- Kurvára mindegy, nem érted?! - lökte a fejét irányba, beletolva közben a majonézbe a krumplit. Ritkán evett, és akkor is cseszettül egészségtelen kajákat sikerült leküldenie a torkán. Nem igazán törődött ezzel, a lényeg az volt, hogy ne morogjon rá a gyomra a tetoválni vágyókra. - Elkészíted azt a mintát, amit a vendég kér, és ha neki nem tetszik a te elképzelésed, kidobod a picsába a tervet és újrakezded. Nem a te bőrödre lesz felvarrva. Nem kell Picasso-nak lenned, ha azt akarják, hogy egy ovis szintű dömpert rajzolj, nem kell nekik egy kurva limuzin - vont vállat, és a kialakuló döbbent csendben végre a nyelve érinthette a gyorskaját. Elnézve a kölyköt abban sem volt biztos, hogy valaha beszéltek volna így vele, inkább volt olyan típus, mint akit az angol trónról szalajtották volna. Danielle pedig előre sajnálta, mert mindenképpen szét fogja szívatni a kölyköt. Nem tehetett róla, mindig is imádta, ha másokat hozhatott kellemetlen helyzetbe. Az élet edzés. Egy kibaszott kurva edzés, ahol meghal az, aki nem képes védenie magát. Akár szó szerint is.
- Szóval azt mondod, hogy akkor is azt adjam, amit kérnek, ha esztétikailag előnytelen a számukra? - nézett a nőre bociszemekkel, mire a vörös egy pillanatra megállt a rágásban is. Mi a jó életnek kellett ilyen körülményesen fogalmaznia? Megroppantotta a nyakát, és mielőtt beszélni kezdett volna, lenyelte a kaját. Nem paraszt volt, csak nem szerette a formaiságot. Sosem értékelte a hivatalos és piperkőc stílust.
- Saccperkábé, ja. Te kussolsz, ez a munkád, ők meg élvezkednek a fájdalom után. Majdnem olyan, mint a brutál szex - vont vállat nem törődöm módon, és ha eddig pirosban járt a beszélgetésben, akkor ez végképp kicsapta a biztosítékot Joelnél, mert a kölyök úgy vörösödött el, mint az apácák a dundi, pucér kisfarkas angyalokat látva. Sejthette volna, hogy finomabban kellett volna közölnie a valóságot, de éppen leszarta ezt. Nem felvigyázó volt, és pelenkát cserélni sem volt kedve a kölyöknél.
- Értem - szűkszavúan, paradicsomszínnel a képén bólintott csak a kölyök, Dan pedig folytatta a kajálást, mintha mi sem történt volna. Egészen addig, ameddig Twitch böszme alakja nem takarta el a nemlétező napot a hátsó iroda ajtajában.
- Lol, fejezd be a kajálást, és vonszold ki a segged. Kellesz. És mielőtt jönnél az istenadta női jogaiddal, nyald ki. Már rég megtörtént - hát persze. Ha így folytatja,még csak anorexiásnak sem kell lennie. Eltolta maga elől a kaját, amibe persze, hogy Joel belekontárkodott. Ahhoz sem fog már hozzányúlni többé. Rühellte, ha a cuccaihoz értek hozzá engedély nélkül. A baszdmegolás egyezményes jelét felmutatva csusszant ki Twitch mellett, egészen a tetováló térig sétálva, ahol egy érzelemmentes mosollyal nézett a fickóra.
- Üdv! Azt mondták, hogy ma én veszem kezelésbe. Már ha nincs ellenére. Danielle vagyok - mászott be a pult mögé, hogy szemből nézhessen fel az illetőre. - Milyen tetoválást szeretne? - támaszkodott meg a pulton kíváncsian. Ha valamivel meg lehetett fogni, az a minta volt. És annak jelentősége. És itt most nem a kibaszott Hello Kitty-kre gondolt, vagy az eprecskékre egy kurva szív formába rajzolva.

Miért volt tetoválása? Mert megtehette... Ezzel az elszánt indokkal varratott magára annak idején egy igen tetemes képet, ami bár nem pontosan egy volt az első tetoválások megszokott témaköreiben, neki mégis tetszett. Amikor a falon bámulta a különboző sablonokat, egyik-másik megmozgatott benne valamit, majd aztán mégis a három koponya mellett döntött ... mert az olyan vicces volt.
