta, hogy kezdeményezett volna, hogy meg merte volna lépni azt a bizonyos elsőt, de valami visszatartotta. Valami belső indok, amire az eddigi pár perc győzködése nem volt elég, hogy levetkőzze minden gátlását. Csak a cipőit rúgta le, pár centimétert alacsonyodva a szemében, majd hatalmas sóhaj mellett kigombolta a sötétkék blézerét, mely alatt hófehér ing vakított. A felső a földön végezte, amit aztán egy lépéssel hagyott hátra, amikor aztán ő is letérdelt Natasha mellé.
- Ügyes lány. - dícsérte meg Sallyt a férfi, majd a lány haját kontyba fogó csatot apró mozdulattal oldotta, vörös hajzuhatagot omlasztva a színházi alkalmazott vállaira. Nem tett semmit, hogy megkönnyítse a lány feladatát, csak elengedte Natasha fejét, hogy a másik mégis hozzáférjen, azonban talán túl erőszakos volt a kurvája ahhoz, hogy átengedje a falloszt a betolakodónak. Látta a kétségbeesett pillantást Sally tekintetében, de nem tett érte semmit, hiszen annyira élvezte a farkára feszült ajkakat, hogy nem volt kedve megválni a másik szájától.
A vörös lány csókjaival halmozta el Zane combját, hol kicsit feljebb, hol kicsit lejjebb haladt az izmos végtagon, de a bájdoronghoz nem fért hozzá, bármennyire szerette volna érezni a szájában. Eltökélt lépésre szánta el magát, s amikor az ütem kifelé járt Natasha ajkai közül, belemarkolt annak hajába és elrántotta a másik fejét a férfitől. A merevre keményített fallosz pár pillanatig hullámozva járt fel és alá, majd megállapodott Sally kezében, aki erősen markolt rá, majd apró puszival ízlelte életében először egy férfi előbőrét.
Sally kicsit visszariadt az élménytől, de ösztönösen visszatolta a fejét, hogy vékony ajkai közé vegye a keményre szopott falloszt, majd egy hatalmas sóhaj mellett pár másodpercig bevette Zane makkját. A tapasztalat azonban csak rövid ideig kényesztette a férfit, aztán látta, hogy a vörös lány a vádlijaira ül, s lesütött szemekkel pillant maga elé. Keze még mindig a falloszt tartotta, de végül az is elszakadt a férfitől. - Nem... Nem megy, sajnálom...
A lemondó hangot mintha a padlónak mondta volna, de végül könnyes szemmel felpillantott és miközben a szemeit törölgette, könnyed mozdulattal állt fel a férfi mellett. - Semmi baj, nem mehet minden elsőre...
Nyugtatta Zane mély hangja, aki ekkor fordult Natasha felé, miközben vonásai újra megkomolyodtak, arcáról eltűnt a mosoly és minden érzelem. Párat rántott a farkán, majd egyértelművé tette a lánynak, hogy nem végzett, hogy dolga van még a fallosszal és jobban tenné, ha rávetné magát a hancúrlécre. S ha a lány így tett, ha tényleg újra érezhette a lágy ölelést, figyelmét újra Sallyre fordította, újra a félszeg teremtés lett fókuszában.
- Vedd le az inged. - parancs volt, de inkább kérte a másiktól, mintsem követelte. A lány apró másodperceket habozott, majd végül kigombolta a műanyag darabkákkal vert sort, vajszínű csipkét villantva Zanenek. S bár nem kapott rá utasítást, kigombolta a szoknyáját is, amit bár feszegetni kellett, de könnyen lekerült a padlóra, alig pár centiméterre blézerétől. - A harisnyádtól is szabadulj meg...
Újabb gombóc jelent meg a lány torkában, ami szinte már fullasztotta, mégis megküzdött vele, legyűrte a pirulásra ingerlő parancsot, s lesütött szemekkel tolta le magáról a harisnyanadrágot, csupasz lábakat villantva a férfi előtt. - Maszturbáltál már más előtt?
