Rózsák burgundiba forduló nedvessége ömlött végig nyakán melegen, s a kiadott nyögésbe fulladt tiltakozásra a pillantásom is rásiklott a lány bőrére, ami a korábbi orgazmustól még mindig enyhén remegett, a bőr pedig lúdbőrtől vált kecsesen összetörhetővé, akárha egy ijedt őzike vált volna áldozattá. Nem így kellett volna történnie. A nyögések, a sóhajok és a gyönyör pillanatába vesző édes mámor elégedett mohóságának el kellett volna tűnnie a férfi tekintélyt parancsoló szemeiből, de az elszántása az arcán gúzsba kötötte érzékeimet, s éreztem, ahogy a testem megindult a mezítelen testek felé, ujjaim csúsztak végig a bőrfedte izmokon, s éreztem, hogy nem sokára ismét tettre kész volna, de egy pillanattal később már elillanva egykori helyemről az ágy fejtámlájához léptem, hogy eloldozhassam a lányt, aki még nem volt túl gyakorlott, ám annál inkább kívánatos férfiak és nők számára is.

Az óra mutatóinak heves kattogásának szomorú melódiája egybeveszett a Holly-ra záporozó vízcseppek zúgásával, aminek csak a hangját hallottam, miközben figyeltem, ahogy a férfi lassú ritmusban, módszeresen öltözött, előbb a zokni, majd az alsó.. Következett a halszálkacsíkos ing, a fekete élére vasalt szövetnadrág, hogy annak sliccének felhúzásában, a gomb helyére pattintásában és az öv befűzésében segíthessek, miközben ajkaim az övére fonódhassanak, nem követelőzőn, inkább a köszönetemet fejezve ki, hogy nem volt túl durva a lánnyal. Ujjaival a hajamba merülve rántott el magától, mire halk nyögéssel válaszoltam, de tudtam, hogy ez is a játék része, mielőtt a pénzt megkaphattuk volna.
A percek gyilkosan csaptak le ránk, a már férfi illattól mentes motel szoba üressé, fénytelenné és megcsorbulttá vált, ezért is hagytam magam elveszni egy pillanatra a mélységben, hogy a feketeség, a szürkeség, a semmi magával ránthasson, s ha láttam is, nem éreztem. Nem hallottam. Nem... élveztem, ezért is csak pár csörgés után vettem fel a telefont, megadva az új címet a sofőrnek is, aki csak egy megfáradt bólintással válaszolt, azonnal változtatva az útvonalon is, hogy a megadott hotel előtt kiszállhassak.

Az ajtón felkoppanó hang dübörgésként visszhangzott bensőmben, megvártam, ameddig lecsillapodik a tudatom, egyetlen rövidke másodpercre le is hunytam a szemeimet. Egyedül voltam, egyedül az iszapos magányban, a lágyan felhangzó zongoraestben és a szívem dallamában is. Egyedül, ám most mégis társra lelek, legalább egy kis időre. A mosolya, a boldogsága talán virágba borítja a lelkem, s dalra fakasztja a szívem, talán.. elveszhetek vele valamiben.. és talán boldoggá válhatok ismét. Hajam lágy fonatban feküdt rá bal vállamra, s ért le egészen a mellemig, fehérbőr magassarkúm puhán simult lábfejemre, és a fehér, csipkemintájú combközépig érő pántnélküli, szív alakú dekoltázzsal rendelkező ruha pedig korántsem tűnt olybá a kiegészítő nélküli megjelenés, ami hirdetné önnön és viselője szégyenteljes munkáját. Nem féltem, nem voltam az, aki összeroppanna a testiség alatt, s már az is megszűntem lenni, aki zavarba jött volna bármitől is. Ha a bentről kiszűrődő hang beinvitált, késlekedés nélkül nyomtam le a kilincset, hogy belépjek a szobába egyenesen ránézve az ágyon üldögélő, félmeztelen, gyönyörű nőre, akinek láttán lassú, elégedett mosoly jelent meg arcomon.

- Remélem nem késtem túl sokat és segíthetek neked. Lolita vagyok - nem játszottam meg magam, hiszen a hangom már önmagában is olyan puha volt, mintha selyembe tekerte volna a nő kebleit. Mégsem léptem közelebb, nem tettem semmit, hagyva, rá hárítva mindazt, amit akart. Akartam, hogy kimondja, mit tegyek. És én.. tiltakozás nélkül bármit megadtam volna, csak hogy elégedett legyen.

• Na, megszenvedtem a reaggal, nem az igazi, de azért remélem tudsz vele valamit kezdeni