Most is valami hasonló járt a fejében, amikor varratni szeretett volna, nem különösebben a jelentése vagy a témája érdekelte az egésznek, hanem maga a tapasztalat, a képesség a fájdalom tűrésére, az elszántság valami maradandó viselésére. S amint újra a falat bámulta, a szeme megakadt [You must be registered and logged in to see this link.], melyen nem voltak olyan részletgazdagon kidolgozva, mint a sajátja a hátán, de a motívum tetszett neki. Egy zsírsertés lépett oda hozzá, beszédbe elegyedett vele és pár pillanat türelmet kért tőle, amíg előkeríti a skicc művészét.
- Zane Bishop. - mutatkozott be, majd tekintete végigmérte a lányt, annak vékony termetét, vöröslő haját és csodálatos száját. Nem tehetett róla, de ismét csak elképzelte magát az ajkak között, amint a vékony kontúrral mért szopószerv méretes falloszán dolgozik és ahogyan a lány egészen a torkáig engedi falloszát. Akár erőszakkal is.
- A hetvenkettes skicc fogta meg a fantáziámat, persze némi átalakítással. - nézett a lány szemeibe immár, hiszen amit meg szeretett volna tudni annak testéről, már régen megtudta és képzeletében forgatta tovább azt a bizonyos filmet, melynek a kettősük a főszereplője. - Már van egy tetoválásom, egyszerűbb lesz, ha megnézi azt, akkor jobban tudni fogja, hogy mire gondolok.
Szokatlan módon ma csak egy póló és egy farmer volt rajta, s az előbbi azonnal le is került róla, meg sem várva a másik reakcióját, hiszen minek beszélgessenek róla, ha szemléltetőeszköz is rendelkezésre áll. Háttal állt meg a nőnek, kigyúrt hátát feszítve a másiknak, majd belekezdett a magyarázatba.
- A koponyák legyenek ugyanolyanok, mint ahogyan a tetoválás szélén van a kettő, a szárnyak pedig ilyen angyalszerűek legyenek, mint itt. A maga skiccéről megtetszett a beállítás, a középső szimbolum és a háttér... - hagyta, hogy Danielle kiélvezze a látványt, amit a teste nyújtott, majd visszafordult a lány felé, hogy mellizmait pattogtatva álljon meg vele szemben. - Ide a mellkasomra gondoltam, és biztos megoldható, hogy a háttér két szívalakú részlete a mellbimbóim fölött legyenek.

- Oké, fel lehet turbózni mindent - ismét egy bólintás, hogy aztán a következő pillanatban már a félmeztelen hátat stírölhesse. Kurvára elégedett volt a látvánnyal, azok a koponyák részletes kidolgozottsággal feszítettek az immár Zane-ként megismert faszin. Nyáladzhatott volna az alatta futó izmokért is, de már elég pucér bőrfelületet látott ahhoz, hogy ne csöppenjen el olyan baszott könnyen. Meg amúgy is pár órával korábban élvezett.
Megjegyzett mindent, amit a stírölés közben hallott, rögtön elgondolkodva azon, hogy mégis milyen jellegű átalakításokat vigyen véghez, ahogy azt is tudta, hogy neki is rohadtul fog tetszeni a munkája. Csak mert szerette azt, amit csinált, legyen szó akár egy feliratról, vagy egy szaros virágról. A nők folyton valami köcsög motívumot rakattak magukra. Ezért is döntött úgy, hogy a saját tetoválása nem lesz csillámfaszláma jellegű. Egyik sem.
- Meglesz ez. Csinálok egy képet a hátáról, hogy ne kelljen itt feszítenie pucéran, ameddig el nem készülök az átalakítással - előszedett egy digitális gépet az egyik fiókból, és ha Zane engedve neki megfordult, egyetlen képet lőtt a korábbiról, hogy össze tudja dolgozni majd a kért, és adott motívumokat. - Nagyjából negyven percet venne igénybe - nézett fel a fickó szemeibe, ha ismételten szemben állt vele, és nem kerülték el a figyelmét azok a kibaszott izmok. Sóhajtva töltötte fel a képet a számítógépre, és már nyomtatta ki is azonnal, csak hogy a pultra pakolja azt, elővéve egy papírtömböt, ceruzákat is felcsapva azt a bizonyos hetvenkettes mintát is.
