Tatum Edgar Wallace

Karakter személyisége

⚕ Nemet mondani dicsőség, hatalom, büszkeség. Tudok nemet mondani arra, ami cseppet sem kelti fel a figyelmemet, vagy ami nem érdemli meg, hogy foglalkozzak vele. A kábítószerek, a cigaretta, az alkohol, a szex... mind olyan dolgok, amiknek képtelenség fejrázva hátat fordítani és azt mondani: köszönöm, nem kérek. Azt súgják: vedd el; a tiéd; használd! Nem fogom veszni hagyni az alkalmakat.
⚕ Az erőszak nem csak fizikailag, hanem szellemileg is fájdalmas dolog. Ha már tettek veled valamit akarod ellenére, akkor tudod, milyen, amikor olyan kell csinálnod, amihez sem kedved, sem lelki erőd nincs: ha durva, érdes tenyér csúszik végig csupasz hátadon; ha rettegés ujjai fonódnak torkod köré; ha gerincedet a kínok jeges karmai karistolják végig. Ilyen a fájdalom. Épp ezért gyűlölöm annyira.
⚕ A viccek addig édesek, míg nem ráz téged a nyugtalanságba valami trauma. Utána már csak a keserv és a monoton hétköznapok maradnak számodra, semmi más. Nem tudsz jóízűen nevetni, nem tudsz poénos megjegyzéseket tenni nagyjából semmire. Ajkaid már nem kúsznak halvány mosolyra, nem villantod hófehér fogaidat széles vigyorod közepette. Csak próbálsz úgy tenni, mint aki érti a humort és tud nevetni rajta. Én nem vagyok jó színész.
⚕ Félsz a kapcsolatoktól. Félsz kötődni bárkihez is, mert attól tartasz, egyszer kirúgják lábaidat magad alól és padlóra küldenek, hogy saját szomorúságodban fetrengj, éles sikolyokat hallass és bocsánatért könyörögj, miközben nem is te vagy a hibás. Nem én vagyok a hibás. Kötelet tekernek a nyakad köré... megfojtanak a jelenlétükkel, pórázon vezetnek, mint egy kutyát. Nem akarod ezt, ahogy én sem. De ők nem tudják, hogy ez zavar bennünket. Ők csak jót akarnak állítólag, hogy aztán a sárba tiporhassanak, amint meguntak téged. Nem... én sem akarom, hogy megunjanak.

◆ kedvencek: az anyám ⚕ country zene ⚕ cigaretta ⚕ szex ⚕ hatalom ⚕ szabad akarat ⚕ Jason Statham ⚕ spanyol kultúra ⚕ egyetem ⚕ figyelem

◆ utált dolgok: kapzsiság ⚕ erőszak ⚕ hazugságok ⚕ Martin ⚕ macskák ⚕ álszentség ⚕ pletykák ⚕ szennylapok ⚕ unalom ⚕ tétlenség ⚕ becézgetés

◆ egyebek: Hallottad már? Nem, nyilván még nem. Wallace szenátor fia nem olyan népszerű, akárcsak ő maga. Nem tudsz rólam semmit, pláne nem mindent. Nem ismered Martint, azt a jóképű pszichológust, ahova annak idején a szüleim elhordtak azzal az okkal, hogy túlontúl magamba forduló, csendes vagyok. Martin kedves volt. Martin szeretett engem. Szerette az arcomat, és azt, hogy csak neki nyílok meg igazán. Csak mostanra jöttem rá, hogy nyilván ő maga is mentális zavarokkal küzdött: valójában ezért molesztált engem. De sosem csukták le és én sosem szóltam a szüleimnek. Féltem, ez megeshet, de tűrtem és önkéntelenül is teljesítettem mindent, amit akart. Egy év múlva pedig végeztünk a terápiával és őt nem láttam többé. A titka sosem tudódott ki, csupán átragadt rám is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gazdagodtam lelki torzulásokkal.

