Az élet sosem egyszerű, ahogyan semmi sem. Igazából nem tudom, mihez tudnám a saját életemet hasonlítani. Volt boldog időszakom, de volt kegyetlenül fájdalmas napjaim is. Vannak olyan emberek, akikhez a sors kegyesen bánik, ahogyan vannak olyanok is, akikkel, kesztyűs kézzel viselkedik. Én az utóbbi csoportba tartozom, ezzel szemben megtanultam hogyan maradjak talpon, s tartom is magam ehhez. Lehet, hogy sokszor keverem magam bajba, ahogyan belekeveredem, úgy ki is tudok keveredni. Nem szeretek másokra szorulni, ha kell, a végsőkig is elmegyek, de képtelen vagyok feladni a harcot. A legutóbbi vitám is rosszul végződött, s nem kis időbe telt mire túltettem magam rajta, de összejött, s nincs okom panaszra. A világ kinyitotta egy újabb kapuját, amit használni is fogok. A kedvem jobb, s elmondhatom a közérzetem is sokkal nyugodtabb lett mióta visszatértem a hosszú utamról. Mikor útnak indultam pár hónapja nem gondoltam volna, hogy túl tudom tenni magam a történteken, de sikerült s jobban viselem, mint gondoltam volna. Ahogy sétálgattam a kellemes szellős időben azon töprengtem, mivel érdemeltem ezt ki, aztán rájöttem, hogy semmit sem kapunk meg könnyen. Lehet ezen a téren naivnak tűnők, de van nálam rosszabb is, azok, akik hisznek még a szőke hercegben, aki fehér lovon megjelenik, vagy akár a tündérmesékben. Abban viszont hiszek, hogy minden rosszat egy jó követi. Nem tudom miért, de a külvárosi parkban kötöttem ki, egyszerűen csak gondolkodva sétáltam, s nem is figyeltem merre megyek. Kellemes szél fújt szerencsére, s nem aggódtam a lenge öltözékem miatt. Habozás nélkül döntöttem úgy, hogy néhány percre leülők az egyik padra. Amennyire csak tudtam elhelyezkedtem kényelmesen, úgy éreztem ezen a helyen magam, mint aki biztonságban van, mert nem követi minden lépését valaki. A forró kávét kezdtem el kortyolgatni óvatosan, míg nem újra a gondolataimba mélyedtem.