Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Egy szót se szóltam. Nem illemtan órára érkeztem, a légkör mégis feszültté tett. Valahogy.. Igen. Ez a fickó, AZ.. a fickó! Még minden egyes percre tisztán emlékeszem, amikor süvítenek a fejünk mellett a fegyverek, ő és Rita bátyja nem messze előre, engem néz.. aztán Davidet, megint engem, aztán...
Köszönetet kellene mondanom. Igen, köszönetet. Ha ő nincs ott, ha akkor nem választja Davidet, és ha akkor nem tereli el a zsaruk figyelmét amikor kitörnek, én most nem lennék itt. Ahogy Nevil sem. Másrészről viszont.. - tartott rövid szünetet a gondolatmenet - rohadtul otthagyott megdögleni a fenébe, ugyanaz az arc, ugyanaz a kiélesedett tekintet, valahogy mégse tudtam nekiugrani. Most.. nem. Hát majd meglátjuk hogyan alakul a következő helyzet.

- Szóval azt mondja.. - lépkedtem lassan közelebb, lassan és óvatosan, sosem teszek elhamarkodott lépéseket - Valamit be kell védeni?? Vagy valakit.. - pontosítok elérve azt a hatalmas fotelszélet, de eszembe se jut kényelembe helyezni magam. Ez nem teadélután, és ha menekülni kéne.. - szemem már rég felmért minden menekülési útvonalat. Ekkor törte meg Rita az egészet.
Odakaptam a fejem, de csak természetes reakció. Most eszembe nem volt hogy ebbe belemenjek, most csak rajta tartom a szemem. A fickón... Ameddig csak lehet és teljes mértékben kifürkészem.

Egyetlen rosszalló pillantás amit Rainre eresztek, de ez a másik véreb itt, most jobban érdekelt. Majd leszedem a nő fejét később! Ebben biztos vagyok!

- Nincs szó személyekről. - rántom meg a fejem, mert jobb ha minden tisztázunk előre - Egy konténert kell leszállítani A-ból B-be, egy igen.. értékes konténert, adott időben, és várható nem kis mértékű ellenállás. - fogalmaztam a legkörültekintőbben, úgy hogy a lehető legnagyobb mértékben tájékoztatva legyen, de mégse áruljak el semmit. Még mindig mondhatja azt hogy nem kér belőle. MÉG! De ha már elindul a menet.. nincs visszatáncolási lehetőség.

Rain hangja, megtöri a fejemben kavargó képeket, de csak egyértelmű bizonyíték hogy részt kíván venni benne. Na nem a munkában.. abban semmi esetre se, de a fickó életében mindenképpen. Itt még lehetnek majd problémák..

Vendég

Lassan járattam végig rajtuk a pillantásomat. Gabe, Vinnie.. Gabe, Vinnie... mintha kurva katona lennék, de lefostam. Az fontosabb volt, hogy végre, valamennyire én is kapok infókat, Vinnie mi a szarba akarja beleugrasztani Gabe-et. Mert tudnom kellett, anélkül egyikőjüket sem akartam elengedni elvégezni a dolgukat. Bármennyire szarul is kezeltem saját magamat az utóbbi napokban, bármennyi szarból is húzott ki a főnök az utóbbi években, tartoztam neki annyival, hogy tudjam, merre kószál. Hogyha kellett, akkor...

De megráztam gyorsan a fejem, mert kurvára nem kellett az ördögöt a falra hánynom, egy ideig csak hallgattam, hagyva őket, hogy gondolkodjanak és egymást méregessék, de aztán nem bírtam tovább, cseszettül nem volt kedvem elhallgatni semmit, még ha ezzel akadályoztam is őket. Szokják meg!

- Már értem, hogy miért kaptok mindketten olyan kurva sok pénzt, ha a bőrötöket viszitek vásárra - morogtam nem túl szellemesen, de amint kimondtam ezeket a szavakat, tudtam egy valamit: ha bármelyikükkel is történik valami, az biztos, hogy felnyársalom azt, aki baszakodik velük, és ezzel velem is. Nem volt kedvem Nevillel halálba innom magam, ha véletlenül úgy alakulna. Kurvára nem!

- Ellenállás? - kérdeztem vissza enyhén megemelt szemöldökkel, mert az már eleve nyilvánvaló volt hogy nem lesz könnyű menet, ha már engem kérnek, de mégis tudnom kell valamit még. Nem vagyok hülye. Ha tankkal jönnek nekem a bőrömet mentem, nem egy rohadt.. konténert.. - fintorgok meg a gondolatra, de egyetlen további látszatot sem engedek. Higgye csak azt hogy tökéletesen érdekel. Még nem lefutott menet, de ha.. ha csak arra gondolok milyen könnyen otthagyott régen, nem biztos hogy pont vele kéne üzleteljek.

- Bővebb információra lesz szükségem. - közöltem vele, miközben lassan kiengedett a fotel támlájára feszülő kezem, de még mindig nem voltam nyugodt. Teljesen nem.
És ezen még az sem segített, amikor Rita hangját hallottam a háttérben.