Nemleges volt a fejmozdulat, s Sally arcára olyan vörösség ült ki, ami talán még hajának színét is elhomályosította. Azonban értette, hogy miért kérdezte azt, amire a férfi tudni akarta a választ, így kikapcsolta melltartójának kapcsát, szolid kebleket villantva a kettősnek, majd beharapta az ajkait, miközben francia bugyiját tolta végig a combjain, szőrös ágyékot mutatva Zane és Natasha fürkész tekintetének.
- Ülj le a kanapéra, szét a lábakat és kezdj hozzá... - hangzott el az utasítás, majd figyelte a nőt, amint kényelembe helyezkedik és gyönyörének kulcsát kezdte el masszírozni egyik kezével, míg a másikkal melleit gyűrködte. Zane ekkor állította meg Natashat, majd lehajolt hozzá, hogy csókkal értékelje eddigi munkáját. Hosszan és felforgató erővel követelte magának a lány ajkait, de az élmény nem tartott túl sokáig, elszakította magát a kívánt szájtól.
- Gyerünk, segíts neki. - pillantott Sallyre és az örömlány fejét is arra fordította. - Nyald ki...

Ezt nem fogja hagyni. Meg fogom kapni a büntetésem. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kúsztak elmémbe, hiába próbáltam kiszorítani őket, újra és újra felbukkantak, nem hagyva, hogy nyugodtan élvezzem, ahogy ajkaim körülölelik a méretes férfiasságot. Aztán mégis változik minden, változnak a gondolataim, megkönnyebbülten pillantok fel az engem fürkésző szempárba. Ahogy beletúr a hajamba, tudom, hogy ezzel az engedélyt is megadta. Látom, ahogy átadja magát az érzéki gyönyörnek. Átkozottul szédítő érzés, egy egészen rövid pillanara úgy érzem, hogy hatalmam van felette, ami persze valójában nincs, még a gondolat is bűnös, de megszédít a gondolat, hogy hagyja amit teszek vele. Mindkét keze a hajamba túr, talán irányít is kicsit, de ez kicsit sem veszi kedvem, még erőteljesebb szájmunkára ösztönöz vele. Még mélyebben van a számban és én még jobban kívánom. Lehet még ennél is jobban kívánni? Fogalmam sincs, nekem minden új, minden érzés, minden érintés, de a testem egyértelműen jelzi, hogy ez igenis jó neki. Fél szemem akaratlanul is gyakran tévedt a betolakodóra, igen, még mindig annak tartom az idegen lányt. Nem tetszett, hogy részt akar venni abban, ami az enyém. Az én pillanatom kell neki és hiába vagyok kurva, ezt nem tűröm akkor sem. Zane pedig olyan kedvesen invitálja, hogy már mellettem is térdel, de nem könnyítem meg a dolgát. Inkább még jobban rákapcsolok, látom rajta, mennyire kezdő még ebben is, így aztán a lehető legjobb technikám alkalmazom, a lány bosszantására és Zane örömére. A vakító szenvedély pillanatában azonban kicsit lankad a figyelmem irányába, sokkal jobban leköt a számban levő férfiasság. Szerintem érthető. Ezt használja ki a lány és a hajamnál fogva húz arrébb. Szemeim villámokat szórnak, de nekem itt nincs szavam, így megfigyelő álláspontra helyezkedek, mégis, ha szemmel ölni lehetne, a csaj itt zuhanna össze a szemünk láttára. Ezt a pofátlanságot. Le sem veszem a szemem Zane-ről, kizárok minden mást, nem érdekel mit csinál a csaj, bár ahogy odatéved a tekintetem, elégedetten állapítom meg, kezdő a javából. Ügyetlen kis próbálkozására bármennyire nem akarom, mosoly kúszik ajkaimra. Ennek ellenére vonzó a helyzet, Zane hatalmas férfiasságának látványa lángra lobbantja forró vérem. Akarom. Kell nekem. A lánnyal szemben alkalmazott hangnemre a szemem forgatom. Ügyetlen is, kezdő is, mégis nagyobb figyelmet kap nálam. Mardos belül az igazságtalanság, de nem mutatom, eddig mindenben leköröztem a betolakodót, nem lesz ez másképp ezután sem. Pillantásom Zane megkeményedett vonásaival találja magát szemben. Értem a célzást, tudom a dolgom, de mielőtt megtenném, érzékien nyalom körbe a számat. Ráhajolok, sőt rábukok, mohón ízlelgetem újra azt a testrészét, ami ma éjjel engem illet. Nem osztozkodok. Ki tudja mit tartogat még az este, de az