- Ha gondolja, megvárhatja, ameddig dolgozom. Csak ne nézze közben a mintát, mert azt kurvára utálom. Már nem az iskolában vagyunk. És különben is jól fogom csinálni - röviden, de annál szélesebb mosolyt villantott. Nem azért, mert annyira rohadt jó kedve lett volna, csak nem akarta, hogy elhúzzon a picsába a kliens esetleg, amiért nem hercegnősködik. Részéről mindegy volt, hogy marad-e a faszi, neki dolgoznia kellett. Amit mindennél szívesebben csinált. Egyetlen lélegzetvétel után a grafit hegye csúszott végig a papíron, amit vonalak, ívek és minták követtek azokkal az átalakításokkal, amiket a fickó kért.
- Remélem jól bírja a fájdalmat - szólalt meg mégis, nem is igazán felnézve, sokkal inkább foglalkoztatta a kirajzolódó motívum. - Bimbó környékén eléggé tud fájni - mégis csak felsandított a fickóra, akárhol is volt a szalonban, rajta legeltetve a tekintetét egy kicsivel tovább, mint azt kellett volna. - Persze ha ez érdekelné, akkor nem lenne már tetoválása. Egy kicsit mind mazochisták vagyunk - gondolkodott el félhangos szavakkal, hogy végül megint a mintát tökéletesíthesse.

- Csak nyugodtan. - egyezett bele a képbe, majd megfordult és amikor hallotta a kamera kattanását, legalábbis valami zajt észlelt abból az irányból, akkor visszafordult és egy bólintással fogadta el az előzetes becslést. Pólóját visszavette, majd apró sóhajjal igazította meg a vállait, mintha egy kicsit megmerevedtek volna egy edzés után, a fájdalom azonban nem volt túl nagy ahhoz, hogy kihasson a jelenére.
- Az iskolához kicsit zűrös lenne ez a szalon, nem? - mosolyt csalt az arcára, majd virtuálisan vállat vont és egy kényelmes fotelba helyezkedett el, ahonnan még látta Daniellet, de közelsége nem lehetett már zavaró. Egy jegyzettömböt és ceruzát talált maga mellett, s eljátszadozott a gondolattal, hogy kezébe veszi mindkettőt, hogy valamit ő is rajzoljon. Jó régen volt már az, hogy művészetekre adta a fejét, de annyira csábító volt az idea, hogy nem tudott neki ellenállni.
Ölébe tette a tömböt, majd húzott egy vonalat a papíron, majd még egyet és a görbék csak úgy követték egymást, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy Zane Bishop egy tetováló szalon közepén, egy fotelban ülve, éppen a mintájára várva rajzol valamit.
- Nincsen bajom a fájdalommal. S ha jól csinálja, talán még élvezni is fogom. - válaszolt a másiknak úgy, hogy nem pillantott fel a rajzból, majd mosollyal gondolt vissza a megannyi alkalomra, amikor krokodilcsipeszek martak bele a mellbimbójába, amikor fél centiméterenként egy tűt szúrtak a bicepszébe, amikor...
- Meglehet, bár az élvezetek szadista oldalát is kedvelem. - pillantott fel egészen rövid időre, elcsípve azt a másodpercet, amíg Danielle őt figyelte. Mosolyognia kellett, és egy másik helyzetben talán rástartolt volna a lányra, de egyelőre legyenek túl a tetováláson, varrja fel a másik a mintát a mellkasára, utána jöhetnek az egyéb élvezetek.
- S maga? Inkább a mazochista vagy éppenséggel a szadista fajta? - nézett körbe a szalonban, hogy ki hallhatja még a szavait, de igazából nem érdekelte a közönsége. Felnőtt emberek felnőtt témáról beszélnek, ne kelljen már elnézést kérnie emiatt. S ha valakinek túl erős a disputa tárgya, fogja be a fülét vagy menjen a picsába!