- Elég legyen annyi, hogy vannak akik rátennék az árura szintén a kezüket. Vagyis meg kell védeni. Minden eszközzel. - biccentek rá a tényekre, hogy nyilvánvalóvá tegyem nem holmi játszi könnyedséggel besöpörhető pénzre gondolok, hanem igenis keményen meg kell dolgozzon érte. Sosem tűrtem a könnyelműséget. Most se teszem. És ha bármi is közbe jönne, ha Corvin nem kapná meg azt amire áhítozik épségben, nemcsak a pénzem bánná hanem vele a hírnevem. Nem engedhetek meg ennyi könnyelműséget. Pont ezért is nem akárkivel végeztetem. Nekem BIZTOSAN megbízható emberek kellenek!

- Nézd.. - igazítok aztán mégis meg az asztalon egy papírlapot. - Tudom hogy még mindig Toretto elől futtok. Te meg az öcséd. - rábiccentek, rövid szünet - Tudom hogy kell a pénz, és azt is hogy itt-ott felbukkannak még megkérdőjelezhető alakok, vagyis biztosítalak hogy ha bevállalod, lekaparok mindenkit rólatok, aki csak követhet. - tartottam a szemében a szemeimet, és hogy komolyan gondolom e?? Hát hogyne! Kivéve ha mi kerülünk veszélybe. Akkor tuti hogy golyót repítek a fejébe. Nem érdekel Rain, sápítozó szövege. Ezt eljátszottuk már egyszer... És most én leszek az, aki előbb lép!

Vendég

Csak egy kósza mosoly, ami azt jelezte, hogy Vinnie-nek nem kellett volna felesleges köröket futnia a fukar részletekkel, mert Gabe nálam sem érte be annyival. Tegnap rühelltem, hogy muszáj voltam kifejteni pár dolgot, de még a felszínt sem kapargattam a hirtelen őszinteségi balfasz rohamommal. Még jó!

Amikor a múltat hozta elő Vinnie, megfeszültem azon a förmedvényen, ujjaim martak bele a huzat anyagába. A kurva életbe! Valahogy sikerült a padlót szuggerálnom, leállítva magam, hogy megint fel ne elevenedjen a bátyám nyolc éve utoljára látott mosolya... az a biztonság, amit akkor és ott éreztem a három férfi mellett.. akik közül már csak egy volt az, aki mindig, minden szarból kihúzott, sikerült kényszerítenem magam, hogy felnézzek rájuk. Előbb Vinnie szemeit figyeltem, még ha nem is engem nézett, végül lassan vándorolt át a pillantásom Gabe arcára.

Ez volt az a szent pillanat, amikor úgy éreztem, baszottul szükségem van a negyedik piára is, ezért felnyaltam magam, hogy átszeljem az irodát az egyik pohárért, amibe dupla whisky-t öntöttem, de még nem vettem a kezembe, inkább lespannoltattam még egy dupla adaggal.. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy be fogok állni ennyi piától, de érdekelte a halált. A picsába is!

Meg akartam szólalni, mert.. hát azért valljuk be, mélyen benne voltam a szarban kezdve Toretto-ékkal, folytatva azzal, hogy Vinnie volt az, aki utánam és előttem tisztogatott, de mégis mi a francot mondhattam volna? Hogy igaza van és kurva nagy balfasz voltam? Ezt mindenki tudta, aki jelen volt, ezért is döntöttem úgy, hogy áldozok a pia szentségének, lassan folyatva végig a torkomon a kesernyés alkoholt.

Minden eszközzel.. - játszott vissza fejben, ami azt jelenti hogy minden eszközzel. Vagyis lehetnek kemény menetek.
Elhallgattam. Csendben voltam, mert azon kattogott a fejem hogy érdemes e vásárra vinni a bőrömet. Mi van ha Nevilnek volt igaza? Ha felesleges kockázat és bármikor beledögölhetek, a következő szavai viszont.. Megrázkódtam amikor Nevilt és engem említett. A Toretto-s ügyet, nem tetszett hogy ennyi mindent tud rólunk, hát még hogy ennyi mindenbe beleér a keze!
Fintorogtam.. megint, de Rita megmozdulása valahogy megtörte a csendet.

- És mi a biztosíték arról hogy nem végzem úgy mint nyolc éve!!? A bankban.. - nem tudom honnan jött a kérdés, de mégis kicsúszott mielőtt meggondoltam kellene e. Csak a szemeit néztem. Egyenesen bele. Hogy biztosítékot kérek? Nem feltétlenül. Egyszerűen csak az orra alá dörgöltem, hogy igen, jól tudom mennyire bízhatok benne.

Több biztosítékot nem adhatok. Kell az ember. És nem olyan akit felhajthatok akármelyik sarkon vagy útszélen, hanem olyan, akiben biztos lehetek hogy az első adandó alkalommal nem lép meg, és nem hagy ott a szarban végérvényesen.
Azt túlzás lenne állítanom hogy bíztam benne. De mivel Rita odavolt érte, és ahogy elnéztem.. a nő se érintette közömbösen, ez némi felhatalmazást adott. Aztán mégis valami olyan következett, amire a legkevésbé se számítottam.