biztos, már a puszta gondolatára elpirulok. Az összes határom, amivel szembetaláltam magam, egyből át kellett lépnem és biztos vagyok benne, reggelre az összes fal le fog dőlni. Ledönti és én ahelyett, hogy ellenkeznék akár egy kicsit is, mindenben a kívánságát lesem. Közben keményen szopom újra. Jó íze van. Egy pillanatra kiengem a számból, vékony nyálcsík köt össze minket, de egyből mohón kapok utána. Amennyire csak tudom, összeszorítom az ajkaimat és keményen szopom, a vége körül játszik a nyelvem, majd mélyen veszem a számba. Mégsem tudom annyira elengedni magam, mint az előbb, de kínosan ügyelek arra, hogy ez ne tűnjön fel neki. Nem akarom, hogy észrevegye rajtam azt, hogy a mellettünk zajló közjáték elvonja a figyelmem. Feszülten figyelek, mire utasítja a lányt, néha oda is pillantok, ő mit teljesít ezekből, de be kell látnom, engedelmes. Vagy csak megijedt és menekülési útvonalat nem látva inkább ezt a megoldást választja. Mindenesetre mire legközelebb odanézek, számban Zane kemény férfiasságával, már a maga meztelen valójában tárul elém a látványa. Arra aztán főleg nem vagyok kíváncsi, hogyan izgatja magát egy másik nő, de uralkodok magamon, hogy ne használjam másra a számat, csak a szopásra. Pedig most igazán kikívánkozik a véleményem. Oda sem nézek, minden figyelmem az előttem álló férfire összpontosul, felpillantok rá átható, vágytól égő szemmel. Egyszerűen nem tudok ellenállni a vágynak, meg akarom érinteni, de nem tudom, a karjaim szorosan le vannak kötözve. Ebben a pillanatban nagyon utálom ezt az egész megkötözést, már szinte nem is érzem a karom ebben a kényelmetlen pózban. Ezt is az ismeretlen lány számlájára írom. Ha előbb jön, talán megmenekülhettem volna a kötözéstől. Ebben a pillanatban állít meg Zane, én pedig értetlen tekintettel nézek fel rá. Az előbb még azt akarta, hogy fejezzem be, most pedig leállít. Annyira, hogy már hajol is le, a szája pedig lecsap rám. Szenvedélyesen, lázas hévvel csókolok vissza, nyelvünk összegabalyodik, kába vagyok az édes érzéstől. Gyanútlan vagyok még akkor is, amikor a férfi valamerre fordítja a fejem. Még akkor is, amikor a magát kényeztető lány látványa tárul elém. Nem gondolok semmi rosszra, arra legalábbis biztosan nem, amivel előáll. Totál idegesítő és természetellenes dolgot kér, annyira, hogy nem tudom leplezni, a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel meredek rá. Szólásra nyitom a számat, de időben kapcsolok, így nem jut ki hang a külvilágba. Hogy mi? Én nyaljam ki? A lányra nézek, majd ismét Zane-re, várva, hogy közölje, csak viccelt, de nem. Semmi ilyet nem mond. Enyhe hányingerrel és összeszoruló szívvel veszem tudomásul ezt az egészet. Lassan felállok, hogy közelebb kerüljek a feladatomhoz, mert nem látok benne mást, csak egy teljesítendő parancsot, hogy aztán előtte újra letérdeljek és belekezdjek abba, ami nem gondoltam volna, hogy ma egyáltalán szóba kerülhet. Ki kell nyalnom. Nekem. Ez elképesztő. Előrehajolok, pont annyira, hogy még meg tudjam tartani magam, de kellően csábos legyen a látvány Zane-nek. Lábaim enyhe terpeszben, miközben felkészülök életem első nyalására. Még soha nem értem hozzá ilyen céllal nőhöz. És megteszem. Hozzáérek, ott. Nyelvem a csiklóján köröz, széttolnám jobban a lábait, de nem tudom. Nyelvem egyre csak kínozza, nincs kegyelem, nincs pihenés, nincs megállás. Egészen belefeledkezek, de a gondolataim Zane körül járnak, másra sem tudok gondolni, csak, hogy mit csinálhat és vajon mennyire tetszik neki a magánszámom. Ingerlem a lányt, de aztán leállok. Felegyenesedek, a férfi felé fordulok, bár nem szólalok meg, szememből kiolvashatja a kérdésem. Meddig kell ezt csinálnom? Szemérmetlenül pillantok végig kidolgozott testén és akkor sem zavartatom magam, amikor tekintetem keményre szopott férfiasságán időzik jó sokáig.

