Christian James Neeson

Karakter személyisége

Hidd el, jobban jársz, ha nem tudod meg, ki is vagyok valójában. De azt örömest elmesélem, hogy kinek látnak az emberek. Gazdag, sármos, tökéletes. Tényleg ilyen lennék? Nos, gazdag vagyok és sármos, de közel sem tökéletes. Kifejezetten arrogáns vagyok és bunkó, persze nem minden esetben. A nőket úgy kezelem, akár a játékszereket. Nekem pusztán ennyit jelentenek. Voltam-e már szerelmes, következik ebből a következő kérdés. Nos, nem. Soha. Nem is akarok szerelmes lenni, az érzések csak meggyengítik az embert. Nekem pedig erősnek kell maradnom, hogy vezetni tudjam apám vállalatát, amit rám hagyott. Nem a bosszantó és drogos ikerhúgomra, aki mostanában el is tűnt. Biztos vagyok benne, hogy valahol Las Vegasban kószál, drogozik, költi apám pénzét, és megbaszatja magát mindenkivel, aki él és mozog. Igazán kulturált nőszemély, meg kell hagyni... Egyszer régen még szerettem is őt, de ma már nem is tudok emberként tekinteni rá. Többször próbáltam segítséget nyújtani neki, de megszökött az intézetből, ahol meg akarták gyógyítani, azóta nem foglalkozom vele. De most nem ő a téma... Szóval, nem igazán értékelek senkit és semmit, csak a testi örömök és a vállalatom sikere vezérelnek. Ez az a két dolog, ami az első számomra. Már a családom sem érdekel annyira, apám súlyos beteg, persze, néha meglátogatom, anyám pedig lelépett valami olasz pasival, és itthagyott minket. Legalább a húgomat magával vihette volna... Akkor most nem lenne annyi baj belőle. Sajnos néha úgy gondolja, hogy tesz néhány nyilatkozatot a sajtónak, vagy egyszerűen tök pucér képek kerülnek ki róla. És persze ezzel engem vesznek célba, és szégyenbe hoznak. De megint visszakanyarodtunk hozzá. Szóval, néhány szóval: kemény vagyok, kegyetlen, érzelemmentes. És még azt mondanám, hogy menthetetlen.


◆ kedvencek: nők, szex, csoki, testedzés, alkohol, szivar

◆ utált dolgok: állatok, buzik, szottyadt test, kövér emberek, az ikerhúgom

◆ egyebek: kicsit rasszista

Karakter kinézete

Mit is mondhatnék? Egy igazi szexisten vagyok, személyesen. Szeretnél megismerni közelebbről is? Hát, jó. Sötétbarna hajam van, világoskék szemekkel. Az arccsontom merev, tökéletes szabása van így az arcomnak. Egyenes orral, csókolni való ajkakkal rendelkezem. Néha még egy kis borostát is hagyok magamon, de sosem gondoltam rá, hogy szakállat növesszek. De most, hogy eszembe jutott... valószínűleg soha nem is fogok. Talán, ha öreg leszek. Na, mindegy. Szóval rendszeresen járok gyúrni, így az izomzatom a lehető legjobb, kockáim vannak és a karim sem egy pálcika. Az a fajta testem van, amire a csajok a strandon rácuppannak, és le sem tudnak szakadni utána. Mindig jól öltözködöm, bár a kedvenceim a személyre szabott öltönyeim. De azokat csak hivatalos, vagy üzleti ügyeknél veszem fel, amúgy ingekben és farmerben mászkálok. A kedvencem természetesen a fekete szín, nagyon jól áll nekem. Esetleg még a sötétkék is. A világosakat annyira nem szeretem, a bőröm is nagyon halvány, így a sötétebb darabok jobban állnak. Ékszereket nem nagyon hordok, de előfordul, hogy felkapok egy ezüstláncot - semmiféleképp sem aranyat, az gipsy-s - , viszont van egy gyűrűm, amit sosem veszek le, csak akkor, ha éppen dugok. Amúgy mindig rajtam van, még zuhanyzás és alvás közben is. Szerencsére nem árt neki a víz, le van krómozva, vagy mi, szóval nem eshet baja az én régi, családi ereklyémnek.