- Mire gondolsz.. - ráncoltam a szemeimet, útközben rászorítva egy tollra a kezemben, amit véletlenszerűen fogtam meg és az egész valamiféle fura feszültséggel töltött el. Ezen Rain mocorgása se segített, a whisky megkapó illata a közelben, és a tény, hogy éreztem, nem véletlen hogy ő is feszültté vált. Mi az ami még keresztbe tehet??

Vendég

Valahogy sosem voltam az a basszuk le és megmarad egyhelyben típus, mindig mehetnéke volt a seggemnek, amit volt, hogy bántam, mert ehhez társult a kurva nagy pofám is, de ezt pottyantotta ki anyám, ezzel kell számolniuk azoknak, akik velem kezdtek, bárhogy is. Hogy élveztem-e? Nem mindig, néha rohadtul nagy szívás volt, hogy sosem bírtam magammal, de soha a büdös életben nem fogok megváltozni.

Felhorkantam halkan a türelemjátékukra, és mielőtt megszólaltam volna, kiürítettem a poharat megköszörülve a torkom. Egy ekkora adag végigégette a nyelőcsövemet és még a vodka mellett is durva mennyiségnek számított. Óvatosan lepakoltam a poharat a kisebb pultra, mert nem volt kedvem csapkodni, Vinnie nem örült volna neki egyébként sem. Fura! Csak az ő szavára adtam valamit.

- Miféle biztosítékot akarsz? - döntöttem neki a seggem a pultnak, már a fickók felé fordulva, melleim előtt összefonva karjaimat. - Ha ennyi pénzt kaptok mindketten, örüljetek, ha nem a seggeteknél fogva fognak kibelezni titeket. Az, hogy ti hogy végzitek a melót, még nem ad okot arra, hogy a másik oldalról nem szarják keresztül a terveteket - ráncoltam a homlokomat, végül elindultam feléjük, de csak az asztalig jutottam, aminek a lapján megtámasztottam a tenyereimet.

- Vinnie nem fog átbaszni, mert ő adja neked a pénzt. És mivel kurva sok léről van szó, az ő érdeke is, hogy életben maradjatok, mindketten - Gabe szemeit figyeltem beszéd közben, aztán a főnökre siklott a tekintetem. - Te pedig nem fogod otthagyni a picsában, mert én fogok utána menni, azt meg nem fogod szeretni. A Dave-nek tett ígéreted meggátol, hogy engem hátrahagyj, bármennyire is tele van a farkad néha velem. És valld be, ennyire idegesítő libával a nyakadon is rohadt sok terhet veszek le a vállaidról itt - fejeztem be, és hogy mindezt honnan a picsából szedtem? Kezdtem kurvára a bevitt alkoholmennyiséget hibáztatni. Már ha nem lettem volna hozzászokva combosabb mennyiséghez. Egyelőre csak ott maradtam. Ha majd sok leszek, úgyis kivágnak, mint macskát szarni. Mindketten.

- Arra hogy ha meleggé válik a helyzet, nem kapok egy golyót a fejembe és végzem kiterítve az árokparton. - résnyire húzott szemekkel méregettem, de nem is tudom hogy jött ez ide. Máskor, más esetben simán és dalolva bevállaltam a védelmet, de most.. így.. a múlt tekintetében valahogy minden annyira bonyolulttá vált. Veszélyessé... Ha őszintén fogalmazok.

Aztán mégis Rita szövege volt ami kirántott ahogy csak bámultam a fickó szemeibe, és a hirtelen becsapódó teste, némileg hátrálásra késztetett. Csak egyetlen rövid.. lépés. De aztán...

- Ilyen feltételek mellett, benne vagyok. - hallottam a saját hangomat, és a dolog még engem is meglepett. Hülye vagyok? Hát hogy az istenbe bízhatok benne!?? Hogy a fenébe bízhatok Ritában!!? Hisz één vagyok az aki átvertem! Mégis azok a szemek.. elég volt csak egyetlen pillanat vagy tekintet és megadták nekem a kellő válaszokat. - Benne vagyok.. - ismételtem meg, de már visszafordulva a fickó szemeibe, és szigorú tartást vettem fel. Tartom magam a döntésemhez. Ebből mostantól nem engedek.

Rita.. Már megint Rita és a kis hajcihője! Éreztem én a feszültséget.. A kitörni akaró vulkán erejét benne, mégis reméltem hogy ezúttal képes lesz visszafogni. Hát nem így lett.

A szám megnyílt, valamiféle hamis biztosítékot tervezve emlegetni a fickó szemeibe amiért soha nem történhetnek meg az előbb leírtak, de ahogy a lány beszélni kezdett, féktelen haragra gerjesztett.

- Rain.. inkább fogd be a szád vagy húzz el innen, különben.. - folytattam volna valami épp aktuálisan kellemessel, hisz eszemben nem volt ezt pont a fickó előtt megvitatni, de aztán az annak beköpött megjegyzése, megakadályozta a következő levegővételt. És megint. A kurva életbe, tudtam én hogy nem lesz ez jó ötlet!

- Rendben. - feleltem már felé fordulva kimérten és az előbbi hirtelen jött hevületet, szemvillanás alatt tepertem a mélybe. És hogy a lánnyal mi legyen? Vele lesz majd még egy kiadós beszélgetésem...

