Bob & Sasha

-S -asha!-Alex hangja csak úgy vissz hangzik a lakásomban, én pedig úgy teszek, mintha nem is hallanám, most aztán tényleg túl lőtt a célon.
-Sasha, hozzád beszélek… nem beszélhetnénk…- idegesen dől neki az ajtófélfának, én pedig halál nyugodtan ülök le az ágyamra és húzom lábamra a fekete magassarkúm. Majd elkezdek keresni a szekrényben valami pulcsi után, mit sem foglalkozva a hátam mögött pufogó Alexxal.
-Sasha! Remélem tisztában vagy azzal, hogy milyen gyerekesen is viselkedsz…- mérgesen fordulok meg,. én viselkedem gyerekesen? Persze, mert ugye mindig más a hibás? Tudod mit? Nem érdekel, nem akarok hallani róla.
-De hát ő volt a hibás…- hallom amint egyre fojtottabb a hangja a dühtől, nem vagyok kíváncsi a robbanásra. Sőt erre a hülye veszekedésre sem, aminek semmi alapja, mérgesen veszem fel a bőrdzsekim, és a táskám, majd szememre helyezem a napszemüvegem, kora tavaszi nap ne süsse ki a szemem.
-Kérlek, mondd meg Chiaranak, hogy majd jövök!- azzal megfordulok és ott hagyom. Amint kiérek a lépcsőházból a legelső taxiba be is vetem magam, nem sok pénzem van, mivel alakbért is kellett fizetni… és A-vel és Calebbel kicsit buliztam a hétvégén, szóval tényleg nem maradt sok pénzem, lehet nem túl okos dolog ezt a kevés pénzt is erre költenem. De levegőváltozásra van szükségem, és legfőképp arra, hogy távol legyek Alextől, legalább pár napig, különben fogom és megfojtom.
A taxi hamar ki tesz a vonatállomáson, én pedig halvány mosollyal arcomon csengetem ki neki az aprót. Ezután kb. fél óra várakozás után sikerül a pénztárhoz jutnom, nem is tudom, hogy hova kéne mennem. Aztán tíz perc gondolkodás után Philadelphia mellett döntök. Kiperkálom a hölgynek a jegyem árát, végül elindulok a peron felé. Út közben beszerzek magamnak egy fél literes ásványvizet, és némi péksütit, még mindig remegek ha a reggeli veszekedésre gondolok. Főleg ha eszembe jut, hogy úgy ólálkodik a lakásomban, mintha az övé lenne… mintha én is az övé lennék, jó lenne ha felfogná végre, hogy nem holmi tárgy vagyok, amit birtokolhat…. attól, hogy futtat. Fel szállok a vonatra, megkeresem a kabinom és azzal a gondolattal nyitom ki az ajtaját, hogy végre egyedül lehetek, de hirtelen megtorpanok amikor egy borostás pasi ül benn.
-Öhm… hello… ugye nem zavarok…?- fogalmam sincs, hogy miért kérdeztem rá… egyszerűen csak udvariasságból, pedig az én jegyem is ide szól. Kényelmesen leveszem a kabátom, felakasztom, leülök vele szembe, és a telefonom bámulom.