Újra felpillantott a lányra, majd vissza a papírra és folytatta a rajzolgatást, ami tényleg csak az volt, semmi egyéb. Egy kivénhedt szénceruzás volt, akit régebben többre tartottak, mint önmagát; aki a döntéseinek és cinizmusának köszönhetően felhagyott mindenféle művészetekkel; akinek hánynia kellett saját munkáitól; aki... de miért is kell ennek a felsorolásnak folytatódnia a fejében? Inkább csak visszatért a szolid rajzolgatáshoz és a beszélgetéshez.
- Amit a bimbókról mondott, a tapasztalat mondatja magával vagy a megfigyelés?

Vállat vont. Nem akart volna paraszt lenni, ezért egy ja elhagyta a száját, amit megtoldott még egy gondolommal is. Rajzolás közben úgy döntött, nem lesz kibaszott Csipkerózsika, aki száz évig egy büdös szót nem szól, úgy döntött, megkockáztatja azt, hogy jártatja a pofáját. Csak egy kicsit, amire a másik reagált is. Igen, ez a lényege egy rohadt beszélgetésnek.
- Okozni és elszenvedni - morogta csak úgy mindarra, amit hallott, de nem igazán ítélte el. Ha másként gondolta át a munkáját, állandó fájdalmat okozott azoknak, akik a kezei alá kerültek, és ha nem is a vérfakasztást imádta, inkább a tinta útját a bőrön, mégis ugyanaz volt az eredmény. Fájdalom, könnyek, extázis és elégedettség. Mint a szexben.
- Azt hiszem, mindegyik - válaszolt gondolkodás nélkül a neki feltett kérdésre, mert a tetoválásait rohadtul nem szokta elrejteni. Büszke volt a rajta terpeszkedő mintákra, és mindegyikért rajongott. - Nem igazán teszek különbséget, ha végeredményben egy kibaszottul jó mintát kapok - tett arra, hogy valahol hátul Joel bizonyára szívinfarktust kapott, ha hallotta ezt a beszélgetést, de nem foglalkozott paptanoncokkal. Majd megtudja a kölyök, hogy mennyire jó mintát varrni. A falra felnyalt órára pillantott, és úgy döntött, hogy a tetoválás előtt még meg fog érdemelni egy jointot. Függetlenül attól, hogy mit ígért. Már így is kurva régen gyújtott rá. A mozdulatában Zane kérdése akasztotta meg, egyetlen pillanatra csak.
- Elég visítást hallottam az évek során, hogy én ne akarjam kipróbálni - pillantott futólag a kérdezőre rajongással teli mosollyal, ami a szakmájának szólt, majd megmozdult a széken, amin egy ideje már terpesztette a seggét munka közben. - Egy pár helyre még tudnék varratni, mielőtt oda jutnék, vagy a szeméremajkak területéhez - már nem is a faszira nézve beszélt, sokkal inkább a mintát nézte, és már most kurvára meg volt elégedve azzal, amit látott. És olyan részletesen fogja kidolgozni azt Zane mellkasán, amennyire a fickó képes elviselni a tűk általi fájdalmat.
- Miért a koponyák? Gondolom nem sírásóként dolgozik és zombikat élesztget szabadidejében - nézett fel csak futólag a rajzról, majd mielőtt a másik válaszolt volna, inkább magyarázatot is adott a kérdésére. - Volt már olyan őrült seggfej, aki elvileg egy baszott halottlátó, és Caspert akart volna Halloweenkor magára varratni. Ahogy azt is látta, hogy én vonzom a zombikat és az egyiknek a felesége leszek. De szerintem csak elmegyógyintézetből szabadult. Vagy lehet, hogy csak túl sok ketamint nyomtak belé - megint a vállvonás. Kezdett szokásává válni, de nem érdekelte. Örüljön neki a jelenlévő, hogy nem Puccini-re fog tetoválni, hanem [You must be registered and logged in to see this link.] fog szólni a háttérben.
- Maga nem tűnik faszfejnek - ennyit még megengedett magának. Nem tűnt egy karót nyelt seggfejnek Zane, és ha mégis zavarná az, ahogy Dan beszélt, majd mehet a panaszkönyvbe írni.

- Ha majd odaérünk, jelentek magának, hogy milyen is az, ha a mellbimbóra tetoválnak. Egy új szemlélet talán változtat a véleményén. - pillantott fel, amikor a másik a szeméremajkait említette, majd félrerakta a kezében tartott ceruzát, nehogy belerondítson a munkájába. - Pedig az gyönyörű tud lenni... Mindig is imádtam a borotvált puncit, de ha izgalmas mintával varrják ki, valamiért elszáll az agyam.
