Sebastian (Jamie) Fox

Személyiségem

◆ Pozitív tulajdonságaim közé sorolható, hogy türelmes vagyok, jó hallgatóság, bár ez a munkámból is adódhat, a nők nem csak azért jönnek hozzám, hogy megdugjam őket, nem mind ismeri be, de szükségük van arra, hogy valaki meghallgassa őket.
Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, az vagyok aki, akinek nem tetszik, kapja be.
Nem keverem a munkát a magánélettel, két külön világot élek.
Végül, de nem utolsó sorban, pofátlanul jól kiismerem a nőket.

◆ Negatív tulajdonságaim közé sorolható, hogy olykor nem vagyok túl szerény.
Kedvemre van az, hogy több nő vesz körbe, így hajlamos vagyok a munkámon kívül is szédíteni a hölgyeket.
Azt mondom a nőknek, amit hallani szeretnének, félre értés ne essék, nem azt amilyen választ eredetileg adni kellene, hanem azt amit valóban hallani akarnak. Mondhatjuk azt, hogy megvezetem őket, de ezt általában nem veszik észre, ha meg még is, akkor már nem foglalkoznak vele.
Hajlamos vagyok néha elhamarkodottan dönteni, ha felidegesít valaki, mondom amit gondolok, és teljesen hidegen hagy, hogy kit bántok meg vagy sem.


◆Van egy tetoválás a jobb hüvelykujjamon, vékony betűkkel a bőrömre van vésve, hogy "Never Give Up!"

A döntés megszületése

Ki gondolta volna, hogy teljesen véletlenül kerülök ki ide? Senki, ez is csak a haverom egy idióta ötlete lehetett, hogy ebben a negyedben találkozzunk, és várjak rá az út szélén, mint egy kicseszett kurva.
Kíváncsi leszek, hogy miért pont ezt a helyet szúrta ki magának ez a gyökér, hogy megünnepelhesse a tizennyolcadik születésnapját.
Nézem ahogy a kocsik sorban megállnak a szajhák mellett. Mindig ugyan az a pár képkocka megy le.
A csaj megáll, integet, csókokat küld, a kocsi megáll, leereszkedik az ablak. A szajha oda sétál, pucsítva behajol az ablakon, mosolyog a haját birizgálja, megint mosolyog, nevetgél. Majd feláll, átnéz az utca másik oldalára, ahol a stricije őt figyeli, bólint neki, majd beszáll a kliens kocsijába, és elmennek, félórára, egy órára, kinek milyen mély a pénz tárcája.
Órámra pillantok ismét, nekidőlök egy villanyoszlopnak és próbálom lehiggasztani az agyam, hogy ne csapjam szét egyből Miles fejét amint ideér.
-Hé, mennyi? Szépfiú, szünet van, vagy dolgozol? Zavartan pillantok fel. És basszus egy kocsi áll mellettem lehúzott ablakkal.
-Mi a fasz?! - Körbe nézek, de basszus csak én állok itt. A kocsiban egy harmincas nő ül, és rám mosolyog.
-Azt kérdeztem mennyi? Új vagy még? Helyes a pofid, bár egy kicsit rádférne a testedzés, túl vékony vagy. -Oké, ez rohadtul furcsa, nem vagyok én kurva, vagy mi a tökömet szoktak a pasikra mondani. Himringyó, kurvára nem vagyok az, de rohadtul belemegyek a játékba. A nő jól néz ki, meg amúgy is, mi bajom lehetne? Gumi mindig van nálam, és max keresek egy kis pénzt, na meg persze kúrok egy jót.
- Az első napom, és... - mennyit szoktak ilyenkor mondani? Basszus, jó, a hasamra vágva mondok egy számot. - Ötven dolcsi. - Mondom a nőnek, közben, rávigyorgok.
Lehet, hogy túl nagy árat mondtam, vagy túl kicsit, és levágós, hogy közöm nincs ehhez az egészhez? De amúgy meg, kajak azért nézett engem himringyónak, mert itt állok, ez azért így elég gáz, simán lehetnék valami zsaru is.
Látom, ahogy ráncolja a homlokát, csücsörít, a szőke haját babrálja, majd mosolyra húzódik a szája. Nyert ügyem van.
-Érthető, hamvas kis húsika vagy, ráadásul első nap? Hm... gyere Szépfiú, ülj be. - Röhögve  rántom fel az ajtót, bevágódok az anyós ülésre. Ötven dolcsi jövök már...
Még most is, jó pár év elteltével is nevetve gondolok vissza arra a napra. Változtak a dolgok, előkelő körbe léptem, az összegek, már jóval nagyobbak, mint régen. Saját lakásomon várom a vendégeket, az én szolgáltatásom közel sincs az egyszerű utcai szajhákéhoz. Ráadásul miért is csak a csávóknak legyen kiváltságuk, ha dugni akarnak, a nőknek is kell az ilyen, és nem is gondolná az ember, hogy ez milyen nyereséges egy meló.
Mutató ujjamat végig húzom Yvett gerince mentén, s ezzel egyidejűleg ruhájának zipzárját is mozdítom. Hajába markolok, s hátra húzom fejét, hogy nyakához férjek.
Ő az egyedüli olyan nő, a vendégeim között, akinek nem számolok fel olyan árat, sőt, olykor nem kérek semmit, lévén Ő volt az a Nő, aki akkor megszólított, mondhatám, hogy Ő indított el a szakmán. ; )