Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Vendég

- Meglesz. Először dolgozzunk együtt, utána fogja megkapni a bizalmat tőlem - tudtam, hogy mit gondoltam. A bizalom nagyon is árnyalt volt. Egészen addig bíztam másokban, ameddig át nem ejtettek. És egészen addig nem bíztam valakiben, ameddig nem láttam dolgozni. Az rengeteget árult el az illetőről. És hogy kiben bíztam leginkább? Magamban és a szüleimben.
Gabriel munkamorálját végighallgatva csak lassan bólintottam. Ezek szerint nem igazán lesz vele gond a kikötőben, ami valljuk be, hogy megkönnyítette a konténer bizniszt, de ami utána jött.. nos, az már Vincent dolga lesz. Mindenképp. Megunva az ácsorgást helyet foglaltam az eddig csípőmmel támasztott széken(/fotelben), úgy néztem végig ismételten az iroda azon részén, ami előttem volt.
- Jó lenne, ha mindannyian életben maradnánk, ez tény, de akkor is a leszállítás az első. Nem mi - ebből nem engedtem. Ameddig senki nem hal meg, mindenki megkapja a maga részét, de csak akkor, ha el is végezzük a feladatot, William pedig elégedett lesz a munkánkkal. És nekem még volt Corvinnal egy vacsorám is. De volt még valami, ami piszkálta a csőröm, ezért is mozdultam meg ültömben, automatikusan végighúzva ujjaimat a láthatatlan ráncokon a szoknyámon.
- Miféle ügyre gondolsz kettőtök közt? Azt hiszem jó lenne tudnom, mielőtt holnap kellene közétek állnom - pillantottam fel a szemeibe nyugodtan, és kíváncsian is. Tényleg érdekelt. Az már az ő dolga volt, hogy mennyit mond el a történtekből.

Egy biccentés. Ennyi az amit a dolog megérdemelt, mindnyájan tudtuk hogy mibe vágunk bele és azt is hogy mi érte a kapható jövedelem vagyis ki-ki maga mérlegel. Nekem simán megér a dolog egy-két lehulló fejet, és ha az egyik Sadiké.. üsse kő, Grace viszonylatban ez a dolog viszont már felvet újabb kérdéseket.
Azután viszont hirtelen váltott a sűrű csöndből. Megrándult a kezem, de csak mert a téma érzékenyen érintett, nem is maga a tény, hanem hogy a múltamról beszéljek, nem mert nem bíztam Grace-ben, hanem mert.. mert így van!

- Mondjuk úgy hogy.. - kezdtem bele némileg elhúzva az egészet, és ellökve magam az asztaltól lassan, oldalról megkerülve sétáltam elé, hogy a vele szemben álló élen megtámasztva magam kinyújtsam és keresztbehúzzam a lábaimat. - volt egy közös.. kis akciónk - daraboltam el - Néhány éve. - újabb biccentés - Ahol nem várt problémák adódtak és döntenem kellett. - néztem bele élesen Grace szemeibe. - Ő volt az akit otthagytam. - rövid csönd után. - Rain testvére előnyt élvezett. - újabb néma percek, aztán mégis vissza fellöktem magam hogy összedörzsölt kezekkel sétálni kezdjek.

- Úgy tűnik a kisfiú még nem tette túl magát az egészen. - beszéltem bele a vakvilágba, de valahol igaza volt. Ha valaki ezt tenné velem, az biztos hogy nem úszná meg.. élve!