Sally felnyög a gyönyörtől, amikor Natasha forró nyelve éppen azon a ponton érinti, s bár neki is teljesen új volt a helyzet, Zane magabiztossága és tekintélye sokkolólag hat rá, így inkább engedi, hogy megtörténjenek vele a dolgok, mintsem ellenkezzen. S milyen jól teszi, hogy engedi, hiszen a gyönyör aprócska kulcsát olyan jól kényesztette a másik nő, hogy egyre rendszertelenebbé vált lélegzete, ajkait szinte véresre harapta be és izmai szinte folytonos remegésben törtek ki. Az élmény azonban abbamaradt, megfosztotta Natasha az izgatást a lánytól, aki hatalmasat sóhajtozva és nyelve próbálta megérteni a helyzetet, de nem talált rá választ.
Figyelte a kettőst, amint egymásra néznek, s elképzelte a helyzetet kettejük között. Talán férj és feleség, akik így élik ki a szexuális perverziójukat; talán mester és tanítvány, akik egy újabb szintre akarják vinni a szubmisszív erotika fokozatát; talán ... de nem volt több talán, mert észrevette, hogy Zane megmozdul és jobbja az őt nyaló lány fejét a forró barlangjához nyomja.
- Addig, amíg nem végzel vele... Hallani akarom, ahogyan sikít a gyönyörtől! - igen, ez egy olyan mondat volt, ami minden gondolatot felülír, s Sally elméjében nem is volt helye onnantól másnak, csak a Natasha nyelve okozta gyönyöröknek.
Engedett Zanenek, aki szélesebbre nyitotta a combjait, hogy az előtte térdelő jobban hozzáférjen és hagyta, hogy vezesse a kezeit, amikor rámarkoltatott vele a másik nő hajkoronájára. Csókot érdemlő volt az engedelmessége, amit a lehető leghosszabban élvezett ki, majd szenvedélytől terhes sóhajjal vált el a férfi ajkaitól. Nem tudta miért, de kellett neki ez az élmény, akarta a másik nyaldosó munkáját, akarta a következmények nélküliséget, hogy ebben a pillanatban ne számítson más, csak ők hárman. S Natasha bármennyire tekintett rá idegenként, Sally úgy érezte, része ennek a hármasnak, egy nagyon fontos része, amiben igaza is volt.
Azonban ez kevésbé érdekelhette Natashat, inkább az köthette le a figyelmét, amit a férfi csinált, hiszen miután elvált Sally ajkaitól, a lány hátát kezdte csókolgatni, egyre lejjebb vonulva a gerinc mentén, mígnem elért a másik fenekéig, az előbb kitisztított ánuszáig. Először csak aprót nyalt bele, alig érezhetően izgatta a puha bőrt, de arra figyelt, hogy csak a szűkebb nyílást érje nyelve, Natasha puncija tabu volt erre az éjszakára.
