To: Crystal

Egy újabb unalmas nap. A konyhában voltam és éppen a szokásos salátámat raktam össze, amikor meghallottam az ajtó nyitódását. Egyből arra gondoltam, hogy Amber ért haza és nemsokára már megy is tovább, de amikor meghallottam, hogy a léptek zaja a nappaliban elül és megáll a nappali közepén, csak felvont szemöldökkel álltam a pultnál és azon gondolkodtam, hogy ez akkor ki lehet. Hát azt nem hinném, hogy Crystal, mert neki nincs kulcsa, legalábbis én nem adtam neki, de lehet, hogy Amber igen.
Leraktam a kést a mosogatóba és már mentem is ki, hogy megnézzem, ki is az, aki csak úgy bejött a házba. Egy pár pillanatig csak ledermedve álltam az illetővel szemben, majd közelebb sétáltam és átöleltem. Úgy tűnik, hogy tévedtem.
-Cica… mi járatban? –néztem rá érdeklődve, egy halvány mosoly kíséretében, majd egy csókot adtam neki és leültem vele a kanapéra.
-Hiányoztál… hívni akartalak, de… -nem jutott eszembe semmi használható kifogás, hogy miért nem kerestem már hetek óta. Azt nem mondhatom, hogy elromlott a telefonom, hisz az az asztal közepén van, pont az orrunk előtt, de valami mást kitalálhatok.
-Sok volt a dolgom. Nem nagyon voltam telefonközelben. –néztem rá komolyan, majd egy cigiért nyúltam, hogy rá tudjak gyújtani. Rossz szokás. Ha ideges vagyok, akkor mindig cigizek.
-De mesélj. Mi van veled?