Próbál magánál tartani, de oly gyenge hozzám képest! Nem képes megakadályozni azt ha menni akarok, már pedig én menni akarok, mielőtt olyat teszek amit még megbánok, bár azon már túlvagyunk. Abban a pillanatban meghaltam, ahogy megízleltem ajkait. Akarom őt, újra és újra meg akarom csókolni addig, amíg mind a ketten hangosan nem zihálunk, vagy meg nem halunk. Igazán csodás halál lenne, bármennyire is irtózom még ettől a gondolattól. Olyan sok mindent csinálnék vele, de nem tehetem, mert még a végén nem a néger pasast jelentené fel a rendőrségen, hanem engem, azért amit tenni akarok vele. Fájdalom nélkül ugyanis nem megy, vagy adni kell vagy kapni, de valahogy muszáj, anélkül Ő elélvezhet, és boldogan piheghet majd az ágyamban a párnák közt, de én nem. Egy ötlet fogalmazódik meg bennem, szépen lassan előkúszik a gondolataim mögül, és belopja magát az elmémbe. Azt kell csinálnom, akkor nem lesz semmi gond sem. Bántani szeretném őt, nem, nem bántani, inkább uralni, látni, ahogy úgy történnek vele a dolgok ahogyan és akkor amikor én akarom, nincs is csodásabb az ilyesfajta hatalomnál.
Nem akarok ránézni, mert úgy még kevésbé tudok majd ellen állni neki, de amikor lecsúszik a pultról ránézek, és nem kerüli el a tekintetemet az, ahogyan az öle elé húzkodja a pulóverét. Ó nekem is lenne mit takargatnom, nagyon is tetszett a közelsége, és Ő maga is, de nem fogom a felsőmet lehuzigálni, és azt sem akarom, hogy Ő takargassa magát. Talán szégyelli testének ösztönös reakcióját?
Közelebb lépek hozzá, míg beszél, szavaira elmosolyodok. Szóval ez nem csak hála, nem azért akar lefeküdni velem amiért kisegítettem a bajból, hanem mert tényleg akar, igaz erről árulkodik a teste is. Megfogom a pulcsija alját és lehúzom róla, jön vele a pólója is.
- Megkaphatsz, de a nevemet nem árulom el. Az maradjon titok, hisz minek is kéne az neked, úgy sem látjuk egymást többé Carmin, vagy nincs igazam? Csak egy egyreggeles kaland, semmi több. - Az éjszakából már régen kicsúsztunk, de jó lesz ez így is. Végigsimítok lapos hasán, fel a bordáira, végighúzom rajtuk a kezem, fel a nyakára, de ott megáll a kezem, hátra döntöm a fejét, és most én kezdeményezek csókot. Bőre puha, bársonyosan sima, alig tudok betelni vele, de muszáj elengednem, de csak egy kis időre, míg fogást találok rajta és felemelem, hogy a szobámba vigyem.