Karakter kinézete

Már hét évesen is magával ragadó külsővel rendelkezhettem, nyilván ezért sikerült magamra vonnom egy huszonnyolc éves férfi figyelmét. Akkoriban még kölyökképű kis srác voltam, ma már erőteljes, határozott vonásokat tudhatok magaménak, melyek egytől-egyig apáméra hasonlítanak. Acélkék íriszeimet anyámtól örököltem, vékony vonalú ajkaimat szintén. Aranybarna tincseim mindig tökéletesen állnak, a családom elvárásainak eleget kell tennem: fő a tökéletesség. Annak fejében, hogy rendszeresen sportolok, izmos, kidolgozott testet tudhatok magaménak, vonzerőmet pedig csak tetőzi 182 cm-es magasságom. Sosem álltam a tornasor végén. Öltözékemről csak annyit szólnék, hogy igyekszem mindig elegáns lenni, nevemhez megfelelő szettet összeállítani: elvégre, a szenátor fia nem mászkálhat semmitmondó melegítőkben és szakadt ruházatban.

◆ különlegességek: Tetoválás a tarkómon latin nyelven: nulla enim ratio.

Történet vagy szerepjátékos példa

Fáradt sóhaj robban fel torkom mélyéről, mikor kicibálom magamat a kocsiból és elpöccintem a cigarettacsikket valahova messzire, már nem is látom, pontosan hova. Szemhéjaim ólomsúllyal próbálnak leragadni, arcizmaim kis híján kényszeres rángásba kezdenek a mai nap után. Köhintek egyet, ezer tű szúrja mellkasomat, mintha egy természetfeletti erő szárazra szívta volna. Rekeszizmaim satuba szorulnak, bordáimat karmok szaggatják ki helyükről és én csak tehetetlenül sétálok tovább, hogy átlépjem az önfeledtség kapuját. Már látom is őt: gyönyörű a maga csiszolatlan és féktelen természetével. Jeges szellő csíp arcomba, szélszárította ajkaim alighanem felrepedtek a süvítéssel egy időben.
- Azt hittem, már nem jössz - keserédes hangulattal, megszokott csábos mosolyával fogad, miközben úgy forgatja szavait, hogy észrevétlenül csússzon el tudatomig a tény, miszerint szükségem van rá. Tudja, hogy akarom őt - Hol akarod? Felőlem itt helyben is csinálhatjuk a konténer mögött, de az a duplájába fog kerülni, édes - édes. Magába akarja szippantani a lelkemet és elterelni a figyelmemet a múltkori kínos beszélgetésünkről. Beszélni szeretnék, de nem jönnek szavak a számra.
A mohazöld konténer irányába pillantok, ami ott áll az omladozó falak között a sikátorban. Dasie szemeiben féktelen vágy csillan meg, s én akarva-akaratlanul elhiszem neki, hogy örömmel teszi, amit tesz. Örömmel feszíti testét más és más férfiakéhoz, örömmel csókol különféle ajkakat és örömmel hagyja ott kuncsaftjait hajnalok hajnalán vagy épp rögtön az aktus után. Utasítsd, hogy ne tegye, őt nem fogja érdekelni! Utasítsd, hogy csinálja és ő meglepő hévvel esik neked! Kiszámíthatatlan, kéjsóvár céda, aki a szülei bosszantásának fényében vállal ilyen munkát. A szemei... csak a szemeiben látnám, hogy nem ilyen! Csalódnom kell, valahányszor erre tévedek és igénybe veszem szolgáltatásait.
- Mi ez a fanyar ábrázat? Citromba haraptál, édes Tate? - megfeszülnek izmaim, becézgetése negatívan hat kedvemre és nem akarom hallani, mennyire próbál közvetlen kapcsolatot kialakítani velem. Mi nem vagyunk barátok. Nem vagyunk egy pár. Ő csak egy kurva.
- Nem kell válaszolnom, ha nem akarok - mondom vállat vonva és megdörzsölve álmatagon pislogó szemeimet, majd üveges tekintettel nézve rá. Kétségtelenül szép és megvan a hatalma ahhoz, hogy prostituáltként gazdagodjon meg.
- Tudod, Tate, el is húzhatsz innen, ha csak untatni tudsz a fancsali képeddel! - préseli vékony vonallá ajkait és szinte csak szűri fogai közt a szavakat. Felpaprikáztam - Dugni akarsz vagy lelkizni? Nincs az a pénz sajnos, ami az utóbbira rávehetne - foghegyről hinti nekem a szavakat, amitől még nagyobbat süllyed szememben. Ugyanolyan selejtes és összeroncsolt lelkivilágú, akárcsak én. Nem különbözök ettől a prostitól.
- Elbűvölő vagy, ugye tudod? - vonom fel bal szemöldököm és úgy mérem végig lenge ruházatát, mely többet enged láttatni a kelleténél vékony, formás combjaiból.
- Ezért imádsz annyira. Na, gyere! - rám kacsint, majd megfogja kezemet és magával vonszol. Jéghideg a bőre, mintha meghűlt volna benne a vér is. Mióta ácsoroghat itt egy szál szoknyában és vászonkabátban? - Úgy látom, ma éjjel kicsit töketlen vagy - szúrja még oda a megjegyzést, ami fülcimpámba karcol, de nem veszem magamra. Ő csak egy kurva, nem érdekli, kinek és mit mond.