Szája ezután rátapadt a lány hátsójára, szívta és nyalta a rést, nyelve pedig apró péniszként járt ki és be az eddig fel nem fedezett mélységekbe. Élvezte az anális játékot, szerette minden formájában, s akkor is kedvelte, ha kapja, de adni még inkább. Ezért is időzött oly sokat ott hátul, új és új tapasztalatokat szerezve a lánynak, hogy aztán két régi ismerőssel hozza újra közelebbi kapcsolatba: mutató- és középső ujját mélyítve el a vékony bejáratban. Most sokkalta finomabb volt, nem annyira durva és mindenképpen izgatóbb, mint a színházban, és nem is volt olyan követelő, mint a páholy sötétjében, hiszen a két felfedezőt nem követte harmadik, sem negyedik társuk. Inkább egy sokkalta vastagabb betolakodót készült Natasha ánuszába nyomni, melyet szabad kezével izgatott, amíg játszott a lány lyukával.
- Egy pillanatra sem hagyhatod abba, amíg el nem élvez. - jelentette ki, miközben Sally félénk szemeibe nézett, aki újra elindult a beteljesülés sóhajokkal és nyögésekkel kirakott útján. Nem értette, miért jó ez a férfinak és azt sem volt képes felfogni, hogy a nő mit élvezett ebben. Csak elfogadta a helyzetét, sodródott az árral, s amikor meglátta a férfi kemény falloszát a lány hátsója körül, kissé kellemetlen érzés fogta el.
Ő már megtapasztalta, milyen ez ... milyen az anális kényesztetés, de undorodott tőle, attól, amire a barátja kényszerítette. Illetve ex-barátja, mert azon este után nem volt több maradása a férfi mellett, és most is inkább menekülne a látvány elől, de Natasha annyira jól csinálta és ő annyira régen nem érzett már ilyen felszabadultságot, hogy inkább maradt. Maradt és figyelte, hogyan köröz a férfi a másik nő fenekén, hogy simogatja a makkal a szűk rést fel és alá, hogyan állapodik meg végül az ánusz felett a hatalmas lőcs és hogyan hatol be erőszakkal a hátsó kijáratba.
Csak egy fájdalmas pillanat volt, ennyit kellett Natashanak elviselnie, majd örülhetett, hiszen Zane már húzta is kifelé falloszát, de csak addig, hogy ki ne csusszanjon, hiszen már tört előre újra tágítani a szűz lyukat. Óvatos volt és lassú, mégis erővel fúrt, hiszen azt így kell. Meg kell szoknia a másiknak, hogy egy huszonöt centiméteres fasz járkál benne, el kell magát engednie annyira, hogy már ne fájjon és ki kell kapcsolnia minden mást élményt ezzel kapcsolatban, csak a gyönyörre szabad fókuszálnia. S amikor már érezte, hogy engedett a lány, hogy nem kell olyan gyilkos erőszakot alkalmaznia, kezei ráfeszültek Natasha derakára és támaszkodva rá indított el egy kicsit gyorsabb tempót, egy kicsit magasabb fokozatot.

Az egész csak egy pillanat volt. Csak néztük egymást, ittuk a másik látványát. Íriszét az enyémbe fúrta és megszűnt a külvilág. Nem számított Sally, nem számított a meztelenség, sem az egész helyzet. Csak úgy voltunk, ő meg én, egy külön univerzumban arra a pár másodpercre. Kizártam elmémből Sally zavaró nyögéseit, lehetett akármilyen hangos, nem hallottam meg. Igen, zavaró volt. Nem maga a nyögés. Inkább a tudat, hogy miattam van. Én és egy nő. Felfoghatatlan mélységekbe kényszerít Zane. Alig pár órája, hogy találkoztunk és ilyen rövid idő alatt magasba emelt, majd a mélybe taszított. Ahogyan most is. Megszakítja a szemkontaktust, felfogni sincs időm, mit csinál, fejem máris újra a lány lábai közé kényszeríti. Nem ellenkezek, fogalmam sincs, mi lenne az, amire neki nemet mondanék. Engedelmesen