Bronx, 1983.09.09 30 Mérnök Addicts Sam Jaeger

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Eszes, empatikus, jóképű, őszinte, szerény

◆ negatív tulajdonságok: Pókerfüggő, hallgatag, hajlamos pánikrohamokra, haragtartó, költekező

Történet vagy szerepes példa

Bronx. Annyira csúnya, hogy az már szépnek mondható. A nyüzsgő koszos utcáival, a szmogjával, a rossz arcú csöveseivel és a húsz dolláros szajháival. Ez az otthonom. Világ életemben itt éltem és ha egy szép estén Josh az uzsorás nem ültet el egy gondolatot a fejemben csizmája vasalt orrával még most is itt élnék. E helyett egy Tom Davenport névre mesterien hamisított útlevél melegíti a zsebem az utazótáskámban pedig közel négy millió dollár. Ez minden amim van és a tudat, a bántó gondolat a fejemben, hogy ezért a pénzért öten nem tértek haza szeretteikhez.

Öt nappal korábban
A nagyapám szavaival a fejemben lépek ki a szemerkélő esőbe a kapualjból. "Fortuna egyszer feléd mutat fiam!" mondogatta az öreg mindig. Igaza volt! A szerencse istennője ezt a mai estén is megtette, mint ahogy már oly sokszor azóta, hogy tizenévesen először kártyát ragadtam. Sajnos rendre a középső ujját mutatta, mint ahogyan ma is. Nem tudom felidézni milyen lapok is voltak az asztalon, csak arra emlékszem, hogy tengernyi pénz. Fullom volt és All In-t mondtam, vesztemre. A feka velem szemben tartotta a tétet és diadalittas vigyorral lecsapott az asztalra négy dámát. Mintha az összes lap rajtam röhögne. Fortuna hercegnő! Egyszer még a szádba adom!
Két napja hívatott be a főnök, de a várt előléptetés helyett útilaput kaptam a lábam alá. A négy dáma okán pedig az utolsó dollárjaimnak is oda. Se munka se pénz. El kell adnom a pecóm! Oda tartok most is, kicsivel éjfél után. Az utcákon az eső ellenére még mindig sok a járókelő. A lakásom felé vezető út egy kihalt sikátoron keresztül vezet, melyen már ezerszer átkeltem, de a mai kicsit más volt. Árnyékom akadt, mindjárt hat is. Utánam jönnek és mikor már az éjszakába vész az utca zaja ők is elhallgatnak. Hirtelen lánc csörgése üti meg a fülem. Itt lenne az ideje futni egyet, de már késő. Éles fájdalom hasít a hátamba. A földre rogyok, hogy aztán tizenkét bakancs kezdje meg munkáját testemen. Ott rúgnak ahol érnek perceken keresztül, de óráknak tűnik. Nem tehetek semmit.
A rugdosódás alábbhagy és egy pár kígyóbőr csizma kopogására leszek figyelmes, már amennyit fel tudok fogni a külvilágból a húgyszagú pocsolyán kívül, amiben fekszem. Egy kéz mar a hajamba és felemeli a fejem.
-Hol a pénzem Barnes??! Tegnapra vártalak!
Josh az uzsorás! Tudtam jól, hogy nem lett volna szabad egy ilyen alakkal még beszélnem se, nemhogy elfogadnom a nagylelkűnek tűnő ajánlatát. "Akkor adod meg amikor akarod Joe!" Ezekkel a szavakkal és nyájas mosollyal adta át azt a húszezret, amit követett még egy húszas, majd még egy és még egy... most már százharminccal jövök ennek a patkánynak.
-Barnes! Hát van neked szíved? Ki kellett hoznom a fiúkat ebben a szar időben. Meg kell etetnem őket, el kell vinnem őket kurvázni. Ez mind mind költség nekem Barnes! Most már kétszázzal tartozol! Egy heted van!
Mondandóját csizmájának orrával nyomatékosította, melyet egy fogam bánt. Csak feküdtem a kutyahúgytól bűzlő pocsolyában, melyet egyre hígított a vérem és hallgattam a léptek távolodását. Moccanni sem bírtam, halottnak éreztem magam. Kétszázezer dollárt egy hét alatt. Lehetetlenség. Hacsak.....

