[You must be registered and logged in to see this image.]

A tegnapi este igencsak keményre sikeredett. Már dél felé járt az idő, mire kimásztam az ágyból és még mindig elég rendetlennek éreztem a gyomromat. Miután nagy nehezen kitámolyogtam a konyhába, elégedetlenül vettem tudomásul, hogy nincs itthon kávé, amire nekem viszont most feltétlenül szükségem lenne. Délutánra egy magazinfotózásra vagyok hivatalos, addigra össze kéne kaparnom magam. Kávé nélkül ez azonban aligha fog sikerülni. Szokásos, nőcis szettjeim helyett most csak egy tréningnadrágot és egy kapucnis, sötét pulcsit, valamint edzőcipőt vettem fel. Még fésülködni, meg sminkelni se volt különösebben kedvem, csak a szemembe húztam a kapucnit és cseppet sem jó hangulatban indultam a legközelebbi kávézó felé. Úgy tűnik, nagyon nincs ma szerencsém, a pult előtt ugyanis igencsak hosszú sor kígyózott. Kelletlenül állok be a sor végére, mikor az előttem álló, idősebb, borostás fazon felém fordul és maga elé enged. A szemem sarkából végigmérem.
- Köszönöm – válaszolom végül kimérten, mert végül is ezt diktálja az illem. Remélem, nem valami szatír, aki esetleg a fenekemhez akarja dörgölni magát, kihasználva a köztünk lévő igen kis távolságot. Persze nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, de Las Vegasban elég sok zakkant alakkal találkozni, nem árt az elővigyázatosság.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tényleg nagyon nem érzem magam formában. Remélem, a kávé segít, mert aligha szerencsés, ha úgy állítok be a fotózásomra, mint valami mosott rongy, hogy csúnyább kifejezéssel ne éljek. Egy dupla fekete kávét rendelek, mikor végre sorra kerülök. Itt már csak a csoda segíthet, hogy kellően felélénküljek. Egy dupla csoda. Mikor megkapom, letelepedek egy eldugott sarokban lévő kis asztalhoz és teljesen elmélyülve iszogatni kezdem. Túl kifacsart állapotban vagyok ahhoz, hogy bármi másra is figyeljek, ami rajtam kívül történik a kávézóban. Egy pillanatra eltűnődök, nem kéne-e visszavennem a bulizásból, de ez csak afféle másnapos hülye gondolat, estére már alighanem megint úgy fogom gondolni, hogy az éjszaka csak rám vár. Végül is a little party never killed nobody. Ahogy Fergie is megénekelte.
Most viszont tény, hogy elég ramatyul vagyok. Más vágyam sincs, mint visszamászni az ágyamba és ki sem kelni onnan egy jó pár napig, szívás ez a mai meló. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokba merülve kortyolgatom a kávémat, fel se pillantva, ahogy az emberek jönnek-mennek a kávézóban. Kit érdekel? Abszolút nem foglalkozom azzal, mi zajlik körülöttem.