Nem érdekelte, hogy Daniellet nem érdekli esetlegesen a szexuális fantáziája, de ő terelte ilyen irányba a beszélgetést, szenvedje el a következményeket. Talán még beszélhetett volna arról, hogy ő sosem vetemedne olyanra, hogy a falloszát festesse be a bőr alá juttatott tintával, hiszen addig jobbára képtelen lenne használni legfontosabb testrészét, amit nem tudna elviselni. Legalábbis így gondolta...
- Mindig is vonzottak, nem tudom teljesem megmagyarázni. - rántotta vissza a kérdés a valóságba, s amíg a piciny történetet hallgatta, addig saját válaszán gondolkodott. Mosollyal reagált a ketamin említésére, amit az egyik leghülyébb drognak tartott. Ha valaki komolyan gondolja a dolgot, akkor valami izgalmasabbal is fecskendőzhetné magát és ha már ott van, ne feledkezzen meg az aranylövésről sem. - Olyan ez az egész, mint a molylepke esete az elektromos csapdával. Egyszerűen vonz és nem tudok kitérni előle... Nagyapámnak volt egy különös hobbija. Pszichológus volt, mégis képes volt hinni a frenológiában ... tudja, ami azt vallja, hogy a koponya alakja befolyásolja az ember személyiségét.
Gondolkodott el egy pillanatra, majd maga mellé tette úgy a rajztömböt, hogy Danielle éppen láthassa a [You must be registered and logged in to see this link.], amit eddig felskiccelt a kölcsön vett ceruzával. Aprót sóhajtott, majd egyenesen a lányra vezette tekintetét. - Szóval egy egyész gyűjteménye volt különböző formájú és alakú koponyákból, előszeretettel mutatva a huszonhét dudort. Mondhatni tanítgatott, és talán innen a vonzalom.
Mosolygott fel, amikor elméjébe visszakúsztak az emlékek, de a nő mondata ismét csak kizökkentette. Arcán a grimasz szélesedett, lábait pedig kereszbe vetette, majd visszavette az ölébe a tömböt és újra a kép csinosításával foglalatoskodott.
- Anyám erről más véleménnyel lenne, s azt hiszem, valamilyen szövegkörnyezetben már használta is rám a kifejezést. - satírozott, majd ujjával lágyított a vonalakon. - Ha jól emlékszem, akkor volt, amikor állítólag elrontottam az egyik partiját azzal, hogy elvettem az egyik legjobb barátnője lányának a szűzességét.
Apró szünetet tartott, majd folytatta. - Pedig már nem is volt szűz a kiscsaj... De mindegy is, majd megnyugszik újra.
Nyújtotta ki a kezeit a magasba, elfáradt végtagjait lazítva a mozdulattal, majd visszatért a rajzoláshoz, hiszen a kép egyre jobban tetszett neki, minél többet javítgatott rajta. Nem tudta pontosan megmagyarázni, hogy mi ragadta meg a témában, de úgy érezte, elég jól eltalálta az arányokat és a vonalakat. Újabb satírozással árnyékolt, majd ismét ujjaival maszatolta el az előző vonalakat, hogy még élethűbb legyen az egész. Amikor úgy érezte, hogy végzett, apró "ZB" monogramot biggyesztett a kép aljára, mint annak idején, majd apró mosollyal gyönyörködött saját munkájában.
Azonban nem sokáig tette, hiszen felállt a helyéről és egy ballonos adagoló felé indult el, ahonnan jéghideg vizet facsart magának, hiszen ajkai kiszáradtak egy pillanatra, nyála pedig nem sok volt, hogy meg tudja nedvesíteni vele. Elnézte a másikat, miközben szinte teljesen belemerült a munkájába, majd egy éppen szenvedő lányt figyelt, akinek csillagokat tetováltak a könyökeire. Visszatért Danielle látványához, majd megszólalt.
- Szívesen megnézném a magáét is, ha már látta az enyémet. - gondolt itt a nő tetoválásaira, de jobban nem részletezte kíváncsiságát.