18+

Több kívánságot szeretne, de nem lesz, csak egy. Egyet mondtam, egyet fogok teljesíteni, igaz ezt egészen könnyedén ki tudja majd játszani, de az most nem lényeg, amúgy sem fog megtalálni, hisz miért is keresne? Egészen biztos, hogy számtalan partnert találhat magának, ha szeretne, akkor miért pocsékolná az idejét egy olyanra, akivel többet amúgy sem fog lefeküdni? Mert nem fog, nem akarhat és kész.
De ez most mind nem számít, hisz itt van alattam, feszít mocorog és nyög, nagyon tetszik ez az egész, olyan kis lelkes és odaadó! Nem is tudom, mivel kezdjem, annyi mindent szeretnék vele csinálni. Szeretnék különféle dolgokat a csinos kis fenekébe dugni, vagy épp a szájába, de nem tehetek semmit sem, pedig mennyire megnézném egy maszkban, amiből csak azok a világos szemei látszanak ki! Azok a gyönyörű világos szemek, amik összhangban vannak világos tincseivel... mindig ilyeneket keresek magam mellé, vékony, szöszi, kék szemű, igaz a többi típust sem vetem meg, de mindenkinek van egy kedvence, és nekem egészen véletlenül Ő az. Vagyis Ő is beleesik abba a kategóriába.
Ahogy lekerülnek róla a ruhái, végignézek rajta, de eltakarja magát, felmorrannék, nem, inkább ráordítanék, hogy azonnal mutassa meg nekem magát, de szerencsére nem kell, mert elveszi onnan a kezét, és megnézhetem magamnak... hmmm... tetszik.
Kifejezetten utálom, ha én vagyok alul, olyan, mintha legyőztek volna, amit nem engedhetek meg magamnak, de most egy cseppet sem érzem fenyegetőnek vagy kényelmetlennek a helyzetet, sőt nagyon is tetszik, ahogy Carmin helyet foglal rajtam, igazán csinos, és oda illő, ahogy szinte teljesen az ellentétemet képezi. Világos bőr, vékonyka test, ezek rólam nem elmondható dolgok, de most nem is ezzel kell foglalkozni, hanem vele, mert száz százalékos odafigyelést érdemel.
Hosszasan csókolom, belesóhajtok, majd nyögök is a nyelvcsatánkba, ahogy hozzám érnek hosszú ujjai, és ezt nem hagyhatom viszonzatlanul, pláne mikor ilyen édesen dörgölőzik hozzám, hosszasan jár rajta a kezem, végül rámorgok, amiért visszább vesz magából, ne, ne tegye! Nagyon tetszett minden, amit eddig csinált, ne fogja vissza magát, azt akarom, hogy mindent úgy csináljon ahogy csak szeretne, vagy éppen engedem neki.
Lejjebb tolom, ránézek, és majdnem megsajnálom, és húzom vissza magamhoz, de nem, nem fogok most engedni neki, tudni akarom, hogy vajon odalent is olyan ügyesen használja-e a kis nyelvét és szájacskáját, mint idefent. Megfeszítem az izmaimat, mikor a mellkasomra és a hasamra csókol, nem akarok puhánynak tűnni.
- Ahhh... - Élesen szívom be a levegőt, majd fújom ki, a hajába markolnék, irányítanám, de egyelőre hagyom érvényesülni, na meg baromira tetszik, amit csinál, ahogy csinálja, nyílván van már benne gyakorlata, és csak örülni tudok neki, hogy nem én vagyok az első akit így kényeztet, és nem bénázik össze vissza. Megemelem a csípőm, összeszorítom a számat, belemarkolok a lepedőbe, holott inkább a hajába simítanék ujjaimmal, de nem kell, nincsen rá szüksége. Egy párnát teszek a fejem alá, hogy kényelmesen nézhessem a műsort, és ne csak érezhessem, és így még jobb, a farkammal a szájában igazán észveszejtő látványt nyújt. Hosszasan sóhajtozok, és nyögök, nem tudok betelni vele, pláne, mikor találkozik a tekintetünk.
Nem tudom, mennyi ideig kényeztet így, de egy idő után megsimogatom a haját, majd belemarkolok és elhúzom magamtól a fejét. - Jól van... elég lesz. - Felülök, és magam alá teperem csodás testét, és hosszasan megcsókolom, és úgy pakolom a lábait, hogy közéjük feküdhessek. A fenekéhez illesztem, nyálától nedves férfiasságomat, és lassan előre tolom a csípőmet, hogy elveszhessek benne. A nyakára csókolok, és újra és újra elmerülök benne.

Sikít és karmol, annyira csodás ez a hang a fülemnek, és körmei a bőrömnek! Tudom, hogy azért csinálja ezt mert fáj neki, de a fájdalom jó, majd hozzá szokik, pláne ha még viszont akar látni engem, de azt aláírom, hogy ez azért biztos nagyon kellemetlen volt neki, és én sem szoktam ilyet csinálni, csak... már nagyon benne akartam lenni. Egy kis ideig nem mozdulok, hagyom had szokja meg a teste, és Ő maga is ezt a helyzetet. Bocsánat kérően csókolnám végig a nyakát, hogy aztán a szájához is eljuthassak, de nem, csak egy csókot kap a nyakába, utána már mozdítom is a csípőm. Hagyom, hogy a nyakamba bújjon, és rettentően hálás vagyok, amiért nem ér hozzá a hátamhoz, szerencsére bármekkora fájdalmat is okoztam neki, az egyetlen kérésemet nem felejtette el. Majd ha végeztünk, akkor talán megdicsérem, és kap egy epres nyalókát, amiért ügyes kisfiú volt, de még nem akarok ennyire előre szaladni. Még számtalanszor elronthatja ezt az egészet, vagy én, még pár ilyen húzással, mint az előbbi.
Testem lassan hullámzik az övé fölött, belesimítom az arcom a kezébe, majd ahogy felkínálkozik előttem a nyaka, hozzá hajolok, és finoman megharapom, végül egy szép kis foltot szívok rá. Nincs jogom megjelölni őt, tudom jól, de nem bírom ki, azt akarom, hogy emlékezzen. Mindenképpen emlékezzen, csak azért, mert én nem fogom őt elfeledni. A kis vágyakozó gyönyörű szöszit.
Azt akarom, hogy elélvezzen, látni akarom, ahogy vonaglik, de így nem fog, kihúzódok belőle, és megcsókolom ajkait, majd lejjebb siklok a testén, szépen lassan megízlelve minden porcikáját. Csókolom, harapom, mikor hogy esik jól, ahogy szépen haladok egyre lejjebb és lejjebb. Én így nem fogok elmenni, de Ő talán igen, legalább az egyikünknek jó lehet.
Megkaptam amit akartam, fájdalmat okozni, de nem így.... ez még nem jó, nem elég. De hát többet nem tehetek, most Ő jön, neki jó lesz, aztán majd meglátjuk hogyan is tovább. Már ha engedi, hogy a számba vegyem.