Tegnap
Ma is esik. Egy bérelt kocsiban ülök várva arra, hogy az ideális parkolóhely felszabaduljon. Kezemben egy üveget szorongatok, majd csókot lehelek szájára. A vodka égetően szalad végig a torkomon. Egy negyvenes nő lép az autóhoz, melynek távozását várom már egy órája. Bénázva áll ki én pedig indítózok. Beparkolok a helyére, majd mikor ez megtörtént a kesztyűtartóból magamhoz veszem a csőre töltött 38-ast. Az utóbbi napokban vagy ezerszer emeltem a homlokomhoz a fegyvert, de most más feladatot szántam neki. Egy nem túl forgalmas utcában vagyok Bronx szívében egy picike bankfiók előtt. Csak remélni tudom, hogy lesz benne kétszázezer, amivel Joshnak tartozom és még annyi, amennyiből el tudom hagyni a várost. Azt is csak remélhettem, hogy ma is csak egy biztonsági őr lesz bent hetven meg a halál között aki majd jól összecsinálja magát a stukker láttán...
A pisztolyt az övem mellé csúsztatom, majd kiszállok a kocsiból. Őrült város ez őrült emberekkel és az őrületüknél csak a közönyük erősebb. Senki nem lepődik meg rajta, ha egy Batman-nek öltözött figura száll ki egy autóból a szakadó esőben, még csak rám sem néznek. A kocsit nyitva hagyom, majd belépek a bankba. Fél óra van zárásig, remélem nincs senki odabent, csak az az egy őr és az egy alkalmazott. Legnagyobb meglepetésemre nem ez a látvány fogad. A húsz körüli fruska stimmel, és a túlsúlyos nagyapa korú biztonsági őr is jelen van, de ott a fiókvezető is a méregdrága öltönyében és még két egyenruhás figura géppisztollyal a hónuk alatt. Mellettük két zöld zsák hever a padlón és mind a négy férfi versenyt bókol a csinos lánynak. Az ajtó becsukódik mögöttem és csak nézem az ötöst, kezemben a pisztollyal. Ügyet sem vetnek rám egy végtelennek tűnő pillanatig, majd az egyik géppuskás felém fordul és megpillantja a kezemben a 38-ast. Kapkodva a fegyveréért nyúl és pedig bepánikolok. Ujjam ráfeszül a ravaszra, majd kiürítem az egész tárat....
A következő tiszta emlékem, hogy a bérelt Lexus volánja mögött ülök. Az anyósülés padlóján a kiürült 38-as, a hátsó ülésre hajítva pedig a vérfoltos két zöld zsák, belsejében rengeteg papírfecnivel, többségében Benjamin Franklin portréjával díszítve. Josh irodája felé tartok, hátha odáig követnek a zsaruk és ezt a patkányt is lepuffantják velem együtt, de senki nincs a nyomomban. Vagy már halott vagyok és ez csak egy utolsó rémálom?

Ma hajnal
Kifizettem Josht és megfejeltem a tartozásom egy tízessel pár hamisított okmányért cserébe. A mai naptól Tom Davenport vagyok. Át kell lépnem Mexikóba! A buszpályaudvaron vagyok és keresem a buszt, ami elvisz Texasba. Valahogy majdcsak átverekszem magam a határon. Eme gondolatok közepette pillantom meg a Vegasba induló járatot, ami ki is veri a fejemből Mexikót. Vegas a méltán világhírű kártyaasztalaival. Ott a helyem! Csak egy este és tovább indulok. Csak egy mesés éjszaka, semmi több....

Odakint a változatosság kedvéért ismét szakad az eső. Félálomban ülök a buszon, de nem tudok elaludni. Nem hagy a gondolat, hogy megöltem öt embert. Nem vagyok gyilkos, vagyis nem akartam az lenni! Nagy ára volt annak, hogy Josh ne töröljön el e világról. El kellett vennem egy huszonéves nő életét, aki javában készült az esküvőjére. Meg kellett fosztanom az élettől egy hét-unokás nagyapát, aki a nyugdíj mellett őrködött egy olyan bankban, amelyet még sosem raboltak ki. Egy fiókvezetőt, akit egy szerető feleség és egy kétéves ikerpár várt haza aznap este. Valamint két pénzszállítót, akik ugyan egyedül éltek, de remek emberek voltak.
A busz motorja felbőgött és már úton is voltam Nevada felé.....