Vendég

Elgurultak azok a baszott gyógyszereim! Pislantottam egyszer még az asztalon tenyerelve, ahogy a két fickó közé szorítottam magam. Nem volt jó ötlet ott maradni, mégis jobbnak láttam még egy ideig kitámasztva maradni. Rohadt gyorsan töltöttem fel magam alkohollal, ami nem feltétlenül volt jó ötlet.

Meglepett Gabe beleegyezése, fel is vontam kérdőn a szemöldökömet. Fingom nem volt, miért csinálta ezt, hogy miattam miért mondott igent, amikor nekem csak a pofám járt. Méghozzá faszfejet játszva, kihasználva Vinnie-t, amiért kurvára rühelltem magam a jelen pillanatban.

- Befogtam. Innentől lapítani fogok, mint a rossz kurvák - morogtam nem túl kedvesen egy nagyjából olyan pillantással, amivel a baszd meg egyenértékű lett volna, és hagytam, hogy ezt Vinnie is tökéletesen leolvassa az arcomról, nem mintha ne lennék lecseszve a kis ankét után majd. Megszívtam, de nem érdekelt a jelen pillanatban. Vinnie elérte azt, amit akart, Gabe beleegyezését. És csak ez számított, hogy elvégezzék a feladatukat.

Elvontam a pillantásom a főnökről, hogy Gabe arcát nézhessem meg magamnak. Megkapja azt a kurva pénzt, elvégzik a megbízást és kurvára semmi közük nem lesz a továbbiakban egymáshoz. Vagyis így kellett volna lennie, de Vinnie elbaszta a fasz ígéreteivel, amit már nem szívhatott vissza. De mielőtt megint csak jártattam volna a pofámat, elhúztam a kezeimet az asztalról, és a figyelmem megint Vincent-é lett.

- Ha azt akarod, hogy elhúzzam a belem, megteszem. Egy szavadba kerül - nem volt ironikus a beszédem, sokkal inkább rideg és távolságtartó. Jobb volt ez így, mint nekiállni kőkeményen egymás fejéhez vagdosni szánalmas szitkokat.

Nem érdekelt a nő hisztije. Sose érdekelt, ha épp beleköp a levesembe kiosztottam keményen. De sosem ott helyben, gyalázva a hitelességet, sokkal inkább ez egy olyan helyzet amit majd később rendezünk el. Csak most maradjon csöndben!

- Ha képes vagy befogni a szád, maradj! - intettem le, de a feszült tartásból is sejthette hogy ez most nem az a pillanat amikor elviselek több kitörést vagy hirtelen jött ötletet, most koncentrálnom kell. Kitartóan és részletesen.

- Vagyis akkor megegyeztünk. - fordultam vissza a fickó felé, és gyorsított eljárással felmértem kivel is van dolgunk. - Az akciót holnap este hajtjuk végre. A hajó este kilenckor érkezik a Los Angeles-i kikötőbe, vagyis alig több mint hat órával azelőtt indulunk innen. A kamiont már rendeztem, ott fog várni minket 5 mérföldre, az átvétel pedig... - akadtam el, mert hirtelen kopogás rázta meg a háttérben a csendet. Rövid szünet, aztán:

- Gyere!- kiáltottam kimérten, de hogy ki lehet az?? Nagy vonalakban sejtettem. Pont 12 óra múlt 30 perccel. És ő sosem késik. Kereken.

Vendég

Annyira meg akartam volna neki mondani! Megérdemelte volna, hogy a szemére vessem azt, hogy Gabe miattam van itt, hogy én vettem rá arra, hogy részese legyen a munkának. De fordult a gondolatmenetem és dühössé váltam amiatt, mert tulajdonképpen ő küldött be az oroszlán barlangjába tegnap. A rohadt életbe!

Mély levegőt vettem egy bólintás kíséretében. Ja, minden kurva jó volt, viszont annak örültem, hogy nem akartak egymás torkának menni, amitől azért fostam rendesen, de felnőttek voltak mindketten, és aligha tudtam volna bármelyiket is leállítani, ha ténylegesen is egymásnak mentek volna.

Mégis figyeltem, már némán Vinnie minden szavára, mert jó volt tudnom, ki mikor merre jár,de nekem ennyi információ elég is volt, a kopogtatás viszont nem volt ínyemre. Utáltam, ha valamit nem tudtam, és baszottul fingom nem volt még egy vendégről. Megfeszültem, ahogy nyílt az ajtó és egy kinyalt spiné dugta be a fejét az irodába, akit egyből felismertem.

- Ez nem lehet igaz... - morogtam szinte csak magam elé, kimérten nézve végig a jelenetet, ahogy bekopácsolt a magas sarkújában és a ceruzaszoknyájában. Felvontam a szemöldökömet is, és valahogy elment a kedvem attól, hogy egyáltalán visszaköszönjek neki, a pillantásom a főnökre siklott egyből.

- Asszem kipaterolom a seggem innen. Gabe-nek add vissza az Eagle-jeit a széfből, ha végeztetek, szüksége lesz rá holnap - fejeztem be kényszeredett higgadsággal, arra már nem is igen gondolva, hogy a második gondolatom Sadiknál járt, de most leszartam. Magasról, ívesen. Gabe felé csak biccentettem, a nőt pedig még egyszer végigmértem, és további baszkurálás helyett határozott léptekkel kiszivárogtam az irodából becsukva magam mögött az ajtót, a németre pedig rámosolyogtam.