folytatom a félbehagyott munkát, nyelvem újra felfedezi a lány legérzékenyebb pontját. Hogyan is mondhatnék nemet? Talán kicsit duzzogok, de csak magamban, nincs kedvem egy újabb büntetéshez. Tekintetemmel követem az eseményeket, legszívesebben kirántanám a lány kezét tincseim közül, de lehetetlen vállalkozás lenne, így összekötözve. Tűröm, ahogy a csók látványát is tűröm, ami engem illetne, ha nem tolakodott volna közénk ezen az éjszakán. Neki pont ezt a pillanatot kellett választani. De megszakad a csók és Zane mintha csak gondolatolvasó lenne, minden figyelmét nekem szenteli. Ahogy közelebb hajol, érzem az illatát, mélyen belélegzem. Mennyei. Pont, mint az érzés, ahogy a hátamhoz ér. Úgy érzem, néha kihagy a légzésem, akadozva teljesítem a parancsot. Ismét kezd elhomályosulni minden ezektől a szokatlanul puha, finom érintésektől. Egészen addig, amíg célt nem ér. Hatalmas erővel vág földhöz a felismerés, amikor rájövök, mit is szeretne. Egy egészen rövid pillanatra abbahagyom a munkálkodásom, ajkamba harapok. A félelemmel vegyes vágy hatalmas erővel csap le rám, lángra gyújtja a vérem, tehetetlen vagyok így, megkötözve és ez… Talán nem helyes, de izgat. Elolvadok deréktől lefelé, a testemen láthatja tükröződni a reakciómat. Ha egyáltalán van rajtam akár egy apró pihe is, az most mind az ég felé mered, ahogy puha ajkai érintik a gerincem. Pattanásig feszül minden idegszálam. Van ennél érzékenyebb pont rajtam? Talán, de ezzel most a végletekig fokozza a vágyat és kínoz egyszerre. Már most lihegek, nagyon meg kellene támaszkodnom, de lehetőségem sincs. Csak sodródok az árral. Érzem magamon lángoló pillantását és… Érzek még mást is. A gerincem végénél nem érnek véget a csókok. A nyalást abbahagyom, pupilláim egy másodperc alatt tágulnak hatalmasra. Hozzám akar érni? Ott? A nyelvével? Legalább ezer kérdés ömlik egyszerre tudatomba, de hiába. Elmémre sötét függönyként hat minden érintése, nem tudok józanul gondolkodni, sőt gondolkodni sem. Ez annyira helytelen, annyira szokatlan, annyira… Nem számítottam erre. Munkába áll a nyelve is, én meg teljesen elveszek. Parancsot szegve ismét leállok, alig tudom visszafogni a feltörni készülő nyögést. Halkabban jut ki a külvilágba, de lehetetlen volt megfékezni. Tehetetlenül nyögök, támaszt keresek, de nem találok. Nem hagyja abba, gyönyörkeltő, szakértő nyelve tovább kínoz. Nem tudom meddig bírom. Szégyenkezve hunyom le a szemem, én ezt nem élvezhetem. Nem szabad. Nem lehet. Nem hagyja abba nyelve játékát, megőrjít vele. Magam sem tudom mit teszek közben, nyelvem néha tétován Sally csiklóját érinti, néha csak úgy vagyok és küzdök a feltörni készülő nyögések ellen. Nem kell feltétlen tudnia Zane-nek, hogy ez nekem jó. Hogy ezt akarom… Egészen addig, amíg… Megérzem ujjait. Először el sem tudom dönteni, hányat, végül rájövök, két ismeretlen ismerős tör mélyre bennem. Kellemetlenül kellemes emlékek jutnak róla eszembe, a jelenlegi érzés eltompítja azt a kínt, amit ott, a páholyban éreztem. Fáj, most is fáj, de ez most egész más. Zavarba ejtően finoman csinálja, mintha nem is ő lett volna, aki pár órával ezelőtt belém kényszerítette majdnem az öklét is. Zsibbadok az érzéstől, nem sok tart vissza, hogy ne essek millió darabra körülötte. Sally-ről teljesen megfeledkezek, amíg nem szól rám újra, addig szünetel az izgatása. Lehetetlen egyszerre ennyi betolakodóra összpontosítani. Sally-re