Meguntam Vegast, ilyen is előfordulhat néha napján. Így fogtam a legkisebb bőröndömet, összepakoltam pár ruhát és belegyömöszöltem a bőröndbe. Majd gondosan eltettem a kártyáimat a pénztárcámban, elég kellemetlen lenne, ha pont a tárcámat hagynám otthon. A napszemüvegemet feltoltam az orrom hegyére, írtam egy cetlit, amiben tudattam, elutazom. Szerintem már egyáltalán fel sem tűnik nekik, ha elhúzok otthonról, annyit vagyok távol.
Vissza kellett futnom a lakásban, a mobiltöltőt az asztalon hagytam. Nem akarom megkockáztatni azt, hogy egy lemerült telefonnal egy ismeretlen helyen rekedek. Behuppantam az autóba, majd bekeveredtem a szokásos dugóba. Felhúztam az ablakot, túl nagy a hangzavar.
A reptéren leparkoltam az őrzött parkolóba, az ott járőröző fickó már ismerősként biccentett nekem. Én lazán intettem neki üdvözlésképpen és komótosan vettem ki a bőröndömet a csomagtartóból. Biztos léptekkel irányoztam meg a jegyárusító pultot.
- Melyik a leghamarabb induló járat, ami Európába indul?- dőltem rá a pultra félkarral és ütemesen ütögettem a felületét.
A srác, aki a jegyeket adta, a számítógépébe bújt, úgy kereste nekem a megfelelő járatot. Dolga végeztével felnézett, és mondta:
- Egy óra múlva indul egy Londonba, de oda már csak a másodosztályon vannak szabad helyek- tette még hozzá, ahogyan alaposan végigmért.
Válaszára elfintorodtam, nem igazán szeretek másodosztályon utazni. Ha megtehetem, akkor sokkal szívesebben vagyok az első osztályon. Hála apám pénzének gyakran utazhatok kényelmesebb körülmények között.
- És olyan, amin esetleg van még hely az első osztályon?- pillantottam a fiúra évődve.
Negyedórán belül egy jegyvásárlás és egy gyors öltözőbeli történés után, már az utasoknak fenntartott kanapén ücsörögtem. A gépem csak másfél óra múlva indult, addig egy magazint lapozgattam unottan.
Mikor leültem a gépen a helyemre, még egyszer visszanéztem a reptérre... Barcelona jövök!
Hosszú út után végre megérkeztünk a spanyol fővárosba. Az információs pultnál érdeklődtem megfelelő szállás után. Majd a nőci által adott listát böngésztem, találtam egy- két szimpatikusabb hotelt. Végül egyet kiválasztottam a sok közül, igazán nem oszt, nem szoroz, hol éjszakázom. Csak legyen szabad szobájuk. A barcelonai reptér előtt beszálltam egy taxiba és egészen a hotelig szállítottam magamat. Egy kis borravaló után elhajtott, és én szemügyre vehettem a hotelt. Már első látásra megtetszett, amikor beléptem, még jobban elnyerte a tetszésemet.
Épp a recepciónál álltam sorba elmélyedve a gondolataim közt. Előttem egy lány adta le épp a kulcsát, mikor nem figyelve rám belém ütközött. Ferde mosollyal az arcomon hallgattam a szabadkozását, szerettem az ilyesfajta filmbe illő találkozásokat.
- Nem tesz semmit- ráztam meg a fejemet, és a fejemre csúsztattam a napszemüvegemet.
- Agatha- mutatkoztam be végül.