- Azonnal bemész, ha bármelyik hangját is meghallod, mert akkor kurva nagy gáz van. De előtte szólsz nekem - ellentmondást nem tűrően közöltem vele, az csak bólintott, szemei már az ajtóval szemeztek. Nekem pedig egy cigire volt szükségem. De kurva gyorsan.

Vendég

Nem volt felhajtás ma, se lopott autó, se a műhelyből próbakörre elvitt versenyautó. Anyám égkék Ford Jeep-je tökéletes volt a feladatra, és mielőtt még kiszálltam volna az autóból, egy ideig a környéket figyeltem. A csendes hatalmas hodályt, a teherautónyi szállítmányt, az árválkodó motort, végül magára hagytam a kocsit az egyik kezembe kapva a táskám, másikban pedig az összetekert tervrajzok, hogy a főbejáraton léphessek be a szórakozóhelyre.
Nem fukarkodott a térrel, vagy hatszor belefért volna a házunk, de nem panaszkodhattam, csak felmértem a terepet, pár lánnyal, és egy ismerős arccal valahol szemközt. Egy kósza biccentés Rid-nek, aztán hagytam, hogy hadd foglalja el magát a szőke lánnyal, ezért inkább Beavis és Butthead egyik tagjától érdeklődtem, hogy a főnököt merre találom. Az eligazítás után irányba állítva a lábaimat hamarosan meg is találtam a németet, aki úgy állt az ajtó előtt, mint egy hegy. Tipikusan azzal a mogyorófogdosó pózzal, amit sosem értettem. Ha meg akarnám ölni, nem a lágyékát céloznám be, egyetlen golyó elegendő lenne a homloklebenyébe, és volt német, nincs német. Vagy legalábbis halott. A másik lehetőség a szíve lett volna, de most nem ezért vagyok itt. Emlékeztettem magam gyorsan, hagyva, hogy a kötelező motozás meglegyen. Elmondása szerint ez a protokoll itt, én pedig beleegyeztem, gyorsabban jutottam be Vincent-hez, és miután végeztünk, a kopogtatás után meg is hallottam a férfi hangját kiszűrődni, ezért benyitottam egy jókedvű mosollyal.
- Szép napot mindenkinek - egyetlen hosszú pillanatig időztem csak el Vincent arcán visszaemlékezve a tegnapi találkozónkra, de Raina - ha emlékeim nem csalnak - megint előadta magát, ahogy mindig is. Nem csalódtam, azt elmondhatom. Szótlanul hallgattam végig a feszültségét, tétova intéssel köszönve el a nő hátától, ahogy kivonult. Ujjaim végigsimítottak fekete szoknyám varrása mentén a csípőmön, ahogy megköszörültem a torkom, a barackszín blúz pedig harmonizált a körmeim pasztell színével.
- Üdv! Mi még nem találkoztunk. Grace Reed vagyok - mosollyal néztem az ismeretlen férfire, és ahogy közelebb léptem a hatalmas asztalhoz, a székben hagyva a táskámat felszabadulva kezemet nyújtottam a férfi felé, remélve, hogy elfogadja azt. - Hmm, mondjuk, hogy a tervrajzos ember, de sok egyéb dologhoz is értek - ugyanazzal a könnyed mosollyal pillantottam Vincentre: - Stan és Pan ajtó előtti fele hisz a nőknek. Arra viszont képtelen, hogy normálisan megmotozzon egy nőt. Pedig a combfix és a harisnyatartó csodákra képes. Fantasztikus rejtekhely a fojtózsinórnak - nevettem el magam utalva arra, hogy nem voltam már fegyvertelen, még ha a Sig-et el is vették tőlem még odakint. A következő pillanatban már el is feledve az előbbieket váltottam:
- Hol tudjuk megnézni az alaprajzokat? Nálam van az őrség beosztása is. Az egyikük lefizethető, amit holnapig el fogok intézni, de van még pár.. megbeszélnivalónk, azt hiszem - biccentettem oldalra a fejemet lágyan, kíváncsi szemekkel figyelve a férfiakat.

Nem tetszett. Ez az egész. Rita, és ez a bizonyos.. Vincent. Ahogy bánik vele. Hogy bíztam e benne? Egy cseppet sem. Egy fikarcnyival se jobban mint mikor bejöttem, vagyis egyetlen percig sem. Ritában viszont bíztam. Valahol még abban is hogy tényleg kiállna értem, habár.. fogalmam nincs róla miért tenné. A szemei viszont nem hazudtak. Elég volt csak egy pillanatra belenézzek ahhoz hogy tudjam, tényleg komolyan gondolja.

Csak megfintorodva hogy elharapjam a hangomat, tértünk át az üzletre. Még mindig nem tetszett, de Rita visszavonulása sejtette hogy ez nem egyedi eset. Most viszont teljesen más miatt vagyunk itt!
A fickó belekezdett én meg igyekeztem feljegyezni fejben minden egyes percet, amikor hirtelen kopogás rázta meg a csendet. Nem tudtam ki a nő, de Rita reakciója egyből észre térített, és tudtam hogy itt valami nem stimmel.