és Zane ujjaira bennem. Lényegesen jobban élvezem, mint legutóbb, mégis felmerül bennem az az apró gondolat, mi lenne, ha máshol érne hozzám, ha máshol lennének bennem az ujjai. De nem, semmi olyat nem tesz, ami arra utalna, hogy ott is hozzám akar érni. Valamiért a fenekem élvez privilégiumot, de nincs ellenvetésem, egészen az újabb meglepetésig. Két nyelvmozdulat között Sally tekintetéből olvasok, neki egészen jó rálátása van, mi történik mögöttem, így aztán amikor megváltozik a pillantása, tudom, hogy valami durva meglepetésben lesz részem. Tudom és nem sokkal később érzem is. Az ismeretlentől való félelem egy pillanat alatt a hatalmába kerít. Fogalmam sincs, mennyire fog fájni, csak abban vagyok biztos, hogy a fájdalom elkerülhetetlen része lesz annak, amire készül. A tudatlanság puha párnái közé menekülök, óvnak attól, ami rám vár, de nem örökké. Nekem már ez is sok, ahogy életemben először megérzem, amint a férfiassága hozzám ér. Nem a kezemben vagy a számban érzem, abban már van tapasztalatom. Tudom mi fog történni, mégsem vagyok rá kész. Zabolátlan vágyat érzek, ugyanakkora félelemmel. Nem tudok felkészülni az érzésre. Egyszerűen csak lecsap rám, bennem pedig még a hang is megakad. Sikítanék, de nem tudok. Hirtelen kiszárad a szám. Egy pillanatra azt hiszem naívan, hogy ennyi volt, már húzódik is ki, hogy megszabadítson a fájdalomtól, de nem, ismét előre nyomul, birtokolja a testem minden szempontból. Az övé vagyok. Tágít, feszít, érzem azt a teltségérzetet, amit korábban még egyszer sem. Magáévá tesz, én meg rátalálok a hangomra. Mégis, képtelen vagyok sikítani. Magamhoz képest csendben tűrőm, ami történik velem, légzésem egyre szakadozottabb, annak ellenére, hogy nem vagyok biztos benne, hogy nem szakadok szét. A számba is alig fért be… Az ereimben lüktet a vér. Tudom mit kellene tennem, el kellene lazulnom, ha nem is élvezem, legalább hagyni, hogy történjenek a dolgok, de ez nem egyszerű. Minden izmom feszes, a testem megfeszül alatta, képtelen vagyok elengeni magam. Egy bizonyos pontig. Nem tudom mi lök át a határon, de egészen mélyen bizsergést érzek és egy pillanat alatt úgy tűnik, mintha Zane már könnyebben mozogna bennem, mintha megadná magát a testem az akaratának. És valóban így is van. Kezei rámfonódnak és gyorsabb tempóra vált. Gyorsan és mélyen jár bennem, nem tudom követni az eseményeket, csak sodródom, nem érzek mást, csak tompa fájdalmat és bizsergést és… őrült vágyat.
- Zane… - nyögöm a nevét kétségbeesetten, szabályt szegve, vággyal teli hangon. Idegesít, hogy megőrjít, hogy akarom, magamban akarom még tovább még és még. Éhes elszántsággal mozog bennem, én pedig merész lépést teszek. Kitolom a hátsóm, egészen addig, amíg össze nem ütközünk, amíg tövig el nem merül bennem. Bár máshol is hozzámérne. Csak egy kicsit. De nem teszi. Határozottan döf, egyre hajtva az ismeretlen felé. Érzem a szenvedélyét. Én pedig vonaglok alatta a vágytól.

Valamiben elsőnek lenni, azt jegyzi meg a történelem... Vajon hányan tudják, ki volt a második, aki a levegőbe emelkedett egy repülőgép segítségével? Ő biztosan nem. S vajon hányan tudják, ki volt a második ember, aki a Holdra lépett? Erre a kérdésre sem tudott volna válaszolni. S ki volt az, aki először mászta meg a Mount Everestet vagy éppenséggel szállt alá a Mariana-árokba? Mindkét válasszal küzdenie kellene, ha megkérdeznék tőle.