Az anyósülésre huppan, hetyke mellei közt verejtékcseppek gyöngyöznek, miközben mellkasa sebesen emelkedik és süllyed. Anyaszült meztelenül ül mellettem, nyelve végigszalad alsó ajkán, majd elmosolyodik és rám néz. Szürke szemeiben megnyugvás vet fátylat, remegő keze combomra siklik, végül körmeivel kezdi cirógatni azt. Tarkómon égnek állnak az apró, aranybarna hajszálak.
- Hiba lett volna kihagyni, ugye? - leheli a szavakat, fejét hátrabillenteni, majd nagyot nyel és közben behunyja szemeit.
Kiürültem. Most, hogy a vágy enyhült, érzem, hogy kiszipolyozták az életet belőlem és hogy senki sem vagyok. A szenátor fia gazdag. A szenátor fia jóképű. Mindenki a külsőségekre ad és senki sem veszi figyelembe azt, aki vagyok. Még Dasie sem, aki szüntelenül a pénz után sóvárog és prostitúcióval lázad a szülői zsarnokság ellen. Pedig lehetne jó élete, bárkit megkaphatna és nem csak egy éjszakára. Mindezek ellenére ő bérbe adja a testét egy alkalomra, hogy aztán elmerülhessen a pénz nyújtotta örömökben. Kíváncsi lennék, hova szórja a vagyonát, ha nem normális életbe öli.
- Miért vagy ilyen szótlan? A rohadt életbe, Tate, én a kedvedben járok, te meg szarsz a fejemre! - morogja és magára húzza hófehér topját, majd a fekete tangát, amit ezelőtt húsz perccel hámoztam le róla.
- Mert nem kell veled dumálnom. Te csak egy kurva vagy és csak dugni jövök hozzád. Azt hittem, erre már magadtól is rájöttél - vállat vonok, miközben magamra rántom fekete pólómat és a belehelt ablakon át próbálok kivenni valamit a sötétségből.
- Komolyan mondod? - ledermed, nem merek ránézni. Csak halk, szapora légvételét érzékelem és éles tekintetét, ami lyukat éget koponyámba. Megragadja államat és maga felé fordítja fejemet: durván, követelőzően - A szemembe mondd! - most már látom a szeme sarkában megbúvó könnycseppeket, amiknek nem sok hiányzik ahhoz, hogy kibuggyanjanak helyükről.
- Egy szánalmas kislánynak tartalak, aki azt hiszi, hogy bosszantja a szüleit a prostitúcióval. Kurva vagy és nem azért, mert ezt csinálod, hanem azért, mert élvezed - nagyot nyelek, ádámcsutkám fel-alá liftezik sebesen a torkomban idegességemben - Pedig lenne választásod - vállat vonok, minden más hozzáfűznivaló nélkül, aztán begondolom nadrágomat és egy köteg pénzt kaparok elő zsebemből. Az ölébe hajítom.
- Te tényleg egy érzéketlen fasz vagy - krákogja a sírás határán. Dühödten megragadja az ajtókilincset és kiszáll. Becsapja maga után az ajtót.
Nem értem őt, sosem értettem igazán. Szeszélyes. Nm tudhatod, épp milyen kedvében fogod ki és azt sem tudhatod, mikor tör rá őszinteségi roham. Tudtam, hogy nem kellett volna hagynom, hogy továbbra is találkozzunk... nem kellene igénybe vennem a szolgáltatásait. Hiszen szerelmes belém! El van cseszve az egész nő tetőtől talpig.