Vendég

Sok mindent nem tudtam Vincentről és mégis sokkal többet, mint mások. Ismertem a módszereit, a könyörtelenségét, és azt, hogy önmagáról igazán senkinek sem beszélt. Persze egálban voltunk, mert mióta.. fogalmazzunk úgy, hogy elváltak útjaink, ő sem tudott az életemről semmit sem. Ez így volt fair.
Némán hallgattam végig a szavait, a csendet, egyszer sem megzavarva őt a gondolatmenetben, és csak egyetlen biccentéssel nyugtáztam a hallottakat. Nem boncolgattam tovább, hiszen ennyi elég volt ahhoz, hogy valahonnan kiinduljak a holnappal kapcsolatban.
- Ha eleget ajánlottál neki a részedből, akkor nem lesz vele gond. A pénz sokkal nagyobb motiváció, mint az önös dolgok. Ha megkapja a jussát, akkor kell azzal számolni, hogy esetleg keresztbe tehet neked. Előbb nem - gondolkodtam hangosan, s bíztam is ebben. Mert muszáj volt, és mert így láttam számomra logikusnak. Gabriel nem tűnt olyannak, aki agyatlanul elkezd a maga igazsága után menni, sokkal inkább foglalkoztatta a munka. A megbízás.
- Melyik okozhat nagyobb gondot? A veled, vagy Rainával való kapcsolata? - váltottam témát, mert ezt is fontosnak tartottam. A holnap miatt mindenképp, de ha nem leszek ott, amikor Gabriel kiakad, onnantól kezdve már nem az én dolgom lesz. Hogy Vincent mit gondolt erről és hogy látta ezeket a dolgokat.. részben fontos volt, mert az üzlet volt a rangsor első fokán, utána jött csak fizetség, majd a Williammel töltendő vacsorám. A fontossági sorrendet pedig nem akartam felborítani semmi áron és senkiért.

- Igazad legyen.. - szívtam be mélyen a levegőmet és visszafordulót vettem. Hogy bíztam e benne!?? Hányan haltak meg már ezen a világon, mert olyanban bíztak akiben nem kéne!? Mégis megadtam az esélyt. Hogy vesztemre tettem e, az majd kiderül.

Megkerülve az asztalt, csakúgy, mint azt ahogy percekkel ezelőtt idefelé tettem visszatértem a helyemre. Leültem. A vonásaim talán még néhány pillanatig gondterheltséget tükröztek, de aztán elengedtem minden mást. Nem számítanak a kiszámíthatatlan részletek.
Inkább újra ráemeltem a tekintetem.

- Ezt még nem tudom. - sikerült egyszerűen, de pont ez volt a lényeg - Először éljük túl a holnapot. Lépjünk egyről a kettőre, aztán meglátjuk a továbbiakat. - zártam az egészet, de aztán mégis kicsúszott valami más.

- Rain, ha más nem, a közelében teljesen kezelhetetlen, ami ha őt nézzük eleve, még bajt hozhat a fejünkre. - ragadt a tekintetem az övében, de nem tudom mit akartam ezzel. Talán a régi idők emléke, amikor még együtt voltunk, és megoszthattunk minden fenntartást.
De már nem azok az idők jártak, változott a világ, ezért egy kiadós sóhajt megejtve váltottam azonnal a hangnemen.

- Szóval azt hiszem akkor mindent megbeszéltünk.. - támasztott két kezem magam előtt az asztallapon hogy ha ő is egyetértett, feltoljam magam és vegyük is az utat az ajtó fele. Még ezernyi dolgot kell megszerveznem. És talán ideje lenne hogy magamra hagyjon.

Vendég

Tekintetemmel követtem őt vissza, az asztal túloldalára, s egészen addig hallgattam, ameddig beszélt. Nem voltam soha türelmetlen, és sokszor több is kicsúszik a kelleténél, ha az ember tovább hallgat, mint azt elvárnák. Vincentnél természetesen nem így volt, egészen halkan sóhajtottam csak fel.
- Raina nem lesz a közelünkben holnap, Vincent - nyugtattam meg őt, és ha bármi jelét is fogja adni majd, hogy a pozíciójával, csupán a létével bezavar, akkor tenni fogok róla, hogy minden problémát kiiktassak. Nem véglegesen, de semmi és senki nem volt olyan fontos az üzleti életben, hogy akadállyá válhasson. Ha pedig Vincent azt mondta, hogy Sadikot kezelni tudja, akkor bíztam benne. Legalábbis abban, hogy Belvedere is volt olyan önző, hogy mindenképpen profi munkát fog és akart elvégezni. Nekem ennél nem kellett több.
A felhangzó, elbocsájtó szavakra csak bólintottam, azonnal fel is álltam, összeszedtem az asztalra kiterített térképet is, gondosan összegörgetve azt, végül egy nyugodt mosoly és a férfi kíséretében az ajtóhoz sétáltam.
- Majd hívlak holnap - néztem fel a szemeibe, és ha a kilincsért nem nyúlt, akkor az én kezem érintette azt és nyitottam ajtót.

