Las Vegas, 1987. május 08. 27 Fotós Civilians Mariano Di Vaio

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
◆Kedves
◆Kreatív
◆Közvetlen
◆Segítőkész
◆Türelmes

◆ negatív tulajdonságok:
◆Túlságosan is konfliktus kerülő vagyok
◆Egyesek szerint túl sokat olvasok/?/
◆A munkámnak élek és az a hobbim
◆Túlságosan is megbízok másokban
◆A bátyám szerint barom az, aki szűz, így én is

◆ egyebek: 27 éves vagyok, de még szűz. Igen, komolyan. Nem voltam még csajjal úgy együtt, soha. Persze csókolózni már csókolóztam, de ennél tovább nem mentem. Ennek több oka is van. Egyrészt, mert nem akarom elsietni, másrészt, mert... nem csak a csajokra bukom, de ezt job, ha a bátyám előtt nem reklámozom.

Történet vagy szerepes példa

Sose hittem volna, hogy egyszer fotós leszek és modellekkel fogok dolgozni. Szebbnél szebb nők és jobbnál jobb pasik vesznek körül nap, mint nap. Van, aki bepróbálkozik, de egy teán kívül nem vagyok hajlandó mást átadni neki. Hát ez van. nem mindenki lehet olyan nőfaló egyén, mint a legtöbb itteni férfi. Engem ez hidegen hagy. Ha jön majd egy csaj, akit imádhatok és tényleg szeretni is fogom, majd vele megteszem azt, amit eddig senkivel. Életem legcikibb dolga az volt, amikor a bátyám fizetett egy kurvát, hogy szórakoztasson engem. Hát mit ne mondjak, nagyon jó ez a törődés, amit felém mutat. igazából szerintem az irritálja, hogy az öccse vagyok, de egyáltalán nem olyan, mint ő. Nem csak abban különbözünk, hogy ő szobrász, én meg fotós, hanem abban is, hogy ő miképpen vélekedik az életről és én miképpen gondolom. Sajnos az emberek nem egyformák…
-Tony! Kezdhetjük? –kiáltott felém egy szőke lány, aki a fotózásra jött, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból. Egy mosoly kíséretében bólintottam és emeltem a szemem elé a kamerát.
-Menj egy kicsit közelebb Lisa-hoz, kérlek. –mutattam a barna hajú lányra, aki mellette állt.
-Így jó! –mutattam fel a hüvelykujjamat és mosoly kíséretében, hogy még csak véletlenül se higgye azt, hogy kamuzok és nem jó a beállítás.
Csináltam pár képet és igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy két kattintás között az egyik lány folyton rám kacsingat. Én elhiszem, hogy neki ez általában beválik, de legnagyobb sajnálatára, én nem ilyen vagyok. Nem döntöm meg, csak mert egy modell. Majd valaki biztosan megvigasztalja azután, hogy én nemet mondtam neki.
Miután végeztem a képek készítésével, odasétáltam és közéjük álltam, hogy mindketten jól lássák a képeket.
-Szerintünk ez egész jó lett, nem? –mutatott rá egyszerre a két lány a gép kijelzőjére. Egy kép, amin olyan szorosan állnak egymás mellé, hogy a legtöbb férfi fantáziája azonnal beindulna. Hát, az enyém valamiért nem képes erre, legalábbis egyelőre.
-Igen, ez nekem is tetszik. Szépen néz ki, ahogy a bőr a bőrhöz ér. És a világos háttér igazán kiemel titeket a háttérből… -jegyeztem meg csak ennyit egy mosoly kíséretében, majd elpakoltam a kamerát és a cuccaimért mentem. A táskámat a vállamra akasztottam, majd egy intés kíséretében indultam meg kifelé.
-Nem jössz el meginni egy kávét? –kiáltottak utánam, mire én csak megráztam a fejemet és visszafordultam feléjük.
-Nem, nem iszom kávét… ráadásul sok a dolgom. Majd máskor. –ráztam le őket ezzel a dologgal, majd elindultam a kocsim felé és gyorsan be is ültem.