S ki lesz a második, aki Natasha Aylin ánuszába hatol? Nem érdekelte, csak az, hogy ő volt az első, s bár tette fel sem érhető az előbbi sikerekhez képest, mégis hányszor adatik meg az embernek az, hogy valamiben az első. Valamit, amit még senki sem hajtott végre, ő megcselekszik. Dicsőséges és gyönyörű pillanat volt, ahogyan végre a kezei között lévő is élvezni kezdte a tágítást, ahogyan popsiját egyre hátrébb nyomta és mennyire őrjítő volt a tapasztalat, hogy eközben még közönségük is volt. Igaz, csak egyetlen megszeppent színházi munkatárs figyelte kettősük orgiáját, mégis sokkal több lett így az elméjét ostorozó vágy hatása, mint nélküle.
Nem érdekelte, hogy a lány, aki éppen most élvezi először egy fallosz feszítését, abbahagyta Sally kényesztetését, hiszen volt jobb dolga és talán annyira őrjítő volt neki ez az egész, hogy másra nem is tudott koncentrálni. Nem zavarta, amikor a nevét hallotta, amikor egy újabb szabályt szegett meg Natasha, csak a döfölő munkára, péniszének szexuális mélyfúrására összpontosított, saját vágyainak beteljesülését hajszolta.
- Gyere! - egyenesítette ki a lány testét, majd kezei a csípőről a mellek irányába indult el, ahol erővel, szigorú fájdalmat okozóan markolt az alig halmokra, csípte a bimbók keményre fagyott húsát, miközben egyetlen pillanatra sem hagyta abba farkával a köpülést, egyetlen pillanatra sem enyhített a feszes tempón. Natasha nyakába nyalt, hosszan és mélyen élvezte a sós-nedves bőrfejület ízét, majd Sally tekintetébe pillantott, aki kezdte kényelmetlenül érezni magát. Igaz, az érzet már azóta a szellemében mocorog, amióta megérkezett, de látni, ahogyan azok ketten élvezik egymás testét, kiszárította a száját és egyre hevesebben szedette vele a levegőt.
- Van választásod... - súgta Natasha fülébe a szavakat, de tekintete végig a vörös hajkorona tulajdonosát figyelte a kanapén. Talán úgy érthette a másik, hogy a döntéshelyzet neki szól, de ez egyáltalán nem volt így. - Befejezed magadnak ... vagy átveszed a helyét?
Szavai lassan követték egymást, mégis jól követhetőek és érthetőek voltak mindkét nőnek. Zane egy hirtelen mozdulattal fogta be Natasha száját, hogy még véletlenül se tudjon megszólalni a másik, s ha ellenkezett vele, még az orrát is befogta ugyanazon kéz ujjaival, elzárva a levegő útját a lány elől. Kezét addig hagyta ott, amíg Sally nem válaszolt, aki inkább maga elé pillantott, majd néha fel-felemelte tekintetét, hogy Natasha szenvedését figyelje, miközben csak arra tudott gondolni, hogy erre nem kérheti a férfi, erre ő most nincsen felkészülve.
- Én ... én nem is...
- Válassz!
A rövid beszélgetés után eleresztette Zane a kezeiben tartott nő száját, újra levegőt adott neki, miközben még mindig hátulról döfködte, metronóm pontossággal mérte rá az egyre durvább szúrásokat.
- Gyorsan, vagy én választok!
- Ne tedd ezt velem! - fakadt ki Sally, majd összehúzta a még mindig terpeszben lévő lábait.
- Akkor takarodj!
Hangzott a visszautasíthatatlan parancs, de a vörös lány nem mozdult, csak a kettőst nézte és azon kapta magát, hogy gyöngyöző nedvei combjának belső oldalát sikosítják, amiért Zane előrenyúlt és apró mintát kóstolva a ragacsos anyagból csukta be a szemeit. Ezért nem láthatta, hogy Sally pozíciót váltott és valami hasonló testtartást vett fel, mint Natasha.
- Kérlek, csak a puncimba... - vörösödött el a lány, majd figyelte, ahogyan a méretes szerszám elhagyja az ánuszt és mereven bámulja őt, majd néhány másodpercen belül már a saját testében érezte a szilaj férfiasságot, amint forró barlangját kitöltve okoz neki gyönyört. Annyit még látott, mielőtt becsukta a szemét, hogy Zane a kanapéra lökte Natashat, majd mintha elfeledkezett volna a másikról, csak ő lett számára újra fontos.