Elmosolyodott a véleményen. Rengeteg vadbarom ötlettel találkozott már, mióta dolgozott, és voltak olyanok, akik mindent megcsináltak, ő nem tartozott közéjük. Ha kurvára szabados elvek szerint is élt, akkor is volt néhány határ, amit nem lépett volna át senki kedvéért.  Még a saját elvetemültsége is néha elgondolkodtatta. Mindig csak annyira, hogy tovább menjen-e még. A legtöbb esetben egy kurva gyorsan toljad előre a segged, kiscsirke volt a válasz a saját fejében, amivel nem ellenkezett, mégis inkább a tetoválás mintája felé terelte a beszélgetést, mert nem volt kedve Twitch felesleges szövegelésére, Zane szavai pedig elgondolkodtatták egy időre.
- Szerintem kurvára nincs köze egyiknek a másikhoz - félhangosan, inkább csak magát igazolva véleményezte a fickó nagyapját, nem Zane ellen beszélt, és ameddig a faszi folytatta, megállt a munkában csak addig, ameddig a másik rajzát figyelte. Rohadtul meglepte, és amikor eltűnt a szeme elől a vázlat, visszatért a saját munkájához. Mialatt a fickó beszélt, előszedte a fóliát is, majd a vékony hegyű filcet is, hogy az utolsó simításokat végezhesse el a mintán.
- Ha valakiben nem volt még farok, nem egy kurva partin fogja elveszíteni a szüzességét, ahol a szülők is ott vannak - pillantott fel a rajzról. - Inkább alkohollal, droggal, olyannal, akit ismer - vont vállat, miközben visszagondolt a sajátjára. Szopásra kényszerítették egy minibuszban, betépve úgysem tudott volna nemet mondani. Ahol meg is rakták aztán. Nem volt benne élvezet, sokkal inkább a fájdalomtól nyögött fel. Abban a pár percben, ameddig tartott. Gyors volt, érzelemmentes kúrás. Ő pedig nem érezte másnak magát attól, hogy megtörtént.
Gondolatmenetéből az rántotta ki, ahogy a faszi megmozdult, és ameddig amaz a vízzel baszakodott, pár utolsó mozdulat, és késszé varázsolta a tetoválást a papíron. Ahogy meghallotta azt az újonnan ismert hangot, csak felnézett a fickóra, majd leszedte magáról a sötét tónusú kockás flanel inget, ami alatt egy fehér trikó volt csak, elhúzta haját a nyakából is, hogy a bal karján lévő összes tetoválás láthatóvá váljon, na meg a mellkasa felső részén is a két zombikézbe zárt kulcslyuk a koronával is. Kurvára leszarta, ki látja, vagy ki sem, nem volt szégyellős. Sem pedig szűzkurva.
- Az elsőt elbaszták. A hasamra akartam egy mintát. Tizenhét voltam. De kurva ügyetlen volt a csóka, és el akartam fedetni, ami egészen nagyra sikerült - pillantása a kiscsajra siklott, akit Morgan varrt, és tudta, hogy fogja még azt hallni később, hogy de megbaszta volna. Imádta a szőkéket. - A sípcsontomon és a lábfejeimen is vannak minták - tette hozzá csak úgy megszokásból, és ha Zane-t érdekelték a látható mintái, hagyta, hogy megnézhesse akár közelebbről is, de aztán inkább a faszi mintáját tolta a pult pereme felé.
- Azt hiszem, elkészült. Ha Önnek is megfelel, akkor átrajzolom a fóliára és tetoválás előtt kimegyek cigizni. Remélem belefér az idejébe - közölte, mert ő kurvára nem fog engedélyt kérni. Egy spangli amúgy sem tart tovább öt percnél, és akkor is cseszettül lassan kellett szívnia. - Fekete-fehérnél maradjunk, vagy színesben akarja? - érdeklődött csak amiatt, hogy milyen festékeket kell majd előszednie. Részéről jobban szeretett színes mintákat felvarrni, de volt, akin ocsmányul nézett az ki. A pult alatt lévő fiókból előszedett egy kisebb italos dobozt, hogy az energiaital csorogjon le a torkán a víz helyett. Kurvára nem tudta, hogy mikor ivott utoljára mást a szénsavas szarokon kívül.