◆ különlegességek: -

Történet vagy szerepjátékos példa

- Hogy mi?! - szinte beleüvöltöttem a telefonba, ha akartam sem tudtam volna halkabb lenni. A vonalban az ikerhúgom barátnője volt, és éppen kegyetlenül zokogott, de én most nem voltam olyan hangulatban, hogy megértő legyek vele. Igazából, sosem voltam, de most különösképpen nem. - A picsába, hagyd abba a bőgést, és mondd el, hogy hol vagytok! - kiáltottam rá ismét, mire megszeppenve adta meg a címüket. Azt mondta, az alagsorban vannak, és hogy siessek. Nem is kellett több. Azonnal lecsaptam a telefont, és már rohantam is. A ház, amit Alison megadott körülbelül öt percre van kocsival. Sebes iramban vágódtam bele a járműbe, és már indultam is. Beszarok, ha éppen most fognak elkapni gyorshajtásért... Alig három perc alatt odaértem, Alison már az ajtóban állt, és azonnal beengedett. Levezetett az alagsorba, ahol a húgom feküdt eszméletlenül.
- Azt a kurva istenedet - morogtam, és azonnal levágódtam mellé. Ellenőriztem a pulzusát és a légzését, még életben volt. Két ujjamat ledugtam a torkán, közben másik kezemmel a hasát nyomkodtam, hogy hergeljem vele a gyomrát. Talán kiadja azt, ami benne éppen meg akarja ölni. - Gyerünk már! - kiáltottam, és még mélyebbre dugtam az ujjaimat a szájában, mire egy nagy adag hányás jött ki belőle. A legszívesebben én magam is odahánytam volna, de most koncentrálnom kellett. Előredöntöttem a fejét, hogy ne fulladjon meg, majd újra megismételtem a folyamatot. Ő pedig ismét hányt, és csak hányt és hányt.
- Hozz vizet! - kiáltottam Alisonnak, és hallottam, ahogy feltrappol, valószínűleg a konyhába. Közben én tovább hánytattam a húgomat, aki egyre jobban kezdett magához térni. Megragadtam egy, a közelben lévő törölközőt, és letöröltem a száját és az arcát. Köhögött, és zokogott. Magánál van...
- Criss? Crissy, hallasz engem? - kérdeztem halkabban, mire bólintott. Megkönnyebbülésemben felsóhajtottam, és magamhoz öleltem a testét, közben a hajátá simogattam. - Oké... nincs semmi baj... - mondtam, pedig nagyon jól tudtam, hogy van. Közben Alison megérkezett a pohár vízzel. Elvettem tőle, és Crissy szájához emeltem, ő pedig mohón itta meg az egészet. Kicsit féltem, hogy ezt is ki fogja hányni. Amikor végzett az ivással, felemeltem, és elindultam vele föl a lépcsőn.
- Hazaviszem. Köszönöm, hogy hívtál - mondtam még Alisonnak, miután távoztam. Tudom, egy úriember ittmaradt volna feltakarítani a hányást, de az Isten szerelmére, ők drogoztak be. Az ő hibájuk. Majd Alison eltakarít.
Finoman behelyeztem Crissy-t a hátsó ülésre, nagyon fáradtnak látszott. Aztán én magam is beültem, és elindultam hazafelé. Gyorsan odaértem, majdnem gyorsabban, mint ahogy ide. Feltűnés nélkül bevittem a saját szobámba, majd az övéből áthoztam néhány ruhát. Gyorsan megfürdettem, majd átöltöztettem, és lefektettem az ágyba. Békésen aludt, de azért ottmaradtam mellette. A légzésére koncentráltam. Nem engedhetem meg, hogy meghaljon. Nem, ezek után nem.

***

Lassan nyitotta ki a szemeit, azt sem tudta, hol van.
- Jó reggelt - köszöntem neki merev tekintettel, ő pedig óvatosan felült.
- Mi... mi történt? - kérdezte összezavarodva, és megdörzsölte a szemeit. Egyik kezével a hajába túrt, másikkal próbálta megtartani a felsőtestét.
- Hogy mi történt?! Az történt drága hugicám, hogy túladagoltad magad. És ha a barátnőd nem hív fel, nem nyúlok le a gyomrodig és nem hánytatlak meg, akkor kibaszottul halott lennél - csattantam fel, és mérgesen felálltam. Idegesen a hajamba túrtam, próbáltam lenyugtatni magamat. Mielőtt bármit mondhatott volna, ismét megszólaltam. - Mégis mi a fenét gondoltál? - nem kiabáltam, de a hangom kemény volt és ijesztő. Láttam a szemében, hogy ő is fél. Remek, féljen csak. Legalább nem tesz ilyet újra.
- Sajnálom - nyögte ki nagyon halkan, és a könnyei elkezdtek záporozni. Eddig minden alkalommal meghatottak ezek a könnyek, de ma nem.
- Sajnálhatod is - horkantottam fel. - Mert számomra meg is haltál - feleltem undorodva. A szemei elkerekedtek és szólásra nyitotta a száját, de felemeltem a kezem, mellyel belé fojtottam a szót. - Nem! Ennyi volt, Crissy. Én próbáltam segíteni, rengeteg időt és pénzt költöttem arra, hogy meggyógyulj. Hogy kirángassalak ebből az ostoba állapotból, és ez a hála?! Ez? Hogy túladagolod magadat egy alagsorban?! - már kiabáltam, nem tudtam uralkodni az érzéseimen. - Ennyi volt. Tűnj el a házamból. Az örökséged a számládon van, használd, és ne gyere többet vissza, amíg meg nem változol. Te, amivé lettél... Többé már nem vagy a húgom. Pakolj! - utasítottam, majd otthagytam a szobában, és bementem a dolgozószobámba. Láttam kifelé jövet, ahogy sír. Hallottam is. Talán ez elég erőt ad majd neki, hogy megváltozzon... Akkor visszajöhet. Őszintén remélem, hogy ez elég volt.