- Üdv! - a felém nyújtott kézbe nyújtottam az enyém, és csak egy fél pillantással követve ahogy Rita lelépett, igyekeztem visszatérni a célhoz. - Gabriel.
Nem véletlenül nem mutatkoztam teljes névvel. Még mindig nem bíztam ebben a kettőben és amit Rita arcáról leolvastam útközben, nem is adott erre okot.

Éés nem csalódtam. Gracie volt az, teljes pompájában, Rita viszont hozta a gyilkos formát.

- Rain! - szóltam rá csak a miheztartás végett, de Grace, régen se az a nő volt aki csak úgy lazán felkapta a sértéseket, ezért most is képes volt figyelmen kívül hagyni.

- Örülök hogy eljöttél. - mosolyogtam a szemeibe, de szemem sarkában az is tökéletesen rémlett, ahogy Rain nemtetszését kifejezve elhagyja a terepet. Nem hatott meg. Itt most egészen más dolgok forogtak kockán mint a kisasszony újabb hisztije.

- Még ma is képes vagy meglepni. - vesztem el egy pillanatra a szemeiben, de hamar kaptam vissza a fickóra tekintve, aztán megint Grace. - Sadik a segítségünkre lesz a holnapi menetben. - intettem felé, még ha teljes néven nem is mutatkozott be, itt nincs mit rejtegetni. - Megbízható! - bíztam benne - A rajzokat pedig.. - léptem ki az asztal mögül előre, és egyetlen mozdulattal kapva fel a tőlem jobbra feszítő képet, helyeztem át, helyet teremtve a másik oldalon.

- A Tiéd a terep!

Vendég

Mégis mit mondhattam volna Vincent szavaira? Ha egyszer üzletről és munkáról volt szó, sosem ismertem tréfát, és a teljes koncentrációm a melónak szólt, más nem igazán érdekelt közben. Gabriel neve hallatán csak kósza biccentésre futotta tőlem, aztán a kis szösszenet Frédit illetően igazán szórakoztató volt.
- Sosem vagyok fegyvertelen, bárki is jön velem szembe. Ez korábban sem volt másként - egyetlen rövid mosoly, és ahogy Vincent folytatta az előbb megismert férfi vezetéknevével, egy szélesebb mosoly futott ki az arcomra a neve hallatán, amit azonnal megjegyeztem. Sosem szerettem azt, ha valakit nem ismerek, ezért is bólintottam, ahogy a bűvös szavacska hagyta el a tulajdonos száját. Megbízható. Tetszett, de mindig is a saját bőrömön szerettem mindezt megtapasztalni, nem pedig hallomásból elhinni.
- A te ismerősöd Gabriel, ha valamit elront, téged is felelősségre vonlak utána. Rengeteg pénz forog kockán és a hírnevünk - jegyeztem meg szórakozottan, várva, hogy mindhárman tényleg a tervekre koncentrálhassunk megvártam, ameddig tiszta tereppé vált az asztal, nem vártam tovább, kiterítettem a hatalmas papírra nyomtatott kikötő alaprajzát, amelyen már láthatóak voltak a lapszéli és egyéb jegyzeteim is. Minden egyes részletet felírtam rá, amit fontosnak tartottam, úgy helyezve a tervrajzot, hogy mindhárman ráláthassunk, remélve, hogy a két férfi is kíváncsi a munka rám eső részére.
- Maga a kikötő területe háromezer hektár, de ne aggódjatok, nem kell az egészre koncentrálnunk - néztem előbb a Sadik nevű tagra, majd Vincentre, végül folytattam, hogy minél előbb végezzünk. - Elég, ha csak azon a területen leszünk, ahol a hajóról lepakolják a konténereket. A megbízónk sem tudja, hogy pontosan hol és mikor fog földet érni a C17-es, de még az előtt kell megtalálnunk elhoznunk azt, hogy átvizsgálnák - pillantottam Gabriel-re, nem tudván, hogy Vincent beavatta-e már. - A gond ott van, hogy nem csak kamerákkal van megfigyelve az egész terület, hanem kutyás egységekkel is őrzik azt, állandó járőrszolgálatuk van, kilenctől kettőzött védelemmel. Pech, mivel a Navarino pont akkorra érkezik meg és csak utána kezdődik meg a konténerek lepakolása - fintorodtam el hirtelen, megmutogatva a kamerás pontokat és az őrök állomásait. De nekem megvolt már a tervem, amihez már előbb a helyszínen kellett lennem, különben is valakinek kellett foglalkoznia a lefizethető őrrel, vagy ha az nem működött volna, muszáj leszek vele elbeszélgetni egy kissé csendesebb helyen, hogy a kisebbfajta kínzásának hangjaira senki ne figyeljen fel.
- Azt lehet tudni, hogy te milyen feladatot vállalsz be? - érdeklődtem Gabriel-re nézve, mert azt tudtam, hogy Vincent miben volt jó. És hogy ő nem fogja elcseszni a munkát.. reménykedtem benne. Sadik-ról viszont semmit sem tudtam még.