- Tudom.. - eresztettem félhalkan - És épp ez a szerencsénk. - dünnyögtem, de inkább feltoltam magam az asztalon. Ráérünk később a részletekkel...
Amikor nekiesett a térképeknek, nem kellett többet mondanom.
Pont ezt szerettem benne, mindig érti a lényeget, és ahogy megindult, csak utána lépve követtem. Az ajtóhoz érve a kilincsre fonódott a kezem, de még nem nyitottam ki. Még előtte belenéztem a szemeibe.

- Grace, ha holnap bármi történne.. - kezdtem bele de a pontosítás szükségét érzem - Ha úgy értem velem.. történne, szeretném ha gondod lenne Rainre. - nehéz kérés, pláne ha az ő viszonyukat tekintem. De valljuk be, nem sok emberben bízhatok. - Szeretném ha vigyáznál rá. - egy biccentés beékelve - Ha megkapná a részemet, és eltűnhetne ha úgy látja jónak. - újabb rövid szünet - A páncélomban majd megtalálod a részleteket... - itt maradt az egész félbe, de innen már nem kell pontosítanom. Biztos voltam benne hogy érti a lényeget, és csak ekkor nyomtam le a kilincset. Az ajtó kinyílt, hangosan nyikorogva adta meg magát az erőnek és én hátra léptem hogy előre mehessen. Bíztam benne. Pedig nem sok emberben bízhattam csak az életben...

Vendég

Sejtettem, hogy bele fog kezdeni. Igyekeztem Shane mellett mindig pozitívan állni a munkához, és ha a fene fenét evett is, de a fiamért bármire képes voltam. Bárkin átgázoltam, ha ő volt a tét, hogy őt láthassam.. hogy halljam a nevetését.. egyetlen pillanatra elevenedett meg a kis fekete finom haja, a pajkos mosolya, és mielőtt még ellenőrizhettem volna a vonásaimat, a gyengédség, amit akkor éreztem a fiam iránt.. Vincent-re szegeződött, de nem neki szólt. Mégsem lepleztem. Felesleges lett volna.
Mégis, ahogy tovább beszélt, úgy vált az arcom ismét komollyá, úgy változott meg az arckifejezésem is. Ujjaimmal beletúrtam a hajamba is egy hatalmas sóhaj kíséretében és nem mondom, hogy örültem a kérésének. Raina olyan volt, mint egy kezelhetetlen kóbor kutya, akihez ha csak hozzászóltak, habzó szájjal morgott vissza. Gyerek volt még egy felnőtt női testbe zárva.
- Nem tudom megígérni, hogy vigyázok rá, mert előbb tűnne el a szemem elől. De mindent megteszek, ha úgy alakulna. A széfet pedig hagyd, van rá emberem, aki képes kinyitni - szélesedő, immár nyugodt, magabiztos mosollyal néztem fel rá, meglapogatva a felkarját is megnyugtatva, hogy úgy lesz, ahogy ő mondja.
Ha pedig én hagynám ott a fogam, akkor velem jönnek sokan mások is... és az édesanyámnál lévő végrendeletem pedig olyan biztosíték volt, amelynek tartalmáról még ő sem, ahogy senki más sem tudott. És ez így volt helyes.
- De életben foglak tartani bármi áron... látni akarom a reakciód arra, hogy milyen isteni vacsorában lesz részem Corvin mellett - nevettem fel félhangosan, tudva, hogy ezért mogorvává válik csak egy röpke pillanatra is, de legalább erről az egész öröklés dologról egy kicsit megfeledkezett volna.
Vártam.. a következő megmozdulására, ugyanolyan közel maradva hozzá, fel, belenézve a szemeibe.

- Kösz.. - mosolyodtam el, mert tisztában voltam vele hogy Grace megteszi amit meg lehet. Pláne ha Rainát nézem.

Nyílt az ajtó, én meg hátraléptem hogy mehessen, odakintről pakolászások zaja szűrődött be, a bár most is nyüzsög.. még ha nem is a vendégek seregének hangja tölti be, az bárban az élet nem áll meg.
De ő mégiscsak becsempész valami mást.
Hirtelen rándul össze a szemem.

