Cincinnati; Ohio 1972. január 2. 42 év az antropológia professzora Clients Norman Reedus

Karakter személyisége

◆ Tulajdonságok:

Nappal...: Tökéletesen megbízható, segítőkész és átlagos fickó. Udvarias.. ami újabban kevesekről mondható el a mai világban, odafigyel, törődik és remek beszélgetőpartner. Precíz, él-hal a munkájáért, és szívén viseli megismertetni a világot a múlt egy-egy meg nem értett szeletével.

Éjjel..: Ki tudná mi rossz s mi jó.. Hisz nem vagyunk mindenhatók. A neved gyarló ember. Ki hogy ha kell, öl.. pusztít, gyötör, szeret… kétséges kimenetelű ütközetek.. és ha azt hiszed, most jó, most tökéletes.. jön majd egy új, egy őrületes, ki kebledre búj, s te hiszel benne, azt mondja szeret.. azt mondja megváltod őt, veled akárki lehet, és te elhiszed, az övé leszel, teljesen magadba engeded és mikor végül felteszed a mindent eldöntő helyzetet, a válasz… Akkor veszett el minden…

◆ egyebek:

"Sok éve már.. de szerette. Igazán. Őszintén. Az egyetem utolsó évében ismerte meg, a barátai lepték meg vele. Ők fizették. Tisztában volt vele, hogy a nő éjszakai pillangó, de elbűvölte. Nem játszotta meg magát, nem volt feszült.. élvezte, hogy vele lehet és azóta sem találkozott senkivel, akinek olyan édesen huncut mosolya lett volna. Ő ösztönözte. Befejezte az egyetemet, és amikor úgy érezte, mindent meg tudna adni neki, arra kérte, hagyjon fel az ősi szakmával és legyen a felesége. Ő azonban csak nevetett és visszautasította az ajánlatot.
Elborult az agya. Nem akarta bántani, de mire feleszmélt, már túl késő volt... "

Történet vagy szerepes példa

- Az ember, az állatvilágban szinte egyedülálló módon nem csak ösztönből, a fennmaradásért, hanem pusztán az élvezetért is gyilkol. – néma csönd, a teremben egy hang se hallatszik – De gondoljanak csak bele.. Az ember szintén szinte egyedülálló módon nem csak gyilkos, hanem az ösztönön és fennmaradáson túl pusztán az élvezetért is szeretkezik! – még mindig csak néhány köhögés töri meg a figyelemben beállt néma csendet - Sokak szerint ez azért van, mert többek vagyunk az állatoknál: kiemelkedtünk az állatvilágból… De én azt mondom itt ellentmondással állunk szemben. Ugyanazon módon megideologizálva hol rossznak, hol jónak láttatjuk magunkat. Láthatóan semmi egyéb nem áll a dolog mögött, mint görcsös próbálkozás saját értékrendünk alátámasztására. – újabb hatásszünet, de még mindig nincs jelentkező, bárki aki cáfolna vagy kérdésekkel élne.. - Az ember valójában ösztönből gyilkol, az említett élvezet az ösztön megjelenési formája. Egykor a meg nem evett vadak gyilkolásának szelekciós feltételeit a csoportban való élet segítette: a vadász eloszthatta zsákmányát, ami egyrészt később viszonzásra talált a többiek részéről, másrészt növelte az illető hírnevét, és nem utolsósorban megmutatta a nőstényeknek hogy képesek lennének őket eltartani. Ahogy a szeretkezéssel is ez a helyzet. Az említett élvezet ugyancsak az ösztön megjelenési formája, ahol a gyerekek hosszan tartó fejlődése megkívánta a szülők hosszabb távú összetartását. Ha a férfi nem tudta hogy egy nő mikor termékeny, egyrészt mindig figyelnie kellett hogy az ne csalja meg, másrészt kevesebb haszonnal járt ha ő csalta meg, mivel a többi nőstényről se tudta mikor termékeny, így jobban járt ha a sajátjába fektette energiáit. Mindez pedig növelte az összetartást. Ahogy ennek folyománya az is, hogy az emberek gyakrabban és nem csak a termékenység időszakában szeretkeznek, és ezért alakultak így a vele kapcsolatos érzések is… - vágott bele a csengő hangja a beszédbe, és az eddig csak orrfújásokkal és sóhajokkal teli terem hirtelen telt meg zsongással.