A szavaira csak észrevétlenül biccentek. Igen, emlékszem még a régi időkre, és arra is emlékszem miért szerettem bele. De azok még más idők voltak. Teljesen más idők.

- Ne aggódj Grace, nem lesz baj! - vágtam rá egyszerűen, mert biztos voltam benne. Ha a kis patkány bármit is elcseszne, egy golyó a fejébe és eggyel kevesebb a probléma. Akármit is mond Rain...
Azután viszont csak hallgattam. Hallgattam a nőt és figyeltem. Sorra megjegyeztem a kényes pontokat, a hozzá fűzött megjegyzéseket, és az őrök...

- Az őrök a te feladatod, én a kamionnal megyek.. - támaszkodom az asztalon, vizslatom a tekercset és csak akkor nézek fel a szemeibe, HA.. elhallgat. - Most mi van? A kamerákat rám bízhatod, de a seggfejeknél nem vágódnék be! - bámulok a szemeibe, és valószínű megértett, mert a Sadikhoz intézett kérdésre megint én előztem be.

- Sadik a seggünket védi majd. Figyel. - tértem a lényegre - És ha valaki mégiscsak a levesbe köpne, leszedi az Eagle-el. - emlékeztem még Raina szavaira. - Egy hang nélkül.. csendben. - bólintottam utána, mert a hangtompító megkövetelt ebben a helyzetben, addig a jó amíg nem zeng tőlünk az egész környék. Csak akkor lehet baj, ha bármi gikszer közbejönne.

Vincent.. Még mindig ez a név kevert a fejemben, meg az a nézés, ahogy a kis barnára ránézett, aki tényleg nem volt rossz bőr, már ha így közelebbről megnézem, de nagyon nem az én esetem. A fickóé viszont igen. Nem kellett ezen gondolkozzak, és nem is töltöttem ezzel felesleges perceket, amikor meghallottam a nevemet és muszáj volt megszívni a fogamat. Az isten verje meg!

Biccentettem, mert mást nem tehetek. Vállaltam a munkát, és ebben benne van hogy ha fizetnek, rendelkeznek velem. De abban egy percig se vagyok benne hogy kiadjanak akárkinek, mégis.. a néma csend, talán elfeledteti a lényeget. Nem biztos hogy jelent neki valamit a nevem...
Az viszont meglepett ahogy a.. "főőnök" kiállt értem, nem elhamarkodott egy kicsit ez a nagy bizalom?? Mégsem foglalkoztam vele. Igyekeztem hogy a munka, és a tervek töltsék ki minden figyelmemet, habár ez nem az én asztalom, én csak bevédek, de fél szemem mégis rajta volt az asztalon.

- Én.. - kezdtem volna aztán bele, a fickó mégis a szavamba vágott. Hogy tetszett e? Egyáltalán nem. Mégis egy szót se szóltam és figyeltem. Úgy néz ki ő ossza a szerepeket, és ennyi pénzért én hajlandó voltam hogy csendben bólogassak és figyeljek. Amíg nem tesz nekem valamit keresztbe...

Vendég

Csak egy bólintás. Bíztam abban, hogy legalább mi magunk nem fogjuk eltolni a munkát, elég gondunk lesz anélkül is. A sarkalatos pontok is felmerültek, amikből nem hagytam ki semmit, bár volt valami, amin elgondolkodtam csak egy pillanatra, egészen addig, ameddig Vincent meg nem szólalt, amire ismét csak egy biccentés volt a válaszom. Gabriel képességeivel azonban nem voltam tisztában, pontosan ezért is gondoltam, hogy megérdeklődöm. Jó volt tudni, hogy kire miben számíthattam, az viszont meglepett, hogy nem a megkérdezett válaszolt, mégis Sadik-ot figyeltem egy ideig még, miközben Vincent beszélt, végül komótosan rápillantottam a tervekre, csak hogy átlássam az egészet.
- Oké, ha esetleg kellene valami nagyobb az Eagle-nél szólj, és megszerzem neked - még mindig a kikötőt figyeltem beszéd közben, végül folytattam, hogy mindenki tisztában legyen még valamivel. - Én már holnap délelőtt átugrom LA-be, szóval velem ott fogtok találkozni. Felmérem a terepet, csinálok pár képet, amiket át fogok küldeni, hogy lássátok ti is, megnézem, hogy milyen útvonalon mozognak az adott őrök.. és hogy merre tudunk a legkönnyebben elhúzni onnan - fejeztem be egyik lábamról a másikra állva, végül felegyenesedtem elengedve az asztal lapját és a papírokat is, és most először engedtem meg magamnak, hogy körbenézzek az irodában. Nem azért, mert idegennek tűnt, egyszerűen csak eddig még nem foglalkoztatott, más volt a fontosabb.
- Mustanggal leszek, szóval ha úgy adódik, hogy hozzám csapódnál, Gabriel, a vendégem vagy. De jobban örülnék, ha Vincent mellett lennél. Vezetni is elég lesz azt a kamiont - az ötletemet csak úgy mellékesen jegyeztem meg, mert nem tudtam, hogy mit hogyan tervezett el az említett, szórakozottan Vincentre is néztem csak hogy tudjam, milyen arckifejezéssel válaszol a javaslatomra.