- Ha te most komolyan azért védesz be hogy lássalak Téged meg azt a seggfejet.. - rázom a fejem minden percben elutasítva a képet, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a fintorgást - Lehet jobb lenne magamat lőni főbe. - állapodok meg a szemeiben de láthatja az enyémekben a vigyorgást, és bár jól tudom hogy csak az agyamat húzza vele, de mégis! Pont.. egy ilyen félkegyelművel!??? Shocked

Vendég

Eszelős mosoly telepedett meg arcomon Vincent szavaira. Nem értettem, hogy miért ellenzi az egészet Corvinnal, és mégis miért áll be mégis a birkái közé, még ha csak egyetlen munka idejére is. Az emberek mind megvehetőek. Vincent is... A pénz motivál. A pénz hatalmat ad és a pénz az, amivel lehet irányítani másokat. Mindig, minden esetben be is igazolódott.
- Ugyan, ennyire nem kell dramatizálni a helyzetet. Azért tartalak életben, mert szükségem van Rád holnap. És te vagy az, akinek a részéből fizetsz Sadiknak. Tőlem egy petákot sem kap - tartottam a szemeimet a szemeiben széles mosollyal, és nem mondom, hogy szemrehányás volt, mert jogom sem volt hozzá, egyszerű ténymegállapítás volt ez a részemről, aminek aztán vége is lett, amint megmozdultam mellette, hogy kilépjek az irodájából. - Tartsd magad életben, ha lehet, Vincent! – enyhült meg a hangom is... valami miatt, de aztán hosszú pillanat után fordulva indultam meg a német mellett kifelé, hogy végre megint az autóban lehessek, akire egy száraz mosolyt villantottam. Jó munkaerő volt, hogy még mindig a főnök mellett dolgozott. Menet közben a holnapi napon gondolkodtam, a hogyanokon, a miken, a miérteken, azon, hogy mi mit ért meg és hogy végül mit is kell leszállítanunk Williamnek. Nem mondom, hogy nem érdekelt, mert nagyon is kíváncsi voltam, mi lehetett olyan fontos, ami neki megért három millát, de ő tudta.. Nekem csak a kapott lóvé a fontos, amit már most elkönyveltem.. és talán Shane-nek biztos jövőt is tudtam ezzel az összeggel biztosítani, ami az első helyre rangsorolta ezt az üzletet.
Odakint a viszonylag tiszta terep fogadott, már ha nem számoltam Rainát és Sadikot, akik akkor gurultak el, amikor kiértem, de nem érdekelt. Csak egy halovány biccentés járt kettejüknek, ha épp mégis felém néztek, és amilyen gyorsan csak lehetett, úgy el is húztam onnan az autómba ülve. Csak hazaérve küldtem el Vincentnek egy sms-t a számára, amelyben leírtam, hogy jelenleg mely telefonszámon érhet el, ha épp kellenék neki.

Köszönöm a játékot

- Még szerencse.. - dünnyögöm, de OTT.. az az elmaradhatatlan fintorgás. Hogy miért nem tetszik Corvin képe?? Azon túl hogy egy pojáca.. egy önimádó.. nagyravágyó mágnás, aki simán beletapos az ember képébe ha úgy tartja kedve és CSAK!!! Mert úgy tartja kedve, és a betyárbecsület mint olyan, meg se fordul a tárcájában. Nem tiszteltem az ilyen embereket... Azokat akik senkit és semmit nem tiszteltek és akik nem voltak hűek az elveikhez, ahhoz az úthoz amit egy élet követ. Soha ne bízz egy ilyen emberben!
Még apám tanította nekem...

- Az ellenségeim kárára! - mosolyogtam még utoljára a szemeibe, azzal ahogy fordult, még jó ideig néztem utána.
Nem mondom, a fara semmit sem változott. Tényleg csak használnak neki az évek! Aztán újabb vigyor köszönt fel az arcomon, és visszafelé vonulva ütköztem bele Günterbe.
Azonnal lefagyott a számról.

- Kerítsd elő nekem Raint! Minél hamarabb! - adtam ukázba a németnek, azzal csukva az ajtót az orrom előtt, visszatértem oda ahová tartozom. Az iroda magányába...
Ideje lesz ellenőriznem egy-két elemet!

Dettó köszönet! Wink

» Csak kövesd a pénz szagát! - 2. felvonás
» Csak a magam törvénye szerint~
» Megszökve a világ elől, csak te és én...
» Csak semmi pánik! - Deli & Scott
» Kártyánkat a sors keveri meg, mi magunk csak játszunk

Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Csak kövesd a pénz szagát! - 3. szín

Similar topics

Similar topics