- Köszönöm a figyelmet! A következő alkalommal… - de a többi már nem lényeges. Mindenki azt mondaná ez egy átlagos nap képe. Egy átlagos emberé… Egy átlagos egyetem, átlagos diákok tömkelege és az átlagos professzor is a munkanap végeztével a hóna alá csapva a könyveket egy átlagos autóban vagy átlagos biciklin, csendben fütyörészve teker haza a lemenő nap fényében.
Gabriel Reeds, mégsem volt az a tökéletesen átlagos ember…



Itt leszek
Amikor úgy érzed, egyedül vagy
Átszivárgok a repedéseken
Én vagyok a méreg a csontjaidban
Az én szerelmem a te betegséged
Nem fogom hagyni, hogy szabad légy
Amíg ezt teszem

Soha nem fogod megtudni, hogy mi talált el
Soha nem láthatsz bezárkózni
Szenvedni fogsz
Ebbe a pokolba te vittél bele
A bőröd alatt vagyok
Az ördöggel együtt

Megpróbáltam a szeretőd lenni, a te rémálmod
Nézd meg mit tettél velem!
Most én vagyok a súlyos teher, melyet nem tudsz elviselni
Nézd meg mit tettél velem!

Kerültek fel az utolsó sorok és a magányos lakás íróasztalának még előző évszázadú lámpájának fényében becsukódott az a bizonyos. Egy napló… Más így mondaná a réginek tűnő megsárgult lapú könyvet, ő azt, az öröksége. Mindaz ami ő volt, ott lapult benne. Minden, ami ha teret nyer az este, egyszerűen kiszabadul a palackból. Előtör, mint egy szellem. Vadászni indul. Vért szomjazik a keze.. éhínség kergeti újra és újra körbe és körbe, egy kielégíthetetlen fenevad. Jól tudta hogy nem helyes az amit tesz. Amikor tiszta volt az elme, tisztában volt vele hogy le kéne állnia. Be kéne fejezze. De aztán megint eljött az este... A vér íze hívogat, a bosszú.. a harag és a keserűség ígérete. Felfedi magát a bársonyszínű test, az ösztönök útra kelnek, és az ő fejében újra megjelennek megint csak azok az emlékek. Az első ütést még mindegyik tűrte. Hisz bőséges a jutalom, épp ezért, fizetett a második.. De aztán előkerülnek a kések.. A vér.. a vágás, a fenyegetés, a könyörgések, és minden csepp újabb szó forrongó olaj a perzselő tűzre. Tiszta munkát végez. 36 szúrás, egyenesen a szívbe. A szív ami mindegyikben áruló, és végül darabokra törve és gondosan kimetszve, jelképez egy egykor volt életet. Nem képes leállni többé. Nem is AKAR leállni többé, úgy érzi minden éjjel megfizet. Egy bánást, egy csalást, egy sérelmet, egy sérelmet amit ő szenvedett el. Mindenki fizessen érte! Hiába hogy már több tíz nő áldozott az oltáron. Akár száz is, már nem tartja számon az emléket, de jól tudja minden egyes hely, újabb perc.. gyógyírként szolgál a benne tomboló tűzre. Egy ideig… Aztán… megint eljön az este…


„Talán nem emlékeztek majd a nevemre.. de arra emlékeztek majd amit tettem. Megmentettelek benneteket!”

„A XX. századot Jack szülte… én születtem a XXI.-ben!”




"...A megszállottjává vált. Mintha csak Poe egyik novellájából tépték volna ki... A környezete mit sem sejt, nem tudják, hogy miközben az ifjúságot oktatja az egyetemen, az éjszaka buja hölgyeinek életét oltja ki. Élvezi. Mégsem tűnik elmebetegnek, senki nem ismerné meg. Remek szakember.. kaszinókat látogat, a barátai kedvelik és népszerű a nők körében. Mégis képtelen leállni. Van egy sötét oldala, amiről senki sem tud igazán... "


/Az et részleteket tartalmaz a tudomany.halmaz.hu oldalról../