- Nem lesz gond. - motyogtam a háttérben, de tényleg nem. Ez az eddig volt két legjobb fegyverem és már átsegített kismillió helyzeten, soha nem kellett máshoz nyúlnom helyette.
Az viszont meglepett mikor a nő invitálni kezdett. Oké, ez nekem bűzlik, de rendesen, mégis uralkodtam az arcomon.

- Nem. A kamion tökéletes lesz. - bólintottam rá hideg fejjel, nem mert ránéztem a fickóra előttem, hanem mert ez a logikus lépés. Az árut nem hagyom el.. Ha már annak a megvédésére béreltek fel.

- Rendben. - bólintottam Grace tervére, ebben mindig is ő volt a jobb, SŐT! Egyenesen tökéletes, ha fel kellett deríteni egy terepet, én inkább a kivitelezésben voltam jeles.

- Mi odafelé felderítjük az utakat. Hol tudunk átjutni a leggyorsabban, hol várhatók nem kiszámítható következmények és megtervezzük a részleteket. - biccentettem rá, habár egyáltalán nem voltam biztos benne hogy Sadik ebben a hasznomra lesz, de nem számít. Elég ha akkor lesz ott ha kellene, ha más nem felfogni néhány golyót.
Az viszont már nem volt ínyemre, amikor Gracie a kis patkányt vette védelmébe.

- Sadiknak mellettem a helye! - sikerült egy kissé erőteljesebbre is mint akartam, de nem érdekelt. Amiről itt most beszélünk az üzlet, és az üzlet sikere... Na igen, nem arra béreltem fel, hogy vendégeskedjen!

Vendég

Szerettem a nagy egyetértéseket, mert az mindig könnyebb volt. Kimaradtak a felesleges körök és a dominancia kérdés. Sosem volt kedvem megmérkőzni hegynyi tesztoszteronnal.
- Jól van. Akkor ha a kikötőben találkozunk, megbeszéljük, mit hogyan csináljunk - nem is forszíroztam tovább a kérdést, hiszen úgy tűnt, mindenki érti a dolgát. Legalábbis bíztam abban, hogy majd holnap sem lesz másként a megbeszélt terv, mert akkor nagyon is pipa lettem volna. A három millió dollár rengeteg pénz, semmi kedvem nem volt feladni valami kezdő malőr miatt.
Az ajánlatra kapott reakciókra hirtelen nevettem fel, feldobva a két kezem a levegőbe, megadva magam a két férfinek egyszerre.
- Nyugalom, nem randira hívtam volna - egy pillanat alatt váltott a kedvem, vissza az üzlethez. - Mögöttetek leszek. Ha bármi jönne hátulról, az én dolgom. A tietek az, hogy elöl figyeljetek. Ha valami miatt elmaradnék se álljatok meg nekem segíteni, rendben? Minél előbb le kell szállítani azt a konténert, oké? Amint tudok, mindenképp telefonálok, hogy mi van velem - nem fordult meg a fejemben annak a lehetősége, hogy egészen rosszul is végződhet a holnap. Nekem ott a gyerekem, nem fogom hagyni, hogy bárki is keresztbe tegyen nekem. A kisebb manővereket azért még bevállaltam persze.. de Shane-ért bármit bevállaltam volna, és bármire képes lettem volna.
- Van még valami, amit kihagytunk? - érdeklődtem kollektíve mindkettejüktől, hogy esetleg bármit is felvetnének-e.

- Rendben. - biccentettem rá nyugtázva a helyzetet, de hogy feszült voltam e? Nem mondanám kifejezetten habár rég volt már utoljára hogy egy akcióban magam is részt vettem, de maximum rozsdás vagyok, nem halott. Addig meg nincs miért idegesnek lennem. - Azt hiszem mindent megbeszéltünk. Vagyis akkor holnap élesbevetés! - tisztáztam le az asztalról is fellökve magam egyenesbe és a fickóéba vetítettem a szemeimet.

- Gabriel, te holnap 2-re legyél itt! Ne késs egy percet sem! - jelentettem ki feszesen - A részleteket még akkor rendezzük és három óra nulla-nullakor indul a menet. - biccentek rá, jelzendő, hogy ő itt végzett.

- Vagyis akkor itt végeztünk. - indultam meg a széf fele, és alig néhány lépés után beütöttem a hét számjegyet. - Szép darabok.. - akadt meg a szemem a kiemelt két mesterművön, de nem adtam utat további elismerésnek, csak újabb két lépés, vissza vele szembe és egy-egy ujjon, leengedett puskacsővel nyújtottam át az egészet. - Összehangolt működésre lesz szükségem. És főként lojálisra...- biccentettem már másodszor és amint elvette tőlem a fegyvereket, csak akkor fordultam vissza Grace-hez.

- Veled viszont még váltanék néhány szót ha megengeded. - böktem felé csak enyhén fejet, és vártam amíg csukódik az ajtó a hátam mögött.

» Csak kövesd a pénz szagát! - 2. felvonás
» Megszökve a világ elől, csak te és én...
» Csak a magam törvénye szerint~
» Csak semmi pánik! - Deli & Scott
» Kártyánkat a sors keveri meg, mi magunk csak játszunk

Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Similar topics

Similar topics